Újév első napján lencsét KELL enni és punktum. Már csak azért is, hogy gazdagok és szépek legyünk.
Ez nálunk olyan szinten hagyomány, hogy nem is volt olyan eset, amikor kihagytuk volna a lencsefőzeléket. Egyszer került csak veszélybe a szokás megtartása: 1997-ben Szicíliában ért minket a szilveszter, gondolkodtunk is, hogy veszélybe kerül anyagi jólétünk, mert itt aztán biztos nem fogunk lencsét enni. Hát mi ezt csak hittük, ugyanis a hétfogásos vacsora és a szilveszteri koccintás után megjelentek a pincérek, és feltálalták a lencsefőzeléket! Azon kívül, hogy kolbászkákat főztek bele, teljesen olyan íze volt, mint az általunk megszokottnak, ezen meg is lepődtünk és megelégedve fogyasztottuk el.
Én általában még az év utolsó napján el szoktam készíteni, mert azt mondják, nem jó, ha az ember munkával kezdi az évet, ilyenkor legyen a pihenésé a főszerep (a magyarázat inkább az, hogy ki kell pihenni az előző esti mulatozás fáradalmait, de legalább jól hangzik). A legjobb, ha valamilyen füstölt hús levével öntjük fel, ennek híján én most egy darabka vállaji szalonna bőrét főztem bele, ami megadta neki a kellemesen füstös ízt.
Recept
50 dkg lencse
egy kisebb fej hagyma
két gerezd fokhagyma
5 szem feketebors
1 evőkanál liszt
2 dl tejföl
mustár
citrom
só
a felöntéshez füstölt lé
A lencsét a főzés előtt pár órával beáztatom, hagyom hogy kissé hidratálja magát. Ha ez megtörtént, leöntöm az áztatóvizet és lábosba teszem. A hagymát nagyon apróra, a fokhagymát hosszában félbe vágom, rászórom a lencsére. Hozzáadom a borsszemeket, felöntöm annyi füstölt lével, amennyi éppen csak ellepi és kis lánggal puhára főzöm. (Most vízzel öntöttem fel, de belefőztem a füstölt szalonna bőrkéjét.) Ilyenkor megkóstolom, ha szükséges, sózom. A lisztet a tejföllel elkeverem és behabarom vele a lencsét. Pikáns ízét egy-két evőkanál mustárral, pár csepp citromlével és körömnyi reszelt citromhéjjal adom meg.
Sertéssülttel ettük, de jó hozzá a sült kolbász, sőt, én még magában is szeretem, főleg langyosan.
Ez nálunk olyan szinten hagyomány, hogy nem is volt olyan eset, amikor kihagytuk volna a lencsefőzeléket. Egyszer került csak veszélybe a szokás megtartása: 1997-ben Szicíliában ért minket a szilveszter, gondolkodtunk is, hogy veszélybe kerül anyagi jólétünk, mert itt aztán biztos nem fogunk lencsét enni. Hát mi ezt csak hittük, ugyanis a hétfogásos vacsora és a szilveszteri koccintás után megjelentek a pincérek, és feltálalták a lencsefőzeléket! Azon kívül, hogy kolbászkákat főztek bele, teljesen olyan íze volt, mint az általunk megszokottnak, ezen meg is lepődtünk és megelégedve fogyasztottuk el.
Én általában még az év utolsó napján el szoktam készíteni, mert azt mondják, nem jó, ha az ember munkával kezdi az évet, ilyenkor legyen a pihenésé a főszerep (a magyarázat inkább az, hogy ki kell pihenni az előző esti mulatozás fáradalmait, de legalább jól hangzik). A legjobb, ha valamilyen füstölt hús levével öntjük fel, ennek híján én most egy darabka vállaji szalonna bőrét főztem bele, ami megadta neki a kellemesen füstös ízt.
Recept
50 dkg lencse
egy kisebb fej hagyma
két gerezd fokhagyma
5 szem feketebors
1 evőkanál liszt
2 dl tejföl
mustár
citrom
só
a felöntéshez füstölt lé
A lencsét a főzés előtt pár órával beáztatom, hagyom hogy kissé hidratálja magát. Ha ez megtörtént, leöntöm az áztatóvizet és lábosba teszem. A hagymát nagyon apróra, a fokhagymát hosszában félbe vágom, rászórom a lencsére. Hozzáadom a borsszemeket, felöntöm annyi füstölt lével, amennyi éppen csak ellepi és kis lánggal puhára főzöm. (Most vízzel öntöttem fel, de belefőztem a füstölt szalonna bőrkéjét.) Ilyenkor megkóstolom, ha szükséges, sózom. A lisztet a tejföllel elkeverem és behabarom vele a lencsét. Pikáns ízét egy-két evőkanál mustárral, pár csepp citromlével és körömnyi reszelt citromhéjjal adom meg.
Sertéssülttel ettük, de jó hozzá a sült kolbász, sőt, én még magában is szeretem, főleg langyosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése