Húsvéti saláta

Vége a húsvétnak, a sonkából is csak egy kis darab maradt. Ennek egyik részét pizzafeltétként hasznosítottam, másik feléből, pár maradék főtt tojással kiegészítve, saláta készült. A húsvéti ízek megőrzésére az öntetbe torma is került. Vacsorára ettük, frissen sült kenyérrel.

A recept eredetileg a Bezzeganyán jelent meg, ahol további receptek olvashatók maradék húsvéti sonka felhasználásával.

Recept

6-8 főtt tojás

egy tojásból majonéz

két púpos evőkanál tejföl

egy teáskanál tormakrém

két kis alma

10 dkg főtt füstölt sonka (csak a sovány része)

10 dkg sajt

egy kis fej hagyma

só, bors

Az öntethez a tormát, a majonézt és a tejfölt kikeverem, hozzáadom az apróra vágott hagymát. Sózom, borsozom, beleforgatom a kisebb kockákra vágott tojást, sonkát, sajtot és a hámozott, felkockázott almát is. Pár órán át hűtőben érlelem, majd salátalevélen tálalom előételként, de akár főétel is lehet.

Együnk céklát!

A cékla ezév elejétől az életünk részévé vált, mindennap találkozunk vele, „reggeli formájában”. Ez azért van, mert eldöntöttük, hogy többet fogunk tenni az egészségünkért, ennek pedig első megnyilvánulása a reggeli turmix (köszönet anyukámnak az üvegpoharas turmixgépért). Minden reggel bedobok a turmixba egy apró fej hámozott nyers céklát, egy kicsi negyedelt almát, és egy azonos méretű hámozott narancsot héj nélkül, majd ezeket megküldöm fél liter vízzel, jól összeturmixolom, cél egy egynemű, ciklámen színű ital kinyerése. A végeredményt kettéosztom, és feltálalom reggeli formájában. Olyannyira megszoktuk, hogy ha véletlenül elfelejteném megcsinálni, hiányozna. (Eddig ilyen még nem volt, maximum csak későbbre tolódott a művelet). Másik változata, ha a narancs helyett egy él sárgarépát teszek bele, ekkor több vizet adok hozzá.
Ez a kis lötty igen jó vitaminforrás így télvíz idején, ráadásul nem is kerül sokba.
A cékla sok káliumot tartalmaz, ezáltal hozzájárul az állóképesség fokozásához, gazdag kalciumban, vasban, foszforban és nátriumban, és az antioxidáns tulajdonságú A-,B- és C-vitaminban. Folsavat tartalmaz, vérképző, vér-és májtisztító hatású, főleg ha a nyersen kipréselt levét fogyasztja az ember.
Ennyi jó tulajdonsága alapján mindenki meggyőződhetett arról, hogy céklát enni kell, már csak az a kérdés, hogyan. Legyen most a válasz erre egy nyers oroszos céklasaláta, amely szárnyasokhoz és halhoz passzol leginkább. Ajánlom Boros Beatrix nevű kedves olvasómnak, aki nagyon szereti a céklát.

Recept

Fél kilónyi cékla
Egy csokor kapor
2 deci tejföl
őrölt kömény
só
3-4 evőkanál reszelt torma

A céklát nyersen meghámozom és káposztareszelőn lereszelem. Sózom, megszórom őrölt köménnyel, és hozzákeverem a reszelt tormát meg a tejfölt. Lehet gazdagítani reszelt almával és sárgarépával is.
Hidegen, jól behűtve tálalom, a képen rántott hal társaságában látható.

Megragadom az alkalmat, és minden Zsuzsa, Zsuzsanna nevű gasztrobloggerinának és olvasónak boldog névnapot kívánok!

VKF X. Folytatásos regény befejező rész: orosz hússaláta

A marhahúsleves regénye, és ezzel az én jubileumi VKF-re írt pályaművem is befejeződik ma, az apu által orosz hússalátának titulált étellel, amit mindig ő készített el a levesből megmaradt zöldségekből és húsból, egy-két további kellék felhasználásával. Kiskoromban nem igazán szerettem, de ahogy felnőttem, elkezdtem én is vágyakozni utána, majd amikor saját háztartásom lett, el is készítettem. Nagyon jó kis étel, még azokkal a férfiakkal is meg lehet etetni, akik nem rajonganak a zöldséget is tartalmazó ételekért (ez mondjuk nálunk nem jellemző). Gyors vacsoraként szoktam feltálalni, zsömlével vagy kiflivel.

Ma későn értünk haza, előtte dugóban is ácsorogtunk, ezért már elég ideges voltam, így a gyors vacsora tényleg gyorsra sikerült: még lefotózni sem volt időm. Szánom bánom, hogy ilyen kurtán-furcsán fejezem be a pályázatot.

Mindenesetre köszönet Lila Fügének a mindenki emlékezetét megdolgoztató ötletért, ó volt visszagondolni a gyermekkorunkra és felidézni az otthoni ízeket

Recept

A levesben főtt marhahús maradéka
Maradék leveszöldség, főtt krumpli
Két kisebb alma
Két-három csemegeuborka
Kiskanálnyi ecetes torma
2.5 dl tejföl
2 –3 evőkanál ketchup
só, bors

A tejfölből a ketchuppal, sóval, borssal dresszinget keverek. A húst, zöldségeket, almát, csemegeuborkát kis kockákra vágom és belekeverem a mártásba. Egy-két órát hűtöm, ha van rá idő és friss zsömlével-kiflivel tálalom.

VKF X - Folytatásos regény második rész

Mint ígértem, a marhahúsleves regénye folytatódik, mivel a 15 literes lábos tartalmát veszendőbe menni nem hagyhatjuk .

Ezt a fogást, amiről most írok, általában a húsleves után szoktuk enni. Ha viszont nem akarunk annyira tartalmas ebédet, a levest cérnametélttel és a benne főtt zöldséggel megesszük és utána elég egy szelet sütemény vagy meleg édes tészta a jóllakottság eléréséhez. Lásd tegnap.

Mint már említettem édesanyámék családjában az osztrák polgári konyha gyakorolt nagy hatást az étkezésre, ezért logikus, hogy most a főtt marhahús – táfelspitz, tányérhús – fogyasztásáról esik majd szó.

A húson nem vesztünk össze, mert a család két csoportra oszlott: az egyik tábor a cupákosabb „rezgőért” volt oda, míg én a szép sovány darabokért rajongtam.

A levesben főtt, ízes marhahúshoz mindig dukált valamilyen mártás, ami általában kaporszósz vagy almás torma volt, kaporimádatom ellenére ez utóbbit írom le, mert ennek volt általában a legnagyobb sikere.
További körítés volt még a főtt krumpli, amit mindig a levesből kivett lében főztünk meg, meghámozva, de egészben.

A tegnapi vendégség nyomán mára alig bírtam megmenteni a levet, úgyhogy eltérve a hagyományoktól, ma sós vízben főtt krumplival ettük.

Recept

A levesben főtt marhahús
3-4 szép savanykás alma
ecetes vagy tejszínes torma 1-2 evőkanállal
tejföl
só
a tálaláshoz húslevesben főtt krumpli (személyenként kb. két közepes darab)

A marhahúst a levesben felmelegítjük szépen lassan, ezzel egyidejűleg a levesből lemerünk annyit, amennyiben a krumplit megfőzhetjük, és eziránt intézkedünk is. Amíg ez tart, elkészítjük az almás tormát. Az almákat meghámozzuk, kivesszük a csutkáját és nagylyukú reszelőn lereszeljük, a levét kinyomjuk és megisszuk. Hozzátesszük a tormát és annyi tejfölt, hogy sűrű mártást kapjunk. Sóval ízesítjük és betesszük a hűtőbe, hogy kicsit érjenek az ízek.
Ha a hús és a krumpli elkészül, tálalunk: a húsból szép szeleteket vágunk, mellérakjuk a krumplit. A húsra szoktam önteni egy evőkanálnyi levest is. A mártásból mindenki vesz magának, amennyit akar, általában az fogy el először, de ez nem is baj, mert ha túl sokáig őrizgetjük, az alma levet enged, és akkor már nem olyan finom.

Jó esetben még mindig marad a levesben egy kis hús, zöldség meg lé is, ennek felhasználásáról további folytatás következik!