A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ketchup. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ketchup. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. március 24., szerda

Oldalas a grillről


Ezen a hétvégén végre kijelenthettem, hogy itt a tavasz. Ennek örömére elkezdtük – pontosabban Attila elkezdte – felásni a veteményest, összegereblyéztük a lehullott leveleket, felfedeztük, hogy a krókusz már virágzik és a tulipánok is bújnak, és előkerült a grillsütő is.
Oldalas volt a tervbe vett menü, és Attila kérésére ezúttal grillen fejeztem be az ételkészítést.
Azért csak befejeztem, mert a grillezésre szánt oldalast jól befűszerezve meg szoktam párolni a sütőben, majd a leszűrt szaftból fűszerekkel készített barbecue-szósszal kenegetve sütjük meg grillen. Mivel a szósz mézet és ketchupot is tartalmaz, a hús könnyen megég, és ha nyersen kezdeném a grillezését, előbb szenesedne el, mint puhulna meg.
Az első idei grill nagyon jól sikerült, gyorsan el is tüntettük mind egy szálig.

Recept

1 kg húsosabb sertésoldalas
őrölt koriander
köménymag
4 gerezd fokhagyma
kevés őrölt rozmaring
só, bors
darált erőspaprika (elhagyható)

A barbecue szószhoz
4 evőkanál ketchup
4 evőkanál szójaszósz
két kiskanál méz
A hús alatt maradó szaft és fokhagyma

Az oldalast egyben hagyva besózom, megszórom korianderrel, rozmaringgal és a köménymaggal, kevés borssal, és a fűszereket (a darált erőspaprika-krémet is, ha úgy tetszik) jól beledörzsölöm a húsba. Egy evőkanál olajjal kikent tepsibe fektetem és a gáztűzhelyen minden oldalán erős tűznél körbesütöm. A tűzről levéve mellédobom a fokhagymagerezdeket héjastul, öntök alá annyi vizet, hogy a hús derekáig érjen, alufóliával lefedem és előmelegített 170 fokos sütőben puhulásig – kb. egy óráig – sütöm. Ha az oldalas puha, kiveszem a tepsiből és tetszőleges méretűre darabolom. A szaftját tálba öntöm, belenyomom a megsült fokhagymát, hozzáadom a ketchupot, szójaszószt és mézet, majd megkenem vele az oldalasdarabokat. Mivel a hús még jó forró, beszívja a szószt, ezért a kenést még egyszer megismétlem. A mártást hagyom kicsit rászáradni a húsra, amíg a faszénparázs elkészül.
Ha már jó a parázs, a húsdarabokat a grillrácsra teszem és kb. 10-15 perc alatt megsütöm gyakori forgatás közepette. A maradék szószt a sült hús mellé tálalom, és adok még hozzá hagymás tört krumplit és káposztasalátát is.


2010. január 6., szerda

Retro-szelet



Ez a húsétel számomra a gyerekkort idézi, anyukám gyakran készítette hétvégén ebédre, mindig volt mellé valamilyen saláta, köretként pedig rizs vagy sült krumpli. Ezért kereszteltem el retró-szeletnek. Általában csirkemellből, sertéskarajból szoktuk csinálni, de most szűzpecsenyéből készítettem.
A gombás raguhoz a saját termesztésű paradicsomunkból még nyáron főzött fűszeres házi ketchupot használtam, ez a boltival össze sem hasonlítható, kevésbé édes, de sokkal fűszeresebb, és jól kiegészítette a füstölt sajt ízét.
A tálat, amiben a szeleteket összesütöm, mindig a hús elősütéséhez használt zsiradékkal szoktam kikenni, mert ez nagyon finom szaftot produkál, amikor összeolvad a gombás raguból kisülő ízekkel.

Recept

60 dkg szűzpecsenye
35 dkg gomba
egy kis fej hagyma
két gerezd fokhagyma
egy csokor petrezsely
8-10 szelet füstölt sajt
8 dkg vaj
2 evőkanál olaj
2 evőkanál házi ketchup
só, bors

A szűzpecsenyéből 8-10 érmét vágok, ezeket kicsit megveregetem, így kb. tenyérnyi hússzeleteket kapok. Serpenyőben 5 dkg vajat forrósítok a két evőkanál olajjal, és elősütöm benne a sóval, borssal meghintett hússzeleteket. Ha ez megtörtént, a sütéshez használt zsiradékkal kikenek egy tepsit vagy tűzálló tálat, és belefektetem a húsokat.
A gombás raguhoz a maradék vajon megpárolom a finomra vágott hagymát, rádobom a gombát, a felszeletelt fokhagymát, sózom, borsozom, és puhára sütöm. A végén hozzákeverem a felaprított petrezselymet is, majd –ha már levettem a tűzről – a ketchupot.
A hússzeleteken egyenlően elosztom a gombás ragut, mindegyikre egy szelet sajtot fektetek, és előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készre sütöm az ételt.
Cukkinis krumplipürével ettük.

2009. szeptember 30., szerda

Virslis kifli


Még a múlt héten készítettem virslis kiflit, Attilának uzsonnára. Amikor dolgozni megy, mindig hideg kaját visz, ami legtöbbször szendvics, vagy pár szelet kenyér és szalonna/kolbász, meg pár szem paradicsom. Ez elég unalmas lehet, gondoltam, legyen neki jó napja, kell a változatosság, ezért sütöttem meg.
A tészta receptje
Beátától származik, és nagyon jól bevált: frissen ropogós, de belül puha, másnap sem keményedik meg. Annyit változtattam az eredeti recepten, hogy porélesztővel csináltam, én ebben jobban megbízom, ráadásul nem kell felfuttatni sem.
A tésztát töltés előtt házi ketchuppal megkentem, a kiflik tetejét pedig szezámmaggal szórtam sajt helyett.
Attila örült neki.


Recept

50 dkg liszt
5 dkg puha vaj
egy tojás
230 ml langyos tej
egy kiskanál cukor
egy csomag élesztő (Dr. Oetker)

5 db virsli
házi ketchup
szezámmag

A liszthez hozzászórom az élesztőt, sót, cukrot, beleteszem a vajat és a tojást és a langyos tejjel robotgéppel ruganyos tésztává dolgozom. A tésztát duplájára kelesztem, majd lisztezett munkalapon megpróbálom kör alakúra nyújtani. A tésztalapot cikkekre vágom, minden cikket megkenek ketchuppal, és mindegyikre egy fél virslit rakok, a körcikk szélesebbik végébe. Ezután feltekerem a tésztát, próbálok kifli alakot létrehozni, vagy sikerül, vagy nem.
A kész kifliket sima vízzel megkenem, megszórom szezámmaggal, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom és előmelegített, 200 fokos sütőben 15-20 perc alatt megsütöm. Tálaláskor még adok mellé ketchupot, mustárt, vagy édes chiliszószt. Langyosan a legjobb szerintem.

2008. július 20., vasárnap

VKF XVII/2.- Ananászos csirkesaláta


A VKF aktuális fordulójára készítettem még az ananászos csirkesalátát is, amely szintén anyukám receptje, ezúttal is egy kissé átalakítva.
Ami fontos ennél a salátánál, hogy ne főtt, hanem sült csirkemellet használjunk hozzá, és az ananász ne konzerv, hanem friss legyen, így jutunk ugyanis a megfelelő végeredményhez, amely egy kellemesen üdítő, de semmiképp sem édes saláta.
A két fő alkotóelemen kívül – csirke és ananász – bármit beletehetünk, ami egy salátába illik – bár Váncsa mester szerint minden saláta, amit annak nevezünk - , például jégsalátát, uborkát, paradicsomot, avokádót, stb. Én ezúttal uborkát használtam a frissesség jegyében.
Az öntete eredetileg majonézes-tejfölös mártás, de én könnyítettem rajta, joghurtot és tejfölt használtam hozzá.

Recept

Egy fél sült (grillezett) csirkemell
Egy kisebb ananász
Egy fej fehérhagyma
Fél kígyóuborka
Egy pohár tejföl
Egy pohár joghurt
Fél csokor petrezselyem
Só, bors
Egy evőkanál ketchup


Mivel én direkt a salátához sütöttem a csirkét, először azt készítettem el: a fél mellet lapjában kettévágtam, sóztam, borsoztam, kevés szójaszósszal meglocsoltam és grillserpenyőben megsütöttem, majd hagytam kihűlni.
A saláta elkészítésekor a csirkemellet kisebb szeletekre vágom, az ananászt megtisztítom és először szeletekre, majd a csirkével hasonló méretű darabokra aprítom. Az uborkát is feldarabolom, a lilahagymát félfőre vágom. A hozzávalókat salátástálba teszem, a felaprított petrezselyemmel összekeverem és leöntöm a joghurtból tejföllel és a fűszerekkel kikevert öntettel.

Ui.: Csak bízom abban, hogy DV az ananászért és ketchupért nem üt...

2008. január 25., péntek

Sajtos-grapefruitos kukoricasaláta


Kiskoromban anyu nagyon sokszor csinált almás-sajtos kukoricasalátát, amit nagyon szerettünk.

Egyik este megkívántam a zöldféléket, és eszembe jutott ez is, de a recept jelentős átalakításon ment át az itthon lévő alapanyagok miatt.

Az eredetiben nincs zöldsaláta és mint a neve is mutatja, almát tartalmaz, ami azonban nem volt itthon, így grapefruitot használtam. Az én ízlésemhez ez még közelebb is áll, mert a kukorica eleve édeskés, az alma szintén, viszont a grapefruit fanyar-savanykás íze ezt ól ellensúlyozza.

Natúr húsokhoz jó köret, de én másnap ebédre csak önmagában ettem a maradékot egy zsömlével.


Recept

egy kisebb csomag salátamix
2-3 szál újhagyma
2 doboz konzervkukorica
egy pink grapefuit
2 evőkanál majonéz
2-3 dl tejföl
egy evőkanál ketchup
10 dkg sajt (most füstölt trappista volt)
só, bors

A majonézből, ketchupból, tejfölből, sóval, frissen őrölt borssal összeállítom a dresszinget, a pucolás közben kicsöpögő grapefruit-levet (illetve egy részét, mert nagyon sok volt neki) is belekeverem. Ebbe az öntetbe forgatom bele a zöldsalátát, kukoricát, az apró kockákra vágott sajtot, a felkarikázott újhagymát és a fehér héjától teljesen megfosztott, felkockázott grapefruitot. Fél órányi hűtés után tálalom.

Ha már úgy is a tenger gyümölcseit választotta Gabojsza VKF-témának, megjegyzem, hogy a sajtot garnélával helyettesítve is finom.

2007. december 23., vasárnap

Last minute: Avokádós ráksaláta


Talán még nem késő ezt a receptet leírni, hátha valakinek pont erre lenne szüksége karácsonyi előétel gyanánt.


Ez az étel a kilencvenes évek elején nagyon divatos volt. Emlékszem, amikor anyuval étterembe mentünk – gyakran a Krónikásba, ami akkor még jó volt - , mindig szerepelt az előételek közt. Mára talán kissé idejétmúlt, kevéssé „trendi” (de utálom ezt a szót..), viszont továbbra is nagyon finom.

Mivel nem a leghétköznapibb hozzávalók felhasználásával készül, nyugodtan adhatjuk ünnepi alkalmakra, például akár karácsonyra előételként.

Tálalhatjuk a salátát a kivájt avokádóban, vagy tányéron, az avokádószeletek mellé. Én most csak egy-két szeletet tettem félre a zöld gyümölcsből, a többit felkockázva bekevertem a salátába.

Mivel nekem az eredeti majonézes recept kissé tömény, narancsgerezdeket is kevertem a mártásba, ami jól lazította, illetve pikánssá tette. Az eredetitől eltérek továbbá a rák előkészítésében is.

Az étel receptváltozata megtalálható Chili&Vaniliánál is.

Recept

Két érett avokádó
20-25 dkg főtt garnéla
1 narancs
1 csokor petrezselyem
fél lilahagyma
1 gerezd fokhagyma
reszelt citromhéj
2 kiskanál majonéz
3 evőkanál tejföl
1 kiskanál ketchup


Mivel héjas fagyasztott garnélát vettem, a tisztítással kezdem. Gyenge idegzetűek ezt a mondatot ne olvassák: félig fagyosan fogom a kis rákot, letépem a fejét, megszabadítom a lábaitól és a hátát borító pikkelyszerű páncélzattól, meghúzom a farkát, hogy lejöjjön az azt borító kis páncél, és kész is. Minden egyes darabbal ezt eljátszom. Ha kész, serpenyőben két csepp olívaolajat hevítek, rádobom a felaprított fokhagymát, megfuttatom, hozzáadom a rákokat, reszelt citromhéjjal és sóval ízesítem, 2-3 percig sütögetem. Ekkor hozzáadom a felaprított petrezselymet, elkeverem és leveszem a tűzről. A tejfölből, majonézzel, ketchuppal mártást keverek, hozzáadom az apróra vágott lilahagymát, a kisebb kockákra szelt narancsot, majd a rákokat. Az avokádót kihámozom a héjából és a salátába keverem. (A díszítéshez szánt avokádót nem pucolom meg tálalásig, mert megbarnul. ) Egy két órára behűtöm, majd barna kenyérből készült pirítóssal tálalom.

2007. november 7., szerda

Tatárbifsztek pirítóssal


Na, szerintem ez igazi férfimunka, nálunk mindig kedvesem ízesíti be.

Nagyon szeretem, a családi legenda szerint valószínűleg azért, mert anyukám mindenórás kismamaként vendégeskedés folyamán tatárbifszteket evett, pár óra múlva elfolyt a magzatvíz, aztán meg jöttem én…. Ebből is lehetett volna VKf-es postot csinálni, de sebaj, vannak még titkos tartalékok.

Vendéglőben jellemző, hogy a húst csinos egyszemélyes adagokra kupacolják, körülötte kis halmokba rakják az ízesítőket és a kedves vendég magának készítheti el, a saját íze szerint. Szerintem ez otthon, főleg két személyre felesleges, ha a családtagok ízlése egyezik, ráadásul ha be van keverve a húsmassza, az ízek is jobban összeérnek pár órás hűtőben történő érlelés után.

Régen mindig apukám csinálta, általában akkor ettük, ha vendégek jöttek, mert abban az időben nehezebb volt bélszínhez jutni, mint most. Arra emlékszem, hogy sose maradt belőle. Szerintem ez az én generációm tipikus előétele.

Megnéztem a szakácskönyveimet és általában azt írják, hogy pácoljuk be készítés előtt pár nappal olaj-mustár keverékbe és durvára tört borsba, de én ezt nem szoktam csinálni. Eredetileg nem is darálni kellene hozzá a húst, hanem késsel nagyon apróra vagdosni, de ehhez meg aztán végképp nincs türelmem. Ha ezeket a „faxnikat” elhagyjuk, tényleg nagyon gyorsan elkészíthető akár vacsorára, akár váratlanul betoppanó barátaink részére (ekkor nem árt növelni a hozzávalók mennyiségét). A fotó ennek megfelelően elég naturalisztikus lett, ez van.

Recept

50 dkg bélszín (volt már rá példa, hogy hátszínből készítettem…lásd vendéglők….)
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
egy tojás
frissen őrölt feketebors
mustár
ketchup

Worcestershire mártás

A megtisztítom a hártyáktól (ha vannak), kisebb kockákra vágom és aprítógépben finomra darálom. Ezután a hagymát és a fokhagymát is ilyen módon aprítom szinte péppé. És ekkor jön a férfi, aki a masszát a tojással és a többi ízesítővel szépen összekevergeti-nyomkodja. Tapasztalatunk az, hogy addig kell csinálni, amíg a hús színe vörösesről barnásra vált át. Van, aki vajat is tesz bele, mi nem szoktunk. Pár órán át hűtőben letakarva érleljük, hogy az illatát lehetőleg semmi se vegye át. Mindig vajas pirítóssal esszük és jóféle száraz vörösborral kísérjük. Túl nagy mennyiséget ne készítsünk, mert hamar meg kell enni. Nem lesz nehéz…

2007. november 5., hétfő

VKF X. Folytatásos regény befejező rész: orosz hússaláta

A marhahúsleves regénye, és ezzel az én jubileumi VKF-re írt pályaművem is befejeződik ma, az apu által orosz hússalátának titulált étellel, amit mindig ő készített el a levesből megmaradt zöldségekből és húsból, egy-két további kellék felhasználásával. Kiskoromban nem igazán szerettem, de ahogy felnőttem, elkezdtem én is vágyakozni utána, majd amikor saját háztartásom lett, el is készítettem. Nagyon jó kis étel, még azokkal a férfiakkal is meg lehet etetni, akik nem rajonganak a zöldséget is tartalmazó ételekért (ez mondjuk nálunk nem jellemző). Gyors vacsoraként szoktam feltálalni, zsömlével vagy kiflivel.

Ma későn értünk haza, előtte dugóban is ácsorogtunk, ezért már elég ideges voltam, így a gyors vacsora tényleg gyorsra sikerült: még lefotózni sem volt időm. Szánom bánom, hogy ilyen kurtán-furcsán fejezem be a pályázatot.

Mindenesetre köszönet Lila Fügének a mindenki emlékezetét megdolgoztató ötletért, ó volt visszagondolni a gyermekkorunkra és felidézni az otthoni ízeket

Recept

A levesben főtt marhahús maradéka
Maradék leveszöldség, főtt krumpli
Két kisebb alma
Két-három csemegeuborka
Kiskanálnyi ecetes torma
2.5 dl tejföl
2 –3 evőkanál ketchup
só, bors

A tejfölből a ketchuppal, sóval, borssal dresszinget keverek. A húst, zöldségeket, almát, csemegeuborkát kis kockákra vágom és belekeverem a mártásba. Egy-két órát hűtöm, ha van rá idő és friss zsömlével-kiflivel tálalom.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails