Köményes sertéssült

Nem bírtam ellenállni a hentesnél egy kisebb darab csontos-bőrös sertéskarajnak, így sertéssült lett ebédre, noha nem igazán van szezonja.
Egyben sütöttem meg, és hála a villanysütőnek, olyan lett, mint korábban gázsütőben soha, kívül ropogós piros, belül vajpuha ízes-szaftos.
Külön jópont a hentesnek, hogy a szűzpecsenyét nem lopta ki belőle csontozásnál, így azt is betettem a tepsibe félidőben, baconbe tekerve. A csontot – amin még azért volt egy kis hús is- szintén együtt sütöttem a hússal: jót tett a pecsenyelének, meg utána a kutyáim étvágyának is.
Ebédkor aztán boldogan konstatáltuk, hogy ezután az egybesült húsok is gyakrabban kerülnek terítékre, ha már ilyen jól el lehet készíteni ebben a sütőben.
Érdemes nagyobb darab húst sütni így, mert hidegen is finom erőspaprikával, paradicsommal.

Recept

Kb. egy kilós csontos bőrös karaj szűzpecsenyével
2 fej hagyma
egy fej fokhagyma
3-4 ág rozmaring
kakukkfű
köménymag
római kömény-mag
paprikakrém
4-5 szelet bacon
só, olaj

A húsdarabot a hentessel kicsontoztattam, aki a szűzpecsenyét is levágta róla.
A színhúsokat jól megsózom, beszórom a köménymagokkal, kakukkfűvel, ezeket jól bele is dörzsölöm, megkenem paprikakrémmel. A szűzpecsenyét beletekerem a szalonnába és további felhasználásig félreteszem. A karaj bőrét bekockázom.
Egy nagyobb tepsit a tűzhelyre teszek, kevés olajat forrósítok benne és a karajdarabot a bőrös oldala kivételével minden oldalán elősütöm. Közben a sütőt 180 fokra előmelegítem.
Amikor az elősütéssel végzek, a tepsibe beleteszem a húsos csontot is, a húsok mellé szórom a felnegyedelt hagymát és melléteszem a keresztben héjastul félbevágott fokhagymát, meg a rozmaringágakat. Öntök alá kevés vizet és kb. két óra alatt ropogósra sütöm. Egy és negyed óra elteltével a baconbe tekert szűzpecsenyét is melléteszem, hogy együtt süljenek meg. A bacon különösen jó ízt ad a hagymás-rozmaringos pecsenyelének. A sült fokhagymát a húsra kenve lehet elfogyasztani.
Petrezselymes sült újkrumplival és jégbe hűtött kovászos uborkával kísértük.

Lecsó

Ez is egy olyan étel, amit mindenki másként készít, és amit általában mindenki szeret.
Őszintén megvallva, én nem igazán kedveltem mindaddig, amíg nem én főztem. Ennek vélhetően az az oka, hogy a szokásostól teljesen eltérő arányokat használok, mert egyrészt nem szeretem, ha az étel leveses, ahelyett, hogy szaftos lenne, másrészt mások lecsóját gyakran savanykásnak találom, ez pedig a paradicsom miatt van.
Számomra a lecsó íze akkor jó, ha a paprika dominál benne, ezért nagyon kevés paradicsomot használok.
Alapnak mehet bele szalonna, általában házikolbásszal szoktam dúsítani.
Sokan eszik tojással, rizzsel, de szerintem legjobb friss kenyérrel, ezen kívül rizzsel vagyok még hajlandó megenni.
Bográcsban elkészítve a legfinomabb.
A leírt adagból szerintem három fő bőségesen jóllakik, de négy emberre lehet, hogy kevés lenne.

Recept

1 kiló paprika
2 fej hagyma
4 szelet húsos szalonna
15 dkg házikolbász
egy hegyes erőspaprika
2 kis szem paradicsom
egy evőkanál pirospaprika
olaj
só

A hagymát felaprítom, a szalonnát összekockázom. A kolbászt karikákra, a paprikát először hosszában félbe, majd keresztben vastagabb szeletekre vágom.
A szalonnát pirítani kezdem, ha nincs elég zsírja, kevés olajat öntök alá. Rádobom a hagymát, sózom, addig sütöm, amíg megfonnyad. Hozzáadom a kolbászkarikákat, és addig sütöm, amíg kiengedi a zsírját. Ekkor kerül bele a kétféle paprika, amit jól elkeverek a hagymás alappal és erősebb lángon párolni kezdem, fedő nélkül. Sózom, kevergetem és odafigyelek rá, mert egy csepp vizet sem szabad aláönteni, akkor jó, ha saját levében fő meg. Ha már puha a paprika, hozzáadom a felszeletelt paradicsomot és erős lángon folytatom a főzést, amíg az étel kissé zsírjára sül. Ekkor rászórom a pirospaprikát, elkeverem, pár percig rotyogtatom, és kész is.
Fehér kenyérrel tálalom.

Epres ricottatorta

Ismét hétvége, így ismét desszert, természetesen eper felhasználásával, használjuk ki a kínálkozó alkalmat, amíg még lehet.
Ezúttal egy epres torta készült, linzeralapra, ricottakrémmel.
Én a magam részéről egyre inkább a linzeralapú tortákat kedvelem, vékony tésztával, sok krémmel és/vagy gyümölccsel. A ricottát is egyre gyakrabban használom mostanában, erre pedig az a magyarázat, hogy a túróhoz képest kevésbé szemcsés, ezért lágyabb, homogénebb krémek keverhetők belőle.
Mindenesetre ez a sütemény nyári napokra ajánlható kellemes hűsítő, más bogyós gyümölccsel is érdemes kipróbálni.

Recept

A tésztához
10 dkg vaj
20 dkg liszt
egy evőkanál porcukor
késhegynyi sütőpor vagy szódabikarbóna
egy tojás

A krémhez
50 dkg ricotta
2 dl tejszín
2 csomag Dr Oetker Zseléfix (hidegen keverhető)
fél citrom leve és reszelt héja
3 evőkanál porcukor

50 dkg eper
pikáns lekvár (most cseresznye-birs)

A tésztához valókat összegyúrom, majd hűtőben egy órát pihentetem. Ezután kinyújtom, kibélelek vele egy kapcsos tortaformát és vaksütéssel 200 fokos előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt aranyszínűre sütöm. A vaksütés lényege, hogy a tésztára sütőpapírt terítek, erre pedig rászórok fél kiló szárazbabot/lencsét és ezzel a nehezékkel lenyomtatva sütöm a tésztát. A bab étkezési célra már nem használható utána, de sütéshez tökéletes. Ha megsült, a formában hagyom kihűlni, de még melegen megkenem vékonyan a lekvárral.
Amíg a torta alapja hűl, elkészítem a krémet. 5-6 szem epret a cukorral, citrom levével és héjával botmixerrel pépesítek. Az epervelőhöz keverem a ricottát. A tejszínt félig felverem, hozzáadom a zselatint, majd kemény habbá verem, ezt pedig az epres ricottába forgatom.
A maradék epret lapokra vágom, kirakom vele a tésztát, ráöntöm a krémet és dermedésig hűtöm. Tálaláskor eperszemekkel díszítem a tetejét.

Zöldborsópüré parmezánnal

A zöldborsópürét a hátszín mellé készítettem még tegnap ebédre. Előítéletekkel vártam a kóstolást, mert mint már írtam, nem rajongok különösebben a zöldborsóért, megeszem ugyan, de magamtól nem igazán készítem.
Ehhez képest felfaltuk Attilával az egészet, mert nagyon finom volt.
Lehet többféleképpen fűszerezni, akár mentával, bazsalikommal, de még chilivel is, én azonban hagytam natúrban, hogy érezzük a borsó ízét.
Szerintem igazán zsenge borsóból jó, abból viszont nagyon, megfogadtam, hogy majd bébiétel gyanánt is készítem, ha eljön az ideje.

Recept

Egy kiló zöldborsó (héjával mérve)
Egy nagyobb szem krumpli
Kakukkfű
Só, egy csipet cukor
2-3 dkg vaj
5 dkg reszelt parmezán

A borsót és a krumplit megtisztítom, ez utóbbit kockákra vágom. A zöldségeket lábosba teszem, annyi vizet öntök rá, amennyi ellepi, és sóval, cukorral, kakukkfűvel ízesítve teljesen puhára főzöm. Ekkor leöntöm a főzővíz nagy részét, de rajtahagyok 1,5-2 decit.
A levével együtt botmixerrel pépesítem. Én egy kicsit darabosabbra hagytam, de ez ízlés
dolga.
A borsópürét visszateszem a tűzre, a legkisebb lángra, belereszelem a sajtot, hozzáadom a vajat és egy-két percig hagyom még főni.
Akár szárazabb, akár szaftos húsok mellé megállja a helyét, bár önmagában is finom.

Érdemes még szólni a fenti képről is, amely Joan Vicent Cantó-tól származik, nekem tetszenek a fotói. Az étel egyébként a tegnapi bejegyzésben került megörökítésre.

Zöldséges párolt hátszín

Megint nagy tanakodás volt, hogy mi legyen a mai ebéd, de aztán eszünkbe jutott, hogy van a fagyasztóban pár szelet csontos hátszín, ebből készítettem a párolt marhát.
Az egyetlen húsféle, amit igazán kedvelünk párolva is, az a marhahús. Általában sok zöldfűszerrel, borral, néha zöldséggel készítem, párolás előtt természetesen jó forró serpenyőben elősütöm, hogy kapjon egy sült kérget.
Ma cukkinivel és répával együtt főztem, ennek apropóját az adta, hogy a répa nem volt már igazán friss, így más célra már nemigen tudtam volna felhasználni.
Köretnek zöldborsópürét és sütőben sült petrezselymes újkrumplit adtam mellé. A zöldborsóról annyit, hogy én nem igazán rajongok érte, főként a pucolás miatt, de mindenképpen ki akartam próbálni ebben a formában is, és így jobban ízlik, mint a megszokott leves vagy főzelék, még a végén rajongója leszek…. A püré receptje holnap következik.

Recept

4 szelet csontos marhahátszín
2 fej főzőhagyma
egy sárgarépa
egy vékony kicsi cukkini
egy paradicsom
3 gerezd fokhagyma
fél marék kapribogyó
körömnyi citromhéj
egy kis csokor petrezselyem
kakukkfű
egy ág rozmaring
egy kis babérlevél
só, feketebors
olaj
2 dl száraz fehérbor
2 dl húsleves

A hússzeleteket jól felhevített – majdnem füstölő - , egy kiskanál olajjal kikent grillserpenyőben oldalanként 2 perc alatt elősütöm, közben tekerek rá borsot, majd a hússzeleteket félreteszem.
A hagymát félfőre vágom, a répát, cukkinit kisebb kockákra darabolom. Mélyebb serpenyőbe öntöm a húsból kisült zsiradékot, kevés olajat adok hozzá, és ebben kezdem párolni a hagymát a zöldségekkel. Hozzáadom a feldarabolt paradicsomot, a rozmaringot, kakukkfüvet, felaprított petrezselymet, babérlevelet, a citromhéjat, kaprit, a lapokra vágott fokhagymát. Erre a zöldséges ágyra fektetem a hússzeleteket, sózom, borsozom, majd felöntöm a borral és a húslevessel, és fedő alatt puhára párolom. A végén a szaftját kissé besűrítem.
Zöldborsópürét és újkrumplit adok mellé.

Körözött

Nálunk a körözött kissé eltérően készül, mint általában, ugyanis én csak juhtúróból csinálom, mert a tehéntúró vizes, szemcsés állagát nem igazán szeretem. Eltérés továbbá, hogy egy doboz krémsajttal meg sörrel szoktam lazítani, azonban ha folyékony kenyér nincs a háznál, megteszi egy evőkanál tejföl is. Most is így történt.
Ami elmaradhatatlan kiegészítője, az a friss, ropogós kenyér vagy kifli, meg a paprika, ez lehet édes vagy hegyes erős is.
Nagyon gyorsan elkészül – bár nem árt, ha az ízeket hagyjuk összeérni - , ezért gyorsan összedobható vacsora és vendégváráshoz is kiváló, főleg sör mellé.

Recept

20 dkg juhtúró
egy doboz krémsajt (Philadelphia)
egy fej lilahagyma
egy csapott evőkanál darált paprika
kevés mustár
köménymag vagy őrölt kömény
egy-két evőkanál világos sör vagy tejföl
díszítésnek újhagyma zöldje

A hagymát apróra összevágom. A hozzávalókat tálba teszem és egynemű masszává keverem. Az újhagyma zöldjét vékony karikákra vágom és belekeverem a körözöttbe, hogy színesebbé tegyem. Só nem kell bele. Legalább egy órát a hűtőben érlelem, majd friss kenyérrel, zöldpaprikával, paradicsommal tálalom. Néha paprikába töltve hűtöm, majd vékonyabb szeletekre vágva kínálom.

Aranygaluska

Folytatva a tegnapi menüsort, a gombaleves után az aranygaluska következett vaníliasodóval.

Ez a sütemény nem volt nálunk gyerekkoromban gyakori vendég, mert anyukám kb. negyvenéves korában kezdett behatóbban foglalkozni a süteményekkel, és a mai napig sem nagyon vállalkozik kelt tészták készítésére, mert szerintem fél, hogy nem sikerülne, pedig biztos hogy meg tudná csinálni. Ezért a szomszéd néni aranygaluskáját ettük, már ha hozott belőle. Egy gond volt csak: a sodó mindig kevés volt, úgyhogy pluszban csináltunk még mellé, vagy nagy trükkösen felhigítottuk tejjel.

Az aranygaluskát kb. én is másodszorra készítem életemben, de valahogy ragaszkodom F. Nagy Angéla receptjéhez, mert az első is ez alapján sikerült. A sodóhoz két receptet is leírok, az egyik végszükség esetére jön jól.

Recept

Aranygaluska
50 dkg liszt
egy csomag száraz élesztő
2 tojássárga
3 evőkanál porcukor
2-3 evőkanál olaj,
langyos tej (kb 3-4 dl)
só
20 dkg darált dió
20 dkg vaj

Sodók

Klasszikus

2 tojássárga
csapott evőkanál finomliszt
8 dkg cukor
5 dl tej
fél rúd vanília

Expressz
Egy csomag főzős vaníliapuding
Egy liter tej
Vaníliarúd
8 dkg cukor

Az aranygaluskához tálba teszem a lisztet, tojássárgát, cukrot, rászórom az élesztőt, egy csipet sót és annyi langyos tejjel dagasztom be, hogy egy lágyabb kelt tésztát kapjak. Jól kidolgozom, majd beleöntöm az olajat és ezzel megint jól összedolgozom. Letakarva duplájára kelesztem. A megkelt tésztát lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtom és kis pogácsaszaggatóval kiszaggatom. A vajat megolvasztom. Egy kapcsos tortaformát kivajazok és összeállítom a tésztát: a kiszaggatott darabokat egyenként a vajba mártom és kirakom vele a forma alját. Ekkor bőségesen megszórom a dióval. Ha van még tészta, még egy emeletet készítek ugyanezzel a módszerrel, rászórom a maradék diót, lelocsolom a vajjal. A formát a hideg sütőbe tolom és ekkor kapcsolom be a sütőt 200 fokra, hogy melegedés közben is keljen a tészta. Tíz percig sül 200 fokon, majd 180 fokon fejezem be a sütést.

A klasszikus vaníliasodóhoz a hozzávalókat összekeverem és gőz fölött addig kevergetem, amíg felhabosodik és kissé besűrűsödik. Ebből érdemes dupla mennyiséget készíteni.
Az expressz öntethez a pudingport összekeverem a cukorral, felöntöm a tejjel, belekaparom a vaníliát és a héját is beledobva addig főzöm, amíg kicsit besűrűsödik.

A sodót behűtöm és hidegen adom az aranygaluska mellé.