Még a múlt héten azon gondolkodtam, nem kellene-e főznöm Attilának egy kis kocsonyát, mert egyrészt szereti, másrészt még soha nem csináltam. Nem mondtam neki, miben töröm a fejem, erre egyik nap azt kérdezte: „nem főzöl nekem kocsonyát?” Működött a gondolatátvitel, így nekiálltam. Vettem mindenféle sertésalkatrészt hozzá, utánanéztem a metódusnak és végül saját elképzeléseimet felhasználva elkészítettem.
Én nem szeretem, így meg sem kóstoltam, de aki evett belőle, azt mondta, hogy igazán jó lett.
Rájöttem, hogy azt az ételt is szívesen főzöm, amit nem szeretek, egyáltalán nem teher, ha olyasmit kell készítenem, amit nem eszem meg.
Kicsit izgultam, hogy milyen lesz a leve, megszilárdul-e, de ezek a félelmek alaptalannak bizonyultak, nagyon szép lett.
Ez a kocsonya nem „szalonkocsonya”, tele van mindenféle disznósággal, kevés hús van benne, mert a ház ura leginkább a bőrkét és mindenféle cupákot szereti, kevés lével, ebből csak annyi kell, amitől összeáll.
A belefőtt zöldséget és a porcogókat természetesen a kutyák kapták, akik elismerő nyelvcsapásokkal nyugtázták első próbálkozásomat.
Mivel sok háznál karácsonykor is esznek kocsonyát, gondoltam, még az ünnep előtt megosztom a receptet.
Recept
2 kg kocsonyának való sertéshús (körmök, mellső csülök, bőrke, kevés színhús vegyesen)
egy sárgarépa
egy fehérrépa
egy fej fokhagyma
két nagy vöröshagyma
egy-két babérlevél
szemes feketebors
egy kicsi szárított piros erőspaprika
só (nálam kb. 5 evőkanál ment a fazékba, de kóstoljuk meg)
A sertésdarabokat vizsgáljuk át, ha szőrös, epiláljuk, azaz perzseljük meg és kaparjuk le. Fontos, hogy a körmök hosszában szétvágva kerüljenek bele, hogy minden zselésítő anyag kifőjön belőlük, úgyhogy a hentest meg kell kérni ennek a műveletnek az elvégzésére, vagy ha vérmes természetűek vagyunk, bárddal/fejszével csapjuk szét. (Én elég vérmes vagyok, de azért ennyire nem..) A bőrkét felvágtam csinos csíkokra, és minden húsfélét mélyebb fazékba raktam. A zöldségeket, hagymákat tisztítva, egyben raktam hozzá, és az ízesítőket is beletettem, majd felöntöttem annyi vízzel, ami bőven ellepi és lassan, kis lánggal addig főztem, amíg a hús a csontokról lefőtt. Ha felforr, szitakanállal leszedtem a keletkező habot.
Ha minden puhára főtt, a hús- és bőrkedarabokat kiszedem, kicsontozom (nem mindből szettem ki, mert Attila úgy kérte, hogy legyen mit leszopogatni), mélyebb tálkákba elosztom.
A levet hagyom hűlni, eközben a zsír feljön és összeáll a tetején, így könnyen le lehet szedni. Utána visszamelegítem a levet és sűrű szövésű szitán keresztül rámerem a tálakban elrendezett húsokra. A konyhában megvártam, amíg kihűl a lé, utána pedig kivittem dermeszteni az épülő házba.
Lehet enni fokhagymával, pirospaprikával megszórva, anyukám viszont citrommal szereti.
Én nem szeretem, így meg sem kóstoltam, de aki evett belőle, azt mondta, hogy igazán jó lett.
Rájöttem, hogy azt az ételt is szívesen főzöm, amit nem szeretek, egyáltalán nem teher, ha olyasmit kell készítenem, amit nem eszem meg.
Kicsit izgultam, hogy milyen lesz a leve, megszilárdul-e, de ezek a félelmek alaptalannak bizonyultak, nagyon szép lett.
Ez a kocsonya nem „szalonkocsonya”, tele van mindenféle disznósággal, kevés hús van benne, mert a ház ura leginkább a bőrkét és mindenféle cupákot szereti, kevés lével, ebből csak annyi kell, amitől összeáll.
A belefőtt zöldséget és a porcogókat természetesen a kutyák kapták, akik elismerő nyelvcsapásokkal nyugtázták első próbálkozásomat.
Mivel sok háznál karácsonykor is esznek kocsonyát, gondoltam, még az ünnep előtt megosztom a receptet.
Recept
2 kg kocsonyának való sertéshús (körmök, mellső csülök, bőrke, kevés színhús vegyesen)
egy sárgarépa
egy fehérrépa
egy fej fokhagyma
két nagy vöröshagyma
egy-két babérlevél
szemes feketebors
egy kicsi szárított piros erőspaprika
só (nálam kb. 5 evőkanál ment a fazékba, de kóstoljuk meg)
A sertésdarabokat vizsgáljuk át, ha szőrös, epiláljuk, azaz perzseljük meg és kaparjuk le. Fontos, hogy a körmök hosszában szétvágva kerüljenek bele, hogy minden zselésítő anyag kifőjön belőlük, úgyhogy a hentest meg kell kérni ennek a műveletnek az elvégzésére, vagy ha vérmes természetűek vagyunk, bárddal/fejszével csapjuk szét. (Én elég vérmes vagyok, de azért ennyire nem..) A bőrkét felvágtam csinos csíkokra, és minden húsfélét mélyebb fazékba raktam. A zöldségeket, hagymákat tisztítva, egyben raktam hozzá, és az ízesítőket is beletettem, majd felöntöttem annyi vízzel, ami bőven ellepi és lassan, kis lánggal addig főztem, amíg a hús a csontokról lefőtt. Ha felforr, szitakanállal leszedtem a keletkező habot.
Ha minden puhára főtt, a hús- és bőrkedarabokat kiszedem, kicsontozom (nem mindből szettem ki, mert Attila úgy kérte, hogy legyen mit leszopogatni), mélyebb tálkákba elosztom.
A levet hagyom hűlni, eközben a zsír feljön és összeáll a tetején, így könnyen le lehet szedni. Utána visszamelegítem a levet és sűrű szövésű szitán keresztül rámerem a tálakban elrendezett húsokra. A konyhában megvártam, amíg kihűl a lé, utána pedig kivittem dermeszteni az épülő házba.
Lehet enni fokhagymával, pirospaprikával megszórva, anyukám viszont citrommal szereti.
Ezt az ételt gyakorlatilag nem lehet normálisan fényképezni, én kérek elnézést.
