Nagy nehezen sikerült rávenni magam az írásra, pedig ez a bejegyzés félig-meddig már egy hónapja elkészült.
Írtam már arról, hogy szeretünk házi készítésű hagyományos és kevésbé hagyományos élelmiszereket kipróbálni, és ebben a férjem is hasonlóan vállalkozó szellemű, mint én.
Csináltunk már sajtot, sütőkolbászt, hurkát, disznófejsajtot, és hasonlókat, de a házilag készült hentesáru füstölése tavaly decemberig csak vágyálom maradt. Ennek fő oka az volt, hogy Attila nagyon ódzkodott a füstöléstől, ám sokszori unszolásomra belevágtunk, és a végeredmény minden várakozásunkat felülmúlta. Így lehet, hogy idén már ehetjük a saját füstölésű házikolbászunkat, a húsos és csemege szalonnát, és egy sonka már a padláson fellógatva várja, hogy húsvétkor megvágjuk.
A húsok elkészítési módjáról – főleg ami a sonkát és a szalonnát illeti – nagyon sokat töprengtünk, bújtuk az idevágó szakirodalmat: csak sózzuk, vagy pácoljuk is, mi legyen a pácban, mennyi só kell, meddig tartson a sózás-pácolás, és így tovább.
Végül a férjem a saját feje után ment megtartva a családi hagyományokat, és ez utólag nagyon jó ötletnek bizonyult, ugyanis a már megkóstolt füstöltáru számunkra tökéletes lett.
A kevesebb néha több –alapelvet követtük a sonka és szalonna készítésekor. A leghagyományosabb, úgynevezett gyulai sonka elkészítési módját próbáltuk ki, és ehhez valószínűleg ragaszkodni fogunk a jövőben is.
Csont nélküli sonkát készítettünk, és szerintem ennél is maradunk, mert ezt könnyebb szebben szeletelni és kisebb helyen elfér – a tárolási helynek sajnos eléggé szűkében vagyunk.
A füstölés lebonyolítására férjem összetákolt egy kis bódét OSB-ből, ami kb. két méter magas, zárható ajtajú. Ebben felül keresztben futnak a füstölőrudak, amire a kolbászt-sonkát felakasztjuk, aljában pedig egy kiszuperált tepsiben füstöl a hegesztőlámpával felizzított jó száraz tölgyfaforgács. A forgács csak szalagfűrésszel vágott fából származhat, nehogy a láncfűrész olaja nemkívánt hatásokat produkáljon a füstölés során. A füstölést lassan, kíméletesen végeztük, állandóan ellenőrizve a készülő hentesárut.
És most jöjjön, hogy hogy készült mindez:
Sonka és szalonna készítése (kb. összesen 7 kg-ra való mennyiség)
Egy, kb 4,5 kg-s csontozott bőrös sertéscomb
Két kisebb tábla zsírszalonnának való
Három kisebb tábla húsos szalonnának való
Konyhasó (nem vákuumsó, hanem a szemcsésebb fajta) 5-6 kg.
A húsdarabot és a szalonnákat 2 kg sóval "megágyazott" teknőbe/műanyag-kádba tesszük bőrös oldalukkal lefelé, és jó alaposan bedörzsöljük sóval, majd egymásra tesszük, ha egymás mellett nem férnének el, és így is bedörzsöljük. Ezt követően két hétig állni hagyjuk hűvös (3-8 fok az ideális), de nem fagyos helyen mert ez a megfelelő érést hátráltatja. A két hét alatt a darabokat néha átrakosgatjuk.
Ezt követően következik a sós páclében való érlelés. Ehhez annyi páclét kell készíteni, amennyi a húsokat jól ellepi, az arány 10 liter vízhez 2 kg só legyen. Ehhez lehetne rakni 1 dkg salétromsót, de mi nem tettünk. A levet a húsokra öntjük, a darabokat lenyomtatjuk, hogy ne ússzanak fel a pác tetejére, majd ismét két hét pihenő következik.
Ha a lé elkezdene habzani, zavarosodni, le kell önteni és új páclevet készíteni.
Ha eltelt a két hét, a sonkát-szalonnát kivesszük, egy éjszakán át hideg vízben áztatjuk, különben ehetetlenül sós lenne. Az áztatás után egy napig hagyjuk felakasztva szikkadni-száradni a levegőn. Ha ez is megtörtént, mehetnek a húsok a füstre. A szalonnát 6 napig, a sonkát 7 napig füstöltük, de a füstölés hossza az időjárástól – főleg a páratartalomtól és nyirkosságtól – is függ, mi természetesen a legrosszabb időben voltunk kénytelenek füstölni, ezért tartott elég sokáig a művelet.
A felfüstölt sonkát és szalonnát ezután a padlásra telepítettük, ezért jó, ha az embernek elfogy a pénze, mielőtt befejezhetné a háza tetőterét. A szalonna pár nap múlva már ehető, de a sonkának nagyon jót tesz az állás, legalább öt-hat hetet érdemes várni, ,de az a legjobb ha a december végén felfüstölt sonkát húsvétkor vágjuk meg. Az eredményen felbuzdulva, mikor ezt a posztot írom, 8,5 kg sonka és 8,5 kg szalonna áll a sóban, hogy húsvétra ismét a saját sonkánkat ehessük.
Aki megteheti, mindenképp próbálja ki a házisonka és kolbász elkészítését, mert megéri, ráadásul nincs jobb érzés, mint amikor az ember a saját készítésű élelmiszert tudja asztalra tenni.
