Körkérdés: besózzuk-e a padlizsánt felhasználás előtt?

Előző bejegyzésemhez írt megjegyzésében jelezte "saját levében", hogy megvitathatnánk tudományosan, be kell-e sózni a padlizsánt, mielőtt felhasználnánk.

Én a besózás mellett vagyok, mert jártam már pórul vele: főleg a sok magot tartalmazó példányok tudnak megkeseredni.

Van a padlizsánnal kapcsolatban egy másik legenda is, amit még apukám terjesztett nálunk a családban: fakéssel kell vágni, különben megkeseredik. Ezt azonban én a rozsdamentes kések világában egyértelműen cáfolom.

Nektek mi erről a véleményetek?

(A képet a Dreamstime oldaláról kölcsönöztem)

A bazi nagy muszaka projekt - 200.bejegyzés

Nem kellett sokat töprengenem azon, hogy mivel ünnepeljük meg a 200. bejegyzést. Olyan ételt akartam készíteni, ami tényleges főzőcskézést igényel – na ebből kaptam most rendesen- és még nem szerepel a blogon. Az első dolog, ami eszembe jutott, a muszaka volt, amit – mint minden rakott ételt – nagyon szeretünk. Egyetlen hátránya van: az ember lánya állhat egész nap a konyhában, a forró tűzhely mellett, ráadásul utána valóságos konyhai katasztrófa marad: míg az étel pár perc alatt elfogy, addig a felhasznált edénymennyiség viharos gyorsasággal tornyosul a mosogatóban (illetve tornyosulna, ha hagynám). Áldom az eszem, hogy nem mondtam nemet a szagelszívóra, különben olajszag úszna az egész házban az étel elkésztése után.
Így azt hiszem, ennek az ételnek az elkészítése és a vele járó heroikus küzdelem a konyhai elemekkel méltó arra, hogy 200. bejegyzésként kerüljön fel az oldalra.

Recept (sok személyre, de minél több van belőle, annál jobb)

3 padlizsán
egy kiló darált hús (bárány/marha/sertés)
négy nagyobb szem krumpli
2 nagy paradicsom
egy nagy fej hagyma
4-5 gerezd fokhagyma
kakukkfű
rozmaring
oregánó
római kömény
fahéj
kevés pirospaprika
só, olívaolaj
étolaj a sütéshez

A besamelhez
Olaj
3 ek. liszt
6 dl tej
só, szerecsendió
pár csepp citromlé

a tetejére 15 dkg reszelt sajt

Reggel korán felkelek, nagy levegőt veszek, arra összpontosítok, hogy milyen finom lesz az étel, ha elkészül, és nekiállok. Először elkészítem a húsos ragut. Ehhez a hagymát felaprítom, olívaolajon elkezdem megpárolni. Rászórom a római köményt, hadd pattogjon egy kicsit, majd beleteszem a húst. Ekkor szórom bele a rozmaringot, kakukkfüvet, oregánót, fahéjat és fehéredésig pirítom. Sózom, rádobom a felaprított fokhagymát és tovább sütögetem kevergetve. Ha már van egy kevés leve, rászórok egy kevés pirospaprikát, megkeverem, majd rádobom a felszeletelt paradicsomot és jól összepárolom, hogy csak kevés lé maradjon alatta.
A padlizsánt hosszanti irányban szeletekre vágom kb. fél centi vastagon és 15 percre besózom. Miután levet engedett, leöblítem és grillserpenyőben, nagyon kevés olaj felhasználásával aranybarnára sütöm a szeleteket. A krumplikat hosszában szintén félcentis szeletekre vágom és bő olajban kisütöm, papírtörlőn lecsepegtetem.
Ezután megkezdem az étel összeállítását. Egy nagyobb tepsit nagyon vékonyan kiolajozok, beleterítek egy réteg padlizsánt, ezen elterítek egy adag húsos ragut. Erre krumpliszeletek következnek, majd megint hús, megint padlizsán, hús, krumpli és így tovább. A tetejét padlizsánszeletekkel fejezem be. Az sem gond, ha egy „emelet” vegyesen áll össze krumpliból és padlizsánból.
Megfőzöm a besamelt: felhevítem az olajat, rászórom a lisztet, fehéredésig keverem, felöntöm a tejjel és kevergetve sűrűre főzöm. Ízesítem szerecsendióval, sóval és citromlével. Ráöntöm a legfelső réteg tetejére és az ételt 180 fokos sütőben kb. 40 perc alatt összesütöm, negyedórával a sütési idő eltelte előtt megszórom a reszelt sajttal, majd aranybarnára sütöm a tetejét.
Ezután mindenki nagy megelégedésére kockákra vágva tálalom. Szerintem hidegen is jó, de ez ízlés dolga.

Ribizlis-málnás kehely

Ebédre dorozsmai molnárpontyot csináltam, ismét Magdi kolléganőm jóvoltából, ami igen finomra sikeredett. Mivel a főétel tartalmas volt, úgy gondoltam, hogy délutánra azért kellene egy kis desszert, de nem sütemény, hanem valamilyen gyümölcsös hab, vagy pohárkrém.
A zöldségesnél a ribizli, meg a málna csak úgy kellette magát, ezért eleve ezek felhasználásán törtem a fejem, míg végül megszületett ez a zselés-habos réteges desszert.
Előnye, hogy gyorsan elkészül, nagyon dekoratív, és nem utolsó sorban inkább pikánsan savanykás, semmint édes, direkt jól esik ebben a nagy kánikulában.
Nekem ebből a mennyiségből három nagy kehelyre futotta.


Recept

Egy kis doboz málna (kb.10-15 dkg)
25 dkg ribizli
25 dkg mascarpone
2 dl tejszín
egy citrom reszelt héja
6 evőkanál cukor
2 zacskó piros tortazselé-por
késhegynyi fahéj

Először a gyümölcszselét készítem el. Ehhez a zseléport négy evőkanál cukorral elkeverem és kevergetés közben felöntöm 6 dl vízzel, de még jobb, ha valamilyen - adott esetben piros – gyümölcslét használunk. Ezt a keveréket kevergetve felforralom és a forrástól számítva 1 percig főzöm. A megtisztított gyümölcsöt tálba teszem, ráöntöm a keveréket, belereszelem fél citrom héját és kb. 8 percig hűlni hagyom, közben néha megkeverem.
A tejszínt habbá verem, beleforgatom a 2 evőkanál cukrot, a szobahőmérsékletű mascarponét, ízesítem fahéjjal és a maradék citromhéjjal.
Ha a két alkotóelem kész, kezdődhet a rétegezés. A kelyhek aljára a gyümölcszseléből teszek 3-4 evőkanálnyit, rá ugyanannyi krémet, megint zselét, majd addig folytatom, amíg a hozzávalókból tart. A tetejére zselé került. A desszertet letakarva jól behűtöm, és 4-5 óra múlva kínálom.

Egresmártás vadak mellé

Amikor egrest –piszkét, köszmétét, pöszmétét, vagy ahogy tetszik - , ribiszkét látok, mindig eszembe jut nagypapám és a tanyán együtt töltött nyarak. Ez a tanya gyakorlatilag egy üdülőtelek volt hétvégi házzal Szentendre-Boldogtanyán, Leányfalu határában, a Duna-Ipoly Nemzeti park közvetlen szomszédságában. Mára már állandó lakhelyünkké vált, mert itt építkez(t)ünk.
Régen, amíg nagypapám élt, a kert tele volt gyümölcsfákkal és – bokrokkal, díszvirágokkal, zöldségekkel, gyakorlatilag nem volt egy parlagon hagyott négyzetcentimétere sem. Most sajnos az építkezés miatt örülünk, ha kinő egy fűszál, de hát lesz ez majd jobb is…
Szóval, visszatérve az egreshez, jópár egresbokrunk is volt, ezekről mindig nagymamám szedte a gyümölcsöt hétrét görnyedve, a kissámlin ülve.
Érdekes módon arra nem is emlékszem, hogy mi lett az egressel, szerintem szörpnek tette el nagymamám.

Most, amikor vettem egrest, pikáns mártásnak készítettem el, mely leginkább vadak mellé illik szerintem. Érdemes hidegen vagy langyosan tálalni, úgy selymesebb az íze. Nagyon intenzív az íze, ezért kevés kell belőle, a leírt adag több alkalomra is elegendő. ÉN a felesleget lefagyasztottam.


Recept

50 dkg egres
egy tízcentis pórédarab
5 dkg vaj
2 dl muskotályos bor
késhegynyi őrölt fahéj
2 evőkanál tejszín
cukor vagy méz az édesítéshez
só

Az egrest megmosom, a két végén lévő kis csumát ollóval levágom, így tisztítom meg. Lábosban megolvasztom a vajat, a vékony karikáka vágott pórét megfuttatom rajta, majd rádobom az egrest és pár percig kevergetem. Ezután felöntöm a borral, ízesítem fahéjjal, cukorral vagy mézzel, meg egy kis sóval és puhára főzöm, fakanállal kissé össze is töröm. Hozzáadom a tejszínt és addig forralom, amíg kissé be nem sűrűsödik.

A képen vajban sült libamáj és almakarikák társaságában látható.

Goldenblog 2008 - eredmények!

A mai napon hirdettek eredményt a hvg. hu Goldenblog 2008 Gasztroblogok kategóriában, az első tíz helyezett itt olvasható.

Gratulálok nekik, a listában szereplők sorrendjét én másként állítottam fel, de annak örülök, hogy az általam gyakran látogatottak is bekerültek, sőt, dobogósak lettek.

(Nem)finom főzelék ?!

Érdekes módon terhesen olyan ételeket is megkívánok, amelyekre korábban nem vetemedtem volna. Na nem tejszínhabos kovászos uborkára meg effélékre kell gondolni, hanem teljesen egyszerű, mezei dolgokra, mint például a finomfőzelék. Ezek szerint változik az ízlés, nem csak hét évente, ahogy a közhiedelem tartja, hanem babavárás idején is.
Ezt korábban kifejezetten utáltam, biztos a menzai rossz élmények miatt, de most a zöldborsó és a karotta szezonjában megfőztem és jól esett.
Ugyanúgy készítem, mint a zöldborsófőzeléket: vajon párolva, staubolva, tejjel és sok petrezselyemmel.
Tükörtojással kiegészítve könnyű ebéd vagy vacsora.

Recept

50 dkg zöldborsó tisztán mérve
2-3 karotta
egy nagy csokor petrezselyem
5 dkg vaj
liszt
tej
csipet cukor, só

Addig küzdök a zöldborsó tisztításával, amíg szert teszek 50 dekányi borsószemre. A répákat megpucolom, kisebb kockákra vágom. Lábosban felolvasztom a vajat, rádobom a zsenge répát és borsót, fedő alatt kevés sóval és cukorral puhára párolom, ha kell, kevés vizet is öntök alá. Ezután fedő nélkül elpárologtatom a levét, megszórom egy-két evőkanál liszttel, jól elkeverem. Felöntöm kb. fél liter tejjel és addig főzöm, amíg a leve besűrűsödik. A végén még ízesítem, ha szükséges, rászórom a felaprított petrezselymet és tükörtojással tálalom.

Bazsalikomos tésztasaláta

Ma grilleztünk, és ezt a salátát kínáltam a sült csülök, oldalas, valamint a roston sült cukkini mellé.
Egyébként anyukám receptje, nagyon jó nyári ebéd vagy vacsora önmagában is, de roston sült húsok mellett is megállja a helyét.
A lényege az, hogy a leszűrt, forró tésztát ebben az állapotában kell megforgatni a fűszeres salátaolajban és a paradicsomot is ekkor kell hozzáadni, hogy kissé megszottyadjon és átadja az ízét a salátának.
Fontos, hogy ne tálaljuk nagyon hidegen, mert gusztustalan, ahogy az olajos mártás ”ráfagy” a tésztára és az íze sem érvényesül igazán.

Recept

30 dkg durumtészta (célszerű valamilyen formát választani pl.: fusili, csőtészták, stb.)
20 dkg mozzarella
négy nagyobb paradicsom
egy padlizsán
két gerezd fokhagyma
olívaolaj
rozmaring
10-15 bazsalikomlevél

fekete olajbogyó

A tésztát fogkeményre főzöm. A főzési idő alatt egy padlizsánt nagyobb kockákra vágok, egy evőkanál olajon rozmaringlevelek hozzáadásával grillserpenyőben pirosra sütöm. A mozzarellát és a paradicsomot kisebb kockákra, a fokhagymát apróra vágom. A bazsalikomot felaprítom, salátástálba teszem, rászórom a fokhagymát és meglocsolom 3-4 evőkanál olívaolajjal. Ha a tészta megfőtt, leszűröm, és a bazsalikomos olajba forgatom, hozzáadom a paradicsomot és a mozzarellát, jól átkeverem, majd ha kihűlt, behűtöm. Tálalás előtt pár órát hagyom szobahőmérsékleten és csak utána kínálom. A fekete olajbogyót senki se keresse a képen, sajnos lemaradt:-)

Hátszín grillezett zöldséggel

Addig-addig olvasgattam ezt a cikket, amíg igencsak megkívántam egy szép szelet marhahúst.
A hátszínt a hentestől már korábban beszereztem, és eljött az ideje, hogy elkészítsem.

Magyarország gasztrokultúrájában neuralgikus pont a megfelelő marhahús beszerzése (is) , erről többek közt a már említett cikkben is szó esik, de blogbejegyzésekben is lehet találkozni a problémával.
Szerencsére most sikerült olyan hátszínt vennem, amit meg is lehet enni. Azt nem mondom, hogy sütés után elomlik az ember szájában, de közepesen átsütve igen kedvemre való volt. (Csak zárójelben teszem hozzá, hogy várandós anyukáknak ezt nem igazán szabadna…)
A steakek véleményem szerint nem igényelnek mást, mint sót és borsot, az a jó az egészben, hogy élvezhetjük a hús valódi ízét.

Recept

Személyenként egy darab 4-5 centi vastag hátszín szelet
Só, bors
Vaj

A körethez
2 cukkini
5-6 fej gomba
egy nagy fej hagyma
két gerezd fokhagyma
rozmaring
kakukkfű
pár csepp olaj

(továbbá férfitársak kedvéért sült újkrumpli)

Egyszerre készítek mindent, mert a húsnál fontos, hogy megfelelő időben kerüljön a tányérba.
A körethez a cukkiniket félcentis szeletekre, a hagymát először félbe majd szeletekre, a gombát pedig nagyobb darabokra vágom. Felhevítem a grillserpenyőt, jelképes mennyiségű olajat öntök bele, beleszórom a zöldségeket és a felaprított fokhagymát, kakukkfűvel, rozmaringgal ízesítem és roppanós-pirosra sütöm. Csak a végén sózom, mert nem szeretném, ha túl sok levet engedne.
A hússzeleteket bőségesen borsozom, erre a célra csak frissen durvára őrölt feketeborsot használok, az őrölt borsként kapható puskaporszerű valami nem megfelelő (én egyébként irtózom tőle, soha nem használom.) Vastag falú serpenyőt/vaslábost zsiradék nélkül felhevítek és a húsok minden oldalát kérgesre sütöm benne, közben sót szórok a szeletekre. Ez a művelet oldalanként 1-2 percnél nem tarthat tovább. A sütőt közben 180 fokra melegítem. A hússzeleteket átteszem egy tepsibe, dobok mellé egy-két kis darab vajat és a sütőben 10 perc alatt befejezem a sütést. A hús közepesen (medium well) fog átsülni, ha elvágjuk, nedvdús, rózsaszín, de már nem véres. Ennél tovább semmiképpen ne süssük, mert átsütve ehetetlen lesz, aki ezt szeretné, inkább ne egyen marhát…
A húst a grillzöldséggel és tetszés szerint még újkrumplival tálalom.

Kovászos uborka

Minden nyáron szoktam uborkát kovászolni, mert a nagy melegben – akár magában is – jó hűsítő, magyaros, pörköltes ételek elmaradhatatlan kísérője. Érdemes otthon elkészíteni, mert különösebb hozzáértést nem igényel, csak össze kell rakni egy üvegbe és a nap jótékony hatására bízni a továbbiakban.
A levét sem kell kiönteni, egyrészt abban szoktam hűtőben tárolni, de savanyú levesekhez felöntőlének kiváló, sőt, van, aki csak úgy magában meg is issza, például leendő anyósom.
A család kapacitásához mérten érdemes a mennyiséget kiszámítani, az érett kovászos uborka a hűtőben saját levében kb. 15-20 napig is eláll.
Jelenleg még érik 5 nap után is, mert sikerült a nagy esők előtt megcsinálni.

Recept

Kovászolni való uborka (nálam kb. 2,5 kg)
2 csokor kapor (főként a vastagabb szára)
5-6 gerezd fokhagyma
egy chilipaprika
egy szelet rozs, vagy fehérkenyér (a serclit szoktam beletenni)
só

Kovászoláshoz jó kemény, feszes héjú, 10-15 cm hosszú, vaskosabb uborkát veszek, én inkább a kisebbekre szavazok, azok érlelés után is roppanósak maradnak. Folyó víz alatt alaposan megsikálom őket, hogy a rájuk tapadó homok lejöjjön. Ha nagyon piszkos az uborka, érdemes negyed órára be is áztatni. Ha ezzel megvagyok, levágom a két végüket, és mindkét végén kereszt alakban bevágom úgy, hogy nem vágom át teljesen. Ennek az a célja, hogy jobban bejut a páclé az uborkák belsejébe is.
Egy nagy, legalább három literes üveg aljára teszem a megmosott kaprot, erre kezdem állítgatni az előkészített uborkákat. A rétegezés közben rakom bele az egyben hagyott, megtisztított fokhagymagerezdeket is és a chiliről sem feledkezem el. A tetejére kapor kerül , a kenyeret erre fektetem.
A felöntőléhez egy lábosban vizet forralok, literjéhez egy evőkanál sót adok. Felforralom, majd kissé visszahűtöm és az uborkára merem. Az üveget kistányérral lefedem. Napos teraszra állítva 4-5 nap alatt megérik, de akkor sem kell aggódni, ha nincs verőfény, ekkor kissé tovább kell érlelni. Az érési idő alatt anyatigris módjára védelmezem a kutyáimtól, ugyanis nem csak kíváncsiak, de boldogan meg is ennék, ha hagynám.
Ha megérett, jól zárható műanyag dobozba szedem, rászűröm a levét és hűtőben tárolom.

Cukkinit is lehet ezzel a módszerrel savanyúsággá átlényegíteni.

Tavaszi zöldségleves vajasgaluskával

Kicsit vissza kell vennünk a szénhidrátból - s fájdalom -, főként a sütizésből, úgyhogy egészségesebb receptekre fogok törekedni az eljövendő időszakban.
Itt van rögtön Attila kérésére ez a könnyű kis tavaszi zöldségleves új zöldborsóval, répákkal, gombával, sok-sok petrezselyemmel. Azért egy kis vajas galuskát sikerült belecsempésznem, nehogy túlzásba vigyük a dolgot…
Igazán ilyenkor jó készíteni, amikor minden zöldségnek szezonja van, télen fagyasztottból is lehet próbálkozni, de az messze nem ugyanaz.

Recept

50 dkg tisztított zöldborsó
egy csokor vegyes zöldség (sárga-és fehérrépa)
egy fej főzőhagyma
4-5 nagy fej gomba
egy zöldpaprika
kiskanál pirospaprika
só
csipet cukor
egy csokor petrezselyem
olaj

A galuskához
3 dkg vaj
egy tojás
annyi liszt, amennyit felvesz
só

A hagyma felét felaprítom, a másik felét egyben hagyom. A répákat megpucolom, felkarikázom, a gombát megmosom, nagyobb darabokra, negyedekre vágom.
Nagyon kevés olajat forrósítok, rádobom a hagymát, majd pár perc kevergetés után a répát. Ez is kap egy-két percet, amíg némi nedvességet kienged, majd mehet bele egy kiskanál pirospaprika. Rádobom a zöldborsót is, meg a petrezselyem felaprított szárát és felengedem kb. 2,5 liter húslevessel. Beledobom az egészben hagyott zöldpaprikát és fél hagymát , a csipet cukrot és puhára főzöm a zöldségeket. Ez kb. fél órát vesz igénybe, ami pont jó arra, hogy elkészítsem a vajas galuskát.
A puha vajat tálba teszem, elkeverem egy tojással, csipet sóval, és annyi lisztet adok hozzá, hogy egy sűrűbb nokedlitészta-állagot kapjak.
Amikor a zöldségek puhák, a forró levesbe mártogatott kiskanállal beleszaggatom a galuskát az ételbe, törekedve arra, hogy kisebb, formás levesbetétekhez jussak (na ez az, ami nem megy). Megszórom a levest a maradék felaprított petrezselyemmel, és ha a galuskák feljöttek a felszínre, tálalom.

Töltött padlizsán

Nagyon szeretem a padlizsánt, krémnek, natúr sütve, grillezve, rántva, töltve, musszakának, egyszóval minden formában.
Vasárnap ebédre töltve készítettem el, keleties beütésű fűszerekkel.
Igazán bárányhússal lenne autentikus, most sertést kaptam, de marhával is ugyanolyan finom.
Leginkább azt szeretem ebben az ételben, hogy nem kell mellé semmi, csak jéghideg joghurt vagy tejföl és hidegen is nagyon finom.
Nyáron könnyű ebéd vagy vacsora, bár ezt minden napszakban meg tudnám enni.
Aki idegenkedne a fahéj és római kömény használatától, próbálja ki pörköltös ízesíéssel elkészíteni a húsos ragut, biztos úgy is nagyon finom.

Recept

50 dkg darált hús
2 szép, hosszúkás padlizsán
10 dkg rizs
2 paradicsom
4 gerezd fokhagyma
1 fej főzőhagyma
római kömény
fahéj
kakukkfű
só, bors
pirospaprika
olaj
10 dkg reszelt sajt (lehetőleg juhtejes)
a tálaláshoz joghurt vagy tejföl

A padlizsánokat hosszában félbevágom, a feleket kivájom úgy, hogy kb. egy centi vastag fala maradjon. A kivett padlizsánhúst felaprítom, tálba teszem, megsózom, félreteszem. A fél padlizsánokat szintén besózom és félreteszem, amíg a tölteléket elkészítem. Ehhez a rizst megfőzöm .A hagymát felaprítom, a fokhagymát apróra vágom. Lábosban olajat hevítek, rádobom a hagymát, kissé sózom, párolni kezdem. Amikor a hagyma üveges, hozzáadom a
levétől lecsepegtetett padlizsánhúst és a fokhagymát, fűszerezem római köménnyel és 3-4 percig pirítom. Ekkor hozzáadom a darált húst és erős lángon pirítom tovább. Fahéjjal, kakukkfűvel, sóval és borssal ízesítem, levét egészen elforralom. A két paradicsomot felkockázom és a raguhoz adom. Amikor kissé levet enged, hozzáadok egy teáskanál pirospaprikát, a felhasznált fűszerekkel utánízesítem, ha kell. Leveszem a tűzről, belekeverem a főtt rizst, és kissé hűlni hagyom (5-10 perc). Ekkor belekeverek 5 dkg reszelt sajtot. A padlizsánfeleket kiöblítem, szárazra törlöm és megtöltöm a rizses-húsos masszával, tetejüket megszórom a maradék sajttal. Előmelegített sütőben 180 fokon kb. 45 perci sütöm, majd jéghideg joghurttal forrón, vagy langyosan tálalom.

VKF 16./2. - Cseresznyés lepény

A piknikes VKF-re elveimhez hűen cseresznyés lepényt sütöttem desszert gyanánt, Attila hathatós közreműködésével. Mondtam is neki, hogy ha ő is beszáll a konyhai munkába, nekem nem nagyon terem babér, csak az „alja” munka az enyém: cseresznyemagozás – gyűlölöm!-, mosogatás, stb.
Mint korábban írtam, piknikre a legjobb kevert süteményt, piskótát, pitét készíteni vagy gyümölcsöt vinni, mert a krémes sütik nehezen szállíthatók és megfelelő hűtés híján így nyáridőben könnyen veszélyforrássá válhatnak.
A most következő sütemény könnyen és gyorsan elkészíthető, hidegen is nagyon finom.

Recept

20 dkg liszt
20 dkg cukor
20 dkg vaj
5 tojás
csipet só
50 dkg cseresznye kimagozva
fahéj

A cseresznyét kimagozom, megszórom fahéjjal és állni hagyom, amíg a sütemény tésztáját elkészítem.
Ehhez a puha vajat a cukor felével habosra keverem. A tojásokat szétválasztom, a sárgákat egyenként a cukros vajba keverem, a fehérjékből a maradék cukorral kemény habot verek. A habot óvatosan beleforgatom a vajas keverékbe, teszek bele egy csipet sót, hozzászitálom a lisztet és egynemű masszává keverem. A tésztát kapcsos tortaformába kanalazom, elegyengetem és a tetejét kirakom a levétől kissé kinyomott fahéjas cseresznyével. Előmelegített 171 fokos sütőben kb. 35 perc alatt aranybarnára sütöm. Langyosan, vagy hidegen tálalom. Piknikezéshez szeletekre vagy kockákra vágva becsomagolva, vagy süteményes dobozban vihetjük magunkkal.

VKF 16/1. - Tonhalas szendvics

A piknikről valahogy mindig az jut eszembe, hogy kimegyünk a szabadba, leterítünk egy kockás takarót, körülötte kényelmesen lekucorodunk és elővesszük a különféle hideg fogásokból álló elemózsiát, amit jóízűen elfogyasztunk. Valahogy úgy néz ki az egész, mint Szinyei Merse képén.
Gyorsan hozzáteszem, nem igazán szoktunk ilyet csinálni, inkább a szabadtűzi főzést, bográcsozást, grillezést választjuk, de megfogadtam, hogy ha meglesz a baba, csapunk egy-két pikniket is.
Szerintem tehát a piknikre hideg, könnyen kézben tartható és különösebb macera nélkül kézzel elfogyasztható ételeket érdemes készíteni, főtéelnek például valamilyen gazdag szendvicset, salátát, desszertnek pedig tökéletesek a kevert tésztás-piskótás sütemények, de lehet vinni pogácsát, termoszban gyümölcslevest és így tovább. Azért egy hűtőtáska nem árt.

Fentieknek megfelelően a Gourmandula által kiírt fordulóra egy szendviccsel és egy sütivel készültem. A süti receptje a következő bejegyzésben olvasható.

A mi piknikünk ma reggel zajlott az étkezőben, mert kint szakadt az eső...

Recept

2 doboz tonhal konzerv (olajban eltett)
3 szál újhagyma
egy doboz krémsajt (Philadelphia)
majonéz
só, bors
jégsaláta
főtt tojás
sokmagvas toast kenyér

A tonhalkrémhez a konzerveket tálba teszem, az egyiket lecsepegtetve, a másikat olajával együtt. Hozzáadom a felkarikázott újhagymát, a krémsajtot, sózom, borsozom és annyi majonézzel keverem össze, hogy könnyen kenhető krémet kapjak. Én előző este készítem el, hogy az ízek összeérhessenek és felhasználásig légmentesen zárható dobozkában tárolom.
A piknik reggelén állítom össze a szendvicseket. Ehhez a kenyérszeleteket megkenem a halas krémmel, ráfektetek egy jégsaláta levelet, ezt kirakom főtt tojás-karikákkal, majd lefedem egy másik kenyérszelettel. Kissé össze is nyomom, félbevágom, hogy két csinos háromszöget kapjak, majd alufóliába csomagolva szállítom a tett helyszínére.
Paradicsomot mindenképpen kínálok mellé, nagyon jól passzol a tonhalhoz.

Tejszínes meggyleves

A nyári melegben az egyik legjobb hűsítő a jégbe hűtött gyümölcsleves. Leginkább meggyel készítem, mert savanykás íze jobban üdít, mint az édesebb gyümölcsöké, de általában szoktam beletenni egy-két darab őszibarackot, vagy – mint jelen esetben – nektarint is, kisebb kockákra vágva.
A leves sűrítése történhet a gyümölcs egy részének turmixolásával, tejszínes-tejfölös habarással, vagy használhatunk vaníliás pudingport is hozzá.

Recept

75 deka-1 kiló meggy kimagozva
két szem nektarin
cukor ízlés szerint
6-8 szem szegfűszeg
2 rúd fahéj (esetleg őrölt)
2-3 karika citrom
2 dl tejszín
2 evőkanál tejföl
egy csomag főzős vaníliás pudingpor (vagy 2 evőkanál liszt)

A magozott meggyet és a kisebb kockákra vágott barackot lábosba teszem, beledobom a citromkarikákat, fűszereket egy-két evőkanál cukrot, felengedem vízzel és elkezdem főzni. Van, hogy reszelek bele citromhéjat is. Forrás után még pár percig főzöm, amíg a gyümölcsök megszínezik a levet, de nem főnek szét. Közben a pudingport a tejföllel és tejszínnel csomómentesre keverem, és ha eljön az ideje, behabarom vele a levest. Pár perc alatt besűrítem és a végén édesítem a szánk íze szerint. Jól behűtve tálalom.

Mandulás meggyes sütemény

A tavaszi gyümölcsáradatból ezúttal a meggyet választottam a hétvégi süteményhez.
Azt hiszem, az összes közül ez aratta a legnagyobb sikert, igazi nagymamás házi sütemény lett belőle. Az alapötletet a Magyar Konyha júniusi számában találtam, de azért némi módosítást végrehajtottam rajta.
Érdemes másfajta gyümölccsel is kipróbálni, a siker biztos, de személy szerint azt javaslom, hogy valamilyen savanykásabb fajtát válasszunk, mint például a meggy.

Recept

A tésztához

20 dkg vaj
15 dkg cukor
5 dkg darált mandula
egy tojás
egy vaníliáscukor
30 dkg liszt
csipet só

A tetejére
50 dkg magozott meggy
két tojás
2 dl tejszín
négy evőkanál cukor
késhegynyi fahéj
mandulaforgács

A tésztát még a sütés előtt egy-két órával készítem el. A puha vajat a cukorral habosra keverem, hozzáadom a felvert tojást, vaníliáscukrot, csipet sót, a mandulát és a lisztet és tésztává gyúrom. Ezután legalább egy órát hűtőben pihentetem. Az idő elteltével lisztezett deszkán kinyújtom, kibélelek vele egy pitesütőt vagy kapcsos tortaformát és előmelegített 180 fokos sütőben kb. 15 percig sütöm. Ekkor kiveszem, egyenletesen elosztom rajta a meggyet. A tejszínt a tojásokkal, cukorral, fahéjjal simára keverem és a gyümölcsre öntöm. Megszórom a mandulával és kb. 30-35 perc alatt aranybarnára sütöm, ennyi idő alatt a tejszínes öntet megkocsonyásodik. Langyosan vagy hidegen tálalom.

Köményes sertéssült

Nem bírtam ellenállni a hentesnél egy kisebb darab csontos-bőrös sertéskarajnak, így sertéssült lett ebédre, noha nem igazán van szezonja.
Egyben sütöttem meg, és hála a villanysütőnek, olyan lett, mint korábban gázsütőben soha, kívül ropogós piros, belül vajpuha ízes-szaftos.
Külön jópont a hentesnek, hogy a szűzpecsenyét nem lopta ki belőle csontozásnál, így azt is betettem a tepsibe félidőben, baconbe tekerve. A csontot – amin még azért volt egy kis hús is- szintén együtt sütöttem a hússal: jót tett a pecsenyelének, meg utána a kutyáim étvágyának is.
Ebédkor aztán boldogan konstatáltuk, hogy ezután az egybesült húsok is gyakrabban kerülnek terítékre, ha már ilyen jól el lehet készíteni ebben a sütőben.
Érdemes nagyobb darab húst sütni így, mert hidegen is finom erőspaprikával, paradicsommal.

Recept

Kb. egy kilós csontos bőrös karaj szűzpecsenyével
2 fej hagyma
egy fej fokhagyma
3-4 ág rozmaring
kakukkfű
köménymag
római kömény-mag
paprikakrém
4-5 szelet bacon
só, olaj

A húsdarabot a hentessel kicsontoztattam, aki a szűzpecsenyét is levágta róla.
A színhúsokat jól megsózom, beszórom a köménymagokkal, kakukkfűvel, ezeket jól bele is dörzsölöm, megkenem paprikakrémmel. A szűzpecsenyét beletekerem a szalonnába és további felhasználásig félreteszem. A karaj bőrét bekockázom.
Egy nagyobb tepsit a tűzhelyre teszek, kevés olajat forrósítok benne és a karajdarabot a bőrös oldala kivételével minden oldalán elősütöm. Közben a sütőt 180 fokra előmelegítem.
Amikor az elősütéssel végzek, a tepsibe beleteszem a húsos csontot is, a húsok mellé szórom a felnegyedelt hagymát és melléteszem a keresztben héjastul félbevágott fokhagymát, meg a rozmaringágakat. Öntök alá kevés vizet és kb. két óra alatt ropogósra sütöm. Egy és negyed óra elteltével a baconbe tekert szűzpecsenyét is melléteszem, hogy együtt süljenek meg. A bacon különösen jó ízt ad a hagymás-rozmaringos pecsenyelének. A sült fokhagymát a húsra kenve lehet elfogyasztani.
Petrezselymes sült újkrumplival és jégbe hűtött kovászos uborkával kísértük.

Lecsó

Ez is egy olyan étel, amit mindenki másként készít, és amit általában mindenki szeret.
Őszintén megvallva, én nem igazán kedveltem mindaddig, amíg nem én főztem. Ennek vélhetően az az oka, hogy a szokásostól teljesen eltérő arányokat használok, mert egyrészt nem szeretem, ha az étel leveses, ahelyett, hogy szaftos lenne, másrészt mások lecsóját gyakran savanykásnak találom, ez pedig a paradicsom miatt van.
Számomra a lecsó íze akkor jó, ha a paprika dominál benne, ezért nagyon kevés paradicsomot használok.
Alapnak mehet bele szalonna, általában házikolbásszal szoktam dúsítani.
Sokan eszik tojással, rizzsel, de szerintem legjobb friss kenyérrel, ezen kívül rizzsel vagyok még hajlandó megenni.
Bográcsban elkészítve a legfinomabb.
A leírt adagból szerintem három fő bőségesen jóllakik, de négy emberre lehet, hogy kevés lenne.

Recept

1 kiló paprika
2 fej hagyma
4 szelet húsos szalonna
15 dkg házikolbász
egy hegyes erőspaprika
2 kis szem paradicsom
egy evőkanál pirospaprika
olaj
só

A hagymát felaprítom, a szalonnát összekockázom. A kolbászt karikákra, a paprikát először hosszában félbe, majd keresztben vastagabb szeletekre vágom.
A szalonnát pirítani kezdem, ha nincs elég zsírja, kevés olajat öntök alá. Rádobom a hagymát, sózom, addig sütöm, amíg megfonnyad. Hozzáadom a kolbászkarikákat, és addig sütöm, amíg kiengedi a zsírját. Ekkor kerül bele a kétféle paprika, amit jól elkeverek a hagymás alappal és erősebb lángon párolni kezdem, fedő nélkül. Sózom, kevergetem és odafigyelek rá, mert egy csepp vizet sem szabad aláönteni, akkor jó, ha saját levében fő meg. Ha már puha a paprika, hozzáadom a felszeletelt paradicsomot és erős lángon folytatom a főzést, amíg az étel kissé zsírjára sül. Ekkor rászórom a pirospaprikát, elkeverem, pár percig rotyogtatom, és kész is.
Fehér kenyérrel tálalom.

Epres ricottatorta

Ismét hétvége, így ismét desszert, természetesen eper felhasználásával, használjuk ki a kínálkozó alkalmat, amíg még lehet.
Ezúttal egy epres torta készült, linzeralapra, ricottakrémmel.
Én a magam részéről egyre inkább a linzeralapú tortákat kedvelem, vékony tésztával, sok krémmel és/vagy gyümölccsel. A ricottát is egyre gyakrabban használom mostanában, erre pedig az a magyarázat, hogy a túróhoz képest kevésbé szemcsés, ezért lágyabb, homogénebb krémek keverhetők belőle.
Mindenesetre ez a sütemény nyári napokra ajánlható kellemes hűsítő, más bogyós gyümölccsel is érdemes kipróbálni.

Recept

A tésztához
10 dkg vaj
20 dkg liszt
egy evőkanál porcukor
késhegynyi sütőpor vagy szódabikarbóna
egy tojás

A krémhez
50 dkg ricotta
2 dl tejszín
2 csomag Dr Oetker Zseléfix (hidegen keverhető)
fél citrom leve és reszelt héja
3 evőkanál porcukor

50 dkg eper
pikáns lekvár (most cseresznye-birs)

A tésztához valókat összegyúrom, majd hűtőben egy órát pihentetem. Ezután kinyújtom, kibélelek vele egy kapcsos tortaformát és vaksütéssel 200 fokos előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt aranyszínűre sütöm. A vaksütés lényege, hogy a tésztára sütőpapírt terítek, erre pedig rászórok fél kiló szárazbabot/lencsét és ezzel a nehezékkel lenyomtatva sütöm a tésztát. A bab étkezési célra már nem használható utána, de sütéshez tökéletes. Ha megsült, a formában hagyom kihűlni, de még melegen megkenem vékonyan a lekvárral.
Amíg a torta alapja hűl, elkészítem a krémet. 5-6 szem epret a cukorral, citrom levével és héjával botmixerrel pépesítek. Az epervelőhöz keverem a ricottát. A tejszínt félig felverem, hozzáadom a zselatint, majd kemény habbá verem, ezt pedig az epres ricottába forgatom.
A maradék epret lapokra vágom, kirakom vele a tésztát, ráöntöm a krémet és dermedésig hűtöm. Tálaláskor eperszemekkel díszítem a tetejét.

Zöldborsópüré parmezánnal

A zöldborsópürét a hátszín mellé készítettem még tegnap ebédre. Előítéletekkel vártam a kóstolást, mert mint már írtam, nem rajongok különösebben a zöldborsóért, megeszem ugyan, de magamtól nem igazán készítem.
Ehhez képest felfaltuk Attilával az egészet, mert nagyon finom volt.
Lehet többféleképpen fűszerezni, akár mentával, bazsalikommal, de még chilivel is, én azonban hagytam natúrban, hogy érezzük a borsó ízét.
Szerintem igazán zsenge borsóból jó, abból viszont nagyon, megfogadtam, hogy majd bébiétel gyanánt is készítem, ha eljön az ideje.

Recept

Egy kiló zöldborsó (héjával mérve)
Egy nagyobb szem krumpli
Kakukkfű
Só, egy csipet cukor
2-3 dkg vaj
5 dkg reszelt parmezán

A borsót és a krumplit megtisztítom, ez utóbbit kockákra vágom. A zöldségeket lábosba teszem, annyi vizet öntök rá, amennyi ellepi, és sóval, cukorral, kakukkfűvel ízesítve teljesen puhára főzöm. Ekkor leöntöm a főzővíz nagy részét, de rajtahagyok 1,5-2 decit.
A levével együtt botmixerrel pépesítem. Én egy kicsit darabosabbra hagytam, de ez ízlés
dolga.
A borsópürét visszateszem a tűzre, a legkisebb lángra, belereszelem a sajtot, hozzáadom a vajat és egy-két percig hagyom még főni.
Akár szárazabb, akár szaftos húsok mellé megállja a helyét, bár önmagában is finom.

Érdemes még szólni a fenti képről is, amely Joan Vicent Cantó-tól származik, nekem tetszenek a fotói. Az étel egyébként a tegnapi bejegyzésben került megörökítésre.