Minden kedves olvasómnak és a blogtársaknak, ismerősöknek ezúton kívánok Boldog Új Évet, sok szerencsét és békességet!
Kép forrása: Dreamstime.com
2009. december 31., csütörtök
2009. december 30., szerda
Szilveszteri kedvcsináló
Csatlakozva a többiekhez, én is csokorba szedtem pár receptet, amelyek az évbúcsúztatáshoz nélkülözhetetlenek, illetve támpontként szolgálhatnak azoknak, akik még nem döntötték el, mi kerüljön a szilveszteri asztalra.
Nálunk malac, lencse, babsaláta biztos lesz, a többit meg majd meglátjuk.
Bőrös sertéssült
Malacsült
Lencsefőzelék
babsaláta
Kocsonya
Sós sütemények
Vendégváró falatok
Nálunk malac, lencse, babsaláta biztos lesz, a többit meg majd meglátjuk.
Bőrös sertéssült
Malacsült
Lencsefőzelék
babsaláta
Kocsonya
Sós sütemények
Vendégváró falatok
Kép forrása: Dreamstime.com
2009. december 27., vasárnap
Az én karácsonyom
Szepykétől érkezett a kérés: írjak a mi karácsonyunkról. Szánt szándékkal nem akartam ezt idén az ünnep előtt megtenni, mert ez a karácsony számunkra más volt, mint a többi. Hogy miért? Mert idén a lányunk is aktív résztvevője volt a procedúrának, így minden máshogy alakult, mint régen.
Korábban, amíg bent laktunk a városban, ráadásul tíz percre mindkettőnk szüleitől, karácsonykor a megsütött aprósüteményekkel és az ajándékokkal felszerelkezve, málhás szamárként caplattunk el Attiláékhoz. Ott jól beebédeltünk töltött káposztából és/vagy halászléből, majd átügettünk anyuékhoz – öt perc testmozgás - , és jól bevacsoráztunk. Anyunál általában valamilyen saláta volt előételnek, majd töltött hús –pulyka – vagy harcsa orly módra, desszertnek pedig az általam készített torta, aprósütemény. Ennek az lett a következménye, hogy alig bírtunk hazamenni, úgy megtömtük magunkat, pedig még az ajándékainkat is vinni kellett. Volt, hogy nagyobb pakkal távoztunk, mint amivel érkeztünk, pedig az már nagy szó.
Idén Zsófi miatt a menetrend átalakult. Anyuékhoz mentünk ebédre, megettük a narancsos ráksalátát, a sült kacsát párolt káposztával és hagymás krumplival, csipegettünk egy kevés süteményt. Persze volt ajándékozás is, itt Zsófi lépett elő főszereplővé. Kapott az öcsémtől egy nagyon helyes dzsekit, anyukámtól Duplo-t, mesekönyvet, tőlünk meg fajátékokat. A karácsonyfa igazán nem nyűgözte le, de azért megpróbálta lekapni az üveggömböket, illetve nálunk itthon a mézeskalácsoktól igyekszik megszabadítani a fát. Legjobban az ajándékdobozok érdeklik, kipakol-bepakol, csomagol, neki ez az igazi öröm.
Anyuéktól hazafelé felvettük Attila mamáját, ő nálunk töltötte az ünnepeket. Karácsony első napján az általa készített töltött húsokat- hagyományos és kacsamájjal, háromszínű paprikás töltelékkel készült dagadó - ettük almás-sajtos kukoricasalátával, az ünnep utolsó napján pedig anyu kijött hozzánk, egy kondér töltött káposzta társaságában, így továbbra sem volt gondom a főzéssel. Desszertnek pedig a karácsonyi diótortámat fogyasztottuk el.
Az ünnep nyugodt, családias légkörben telt, jó volt nézni, ahogy lányunk sertepertél körülöttünk és bohócságaival szórakoztat mindenkit, de legfőképp a nagymamákat.
Anyuéktól hazafelé felvettük Attila mamáját, ő nálunk töltötte az ünnepeket. Karácsony első napján az általa készített töltött húsokat- hagyományos és kacsamájjal, háromszínű paprikás töltelékkel készült dagadó - ettük almás-sajtos kukoricasalátával, az ünnep utolsó napján pedig anyu kijött hozzánk, egy kondér töltött káposzta társaságában, így továbbra sem volt gondom a főzéssel. Desszertnek pedig a karácsonyi diótortámat fogyasztottuk el.
Az ünnep nyugodt, családias légkörben telt, jó volt nézni, ahogy lányunk sertepertél körülöttünk és bohócságaival szórakoztat mindenkit, de legfőképp a nagymamákat.
2009. december 24., csütörtök
Karácsonyi üdvözlet
Minden kedves olvasómnak és a blogtársaknak ezúton szeretnék a magam és családom nevében békés, boldog, szeretetteljes karácsonyi ünnepet kívánni!
2009. december 23., szerda
Karácsonyi sütemények 2009
Miután sikerült végre a gép elé ülnöm, most a karácsonyi aprósütemények receptjeire kerül sor. Idén nem igazán készültem újdonsággal, mint mindig, most is sütöttem vaníliás kiflit, újra elké- szült a hósipka is, és készítettem egy mogyorós kekszet is, a tavalyi mogyorós csillag receptjét kicsit átvariálva. Ez utóbbinak a receptjét fogom most leírni, ha nem is Szenteste, de karácsony első napján meg lehet vele lepni a családot. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a mogyoró NEM FÖLDIMOGYORÓ, hanem törökmogyoró, mert mostanában lépten-nyomon beleütközöm abba a tévhitbe, hogy az emberek azt hiszik, süteményekben a mogyoróhasználat a földimogyorót jelenti)
Recept
8 dkg aszalt sárgabarack
Recept
8 dkg aszalt sárgabarack
10 dkg őrölt mogyoró
20 dkg liszt
12,5 dkg vaj
2 evőkanál tejföl
5 dkg cukor
egy kiskanál vaníliakivonat
10 dkg mogyorós krokant
A barackot apróra vágom, összekeverem a mogyoróval, liszttel, cukorral, vanília kivonattal belereszelem a vajat, hozzákeverem a tejfölt és összegyúrom. Ezután két órára folpackba csomagolva mehet pihenni a hűtőbe. Az idő elteltével kinyújtom, néhai nagymamám százéves, cakkos szélű kekszformájával kiszúrom. Minden keksz tetejére egy csipet mogyorós krokantot nyomkodok és sütőpapírral bélelt tepsire teszem, majd 200 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt kisütöm. Rácson kihűtöm, és mehet a kekszesdobozba.
A barackot apróra vágom, összekeverem a mogyoróval, liszttel, cukorral, vanília kivonattal belereszelem a vajat, hozzákeverem a tejfölt és összegyúrom. Ezután két órára folpackba csomagolva mehet pihenni a hűtőbe. Az idő elteltével kinyújtom, néhai nagymamám százéves, cakkos szélű kekszformájával kiszúrom. Minden keksz tetejére egy csipet mogyorós krokantot nyomkodok és sütőpapírral bélelt tepsire teszem, majd 200 fokra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt kisütöm. Rácson kihűtöm, és mehet a kekszesdobozba.
2009. december 22., kedd
Mákos bejgli
Idén bejglit is sütöttem. Ez azért nagy szám, mert a család nem egy nagy bejglifogyasztó, de anyukám egy hete halkan megpendítette, hogy enne mákos bejglit, nálunk a diós ugyanis nem játszik.
Na, gondoltam, nekifutok. Már vagy tíz éve volt egy erőtlen próbálkozásom, de akkor még a kelt tészták és én nem voltunk túl jó barátságban, ennek megfelelően a bejgli száraz és jóformán ehetetlen lett, viszont nagyon jól nézett ki.
A most elkészült két rúd viszont isteni, de a fotóra kiszemelt példány egyáltalán nem néz ki jól, a sütés ötödik percében megrepedt. Ez azért érdekes, mert egy tepsin sütöttem meg a két, teljesen azonos technikával előállított bejglit, az egyik megrepedt, a másik nem. A repedt példány lett a karácsonyi előkóstolás tárgya, a másik pedig gondosan becsomagolva a kamrában várja a szentestét.
Recept
50 dkg liszt
25 dkg vaj
2 dkg élesztő (vagy egy csomag száraz élesztő)
2 tojás
egy evőkanál porcukor
1.5 dl tejföl
csipet só
egy tojás a lekenéshez
A töltelékhez
30 dkg mák
20 dkg barnacukor
3 dl tej
egy marék mazsola
egy reszelt alma
egy mokkáskanál fahéj
egy citrom reszelt héja
A tésztához a lisztet elmorzsolom a vajjal, hozzáadom a meglangyosított tejfölben a cukorral felfuttatott élesztőt, a sót, a két tojást és jól kidolgozom. Porélesztő használata esetén azt simán a lisztbe keverem, és külön adom hozzá a langyos tejfölt.
A tésztát folpackba csomagolva egy éjszakát pihentetem a hűtőben.
A máktöltelékhez a tejet felforralom, hozzáadom a cukrot és kevergetve felolvasztom. Eztán hozzáadom a mákot, a mazsolát és a fahéjat, és sűrűre főzöm. A tűzről levéve beleforgatom a reszelt almát és a citromhéjat, és további felhasználásig félreteszem hűlni.
A tésztát másnap átgyúrom, két részre osztom. Mindkét cipót vékony téglalap alakra nyújtom, a széleken 2 centit elhagyva a teljes felületet megkenem a kihűlt máktöltelékkel. Az üresen hagyott tésztaszéleket behajtom a töltelékig, majd a bejglit nem túl szorosan feltekerem. Sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem mindkét rudat, hurkapálcával megszurkálom őket és egy órát hagyom pihenni. Közben néhányszor felvert egész tojással átkenem.
A sütőt 180 fokra előmelegítem, a bejgliket 30-40 perc alatt aranybarnára sütöm. Csak kihűtve szeletelem, ha később akarom kínálni, folpackba csavarva tárolom.
Na, gondoltam, nekifutok. Már vagy tíz éve volt egy erőtlen próbálkozásom, de akkor még a kelt tészták és én nem voltunk túl jó barátságban, ennek megfelelően a bejgli száraz és jóformán ehetetlen lett, viszont nagyon jól nézett ki.
A most elkészült két rúd viszont isteni, de a fotóra kiszemelt példány egyáltalán nem néz ki jól, a sütés ötödik percében megrepedt. Ez azért érdekes, mert egy tepsin sütöttem meg a két, teljesen azonos technikával előállított bejglit, az egyik megrepedt, a másik nem. A repedt példány lett a karácsonyi előkóstolás tárgya, a másik pedig gondosan becsomagolva a kamrában várja a szentestét.
Recept
50 dkg liszt
25 dkg vaj
2 dkg élesztő (vagy egy csomag száraz élesztő)
2 tojás
egy evőkanál porcukor
1.5 dl tejföl
csipet só
egy tojás a lekenéshez
A töltelékhez
30 dkg mák
20 dkg barnacukor
3 dl tej
egy marék mazsola
egy reszelt alma
egy mokkáskanál fahéj
egy citrom reszelt héja
A tésztához a lisztet elmorzsolom a vajjal, hozzáadom a meglangyosított tejfölben a cukorral felfuttatott élesztőt, a sót, a két tojást és jól kidolgozom. Porélesztő használata esetén azt simán a lisztbe keverem, és külön adom hozzá a langyos tejfölt.
A tésztát folpackba csomagolva egy éjszakát pihentetem a hűtőben.
A máktöltelékhez a tejet felforralom, hozzáadom a cukrot és kevergetve felolvasztom. Eztán hozzáadom a mákot, a mazsolát és a fahéjat, és sűrűre főzöm. A tűzről levéve beleforgatom a reszelt almát és a citromhéjat, és további felhasználásig félreteszem hűlni.
A tésztát másnap átgyúrom, két részre osztom. Mindkét cipót vékony téglalap alakra nyújtom, a széleken 2 centit elhagyva a teljes felületet megkenem a kihűlt máktöltelékkel. Az üresen hagyott tésztaszéleket behajtom a töltelékig, majd a bejglit nem túl szorosan feltekerem. Sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem mindkét rudat, hurkapálcával megszurkálom őket és egy órát hagyom pihenni. Közben néhányszor felvert egész tojással átkenem.
A sütőt 180 fokra előmelegítem, a bejgliket 30-40 perc alatt aranybarnára sütöm. Csak kihűtve szeletelem, ha később akarom kínálni, folpackba csavarva tárolom.
Nyertem!
Tegnap este nagy öröm ért! A Gasztrotipp színes karácsonyi receptversenyén a főétel kategóriát az én libamájas receptem nyerte, így egy Essencia főzőiskolába szóló kuponnal leszek gazdagabb.
Köszönöm szépen!
Kép forrása: Dreamstime.com
2009. december 21., hétfő
Még elkészülhet: keserédes citromlekvár
Még nem késő elkezdeni, hogy karácsonyra bárki elkészítse ezt a tömény, ámde mégis pikáns, fanyar utóízű lekvárt. A receptjére ajándékötleteket keresve itt bukkantam rá. Azoknak ajánlom, akik szeretik a nem megszokott, édes-kesernyés, összetettebb ízű dolgokat. Először gyömbérlekvárt akartam készíteni, de aztán annyira jó ötletnek találtam a citrommal való társítását, hogy ezt valósítottam meg. Azt nem mondom, hogy gyorsan kész, hiszen összesen két nap, mire a kamrába tehetem, de ez főleg az áztatás miatt van, egyébként semmi extra műveletet nem kell végezni vele. Az eredeti receptet írom le, én a magokkal való machinálást kihagytam, de hátha valakinek ehhez is van türelme.
Nekem ebből a mennyiségből 3 kis üvegnyi lett és egy kis tálka kóstoló.
Recept
3 nagy citrom (öt kisebbet használtam)
3 és ¾ csésze hideg víz
10 cm-es hámozott gyömbér vastag szeletekben
4 csésze cukor
A citromok végeit levágom, hosszában felnegyedelem, majd keresztben vékony szeletekre vágom, a magokat kiveszem, félreteszem. A magokat kis edénybe teszem, a citromszeleteket egy közepes tálba szórom.
Fél csésze vizet öntök a magokra, 3 csészényit a citromszeletekre és letakarva 24 órát állni hagyom.
Másnap a citromszeleteket a vízzel együtt vastagfalú edénybe teszem. A magokat konyharuhába kötöm, beteszem a szeletek mellé, a magok áztatólevét is beleöntöm. Közepes lángon gyöngyöztetve melegítem, letakarom, kb. 45 percig főzöm, néha megkeverem.
A gyömbért a maradék ¼-ed csésze vízzel aprítógépben pürésítem, a keveréket szitán átpasszírozom, közben ¼-ed csésze gyömbéres vizet felfogok egy kis pohárba.
Az edényből a magokat tartalmazó konyharuhát kiveszem, kifacsarom. 4 csésze cukrot a citromos léhez adok, megvárom, míg feloldódik és ekkor beleteszem a félretett gyömbéres levet. Kb. egy órát lassú tűzön főzöm zselépróbáig.
A lekvárt tiszta üvegekbe kanalazom, az üvegek karimáját letörölve. A fedőt rácsavarom, a megtöltött üvegeket nagy fazékba teszem, egy hüvelyk forró vízzel felöntöm, a lábast lefedem , kb. 15 percig főzöm. Kihűtöm, és mehet a kamrába.
És hogy mire jó? Gyümölcskenyérre vékonyan kenni, akár rendes, akár gyömbérteába ízesítőnek, de alkoholos italokba is el tudom képzelni (pl vodkával, ginnel), vagy csirkehús grillpácába is tehető, esetleg mascarponés pohárkrémet ízesíteni, stb, stb. A borostyánsárga színe és a selyemcukorhoz hasonlító illata ellenállhatatlan.
Nekem ebből a mennyiségből 3 kis üvegnyi lett és egy kis tálka kóstoló.
Recept
3 nagy citrom (öt kisebbet használtam)
3 és ¾ csésze hideg víz
10 cm-es hámozott gyömbér vastag szeletekben
4 csésze cukor
A citromok végeit levágom, hosszában felnegyedelem, majd keresztben vékony szeletekre vágom, a magokat kiveszem, félreteszem. A magokat kis edénybe teszem, a citromszeleteket egy közepes tálba szórom.
Fél csésze vizet öntök a magokra, 3 csészényit a citromszeletekre és letakarva 24 órát állni hagyom.
Másnap a citromszeleteket a vízzel együtt vastagfalú edénybe teszem. A magokat konyharuhába kötöm, beteszem a szeletek mellé, a magok áztatólevét is beleöntöm. Közepes lángon gyöngyöztetve melegítem, letakarom, kb. 45 percig főzöm, néha megkeverem.
A gyömbért a maradék ¼-ed csésze vízzel aprítógépben pürésítem, a keveréket szitán átpasszírozom, közben ¼-ed csésze gyömbéres vizet felfogok egy kis pohárba.
Az edényből a magokat tartalmazó konyharuhát kiveszem, kifacsarom. 4 csésze cukrot a citromos léhez adok, megvárom, míg feloldódik és ekkor beleteszem a félretett gyömbéres levet. Kb. egy órát lassú tűzön főzöm zselépróbáig.
A lekvárt tiszta üvegekbe kanalazom, az üvegek karimáját letörölve. A fedőt rácsavarom, a megtöltött üvegeket nagy fazékba teszem, egy hüvelyk forró vízzel felöntöm, a lábast lefedem , kb. 15 percig főzöm. Kihűtöm, és mehet a kamrába.
És hogy mire jó? Gyümölcskenyérre vékonyan kenni, akár rendes, akár gyömbérteába ízesítőnek, de alkoholos italokba is el tudom képzelni (pl vodkával, ginnel), vagy csirkehús grillpácába is tehető, esetleg mascarponés pohárkrémet ízesíteni, stb, stb. A borostyánsárga színe és a selyemcukorhoz hasonlító illata ellenállhatatlan.
2009. december 18., péntek
Túrós kalács
Ezt a kalácsot az ehavi Blikk Nők Konyhából néztem ki. Mindenkinek bátran ajánlom ezt az újságot, jó receptek vannak benne, ráadásul az ára is igen kedvező.
A sütemény elnevezése elég félrevezető, hiszen nem a hagyományos kelt tésztás kalácsról van szó, hanem inkább egy olyan püspökkenyérről, amelynek túró is van a tésztájában.
Akár a karácsonyi asztalon is megállja a helyét a hagyományos püspökkenyér helyett, ilyen alkalomra én többféle aszalt gyümölcsöt, magot tennék a tésztájába és bevonnám csokoládémázzal.
Amikor megsütöttem, aszalt gyümölcs helyett kandírozott citromhéjat használtam és belefacsartam a citrom levét is, ez nagyon jól passzol a túróhoz.
Recept
25 dkg túró
25 dkg liszt
6 dkg olvasztott vaj
8 dkg cukor
2 tojás
5 dkg mazsola
5 dkg aszalt gyümölcs
egy citrom reszelt héja
fél csomag sütőpor
A cukrot a tojásokkal habosra keverem, hozzáadom a mazsolát és a gyümölcsöt, a reszelt citromhéjat és a vajat. Belemorzsolom a túrót és összedolgozom az átszitált, sütőporral elkevert lisztet is. Lisztezett munkalapon kb. öt centi vastagra nyújtom a tésztát, gondolatban 1/3-ad-2/3 arányban elosztom és a szélesebb felénél a kétharmadnyi tésztára ráhajtom a maradék egyharmadot. Így kapom meg a hagyományos karácsonyi kalács formát, ami állítólag a pólyában fekvő kis Jézust szimbolizálja. Egy téglaformát sütőpapírral kibélelek, belefektetem a kalácsot, és 160 fokos előmelegített sütőben kb. 45 perc alatt készre sütöm. Rácsra téve kihűtöm, ezután kínálom.
A sütemény elnevezése elég félrevezető, hiszen nem a hagyományos kelt tésztás kalácsról van szó, hanem inkább egy olyan püspökkenyérről, amelynek túró is van a tésztájában.
Akár a karácsonyi asztalon is megállja a helyét a hagyományos püspökkenyér helyett, ilyen alkalomra én többféle aszalt gyümölcsöt, magot tennék a tésztájába és bevonnám csokoládémázzal.
Amikor megsütöttem, aszalt gyümölcs helyett kandírozott citromhéjat használtam és belefacsartam a citrom levét is, ez nagyon jól passzol a túróhoz.
Recept
25 dkg túró
25 dkg liszt
6 dkg olvasztott vaj
8 dkg cukor
2 tojás
5 dkg mazsola
5 dkg aszalt gyümölcs
egy citrom reszelt héja
fél csomag sütőpor
A cukrot a tojásokkal habosra keverem, hozzáadom a mazsolát és a gyümölcsöt, a reszelt citromhéjat és a vajat. Belemorzsolom a túrót és összedolgozom az átszitált, sütőporral elkevert lisztet is. Lisztezett munkalapon kb. öt centi vastagra nyújtom a tésztát, gondolatban 1/3-ad-2/3 arányban elosztom és a szélesebb felénél a kétharmadnyi tésztára ráhajtom a maradék egyharmadot. Így kapom meg a hagyományos karácsonyi kalács formát, ami állítólag a pólyában fekvő kis Jézust szimbolizálja. Egy téglaformát sütőpapírral kibélelek, belefektetem a kalácsot, és 160 fokos előmelegített sütőben kb. 45 perc alatt készre sütöm. Rácsra téve kihűtöm, ezután kínálom.
2009. december 16., szerda
Édeskömény-krémleves sült almával és baconnel
Ezt a levest tegnap főztem ebédre, de gyorsan fel is teszem, mert olyan különleges lett, hogy akár az ünnepi asztalon is megállja a helyét meleg előételként.
Az édesköménnyel először kb. 12 éve találkoztam Szicíliában, egy szilveszteri vacsora egyik fogásának köreteként, és egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet, medvecukorra hasonlító íze számomra inkább volt taszító, mint különleges. Azonban maga a zöldség nem hagyott nyugodni, így pár hete vettem három gumót. Tejszínben sütve készítettem el, és csodák csodájára, ízlett. Nyersen is belerágcsáltam, úgy is finom volt. Miután ennyire összebarátkoztunk, úgy döntöttem, krémlevest is készítek belőle, legalább használom az Attilától a szülinapomra kapott vadiúj turmixgépemet.
El is kezdtem főzni a levest, közben a konyhában méltatlankodó Zsófi lányomnak és magamnak almaszeleteket vágtam, a levest meg kóstolgattam. Ekkor eszméltem rá, hogy az alma mennyire jól passzol az édesköményhez. Így levesbetétként az előre eltervezett ropogós bacon mellé sült alma is készült.
Recept
2 édesköménygumó
egy fehérrépa
egy sárgarépa
egy 1 cm-es póréhagyma
egy kis fej vöröshagyma
2 kisméretű krumpli
2 dl tejszín
5 dkg vaj
só, bors
A tálaláshoz
fejenként 2 szelet bacon
egy nagyobb alma (édeskésebb fajta, pl Golden)
A hagymákat felaprítom, a zöldségeket feldarabolom. Az édesköményről a külső burkot lehántom, megmosom, és úgy vágom félfőre, ahogy a hagymát szokás. Az „áramszedőjén” található kaporszerű levélkéket - ez az ánizskapor - sem dobom el, belefőzöm az ételbe. Egy lábosban felolvasztom a vajat, rádobom a hagymaféléket és kevergetve üvegesre sütöm. Hozzáadom a répákat, a krumplit és az édesköményt, és pár percig kevergetve sütöm. A zöldségeket felöntöm két csésze vízzel, és lassú tűzön, fedő alatt puhára párolom. Kissé hűlni hagyom, ezután pedig teljesen homogén állagúra turmixolom. (A lányom ebből a turmixolt zöldségből igen jól beebédelt, ajánlom a kisgyerekeseknek.) A zöldségpépet visszaöntöm a lábosba, felengedem annyi vízzel, amennyi levest szeretnék, és felforralom. Sózom, borsozom, hozzáöntöm a tejszínt, és pár percig forralom. A levesbetéthez az almát héjastul kisebb kockákra vágom. A bacont forró serpenyőben ropogósra pirítom, amikor már egy kevés zsírt kiengedett, hozzáadom az almakockákat és addig sütöm, amíg kissé megbarnulnak és kicsit átpárolódnak. Tálalásnál minden tányérba teszek két szelet felkockázott bacont és egy evőkanálnyi sült almát, majd rámerem a forró levest.
Az édesköménnyel először kb. 12 éve találkoztam Szicíliában, egy szilveszteri vacsora egyik fogásának köreteként, és egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet, medvecukorra hasonlító íze számomra inkább volt taszító, mint különleges. Azonban maga a zöldség nem hagyott nyugodni, így pár hete vettem három gumót. Tejszínben sütve készítettem el, és csodák csodájára, ízlett. Nyersen is belerágcsáltam, úgy is finom volt. Miután ennyire összebarátkoztunk, úgy döntöttem, krémlevest is készítek belőle, legalább használom az Attilától a szülinapomra kapott vadiúj turmixgépemet.
El is kezdtem főzni a levest, közben a konyhában méltatlankodó Zsófi lányomnak és magamnak almaszeleteket vágtam, a levest meg kóstolgattam. Ekkor eszméltem rá, hogy az alma mennyire jól passzol az édesköményhez. Így levesbetétként az előre eltervezett ropogós bacon mellé sült alma is készült.
Recept
2 édesköménygumó
egy fehérrépa
egy sárgarépa
egy 1 cm-es póréhagyma
egy kis fej vöröshagyma
2 kisméretű krumpli
2 dl tejszín
5 dkg vaj
só, bors
A tálaláshoz
fejenként 2 szelet bacon
egy nagyobb alma (édeskésebb fajta, pl Golden)
A hagymákat felaprítom, a zöldségeket feldarabolom. Az édesköményről a külső burkot lehántom, megmosom, és úgy vágom félfőre, ahogy a hagymát szokás. Az „áramszedőjén” található kaporszerű levélkéket - ez az ánizskapor - sem dobom el, belefőzöm az ételbe. Egy lábosban felolvasztom a vajat, rádobom a hagymaféléket és kevergetve üvegesre sütöm. Hozzáadom a répákat, a krumplit és az édesköményt, és pár percig kevergetve sütöm. A zöldségeket felöntöm két csésze vízzel, és lassú tűzön, fedő alatt puhára párolom. Kissé hűlni hagyom, ezután pedig teljesen homogén állagúra turmixolom. (A lányom ebből a turmixolt zöldségből igen jól beebédelt, ajánlom a kisgyerekeseknek.) A zöldségpépet visszaöntöm a lábosba, felengedem annyi vízzel, amennyi levest szeretnék, és felforralom. Sózom, borsozom, hozzáöntöm a tejszínt, és pár percig forralom. A levesbetéthez az almát héjastul kisebb kockákra vágom. A bacont forró serpenyőben ropogósra pirítom, amikor már egy kevés zsírt kiengedett, hozzáadom az almakockákat és addig sütöm, amíg kissé megbarnulnak és kicsit átpárolódnak. Tálalásnál minden tányérba teszek két szelet felkockázott bacont és egy evőkanálnyi sült almát, majd rámerem a forró levest.
2009. december 15., kedd
A legjobb brownie
Hétvégén ünnepeltük a szülinapunkat Attilával, erre az alkalomra készült ez a sütemény.
Többféle receptet próbáltam már, tegnap a Malackarajon is ez volt a téma, de az eddigi legjobbnak ismét a Good Food oldalán talált leírás bizonyult.
Ez egyébként a londoni Borough Market piac híres browniejának receptje, amit Matt Jones készít.
A brownie szerintem akkor jó, ha nem igazán édes, nagyon csokis és belül puha, krémes.
Előnye, hogy konyhai analfabéták is remekül boldogulnak vele, hiszen nagyon egyszerűen készíthető és biztos siker.
Tálalásnál sem kell vele bajlódni, tejszín – felverve vagy akár anélkül – vagy egy gombóc vaníliafagyi remekül kiegészíti.
Én kapcsos tortaformában sütöttem a most következő adag felét, négy egész tojás felhasználásával (külön tojássárga nem került bele). El is fogyott hamar…
Recept
40 dkg étcsokoládé (minimum 55%-os)
32,5 dkg vaj
6 egész tojás
2 tojássárgája
30 dkg kristálycukor
5 dkg keserű kakaópor
8 dkg liszt
Az összetördelt csokoládét a felkockázott vajjal gőzfürdőn kíméletesen felolvasztom, ezután picit hűlni hagyom. A tojásokat és a tojássárgát a cukorral robotgép segítségével addig keverem, amíg habos lesz és kifehéredik. A vajas csokoládét a tojásos cukros masszába forgatom. Rászitálom a kakaót és a lisztet, és jól összeforgatom. A keveréket sütőpapírral bélelt formába öntöm. A süteményt 160 fokra előmelegített légkeveréses sütőben 20 percig sütöm (légkeverés nélkül a sütési hőmérséklet 180 fok). A browniet hagyom teljesen kihűlni a formában, majd tejszínhabbal tálalom.
Többféle receptet próbáltam már, tegnap a Malackarajon is ez volt a téma, de az eddigi legjobbnak ismét a Good Food oldalán talált leírás bizonyult.
Ez egyébként a londoni Borough Market piac híres browniejának receptje, amit Matt Jones készít.
A brownie szerintem akkor jó, ha nem igazán édes, nagyon csokis és belül puha, krémes.
Előnye, hogy konyhai analfabéták is remekül boldogulnak vele, hiszen nagyon egyszerűen készíthető és biztos siker.
Tálalásnál sem kell vele bajlódni, tejszín – felverve vagy akár anélkül – vagy egy gombóc vaníliafagyi remekül kiegészíti.
Én kapcsos tortaformában sütöttem a most következő adag felét, négy egész tojás felhasználásával (külön tojássárga nem került bele). El is fogyott hamar…
Recept
40 dkg étcsokoládé (minimum 55%-os)
32,5 dkg vaj
6 egész tojás
2 tojássárgája
30 dkg kristálycukor
5 dkg keserű kakaópor
8 dkg liszt
Az összetördelt csokoládét a felkockázott vajjal gőzfürdőn kíméletesen felolvasztom, ezután picit hűlni hagyom. A tojásokat és a tojássárgát a cukorral robotgép segítségével addig keverem, amíg habos lesz és kifehéredik. A vajas csokoládét a tojásos cukros masszába forgatom. Rászitálom a kakaót és a lisztet, és jól összeforgatom. A keveréket sütőpapírral bélelt formába öntöm. A süteményt 160 fokra előmelegített légkeveréses sütőben 20 percig sütöm (légkeverés nélkül a sütési hőmérséklet 180 fok). A browniet hagyom teljesen kihűlni a formában, majd tejszínhabbal tálalom.
2009. december 14., hétfő
Karácsonyi mézesfigurák
Reggel óta esik a hó, ettől egyre inkább karácsonyi hangulatba kerülök. Idén az ajándékokat interneten rendeltem meg, megkímélve magunkat a tömegben való elvegyüléstől és idegeskedéstől, így talán több időm jut az ünnepi készülődésre. A karácsonyi ajtódísz elkészült, és a múlt héten megsütöttem az első adag süteményt, ezeket a mézesfigurákat.
Bevallom, nem vagyok egy nagy mézeskalács fan, életemben másodszor sütök ilyet, most is elsősorban dísznek illetve elajándékozható apróságnak szánom őket, de azért egy-két csúnyább példányt díszítetlenül már elpusztítottunk, úgyhogy ehető is.
Kislányom miatt nem a hagyományos cukormázzal, hanem színes dekortollal díszítettem a figurákat, és nagyon jól elszórakoztam vele. Lehet ezt szebben is csinálni, de nekem azért tetszenek
A recept a Rama 2010-es receptnaptárából származik, nagyon egyszerű, fő erénye, hogy a mézet nem kell melegítgetni, illetve a tésztát nem kell pihentetni.
Recept
50 dkg liszt
1,5 kiskanál szódabikarbóna
egy evőkanál mézeskalács-fűszer
15 dkg porcukor
15 dkg vaj
1,25 dl méz (tkp. egy mackó méz)
2 tojás
A díszítéshez
2 tojásfehérje és kb. 25 dkg porcukor vagy
dekortoll cukormáz
A lisztet a szódabikarbónával, a fűszerkeverékkel és a porcukorral összeszitálom és belemorzsolom a vajat. Ha már jó morzsalékos, beledolgozom a mézet és a tojásokat is, addig gyömöszkölöm, amíg közepesen kemény tésztát kapok.
A sütőt 160 fokra(légkeverésen) előmelegítem, a tepsi(ke)t sütőpapírral kibélelem. A sütési hőfok normál sütőben 180 fok. A tésztát a kiszúróformákkal kiszaggatom, a tepsire helyezem, majd kb. 8 perc alatt készre sütöm. Ekkor még nem teljesen kemény a megsült tészta, de hűlés közben megkeményedik.
A süteményeket rácsra téve kihűtöm, majd díszítem. Ha fenyődísznek szánom, a tepsiből kivéve még forrón hurkapálcával lyukat fúrok a süteményekbe, hogy később fel lehessen akasztani. A hagyományos díszítéshez a félig felvert tojásfehérjékbe annyi porcukrot keverek, hogy sűrűn folyós massza legyen, ezt nejlonzacskóba töltöm, aminek a sarkát kicsit levágom, és már lehet is díszíteni. A dekortollas verziót a dobozon található útmutatás szerint végzem, érdemes a tollakat használat után meleg vízbe állítani, így folyékony marad a festék, ha újból használni akarom.
A díszített figurákat száradás után fémdobozban tárolom felhasználásig.
2009. december 12., szombat
Köszöntő
Ezúton szeretném köszönteni ezzel a virtuális tortával a blog 100. rendszeres olvasóját, akinek a személyét sajnos homály fedi, hála a lista összevisszaságának. Tippem van, de aki esetleg úgy gondolja, hogy ő az, jelezze, hogy felfedjem kilétét (már ha akarja).
Kép forrása: Dreamstime.com
2009. december 11., péntek
Tükröm-tükröm
Doctor Pepper invitált egy nagyon jó kis játékra, melynek lényege, hogy mazsolázzunk a kezdeti blogbejegyzéseinkből és képeinkből, és keressük meg a legidétlenebb szövegeinket, valamint a legrosszabb és legjobb fotót. Mivel úgy gondolom, az önirónia és az önkritika igen egészséges, én is belelapoztam a legelső fejezetekbe.
A szövegeket még nem is találtam annyira gáznak, bár azért van egy-két izgalmas szófordulat, de némelyik kép magáért beszél, olyan rossz.
A bejegyzések közül megmosolyogtat a következő, mert – főleg az utóbbi időben – ez a „mindentegymondatbaakarokleírni” stílus egyáltalán nem jellemző rám:
„Ma anyu szülinapját ünnepeltük, ennek örömére az ünnepelt főzött.Olyan trakta volt, hogy biztos nem fogok ma vacsorázni!!!Meleg előételként hortobágyi húsos palacsinta - "tegnap ezt csináltam, meg kell kóstolnod... "-, ezután egy tányérnyi palócleves, ahogy ő főzi (marhanyakkal, krumpli nélkül, citrommal savanyítva), majd libasült, uborkasaláta tökmagolajjal - ami mennyei - és hagymás krumpli, majd - ha ez nem lett volna elég - sütemény......Ha HÉV-vel kellett volna hazajönnöm, lehet nem szállok le a megfelelő időben....Most még írni sincs kedvem ételekről, ezért mára ennyit, holnap folyt köv...”
És ez is vicces, már csak az ételkészítés menete miatt is:
„A mai nap jól kezdődött: mi a korán kelők fél tízkor keltünk. Ilyenkor már ébredésnél tiszta ideg szoktam lenni, mert mindig úgy érzem, elment a napom. Ez meghatározta a további események menetét is.Tegnap vettem két szép csontozott csülköt, ebből adódóan eleve elrendeltetett, hogy csülök lesz pékné módra. Ekkor még nem sejtettem, milyen kínlódásnak nézek elébe. (Hozzá kell tennem, hogy így még nem jártam ezzel az étellel.)A csülök az istennek nem akart megpirulni, ropogósra sülni, utána az egész tűzhelyt -biztos büntetésből-véletlenül leöntöttem kb. egy liter húslevessel, úszott is a konyha, de 15 perc alatt sikerült rendet tennem. Utána a krumpli sem akart megsülni rendesen. Már a csülöknél felment az agyvizem, de végül kedvesem mentőötletét alkalmazva sikerült elkészíteni az ebédet megfelelő minőségben.Mindenesetre ezzel a sütővel többé ilyet nem csinálok.”
Egyébként szerintem a legrosszabb kép is a csülökhöz kapcsolódik (olyan, mintha a tányérba hányt volna valaki), ami ennek ellenére az egyik legnépszerűbb bejegyzésem.
A szövegeket még nem is találtam annyira gáznak, bár azért van egy-két izgalmas szófordulat, de némelyik kép magáért beszél, olyan rossz.
A bejegyzések közül megmosolyogtat a következő, mert – főleg az utóbbi időben – ez a „mindentegymondatbaakarokleírni” stílus egyáltalán nem jellemző rám:
„Ma anyu szülinapját ünnepeltük, ennek örömére az ünnepelt főzött.Olyan trakta volt, hogy biztos nem fogok ma vacsorázni!!!Meleg előételként hortobágyi húsos palacsinta - "tegnap ezt csináltam, meg kell kóstolnod... "-, ezután egy tányérnyi palócleves, ahogy ő főzi (marhanyakkal, krumpli nélkül, citrommal savanyítva), majd libasült, uborkasaláta tökmagolajjal - ami mennyei - és hagymás krumpli, majd - ha ez nem lett volna elég - sütemény......Ha HÉV-vel kellett volna hazajönnöm, lehet nem szállok le a megfelelő időben....Most még írni sincs kedvem ételekről, ezért mára ennyit, holnap folyt köv...”
És ez is vicces, már csak az ételkészítés menete miatt is:
„A mai nap jól kezdődött: mi a korán kelők fél tízkor keltünk. Ilyenkor már ébredésnél tiszta ideg szoktam lenni, mert mindig úgy érzem, elment a napom. Ez meghatározta a további események menetét is.Tegnap vettem két szép csontozott csülköt, ebből adódóan eleve elrendeltetett, hogy csülök lesz pékné módra. Ekkor még nem sejtettem, milyen kínlódásnak nézek elébe. (Hozzá kell tennem, hogy így még nem jártam ezzel az étellel.)A csülök az istennek nem akart megpirulni, ropogósra sülni, utána az egész tűzhelyt -biztos büntetésből-véletlenül leöntöttem kb. egy liter húslevessel, úszott is a konyha, de 15 perc alatt sikerült rendet tennem. Utána a krumpli sem akart megsülni rendesen. Már a csülöknél felment az agyvizem, de végül kedvesem mentőötletét alkalmazva sikerült elkészíteni az ebédet megfelelő minőségben.Mindenesetre ezzel a sütővel többé ilyet nem csinálok.”
Egyébként szerintem a legrosszabb kép is a csülökhöz kapcsolódik (olyan, mintha a tányérba hányt volna valaki), ami ennek ellenére az egyik legnépszerűbb bejegyzésem.
És persze, a 100. bejegyzésem sem maradhat ki, ahol már szinte a Parnasszuson éreztem magam, olyan fennköltre sikeredett:
„Aki ismer, az tudja: munkamániás vagyok, éppen ezért otthon is dolgoztam. Ez viszont nincs túl jó hatással a családi életre, kaptam is érte Attilától rendesen. Miska nevű kedvenc kutyám halála és egyéb – elsősorban munkahelyi személyi – problémák miatt rendesen magam alatt voltam, kellett valami, amivel kirángatom magam ebből a kátyúból, mert általában magam oldom meg a problémáimat, siránkozni nem szeretek, hiszen más siránkozásához sincs türelmem, nemhogy a magaméhoz.Kedvenc szórakozásom viszont a főzés és egyéb konyhában illetve a kerti grillnél történő tevékenykedés, valamint az ezzel kapcsolatos irodalom gyűjtése és olvasása, így a téma eleve adott volt.Az ihletet természetesen más gasztroblogokból merítettem, elsősorban Fűszeres Eszter,Dolce Vita, Mamma és Lila Füge írásait olvasgatva, no meg természetesen nem hagyható ki Chili&Vanilia, talán az ő blogját láttam először. Kezdetben csak recepteket kerestem, majd elkezdtem rendszeresen olvasni a beírásokat, rátaláltam a bloGasztro-ra, és szépen lassan megismerkedtem a többi bloggerrel és bloggerinával.Azon az estén, amikor megszerkesztettem a blogot és megírtam az első bejegyzést, nálunk volt Attila egyik barátja, ment a társalgás az autókról és főleg motorokról, ehhez meg azért én annyira nem tudok hozzászólni, rátaláltam a blogspotra és létrehoztam ezt itt.Azóta hobbimmá és szenvedélyemmé vált, nagyon élvezem a rceptek leírását, fotók elkészítését, és külön örülök, ha kommentek érkeznek, vagy valaki valamilyen tanácsot kér. Büszkén mutattam anyukámnak, anyósomnak és kollégáimnak – főleg Anikónak, akit nem titkolt szándékom megfertőzni a sütés-főzés örömével - , ők pedig elkezdték mutogatni ismerőseiknek. Boldogan nézem a statisztikákat, örülök, mint egy gyerek, amikor meglátom, hányan, milyen országból olvassák bejegyzéseimet. A legjobban annak örülök, amikor Attila elmesélte, hogy amikor dolgozom, elolvassa bejegyzéseimet és mindig sikerül megmosolyogtatni.
A blogolás előnyei
-Alig hozok haza munkát
-Jó hobbi, ami kikapcsolja az embert
-Külföldi receptek olvasása során használom a már megszerzett tudást
-Sok ötletet kapok a blogtársaktól
-Jó érzéssel tölt el a kommentek olvasása és az olvasók kedves hozzászólása
-Változatosan étkezünk, mert igyekszem mindig újat kitalálni
Hátrányok:
-Attila nem tud annyi motoros cikket olvasni az interneten
-Nem tudja azonnal felfalni az ételt, mert le kell fotózni
-Kicsit függő lettem (persze a jó értelemben)
-Nagyon kell figyelni a súlyunkra…
E bejegyzés alkalmával kívánok minden bloggernek és olvasómnak további jó blogolást, olvasgatást és boldog karácsonyt, új évet. (Magamnak meg továbbra is sok olvasót és kommentet….)”
És végül jöjjön a mostanában legkedvesebbnek tartott fotóm a burritoról:
Egyébként minden egyes gondolatot ma is igaznak tartok, és bocs, ha kicsit hosszú voltam. A stafétát ezennel továbbadnám Loriennek, Beatbullnak és Piszkének.
Az első kép forrása: Dreamstime.com
2009. december 10., csütörtök
Lamington avagy ausztrál kókuszos sütemény
Ismét sütemény következik, amelynek helye lehet akár az ünnepi asztalon is. Maga a recept a Good Food-ról származik, de Fakanálnál is megtalálható egy változata.
A sütemény eredeti neve lamington, és egy ausztrál nemzeti ételről van szó. Ez némi bonyodalmat is okozott a Good Foodon, mert a recept nem ezen a néven került fel, és az ausztrál olvasóközönség emailben követelte a megfelelő elnevezés használatát, sikertelenül.
A süti hasonlít a magyar kókuszkockára is, de az ausztrál változat tésztája nem tartalmaz mézet. A máz összetételét kicsit megváltoztattam: megnöveltem a mennyiséget és csökkentettem a cukor adagolását, mert már első olvasatra is túl édesnek találtam.
Egyébként a Good Food receptjeit mindenkinek csak ajánlani tudom, szégyent még nem vallottam velük, ráadásul érdemes a kommenteket is elolvasni, mert én például onnan tudtam meg, hogy miként lehet nagy koszolás nélkül csokival bevonni ezt a kissé morzsálódós tésztát.
Recept
A tésztához
10 dkg puha vaj
10 dkg cukor
két felvert tojás
14 dkg liszt
egy evőkanál sütőpor
két evőkanál kakaó
két evőkanál tej
A bevonáshoz
15 dkg étcsokoládé
15 dkg kókuszreszelék
6 dkg vaj
2 evőkanál porcukor
A sütőt – légkeverésen – 160 fokra előmelegítem, a sütőformát – mely lehet kisebb tepsi vagy kapcsos tortaforma is – sütőpapírral kibélelem.
A cukrot a vajjal krémesre keverem robotgép segítségével, majd hozzáadom a felvert tojást és ezzel is jól összedolgozom.
A sütőport, lisztet, kakaót összeszitálom, majd a cukros-vajas keverékbe forgatom, végül a tejet is belekeverem. A masszát a sütőformába öntöm és 18-20 perc alatt megsütöm. A formában hagyom kihűlni, ezután pedig kockákra vágom, de nem választom le a sütőformáról. És most jön a trükk: a tésztát a sütőlappal együtt a fagyasztóba teszem egy órára.
A bevonathoz a csokit a vajjal gőz fölött megolvasztom és a cukrot is belekeverem. A fagyott tésztakockákat egyenként az olvasztott csokiba mártom, majd meghempergetem a kókuszreszelékben, végül egy tálra teszem, és kicsit várok, hogy megszikkadjon, majd tálalom.
A sütemény eredeti neve lamington, és egy ausztrál nemzeti ételről van szó. Ez némi bonyodalmat is okozott a Good Foodon, mert a recept nem ezen a néven került fel, és az ausztrál olvasóközönség emailben követelte a megfelelő elnevezés használatát, sikertelenül.
A süti hasonlít a magyar kókuszkockára is, de az ausztrál változat tésztája nem tartalmaz mézet. A máz összetételét kicsit megváltoztattam: megnöveltem a mennyiséget és csökkentettem a cukor adagolását, mert már első olvasatra is túl édesnek találtam.
Egyébként a Good Food receptjeit mindenkinek csak ajánlani tudom, szégyent még nem vallottam velük, ráadásul érdemes a kommenteket is elolvasni, mert én például onnan tudtam meg, hogy miként lehet nagy koszolás nélkül csokival bevonni ezt a kissé morzsálódós tésztát.
Recept
A tésztához
10 dkg puha vaj
10 dkg cukor
két felvert tojás
14 dkg liszt
egy evőkanál sütőpor
két evőkanál kakaó
két evőkanál tej
A bevonáshoz
15 dkg étcsokoládé
15 dkg kókuszreszelék
6 dkg vaj
2 evőkanál porcukor
A sütőt – légkeverésen – 160 fokra előmelegítem, a sütőformát – mely lehet kisebb tepsi vagy kapcsos tortaforma is – sütőpapírral kibélelem.
A cukrot a vajjal krémesre keverem robotgép segítségével, majd hozzáadom a felvert tojást és ezzel is jól összedolgozom.
A sütőport, lisztet, kakaót összeszitálom, majd a cukros-vajas keverékbe forgatom, végül a tejet is belekeverem. A masszát a sütőformába öntöm és 18-20 perc alatt megsütöm. A formában hagyom kihűlni, ezután pedig kockákra vágom, de nem választom le a sütőformáról. És most jön a trükk: a tésztát a sütőlappal együtt a fagyasztóba teszem egy órára.
A bevonathoz a csokit a vajjal gőz fölött megolvasztom és a cukrot is belekeverem. A fagyott tésztakockákat egyenként az olvasztott csokiba mártom, majd meghempergetem a kókuszreszelékben, végül egy tálra teszem, és kicsit várok, hogy megszikkadjon, majd tálalom.
2009. december 8., kedd
Gyümölcsös-fűszeres pálinka
Kicsit fáziskésésben vagyok. Most, hogy már lezajlott az aktuális VKF-forduló, kezdenek rámtörni az ötletek. Ez az ital is ideális lehet karácsonyi ajándéknak, annak, aki szereti a pálinkát. Maga az ötlet Attiláé, de az én kezem is benne volt a dologban.
Nálunk mindenki szereti a pálinkát, kedvencünk az újfehértói fürtös ágyas meggypálinka, de a jóféle házi pálinkát sem vetjük meg. Ezzel nekem csak az a bajom, hogy kevés az igazán jó ízű házi pálinka, ráadásul számomra az alkoholfoka is túl magas, én jobban higítva szeretem.
Egyik ismerősünk jóvoltából birtokon belülre került két liter öt éves szilvapálinka, ami önmagában is finom, de szerettük volna még ünnepibbé tenni, ezért megágyaztunk neki.
Aszalt gyümölcsöket és karácsonyi fűszereket használtunk, ezek a pálinkát már egy nap alatt rubinvörösre festették, az ízét pedig kellemesen ellágyították. Mézet nem használunk, mert a mézes pálinkáért egyikünk sincs igazán oda.
A gyümölcsös verzión kívül készítettünk egy kis elixírt is, felső légúti bántalmak kezelésére, gyömbérrel és chilivel, ami bitang erős lett, de mégsem ihatatlan.
Most a gyümölcsös-fűszeres itóka receptje következik.
Recept
5 dl szilvapálinka
10-12 szem aszalt feketecseresznye
3-4 szem aszalt sárgabarack
3-4 szem egész szegfűszeg
3-4 kis darab durvára tört fahéjrúd
Egy szép üveg aljára begyömöszöljük az aszalványokat és rászórjuk a fűszereket, majd feltöltjük pálinkával. Fontos, hogy az üveg legyen teljesen száraz, víz ne kerüljön bele.
Az üveget lezárjuk, felrázzuk, majd fogyasztásig félretesszük, néha, ha eszünkbe jut, felrázzuk.
Mi másnap megkóstoltuk, már akkor érezhető volt az ízbeli változás is.
Nálunk mindenki szereti a pálinkát, kedvencünk az újfehértói fürtös ágyas meggypálinka, de a jóféle házi pálinkát sem vetjük meg. Ezzel nekem csak az a bajom, hogy kevés az igazán jó ízű házi pálinka, ráadásul számomra az alkoholfoka is túl magas, én jobban higítva szeretem.
Egyik ismerősünk jóvoltából birtokon belülre került két liter öt éves szilvapálinka, ami önmagában is finom, de szerettük volna még ünnepibbé tenni, ezért megágyaztunk neki.
Aszalt gyümölcsöket és karácsonyi fűszereket használtunk, ezek a pálinkát már egy nap alatt rubinvörösre festették, az ízét pedig kellemesen ellágyították. Mézet nem használunk, mert a mézes pálinkáért egyikünk sincs igazán oda.
A gyümölcsös verzión kívül készítettünk egy kis elixírt is, felső légúti bántalmak kezelésére, gyömbérrel és chilivel, ami bitang erős lett, de mégsem ihatatlan.
Most a gyümölcsös-fűszeres itóka receptje következik.
Recept
5 dl szilvapálinka
10-12 szem aszalt feketecseresznye
3-4 szem aszalt sárgabarack
3-4 szem egész szegfűszeg
3-4 kis darab durvára tört fahéjrúd
Egy szép üveg aljára begyömöszöljük az aszalványokat és rászórjuk a fűszereket, majd feltöltjük pálinkával. Fontos, hogy az üveg legyen teljesen száraz, víz ne kerüljön bele.
Az üveget lezárjuk, felrázzuk, majd fogyasztásig félretesszük, néha, ha eszünkbe jut, felrázzuk.
Mi másnap megkóstoltuk, már akkor érezhető volt az ízbeli változás is.
2009. december 7., hétfő
Túrósajt 2.0
Aki mer, az nyer, és ez tényleg így van!
Már az első sajtkészítős posztban jeleztem, hogy módosítani fogom a receptet, és a tojás elhagyásával is megpróbálom elkészíteni a sajtot. Nem értettem ugyanis, hogy mi keres egy sajtkészítményben tojás. Így utólag átgondolva a dolgot, ez biztos valami biztonsági intézkedés lehet arra az esetre, ha nem állna össze a sajt, de most már bizonyíthatóan felesleges.
Ezúttal zöldfűszeres-fokhagymás túrósajtot gyártottam, és elégedett vagyok mind az állagával, mind az ízével. A sajt tömör, vágható, gomolyasajthoz hasonló, az íze pedig teljesen rendben van. A fűszerezése két lépcsőben történt: a túrót 2-3 gerezd reszelt fokhagymával ízesített tejben főztem meg, majd a friss zöldfűszereket (bazsalikom, kakukkfű, oregano) a második hevítés előtt, a sózással egyidejűleg adtam hozzá.
A recept eredetije a fenti linken megtalálható.
Aki esetleg ajándékba elkészítené, mindenképp ezt a továbbfejlesztett recept alapján tegye, nagyságrendekkel jobb, mint a másik.
Már az első sajtkészítős posztban jeleztem, hogy módosítani fogom a receptet, és a tojás elhagyásával is megpróbálom elkészíteni a sajtot. Nem értettem ugyanis, hogy mi keres egy sajtkészítményben tojás. Így utólag átgondolva a dolgot, ez biztos valami biztonsági intézkedés lehet arra az esetre, ha nem állna össze a sajt, de most már bizonyíthatóan felesleges.
Ezúttal zöldfűszeres-fokhagymás túrósajtot gyártottam, és elégedett vagyok mind az állagával, mind az ízével. A sajt tömör, vágható, gomolyasajthoz hasonló, az íze pedig teljesen rendben van. A fűszerezése két lépcsőben történt: a túrót 2-3 gerezd reszelt fokhagymával ízesített tejben főztem meg, majd a friss zöldfűszereket (bazsalikom, kakukkfű, oregano) a második hevítés előtt, a sózással egyidejűleg adtam hozzá.
A recept eredetije a fenti linken megtalálható.
Aki esetleg ajándékba elkészítené, mindenképp ezt a továbbfejlesztett recept alapján tegye, nagyságrendekkel jobb, mint a másik.
2009. december 6., vasárnap
Köszöntő
Kívánom mindenkinek, hogy a Mikulás jól tömje tele a csizmáját mindenféle földi jóval, ha eddig még nem tette volna meg!
Kép forrása: Dreamstime.com
2009. december 2., szerda
Töltött kenyér
Ezt a kenyeret hirtelen felindulásból sütöttem. Attilának zúzapörköltet főztem vacsorára, de én nem szeretem a zúzát, így padlizsános tésztát készítettem magamnak. A padlizsános raguból maradt pár kanálnyi, amit kidobni nem akartam, ez lett a töltelék alapja, amit főtt sonkával és sajttal egészítettem ki.
A tészta az a kenyértészta, amit rendszeresen sütök, csak ez most nem a megszokott téglaformában készült.
A végeredmény nagyon finom, egy pohár bor mellé rágcsálnivalóként, előételnek, vagy vacsorára egy pohár teával.
Egyetlen negatívum, hogy a feltekerés nem sikerült a legtökéletesebben, a sajt sütés közben kifolyt, ezért aki próbálkozna vele, annak javaslom, hogy ne mozzarellát, hanem valamilyen kemény, kevésbé olvadós sajtot használjon.
Recept
A padlizsánraguhoz
Egy padlizsán
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj
4 evőkanál passzírozott paradicsom (passata)
5 szelet főtt sonka
5 szelet sajt/ egy golyó mozzarella
A kenyértésztához
50 dkg liszt
két csapott teáskanál só
2 evőkanál olívaolaj
egy zacskó szárazélesztő (7grammos)
2,8-3 dl langyos víz
A tésztához valókból robotgép segítségével rugalmas tésztát dagasztok és duplájára kelesztem.
Amíg a tészta kel, a raguhoz a padlizsánt felkockázom és 15 percre besózom, majd a kiengedett levét lemosom, lecsepegtetem. Az olívaolajat felforrósítom, rádobom a padlizsánt, a felszeletelt fokhagymát és kevergetve puhára sütöm-párolom. Hozzáadom a paradicsomot, sózom, beleszórom a bazsalikomleveleket és pár perc alatt erős lángon összefőzöm. Sűrűnek kell lennie, hogy ne áztassa el a tésztát.
A megkelt tésztát kicsit átgyúrom, lisztezett felületen kb. gáztepsi méretűre nyújtom. A széleken 2-3 centis sávban szabadon hagyom a tésztát. Gondolatban harmadolom a tésztalapot, a középső harmadot megkenem a padlizsános szósszal, a tetején elosztom a sonka-és sajtszeleteket, majd a töltelékre óvatosan ráhajtom az alsó, majd a felső harmadot. (Én a formázást sütőpapírral bélelt tepsin végeztem, hogy ne kelljen rakosgatni a megtöltött kenyeret, amely így a töltést követően mehet is a sütőbe. ) A megtöltött tésztát 15-20 percig pihentetem, a sütőt közben 200 fokra melegítem. Pihentetés után a kenyeret vízzel megkenem, és kb. 30-40 perc alatt megsütöm. Hagyom legalább langyosra hűlni és csak utána szeletelem.
A tészta az a kenyértészta, amit rendszeresen sütök, csak ez most nem a megszokott téglaformában készült.
A végeredmény nagyon finom, egy pohár bor mellé rágcsálnivalóként, előételnek, vagy vacsorára egy pohár teával.
Egyetlen negatívum, hogy a feltekerés nem sikerült a legtökéletesebben, a sajt sütés közben kifolyt, ezért aki próbálkozna vele, annak javaslom, hogy ne mozzarellát, hanem valamilyen kemény, kevésbé olvadós sajtot használjon.
Recept
A padlizsánraguhoz
Egy padlizsán
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj
4 evőkanál passzírozott paradicsom (passata)
5 szelet főtt sonka
5 szelet sajt/ egy golyó mozzarella
A kenyértésztához
50 dkg liszt
két csapott teáskanál só
2 evőkanál olívaolaj
egy zacskó szárazélesztő (7grammos)
2,8-3 dl langyos víz
A tésztához valókból robotgép segítségével rugalmas tésztát dagasztok és duplájára kelesztem.
Amíg a tészta kel, a raguhoz a padlizsánt felkockázom és 15 percre besózom, majd a kiengedett levét lemosom, lecsepegtetem. Az olívaolajat felforrósítom, rádobom a padlizsánt, a felszeletelt fokhagymát és kevergetve puhára sütöm-párolom. Hozzáadom a paradicsomot, sózom, beleszórom a bazsalikomleveleket és pár perc alatt erős lángon összefőzöm. Sűrűnek kell lennie, hogy ne áztassa el a tésztát.
A megkelt tésztát kicsit átgyúrom, lisztezett felületen kb. gáztepsi méretűre nyújtom. A széleken 2-3 centis sávban szabadon hagyom a tésztát. Gondolatban harmadolom a tésztalapot, a középső harmadot megkenem a padlizsános szósszal, a tetején elosztom a sonka-és sajtszeleteket, majd a töltelékre óvatosan ráhajtom az alsó, majd a felső harmadot. (Én a formázást sütőpapírral bélelt tepsin végeztem, hogy ne kelljen rakosgatni a megtöltött kenyeret, amely így a töltést követően mehet is a sütőbe. ) A megtöltött tésztát 15-20 percig pihentetem, a sütőt közben 200 fokra melegítem. Pihentetés után a kenyeret vízzel megkenem, és kb. 30-40 perc alatt megsütöm. Hagyom legalább langyosra hűlni és csak utána szeletelem.
2009. december 1., kedd
Kellemes hely:-)
Marcsi szerint a blogom egy kellemes hely:-)
Remélem, hogy ezt mások is így gondolják, bár a törzsolvasók számának növekedése adhat némi megnyugvást ezzel kapcsolatban.
Olvasóimat arra kérem, hogy kommenteljenek bátran továbbra is, és jelezzék akár levélben, akár megjegyzés formájában, hogy mi az, ami tetszik, mi az ami nem, valamint hogy milyen recepteket szeretnének látni a jövőben.
Ezennel továbbadom a díjat azoknak, akikhez igen gyakran nézek be mostanában: Mirellenek,
Ízbolygónak, Beatbullnak, Loriennek és Szepykének.
Remélem, hogy ezt mások is így gondolják, bár a törzsolvasók számának növekedése adhat némi megnyugvást ezzel kapcsolatban.
Olvasóimat arra kérem, hogy kommenteljenek bátran továbbra is, és jelezzék akár levélben, akár megjegyzés formájában, hogy mi az, ami tetszik, mi az ami nem, valamint hogy milyen recepteket szeretnének látni a jövőben.
Ezennel továbbadom a díjat azoknak, akikhez igen gyakran nézek be mostanában: Mirellenek,
Ízbolygónak, Beatbullnak, Loriennek és Szepykének.
2009. november 29., vasárnap
VKF! XXX. - Túrósajt házilag
A Chef Viki által kiírt, XXX. VKF! témája karácsonyi gasztroajándékok készítése, amely nagyon aktuális mostanában. Már a határidő előtt két héttel meg is jelentek a blogokon a VKF-re kigondolt ajándékötletek, melyek őszintén megvallva kicsit elkedvetlenítettek, hiszen gyakorlatilag minden ötletemet lelőtte valaki. Ez nem lenne baj, de szerettem volna valami egyedivel készülni.
Két hete készítettem ezt a sajtszerűséget maradék túró felhasználása céljából, de a receptjét még nem tettem fel a blogra. Ez most kapóra jött, mert ma reggel eszembe jutott, hogy a házi készítésű túrósajt akár ajándéknak is beválhat karácsonyra egy szép fadobozba csomagolva, valamilyen jóféle bor társaságában, esetleg szőlővel, körtével kiegészítve. Vagy lehet venni sajtkedvelőknek sajtkést, vagy sajtszervírozó eszközöket, fatálat, és a többi.
A receptet interneten találtam, legközelebb tojás nélkül is ki fogom próbálni, mert a tojás felhasználása sajtkészítéshez elég idegennek tűnik számomra. Fűszerként ezúttal durvára tört borsot használtam, de lehet kísérletezni zöldfűszerekkel, fokhagymával, chilivel, durvára tört dióval, vagy bármivel, ami szem-szájnak ingere.
Recept
50 dkg túró
1 liter tej
6 dkg vaj
egy tojás
egy kávéskanál só
egy csipet szódabikarbóna
egy kávéskanál durvára őrölt bors
A tejet lábasba öntöm és belemorzsolom a túrót (legjobb, ha mind a tej, mind a túró házi), majd felforralom, közben folyamatosan kevergetem. Rövid időn belül a keverék kettéválik savóra és nyúlós állagú túróra. Amikor ez megtörténik, az egészet sűrű szövésű szitába öntöm, a levétől jól lecsepegtetem, kissé ki is nyomkodom, és hagyom kézmelegre hűlni. Ekkor a masszát a lábosba visszaönvte összedolgozom a vajja, a felvert tojással, sóval és a választott ízesítőanyaggal, meg a szódabikarbónával. Az egészet takaréklángon kevergetve addig melegítem, amíg egy tömbbe összeálló, sajtszerű anyag lesz belőle. A masszát vízzel kiöblített kis műanyag formá(k)ba teszem, majd kihűlés után lefedve hűtőben érlelem. A recept szerint a sajt íze és keménysége a főzési és érlelési időtől függ. Az általam készített sajt egy nap után vágható volt, állaga kissé szemcsés, ízre elég natúr, bátran fűszerezhető. Érlelésről nem nagyon tudok beszámolni, mert négy-öt nap alatt elfogyott. Mindenesetre ízlett mindkettőnknek, így ismét van egy adag túró, amiből megint nekiveselkedem, ezúttal egy fokhagymás verziónak.
Két hete készítettem ezt a sajtszerűséget maradék túró felhasználása céljából, de a receptjét még nem tettem fel a blogra. Ez most kapóra jött, mert ma reggel eszembe jutott, hogy a házi készítésű túrósajt akár ajándéknak is beválhat karácsonyra egy szép fadobozba csomagolva, valamilyen jóféle bor társaságában, esetleg szőlővel, körtével kiegészítve. Vagy lehet venni sajtkedvelőknek sajtkést, vagy sajtszervírozó eszközöket, fatálat, és a többi.
A receptet interneten találtam, legközelebb tojás nélkül is ki fogom próbálni, mert a tojás felhasználása sajtkészítéshez elég idegennek tűnik számomra. Fűszerként ezúttal durvára tört borsot használtam, de lehet kísérletezni zöldfűszerekkel, fokhagymával, chilivel, durvára tört dióval, vagy bármivel, ami szem-szájnak ingere.
Recept
50 dkg túró
1 liter tej
6 dkg vaj
egy tojás
egy kávéskanál só
egy csipet szódabikarbóna
egy kávéskanál durvára őrölt bors
A tejet lábasba öntöm és belemorzsolom a túrót (legjobb, ha mind a tej, mind a túró házi), majd felforralom, közben folyamatosan kevergetem. Rövid időn belül a keverék kettéválik savóra és nyúlós állagú túróra. Amikor ez megtörténik, az egészet sűrű szövésű szitába öntöm, a levétől jól lecsepegtetem, kissé ki is nyomkodom, és hagyom kézmelegre hűlni. Ekkor a masszát a lábosba visszaönvte összedolgozom a vajja, a felvert tojással, sóval és a választott ízesítőanyaggal, meg a szódabikarbónával. Az egészet takaréklángon kevergetve addig melegítem, amíg egy tömbbe összeálló, sajtszerű anyag lesz belőle. A masszát vízzel kiöblített kis műanyag formá(k)ba teszem, majd kihűlés után lefedve hűtőben érlelem. A recept szerint a sajt íze és keménysége a főzési és érlelési időtől függ. Az általam készített sajt egy nap után vágható volt, állaga kissé szemcsés, ízre elég natúr, bátran fűszerezhető. Érlelésről nem nagyon tudok beszámolni, mert négy-öt nap alatt elfogyott. Mindenesetre ízlett mindkettőnknek, így ismét van egy adag túró, amiből megint nekiveselkedem, ezúttal egy fokhagymás verziónak.
2009. november 27., péntek
Fahéjas-nutellás sütemény
Most egy nagyon egyszerű süteményről lesz szó, amelynek receptjét a Good Food-on találtam. Gyakorlatilag nem kell hozzá más, csak egy fakanál meg egy tál, amiben össze kell keverni a hozzávalókat, beleöntjük a formába és már csak meg kell sütni.
Én nem vagyok egy Nutella-függő, így direkt ehhez a recepthez vettem a mogyorókrémet, de tudom, hogy ennek a kencének igen nagy rajongótábora van, és közülük talán lesznek olyanok, akik kipróbálják a receptet, hogy a megszokottól eltérő formában jussanak kedvencükhöz.
A sütemény nagyon finom lett, a mogyorókrém azonban nem a tésztában oszlott el, hanem leszállt a sütemény aljára, és egy ropogósabb mogyorós talpat alkotott. Nem tudom, hogy ennek így kell-e lennie – vélhetően nem -, de aki evett belőle, senki sem kifogásolta.
Recept
17,5 dkg puha vaj
17,5 dkg cukor
3 tojás
20 dkg liszt
egy evőkanál sütőpor
két evőkanál őrölt fahéj
négy evőkanál tej
négy púpos evőkanál Nutella
5 dkg durvára vágott mogyoró vagy mandulalapocska
A sütőt 180 fokra – légkeverésnél 160 fokra - előmelegítem, a sütőformát kibélelem sütőpapírral. Én egy 24 cm-es kapcsos tortaformát használtam, de sima kisebb méretű tepsi is jó lehet.
A vajat, cukrot, tojásokat, lisztet, fahéjat, tejet és a sütőport egy tálba teszem, és robotgéppel egy-két perc alatt könnyű habos masszává keverem.
A massza háromnegyedét a sütőformába öntöm, a tetejére kanalazom négy kupacban a Nutellát, majd befedem a maradék tésztával. Párszor egy villával belekeverek, hogy a Nutella jobban eloszoljon (?-hű, de kacifántos ez így…), majd elsimítom a sütemény tetejét. Rászórom a mogyorót vagy mandulát, betolom az előmelegített sütőbe, és kb. egy óráig sütöm. Ha a teteje túlságosan barnulna, sütés közben alufóliát teszek rá. A kész süteményt rácson hagyom kihűlni és kávé mellé kínálom.
Én nem vagyok egy Nutella-függő, így direkt ehhez a recepthez vettem a mogyorókrémet, de tudom, hogy ennek a kencének igen nagy rajongótábora van, és közülük talán lesznek olyanok, akik kipróbálják a receptet, hogy a megszokottól eltérő formában jussanak kedvencükhöz.
A sütemény nagyon finom lett, a mogyorókrém azonban nem a tésztában oszlott el, hanem leszállt a sütemény aljára, és egy ropogósabb mogyorós talpat alkotott. Nem tudom, hogy ennek így kell-e lennie – vélhetően nem -, de aki evett belőle, senki sem kifogásolta.
Recept
17,5 dkg puha vaj
17,5 dkg cukor
3 tojás
20 dkg liszt
egy evőkanál sütőpor
két evőkanál őrölt fahéj
négy evőkanál tej
négy púpos evőkanál Nutella
5 dkg durvára vágott mogyoró vagy mandulalapocska
A sütőt 180 fokra – légkeverésnél 160 fokra - előmelegítem, a sütőformát kibélelem sütőpapírral. Én egy 24 cm-es kapcsos tortaformát használtam, de sima kisebb méretű tepsi is jó lehet.
A vajat, cukrot, tojásokat, lisztet, fahéjat, tejet és a sütőport egy tálba teszem, és robotgéppel egy-két perc alatt könnyű habos masszává keverem.
A massza háromnegyedét a sütőformába öntöm, a tetejére kanalazom négy kupacban a Nutellát, majd befedem a maradék tésztával. Párszor egy villával belekeverek, hogy a Nutella jobban eloszoljon (?-hű, de kacifántos ez így…), majd elsimítom a sütemény tetejét. Rászórom a mogyorót vagy mandulát, betolom az előmelegített sütőbe, és kb. egy óráig sütöm. Ha a teteje túlságosan barnulna, sütés közben alufóliát teszek rá. A kész süteményt rácson hagyom kihűlni és kávé mellé kínálom.
2009. november 26., csütörtök
Almás csicsókasaláta
Mostanában a házilag készített, hagyományos káposztasaláta mellett ez a kedvenc salátám.
Amikor épp a csicsóka felhasználási lehetőségein gondolkoztam, beugrott, hogy almával, egy kis majonézzel, tejföllel biztos finom saláta lehetne belőle. Elkészítettem, és nem csalódtam benne. Az íze kicsit a Waldorf-salátára hasonlít, a hozzávalók majdnem ugyanazok, de zeller helyett csicsóka van benne.
Mivel a csicsóka és az alma is könnyen barnul, semmiképp nem érdemes előre elkészíteni, én a tálalás előtt kb. fél órával szoktam összeállítani, így az ízek összeérhetnek, de a saláta külcsíne is megfelelő lesz.
Különösen bundázott húsokhoz, halakhoz illik, de pirítóssal akár könnyű vacsora is lehet.
Recept
50 dkg csicsóka
2-3 db piros alma
2 dl tejföl
2 evőkanál majonéz
só, bors
pár csepp citromlé
egy marék dióbél
A csicsókát felhasználás előtt beáztatom fél órára meleg vízbe, ha nagyon földes, így a szennyeződések könnyen eltávolíthatók.
A tejfölből, majonézből a sóval, borssal, citromlével öntetet keverek. Ez a mennyiség kevésnek tűnhet, de az alapanyagok lédúsak, ennyi öntettel pedig pont eléggé lesz tocsogós a végeredmény.
Az áztatás után a csicsókagumókat gyökérkefével megsúrolom, majd hámozás nélkül durvára reszelem és azonnal az öntetbe keverem. Ugyanígy teszek az almával is. Jól összeforgatom az egészet, belekeverem pár szép darab kivételével a dióbelet is. A salátát fél órát pihentetem a hűtőben, majd almaszeletekkel és a megmaradt dióval díszítve tálalom.
Amikor épp a csicsóka felhasználási lehetőségein gondolkoztam, beugrott, hogy almával, egy kis majonézzel, tejföllel biztos finom saláta lehetne belőle. Elkészítettem, és nem csalódtam benne. Az íze kicsit a Waldorf-salátára hasonlít, a hozzávalók majdnem ugyanazok, de zeller helyett csicsóka van benne.
Mivel a csicsóka és az alma is könnyen barnul, semmiképp nem érdemes előre elkészíteni, én a tálalás előtt kb. fél órával szoktam összeállítani, így az ízek összeérhetnek, de a saláta külcsíne is megfelelő lesz.
Különösen bundázott húsokhoz, halakhoz illik, de pirítóssal akár könnyű vacsora is lehet.
Recept
50 dkg csicsóka
2-3 db piros alma
2 dl tejföl
2 evőkanál majonéz
só, bors
pár csepp citromlé
egy marék dióbél
A csicsókát felhasználás előtt beáztatom fél órára meleg vízbe, ha nagyon földes, így a szennyeződések könnyen eltávolíthatók.
A tejfölből, majonézből a sóval, borssal, citromlével öntetet keverek. Ez a mennyiség kevésnek tűnhet, de az alapanyagok lédúsak, ennyi öntettel pedig pont eléggé lesz tocsogós a végeredmény.
Az áztatás után a csicsókagumókat gyökérkefével megsúrolom, majd hámozás nélkül durvára reszelem és azonnal az öntetbe keverem. Ugyanígy teszek az almával is. Jól összeforgatom az egészet, belekeverem pár szép darab kivételével a dióbelet is. A salátát fél órát pihentetem a hűtőben, majd almaszeletekkel és a megmaradt dióval díszítve tálalom.
2009. november 24., kedd
Gombócos káposzta
Ez egy öszvér étel, a töltött káposzta és a székelykáposzta kombinációjából született. A töltelék a töltött káposztából, a savanyú káposztás alap viszont a székelykáposztából lehet ismerős. Hirtelen ötlettől vezérelve követtem el, így lehetne még finomítani rajta, mondjuk egy kis füstölt csülökkel, kolbásszal vagy tarjával, de azért ez az alapváltozat is finom.
Ha lett volna, kaprot is tettem volna bele, de sajnos nem volt.
Alapfelszereltség mellé a tejföl és a jóféle friss kenyér, és mint minden káposztás étel, ez is jobb, ha áll és újramelegítjük.
Recept
A töltelékhez
50 dkg darált sertéshús
1 dl rizs
egy kisebb fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
egy tojás
só, bors
kevés pirospaprika
A káposztához
15 dkg füstölt szalonna
2 kg savanyú káposzta
egy nagy fej hagyma
4-5 szem egész feketebors
2 babérlevél
kis darab csípős paprika
egy evőkanál pirospaprika
egy evőkanál liszt
2-3 dl tejföl
A töltelékhez a húst a rizzsel, hagymával és a fűszerekkel homogén masszává dolgozom. Aki úgy szereti, hagymát minimális zsiradékon meg is párolhatja, én ezt most kihagytam. A húsos masszából gombócokat formázok – 12 közepes méretű jött ki belőle - , és félreteszem.
A szalonnát és a hagymát felaprítom, a savanyú káposztát – ha szükséges – kicsit kimosom és pár vágással rövidebbre vágom. Nagy fazékban kiolvasztom a szalonnát, majd beleteszem a hagymát és üvegesre sütöm. Rászórom a pirospaprikát, beleteszem a káposzta felét, a babérlevelet, borsot és a csípős paprikát, majd kicsit összekeverem. Ezután a káposztaágyra ültetem a húsgombócokat és befedem a maradék káposztával. Az egészet felöntöm kb. fél liter vízzel, amiben kevés sót elkevertem, lefedem, és kb. 1-1,5 óra alatt puhára főzöm.
A végén kiveszem a húsgombócokat, a tejfölben elkevert liszttel behabarom a káposztát. Visszateszem a gombócokat, és takaréklángon még 4-5 perc alatt összefőzöm az ételt.
Ha lett volna, kaprot is tettem volna bele, de sajnos nem volt.
Alapfelszereltség mellé a tejföl és a jóféle friss kenyér, és mint minden káposztás étel, ez is jobb, ha áll és újramelegítjük.
Recept
A töltelékhez
50 dkg darált sertéshús
1 dl rizs
egy kisebb fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
egy tojás
só, bors
kevés pirospaprika
A káposztához
15 dkg füstölt szalonna
2 kg savanyú káposzta
egy nagy fej hagyma
4-5 szem egész feketebors
2 babérlevél
kis darab csípős paprika
egy evőkanál pirospaprika
egy evőkanál liszt
2-3 dl tejföl
A töltelékhez a húst a rizzsel, hagymával és a fűszerekkel homogén masszává dolgozom. Aki úgy szereti, hagymát minimális zsiradékon meg is párolhatja, én ezt most kihagytam. A húsos masszából gombócokat formázok – 12 közepes méretű jött ki belőle - , és félreteszem.
A szalonnát és a hagymát felaprítom, a savanyú káposztát – ha szükséges – kicsit kimosom és pár vágással rövidebbre vágom. Nagy fazékban kiolvasztom a szalonnát, majd beleteszem a hagymát és üvegesre sütöm. Rászórom a pirospaprikát, beleteszem a káposzta felét, a babérlevelet, borsot és a csípős paprikát, majd kicsit összekeverem. Ezután a káposztaágyra ültetem a húsgombócokat és befedem a maradék káposztával. Az egészet felöntöm kb. fél liter vízzel, amiben kevés sót elkevertem, lefedem, és kb. 1-1,5 óra alatt puhára főzöm.
A végén kiveszem a húsgombócokat, a tejfölben elkevert liszttel behabarom a káposztát. Visszateszem a gombócokat, és takaréklángon még 4-5 perc alatt összefőzöm az ételt.
2009. november 19., csütörtök
Sült sajttorta
Ismét egy Rick Stein recept következik, ezúttal egy sütemény. Nagyon szeretem olvasgatni mostanában a könyvét, mert a nyarat idézi, a fotók pedig szemet gyönyörködtetőek.
Hétvégén a sült citromos sajttortát sütöttem meg. Kekszalapon készül a torta, rajta gazdag mascarponés krém, amely a citromtól picit savanykás. Az én ízlésem szerint több citrom is mehetett volna bele, legközelebb majd így csinálom.
A szerző bogyós gyümölcs kompótot kínál hozzá, én semmit nem adtam mellé, csak kávét, de így is megállta a helyét.
Recept
Az alaphoz
10 dkg vaj
20 dkg keksz
2 evőkanál kristálycukor
A krémhez
50 dkg mascarpone
20 dkg kristálycukor
3 közepes méretű tojás
2 evőkanál kukoricaliszt
3 dl creme fraiche (tejfölt használtam)
egy citrom reszelt héja
3 evőkanál citromlé
Egy kapcsos, 24 centis tortaformát kibélelek sütőpapírral, a sütőt 150 fokra előmelegítem.
A tortaalaphoz megolvasztom a vajat, belekeverem a cukrot és a morzsává tört kekszet. Ezt a morzsás alapot a tortaformába borítom és kanál hátával egyenletes vastagságban elnyomkodom.
A krémhez a mascarponét a cukorral alaposan kikeverem. A tojásokat egyenként adom hozzá, minden tojás után jól felverem a krémet. Végül hozzáadom a kukoricalisztet, a tejfölt, a reszelt citromhéjat és a citromlevet, és még egyszer jól eldolgozom az egészet mixer segítségével. A krémet a kekszes alapra öntöm, a süteményt a sütőbe tolom és kb. 50 perc alatt megsütöm, akkor jó, ha a közepe még remegős, de a széle már megszilárdult. Ha a torta megsült, a kikapcsolt sütőben hagyom kihűlni, majd lehűtöm. Gyümölcsökkel, de akár lekvárral is kínálható, de a süteményt fogyasztás előtt mindenképp hagyjuk állni szobahőmérsékleten, hogy az ízek jobban érvényesülhessenek.
Hétvégén a sült citromos sajttortát sütöttem meg. Kekszalapon készül a torta, rajta gazdag mascarponés krém, amely a citromtól picit savanykás. Az én ízlésem szerint több citrom is mehetett volna bele, legközelebb majd így csinálom.
A szerző bogyós gyümölcs kompótot kínál hozzá, én semmit nem adtam mellé, csak kávét, de így is megállta a helyét.
Recept
Az alaphoz
10 dkg vaj
20 dkg keksz
2 evőkanál kristálycukor
A krémhez
50 dkg mascarpone
20 dkg kristálycukor
3 közepes méretű tojás
2 evőkanál kukoricaliszt
3 dl creme fraiche (tejfölt használtam)
egy citrom reszelt héja
3 evőkanál citromlé
Egy kapcsos, 24 centis tortaformát kibélelek sütőpapírral, a sütőt 150 fokra előmelegítem.
A tortaalaphoz megolvasztom a vajat, belekeverem a cukrot és a morzsává tört kekszet. Ezt a morzsás alapot a tortaformába borítom és kanál hátával egyenletes vastagságban elnyomkodom.
A krémhez a mascarponét a cukorral alaposan kikeverem. A tojásokat egyenként adom hozzá, minden tojás után jól felverem a krémet. Végül hozzáadom a kukoricalisztet, a tejfölt, a reszelt citromhéjat és a citromlevet, és még egyszer jól eldolgozom az egészet mixer segítségével. A krémet a kekszes alapra öntöm, a süteményt a sütőbe tolom és kb. 50 perc alatt megsütöm, akkor jó, ha a közepe még remegős, de a széle már megszilárdult. Ha a torta megsült, a kikapcsolt sütőben hagyom kihűlni, majd lehűtöm. Gyümölcsökkel, de akár lekvárral is kínálható, de a süteményt fogyasztás előtt mindenképp hagyjuk állni szobahőmérsékleten, hogy az ízek jobban érvényesülhessenek.
2009. november 17., kedd
Sok kicsi sokra megy
Nemisbéka újabb jótékonysági akciót szervezett, mely a keresztségben a "Sok kicsi" nevet kapta, a logója oldalt látható.
A játék lényege, hogy sorsjegyeket vehettek, melyekkel gasztrobloggerek és támogatók által felajánlott lehetőségeket, élményeket nyerhettek.
A kezdeményezéssel a részt vevő gasztrobloggerek a Gyermekétkeztetési Alapítványt támogatják, többet az akció saját weboldalán tudhattok meg.
Játsszatok és segítsetek!
Kép forrása: Dreamstime.com
2009. november 16., hétfő
Gabojsza mákos kalácsa
Én is szoktam olvasni más gasztroblogokat. Általában felkelés után megreggeliztetem Zsófit, majd a kávémmal leülök a gép elé és megnézem a felhozatalt a Gasztro-n. Ha pedig van valami ötletem, de receptet még nem találtam hozzá, akkor alapanyag alapján guglizok. Így bukkantam rá Gabojsza mákos kalácsára, ami egy igazi gyöngyszem. Amint megláttam, átkutattam a spájzot, hogy van-e hozzá minden – volt - , majd nekiveselkedtem.
Fantasztikusan finom, puha, nagyon mákos kalács lett belőle, még a fonás is sikerült (hellyel-közzel), úgyhogy eldöntöttem, a karácsonyi bejglit erre a kalácsra cserélem. Erre bíztatok mindenkit, aki kicsit unja már a hagyományokat, de azért nem akar elszakadni az ünnep ízeitől.
A receptet nem másolom be, tessék a fenti linkre kattintani!
Fantasztikusan finom, puha, nagyon mákos kalács lett belőle, még a fonás is sikerült (hellyel-közzel), úgyhogy eldöntöttem, a karácsonyi bejglit erre a kalácsra cserélem. Erre bíztatok mindenkit, aki kicsit unja már a hagyományokat, de azért nem akar elszakadni az ünnep ízeitől.
A receptet nem másolom be, tessék a fenti linkre kattintani!
2009. november 12., csütörtök
Sajtos csicsóka krémleves
Még tavasszal elültettünk pár csicsókagumót lesz ami lesz alapon. Igazából nem is étkezési céllal, hanem dísznövényként kívántuk használni, hogy a kutyáknak leválasztott telekrész kicsit takarásban legyen. A kihajtott növényekkel egyáltalán nem foglalkoztunk. Szeptemberben aztán láttuk, hogy ebben a tápanyagban gazdag, ámde jóformán feltörhetetlen talajban valami történt, a növények tövénél kezdett a föld felpúposodni. Tegnapelőtt aztán vettem a fáradtságot és a legnagyobb növényt kitekertem a földből. A gyökerek között hatalmas mennyiségű csicsókagumót találtam, és még a földben is maradt a termésből, úgyhogy boldogan nekiálltam szedegetni. A kidöntött egy darab növény alatt legalább 3-4 kiló gumó termett, tehát csicsókából jól el leszünk látva a téli vitaminszegény időszakban. Ennek megfelelően a blogon a közeljövőben gyakran fordulnak majd elő csicsókás receptek.
Elsőként ezt a levest készítettem el.
A felöntéshez zöldséglét használtam, amit másfél liter vízből, két nagy sárgarépából, egy póréból, egy fehérrépából és egy darabka zellerből főztem, só nélkül, de aki erre lusta, akár vizet, vagy leveskockát is használhat (én maradnék a víznél).
Elsőként ezt a levest készítettem el.
A felöntéshez zöldséglét használtam, amit másfél liter vízből, két nagy sárgarépából, egy póréból, egy fehérrépából és egy darabka zellerből főztem, só nélkül, de aki erre lusta, akár vizet, vagy leveskockát is használhat (én maradnék a víznél).
Recept
50 dkg csicsóka
egy kis fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 liter zöldséglé
1 dl tejszín
8 dkg reszelt sajt
2-3 evőkanál citromlé
frissen reszelt szerecsendió
só, bors
5 dkg vaj
A tálaláshoz
Pirított zsemlekocka
Reszelt sajt
A csicsókáról ledörzsölöm a földet, ez egyszerűbb, ha előtte fél órát ázik meleg vízben. Mivel a gumók fehér héjúak, én nem hámoztam meg őket, de ha valakinek így szimpatikusabb, meg is pucolhatja.
A vajat felforrósítom, rádobom a felaprított hagymát, fokhagymát, kevés sót és pár percig kevergetve sütöm. Ekkor hozzáadom a feldarabolt csicsókát és ezt is megfuttatom a hagymás vajon. Ezt követően felöntöm az egészet a zöldséglével, ízesítem sóval, borssal, szerecsendióval, és addig főzöm, amíg a gumók teljesen megpuhulnak. Ekkor a csicsókát pár merőkanál lével kimerem, és botmixerrel pürésítem. A pürét visszaöntöm a lábosba, felforralom a levest, hozzáadom a tejszínt, a sajtot és a citromlét, és addig főzöm, amíg a sajt elolvad. Tálalásnál a levest zsiradék nélkül pirított zsemlekockára merem és megszórom rszelt sajttal.
50 dkg csicsóka
egy kis fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1,5 liter zöldséglé
1 dl tejszín
8 dkg reszelt sajt
2-3 evőkanál citromlé
frissen reszelt szerecsendió
só, bors
5 dkg vaj
A tálaláshoz
Pirított zsemlekocka
Reszelt sajt
A csicsókáról ledörzsölöm a földet, ez egyszerűbb, ha előtte fél órát ázik meleg vízben. Mivel a gumók fehér héjúak, én nem hámoztam meg őket, de ha valakinek így szimpatikusabb, meg is pucolhatja.
A vajat felforrósítom, rádobom a felaprított hagymát, fokhagymát, kevés sót és pár percig kevergetve sütöm. Ekkor hozzáadom a feldarabolt csicsókát és ezt is megfuttatom a hagymás vajon. Ezt követően felöntöm az egészet a zöldséglével, ízesítem sóval, borssal, szerecsendióval, és addig főzöm, amíg a gumók teljesen megpuhulnak. Ekkor a csicsókát pár merőkanál lével kimerem, és botmixerrel pürésítem. A pürét visszaöntöm a lábosba, felforralom a levest, hozzáadom a tejszínt, a sajtot és a citromlét, és addig főzöm, amíg a sajt elolvad. Tálalásnál a levest zsiradék nélkül pirított zsemlekockára merem és megszórom rszelt sajttal.
2009. november 10., kedd
Sajtos puffancs (gougere)
Már írtam korábban Rick Steinről és a szakácskönyvéről, most pedig egy receptje következik a már említett műből.
Azoknak biztos nagyon fog tetszeni, akik szeretik a könnyen elkészíthető sós süteményeket, de többre, esetleg különlegesebbre vágynak egy pogácsánál vagy sajtos rúdnál.
A tészta tulajdonképpen egy sós égetett tészta, nagyon hasonlít a képviselőfánk tésztájára, de sós változatban. Ennek megfelelően –már ha sikerül normális formájú puffancsokat gyártani, mondjuk habzsákkal, nem úgy, mint nekem – akár meg is lehet tölteni a süteményeket sajtkrémmel, sonkás töltelékkel, vagy bármi mással, mi szem-szájnak ingere.
A lényeg, hogy erőteljesebb ízű sajtot kell használni hozzá, szerintem trappistával elég jellegtelen lesz.
Recept
7,5 dkg vaj
215 ml hideg víz
9,5 dkg átszitált liszt
3 nagy tojás
7,5 dkg reszelt sajt (emmentálit használtam)
egy teáskanál só
A vajat a vízzel lábosba teszem és kis lángon addig melegítem, amíg a vaj felolvad. Utána felforralom, majd hozzáadom a lisztet és a sót. Addig keverem, amíg a hozzávalókból csomómentes massza lesz, amely elválik az edény falától. Ezután langyosra hűtöm és robotgéppel egyenként beledolgozom a tojásokat. Hozzáadom a reszelt sajt háromnegyedét.
A sütőt 200 fokra előmelegítem. A tésztából kiskanállal sütőpapírral bélelt tepsire kisebb halmokat adagolok, megszórom őket a maradék sajttal, és 20-25 perc alatt megsütöm.
Mi langyosan ettük és könnyű vörösbort ittunk hozzá.
Azoknak biztos nagyon fog tetszeni, akik szeretik a könnyen elkészíthető sós süteményeket, de többre, esetleg különlegesebbre vágynak egy pogácsánál vagy sajtos rúdnál.
A tészta tulajdonképpen egy sós égetett tészta, nagyon hasonlít a képviselőfánk tésztájára, de sós változatban. Ennek megfelelően –már ha sikerül normális formájú puffancsokat gyártani, mondjuk habzsákkal, nem úgy, mint nekem – akár meg is lehet tölteni a süteményeket sajtkrémmel, sonkás töltelékkel, vagy bármi mással, mi szem-szájnak ingere.
A lényeg, hogy erőteljesebb ízű sajtot kell használni hozzá, szerintem trappistával elég jellegtelen lesz.
Recept
7,5 dkg vaj
215 ml hideg víz
9,5 dkg átszitált liszt
3 nagy tojás
7,5 dkg reszelt sajt (emmentálit használtam)
egy teáskanál só
A vajat a vízzel lábosba teszem és kis lángon addig melegítem, amíg a vaj felolvad. Utána felforralom, majd hozzáadom a lisztet és a sót. Addig keverem, amíg a hozzávalókból csomómentes massza lesz, amely elválik az edény falától. Ezután langyosra hűtöm és robotgéppel egyenként beledolgozom a tojásokat. Hozzáadom a reszelt sajt háromnegyedét.
A sütőt 200 fokra előmelegítem. A tésztából kiskanállal sütőpapírral bélelt tepsire kisebb halmokat adagolok, megszórom őket a maradék sajttal, és 20-25 perc alatt megsütöm.
Mi langyosan ettük és könnyű vörösbort ittunk hozzá.
2009. november 9., hétfő
Őszi séták
Most ugyan nem alkalmas az idő a sétára, de vannak ennek az évszaknak szép momentumai is, mint ahogyan az a képeken látható.
Számomra a legszebb mégsem az őszi táj, hanem az, hogy közösen mehetünk Zsófival sétálni, merthogy a kislányom már stabilan jár. Ennek örömére vettünk neki cipőt, mert zokniban mégsem mehet az utcára. Eleinte idegenkedett, de annyira megszerette a kis lábbelijét, hogyha utcai ruhát adok rá, rögtön nézi a lábát, és kérdőn pillog rám, hogy mikor kapja a cipőt is. Napközben is többször hozza a cipőcskéit, ilyenkor nincs mese, rá kell adni, hogy boldogan topoghasson a lakásban.
Remélem, nemsokára jobb idő lesz, és kint is róhatjuk köreinket.
2009. november 5., csütörtök
Toszkán bableves
Ebben a lucskos, őszies, barátságtalan időben egyre jobban esik a forró leves, emiatt mostanában- szokásunktól eltérően – hetente egyszer biztos főzök is. Legutóbb a toszkán bableves került terítékre.
Nem akartam hagyományos, magyaros bablevest főzni, olyasmiben gondolkodtam, mint a minestrone, de ehhez nem volt itthon elég zöldségféle, végül a neten böngészve találtam rá Emeril Lagasse receptjére, és végül ebből indultam ki. Persze változtattam rajta, így a végeredmény egy minestronéra hasonlított, ám kevésbé paradicsomos és kevésbé zöldséges változatban. Akinek nincs ideje bajlódni a szárazbabbal, konzervből is elkészítheti.
Recept
25 dkg száraz bab
egy nagyobb sárgarépa
egy fehérrépa
egy ökölnyi zellergumó fele
egy cukkini
egy hagyma
3 evőkanál paradicsompüré (passata)
4 gerezd fokhagyma
egy ág rozmaring
2-3 babérlevél
4-5 levél bazsalikom
szemes feketebors
olívaolaj
2-3 marék kisméretű száraztészta (pl rövidcső)
A babot egy éjszakára beáztatom, majd másnap egy babérlevéllel és pár szem borssal ízesített vízben puhára főzöm.
A leveshez olívaolajon megfonnyasztom a kockákra vágott hagymát. Rádobom a kisebb kockákra vágott répákat, a felnegyedelt és felkockázott cukkinit, és zellert és pár percig kevergetem. Hozzáadom a felszeletelt fokhagymát, a paradicsompürét, ezzel is párolom pár percig, majd felöntöm vízzel (kb. 2 liter, én ezeket az olaszos leveseket úgy szeretem, ha már megáll bennük a kanál, szóval jó sűrűn.) Beleszórom a babérlevelet, a rozmaringágat és a bazsalikomleveleket, és addig főzöm, amíg a zöldség már majdnem puha. Ekkor beleteszem a leszűrt babot, és addig főzöm a levest, amíg minden hozzávaló puha nem lesz. A leves sűrűjének egyharmadát pár merőkanál lével kimerem, botmixerrel egyneműsítem, majd visszatöltöm, így sűrítem az ételt. Végül beleszórom a száraztésztát, és ezzel készre főzöm a levest.
Nem akartam hagyományos, magyaros bablevest főzni, olyasmiben gondolkodtam, mint a minestrone, de ehhez nem volt itthon elég zöldségféle, végül a neten böngészve találtam rá Emeril Lagasse receptjére, és végül ebből indultam ki. Persze változtattam rajta, így a végeredmény egy minestronéra hasonlított, ám kevésbé paradicsomos és kevésbé zöldséges változatban. Akinek nincs ideje bajlódni a szárazbabbal, konzervből is elkészítheti.
Recept
25 dkg száraz bab
egy nagyobb sárgarépa
egy fehérrépa
egy ökölnyi zellergumó fele
egy cukkini
egy hagyma
3 evőkanál paradicsompüré (passata)
4 gerezd fokhagyma
egy ág rozmaring
2-3 babérlevél
4-5 levél bazsalikom
szemes feketebors
olívaolaj
2-3 marék kisméretű száraztészta (pl rövidcső)
A babot egy éjszakára beáztatom, majd másnap egy babérlevéllel és pár szem borssal ízesített vízben puhára főzöm.
A leveshez olívaolajon megfonnyasztom a kockákra vágott hagymát. Rádobom a kisebb kockákra vágott répákat, a felnegyedelt és felkockázott cukkinit, és zellert és pár percig kevergetem. Hozzáadom a felszeletelt fokhagymát, a paradicsompürét, ezzel is párolom pár percig, majd felöntöm vízzel (kb. 2 liter, én ezeket az olaszos leveseket úgy szeretem, ha már megáll bennük a kanál, szóval jó sűrűn.) Beleszórom a babérlevelet, a rozmaringágat és a bazsalikomleveleket, és addig főzöm, amíg a zöldség már majdnem puha. Ekkor beleteszem a leszűrt babot, és addig főzöm a levest, amíg minden hozzávaló puha nem lesz. A leves sűrűjének egyharmadát pár merőkanál lével kimerem, botmixerrel egyneműsítem, majd visszatöltöm, így sűrítem az ételt. Végül beleszórom a száraztésztát, és ezzel készre főzöm a levest.
2009. november 3., kedd
Extragyors leveles-almás
Hirtelen ötlettől vezérelve készítettem ezt a süteményt. Az alapötlet Gordon Ramsaytől származik, nála láttam hasonló, de omlós tésztából készült almatortát.
Mivel teljesen spontán jött a gondolat, hogy sütök valamit, csak a fagyasztóban lapuló leveles tészta jöhetett szóba, szerencsére hamar felengedett, így csak nyújtani meg „tölteni” kellett.
Ezek a műveletek is annyira egyszerűek, hogy egy óvodás gyerek meg tudja csinálni, úgyhogy bátran ajánlom kipróbálásra konyhai antitalentumoknak is.
A töltésre kétféle verziót is írok, az egyik tényleg pofonegyszerű, a másikhoz a tűzhelyet is be kell kapcsolni, de azért ez nem olyan nagy kaland, ráadásul megéri, mert a metró aluljárókban kapható hasonló édes sütemények a mellékutcában sincsenek mellette.
Recept
Egy csomag (fagyasztott) leveles tészta
A töltelékhez
2-3 db alma
2-3 evőkanál birslekvár , vagy
2-3 db alma
cukor
egy darabka fahéj
2-3 szem szegfűszeg
őrölt fahéj
Mivel teljesen spontán jött a gondolat, hogy sütök valamit, csak a fagyasztóban lapuló leveles tészta jöhetett szóba, szerencsére hamar felengedett, így csak nyújtani meg „tölteni” kellett.
Ezek a műveletek is annyira egyszerűek, hogy egy óvodás gyerek meg tudja csinálni, úgyhogy bátran ajánlom kipróbálásra konyhai antitalentumoknak is.
A töltésre kétféle verziót is írok, az egyik tényleg pofonegyszerű, a másikhoz a tűzhelyet is be kell kapcsolni, de azért ez nem olyan nagy kaland, ráadásul megéri, mert a metró aluljárókban kapható hasonló édes sütemények a mellékutcában sincsenek mellette.
Recept
Egy csomag (fagyasztott) leveles tészta
A töltelékhez
2-3 db alma
2-3 evőkanál birslekvár , vagy
2-3 db alma
cukor
egy darabka fahéj
2-3 szem szegfűszeg
őrölt fahéj
Ha van birslekvárunk, akkor örülünk, ha nincs, elkészítjük az almapépet. Ehhez 2-3 db almát meghámozunk, feldarabolunk, egykét evőkanál cukorral, a fahéjjal és a szegfűszeggel - annyi vízben amennyi ellepi - puhára főzzük. Ha kész, jó alaposan lecsepegtetjük, a fűszereket kiszedjük, a gyümölcsöt pedig botmixerrel pürévé keverjük, majd teljesen kihűtjük.
A sütemény elkészítéséhez a sütőt 200 fokra előmelegítjük. Közben a leveles tésztát lisztezett munkafelületen akkorára nyújtjuk, amekkora a tepsi, amiben sütni kívánjuk, és a sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük. Minden oldalát kb. 2 centivel felhajtjuk, így a tészta szélei dupla vastagok lesznek, úgy néznek ki, mint egy képkeret. A tészta közepét megkenjük a birslekvárral vagy a kihűtött almapéppel, majd az egész felületet vékonyra szeletelt, de meg nem hámozott almával kirakjuk. (Az almát megszórhatjuk egy evőkanál fahéjas cukorral is sütés előtt, ez kicsit karamellizálja). A süteményt az előmelegített sütőben kb. 20-25 percig sütjük. Melegen a legfinomabb, de hidegen sem megvetendő.
2009. november 1., vasárnap
VKF! XXIX. - Sütőtökös sertéshúsgolyók
A Max által kiírt gombócos VKF!-re szezonális alapanyagot is tartalmazó étellel szerettem volna készülni, mégpedig húsos fogással, mert édesség nem jutott az eszembe.
Ehhez kapóra jött a sütőtök, amely már csak a közelgő Halloweenre tekintettel is jó választás.
Így született meg a sütőtökös húsgombócok ötlete.
A sütőtököt reszelve kevertem a húsmasszába, és a hagyományos fasírttól eltérő, keleties fűszerezést alkalmaztam. A húsgolyókat nem paníroztam, így kevésbé lettek ropogósak, de a kísérlet nagyon jól sikerült, aki kóstolta, annak ízlett, beleértve kislányomat is.
A sütőtökös húsmassza fűszerezhető zsályával, fokhagymával is, ebben az esetben még kis kockákra vágott mozzarellát is keverhetünk bele.
Köretnek csípős káposztasalátát, chiliszószt és sült krumplit ettünk mellé, lányom brokkolis krumplipürével tömte magába.
Recept
50 dkg darált sertéshús
25 dkg nyers reszelt sütőtök (tisztított súly)
4 gerezd fokhagyma
4 szál újhagyma
egy vastag szelet kenyér
egy tojás
2 cm-es gyömbérgyökér
egy mokkáskanál szerecsendió
egy kiskanál őrölt koriander
só, bors
olaj
A kenyeret kisebb darabokra vágom, kevés vízzel megöntözöm és állni hagyom, míg megszívja magát. Az újhagymát felkarikázom és egy kiskanál olajon lassú tűzön megfonnyasztom.
A húst mély tálba teszem, hozzákeverem a párolt újhagymát, a kenyeret, a sütőtököt, a reszelt fokhagymát és gyömbért, és a fűszereket. Végül a tojással is jól összedolgozom, mert ez fogja össze a masszát. Sütés előtt fél órát pihentetem, hogy az ízek jobban összeérjenek.
Serpenyőben kevés olajat forrósítok, a masszából kis golyókat formálok és mindkét felüket kb. két-két percig sütöm, hogy kapjanak egy kis kérget. A golyókat papírtörlőn lecsepegtetem, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom, és 160 fokos sütőben 10-15 perc alatt készre sütöm. Akár melegen, akár kihűtve is tálalható, salátákkal, mártogatósokkal.
Ehhez kapóra jött a sütőtök, amely már csak a közelgő Halloweenre tekintettel is jó választás.
Így született meg a sütőtökös húsgombócok ötlete.
A sütőtököt reszelve kevertem a húsmasszába, és a hagyományos fasírttól eltérő, keleties fűszerezést alkalmaztam. A húsgolyókat nem paníroztam, így kevésbé lettek ropogósak, de a kísérlet nagyon jól sikerült, aki kóstolta, annak ízlett, beleértve kislányomat is.
A sütőtökös húsmassza fűszerezhető zsályával, fokhagymával is, ebben az esetben még kis kockákra vágott mozzarellát is keverhetünk bele.
Köretnek csípős káposztasalátát, chiliszószt és sült krumplit ettünk mellé, lányom brokkolis krumplipürével tömte magába.
Recept
50 dkg darált sertéshús
25 dkg nyers reszelt sütőtök (tisztított súly)
4 gerezd fokhagyma
4 szál újhagyma
egy vastag szelet kenyér
egy tojás
2 cm-es gyömbérgyökér
egy mokkáskanál szerecsendió
egy kiskanál őrölt koriander
só, bors
olaj
A kenyeret kisebb darabokra vágom, kevés vízzel megöntözöm és állni hagyom, míg megszívja magát. Az újhagymát felkarikázom és egy kiskanál olajon lassú tűzön megfonnyasztom.
A húst mély tálba teszem, hozzákeverem a párolt újhagymát, a kenyeret, a sütőtököt, a reszelt fokhagymát és gyömbért, és a fűszereket. Végül a tojással is jól összedolgozom, mert ez fogja össze a masszát. Sütés előtt fél órát pihentetem, hogy az ízek jobban összeérjenek.
Serpenyőben kevés olajat forrósítok, a masszából kis golyókat formálok és mindkét felüket kb. két-két percig sütöm, hogy kapjanak egy kis kérget. A golyókat papírtörlőn lecsepegtetem, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom, és 160 fokos sütőben 10-15 perc alatt készre sütöm. Akár melegen, akár kihűtve is tálalható, salátákkal, mártogatósokkal.
2009. október 30., péntek
Burrito
Pár hete vettem két zacskó tortillát, és múlt héten el is jött az ideje annak, hogy elkészítsem.
Biztos voltam benne, hogy megtöltöm, de abban nem, hogy mivel. Először enchilada-t akartam csinálni, de aztán a jóval egyszerűbb burrito győzött. Marhahúsos töltelékkel, friss zöldségekkel töltöttem, chiliszószt és tejfölt tettem bele, de lehetett volna hozzá guacamolét, vagy babpürét is csinálni, és bármilyen hússal, vagy akár csak zöldséggel is tölthető.
Igazi vendégvárós kaja, mert mindenki úgy készítheti el magának, ahogy tetszik, és a vendéglátónak csak a belevalókat kell el- illetve előkészítenie.
Tortillát sütni egyébként nem ördöngösség, nálunk Attila szokta, de most így egyszerűbb volt, mert azért a negyed hatkor beeső holtfáradt férfiember nem biztos hogy örülne, ha még a vacsoráját is magának kellene elkészítenie.
Biztos voltam benne, hogy megtöltöm, de abban nem, hogy mivel. Először enchilada-t akartam csinálni, de aztán a jóval egyszerűbb burrito győzött. Marhahúsos töltelékkel, friss zöldségekkel töltöttem, chiliszószt és tejfölt tettem bele, de lehetett volna hozzá guacamolét, vagy babpürét is csinálni, és bármilyen hússal, vagy akár csak zöldséggel is tölthető.
Igazi vendégvárós kaja, mert mindenki úgy készítheti el magának, ahogy tetszik, és a vendéglátónak csak a belevalókat kell el- illetve előkészítenie.
Tortillát sütni egyébként nem ördöngösség, nálunk Attila szokta, de most így egyszerűbb volt, mert azért a negyed hatkor beeső holtfáradt férfiember nem biztos hogy örülne, ha még a vacsoráját is magának kellene elkészítenie.
A töltelék ötlete a Vince Kiadó Mexikói ízek című füzetecskéjéből származik.
Recept
8 db tortilla
50 dkg marhahús (hátszín)
egy nagy hagyma
2 gerezd fokhagyma
római kömény
fahéj
egy babérlevél
5 dl húsleves
olaj
A töltéshez
jégsaláta
lilahagyma
kápia paprika
tejföl
chiliszósz
A főzés itt gyakorlatilag a töltelék elkészítését jelenti. Ehhez a hagymát félfőre vágom és kevés olajon barnára pirítom. Rádobom a felkockázott marhahús, körbepirítom. Megszórom római köménnyel, fahéjjal, beledobom a babérlevelet, a felszeletelt fokhagymákat, sózom, majd felöntöm a húslevessel (víz is megteszi) és puhára párolom. A hús akkor kész, ha teljesen puha, és a párolólevet magába szívta. Ekkor két villa segítségével a húst összetöröm, szálaira tépkedem.
Ekkor jöhet az összeállítás. A lepényeket száraz serpenyőben pár másodperc alatt megmelegítem. A tortillát megkenem a húsos töltelékkel, szórok rá felcsíkozott salátát, hagymát és paprikát, csepegtetek rá chiliszószt és tejfölt, majd a tortilla felém eső, alsó felét felhajtom, utána a két oldalát is behajtom, majd feltekerem.
Recept
8 db tortilla
50 dkg marhahús (hátszín)
egy nagy hagyma
2 gerezd fokhagyma
római kömény
fahéj
egy babérlevél
5 dl húsleves
olaj
A töltéshez
jégsaláta
lilahagyma
kápia paprika
tejföl
chiliszósz
A főzés itt gyakorlatilag a töltelék elkészítését jelenti. Ehhez a hagymát félfőre vágom és kevés olajon barnára pirítom. Rádobom a felkockázott marhahús, körbepirítom. Megszórom római köménnyel, fahéjjal, beledobom a babérlevelet, a felszeletelt fokhagymákat, sózom, majd felöntöm a húslevessel (víz is megteszi) és puhára párolom. A hús akkor kész, ha teljesen puha, és a párolólevet magába szívta. Ekkor két villa segítségével a húst összetöröm, szálaira tépkedem.
Ekkor jöhet az összeállítás. A lepényeket száraz serpenyőben pár másodperc alatt megmelegítem. A tortillát megkenem a húsos töltelékkel, szórok rá felcsíkozott salátát, hagymát és paprikát, csepegtetek rá chiliszószt és tejfölt, majd a tortilla felém eső, alsó felét felhajtom, utána a két oldalát is behajtom, majd feltekerem.
2009. október 28., szerda
Sülttök torta
Amióta gyerekem van, az ízlésem az övével együtt formálódik. A legjobb példa erre a sütőtök. Én eddig azt hittem, hogy nem szeretem, tavaly vele is megkóstoltattam, neki sem ízlett. Idén eljött a sütőtök szezonja és olyan szép darabokat lehet kapni, hogy gondoltam, megint megkínálom vele Zsófit. A kísérlet sikerült, a kislányom olyan nagy rajongója lett ennek a zöldségnek, hogy egy negyedet simán bevág akár köretnek is. És ami a legmegdöbbentőbb, én is beleettem, és nekem is ízlett. Azóta gyártom a sütőtökös ételeket, meg persze simán sütve is esszük. Elkészítettem Dolcevita sütőtökös gnocchiját, ami isteni, és ez a sütemény is igen ízletes lett.
A recept a Good Food online-ról származik. A sütemény ízében nagyon hasonlít a felhasznált fűszerek miatt a répatortára, de a tésztája egész más, ez sokkal tömörebb, de nedvdús, nem száraz, nagyon finom. Annyit változtattam, hogy reszelt tökhús helyett ugyanannyi megsütött tök húsát használtam. A leírt a mennyiségből óriási adag lett, kipróbáláshoz én ajánlom az adag felezését.
Recept
28 dkg liszt
egy sütőpor
30 dkg nádcukor
2 evőkanál szódabikarbóna
2 evőkanál fahéj
fél evőkanál szerecsendió
fél evőkanál őrölt gyömbér
17,5 dkg mazsola (ezt kihagytam)
fél teáskanál só
négy felvert tojás
20 dkg olvasztott vaj
egy narancs reszelt héja
egy evőkanál narancslé
50 dkg reszelt sütőtök/ sült sütőtök kihűtve
A töltelékhez
25 dkg mascarpone
4-5 evőkanál porcukor
egy lime leve és reszelt héja
fél citrom leve
A sütő előmelegítésével kezdem,- nagyon gyorsan kész a tészta összeállítása – légkeverésen 160 fokra, egyéb esetben 180 fokra állítom. A sütőformát kibélelem sütőpapírral, majd összekeverem a tésztát.
A szárazanyagokat – az első kilenc hozzávalót- összekeverem egy nagy tálban. Másik mélyebb edényben a felvert tojást és az olvasztott vajat kikeverem, beleteszem a narancshéjat- és levet is, majd beleszitálom a szárazanyagokat és fakanállal összeforgatom. Végül hozzáadom a tököt is. A masszát a sütőformába öntöm, és az eredeti recept szerint 30 perc alatt, szerintem meg 50-55 perc alatt megsütöm. A süteményt rácsra téve teljesen hagyom kihűlni.
A töltelék hozzávalóit kikeverem, és a kihűlt, félbevágott tortát megtöltöm vele. Lehet a krémsajtos tölteléket a torta tetejére kenve mázként is használni.
A süteményt hűtőben tárolom, de szobahőmérsékleten tálalom.
A recept a Good Food online-ról származik. A sütemény ízében nagyon hasonlít a felhasznált fűszerek miatt a répatortára, de a tésztája egész más, ez sokkal tömörebb, de nedvdús, nem száraz, nagyon finom. Annyit változtattam, hogy reszelt tökhús helyett ugyanannyi megsütött tök húsát használtam. A leírt a mennyiségből óriási adag lett, kipróbáláshoz én ajánlom az adag felezését.
Recept
28 dkg liszt
egy sütőpor
30 dkg nádcukor
2 evőkanál szódabikarbóna
2 evőkanál fahéj
fél evőkanál szerecsendió
fél evőkanál őrölt gyömbér
17,5 dkg mazsola (ezt kihagytam)
fél teáskanál só
négy felvert tojás
20 dkg olvasztott vaj
egy narancs reszelt héja
egy evőkanál narancslé
50 dkg reszelt sütőtök/ sült sütőtök kihűtve
A töltelékhez
25 dkg mascarpone
4-5 evőkanál porcukor
egy lime leve és reszelt héja
fél citrom leve
A sütő előmelegítésével kezdem,- nagyon gyorsan kész a tészta összeállítása – légkeverésen 160 fokra, egyéb esetben 180 fokra állítom. A sütőformát kibélelem sütőpapírral, majd összekeverem a tésztát.
A szárazanyagokat – az első kilenc hozzávalót- összekeverem egy nagy tálban. Másik mélyebb edényben a felvert tojást és az olvasztott vajat kikeverem, beleteszem a narancshéjat- és levet is, majd beleszitálom a szárazanyagokat és fakanállal összeforgatom. Végül hozzáadom a tököt is. A masszát a sütőformába öntöm, és az eredeti recept szerint 30 perc alatt, szerintem meg 50-55 perc alatt megsütöm. A süteményt rácsra téve teljesen hagyom kihűlni.
A töltelék hozzávalóit kikeverem, és a kihűlt, félbevágott tortát megtöltöm vele. Lehet a krémsajtos tölteléket a torta tetejére kenve mázként is használni.
A süteményt hűtőben tárolom, de szobahőmérsékleten tálalom.
2009. október 26., hétfő
Csuka vajjal és petrezselyemmel
Attilára megint rájött a horgászhatnék. Ebben az őszies hűvös időben van igazán szezonja a pergetéses horgászatnak, ezzel a módszerrel leginkább ragadozó halak foghatók. Ez nagyon örvendetes, mert a rablóhalak (csuka, süllő) szerintünk sokkal ízletesebbek, mint növényevő társaik. Sovány, ízletes a húsuk, igaz a többi halnál szálkásabb is, de nagy halkedvelők lévén minket ez nem nagyon érdekel.
Szóval, életem párja villantókkal, wobblerekkel és gumihalakkal felszerelkezve szombat délután lement a Dunára horgászni. Jött is egy órán belül a telefon, megvan a zsákmány egy kb. fél méteres csuka személyében.
Ennek örömére böngésztem a netet receptek után kutatva, aztán hagytam az egészet és a saját fejem után mentem. Nem bántam meg, fantasztikusan finom és könnyű vacsoránk lett a halból, csak azt sajnálom, hogy csak egy példány került horogra. Főfogásként ekkora méretű csukából szerintem fejenként egyet érdemes számítani.
Recept
Személyenként egy csuka
8 dkg vaj
3-4 gerezd fokhagyma
egy nagy csokor petrezselyem
liszt
1 dl száraz fehérbor
só
A halakat főzéshez előkészítjük, ehhez jó, ha van egy társ a konyhában, mert a csukát legegyszerűbb megnyúzni pikkelyezés helyett. A nyúzáshoz a hal bőrét a nyaka és az összes úszója körül körbevágjuk (mi az úszókat le is vágtuk), majd a bőrt ujjal felfeszegetjük, és lehúzzuk, mint egy harisnyát. Ezután nagyobb méretű halaknál jöhet a filézés, de ez a példány nem volt ehhez elég nagy, így a szálkákat bennehagytuk, viszont a csukát nagyon alaposan, 3-4 milliméterenként beirdaltam. Ennek köszönhetően a fogyasztásnál nem érzékeltük, hogy annyira szálkás lenne, a gerincen kívül alig találkoztunk szálkával.
Tehát, a készítés előtt a beirdalt halat kevés sóval bedörzsölöm. Akkora serpenyőben, amibe a csuka egészben befér, a vajat felforrósítom, beledobom a felszeletelt fokhagymát és egy-két percig közepes lángon kevergetem. Nem szabad megpirulnia, csak puhuljon át. Ha ez megvan, a halat lisztbe mártom és a forró vajba helyezem. Egyik oldalát kb. három percig sütöm, közben evőkanállal folyamatosan locsolgatom a vajjal, és aláöntöm a bor felét. A locsolgatás nagyon fontos, mert nem szárad ki a hal és sülés közben beszívja a boros-vajas szaftot. Ezután a másik oldalát is hasonló módon megsütöm. Amikor a csuka már majdnem teljesen átsült, mellédobom a felaprított petrezselymet, aláöntöm a maradék bort, és a locsolgatást tovább folytatva készre párolom-sütöm.
Mi csak úgy magában ettük, de szerintem vajas főtt krumpli, vagy krumplipüré jól mehet mellé.
Szóval, életem párja villantókkal, wobblerekkel és gumihalakkal felszerelkezve szombat délután lement a Dunára horgászni. Jött is egy órán belül a telefon, megvan a zsákmány egy kb. fél méteres csuka személyében.
Ennek örömére böngésztem a netet receptek után kutatva, aztán hagytam az egészet és a saját fejem után mentem. Nem bántam meg, fantasztikusan finom és könnyű vacsoránk lett a halból, csak azt sajnálom, hogy csak egy példány került horogra. Főfogásként ekkora méretű csukából szerintem fejenként egyet érdemes számítani.
Recept
Személyenként egy csuka
8 dkg vaj
3-4 gerezd fokhagyma
egy nagy csokor petrezselyem
liszt
1 dl száraz fehérbor
só
A halakat főzéshez előkészítjük, ehhez jó, ha van egy társ a konyhában, mert a csukát legegyszerűbb megnyúzni pikkelyezés helyett. A nyúzáshoz a hal bőrét a nyaka és az összes úszója körül körbevágjuk (mi az úszókat le is vágtuk), majd a bőrt ujjal felfeszegetjük, és lehúzzuk, mint egy harisnyát. Ezután nagyobb méretű halaknál jöhet a filézés, de ez a példány nem volt ehhez elég nagy, így a szálkákat bennehagytuk, viszont a csukát nagyon alaposan, 3-4 milliméterenként beirdaltam. Ennek köszönhetően a fogyasztásnál nem érzékeltük, hogy annyira szálkás lenne, a gerincen kívül alig találkoztunk szálkával.
Tehát, a készítés előtt a beirdalt halat kevés sóval bedörzsölöm. Akkora serpenyőben, amibe a csuka egészben befér, a vajat felforrósítom, beledobom a felszeletelt fokhagymát és egy-két percig közepes lángon kevergetem. Nem szabad megpirulnia, csak puhuljon át. Ha ez megvan, a halat lisztbe mártom és a forró vajba helyezem. Egyik oldalát kb. három percig sütöm, közben evőkanállal folyamatosan locsolgatom a vajjal, és aláöntöm a bor felét. A locsolgatás nagyon fontos, mert nem szárad ki a hal és sülés közben beszívja a boros-vajas szaftot. Ezután a másik oldalát is hasonló módon megsütöm. Amikor a csuka már majdnem teljesen átsült, mellédobom a felaprított petrezselymet, aláöntöm a maradék bort, és a locsolgatást tovább folytatva készre párolom-sütöm.
Mi csak úgy magában ettük, de szerintem vajas főtt krumpli, vagy krumplipüré jól mehet mellé.
2009. október 23., péntek
Ricottafánk
Elfekvő, lejárathoz közeli ricottához kerestem süteményreceptet, így bukkantam rá a No Salty-n a ricottafánkra.
Jól is jött ez a recept, mert mostanában Attila igencsak rákapott az általam befőzött lekvárokra, így legalább nem kényszerül magában kanalazni, vagy vajaskenyéren fogyasztani.
Eddig csak túrófánkot készítettem, amit nagyon szeretünk, és megcsinálni is igen egyszerű, de nekem ez a ricottás verzió jobban ízlik: foszlós, könnyű, a majdnem folyós tésztából pedig nagyon aranyos kis fánkgolyók készíthetők nulla ügyességgel. Ez az adag akár négytagú családnak is bőven elegendő, de nálunk is hamar elfogyott. Bármilyen lekvár jó hozzá, mi házi szilvareszterrel ettük.
Recept
25 dkg ricotta
25 dkg liszt
3 tojás
175 ml tejföl
egy kiskanál szódabikarbóna
4 evőkanál cukor
egy vaníliás cukor
csipet só
olaj a sütéshez
lekvár a tálaláshoz
A ricottát a tojással, tejföllel összekeverem, hozzáadom a cukrot, vaníliás cukrot és a sót, majd pedig beledolgozom a szódabikarbónával elkevert lisztet. Az egész egy fakanállal összekeverhető. Magas falú lábosban olajat forrósítok, ha elég forró kiskanállal diónyi masszát szaggatok bele. Egyszerre ne tegyünk túl sokat, mert a fánkok megdagadnak. Sülés közben megforgatom a fánkokat, hogy mindkét oldaluk aranybarnára sülhessen, bár nagyon helyesen megfordulnak maguktól is. A megsült golyókat papírtörlőn lecsepegtetem, és lekvárral kínálom. Igazán frissen jó, de azért hidegen sem megvetendő.
Jól is jött ez a recept, mert mostanában Attila igencsak rákapott az általam befőzött lekvárokra, így legalább nem kényszerül magában kanalazni, vagy vajaskenyéren fogyasztani.
Eddig csak túrófánkot készítettem, amit nagyon szeretünk, és megcsinálni is igen egyszerű, de nekem ez a ricottás verzió jobban ízlik: foszlós, könnyű, a majdnem folyós tésztából pedig nagyon aranyos kis fánkgolyók készíthetők nulla ügyességgel. Ez az adag akár négytagú családnak is bőven elegendő, de nálunk is hamar elfogyott. Bármilyen lekvár jó hozzá, mi házi szilvareszterrel ettük.
Recept
25 dkg ricotta
25 dkg liszt
3 tojás
175 ml tejföl
egy kiskanál szódabikarbóna
4 evőkanál cukor
egy vaníliás cukor
csipet só
olaj a sütéshez
lekvár a tálaláshoz
A ricottát a tojással, tejföllel összekeverem, hozzáadom a cukrot, vaníliás cukrot és a sót, majd pedig beledolgozom a szódabikarbónával elkevert lisztet. Az egész egy fakanállal összekeverhető. Magas falú lábosban olajat forrósítok, ha elég forró kiskanállal diónyi masszát szaggatok bele. Egyszerre ne tegyünk túl sokat, mert a fánkok megdagadnak. Sülés közben megforgatom a fánkokat, hogy mindkét oldaluk aranybarnára sülhessen, bár nagyon helyesen megfordulnak maguktól is. A megsült golyókat papírtörlőn lecsepegtetem, és lekvárral kínálom. Igazán frissen jó, de azért hidegen sem megvetendő.