Lencseleves hó végére

Jönnek a hidegebb idők, emiatt egyre többször eszünk levest (magunkhoz képest). Ez jó hír, mert egészséges, másrészt a lányom örül, hiszen nagyon szereti a leveseket. Most egy kevésbé egészséges, de finom, laktató és egyszerűen, kevés pénzből elkészíthető télies leves következik.

Lencselevest nem nagyon készítek, mert általában bablevest kíván mindenki, de ez a próbálkozás olyan jól sikerült, hogy többször fogom főzni. Lehet gazdagítani füstölt hússal, kolbásszal, és felöntéshez füstölt lé is jól hasznosítható.

Recept

50 dkg lencse

3-4 sárgarépa

2 fehérrépa

negyednyi zellergumó

egy nagyobb hagyma

2-3 gerezd fokhagyma

8 dkg füstölt szalonna

8-10 szem egész feketebors

egy csapott evőkanál pirospaprika

babérlevél

2 dl tejföl

1-2 evőkanál mustár

egy mokkáskanál reszelt ciromhéj

2-3 db bőrös virsli

A lencsét előző este beáztatom. A hagymát, fokhagymát, leveszöldséget megtisztítom, felkarikázom, illetve kisebb kockákra vágom. A szalonnát felkockázom, sütni kezdem. A zsírján üvegesre párolom a felaprított hagymát is, rádobom a zöldséget és 2-3 percig pirítom. Rászórom a paprikát, felöntöm 2,5-3 liter vízzel (füstölt hús levével), hozzáadom az áztatóvíztől lecsepegtetett lencsét, a borsot, babérlevelet, a megtisztított, egészben hagyott fokhagymagerezdeket, sózom és kis lángon addig főzöm, amíg minden meg nem puhul. Ekkor szűrőkanállal a lencse felét kevés lével kihalászom és turmixolom, majd a fazékba visszaöntöm, ezzel sűrítve a levest (aki hagyományosan szeretné, lisztes tejföllel sűrítsen). A tejfölt egy merőkanál meleg levesben elkeverem, hozzáadom a mustárt, citromhéjat és a fazékba öntöm. Ekkor megy bele a felkarikázott virsli is, amivel készre főzöm a levest. Kenyérrel tálalom, lehet tenni még rá a tányéron tejfölt.

Aszalt szilvás májpástétom

Már korábban is írtam arról, hogy bolti felvágott helyett inkább házi készítésű kenyérre való kencéket, húskészítményeket eszünk. Most is ehhez a témához következik egy recept, amely a kenőmájas helyettesítésére illetve kiváltására szolgál, ugyanis annál sokkal finomabb.
Az ötlet a Négy évszak ételei – Tél az Aranysárkány vendéglőben c. szakácskönyvből származik – ez az étterem Szentendrén a mai napig üzemel-, de azért módosítottam az eredeti recepten.
Ezúttal pecsenye libamájat használtam, de bármilyen szárnyasmájból, sőt sertésmájból is elkészíthető. A receptben szereplő adag óriási mennyiség, 8-10 főnek előételként simán elegendő, ha pedig csak felvágott helyett akarnánk a kenyerünkre kenegetni, elég az adag fele 4 főre, több napra is. Friss kenyéren vagy pirítóson egyaránt finom.

Recept

50 dkg pecsenye libamáj
egy közepes fej hagyma
2 tojás
20-25 dkg bacon vékony szeletekben
10-12 szem aszalt szilva
só

3 dkg vaj

A pástétom fűszerkeverékhez:
egy negyed szerecsendió
egy babérlevél
5 szem szegfűbors
egy teáskanál majoranna
egy teáskanál koriandermag
egy teáskanál kakukkfű
egy teáskanál feketebors

Először a fűszerkeveréket készítem el, ehhez az alkotóelemeket fűszerdarálón (kávédarálón) finomra őrlöm.

A felaprított hagymát a vajon puhára párolom.
A májat a párolt hagymával aprítógépben/ turmixgépben ledarálom, beleütöm a tojásokat, hozzáadok két teáskanál pástétomfűszert, kevés sót, majd még egyszer egyneműre turmixolom.
Egy pástétomformát (püspökkenyér-forma, téglaforma, félgömbforma is jó) kibélelek a baconnel, úgy,hogy a szalonnacsíkok a forma szélén túllógjanak, mert majd ezek fedik be a pástétomot.
Az edénybe beleöntöm a májas keveréket, beledugdosom a magozott aszalt szilvát, majd visszahajtom a baconszeleteket, hogy teljesen befedjék a májat. Ha nem elég, teszek még rá egy-két szeletet.
A sütőt 150 fokra előmelegítem. Egy tepsibe annyi vizet öntök, hogy a pástétomforma derekáig érjen, beleállítom az alufóliával alaposan lefedett pástétomot és másfél óráig sütöm-gőzölöm. Ha kész, kihűtöm, majd hűtőben tartom másnapig, akkor már szeletelhető.
Nálunk többen is az aszalt szilvás részre utaztak, úgyhogy lehet bele többet tenni – alig tudtam olyan darabot fotózni, amiben maradt.

Baconben sült szűzpecsenye

Múlt hétvégén már megint nem tudtam, hogy mi lesz az ebéd, annyi azonban biztos volt, hogy szűzpecsenyét készítek. Nézegettem recepteket szakácskönyvekben, interneten, de egy sem igazán tetszett, mindegyik étel túlbonyolított volt, valamilyen nehezebb mártás vagy ragu kellett volna hozzá, amely azonban nem hagyja érvényesülni ennek a nagyszerű húsfélének az ízét.
Végül aztán saját fejem után mentem, és az elgondolásom –amely bizonyára nem egyedi – nagy sikert aratott.
Ennél az ételnél egy kritikus pont van, a sütés, ezt ugyanis igen könnyű elrontani. Mivel sertéshúsról van szó, véresen nem lehet hagyni, ugyanakkor túlsütve egyszerűen élvezhetetlen a szűz, ezért nagyon oda kell figyelni. Volt is bennem drukk emiatt, de pont a legmegfelelőbb időpontban sikerült kikapnom a sütőből a tepsit, a hús megvágva nagyon puha, egészen minimális rózsaszínes árnyalatú, szaftos volt, dicsérte is mindenki, aki kóstolta.

Recept

Négy szűzpecsenye
30-35 dkg vékonyra szeletelt bacon
dijoni mustár
frissen őrölt feketebors
friss kakukkfűlevelek
só
fél deci száraz fehérbor
3 evőkanál tejszín
5 dkg vaj
olaj

A szüzet lehártyázom, enyhén sózom, bedörzsölöm borssal, rászórom a kakukkfüvet, vékonyan bekenem a mustárral. Ezt követően darabonként négy-öt szelet szalonnát felhasználva betekerem, a baconcsíkokat fogpiszkálóval rögzítem.
Egy olyan serpenyőben, amelyet sütőben is lehet használni, felforrósítok két evőkanál olajat, majd beledobom a vajat is. Ha a zsiradék forró, belefektetem a szűzpecsenyéket és minden oldalukon nagy lángon körbesütöm őket.
Közben a sütőt 160 fokra előmelegítem. Ha a hús elősütésével végeztem, az edényt betolom az előmelegített sütőbe és kb. 15 percig sütöm. A sütési idő vége előtt pár perccel a hús levébe öntöm a bort meg a tejszínt, és így fejezem be az ételt. Akkor van kész, ha a sült tapintásra már kemény, de azért enyhe nyomásnál van még benne egy kis rugalmasság.
A sültet ezután a sütőből kiveszem, deszkán tíz percet pihentetem,a fogpiszkálókat eltávolítom, majd petrezselymes sült krumplival és salátával kínálom. Aki kér, a szaftjából locsolhat rá egy keveset.

Kókusztejes csirke

Ebédhez csirkemellet vettem le a fagyasztóból. Gondoltam, currypasztával és kókusztejjel készítem el, csak éppen currypaszta nem volt itthon. Azért nem tettem le eredeti szándékomról, és egy currypasztához hasonló – bár nem autentikus - fűszeres krémet készítettem az itthon talált, az étel jellegébe illő hozzávalókból. A végeredmény ízében meglepően hasonló, állagában azonban teljesen más, mint a boltban kapható, sokkal frissebb és talán zamatosabb is, annak ellenére, hogy bizonyos alapanyagok nem kerültek bele. Szerintem többször fogom én magam készíteni, annál is inkább, hogy csak bele kell dobálni a hozzávalókat a robotgépbe és már kész is a friss, csípős illatú currykrém.
A csirkés kókusztejes szafthoz sárgarépát adtam és belekevertem egy zacskó búzalisztes kínai lapos tésztát, amely jól beitta a fűszeres lét.

Recept

A currykrémhez

5 cm-es gyömbérdarab
egy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
egy negyed piros kaliforniai paprika
egy teáskanál erőspaprika krém
fél mokkáskanál frissen őrölt feketebors
fél mokkáskanál frissen őrölt római kömény
fél mokkáskanál őrölt koriander
só
egy zöldcitrom reszelt héja
egy teáskanál chiliolaj

Az ételhez

Egy csirkemell
Egy kisebb sárgarépa
Egy doboz kókusztej
Egy csomag kínai lapos tészta (500 gramm)
Fél zöldcitrom leve
Olaj

A currykrém hozzávalóit aprítógépbe teszem, és homogén állagúvá keverem. Olyan sűrű lesz kb. mint a padlizsánkrém.
A csirkemellet és a sárgarépát vékony csíkokra vágom.
A wokban olajat hevítek. Amikor már jó forró, beleöntöm a currykrémet és fél percig kevergetve sütöm. Ekkor hozzáadom a csirkecsíkokat és fehéredésig pirítom a fűszeres masszában. Ekkor hozzáadom a sárgarépát, keverek rajta párat és felöntöm a kókusztejjel. Pár percig forralom, de viszonylag hígan hagyom, hogy a tészta minél több fűszeres lét szívjon magába. Közben kifőzöm a tésztát, majd jól lecsepegtetve beleforgatom a kókusztejes csirkébe. Pár perc alatt összemelegítem, reszelek rá még zöldcitrom héjat és tálalom. A tányéron meg lehet locsolni még zöldcitrom lével, ha valaki savanykásabban szereti.

Szilveszter 2008

Újév napján gyönyörű havas táj látványára ébredtünk. A szilveszter nyugodalmasan telt, kis családi körben. Anyukám itt volt nálunk, jókat ettünk, babáztunk, volt egy kis hangulatos tábortűz forralt borral a szomszédban Robiéknál, néztük egy kicsit a katasztrofális szilveszeri műsort (én csak a Magyar Dal Napjáról készített egy órás összeállítást tartottam fogyaszthatónak), éjfélkor koccintottunk, egy órakor pedig már mindenki az igazak álmát aludta.
Ami a vacsorát illeti, hideg fűszeres malacsült volt franciasalátával és hagymás babsalátával, sütöttem pogácsát, újév napjára pedig lencsét főztem füstölt sonkával, legyünk már végre gazdagok.
Most a malacsült receptje kövekezik, amit nálunk mindenki inkább hidegen szeret, mert melegen túl tömény.

Recept

Egy két kilós malaccomb
Két fej hagyma
Egy fej fokhagyma
1 dl ajvar
1 dl olaj
köménymag
római kömény
egy chilipaprika
feketebors
kakukkfű
rozmaring
só
3 dl sör

A húsdarabot jól besózom. Az ajvarból az olajjal és a fűszerekkel egy keveréket készítek, amellyel a sütés során kenegetem majd a húst. Az arányok a következők voltak: egy rész köménymag, egy rész római kömény, fél rész frissen durvára darált feketebors, fél rész szárított kakukkfű, egy ág rozmaring.
A besózott húst kevés fűszeres olajjal bedörzsölöm, és a gázon zsiradék nélkül minden oldalán körbesütöm, hogy kérget kapjon. Ezután a tepsibe teszek két fej megtisztított hagymát negyedekbe vágva, és egy keresztben elvágott héjas fokhagymafejet. Öntök alá 3 dl vizet, lefedem fóliával, és a húst előmelegített 180 fokos sütőben puhára sütöm, kb. két óra alatt. Ezután a fóliát lebontom, a hőfokot kb. 220 fokra emelem és a húst a sörrel locsolgatva vajpuhára sütöm. Ilyenkor nem hagyom magára, folyamatosan ellenőrzöm, nehogy leégjen.
A húst a salátákkal és friss kenyérrel szobahőmérsékletűre hűtve szoktuk enni.

Felvágott helyett

Amit most leírok, nem igazán recept, hanem inkább ötlet azok számára, akik a felvágottaktól azért ódzkodnak, mert azok rendszerint tele vannak mindenféle ízfokozóval, tartósítószerrel és még ki tudja, mi van bennük.
Attila nagyon szereti a nyelvfelvágottat, de azt még jobban szereti, ha mi magunk készítünk főtt nyelvet, amit aztán akár melegen, akár hidegen el lehet fogyasztani. Itt most a nyers, nem füstölt sertésnyelv elkészítéséről lesz szó. Csinálnánk marhanyelvet is, de ahhoz nem igazán jutunk hozzá valamilyen okból.
Az egész dolog nem szól másról, mint a kívánt húsrész fűszeres lében történő megfőzéséről, amit a következőképpen csinálok.

Recept

2-3 nem füstölt sertésnyelv
8-10 szem feketebors
két babérlevél
két karika citrom
két gerezd fokhagyma
egy chilipaprika
kb. két evőkanál só.

A nyelvet úgy ahogy van, lábosba teszem, felöntöm annyi hideg vízzel, amennyi bőven ellepi. Hozzáadom az összes ízesítőt. Felforralom, majd lassan gyöngyöztetve addig főzöm, amíg vajpuha nem lesz.
Még melegen megnyúzom, és ezt követően felszeletelve fogyasztható melegen vagy hidegen.
Attila ebben elég puritán, nem cifrázza a dolgot: friss kenyérrel, erős paprikával szokta enni, de eszik tormával, mustárral is. A főzőlé felhasználásával készíthető mellé valamilyen savanykás, mustáros mártás is. Én nem rajongok érte, de azt el kell ismerni, hogy tiszta színhús az egész, és úgy ízesítjük, ahogy nekünk tetszik.

Újragondolt hagymás rostélyos

Még a hétvégén vasárnap készítettem ez az ételt. Nagyon szeretjük a marhahúst, de a hús minősége nálunk sajnos hagy némi kívánnivalót maga után, egyszerűen nem lehet normális steaket sütni belőle, de párolásra sem alkalmas. Újabban a dunabogdányi Borda hentesnél veszem a húst, és eddig – lekopogom – nem csalódtam.
Náluk tettem szert egy jókora csontos marharostélyosra, így kínálkozott az alkalom, hogy ez kerüljön asztalra a hétvégén. Régi vágyam az alacsony hőfokon történő sütés kipróbálása is, és mivel az új sütőm erre is alkalmas, a hagymás rostélyost a szokásostól eltérően készítettem el.

Recept

Egy jó nagy marharostélyos csonttal (1.80-2 kg)
Rozmaring
4 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2-3 kiskanál magos mustár
frissen őrölt feketebors
olaj, só

A tálaláshoz
Héjában sült újkrumpli

A húst a sütés előtti nap bepácolom: rozmaringgal, jó sok borssal, a mustárral, meg olajjal megkenegetem és hűtőbe teszem. A sütés előtt legalább egy órával kiveszem és szobahőmérsékleten hagyom állni.
Az elkészítéskor a húsdarabot kiveszem a pácból, tepsire fektetem és zsiradék nélkül, nagy lángon minden oldalán 2-3 percig sütöm, amíg barnás sült kérget nem kap. A sütőt közben 120 fokra előmelegítem. Az elősütés után a húst sózom, borsozom, mellédobok egy fej négybe vágott hagymát, a megtisztított fokhagymagerezdeket, két ág rozmaringot és beteszem a sütőbe. A hőfokot rögtön leveszem 80 fokra, és így sütöm kb. 3-3.5 órán át. Közben egyszer megfordítom.
A körethez a krumplit megsütöm, és az utolsó fél órában a hús szaftjába teszem, hadd járják át az ízek.
Három fej hagymát vékonyan felkarikázok, és közvetlenül tálalás előtt lisztbe mártom, majd bő forró olajban barnáspirosra sütöm. Papíron lecsepegtetem, és a húst a mellette átpárolódott krumplival, valamint a sült hagymával tálalom.
Ezzel a módszerrel sütve a hús halványrózsaszínre, de nem véresre „sül” át, nedvei megmaradnak, nem szárad ki, szaftos, puha.

Kocsonya

Még a múlt héten azon gondolkodtam, nem kellene-e főznöm Attilának egy kis kocsonyát, mert egyrészt szereti, másrészt még soha nem csináltam. Nem mondtam neki, miben töröm a fejem, erre egyik nap azt kérdezte: „nem főzöl nekem kocsonyát?” Működött a gondolatátvitel, így nekiálltam. Vettem mindenféle sertésalkatrészt hozzá, utánanéztem a metódusnak és végül saját elképzeléseimet felhasználva elkészítettem.

Én nem szeretem, így meg sem kóstoltam, de aki evett belőle, azt mondta, hogy igazán jó lett.
Rájöttem, hogy azt az ételt is szívesen főzöm, amit nem szeretek, egyáltalán nem teher, ha olyasmit kell készítenem, amit nem eszem meg.

Kicsit izgultam, hogy milyen lesz a leve, megszilárdul-e, de ezek a félelmek alaptalannak bizonyultak, nagyon szép lett.

Ez a kocsonya nem „szalonkocsonya”, tele van mindenféle disznósággal, kevés hús van benne, mert a ház ura leginkább a bőrkét és mindenféle cupákot szereti, kevés lével, ebből csak annyi kell, amitől összeáll.

A belefőtt zöldséget és a porcogókat természetesen a kutyák kapták, akik elismerő nyelvcsapásokkal nyugtázták első próbálkozásomat.

Mivel sok háznál karácsonykor is esznek kocsonyát, gondoltam, még az ünnep előtt megosztom a receptet.

Recept

2 kg kocsonyának való sertéshús (körmök, mellső csülök, bőrke, kevés színhús vegyesen)
egy sárgarépa
egy fehérrépa
egy fej fokhagyma
két nagy vöröshagyma
egy-két babérlevél
szemes feketebors
egy kicsi szárított piros erőspaprika
só (nálam kb. 5 evőkanál ment a fazékba, de kóstoljuk meg)

A sertésdarabokat vizsgáljuk át, ha szőrös, epiláljuk, azaz perzseljük meg és kaparjuk le. Fontos, hogy a körmök hosszában szétvágva kerüljenek bele, hogy minden zselésítő anyag kifőjön belőlük, úgyhogy a hentest meg kell kérni ennek a műveletnek az elvégzésére, vagy ha vérmes természetűek vagyunk, bárddal/fejszével csapjuk szét. (Én elég vérmes vagyok, de azért ennyire nem..) A bőrkét felvágtam csinos csíkokra, és minden húsfélét mélyebb fazékba raktam. A zöldségeket, hagymákat tisztítva, egyben raktam hozzá, és az ízesítőket is beletettem, majd felöntöttem annyi vízzel, ami bőven ellepi és lassan, kis lánggal addig főztem, amíg a hús a csontokról lefőtt. Ha felforr, szitakanállal leszedtem a keletkező habot.
Ha minden puhára főtt, a hús- és bőrkedarabokat kiszedem, kicsontozom (nem mindből szettem ki, mert Attila úgy kérte, hogy legyen mit leszopogatni), mélyebb tálkákba elosztom.
A levet hagyom hűlni, eközben a zsír feljön és összeáll a tetején, így könnyen le lehet szedni. Utána visszamelegítem a levet és sűrű szövésű szitán keresztül rámerem a tálakban elrendezett húsokra. A konyhában megvártam, amíg kihűl a lé, utána pedig kivittem dermeszteni az épülő házba.
Lehet enni fokhagymával, pirospaprikával megszórva, anyukám viszont citrommal szereti.

Ezt az ételt gyakorlatilag nem lehet normálisan fényképezni, én kérek elnézést.

Babgulyás

Még a héten azt terveztük, hogy ha jó idő lesz a hétvégén, bográcsozunk egyet. Az idő ugyan jó volt, viszont én úgy megfáztam, hogy kinti program szóba se jöhetett. Szó szerint ugatok, mint egy kutya, úgy köhögök.

A babgulyást ezért a tűzhelyen főztem meg. Így is jó lett persze, de a szabadtűzi főzés által keletkező aromákat nem lehet rekonstruálni beltérben.

Természetesen Attila kérte a babgulyást, én inkább a füstölt csülkös bablevest kedvelem, de ez is ízlett, bár én kicsit hiányoltam a savanykás ízeket, ezért kiskanállal tejfölt ettem mellé (!) . Olyan laktató, hogy nem kell utána második fogás, úgysem bírtunk volna enni belőle.

Recept

50 dkg marhalábszár
50 dkg tarkabab
2-3 sárgarépa
1-2 fehérrépa
egy darabka zeller
egy nagyobb szem krumpli
2 fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
egy hegyes erős zöldpaprika
szalonna
köménymag
babérlevél
szemes fekete bors
pirospaprika

A babot a főzés előtti este beáztatom. Másnap azzal kezdek, hogy a szalonnát kiolvasztom, rádobom a felaprított hagymát, köménymagot és ezen az alapon a hegyes erős paprika és pirospaprika hozzáadásával pörköltet készítek a húsból. Amikor már majdnem puha, hozzáadom az áztatóvízből kivett, leöblített babot, a felkarikázott zöldségféléket, a fokhagymát és fűszereket, felöntöm vízzel, vagy, ha van otthon füstölt hús-főzőlé, azt használom. Az ételt ezután nem túl nagy lángon készre főzöm. Lehetne bele csipetkét vagy nokedlit szaggatni, de én ezt most nem tettem. Friss puha kenyérrel tálaltam.

Van, aki a babot külön főzi meg és ezután keveri össze a pörkölttel, de szerintem jobb, ha a hússal együtt puhul, mások nem tesznek bele leveszöldséget, számomra azonban így túl egysíkú lenne. Mi úgy szeretjük, ha kevesebb a leve, de sok a sűrűje.

VKF X. -Folytatásos regény a marhahúslevesről

Apai ágon székely, anyai ágon osztrák-zsidó és somogyi családból származom, ez az olvasztótégely határozta meg ízlésemet az étkezésben is. Minden ágban volt egy-két konyhabolond, így nem csoda, hogy én is azzá lettem.

Anyai dédnagyanyám – anyukám elbeszélése alapján- igazi polgári konyhát vitt, melyben nagyapám kérésére gyakran került marhahús és vadhús az asztalra, ( vadas, zsemlegombóc, libamáj, marhahúsleves, fánk, bejgli, kaisersmarni stb.) ezt a hagyományt követve írtam meg ezt a kis történetet, nem kisebbítve persze az apai ág érdemeit. Anyai nagyanyám somogyi szegény család szülötte – ehhez képest az élet humoros, mert Gazdagnak hívták- nagymestere volt a szegényételeknek: a dödöllének, cicegének, pörkölteknek, és az igazi házi süteményeknek, pogácsáknak, melyek elkészítésében gyakran kérte segítségemet. Borsos tokánya, paprikás szaftban sütött húsa még ma is kellemes emlékeket idéz fel.

Apai ágról került az asztalra az erdélyi töltött káposzta sok füstölt hússal, paprika nélkül, a padlizsánkrém, a sültpaprika-saláta, puliszka, öntött saláta, maszlina és egyéb finomságok. A savanykás ízek szeretete biztos tőlük származik. (Egy darabig nem szerettem, mert nagyanyám egyszer a fejemre öntött egy fazék ecetes bablevest, aminek „illatát” három napig éreztem a hajamon…). Érdekes, hogy süteményeket apai nagyanyám egyáltalán nem készített.

Akitől a gasztronómia szeretete rám is átszállt, az édesapám, aki sajnos már nincs köztünk. Mániákusan gyűjtötte a szakácskönyveket, a Magyar Konyha számait, ezt a gyűjteményt én örököltem meg, jelenleg kb. 180 darabos a kiskönyvtáram. Ritkábban ragadott fakanalat, de akkor mindig valami különlegességet alkotott (bánkódott is nagyanyám a sok mosatlan láttán….), viszont amikor napközis lettem és rossz volt a menza, ő főzött rám és a barátnőmre.
Foglalkozása folytán gyakran járt külföldre, ahonnan mindig hozott egzotikus fűszereket, hűtőtáskában bélszínt, gyümölcsöket és egyéb finomságokat. A legjobb az volt, amikor karácsonykor érett, finom görögdinnyét ettünk jóvoltából, amit szintén külföldről szerzett be.

Az ő elméleti tudását anyukám valósította meg a konyhában, aki remekül főz, mind a mai napig gyakran cserélünk eszmét receptekről. Hét-nyolc éves voltam, amikor közösen indultunk a Keleti Károly utcai Fondue-bár főzőversenyén egy töltött pulykamell-roláddal, amivel el is nyertük az első díjat.

Karácsonykor mindig ment a vita, hogy mit főzzünk, mert minden alkalommal új receptet kellett kitalálni, a szakács és a közönsége örömére. Szerencsére nem volt senki válogatós, úgyhogy lehetett hal, vad, kacsa, liba és minden egyéb.
Ahogy felnőttem és a nagyszülők elmentek, az én szerepem a torták és aprósütemények elkészítése lett, majd amikor elköltöztem otthonról, én is teljes értékű „szakácsként” vetettem bele magam a konyhai munkába.

Fentiekből talán látszik, számos olyan étel van, ami családi kedvenc, de a marhahúslevest választottam, mert számomra az idézi vissza leginkább az otthon melegét. Ezt a levest mi csak nagy méretekben készítjük, mert így érdemes, és még sok más finomság készíthető belőle.

A post címe folytatásos regény, mert ennek az ételnek a maradékát sokféleképpen hasznosítottuk, ezt fogom megírni a X. VKF-re.


Recept

Szép darab marhafartő (kb. 1,2 kg)
2-3 velőscsont (most három, tenyérnyi, csontos marhaoldalas volt benne)
2 közepes vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
4-5 fehérrépa
6-7 sárgarépa
negyed fej kelkáposzta
közepes zellergumó
fél karalábé (nem szeretem, ezért kimaradt)
egy zöldpaprika
15-20 szem feketebors
2 cm-es gyömbér
5 szem szegfűszeg
késhegynyi sáfrány
2 kisebb babérlevél
kb 10 szem köménymag
só, csipet cukor

Először is, előveszem a kb. 15 literes lábosomat. Belerakom a húst és a csontot (a velőscsont végeit sóba szoktam mártani, hogy a velő ne folyjon ki) , beleszórom a feketeborsot, gyömbért, köményt, babérlevelet, fokhagymát, a félbevágott vöröshagymát beleszúrva a szegfűszeget, és felöntöm annyi vízzel, amennyi jól ellepi. Forrásig hevítem lassú tűzön, még fél órát fő így, aztán hozzáadom a hosszában negyedekre vágott gyökérzöldséget, a kisebb darabokra vágott zellert, a kelt, a paprikát, sózom (inkább többször utánasózom, nehogy túl sokat tegyek bele), csipet cukrot teszek bele, hogy kihozza az ízeket, színezem a sáfránnyal és lassú gyöngyöző forralással készre főzöm (kb. 3 óra).Lehabozni nem szoktam, mert ettől még nem lesz zavaros. Családi szokás szerint cérnametélttel tálalom, amit külön lábosban, a levesből kimert húslevesben főzök ki. Előtte persze megesszük a velőt fokhagymás pirítóson. És hogy mi készül még belőle? Folytatás következik…