Vaníliakrémes kosárkák

Még a múlt hétvégén sütöttem ezt a süteményt. Az apropóját az adta, hogy nem bírtam otthagyni a zöldségesnél egy tálca mélybordó színben pompázó málnát. Tanakodtam, hogy mire használjam, végül Attila unszolására gyümölcskosár tetejére került.
A kosárkákat leveles tésztából készítettem, és megszenvedtem vele, mert kosárkaforma híján kisméretű kerámia felfújtformát használtam, amiből elég izgalmas volt kivakarni a vaksütéssel megsütött tésztát. Kosárkának igazán nem volt nevezhető a végeredmény, de bátran rá lehetett húzni a rusztikus jelzőt.
A krémet én főztem hozzá, a sütemények tetejére pedig a málnaszemek kerültek (Na nem sok, mert több mint a fele a szakácsban végezte).

Recept

Egy csomag leveles tészta a Plusból
25 dkg málna

A krémhez

5 dl tej
6 dkg cukor
4 dkg kukoricaliszt
2 tojássárga
egy vaníliarúd

A hat tésztalapból álló fagyasztott leveles tésztát felengedem, minden lapot félbevágok, és a tésztákkal kibélelek 12 db kosárkaformát. Sütőpapírt terítek a tésztára, szórok rá lencsét/babot nehezéknek, és 200 fokoss előmelegített sütőben 10-12 perc alatt megsütöm. A tésztakosarakat a formából kioperálom és kihűtöm.
A krémhez minden hozzávalót összekeverek, a vaníliarudat félbehasítom, a keverékbe kaparom a belsejét, a rudat is beledobom és lassú tűzön sűrűre főzöm. Felhasználás előtt lehűtöm.
Ezután összeállítom a süteményt: a tésztakosarakba vaníliás krémet kanalazok és a tetejére málnaszemeket ültetek. Pár órára behűtöm, majd megesszük.

Spenótos-juhtúrós sült galuska

Mai ebédünket szó szerint megálmodtam, illetve éjjel, félálomban gondoltam ki az alapokat, nevezetesen azt, hogy nokedli lesz, juhtúróval, sajttal megsütve.
Reggel aztán gyors szemlét tartottam a hűtőben, melynek nyomán az étel füstölt tarjával és spenóttal is gazdagodott.
A mai recept a korábbi spenótos galuska receptem inverze, itt ugyanis a spenót nem a tésztába keverve szerepel, hanem a mártást dúsítja, további eltérés, hogy az étel elkészítése a sütőben fejeződik be, ezáltal a nokedli be tudja szívni a mártást, miközben gazdag sajtos-juhtúrós kéreg sül a tetejére.

Recept

50 dkg liszt
2 tojás
só, víz
40 dkg spenót
20 dkg füstölt tarja
2-3 gerezd fokhagyma
2 dl tejszín
2 nagy evőkanál tejföl
reszelt szerecsendió
20 dkg juhtúró
10 dkg reszelt sajt
vaj a tál kikenéséhez

Először a mártást késztem el, amihez a felkockázott tarját kevés olajon megpirítom, hozzáadom a spenótot, a vékonyra szelt fokhagymát. Sózom, ízesítem szerecsendióval, felöntöm a tejszínnel és pár percig forralom. Lekapcsolom alatta a lángot és ekkor keverem hozzá a tejfölt.
A lisztből a tojásokkal és annyi vízzel, amennyit felvesz, elkészítem a galuska tésztáját, amit bő forró sós vízben ki is főzök. A nokedlit szűrőben lecsepegtetem.
Kivajazok egy mélyebb jénait, beleterítem a galuska felét, és rákanalazom a spenótos mártás felét. Erre jön a tészta és a mártás másik fele. A tetejére rácsipkedem a juhtúrót és elosztom rajta a reszelt sajtot. Előmelegített 170 fokos sütőben kb. 25 perc alatt összesütöm, akkor jó, ha aranybarna kéreggé sül a sajt és a juhtúró a tetején.
Paradicsomsalátával tálatam.

VKF XIX. - Felemás romantika

Nagyon tetszett Phzs írása a XIX. VKF- témával kapcsolatban. Hozzám sem áll közel a tervezett romantika, sokkal inkább a spontán kialakuló helyzetek, érzések, emlékek tudnak hangulatba hozni.

Jelenlegi állapotomban pedig annyira vagyok romantikus, mint egy borjadzó bálna, ezért el lehet képzelni, milyen gondolataim támadtak Doctor Pepper témaválasztásának olvastán. Jobban passzolt volna hozzám a gyorsan elkészíthető receptek vagy lusta szakácsok menüje téma, de hát ez van.
Végül úgy gondoltam, hogy lesz, ami lesz, részt veszek a fordulóban és Attilát meglepem egy, a kedvenc ételeiből álló ebéddel. Itt jött a további probléma, ugyanis neki majdnem minden a kedvence, végül aztán a következő menü alakult ki (ezekhez nem utolsó sorban minden hozzávaló rendelkezésre állt) :

Főétel:
Tonhalsteak kókusztejes tésztával

Desszert:
Tiramisu

Előétel nem készült, a teríték pedig egyszerű, mert egyikünk sem a külsőségek embere, az én dekorációs érzékemről meg ne beszéljünk.

A borospoharakba gyümölcslé és ásványvíz került, rám való tekintettel, a desszertet pedig nem az ebéd után fogyasztottuk el azon egyszerű oknál fogva, hogy össze kellett érnie.

Meglepetésebéd túrógombóccal

Megleptem magam egy menzás ebéddel. Persze ez a jelző nem helytálló, mert sajnos a mai menzákon sem a tojáslevest, sem a túrógombócot nem tudják normálisan elkészíteni.

A meglepetésemet csak fokozta, hogy életemben először képes voltam pánikrohamok nélkül egy kiváló állagú, könnyű túrógombócot létrehozni. Ez nagy szó, mert az olyan jellegű ételeknél, ahol fontos a hozzávalók aránya (sütemények), rendszerint magamon kívül vagyok, ha szerintem a tésztamassza nem megfelelő állagú. Az sem szokott zavarni, hogy a recept mit ír elő, például túrógombóc esetében megtörtént már, hogy – feleslegesen – pluszban adtam a masszához még grízt, amitől ágyúgolyónak is használható, ellenben nem ehető gombócok készültek a kezem alatt.
Nem tudom, mi történhetett, talán a terhesség teszi, most teljes léleknyugalommal formáztam meg a szemre formázhatatlannak tűnő túrós trutyiból a gombócokat, és láss csodát, sikerült.

Recept

50 dkg túró (ha lehet házi)
3 tojás
2 deci búzadara
só
5 dkg vaj
zsemlemorzsa
a tálaláshoz cukor és tejföl

A túrót áttöröm, összekeverem a tojások sárgájával, a búzadarával és csipet sóval. Másik edényben kemény habbá verem a tojásfehérjét, majd kanalanként adagolva lazítom vele a túrós masszát. Ezután legalább két órát pihentetem, ezalatt a dara megszívhatja megát nedvességgel.
Amíg az alapanyag pihen, pirított morzsát készítek, ami nálam úgy történik, hogy a morzsát száraz serpenyőben pirítom meg és csak ezután adom hozzá a vajat, így nem fog összecsomósodni.
A gombócokat forrásban levő sós vízben lassú forralással készre főzöm, a tapasztalatom az, hogy miután feljönnek a víz felszínére, még 5-6 perc kell nekik. A kész túrógombócot a morzsába forgatom, sok tejföllel és kristálycukorral meghintve tálalom (A kristálycukor nálam kötelező elem, szeretem, amikor ropog a fogam alatt…).

Joghurtos marharagu

Ismét egy maradékok felhasználására alkalmas recept következik, amely olyan sikert aratott, hogy biztosan asztalra kerül majd a jövőben is.
Került bele egy kis marhahús, gomba, padlizsán, kápia paprika, az ízvilágát pedig római köménnyel és Asian Home Gourmet korma curry fűszerpasztával adtam meg. Nagyon szeretem ezeket a fűszerpasztákat használni, jó ízük van és nem utolsósorban – állítólag – mentesek a tartósítószerektől, mesterséges színezékektől, ráadásul nem kevés időt takarítok meg velük. Ez a korma curry paszta egyébként csirkehúshoz ajánlott, kipróbáltam azzal is, de valahogy nem jött be, ebben az ételben viszont telitalálatnak bizonyult. Az ízeket joghurttal egyensúlyoztam ki, amely kissé savanykássá és nagyon krémessé tette a fűszeres mártást.
A paszta egyébként szójaolaj, koriander, fokhagyma, gyömbér, hagyma, paradicsompüré, chili, feketebors, csillagánizs, római kömény és tamarind felhasználásával készült, ha valaki el kívánná készíteni.

Recept

40 dkg marhahús
egy nagy fej hagyma
egy padlizsán
20 dkg gomba
egy kápia paprika
3 gerezd fokhagyma
egy paradicsom
egy kiskanál chilikrém
három kiskanál korma curry fűszerpaszta
egy mokkáskanál római kömény-mag
egy ág rozmaring
olaj
2-3 dl natúr joghurt

A marhahúst kis kockákra vágom, felforrósított olajon nagy lángon fehéredésig pirítom a római köménnyel és a rozmaringgal. Hozzáadom a nem túl apróra vágott hagymát és fokhagymát is, egy-két percig tovább sütögetem, majd mérsékelem a lángot, sózom, felöntöm két deci vízzel, és lefedve félpuhára párolom. Közben a padlizsánt kis kockákra vágom és 15 percre besózom, majd leöblítem a levét, amit kienged. A gombát, paprikát is feldarabolom, a paradicsomot cikkekere vágom, és a zöldségeket a már félig puha húshoz keverem. Hozzáadom a chilikrémet és a fűszerpasztát, ha kevés a leve, öntök még alá vizet és addig párolom fedő alatt, amíg minden meg nem puhul. Ekkor a levét elforralom, hozzákeverem a joghurtot és pár perc alatt összefőzöm. Ha kell, sózom és rizzsel vagy valamilyen laposkenyérrel tálalom.

Egy éves lettem!

Ma egy éves a Zsuzsi főz!
Arról most nem írnék, hogy miért kezdtem el, hiszen erről korábban már esett szó, inkább lássuk a számokat.
Egy év alatt 242 bejegyzés, majdnem 100 ezer látogató, akik a 2008. januártól mért adatok szerint 77 országból érkeztek. Az első tíz ország sorrendje a következő: Magyarország, Románia, Szlovákia, Németország, Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Ausztria, Szerbia és Montenegro, Svédország, Spanyolország.
Számomra a legérdekesebb, hogy Dél-Koreából, Japánból, Malajziából, az Egyesült Arab Emírségekből, Nepálból, Pakisztánból, a Seychelles- és a Kókusz- szigetekről is érkeztek olvasóim.
A legnépszerűbb öt bejegyzés sorrendben a következő:

Csülök pékné módra
Tatárbifsztek
Tejfölös pompos
Babgulyás
Bolognai spagetti

Ebből is látszik, hogy a kedves olvasók a hagyományos és magyaros recepteket keresik rajtam.

A legnagyobb forgalom a Google-keresőből, a Blogasztro-ról és a Gasztro minerről érkezik a mai napig, köszönet érte.

Az eltelt egy év alatt sok minden történt a blogszférában és azon kívül is: sok kommentet kaptam blogtársaktól és olvasóktól egyaránt, részt vettem a VKF-eken több-kevesebb sikerrel. Ami a magánéletet illeti, elvesztettem két hű társat, nyertem helyettük egyet, felépült a házunk, amibe be is költöztünk, jelenleg pedig arra várunk, hogy megérkezzen első gyermekünk, Zsófi.

Ezúton szeretném megköszönni minden olvasómnak, ismerősömnek, és persze a családomnak a bíztatást és további olvasgatást, kommentezést, sütés-főzést kívánok nekik és magamnak egyaránt.

(Kép forrása: Dreamstime.com)

Sonkás félholdak

Ebédre bablevest főztem füstölt csülökkel. A csülök kissé túlméretes volt, maradt belőle jócskán, így a maradék felhasználására sonkás félholdat sütöttem. Na nem mintha a leves után tudtunk volna enni még bármit is, de uzsonnára, vagy teával könnyű vacsoraként azért jól esik. Meg persze társaságban sör vagy bor mellé, de ezt most két héttel a babánk érkezése előtt inkább kihagyom.
A sütemény tésztája egyszerű omlós tészta tejföllel gyúrva, a töltelékhez sem kell ízesítőkön és tejfölön kívül egyéb alapanyag, viszont garantált sikere van.
Melegen és hidegen is egyaránt finom. A receptben megadott mennyiségből nekem tizenhat darab félhold jött ki.

Recept

A tésztához
20 dkg liszt
10 dkg vaj
egy tojás sárgája
2-3 evőkanál tejföl
só

A töltelékhez
20 dkg főtt füstölt csülök (húsosabb részek)
1-2 evőkanál tejföl
egy kiskanál mustár
só, bors

A tetejére
Tojásfehérje
Köménymag

A tészta hozzávalóit gyorsan összegyúrom és hűtőszekrényben legalább egy órát pihentetem, de előző este is elkészíthető.
Ezalatt a töltelékhez a sonkát megdarálom, összekeverem a tejföllel, mustárral, borssal és sózom is, ha a füstölt hús nem elég sós.
A tésztát vékonyra nyújtom és pohárral kb. 5 centi átmérőjű köröket szúrok ki belőle. Minden kör közepébe teszek egy kiskanálnyi sonkás tölteléket, a tésztát ráhajtom, a széleknél villával összenyomkodom. A félholdakat sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom, a tetejüket a tésztakészítésnél megmaradt tojásfehérjével lekenem és megszórom pár szem köménymaggal.
Előmelegített, 180 fokos sütőben 15-20 perc alatt megsütöm.

Birskompót

Lassan itt a birs szezonja, a zöldségesnél már láttam is egy pár darabot. Érdemes vele közelebbről is megismerkedni, mert vitaminokban gazdag, az emésztést, koleszterinszintet kiegyensúlyozó hatással bír, női bajokra is használ, gyulladáscsökkentő és nem utolsó sorban nagyon finom.
Nyersen nem fogyasztható, készíthető belőle viszont befőtt, lekvár, kompót, savanyúság, leves, gyümölcskrém. No meg persze birsalmasajt.

Szeptember végén, október elején érik, állítólag nem érdemes megvárni, amíg teljesen sárga lesz, mert húsa elszíneződik, akkor kell szedni, amikor még zöldessárga.

Nálunk most kompótként került az asztalra, az ebéd kiegészítőjeként. Attila ugyanis rántott húst rendelt, természetesen krumplipürével, én meg úgy gondoltam, hogy a hús mellé amolyan nagymamás módra jó kiegészítőként fog szolgálni a birskompót.

Recept

4 birsalma/-körte
4-5 szegfűszeg
3-4 evőkanál cukor
egy rúd fahéj
egy szem csillagánizs
fél citrom leve és két citromkarika

A legnehezebb dolog az egészben a gyümölcs előkészítése, gyengébbek részére jól jöhet az erősebbik nem segítsége is.
A birsalmákat megpucolom, kiszedem a magházat, majd kisebb darabokra vágom. Igyekszem gyorsan dolgozni, mert hamar barnul, ha ez nem jön össze, citromlével enyhíthető a helyzet.
A feldarabolt gyümölcsöt lábosba teszem, felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi. Beledobálom a fűszereket, a cukrot, citromkarikákat, belenyomom a citrom levét és lassú forralással a birs puhulásáig főzöm, ez most forrás után kb. 10-15 perc alatt puha lett. (A csillagánizst negyed óra után ki szoktam venni, ne legyen olyan erőteljes az íze.) Levével együtt üvegtálba öntöm és fogyasztásig hűtőben tartom.

Túrós-szilvás lepény

Csak egyetérteni tudok Ágival , a szülés előtti fészekrakás nálam is leginkább a sütemények előállításában csúcsosodik ki. Persze főzök is, de olyasmiket, amiket korábban már feltettem, vagy annyira nem nevezhetők receptnek, hogy nem tartom őket bejegyzésre alkalmasnak. A sütés az más, állandóan új, még nem próbált recepteket keresek az itthon található hozzávalók felhasználására.
Ez a sütemény is ebből az indíttatásból készült, mert kellett valamit kezdeni a lejárathoz közeledő házi túró felhasználására.
A receptet egy régi Magyar Konyha recepteskönyvben találtam, elég egyszerű és használható, nem mellékesen pedig nagyon finom.
Az eredeti szerint két evőkanál zsemlemorzsával kellett volna megszórni a tetejét, én inkább lereszeltem 3 db Hobbits kekszet és ezt szórtam rá, így biztos sokkal finomabb.

Recept

50 dkg áttört túró
3 nagy vagy 4 kisebb tojás
egy csomag sütőpor
15 dkg porcukor
6 dkg liszt
egy evőkanál vaníliáscukor
reszelt citromhéj
75 dkg szilva
fahéj
4 dkg vaj
2-3 evőkanál zsemlemorzsa/ kekszmorzsa
vaj és liszt a tepsi kikenéséhez

A szilvákat megfelezem és 5 dkg procukor és fahéj keverékében fél órát pihentetem. Ezalatt elkészítem a tésztát.
A túrót a tojások sárgájával, sütőporral, porcukorral, vaníliáscukorral kikeverem, hozzáadom a reszelt citromhéjat, végül a lisztet és a tojásfehérjéből vert kemény habot. A massza felét kivajazott-lisztezett tepsibe kanalazom, a tetejét kirakom a lecsepegtetett szilvával, majd betakarom a túrós tészta másik felével. A tészta nem túl sok, nem kell megijedni, ha nem jut mindenhová. A tetejére morzsolom a vajat, meghintem kekszmorzsával és előmelegített 170 fokos sütőben addig sütöm, amíg a beleszúrt tűre már nem ragad a massza. Ez kb. fél óra.
Akár melegen, akár hidegen fogyasztható. Jellegében a clafoutishoz hasonló, de az állaga krémesebb.

A királyleányka tortája

Lassan beköszönt az ősz, ezzel együtt a szüreti mulatság ideje is. Bár nekünk nincs szőlőnk, kertszomszédaink, Jucika néni és Gyula bácsi jóvoltából nem gyakran kell boltba menni ezért a gyümölcsért. Jómagam folyékony állapotban jobban kedvelem a szőlőt, mint gyümölcsként, de hetek óta foglalkoztat, hogy valamilyen süteményt készítsek a felhasználásával.
Ennek most hétvégén jött el az ideje, gondoltam, ha már anyukámék jönnek, csinálok egy szőlős tortát.
A kiindulási alapot a Fanny konyha ehavi számában találtam meg, a sütemény tésztájának receptje onnan származik, de a krém saját fejlesztés, mert nem volt kedvemre való az eredetiben található tömény vajas tortakrém.
A sütemény különlegessége, hogy a szőlő frissen és bor formájában is megtalálható benne, mind a tésztájában, mind pedig a krémben. A torta a nevét a felhasznált borról - Bujdosó Királyleányka- kapta.

Recept

A tésztához

20 dkg vaj
20 dkg cukor
egy csomag vaníliás cukor
3 tojás
30 dkg liszt
2 dl királyleányka
egy csomag sütőpor
egy citrom reszelt héja

A krémhez

2 dl királyleányka
15 dkg cukor
3-4 szem szegfűszeg
egy rúd fahéj
egy citrom leve
4 dl tej
egy csomag főzős vaníliás pudingpor
2,5 dl tejszín
a díszítéshez szőlőszemek

A süteményhez a cukrot a puha vajjal, és vaníliás cukorral habosra keverem, egyenként beledolgozom az egész tojásokat. A lisztet a sütőporral, a citromhéjjal és egy csipet sóval összekeverem és kanalanként belekeverem a tojásos masszába, közben fokozatosan adagolom hozzá a bort is. Kivajazott-kilisztezett 23 centis kapcsos tortaformába öntöm és előmelegített 180 fokos sütőben 45 percig sütöm. Hagyom kihűlni és két lapra vágom.
Közben a krémhez a bort a cukorral, szegfűszeggel és fahéjjal sűrű sziruppá főzöm, és hagyom langyosra hűlni (a fűszereket teatojásban célszerű beletenni, mert így könnyebb eltávolítani) . A pudingport 4 dl tejjel sűrű masszává főzöm, belekeverem a forraltboros szirupot, a citrom levét, jól kikeverem és kihűtöm. A tejszínből kemény habot verek és a pudingos masszát fellazítom vele. Ezzel a krémmel töltöm meg a tortát és kívülről is körbekenem vele. A tetejét szőlőszemekkel díszítem. Jól lehűtve tálalom.

Megkésett epilógus: velős pirítós

Gondolom, mindenki emlékszik Krúdy Szindbádjának régimódi, polgári-békebeli hangulatot árasztó jeleneteire, melyek főszereplője a marhahúsleves, és minden, ami ehhez kapcsolódik, úgysmint velős pirítós, táfelspitz és a többi finomság. Bennem leginkább ez maradt meg.
Na, a hétvégénk ilyen hangulatban telt, ami az étkezést illeti: főztem egy jó adag marhahúslevest több kiló hússal és zöldséggel, velős csonttal, cérnametélttel. A levest három napig ettük, ezzel egy fél évre le is tudtuk a levesadagot, mert nem igazán vagyunk nagy levesfogyasztók. A húsból és a zöldség egy részéből orosz hússaláta készült, a táfelspitz kimaradt. (Szó ami szó, a melegrekordhoz nem igazán passzolt a forró, gőzölgő marhahúsleves, de megbirkóztunk vele…) Erről egyébként a VKF X. fordulójában már több részletben megemlékeztem, de egyvalami – a lényeg – kimaradt: a velős pirítós.
Ez elvileg előétel, de olyan laktató, hogy főétkezésként is megfelelő, legalábbis számunkra. Mindenesetre ebből én többet tudok enni, mint Attila, neki túl tömény, nálam azonban jöhet, bármekkora mennyiségben.

Recept

Jó nagy adag marhahúsleves, amiben a velős csontot főzzük

2-3 marha velőscsont
Pirítós
Só, bors
Pirospaprika
Fokhagyma

A levesből kihalásszuk a velős csontot és jól irányzott mozdulattal egy tányér felett kiütjük belőle a velőt, amelyet frissen készített, fokhagymával bedörzsölt pirítós kenyérre kenve fogyasztunk, tetszés szerint ízesítve sóval, borssal, paprikával.
Én a magam részéről csak sózom, mást nem igénylek hozzá.

Madártej

Nagymamám gyakran készített madártejet, amikor kicsi voltam, bizonyára így vannak vele mások is. Szerintem ez tipikusan olyan étel, ami a nagymamákhoz kötődik, nem emlékszem arra, hogy anyu valaha is csinált volna. Attila is így van vele.
Két napja azon vívódtunk, hogy mákos guba vagy madártej készüljön a hétvégére, de a másodfokú hőségriasztás idején én inkább a madártejet javasoltam (nagy ellenkezés nem volt).
Soha nem készítettem még korábban, azt gondoltam, valami ördöngös nagy dolog, pedig egyáltalán nem az, jóllehet a habgaluska készítése nem az én műfajom, de azért megbirkóztam vele.
Hamar elkészül, csak ki kell várni, hogy jól lehűljön, mert úgy az igazi. Férfiaknak lehet vele kedveskedni, általában mind odavannak érte.


Recept

6 tojás
1,5 liter tej
15 dkg cukor
egy rúd fahéj
egy rúd vanília
egy evőkanál liszt.

A tej felét felforralom a fahéjjal és a vaníliarúddal, amelyet behasítok és a tejbe kaparom a belsejét. Közben a tojásoat szétválasztom, 5 deka cukorral a tojások fehérjéből kemény habot verek. Ha a tej forr, evőkanállal galuskákat szaggatok a lassú tűzön forrdogáló tejbe. Mindkét oldalukat 2-2 percig főzöm, majd szitakanállal lehalászom és félreteszem. Egy adagba 4-5 galuskánál többet nem érdemes tenni, mert csak a magunk dolgát nehezítjük meg. Ha az összes habot felhasználtam, a forró tejhez hozzáöntöm a tej másik felét és felforralom. A tojások sárgáját a maradék cukorral és a liszttel kikeverem, óvatosan felhigítom egy merőkanál forró tejjel, majd az egészet a többi tejhez öntöm és addig forralom kevergetve, amíg kissé besűrűsödik.
A sodót miután lehűlt, mély tálba töltöm, ráteszem a galuskákat és legalább 4-5 órára a hűtőbe teszem.

Tagliatelle kagylóval

Tegnap itthon voltam, ebédre pedig valamilyen gyorsan elkészíthető ételt kellett készítenem, egyrészt mert egész nap mászkáltunk, másrészt meg az éhség nagy úr.
Korábban vettem egy kilós fagyasztott kagylót, ami eddig várt a sorára, de tegnap elérkezett annak az ideje, hogy legalább a felét felhasználjam.
A kagylót paradicsomos- boros mártásban főztem meg és tagliatellével tálaltam. Nagyon finom lett, bár ezt még lehetett volna fokozni, ha friss kagylóból készül (ez nálunk gyakorlatilag lehetetlen).
Gyakorlatilag húsz perc alatt elkészíthető, ha a mártást és a tésztát egyszerre tesszük fel.
Herkentyűs tésztákhoz állítólag vétek reszelt parmezánt adni, de ez minket vajmi kevéssé érdekelt…


Recept

60 dkg tisztított kagyló
egy 400 grammos hámozott darabolt paradicsom-konzerv
4 gerezd fokhagyma
egy paradicsom
8-10 levél bazsalikom
egy kis csokor petrezselyem
2-3 dl száraz fehérbor
só, olívaolaj
50 dkg tagliatelle tészta

A fokhagymát vékony szeletekre vágom, olívaolajon átfuttatom, majd rádobom a kagylót még fagyasztott állapotában. Meglocsolom a fehérborral, rászórom a felaprított petrezselymet, rádobom a felszeletelt paradicsomot, kissé megsózom és a kagyló puhulásáig főzöm. Ekkor beleöntöm a paradicsomkonzervet, beleszórom a felcsíkozott bazsalikomlevelet és 8-10 perc alatt készre főzöm. A közben kifőzött tagliatellével tálalom, amelyet a szósszal kicsit össze is melegítek, hogy a tészta beszívhassa a mártást.

Tejfölös gombás marharagu

Vasárnapra találomra vettem le a főzésre szánt húst a fagyasztóból, majd hosszas töprengés után jöttem rá, hogy marhalábszár, amit éppen kiolvasztok. Egy tejfölös ragut készítettem végül belőle – ha már van házi tejföl, éljek is a lehetőséggel – gombával, mediterrán fűszerekkel.
Tartottam tőle, hogy jó sokáig kell majd párolni a húst, ismerve a hazai marha minőségét, ám legnagyobb meglepetésemre szűk egy óra alatt olyan puha volt mint a vaj, köszönet érte Borda hentesnek.
Tésztát főztem mellé, de lehetett volna akár puliszkával vagy zsemlegombóccal, esetleg rizzsel is enni.

Recept

80 deka marhalábszár
10 deka füstölt szalonna
egy nagy fej lilahagyma
50 deka gomba
3 gerezd fokhagyma
két ág rozmaring
egy babérlevél
kakukkfű
pár levél bazsalikom
frissen őrölt feketebors, só
4-5 dl húsleves
2-3 dl tejföl
egy kanál liszt
pár csepp citromlé

A felkockázott szalonnát kiolvasztom, rádobom a feldarabolt húst és erős tűzön fehéredésig sütöm, közben borssal ízesítem. Lejjebb veszem a lángot, hozzáadom a felaprított hagymát, fokhagymát, a zöldfűszereket, sózom, felöntöm a húsleves felével és fedő alatt puhára párolom. Ha elfőné a levét, húslevessel pótolom. Ha a hús már puha, beledobom a nem túl apróra darabolt gombát és ezzel még 6-8 percig főzöm fedő nélkül. Ezalatt a leve kissé besűrűsödik. A tejfölt a liszttel elkeverem és a ragu levét kissé besűrítem. A végén pár csepp citromlével teszem pikánsabbá. Főtt tésztával ettük.

Kelkáposzta főzelék

A blogra eddig már felkerült néhány főzelék, de a kelkáposzta eddig nem volt közte. Ennek okát nem tudnám megmondani, mint ahogy azt sem, hogy miért készítem ritkán, ezek a tények.
Most hétvégén azonban megkívántam, így szombaton kelkáposzta főzelék volt a menü fasírttal.
Mindketten sok fokhagymával és köménymaggal szeretjük, és ez azon kevés főzelékek egyike, amelyet paprikás rántással sűrítek.
Feltétnek számomra a fasírt a tökéletes választás, de sokan eszik pörkölttel is.

Recept

Egy szép nagy fej kelkáposzta
5-6 szem krumpli
4-5 gerezd fokhagyma
kiskanálnyi köménymag
liszt
pirospaprika
olaj, só

A kelről lebontom a külső, csúnyább leveleket, kitorzsázom, a leveleket megmosom, majd ujjnyi vastag csíkokra vágom. Annyi hideg vizet öntök alá, amennyi ellepi és forrásig főzöm. Pár percet hagyom forrni, majd leöntöm róla a vizet. Ismét vizet öntök rá, annyit, amennyi félig ellepi, mellédobom a felkockázott krumplit, a felezett fokhagyma gerezdeket, a köménymagot, sóval ízesítem és a zöldségek puhulásáig főzöm. Közben a lisztből olajjal és a pirospaprikával rántást készítek és ezzel sűrítem be a főzeléket. Fasírtot sütök mellé.