VKF 16/1. - Tonhalas szendvics

A piknikről valahogy mindig az jut eszembe, hogy kimegyünk a szabadba, leterítünk egy kockás takarót, körülötte kényelmesen lekucorodunk és elővesszük a különféle hideg fogásokból álló elemózsiát, amit jóízűen elfogyasztunk. Valahogy úgy néz ki az egész, mint Szinyei Merse képén.
Gyorsan hozzáteszem, nem igazán szoktunk ilyet csinálni, inkább a szabadtűzi főzést, bográcsozást, grillezést választjuk, de megfogadtam, hogy ha meglesz a baba, csapunk egy-két pikniket is.
Szerintem tehát a piknikre hideg, könnyen kézben tartható és különösebb macera nélkül kézzel elfogyasztható ételeket érdemes készíteni, főtéelnek például valamilyen gazdag szendvicset, salátát, desszertnek pedig tökéletesek a kevert tésztás-piskótás sütemények, de lehet vinni pogácsát, termoszban gyümölcslevest és így tovább. Azért egy hűtőtáska nem árt.

Fentieknek megfelelően a Gourmandula által kiírt fordulóra egy szendviccsel és egy sütivel készültem. A süti receptje a következő bejegyzésben olvasható.

A mi piknikünk ma reggel zajlott az étkezőben, mert kint szakadt az eső...

Recept

2 doboz tonhal konzerv (olajban eltett)
3 szál újhagyma
egy doboz krémsajt (Philadelphia)
majonéz
só, bors
jégsaláta
főtt tojás
sokmagvas toast kenyér

A tonhalkrémhez a konzerveket tálba teszem, az egyiket lecsepegtetve, a másikat olajával együtt. Hozzáadom a felkarikázott újhagymát, a krémsajtot, sózom, borsozom és annyi majonézzel keverem össze, hogy könnyen kenhető krémet kapjak. Én előző este készítem el, hogy az ízek összeérhessenek és felhasználásig légmentesen zárható dobozkában tárolom.
A piknik reggelén állítom össze a szendvicseket. Ehhez a kenyérszeleteket megkenem a halas krémmel, ráfektetek egy jégsaláta levelet, ezt kirakom főtt tojás-karikákkal, majd lefedem egy másik kenyérszelettel. Kissé össze is nyomom, félbevágom, hogy két csinos háromszöget kapjak, majd alufóliába csomagolva szállítom a tett helyszínére.
Paradicsomot mindenképpen kínálok mellé, nagyon jól passzol a tonhalhoz.

Tejszínes meggyleves

A nyári melegben az egyik legjobb hűsítő a jégbe hűtött gyümölcsleves. Leginkább meggyel készítem, mert savanykás íze jobban üdít, mint az édesebb gyümölcsöké, de általában szoktam beletenni egy-két darab őszibarackot, vagy – mint jelen esetben – nektarint is, kisebb kockákra vágva.
A leves sűrítése történhet a gyümölcs egy részének turmixolásával, tejszínes-tejfölös habarással, vagy használhatunk vaníliás pudingport is hozzá.

Recept

75 deka-1 kiló meggy kimagozva
két szem nektarin
cukor ízlés szerint
6-8 szem szegfűszeg
2 rúd fahéj (esetleg őrölt)
2-3 karika citrom
2 dl tejszín
2 evőkanál tejföl
egy csomag főzős vaníliás pudingpor (vagy 2 evőkanál liszt)

A magozott meggyet és a kisebb kockákra vágott barackot lábosba teszem, beledobom a citromkarikákat, fűszereket egy-két evőkanál cukrot, felengedem vízzel és elkezdem főzni. Van, hogy reszelek bele citromhéjat is. Forrás után még pár percig főzöm, amíg a gyümölcsök megszínezik a levet, de nem főnek szét. Közben a pudingport a tejföllel és tejszínnel csomómentesre keverem, és ha eljön az ideje, behabarom vele a levest. Pár perc alatt besűrítem és a végén édesítem a szánk íze szerint. Jól behűtve tálalom.

Mandulás meggyes sütemény

A tavaszi gyümölcsáradatból ezúttal a meggyet választottam a hétvégi süteményhez.
Azt hiszem, az összes közül ez aratta a legnagyobb sikert, igazi nagymamás házi sütemény lett belőle. Az alapötletet a Magyar Konyha júniusi számában találtam, de azért némi módosítást végrehajtottam rajta.
Érdemes másfajta gyümölccsel is kipróbálni, a siker biztos, de személy szerint azt javaslom, hogy valamilyen savanykásabb fajtát válasszunk, mint például a meggy.

Recept

A tésztához

20 dkg vaj
15 dkg cukor
5 dkg darált mandula
egy tojás
egy vaníliáscukor
30 dkg liszt
csipet só

A tetejére
50 dkg magozott meggy
két tojás
2 dl tejszín
négy evőkanál cukor
késhegynyi fahéj
mandulaforgács

A tésztát még a sütés előtt egy-két órával készítem el. A puha vajat a cukorral habosra keverem, hozzáadom a felvert tojást, vaníliáscukrot, csipet sót, a mandulát és a lisztet és tésztává gyúrom. Ezután legalább egy órát hűtőben pihentetem. Az idő elteltével lisztezett deszkán kinyújtom, kibélelek vele egy pitesütőt vagy kapcsos tortaformát és előmelegített 180 fokos sütőben kb. 15 percig sütöm. Ekkor kiveszem, egyenletesen elosztom rajta a meggyet. A tejszínt a tojásokkal, cukorral, fahéjjal simára keverem és a gyümölcsre öntöm. Megszórom a mandulával és kb. 30-35 perc alatt aranybarnára sütöm, ennyi idő alatt a tejszínes öntet megkocsonyásodik. Langyosan vagy hidegen tálalom.

Köményes sertéssült

Nem bírtam ellenállni a hentesnél egy kisebb darab csontos-bőrös sertéskarajnak, így sertéssült lett ebédre, noha nem igazán van szezonja.
Egyben sütöttem meg, és hála a villanysütőnek, olyan lett, mint korábban gázsütőben soha, kívül ropogós piros, belül vajpuha ízes-szaftos.
Külön jópont a hentesnek, hogy a szűzpecsenyét nem lopta ki belőle csontozásnál, így azt is betettem a tepsibe félidőben, baconbe tekerve. A csontot – amin még azért volt egy kis hús is- szintén együtt sütöttem a hússal: jót tett a pecsenyelének, meg utána a kutyáim étvágyának is.
Ebédkor aztán boldogan konstatáltuk, hogy ezután az egybesült húsok is gyakrabban kerülnek terítékre, ha már ilyen jól el lehet készíteni ebben a sütőben.
Érdemes nagyobb darab húst sütni így, mert hidegen is finom erőspaprikával, paradicsommal.

Recept

Kb. egy kilós csontos bőrös karaj szűzpecsenyével
2 fej hagyma
egy fej fokhagyma
3-4 ág rozmaring
kakukkfű
köménymag
római kömény-mag
paprikakrém
4-5 szelet bacon
só, olaj

A húsdarabot a hentessel kicsontoztattam, aki a szűzpecsenyét is levágta róla.
A színhúsokat jól megsózom, beszórom a köménymagokkal, kakukkfűvel, ezeket jól bele is dörzsölöm, megkenem paprikakrémmel. A szűzpecsenyét beletekerem a szalonnába és további felhasználásig félreteszem. A karaj bőrét bekockázom.
Egy nagyobb tepsit a tűzhelyre teszek, kevés olajat forrósítok benne és a karajdarabot a bőrös oldala kivételével minden oldalán elősütöm. Közben a sütőt 180 fokra előmelegítem.
Amikor az elősütéssel végzek, a tepsibe beleteszem a húsos csontot is, a húsok mellé szórom a felnegyedelt hagymát és melléteszem a keresztben héjastul félbevágott fokhagymát, meg a rozmaringágakat. Öntök alá kevés vizet és kb. két óra alatt ropogósra sütöm. Egy és negyed óra elteltével a baconbe tekert szűzpecsenyét is melléteszem, hogy együtt süljenek meg. A bacon különösen jó ízt ad a hagymás-rozmaringos pecsenyelének. A sült fokhagymát a húsra kenve lehet elfogyasztani.
Petrezselymes sült újkrumplival és jégbe hűtött kovászos uborkával kísértük.

Lecsó

Ez is egy olyan étel, amit mindenki másként készít, és amit általában mindenki szeret.
Őszintén megvallva, én nem igazán kedveltem mindaddig, amíg nem én főztem. Ennek vélhetően az az oka, hogy a szokásostól teljesen eltérő arányokat használok, mert egyrészt nem szeretem, ha az étel leveses, ahelyett, hogy szaftos lenne, másrészt mások lecsóját gyakran savanykásnak találom, ez pedig a paradicsom miatt van.
Számomra a lecsó íze akkor jó, ha a paprika dominál benne, ezért nagyon kevés paradicsomot használok.
Alapnak mehet bele szalonna, általában házikolbásszal szoktam dúsítani.
Sokan eszik tojással, rizzsel, de szerintem legjobb friss kenyérrel, ezen kívül rizzsel vagyok még hajlandó megenni.
Bográcsban elkészítve a legfinomabb.
A leírt adagból szerintem három fő bőségesen jóllakik, de négy emberre lehet, hogy kevés lenne.

Recept

1 kiló paprika
2 fej hagyma
4 szelet húsos szalonna
15 dkg házikolbász
egy hegyes erőspaprika
2 kis szem paradicsom
egy evőkanál pirospaprika
olaj
só

A hagymát felaprítom, a szalonnát összekockázom. A kolbászt karikákra, a paprikát először hosszában félbe, majd keresztben vastagabb szeletekre vágom.
A szalonnát pirítani kezdem, ha nincs elég zsírja, kevés olajat öntök alá. Rádobom a hagymát, sózom, addig sütöm, amíg megfonnyad. Hozzáadom a kolbászkarikákat, és addig sütöm, amíg kiengedi a zsírját. Ekkor kerül bele a kétféle paprika, amit jól elkeverek a hagymás alappal és erősebb lángon párolni kezdem, fedő nélkül. Sózom, kevergetem és odafigyelek rá, mert egy csepp vizet sem szabad aláönteni, akkor jó, ha saját levében fő meg. Ha már puha a paprika, hozzáadom a felszeletelt paradicsomot és erős lángon folytatom a főzést, amíg az étel kissé zsírjára sül. Ekkor rászórom a pirospaprikát, elkeverem, pár percig rotyogtatom, és kész is.
Fehér kenyérrel tálalom.

Epres ricottatorta

Ismét hétvége, így ismét desszert, természetesen eper felhasználásával, használjuk ki a kínálkozó alkalmat, amíg még lehet.
Ezúttal egy epres torta készült, linzeralapra, ricottakrémmel.
Én a magam részéről egyre inkább a linzeralapú tortákat kedvelem, vékony tésztával, sok krémmel és/vagy gyümölccsel. A ricottát is egyre gyakrabban használom mostanában, erre pedig az a magyarázat, hogy a túróhoz képest kevésbé szemcsés, ezért lágyabb, homogénebb krémek keverhetők belőle.
Mindenesetre ez a sütemény nyári napokra ajánlható kellemes hűsítő, más bogyós gyümölccsel is érdemes kipróbálni.

Recept

A tésztához
10 dkg vaj
20 dkg liszt
egy evőkanál porcukor
késhegynyi sütőpor vagy szódabikarbóna
egy tojás

A krémhez
50 dkg ricotta
2 dl tejszín
2 csomag Dr Oetker Zseléfix (hidegen keverhető)
fél citrom leve és reszelt héja
3 evőkanál porcukor

50 dkg eper
pikáns lekvár (most cseresznye-birs)

A tésztához valókat összegyúrom, majd hűtőben egy órát pihentetem. Ezután kinyújtom, kibélelek vele egy kapcsos tortaformát és vaksütéssel 200 fokos előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt aranyszínűre sütöm. A vaksütés lényege, hogy a tésztára sütőpapírt terítek, erre pedig rászórok fél kiló szárazbabot/lencsét és ezzel a nehezékkel lenyomtatva sütöm a tésztát. A bab étkezési célra már nem használható utána, de sütéshez tökéletes. Ha megsült, a formában hagyom kihűlni, de még melegen megkenem vékonyan a lekvárral.
Amíg a torta alapja hűl, elkészítem a krémet. 5-6 szem epret a cukorral, citrom levével és héjával botmixerrel pépesítek. Az epervelőhöz keverem a ricottát. A tejszínt félig felverem, hozzáadom a zselatint, majd kemény habbá verem, ezt pedig az epres ricottába forgatom.
A maradék epret lapokra vágom, kirakom vele a tésztát, ráöntöm a krémet és dermedésig hűtöm. Tálaláskor eperszemekkel díszítem a tetejét.

Zöldborsópüré parmezánnal

A zöldborsópürét a hátszín mellé készítettem még tegnap ebédre. Előítéletekkel vártam a kóstolást, mert mint már írtam, nem rajongok különösebben a zöldborsóért, megeszem ugyan, de magamtól nem igazán készítem.
Ehhez képest felfaltuk Attilával az egészet, mert nagyon finom volt.
Lehet többféleképpen fűszerezni, akár mentával, bazsalikommal, de még chilivel is, én azonban hagytam natúrban, hogy érezzük a borsó ízét.
Szerintem igazán zsenge borsóból jó, abból viszont nagyon, megfogadtam, hogy majd bébiétel gyanánt is készítem, ha eljön az ideje.

Recept

Egy kiló zöldborsó (héjával mérve)
Egy nagyobb szem krumpli
Kakukkfű
Só, egy csipet cukor
2-3 dkg vaj
5 dkg reszelt parmezán

A borsót és a krumplit megtisztítom, ez utóbbit kockákra vágom. A zöldségeket lábosba teszem, annyi vizet öntök rá, amennyi ellepi, és sóval, cukorral, kakukkfűvel ízesítve teljesen puhára főzöm. Ekkor leöntöm a főzővíz nagy részét, de rajtahagyok 1,5-2 decit.
A levével együtt botmixerrel pépesítem. Én egy kicsit darabosabbra hagytam, de ez ízlés
dolga.
A borsópürét visszateszem a tűzre, a legkisebb lángra, belereszelem a sajtot, hozzáadom a vajat és egy-két percig hagyom még főni.
Akár szárazabb, akár szaftos húsok mellé megállja a helyét, bár önmagában is finom.

Érdemes még szólni a fenti képről is, amely Joan Vicent Cantó-tól származik, nekem tetszenek a fotói. Az étel egyébként a tegnapi bejegyzésben került megörökítésre.