Ismétlés a tudás anyja: grúz csirke

Ma grúz csirkét ebédeltünk. Ennek a receptje volt az egyik első bejegyzés a blogon és fénykép nem is készült róla, így most lefotóztam.
Ajánlom továbbra is mindenkinek, hogy készítse el, mert egyszerű és nagyon finom. Én a csirke bőrét semmilyen más formában nem vagyok hajlandó elfogyasztani, de így alig lehet abbahagyni. A csirkehús vajpuha lesz, a külseje pedig olyan ropogós, mintha bundázott lenne.

Kókusztorta

Folytatom a kókuszos sütemények feltérképezését, ezúttal a Good Food online által adott ötlet alapján. Ez a sütemény tökéletes arra, hogy csillapítsa a heveny édesség iránti vágyat, mert elég tömény és édes, de van olyan eset, amikor pont ez esik jól. Ráadásul nagyon gyorsan össze lehet dobni, ha van otthon egy kis leveles tészta. Ebből nálam általában akad a hűtőben és a fagyasztóban is, úgyhogy csak a kókuszos tölteléket kellett elkészítenem, és már sült is a sütemény.
A tésztát mindenképp jó megkenni valamilyen pikáns lekvárral, mert ellensúlyozza a kókuszos massza édességét és gazdagítja a sütemény ízét.
A süti nagyon hasonlít a kókuszos resztelt nevű süteményhez, ami gyerekkoromban az egyik kedvencem volt, de szerencsére nem kell hozzá ipari mennyiségű tojásfehérje, így sokkal gazdaságosabb is.

Recept

Egy csomag leveles tészta
17,5 dkg kókuszreszelék
22,5 dkg kristálycukor
1,5 deci víz
egy teáskanál fahéj
2,5 dkg olvasztott vaj
egy felvert tojás
két evőkanál pikáns lekvár (barack)

A művelet a torta töltelékének elkészítésével kezdődik.
A kókuszt a cukorral, fahéjjal és a vízzel láboskába teszem és kb. öt perc alatt összefőzöm. Közben folyamatosan kevergetem, mert könnyen leég. Ha kész, félreeszem hűlni.
A sütőt 180 fokra előmelegítem. A leveles tésztával kibélelek egy cakkos szélű gyümölcstortaformát, vagy ennek hiányában egy tortaformát úgy, hogy pereme is legyen. A tésztára sütőpapírt terítek, arra nehezéknek babot/lencsét szórok és 10 percig elősütöm. Ezután a sütőpapírt a babbal együtt eltávolítom, a tésztakosár közepét a lekvárral megkenem.
A kókuszos masszához hozzákeverem a vajat és a felvert tojást, majd a lekvárral megkent tésztára öntöm. A süteményt kb. 25-30 perc alatt megsütöm.

Babos-kolbászos egytál

Ezt az ételt Giorgio Locatelli Tiszta Itália című műsorának egyik adása inspirálta. Kicsit változtattam az általa használt hozzávalókon, de az étel jellege azért megmaradt.
A száraz fehérbor ezúttal is kimaradt, mert nem volt itthon, és olasz kolbászkák helyett a saját, házi gyártású kolbászunk utolsó példányát használtam, kisebb darabokra vágva. Ezzel is igen finom, igazi lélekmelengető téli egytálétel kerekedett belőle. Szárazbabból is elkészíthető, de a fejtett bab lágyabb, vékonyabb héjú, az talán jobban illik az ételbe.


Recept

6 db 15 centis olasz sütőkolbász vagy fél kiló sütnivaló kolbász feldarabolva
80 dkg fejtett bab (most fagyasztott)
két ág rozmaring
öt gerezd fokhagyma
2 babérlevél
6-8 szem egész feketebors
egy doboz hámozott paradicsom konzerv
egy pohár száraz fehérbor
olívaolaj
só


A babot egy ág rozmaringgal, a babérlevéllel, borssal és két gerezd fokhagymával puhára főzöm, a levét nem öntöm ki, mert jól jöhet az étel higításához.
A kolbászt serpenyőben kevés olajon elősütöm, akkor jó, ha mindkét oldala kicsit megpirul. Ha ez megvan, kiszedem, félreteszem. A serpenyőbe öntök egy evőkanálnyi olívaolajat, beledobom a rozmaringot és a nagyobb darabokra szelt fokhagymát, és kis lángon sütöm kb. három percig, úgy, hogy a fokhagyma ne barnuljon meg. Ekkor felöntöm a fehérborral, nagy lángon forralom egy-két percet, majd visszateszem a kolbászt és hozzáadom a lecsepegtetett babot is. Ráöntöm a paradicsomot, ha szükséges, adok hozzá egy keveset a bab főzővizéből és kb. húsz perc alatt összefőzöm az ételt. Friss kenyérrel tálalom.

Téltemető

Számomra a nap legjobb híre az volt, amikor az aktuális időjárás-jelentő közölte, hogy jövő héttől tavasziasra fordul az idő és tíz fok is lehet! Na, ez az, amire mindenki várt.

Ezennel én elbúcsúztatom a telet pár fényképpel. Gyönyörű a havas táj árasztotta nyugalom, csak legyen már vége, jövő karácsonyra pedig ilyen szépet kívánok, nem utolsó sorban azért, hogy a kislányom tudjon majd szánkózni.

Kókuszos csillag

Mostanában valahogy mindig kókuszos édességre vágyom. Hogy vágyamat megvalósít-hassam, be is szereztem több adag kókuszreszeléket és elkezdtem keresgélni kedvemre való recepteket. A Fakanál 2009/1-2-es száma pont ezzel a témával foglalkozik, úgyhogy kapóra jött nekem. Az újságból egy kókuszos vajas keksz receptjét sütöttem meg, ami igazi reggeli kávé mellé való ropogtatnivaló. Nagyon ízlett, egyszerű, gyors recept, biztos fogom készíteni többször is. Még Attila is evett belőle, aki aztán tényleg nem rajong a kekszekért és száraz süteményekért.
A külalakjával annyi a gond, hogy a csillagok csücskei megbarnultak, de hát nem lehet minden tökéletes…


Recept

6 dkg vaj
6 dkg kókuszreszelék
12 dkg liszt
6 dkg cukor
egy tojás sárgája
egy teáskanál sütőpor
csipet só
egy evőkanál rózsavíz (na ezt kihagytam, „sima” vizet tettem bele)

A lisztet a kókusszal, cukorral, sütőporral, sóval összekeverem, hozzádolgozom a puha vajat, a tojássárgát és a vizet. A tésztát hűtőben egy óráig pihentetem. Ha e az idő eltelt, kb. 4 mm vékonyra kinyújtom, csillagokat szúrok ki belőle, amiket előmelegített 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt megsütök.
(A recept szerint a csillagok tetejét meg kell kenni tejjel és megszórni kókusszal, de én ezt elfelejtettem elolvasni….)

Krumplis brokkoli-krémleves

Mostanában igen gyakran készítem ezt a levest, főként akkor, amikor nem nagyon van időm ebédet főzni. Az a jó benne, hogy alig kell hozzá valami, a készítése gyakorlatilag nem igényel időráfordítást, viszont nagyon finom és a szép zöld színével becsempész a tányérunkba egy kis reményt, hogy talán idén is lesz tavasz.
Korábban már szerepelt a blogon egy másik brokkoli leves is, de én most ebbe vagyok nagyon beleszerelmesedve, nagyon szeretem a tiszta zöldséges ízt és jelenleg eszembe nem jut ezt sajttal eltorzítani.
Ahhoz, hogy a leves megfelelő állagú legyen, mindenképp azt ajánlom, hogy turmixban pürésítsük, csak így lesz igazán selymesen krémes. (Amikor turmixolom, mindig megjegyzem, hogy milyen jó lesz majd, ha Zsófi enni fog, ezt simán kaphatná, persze só-bors nélkül.)

Recept

50 dkg brokkoli
egy nagyobb szem krumpli
1.2 liter húsleves/víz
két gerezd fokhagyma
egy deci tejszín
só, bors
frissen reszelt szerecsendió

Igen rövid leírás következik. A rózsáira szedett brokkolit és a felkockázott krumplit a fokhagymával a húslevesben megfőzzük. Ha kész, leturmixoljuk, majd a lábosba visszaöntve ízesítjük sóval, borssal, szerecsendióval és a tejszínnel összeforraljuk. A tányérban díszítésképpen meg lehet csepegtetni tejszínnel. Mehet mellé vajas pirítós, sajtos melegszendvics, de mi legutóbb magában ettük.

Sült túrótorta

Múlt hétvégén ismét jött a nagymama-kommandó, - ahogy Attila nevezi őket – ezért volt főzőcske rendesen. Tortát is sütöttem, méghozzá sült túrótortát, ami igazán sikeres vállalkozásnak bizonyult. A recept a desszert.eu oldalról származik, csak én a krém összetételét kicsit csökkentettem –konkrétan megfeleztem - , mert kifolyt volna a formámból. Nagyon finom, nem édes, krémesen lágy állagú torta lett belőle, olyan férfiaknak való, ráadásul elkészíteni gyerekjáték.

Recept

A tésztához

5 dkg porcukor
10 dkg vaj
15 dkg liszt

A töltelékhez:

30 dkg túró
egy csomag főzős vaníliapuding-por
8 dkg porcukor
2.5 deci tej
2 deci tejföl
egy citrom reszelt héja
fél citrom leve
2 tojás
egy teáskanál vanília kivonat.

Először a tésztához valókat gyorsan összegyúrom, majd hűtőben 10 percig pihentetem.
Ezt követően kinyújtom és kibélelek vele egy 23 centis kapcsos tortaformát úgy, hogy pereme is legyen. A sütőt 180 fokra előmelegítem, és a tésztát miután jól megszurkáltam, elősütöm addig, amíg aranybarna nem lesz. Ezalatt a túrót áttöröm, majd hozzákeverem a töltelék összes hozzávalóját. A massza jó híg lesz, de ettől nem kell megijedni. Ha a tészta aranybarna, ráöntöm a túrós tölteléket és kb. 60 perc alatt megsütöm. Szobahőmérsékletűre hűtöm, majd még egy pár órára beteszem a hűtőszekrénybe is.
Nagyon finom, nem kell hozzá semmit adni tálaláskor, de gyümölccsel azért elrontani nem lehet.

Együnk céklát!

A cékla ezév elejétől az életünk részévé vált, mindennap találkozunk vele, „reggeli formájában”. Ez azért van, mert eldöntöttük, hogy többet fogunk tenni az egészségünkért, ennek pedig első megnyilvánulása a reggeli turmix (köszönet anyukámnak az üvegpoharas turmixgépért). Minden reggel bedobok a turmixba egy apró fej hámozott nyers céklát, egy kicsi negyedelt almát, és egy azonos méretű hámozott narancsot héj nélkül, majd ezeket megküldöm fél liter vízzel, jól összeturmixolom, cél egy egynemű, ciklámen színű ital kinyerése. A végeredményt kettéosztom, és feltálalom reggeli formájában. Olyannyira megszoktuk, hogy ha véletlenül elfelejteném megcsinálni, hiányozna. (Eddig ilyen még nem volt, maximum csak későbbre tolódott a művelet). Másik változata, ha a narancs helyett egy él sárgarépát teszek bele, ekkor több vizet adok hozzá.
Ez a kis lötty igen jó vitaminforrás így télvíz idején, ráadásul nem is kerül sokba.
A cékla sok káliumot tartalmaz, ezáltal hozzájárul az állóképesség fokozásához, gazdag kalciumban, vasban, foszforban és nátriumban, és az antioxidáns tulajdonságú A-,B- és C-vitaminban. Folsavat tartalmaz, vérképző, vér-és májtisztító hatású, főleg ha a nyersen kipréselt levét fogyasztja az ember.
Ennyi jó tulajdonsága alapján mindenki meggyőződhetett arról, hogy céklát enni kell, már csak az a kérdés, hogyan. Legyen most a válasz erre egy nyers oroszos céklasaláta, amely szárnyasokhoz és halhoz passzol leginkább. Ajánlom Boros Beatrix nevű kedves olvasómnak, aki nagyon szereti a céklát.

Recept

Fél kilónyi cékla
Egy csokor kapor
2 deci tejföl
őrölt kömény
só
3-4 evőkanál reszelt torma

A céklát nyersen meghámozom és káposztareszelőn lereszelem. Sózom, megszórom őrölt köménnyel, és hozzákeverem a reszelt tormát meg a tejfölt. Lehet gazdagítani reszelt almával és sárgarépával is.
Hidegen, jól behűtve tálalom, a képen rántott hal társaságában látható.

Megragadom az alkalmat, és minden Zsuzsa, Zsuzsanna nevű gasztrobloggerinának és olvasónak boldog névnapot kívánok!

Rizottó a tenger gyümölcseivel

Amióta megvan Giorgio Locatelli szakácskönyve, a Made In Italy, tervezgetem a rizottókészítést. Most ez is megvalósult a hétvégén, tenger gyümölcsei rizottót készítettem Locatelli leírásainak felhasználásával. Apró rákokból főztem hozzá alaplét, külön pár perc alatt megpirítottam a herkentyűket fokhagymás-chilis olajon és a rizst az olasz szakács útmutatása alapján főztem.
Nagyon finom lett a végeredmény, csak azt sajnálom, hogy nincs tengerpartunk, így nem lehet frissen hozzájutni a tenger gyümölcseihez, ezáltal biztos, hogy nem lesz olyan íze, mintha frissen fogott hozzávalókat használnánk.

Recept

Az alapléhez

50 dkg grönlandi héjas aprórák
3 evőkanál olívaolaj
négy gerezd fokhagyma
egy fej hagyma
egy zellerszár/10 dkg zellergumó
egy babérlevél
6-8 szem feketebors
1.5 deci száraz fehérbor (én ezt kihagytam)
egy evőkanál passzírozott paradicsom (passata)

A rizottóhoz
30 dkg rizottórizs (most arborio)
10 dkg vaj
egy fej hagyma
egy deci száraz fehérbor(én ezt kihagytam)
egy evőkanál passzírozott paradicsom (passata)
só, bors
egy marék petrezselyem (ez sem volt itthon)
70 dkg fagyasztott tenger gyümölcsei mix
egy chilipaprika
olívaolaj
3-4 gerezd fokhagyma

Az egész műveletet az alaplével kezdem. Lábosban felforrósítom az olívaolajat, beledobom a hagymákat, zöldségeket és egy-két percig pirítom, de megbarnítani nem szabad. Hozzáadom a rákokat, egy percig kevergetve sütöm, majd ráöntöm a bort, ha van. Hagyom, hogy az alkohol elpárologjon, hozzáadom a paradicsompürét és két liter vizet, felforralom és kb. 20 percig gyöngyöztetve főzöm. Közben a tenger gyümölcseit olívaolajon kicsit megpárolom a fokhagymával és a chilivel, gyakorlatilag mire felenged, már jó is.
Ezután jön a rizottó elkészítése. Ehhez leszűröm az alaplevet és visszaöntöm a fazékba, gyöngyöztetve magam mellé készítem, hogy a meregetésnél kéznél legyen. (A héjas rákot megpucoltam és a rákhúst hozzákevertem a többi herkentyűhöz.)
A vaj felét lábosban felolvasztom, rádobom a nagyon apróra vágott hagymát, és puhára párolom úgy, hogy ne barnuljon meg. Ekkor hozzáadom a rizst és beleforgatom a hagymás vajba, hogy minden rizsszemet bevonjon a vaj és a rizsszemek felmelegedjenek. Ekkor hozzáöntöm a bort, ha van, és pár percig kevergetem, hagyom, hogy az alkohol elpárologjon. Amikor a rizs és a hagyma már szinte száraz, hozzáadom az első merőkanál alaplét és a paradicsompürét. Kevergetem, hagyom, hogy a rizs teljesen beszívja a levet, csak ekkor adom hozzá a következő merőkanálnyit. Ezt a műveletet addig folytatom, amíg a rizs meg nem puhul, cél az al dente állapot elérése. Az utolsó merőkanál lével együtt hozzáadom a herkentyűket is, ízesítem sóval, borssal, adható hozzá fél citrom leve is, én ezt jobban szeretem a tányéron hozzáadni, ízlés szerint. Leveszem a rizottót a tűzről, hagyom egy percig pihenni, majd a maradék vajat kockákra vágom és fakanállal a rizsbe keverem, amilyen gyorsan csak tudom, közben rázogatom a lábast. Ez a művelet a mantecatura, amitől a rizottó „all’onda”, azaz hullámozni fog, mint a tenger, ha megmozgatjuk a tányéron. Nem vicc, tényleg. Locatelli tanácsa, hogy ha ezt az állagot nem sikerült elérni, még kevés forró alaplével korrigálhatjuk.
Alapszabály, hogy halas ételre parmezánt nem teszünk, ehelyett felaprított petrezselyemmel szórjuk meg.
A leírás hosszú és bonyolultnak tűnhet, de ha csinálja az ember, nem az, és a végeredmény mindenért kárpótol.

Bukta

A hagymaleves után buktát készítettem, életemben először. A tészta receptje F. Nagy Angélától származik és megegyezik az általam már készített aranygaluska tésztájának receptjével.
A töltelékbe túrót tettem, pontosabban ricottát, mert az volt itthon, olyan kemény lekvárom pedig nem volt, ami ne folyt volna ki belőle.
Egyáltalán nem olyan macerás a készítése, mint ahogy gondoltam, és tényleg nagyon szépen sikerült, mindamellett, hogy finom is volt. Ezen felbuzdulva másnap szereztem lekvárt és azzal is kipróbáltam.
Nekem ekkora adag tésztából 15 kisméretű buktát sikerült kihoznom. Szerintem jobb kisebbre csinálni, mert akkor töltelék jóformán mindenhova jut belül.

Recept

A tésztához
50 dkg liszt

egy csomag száraz élesztő (vagy fél csomag, ha egy kiló liszthez elegendőt veszünk)

2 tojássárga

3 evőkanál porcukor

2-3 evőkanál olaj,

langyos tej (kb 3-4 dl)

csipet só
3 dkg vaj a tepsihez
fél deci cukros tej a tetejére

Töltelékhez
25 dkg túró
mazsola beáztatva
fél citrom leve és reszelt héja
egy mokkáskanál vanília-kivonat
2-3 evőkanál cukor
1-2 evőkanál tej


Tálba teszem a lisztet, tojássárgát, cukrot, rászórom az élesztőt, egy csipet sót és annyi langyos tejjel dagasztom be, hogy egy lágyabb kelt tésztát kapjak. Jól kidolgozom, majd beleöntöm az olajat és ezzel megint jól összedolgozom. Letakarva duplájára kelesztem.
Közben a tölteléket is elkészítem: a túrót áttöröm, a cukorral, citrommal, vaníliával összekeverem, beleteszem a lecsepegtetett mazsolát is. Ha túl száraz, egy-két evőkanál tejjel lazítom.
Ha a tészta megkelt, lisztezett deszkán kisujjnyi vastagra nyújtom, 15 téglalapot vágok belőle. Ezek alsó szélére teszek egy púpos teáskanál tölteléket, a tészta két szélét ráhajtom, és feltekerem. Kivajazott tepsibe fektetem és előmelegített 200 fokos sütőben sütöm tíz percig, majd 180 fokon fejezem be a sütést. Ha a bukták már átsültek, de a tetejük még nem piros – kb. 30 perc után – forró cukros tejjel meglocsolom őket, ettől foszlósabbak és pirospozsgásabbak lesznek. A tejes locsolkodás után még tíz percig sütöm, majd langyosra hűtve tálalom, így a legjobb.

Hagymaleves

Mostanában egyre gyakoribb nálunk a leves-sütemény - párosítás ebédre. Ez a leves is egy ilyen ebéd első fogása volt.
Igaz, hogy hagymalevesről van szó és egy francia konyháról szóló receptfüzetből (A francia konyha - Vince Kiadó) származik, mégsem hívnám francia hagymalevesnek, mert az íze némileg eltér az általam megszokottól, mindamellett nagyon finom.
Pikáns ízű leves, mert cukrot, ecetet és bort is kell hozzá használni, bár én az alkoholt kihagytam.
Tálalásnál viszont úgy jártam el, ahogy a francia hagymalevesnél szoktam.
Ebben a viharos szélben jó lélekmelegítő.

Recept

négy nagy fej hagyma
egy gerezd fokhagyma
egy mokkáskanál szárított kakukkfű
egy ág rozmaring
egy evőkanál cukor
két evőkanál borecet
egy liter húsleves
két deci száraz fehérbor (ez elmaradt)
két csapott evőkanál liszt
5 dkg vaj
olívaolaj
só, feketebors

A tálaláshoz
Fejenként egy szelet kenyér
Fejenként egy szelet sajt

A vajat az olívaolajjal felolvasztom, beleteszem a vékony szeletekre vágott hagymát. Szórok rá kakukkfüvet, beledobom a rozmaringot és kb. 20 perc alatt aranyszínűre párolom-pirítom. Ekkor hozzáadom a cukrot és addig keverem, amíg karamellizálódik. Beleöntöm az ecetet és ezzel még két percig párolom, majd a hagymát megszórom a liszttel és folyamatos keverés mellett kb. egy percig pirítom. Ezután felöntöm a borral és a levessel, kevergetem, amíg felforr, utána kis lángon fél órát főzöm.
Tálalás előtt a kenyérszeleteket megpirítom, ráhelyezem a sajtot és a levesestányér aljára fektetem, majd rámerem a forró hagymalevest.

Barackos-mogyorós csiga

Ezt a receptet a Vidék Íze februári számában találtam és rögtön felkeltette az érdeklődésemet.
Persze módosítottam rajta, mert nem voltak itthon a receptben szereplő hozzávalók, viszont minden volt, amivel helyettesíthetőek. Így a túrót ricottára, a sárgabarackot őszibarackra, a diót meg mogyoróra cseréltem, szerintem jobb mint az eredeti.
A kész csigákat porcukorból és tojásfehérjéből kevert mázzal kellett volna lekenni, ez nekem viszont egyáltalán nem tetszett, inkább vékony fahéjas porcukor-réteget szitáltam rá, ettől olyan békebeli lett az egész.
A csigák töltelékének állaga tetszett a legjobban, nagyon izgalmas volt, ahogy a ropogós mogyoródarabok váltották egymást a puha barackkal.

Recept

12 dkg túró (ricotta)+ egy evőkanál
0.5 dl tej
5 evőkanál olaj
6 dkg porcukor
csipet só
25 dkg liszt
fél csomag sütőpor
10 dkg dió (mogyoró)
egy üveg sárgabarack/őszibarack befőtt

A túrót áttöröm, elkeverem az olajjal, tejjel, hozzáadom a sót, cukrot, a sütőporral elkevert lisztet. Az egészet rugalmas tésztává nyújtom, és 40x50 cm-es téglalappá formázom. (Na nekem ez tart mindig a legtovább.)
A diót/mogyorót durvára vágom és összekeverem a lecsepegtetett, nagyon apróra vágott barackkal. Elvileg ez lenne a töltelék, de hogy jobban összeálljon én még kevertem bele egy evőkanál ricottát is. A tölteléket elosztom a tésztán úgy, hogy a széleken két centis sávot szabadon hagyok, és feltekerem. A tekercset felszeletelem, sütőpapírral kibélelt tepsire fektetem és előmelegített 180 fokos sütőben kb. 15 perc alatt megsütöm. Még melegen megszórom fahéjas porcukorral.

Ismét kolbász: alapok+citromos fehér kolbász

Megint töltöttünk kolbászt. Magyaros fűszerezésűt, meg kísérletképpen citromos fehér kolbászt is, ez utóbbi már nagyon régóta szerepel a terveim közt. Mivel ebből csak kóstoló (kb. fél kilónyi) készült, pontos leírást nem tudok adni, de mostanra kikristályosodtak azok az alapok, amelyek a kolbásztöltésnél betartandók.
Egy kiló húshoz - ami általában lapocka, de most dagadó volt- fél kiló tokaszalonnát vagy egyéb zsírfélét szoktunk venni. Mivel sütőkolbászokról van szó, nem gond, ha kerül egy kis nedvesség a végtermékbe, így a fokhagymát felaprítva, sózva, vízzel leöntve egyfajta muzsdéjt készítünk, és ezzel fűszerezzük a kolbászt. A magyaros ízesítéshez használunk ilyen fokhagymás levet, nem túl sok pirospaprikát, házilag durvára tört feketeborsot, őrölt köményt meg egy elmorzsolt szárított chilipaprikát. . A fűszereket kis manuális kávédarálóban szoktuk megőrölni, ezt direkt fűszerdaráláshoz vettem.
A citromos fehér kolbászhoz fűszerként adtunk reszelt citromhéjat és – levet, őrölt koriandert, őrölt szegfűborsot, őrölt feketeborsot és majorannát. Nekem úgy ízlik, ha a szegfűbors és a citrom kapja a hangsúlyt.
A sózást egyiknél sem visszük túlzásba, a fűszerezést kóstolással ellenőrizzük.
A citromos kolbász igen jól sikerült, tervezzük, hogy többet fogunk belőle tölteni. Nyárra grillkolbásznak is ideális.
Én a sütnivaló kolbászt, hurkát mindig előmelegített sütőben, zsiradék nélkül készítem. A kolbászokat tepsibe fektetem, megszurkálom, hogy a zsírja jól kisülhessen és kevés vizet öntök alá, amelyet néha pótolok. Így kímélőbb, mintha serpenyőben vagy zsiradékban készülne el.

A házi tészta dicsérete

Korábban már terveztük házi tészta készítését, talán írtam is erről már, de valahogy eddig elmaradt a kivitelezés. Hétvégén azonban épp tévét néztünk, valami hagyományőrző műsor ment, benne egy öreg néni tésztát gyúrt és nyújtott. Erre Attilát úgy elkapta a gépszíj, hogy visszafogni már nem lehetett, próbaképpen két tojásból és húsz deka lisztből meg is gyúrta a tésztát. Mondtam, azért nem ártana pihentetni, hát, alig bírta kivárni.
Fél óra után már nyújtotta is az étkezőasztalon, mert ugye tésztanyújtó gépünk nincs (még). A kis tésztacipót darabokba vágta és ezeket olyan vékonyra nyújtotta, hogy ha alátettünk egy újságot, el lehetett olvasni. A kinyújtott tésztát feltekerte, a tekercseket pedig felvágta.
Ahhoz képest, hogy először csinálta, szép vékony és egyenletes lett, metéltre vágtuk, amolyan tagliatelle formára. Ezt az első adagot fokhagymával, chilivel, olívaolajjal és pár szelet szardellával azon melegében el is pusztítottuk.
Másnap már három tojás 30 dkg liszt volt az arány, a tészta még vékonyabb, a felvágás még szabályosabb lett.

Gombás mártással ettük, amihez vajon pár gerezd fokhagymát és egy ág rozmaringot megpároltam, rádobtam 40 dkg gombát, sóztam, borsoztam, puhára pároltam, majd felöntöttem három deci tejszínnel. Picit beforraltam. Közben kifőztem a tésztát és beleforgattam a szószba Együtt vagy öt percig melegítettem, utána ettük.
Konklúzió: a házi tészta isteni, mindenképp érdemes kipróbálni. A boltival össze nem hasonlítható, van állaga, harapható, sokkal laktatóbb, nem tapad össze, jobban felveszi a szószt, és még sorolhatnám. Ebből 10 dkg bőven elég egy személynek, nekünk ugyanennyi bolti tészta fejenként kevés.
Biztos, hogy a jövőben tésztanyújtó gépbe beruházunk.

Blondie

Aki ránéz a képre, azt gondolhatja, ez egy csúnya lapos kókuszos piskóta, pedig nem is az!
Ez egy fehércsokis brownie, de ez eleve lehetetlen így inkább elkereszteltem blondie-nak. Manapság nagyon trendi sütemény a brownie, én is szerettem volna sütni, van is egy tuti receptem, csak éppen nem volt itthon étcsoki, hanem csak fehér, de abból vagy négy tábla. Még karácsonyra vettem sütéshez, de valahogy nem találtam meg hozzá a megfelelő receptet.
Olvasgatva a Paprika Magazin novemberi számát, rátaláltam erre az egyszerű receptre. Tetszett, megsütöttem, ízlett. Nem is gondoltam, hogy ennyire megtartja a fehér csoki ízét. Gyorsan összedobható, reggeli kávé mellé ideális süti.

Recept

20 dkg fehér csoki
12 dkg vaj
2 tojás
2 csapott evőkanál cukor
10 dkg liszt
fél kiskanál vanília kivonat

A fehér csokiból 2 dekát félreteszek a díszítéshez, a többit 10 deka vajjal kis lángon felolvasztom, majd hagyom hűlni. Furcsán néz ki és nem is áll össze, de nem kell aggódni, minden szép és jó lesz, ha belemegy a többi hozzávaló. Ha már nem túl meleg, hozzáadom a tojásokat és a cukrot, majd belekeverem a lisztet és a vaníliát és egynemű masszává dolgozom. Egy tepsit/ kapcsos tortaformát a maradék vajjal kikenek, beleöntöm a masszát és előmelegített 180 fokos sütőben 20-25 perc alatt megsütöm. Ha kész és még meleg, ráreszelem a maradék csokit. Hidegen tálalom.

Halpogácsa másképp

A boltokban kapható fehér húsú fagyasztott halfilét általában nem veszem meg, mert sem az íze, sem az állaga nem nyeri el a tetszésemet. Ha mégis lenne itthon, kétféle ételhez szoktam felhasználni: az egyik az édes-savanyú hal, a másik pedig a halpogácsa, mert ezekben annyira nem fontos, hogy a hal húsa feszes, homogén állagú legyen.
Most a maradék halfilé felhasználására ismét halpogácsát készítettem, de kicsit más fűszerezéssel, mint korábban. Spenóttal ettük, nagyon jól ment hozzá.
Mindig mindenhonnan azt halljuk, milyen fontos lenne, ha több halat ennénk, ezzel csak egy probléma van, a magyar emberek többsége nem eszi a halat. Ezzel a recepttel talán rá lehetne venni őket, és talán a gyerekekkel is meg lehet szerettetni.

Recept

50 dkg tengeri halfilé
2 darab főtt krumpli (kis méretű)
2 tojás
liszt
egy fej hagyma
egy gerezd fokhagyma
fél citrom leve és reszelt héja
só, bors
olaj a sütéshez

A halat és a krumplit mixerben pépesítem. Hozzáadom a felaprított hagymát, a lereszelt fokhagymát, a citromlevet és –héjat, sózom, borsozom. Belekeverem a két tojást és annyi lisztet adok hozzá, hogy jól formálható masszát kapjak (mint a tócsninál).
Serpenyőben kevés olajat forrósítok és ebben sütöm ki a pogácsákat.
Lehet belőle előétel valamilyen mártással (chiliszósz, majonéz) , főétel főzelékkel, körettel, de Attila szendvicsben is szereti.

Gombás-tejfölös tokány

Szerintem ennek a húsételnek valamilyen verziója majdnem minden magyar család étlapján szerepel, kivéve, ha nem szeretik a gombát. Bármilyen húsfélével elkészíthető, gyorsan megvan, kiadós, jó ízű és általában mindenki szereti. Az ízeket lehet fokozni kevés fehérborral, vagy erdei gombák használatával, nálunk azonban most egyik sem volt kéznél, így füstölt mangalicaszalonnával indítottam az ételt, ez pedig igen jót tett az ízének.
A felöntéshez a vasárnapi húsleves maradékát használtam, ami tovább gazdagította az ízét, de vízzel is fel lehet önteni, akkor jobban érződik a gomba zamata. A tejföl-tejszín együttes használata helyett választhatjuk csak az egyiket vagy másikat, ezzel megint kicsit másféle ízt kapunk.
Párolt rizzsel ettük, de akár tésztával, akár galuskával, sőt sült krumplival is el tudnám képzelni.

Recept

50 dkg sertésszűz (vagy csirke, pulyka stb.)
50 dkg csiperkegomba
10 dkg füstölt szalonna
egy fej hagyma
három gerezd fokhagyma
3 dl húsleves
egy ág rozmaring
frissen őrölt feketebors
2 dl tejszín
2 evőkanál tejföl
só

A szalonnát felkockázom és lábosban pirítani kezdem. Ha már kiengedte a zsírját, rádobom a vékony szeletkékre-csíkokra vágott húst a rozmaringágról leszedett leveleket, borsozom és a hús fehéredéséig sütöm. Ekkor hozzáteszem a felaprított hagymát, két gerezd szeletekre vágott fokhagymát, és pár percig kevergetve sütöm. Ekkor rádobom a nem túl apróra feldarabolt gombát is, és addig sütöm, amíg a gomba kissé össze nem esik. Ha ez megvan, aláöntöm a húslevest, belereszelem a maradék egy gerezd fokhagymát, és a hús teljes puhulásáig párolom az ételt. Ekkor beleöntöm a tejfölt meg a tejszínt, amivel kicsit sűrűbbre forralom, majd tálalom.

Narancsszirupos sütemény

Ez a sütemény már szerepelt a blogon más formában, most azonban a GoodFood adott egy ötletet, és kicsit változtattam rajta. Egyébként nagyon szeretem ezt az oldalt böngészni, jó pár érdekes, ígéretes receptet találtam már ott, amelyekből párat biztosan el is fogok készíteni.
Az ötlet, hogy sziruppal locsoljam a még forró süteményt, a GoodFood egyik rovatából származik (a „hét süteménye”) . Ez a locsolgatás nagyon jót tesz a süteménynek, mert még jobban kihozza a narancsos ízt, és a fahéj miatt kicsit keleties zamata is lesz. Elég édes, így csak igazán édesszájúaknak javaslom, nekik viszont nagyon.
A tésztán is változtattam: hogy ne legyen olyan nehéz, tettem bele még kb. fél deci tejet, a vaj helyett pedig olajat használtam, így sokkal jobb állaga lett.

Recept

A tésztához
1 bögre gríz

2 bögre liszt

1 bögre tej+ még fél deci

fél bögre olaj

1 bögre cukor

1 tojás

1 vaníliás cukor

fél csomag sütőpor

1 nagy narancs

vaj a tepsi kikenéséhez

A sziruphoz
Egy nagy narancs
Egy rúd fahéj
Fél citrom leve
130 gramm cukor
250 ml víz.

Az olajat a cukorral és a tojással robotgéppel habosra keverem. Belenyomom a narancs levét, lereszelt héját, hozzáadom a vaníliáscukrot, sütőport, grízt, lisztet, tejet, összekeverem. Kivajazott tepsiben előmelegített sütőben 180 fokon megsütöm.
Míg a tészta sül, elkészítem a szirupot. A cukrot lábasba öntöm, belereszelem a narancs héját, majd belenyomom a levét, hozzáadom a citromlét és a fahéjat, ráöntöm a vizet, elkeverem és sziruposra főzöm. Ez kb. 25 perc volt nálam.
A kisült, még meleg tésztát hurkapálcikával jól megszurkálom és a meleg, de nem forró szirupot ráöntöm úgy, hogy a lyukakba is belefolyhasson. Kihűtöm, majd tálalom. Én még hűtőszekrényben is hűtöttem tálalás előtt, így jobban összeértek az ízek.

Vajaspogácsa

Hétvégén ismét babanézőben voltak a nagymamák. Gondoltam, folytatom a megkezdett sort és ismét csinálok pogácsát, de olyat, amit eddig még nem csináltam.
A választásom a vajaspogácsára esett, F. Nagy Angéla receptje alapján.
Ez is élesztős tésztával készül, viszont hajtogatni is kell, így időigényesebb, mint a krumplis pogácsa. Azért ez a hajtogatás nem igényel nagyfokú képzettséget, megijedni nem kell tőle…. Igazán frissen-langyosan jó, de ez nem jelent gondot, mert igen hamar elfogyott.
A megadott mennyiségből nekem kb. 40 kisméretű pogácsa lett.
A hajtogatásról nagyon jó leírás található Hedonism-nél.

Recept

30 dkg liszt
15 dkg vaj
fél deci tej
egy deci tejföl
egy tojás sárgája
3 dkg élesztő (vagy ennek megfelelő mennyiségű szárazélesztő)
só

A lisztet a vajjal, tojássárgájával, cukros tejben felfuttatott élesztővel, tejföllel, sóval összegyúrom, ha szárazélesztőt használok, azt közvetlenül adagolom a liszthez. Két órán keresztül kelesztem, közben háromszor hajtogatom. Hajtogatás előtt a tésztát átgyúrom, téglalap alakúra nyújtom, a két oldalát behajtom, majd fentről lefelé félbehajtom. E műveleteket ismétlem. Ha a kelesztési idő eltelt, kinyújtom a tésztát, teljes terjedelmében bevagdalom, mint a libamell bőrét szokás, kis pogácsákat szúrok ki belőle. Ezeket a megmaradt tojásfehérjével lekenem, sütőpapírral bélelt tepsire teszem és előmelegített 180 fokos sütőben megsütöm. Az első tíz perc után kicsit mérséklem a lángot, hogy belül is jól megsüljön a pogácsa.

Breton aszalt szilvás lepény

Pont Lilahangya kesergett pár nappal ezelőtt, hogy mennyire hiányzik neki a nyár, vele együtt a sokfajta gyümölcs, és persze az igazi nyári süti, a clafoutis.
Most én is valami hasonlót készítettem, téliesített verzióban, Attila legnagyobb örömére.
Valahonnan rémlett nekem egy francia eredetű aszalt szilvás sütemény receptje, de a forrást sehogy sem találtam, magamtól meg nem volt kedvem kísérletezgetni. Aztán a szakácskönyveimet olvasgatva rábukkantam a receptre a 100 legjobb francia recept című kis füzetkében, és azon melegében meg is csináltam, mert minden volt hozzá itthon.
A végeredmény nagyon finom, az aszalt szilva és a rum olyan karácsonyi-téli ízt kölcsönöz neki. Elkészíteni ugyanolyan egyszerű, mint a clafoutist. A recepttel csak a sütési idő terén volt bajom: ekkora mennyiségű tésztának nem fél óra kellett, hanem legalább ötven perc.
Csak az próbálja ki, aki szereti a tejespite- clafoutis- felfújt jellegű süteményeket nehogy csalódás legyen a vége. (Nyáron a nagy clafoutis-boom idején olvastam olyat az egyik blogon, hogy „takonyszerű” a tésztája, hát ízlés dolga…)

Recept

20 dkg magozott aszalt szilva
20 dkg liszt
15 dkg porcukor
4 tojás
7.5 dl tej
egy evőkanál rum
2 dkg vaj
csipet só

Ha kemény aszalt szilvára tettünk szert, érdemes a készítés előtt egy-két óráig vörösborban vagy vízben áztatni, ha viszont puha a gyümölcs, ez nem szükséges, rögtön neki lehet ugrani.
Először is a sütőt előmelegítem 170 fokra. Kivajazok egy tortaformát és az alját kirakom a (lecsepegtetett) szilvával, majd elkészítem a tésztát.
A lisztet a cukorral, csipet sóval elkeverem, hozzáadom a tojásokat és apránként a tejet, mellyel csomómentesre keverem, a rummal ízesítem. Ezt a palacsintatészta-szerű masszát a szilvára öntöm, és kb. 50 perc alatt (tűpróbáig) megsütöm a lepényt. Kihűtve tálalom.