Mirabella lekvár

Két hete készítettem, és igen jó lett. A mirabella vagy mirabolán nem más, mint egy szilvafajta. E hangzatos nevet sokan nem ismerik, de ha azt mondom: fosószilva, lotyószilva, potyókaszilva, akkor sokan a fejükhöz kapnak.

Nálunk a kertben egyszer csak megjelent magától, ami nem csoda, mert itt, a szentendrei hegyvidéken lépten-nyomon nő, sőt, a 11-es út mellett is akad szépszerével. Van sárga, piros változata, a mi fánk piros gyümölcsöt terem. Idén olyan nagy mennyiségű szilvát termett a két fa, hogy szúrta a szemem a sok gyümölcs, szinte hívogatott, hogy kezdjek vele valamit. Hát kezdtem is, az első próbálkozás egy nagyon jól sikerült lekvár, melynek receptje most következik.

Recept

2,5 kg mirabellaszilva

70 dkg kristálycukor

egy rúd fahéj

fél citrom leve

1 db Haas 3:1 arányú zselésítő

A jól megmosott, leszárazott szilvát szőröstül-bőröstül lábosba teszem a fahéjrúddal, és nagy lángon néha megkeverve kb. 20 percig főzöm. Ennyi idő alatt sok levet enged, a héját ledobja, és jóformán leválik a magról. Ezután sűrű szövésű szitán átpasszírozom. (Ettől kicsit féltem, mert sose csináltam ezzel a módszerrel lekvárt, de nagyon megtetszett, mert elmaradt a kötelező magozás és az egésszel megvoltam negyed óra alatt. ) A kapott híg péphez hozzáadom a zselésítőt, felforralom, belekeverem a cukrot meg a citrom levét, öt percig forralom, majd steril üvegekbe töltöm. A fedő rácsavarása után az üvegeket fejreállítom öt percre, majd hagyom kihűlni. Utána mehet a kamrába.

Ebből öt kisebb üveg lekvárom lett, de ezt senki ne vegye készpénznek, mert én lekvárfőzésnél találomra előveszek x darab üveget, aztán lesz, ami lesz:-)

Készült a mirabellából még egy dolog, receptje hamarosan következik!

Ageni aszalt szilvás nyúl

Ma sikerült egy tényleg fantasztikus ebédet készítenem nyúlhúsból, Rick Stein receptje alapján. Túlzás nélkül állíthatom, hogy eddig ez a legjobb étel, amit nyúlból készítettem.

Gazdag fűszeres íze miatt akár a karácsonyi asztalon is megállná a helyét, aki pedig idegenkedne a nyúltól, bátran készítheti vadhúsból (szarvas, őz) is.

A recept egyébként a Francia Odüsszeia c. könyvből való, amelyből filmsorozat is készült. Pár éve az egyik ismeretterjesztő csatorna is a műsorára tűzte, én nagyon szerettem a hangulatát és persze a recepteket.

Recept

Egy nagyobb fiatal nyúl darabolva

8 dkg füstölt szalonna

6 kisebb fej hagyma

4 sárgarépa

5 dkg zeller

25 dkg aszalt szilva

egy üveg száraz vörösbor

rozmaring

kakukkfű

2 babérlevél

2 evőkanál liszt

só, bors

A szalonnát felkockázom és egy mélyebb lábosban kiolvasztom. Rádobom a megtisztított, félbevágott hagymákat és barnára pirítom, majd kiszedem a lábosból. A nyúldarabokat megsózom, megborsozom és a visszamaradt szalonnazsírban aranybarbára pirítom. Megszórom a húst a liszttel, megforgatom a húsdarabokat, majd hozzáteszem a már megpirított hagymát és a nagyobb darabokra vágott sárgarépát a zellerrel együtt. Ekkor kerül bele az aszalt szilva fele és egy pohárnyi kivételével – ami Rick Stein szerint a szakácsot illeti – a vörösbor is. Az ételt enyhén utánasózom, beleteszem a babért, meg ízlés szerint a többi zöldfűszert, felforralom, majd takaréklángon addig főzöm, amíg a hús meg nem puhul. Ha a nyúl már vajpuha, kiszedem a mártásból, amibe beleszórom a maradék szilvát – ha még szükséges, kevés cukrot/mézet – és 3-4 perc alatt átforralom.Ezután visszateszem a nyulat a szaftba és egy-két perc alatt átmelegítem az ételt.

Krumplipürével, burgonyagombóccal vagy-krokettel mennyei, akár ünnepi fogás is lehet.

Aszalt szilvás májpástétom

Már korábban is írtam arról, hogy bolti felvágott helyett inkább házi készítésű kenyérre való kencéket, húskészítményeket eszünk. Most is ehhez a témához következik egy recept, amely a kenőmájas helyettesítésére illetve kiváltására szolgál, ugyanis annál sokkal finomabb.
Az ötlet a Négy évszak ételei – Tél az Aranysárkány vendéglőben c. szakácskönyvből származik – ez az étterem Szentendrén a mai napig üzemel-, de azért módosítottam az eredeti recepten.
Ezúttal pecsenye libamájat használtam, de bármilyen szárnyasmájból, sőt sertésmájból is elkészíthető. A receptben szereplő adag óriási mennyiség, 8-10 főnek előételként simán elegendő, ha pedig csak felvágott helyett akarnánk a kenyerünkre kenegetni, elég az adag fele 4 főre, több napra is. Friss kenyéren vagy pirítóson egyaránt finom.

Recept

50 dkg pecsenye libamáj
egy közepes fej hagyma
2 tojás
20-25 dkg bacon vékony szeletekben
10-12 szem aszalt szilva
só

3 dkg vaj

A pástétom fűszerkeverékhez:
egy negyed szerecsendió
egy babérlevél
5 szem szegfűbors
egy teáskanál majoranna
egy teáskanál koriandermag
egy teáskanál kakukkfű
egy teáskanál feketebors

Először a fűszerkeveréket készítem el, ehhez az alkotóelemeket fűszerdarálón (kávédarálón) finomra őrlöm.

A felaprított hagymát a vajon puhára párolom.
A májat a párolt hagymával aprítógépben/ turmixgépben ledarálom, beleütöm a tojásokat, hozzáadok két teáskanál pástétomfűszert, kevés sót, majd még egyszer egyneműre turmixolom.
Egy pástétomformát (püspökkenyér-forma, téglaforma, félgömbforma is jó) kibélelek a baconnel, úgy,hogy a szalonnacsíkok a forma szélén túllógjanak, mert majd ezek fedik be a pástétomot.
Az edénybe beleöntöm a májas keveréket, beledugdosom a magozott aszalt szilvát, majd visszahajtom a baconszeleteket, hogy teljesen befedjék a májat. Ha nem elég, teszek még rá egy-két szeletet.
A sütőt 150 fokra előmelegítem. Egy tepsibe annyi vizet öntök, hogy a pástétomforma derekáig érjen, beleállítom az alufóliával alaposan lefedett pástétomot és másfél óráig sütöm-gőzölöm. Ha kész, kihűtöm, majd hűtőben tartom másnapig, akkor már szeletelhető.
Nálunk többen is az aszalt szilvás részre utaztak, úgyhogy lehet bele többet tenni – alig tudtam olyan darabot fotózni, amiben maradt.

Breton aszalt szilvás lepény

Pont Lilahangya kesergett pár nappal ezelőtt, hogy mennyire hiányzik neki a nyár, vele együtt a sokfajta gyümölcs, és persze az igazi nyári süti, a clafoutis.
Most én is valami hasonlót készítettem, téliesített verzióban, Attila legnagyobb örömére.
Valahonnan rémlett nekem egy francia eredetű aszalt szilvás sütemény receptje, de a forrást sehogy sem találtam, magamtól meg nem volt kedvem kísérletezgetni. Aztán a szakácskönyveimet olvasgatva rábukkantam a receptre a 100 legjobb francia recept című kis füzetkében, és azon melegében meg is csináltam, mert minden volt hozzá itthon.
A végeredmény nagyon finom, az aszalt szilva és a rum olyan karácsonyi-téli ízt kölcsönöz neki. Elkészíteni ugyanolyan egyszerű, mint a clafoutist. A recepttel csak a sütési idő terén volt bajom: ekkora mennyiségű tésztának nem fél óra kellett, hanem legalább ötven perc.
Csak az próbálja ki, aki szereti a tejespite- clafoutis- felfújt jellegű süteményeket nehogy csalódás legyen a vége. (Nyáron a nagy clafoutis-boom idején olvastam olyat az egyik blogon, hogy „takonyszerű” a tésztája, hát ízlés dolga…)

Recept

20 dkg magozott aszalt szilva
20 dkg liszt
15 dkg porcukor
4 tojás
7.5 dl tej
egy evőkanál rum
2 dkg vaj
csipet só

Ha kemény aszalt szilvára tettünk szert, érdemes a készítés előtt egy-két óráig vörösborban vagy vízben áztatni, ha viszont puha a gyümölcs, ez nem szükséges, rögtön neki lehet ugrani.
Először is a sütőt előmelegítem 170 fokra. Kivajazok egy tortaformát és az alját kirakom a (lecsepegtetett) szilvával, majd elkészítem a tésztát.
A lisztet a cukorral, csipet sóval elkeverem, hozzáadom a tojásokat és apránként a tejet, mellyel csomómentesre keverem, a rummal ízesítem. Ezt a palacsintatészta-szerű masszát a szilvára öntöm, és kb. 50 perc alatt (tűpróbáig) megsütöm a lepényt. Kihűtve tálalom.

Karácsonyi menü: őzfilé aszalt szilvás almaszósszal, burgonyafánkkal

Idén szenteste vadat készítettem. A mélyhűtőben elfekvő őzgerincet ünnepi alkalomra tartogattuk, úgyhogy épp jól jött a karácsony, legalább felszabadul a hely.
Mivel a kutyáinknak is karácsony volt, a gerincről a húst lefiléztük, a csontot pedig megfőztük az ebeknek .
A vadhoz – hacsak nem pörköltnek készítem el – mindig csinálok egy vörösboros gyümölcsszószt, így történt ez idén is, az ünnepi lakomának pedig burgonyafánk a körete.
A gyümölcsös szósz fogyasztható akár hidegen, akár melegen.
(A mártás egyébként sült libamájhoz is remekül passzol, ezt másnap meg is tapasztalhattuk.)
A mennyiség négy főre elegendő.

Recept

80 dkg őzfilé
8 szelet bacon
rozmaring
feketebors
kevés olaj

2 evőkanál olaj
egy kis fej hagyma
2 cm-es gyömbér
25 dkg aszalt szilva
2 alma
3-4 dl vörösbor
2 evőkanál cukor
fahéj
só

Először a mártást készítem el. Ehhez az olajat felforrósítom és a cukrot karamellizálom benne. Ha a cukor már barnul, hozzáadom a felaprított hagymát és gyömbért. Ha ezek átpárolódtak, felöntöm 3 dl vörösborral, beleszórom a szilvát és a meghámozott, kisebb kockákra vágott almát, és puhára főzöm. Ha szükséges, lehet még rá bort önteni. Ha a gyümölcs már puha, a levét beforralom, fahéjjal, sóval ízesítem. A végére olyan állaga lesz, mint egy hígabb lekvár.
Mielőtt ennénk, elkészítem az őzet is. A filéből négy darabot vágok, mindet körbetekerem 2-2 szelet baconnel, ezt fogpiszkálóval megtűzöm. Én nem sóztam meg, mert a szalonna elég sós volt. Egy tepsiben felforrósítok egy kevés olajat a gázon, és hirtelen megkapatom benne az őzdarabokat. Tekerek rá frissen őrölt borsot, mellédobok egy rozmaringágat és 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt készre sütöm, akkor jó, ha a közepe még angolos.
Az őzfilét a szilvás-almás szósszal és burgonyafánkkal tálalom.

Sült libamell körtés szilvaraguval

Ebédre libamellet készítettem, mert a lehetőségként kínálkozó „tarja vagy libamell” közül erre esett a választás.

Tegnap este Gordon Ramsay a Fickó F-fel című sorozatának egyik darabját néztük, az egyik fogás kacsamell volt egresmártással. Ettől igencsak kedvet kaptam a hús-gyümölcs párosításhoz, így jött az ötlet a körtés szilvaraguhoz.

A másik köret hagymás tört krumpli lett, ezúttal az én kívánságomra.

Recept

Fejenként egy bőrös libamell (kb. 30 dkg-osak)
Rozmaring
Fokhagyma
Só
25 dkg magozott aszalt szilva
egy 425 grammos cukrozatlan körtebefőtt
kis darab gyömbér
csipet fahéj
köretnek hagymás tört krumpli

A libamellet a szokásos módon megsütöm: bőrét bekockázom, a húsos részt sózom, meghintem rozmaringgal, előmelegített sütőben mindkét oldalát megkapatom, majd kis lángon, alufólia alatt puhára sütöm, a végén a fóliát levéve piros-ropogósra sütöm.
A hús sütése közben elkészítem a gyümölcsös ragut. Ehhez a körtebefőttet felszeletelem, a levét megtartom. A befőttlét lábosba öntöm, beleszórom az aszalt szilvát, ráreszelem a gyömbért és kevés fahéjjal ízesítve felfőzöm, amíg a lé kissé sziruposra sűrűsödik. Ekkor hozzákeverem a körteszeleteket, és addig melegítem kis lángon, amíg a befőtt is felmelegszik. Ha túl édesre sikerülne, pár csepp citromlével savanyítom.

A sült libamellet a szilvaraguval és hagymás krumplival tálalom.

Szűzérmék aszalt szilvás-narancsos mártással

Ahogy közelednek az ünnepek, egyre inkább kezdek karácsonyi hangulatba kerülni. Töröm a fejem a menün, az aprósüteményeken és persze az ajándékokon. Az ünnepi hangulat szép lassan besettenkedik a konyhába is: azon kapom magam, hogy olyan ételeket készítek, amiben a karácsony hangulatát idéző fűszerek, illatok kapnak hangsúlyt. Ez a mai is ilyen lett, kiváltképp a mártásban érzékelhető az ünnep íze-illata. Attila meg is jegyezte, amikor a mártást kevergettem, hogy karácsonyi illatok terjengenek. Kacsával vagy vaddal (szarvas, őz) karácsonyi vacsoraként is el tudom képzelni ezt az ételt.

A mártás íze a fűszerektől és narancstól édes-fanyar lett, kicsit a Campari ízére emlékeztetett, biztos nem voltam túl alapos és nem szedtem le teljesen a narancs fehér burkát, de szerintem ez most előnyére vált. Langyosan (majdnem szobahőmérsékleten) tálaltam, és nem bántam meg, sokkal kerekebb, lágyabb így, mint forrón. Nekünk mindenesetre nagyon ízlett. Krumplipürével tálaltam, ami illik is hozzá, meg persze néha Attila kedvére is lehet tenni. Menne hozzá a burgonyafánk is, de azt majd legközelebb.

Recept

2 sertés szűzpecsenye
tarkabors, só
vaj és olaj a sütéshez

A mártáshoz
1.5 dl száraz vörösbor (nálunk most J.P. Chenet Cabernet-Syrah)
5 dl húsleves
20 dkg aszalt szilva
1 közepes narancs filézve, kis kockákra vágva
fél hagyma
rozmaring
1 db csillagánizs
mokkáskanálnyi fahéj
1 cm-s gyömbér apróra vágva
só, tarkabors frissen őrölve
2-3 dkg vaj
1 evőkanál cukor

A krumplipüréhez
1 kg krumpli
8 dkg vaj
2-3 evőkanál tejföl
tej
só, szerecsendió

A mártással kezdem a főzést. A vajat lábosban felolvasztom, karamellizálom rajta a cukrot. Óvatosan felöntöm a levessel, vélhetően pöfögni-fröcskölni fog és a cukor bemerevedik, de nem kell megijedni, majd felolvad a hőtől. A folyadékba beledobom a csillagánizst, gyömbért, fahéjat, rozmaringot, a hagymát egészben. Hozzáadom a szilvát, sózom, borsozom, beleöntöm a bort is és addig főzöm, amíg a szilva felpuhul és a leve kissé besűrűsödik. (A csillagánizst 5 perc után kivettem, mert nem akartam, hogy medvecukor ízű legyen az egész, a hagymát pedig akkor távolítottam el, amikor már megüvegesedett.) Ekkor hozzáteszem a narancskockákat és még pár percig forralom. Ha kész, hűlni hagyom.

Utána elkészítem a pürét a szokásos módon, illetve a bekeverést Attilára bízom.

A húst keresztben 4-5 centi vastag szeletekre-érmékre vágom, lapjára fordítom és tenyérrel meglapogatom, tarkaborsot tekerek rá.
Mielőtt a püré teljesen elkészülne, előkapom a grillserpenyőt, diónyi vajat és egy-két evőkanál olajat forrósítok, beleteszem a húst és 5-6 perc alatt megsütöm, a sütés közben sózom. Akkor jó, ha kívül szép barna kérget kap, de belül még majdnem rózsaszín, lédús.

A húst tányérra szedem, meglocsolom 3-4 evőkanál mártással és krumplipürével körítem.