2009. január 22., csütörtök

Mindennapi kenyerünk


Már legalább egy hónapja én sütöm a kenyeret, boltit egyáltalán nem veszünk. Na nem azért, mert karácsonyra kenyérsütő gépet kaptam, az már jó pár éve megvan, mégsem nagyon használom, csak dagasztásra.
A kenyérsütés ötlete egy jól sikerült pizzasütés után merült fel, azt találtuk ki, hogy a pizzatészta talán kenyér formájában is megállná a helyét. Megsütöttem, ízlett, a mai napig így sütöm.
Nem vagyok kísérletező kedvű, főleg nem, ha kelt tésztáról van szó, így azóta sem változtattam a receptúrán, és nem is tervezem.
A tészta egyébként a sokak által ismert Stahl-féle pizzatészta, amelyet egy hosszúkás téglaformában sütök meg. Ez Attila kívánsága, mert így a kenyér formája magas, ezért szendvicsnek is kiválóan alkalmas, igaz, nem nagyon hasonlít a bolti kenyér formájára.
A kenyérsütésnek megvan az az előnye, hogy akkor sütöm, amikor szükség van rá, tudom, mit tettem bele, na meg persze nem kell kidobni. Nem morzsálódik, legalább három napig használható, már ha marad belőle. Hátránya, hogy nem marad belőle nass a kutyáknak (a bolti kenyér maradékát mindig ők kapták).
Két érdekességet is felfedeztünk: az egyik, hogy a belőle készült pirítós sokkal laktatóbb, igaz lassabban is pirul meg, a másik pedig, hogy bundás kenyérként fogyasztva nem találkozni semmilyen mellékízzel, holott a bolti kenyérből készült bundás kenyérről már korábban emiatt leszoktunk.
A recept egy 75 dkg-s kenyérhez elegendő.

Recept

50 dkg liszt (elvileg BL 80, de én sorozatban BL 55-t használok)
egy tasak szárazélesztő (vagy fél, ha egy kiló liszthez elegendőt kapok)
2 csapott teáskanál só
3 evőkanál olaj
340 ml langyos víz

A hozzávalókból robotgéppel tésztát dagasztok. A dagasztás addig tart, amíg a tészta szálas nem lesz, és el nem válik az edény falától. A tésztát kilisztezett edénybe teszem és tiszta ruhával letakarva duplájára kelesztem.
A sütőt előmelegítem 220 fokra. Ezalatt a megkelt tésztát jól átgyúrom, a formába teszem és hagyom pihenni. Ha a sütő már bemelegedett, a kenyér tetején három bemetszést ejtek, megkenem vízzel, és beteszem a sütőbe. Tíz perccel a sütési idő lejárta előtt – ami kb. 35 perc – ismét lekenem vízzel a kenyeret. Akkor jó, ha az alját megkopogtatva kongó hangot ad. Rácsra téve hűtöm ki, és igyekszem ellenállni a kísértésnek, hogy azon melegében meg ne egyem a serclit, mert akkor a bele összetapad. Mostanában a szezámmaggal leszórt változat a menő.

4 megjegyzés:

lorien írta...

Akit egyszer megcsapott a mozdony füstje! :) Mikor kezdesz kovászolni?

Beatbull írta...

S milyen stresszoldó, léleknyugtató dolog a tésztát gyúrni ;)
Errefelé egyébként elég sokféle kenyeret sütnek ilyen formában, mint ahogy Te. Kastenbrotnak hívják.
Ja és a boltihoz hozzáfűzném, hogy a miskolci avasi tescoban a frissen sütött kenyér nem morzsálódik és 2-3 napig is lehet belőle enni. Szóval van remény ;)

Zsuzsi írta...

Hát Lorien, megmondom őszintén, kacérkodtam a gondolattal, de még félek tőle.
Beatbull, itt a Dunakanyarban (Szentendre-Dunabogdány környéke) mindenhol jó a kenyér, de a saját mégis jobban esik:-)

lorien írta...

Sose félj a kovásztól, nincs benne semmi ördöngösség! Kicsit munkaigényes, de te sem olyan vagy, aki visszariadna az ilyentől :) Egy jófajta kenyérélesztővel /pl. Hovis a Culinárisban/ 7-8 nap alatt kiváló kovászt lehet nevelni. Amit meg minden nap kiveszel belőle, azt vagy eldobod, vagy felhasználod.

Nagyjából még legalább annyi fog javulni a kenyered, mint most, hogy áttértél a boltiról a sajátra.

Egyszer elindulsz a lejtőn, úgy sincs megállás:)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails