Tükröm-tükröm

Doctor Pepper invitált egy nagyon jó kis játékra, melynek lényege, hogy mazsolázzunk a kezdeti blogbejegyzéseinkből és képeinkből, és keressük meg a legidétlenebb szövegeinket, valamint a legrosszabb és legjobb fotót. Mivel úgy gondolom, az önirónia és az önkritika igen egészséges, én is belelapoztam a legelső fejezetekbe.
A szövegeket még nem is találtam annyira gáznak, bár azért van egy-két izgalmas szófordulat, de némelyik kép magáért beszél, olyan rossz.

A bejegyzések közül megmosolyogtat a következő, mert – főleg az utóbbi időben – ez a „mindentegymondatbaakarokleírni” stílus egyáltalán nem jellemző rám:

„Ma anyu szülinapját ünnepeltük, ennek örömére az ünnepelt főzött.Olyan trakta volt, hogy biztos nem fogok ma vacsorázni!!!Meleg előételként hortobágyi húsos palacsinta - "tegnap ezt csináltam, meg kell kóstolnod... "-, ezután egy tányérnyi palócleves, ahogy ő főzi (marhanyakkal, krumpli nélkül, citrommal savanyítva), majd libasült, uborkasaláta tökmagolajjal - ami mennyei - és hagymás krumpli, majd - ha ez nem lett volna elég - sütemény......Ha HÉV-vel kellett volna hazajönnöm, lehet nem szállok le a megfelelő időben....Most még írni sincs kedvem ételekről, ezért mára ennyit, holnap folyt köv...”
És ez is vicces, már csak az ételkészítés menete miatt is:

„A mai nap jól kezdődött: mi a korán kelők fél tízkor keltünk. Ilyenkor már ébredésnél tiszta ideg szoktam lenni, mert mindig úgy érzem, elment a napom. Ez meghatározta a további események menetét is.Tegnap vettem két szép csontozott csülköt, ebből adódóan eleve elrendeltetett, hogy csülök lesz pékné módra. Ekkor még nem sejtettem, milyen kínlódásnak nézek elébe. (Hozzá kell tennem, hogy így még nem jártam ezzel az étellel.)A csülök az istennek nem akart megpirulni, ropogósra sülni, utána az egész tűzhelyt -biztos büntetésből-véletlenül leöntöttem kb. egy liter húslevessel, úszott is a konyha, de 15 perc alatt sikerült rendet tennem. Utána a krumpli sem akart megsülni rendesen. Már a csülöknél felment az agyvizem, de végül kedvesem mentőötletét alkalmazva sikerült elkészíteni az ebédet megfelelő minőségben.Mindenesetre ezzel a sütővel többé ilyet nem csinálok.”

Egyébként szerintem a legrosszabb kép is a csülökhöz kapcsolódik (olyan, mintha a tányérba hányt volna valaki), ami ennek ellenére az egyik legnépszerűbb bejegyzésem.

És persze, a 100. bejegyzésem sem maradhat ki, ahol már szinte a Parnasszuson éreztem magam, olyan fennköltre sikeredett:

„Aki ismer, az tudja: munkamániás vagyok, éppen ezért otthon is dolgoztam. Ez viszont nincs túl jó hatással a családi életre, kaptam is érte Attilától rendesen. Miska nevű kedvenc kutyám halála és egyéb – elsősorban munkahelyi személyi – problémák miatt rendesen magam alatt voltam, kellett valami, amivel kirángatom magam ebből a kátyúból, mert általában magam oldom meg a problémáimat, siránkozni nem szeretek, hiszen más siránkozásához sincs türelmem, nemhogy a magaméhoz.Kedvenc szórakozásom viszont a főzés és egyéb konyhában illetve a kerti grillnél történő tevékenykedés, valamint az ezzel kapcsolatos irodalom gyűjtése és olvasása, így a téma eleve adott volt.Az ihletet természetesen más gasztroblogokból merítettem, elsősorban Fűszeres Eszter,Dolce Vita, Mamma és Lila Füge írásait olvasgatva, no meg természetesen nem hagyható ki Chili&Vanilia, talán az ő blogját láttam először. Kezdetben csak recepteket kerestem, majd elkezdtem rendszeresen olvasni a beírásokat, rátaláltam a bloGasztro-ra, és szépen lassan megismerkedtem a többi bloggerrel és bloggerinával.Azon az estén, amikor megszerkesztettem a blogot és megírtam az első bejegyzést, nálunk volt Attila egyik barátja, ment a társalgás az autókról és főleg motorokról, ehhez meg azért én annyira nem tudok hozzászólni, rátaláltam a blogspotra és létrehoztam ezt itt.Azóta hobbimmá és szenvedélyemmé vált, nagyon élvezem a rceptek leírását, fotók elkészítését, és külön örülök, ha kommentek érkeznek, vagy valaki valamilyen tanácsot kér. Büszkén mutattam anyukámnak, anyósomnak és kollégáimnak – főleg Anikónak, akit nem titkolt szándékom megfertőzni a sütés-főzés örömével - , ők pedig elkezdték mutogatni ismerőseiknek. Boldogan nézem a statisztikákat, örülök, mint egy gyerek, amikor meglátom, hányan, milyen országból olvassák bejegyzéseimet. A legjobban annak örülök, amikor Attila elmesélte, hogy amikor dolgozom, elolvassa bejegyzéseimet és mindig sikerül megmosolyogtatni.

A blogolás előnyei

-Alig hozok haza munkát

-Jó hobbi, ami kikapcsolja az embert

-Külföldi receptek olvasása során használom a már megszerzett tudást

-Sok ötletet kapok a blogtársaktól

-Jó érzéssel tölt el a kommentek olvasása és az olvasók kedves hozzászólása

-Változatosan étkezünk, mert igyekszem mindig újat kitalálni

Hátrányok:

-Attila nem tud annyi motoros cikket olvasni az interneten

-Nem tudja azonnal felfalni az ételt, mert le kell fotózni

-Kicsit függő lettem (persze a jó értelemben)

-Nagyon kell figyelni a súlyunkra…

E bejegyzés alkalmával kívánok minden bloggernek és olvasómnak további jó blogolást, olvasgatást és boldog karácsonyt, új évet. (Magamnak meg továbbra is sok olvasót és kommentet….)”

És végül jöjjön a mostanában legkedvesebbnek tartott fotóm a burritoról:

Egyébként minden egyes gondolatot ma is igaznak tartok, és bocs, ha kicsit hosszú voltam. A stafétát ezennel továbbadnám Loriennek, Beatbullnak és Piszkének.

Az első kép forrása: Dreamstime.com

Lamington avagy ausztrál kókuszos sütemény

Ismét sütemény következik, amelynek helye lehet akár az ünnepi asztalon is. Maga a recept a Good Food-ról származik, de Fakanálnál is megtalálható egy változata.
A sütemény eredeti neve lamington, és egy ausztrál nemzeti ételről van szó. Ez némi bonyodalmat is okozott a Good Foodon, mert a recept nem ezen a néven került fel, és az ausztrál olvasóközönség emailben követelte a megfelelő elnevezés használatát, sikertelenül.

A süti hasonlít a magyar kókuszkockára is, de az ausztrál változat tésztája nem tartalmaz mézet. A máz összetételét kicsit megváltoztattam: megnöveltem a mennyiséget és csökkentettem a cukor adagolását, mert már első olvasatra is túl édesnek találtam.

Egyébként a Good Food receptjeit mindenkinek csak ajánlani tudom, szégyent még nem vallottam velük, ráadásul érdemes a kommenteket is elolvasni, mert én például onnan tudtam meg, hogy miként lehet nagy koszolás nélkül csokival bevonni ezt a kissé morzsálódós tésztát.

Recept

A tésztához

10 dkg puha vaj
10 dkg cukor
két felvert tojás
14 dkg liszt
egy evőkanál sütőpor
két evőkanál kakaó
két evőkanál tej

A bevonáshoz

15 dkg étcsokoládé
15 dkg kókuszreszelék
6 dkg vaj
2 evőkanál porcukor

A sütőt – légkeverésen – 160 fokra előmelegítem, a sütőformát – mely lehet kisebb tepsi vagy kapcsos tortaforma is – sütőpapírral kibélelem.
A cukrot a vajjal krémesre keverem robotgép segítségével, majd hozzáadom a felvert tojást és ezzel is jól összedolgozom.
A sütőport, lisztet, kakaót összeszitálom, majd a cukros-vajas keverékbe forgatom, végül a tejet is belekeverem. A masszát a sütőformába öntöm és 18-20 perc alatt megsütöm. A formában hagyom kihűlni, ezután pedig kockákra vágom, de nem választom le a sütőformáról. És most jön a trükk: a tésztát a sütőlappal együtt a fagyasztóba teszem egy órára.
A bevonathoz a csokit a vajjal gőz fölött megolvasztom és a cukrot is belekeverem. A fagyott tésztakockákat egyenként az olvasztott csokiba mártom, majd meghempergetem a kókuszreszelékben, végül egy tálra teszem, és kicsit várok, hogy megszikkadjon, majd tálalom.

Gyümölcsös-fűszeres pálinka

Kicsit fáziskésésben vagyok. Most, hogy már lezajlott az aktuális VKF-forduló, kezdenek rámtörni az ötletek. Ez az ital is ideális lehet karácsonyi ajándéknak, annak, aki szereti a pálinkát. Maga az ötlet Attiláé, de az én kezem is benne volt a dologban.
Nálunk mindenki szereti a pálinkát, kedvencünk az újfehértói fürtös ágyas meggypálinka, de a jóféle házi pálinkát sem vetjük meg. Ezzel nekem csak az a bajom, hogy kevés az igazán jó ízű házi pálinka, ráadásul számomra az alkoholfoka is túl magas, én jobban higítva szeretem.
Egyik ismerősünk jóvoltából birtokon belülre került két liter öt éves szilvapálinka, ami önmagában is finom, de szerettük volna még ünnepibbé tenni, ezért megágyaztunk neki.
Aszalt gyümölcsöket és karácsonyi fűszereket használtunk, ezek a pálinkát már egy nap alatt rubinvörösre festették, az ízét pedig kellemesen ellágyították. Mézet nem használunk, mert a mézes pálinkáért egyikünk sincs igazán oda.
A gyümölcsös verzión kívül készítettünk egy kis elixírt is, felső légúti bántalmak kezelésére, gyömbérrel és chilivel, ami bitang erős lett, de mégsem ihatatlan.
Most a gyümölcsös-fűszeres itóka receptje következik.

Recept

5 dl szilvapálinka
10-12 szem aszalt feketecseresznye
3-4 szem aszalt sárgabarack
3-4 szem egész szegfűszeg
3-4 kis darab durvára tört fahéjrúd

Egy szép üveg aljára begyömöszöljük az aszalványokat és rászórjuk a fűszereket, majd feltöltjük pálinkával. Fontos, hogy az üveg legyen teljesen száraz, víz ne kerüljön bele.
Az üveget lezárjuk, felrázzuk, majd fogyasztásig félretesszük, néha, ha eszünkbe jut, felrázzuk.
Mi másnap megkóstoltuk, már akkor érezhető volt az ízbeli változás is.

Túrósajt 2.0

Aki mer, az nyer, és ez tényleg így van!
Már az első sajtkészítős posztban jeleztem, hogy módosítani fogom a receptet, és a tojás elhagyásával is megpróbálom elkészíteni a sajtot. Nem értettem ugyanis, hogy mi keres egy sajtkészítményben tojás. Így utólag átgondolva a dolgot, ez biztos valami biztonsági intézkedés lehet arra az esetre, ha nem állna össze a sajt, de most már bizonyíthatóan felesleges.
Ezúttal zöldfűszeres-fokhagymás túrósajtot gyártottam, és elégedett vagyok mind az állagával, mind az ízével. A sajt tömör, vágható, gomolyasajthoz hasonló, az íze pedig teljesen rendben van. A fűszerezése két lépcsőben történt: a túrót 2-3 gerezd reszelt fokhagymával ízesített tejben főztem meg, majd a friss zöldfűszereket (bazsalikom, kakukkfű, oregano) a második hevítés előtt, a sózással egyidejűleg adtam hozzá.
A recept eredetije a fenti linken megtalálható.
Aki esetleg ajándékba elkészítené, mindenképp ezt a továbbfejlesztett recept alapján tegye, nagyságrendekkel jobb, mint a másik.

Köszöntő

Kívánom mindenkinek, hogy a Mikulás jól tömje tele a csizmáját mindenféle földi jóval, ha eddig még nem tette volna meg!

Kép forrása: Dreamstime.com

Töltött kenyér

Ezt a kenyeret hirtelen felindulásból sütöttem. Attilának zúzapörköltet főztem vacsorára, de én nem szeretem a zúzát, így padlizsános tésztát készítettem magamnak. A padlizsános raguból maradt pár kanálnyi, amit kidobni nem akartam, ez lett a töltelék alapja, amit főtt sonkával és sajttal egészítettem ki.
A tészta az a kenyértészta, amit rendszeresen sütök, csak ez most nem a megszokott téglaformában készült.
A végeredmény nagyon finom, egy pohár bor mellé rágcsálnivalóként, előételnek, vagy vacsorára egy pohár teával.
Egyetlen negatívum, hogy a feltekerés nem sikerült a legtökéletesebben, a sajt sütés közben kifolyt, ezért aki próbálkozna vele, annak javaslom, hogy ne mozzarellát, hanem valamilyen kemény, kevésbé olvadós sajtot használjon.

Recept

A padlizsánraguhoz

Egy padlizsán
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj
4 evőkanál passzírozott paradicsom (passata)

5 szelet főtt sonka
5 szelet sajt/ egy golyó mozzarella

A kenyértésztához
50 dkg liszt
két csapott teáskanál só
2 evőkanál olívaolaj
egy zacskó szárazélesztő (7grammos)
2,8-3 dl langyos víz


A tésztához valókból robotgép segítségével rugalmas tésztát dagasztok és duplájára kelesztem.
Amíg a tészta kel, a raguhoz a padlizsánt felkockázom és 15 percre besózom, majd a kiengedett levét lemosom, lecsepegtetem. Az olívaolajat felforrósítom, rádobom a padlizsánt, a felszeletelt fokhagymát és kevergetve puhára sütöm-párolom. Hozzáadom a paradicsomot, sózom, beleszórom a bazsalikomleveleket és pár perc alatt erős lángon összefőzöm. Sűrűnek kell lennie, hogy ne áztassa el a tésztát.
A megkelt tésztát kicsit átgyúrom, lisztezett felületen kb. gáztepsi méretűre nyújtom. A széleken 2-3 centis sávban szabadon hagyom a tésztát. Gondolatban harmadolom a tésztalapot, a középső harmadot megkenem a padlizsános szósszal, a tetején elosztom a sonka-és sajtszeleteket, majd a töltelékre óvatosan ráhajtom az alsó, majd a felső harmadot. (Én a formázást sütőpapírral bélelt tepsin végeztem, hogy ne kelljen rakosgatni a megtöltött kenyeret, amely így a töltést követően mehet is a sütőbe. ) A megtöltött tésztát 15-20 percig pihentetem, a sütőt közben 200 fokra melegítem. Pihentetés után a kenyeret vízzel megkenem, és kb. 30-40 perc alatt megsütöm. Hagyom legalább langyosra hűlni és csak utána szeletelem.

Kellemes hely:-)

Marcsi szerint a blogom egy kellemes hely:-)
Remélem, hogy ezt mások is így gondolják, bár a törzsolvasók számának növekedése adhat némi megnyugvást ezzel kapcsolatban.
Olvasóimat arra kérem, hogy kommenteljenek bátran továbbra is, és jelezzék akár levélben, akár megjegyzés formájában, hogy mi az, ami tetszik, mi az ami nem, valamint hogy milyen recepteket szeretnének látni a jövőben.
Ezennel továbbadom a díjat azoknak, akikhez igen gyakran nézek be mostanában: Mirellenek,
Ízbolygónak, Beatbullnak, Loriennek és Szepykének.