Citrusos saláta

Mint már írtam tegnap, a pácolt szűzérméhez Nigella egyik receptje alapján készítettem a salátát.

Ez a recept is az Egész évben nyári ízek (Forever Summer, 134. oldal) című könyvéből származik, amit egyébként nagyon kedvelek. Ő hideg marhasülthöz tálalja, de szerintem a pácolt sertéshez is igen jól passzol.

Az eredetiben felhasznált citrusféle a citrom, de én emellé még grapefruitot is használtam és egy csipet cukorral ellensúlyoztam a savasságát, főként Attila kedvéért. Ezen felül úgy döntöttem, hogy egy avokádót is belekockázok a salátába, ami tovább lágyította az ízeket.
Igazi kánikulában felüdülés lehet, kellemesen savanykás, hűsítő körítés annak ellenére, hogy a chili kissé tüzessé teszi.

A képen gyakorlatilag a tegnapi ebédem látható teljes valójában: felcsíkozottt pácolt szűz, saláta, joghurttal kikevert tahini és pita. Annyira ízlett, hogy alig várom, hogy megismételhessem. Remélem minél előbb eljön a nyár – de legalább a tavasz - , hogy minden nap hasonlóan színes és ízes fogások kerüljenek az asztalra, bár így télen egy hasonlóan színes összeállítás nagyot dob az ember hangulatán…

Recept

Személyenként két marék vegyes salátalevél (jégsaláta, endívia, frisée, radicchio)
Egy érett avokádó
Egy piros chili
Egy citrom
Egy pink grapefruit
Egy nagy csokor petrezselyem
Só, csipet cukor

A citromról és a gapefruitról teljesen levágom a héját, és a keserű fehér részt. A gyümölcshúst felkockázom, tálba teszem, ráöntöm a felfogott levet is. Sózom, egy csipet cukorral szelidítem az ízét, hozzáadom a felkarikázott chilit és a nem túl apróra vágott petrezselymet. Az avokádót meghámozom, magját kiveszem, felkockázom és a gyümölcshöz keverem. Ezt a salsa-szerű keveréket tálalásig behűtöm. Tálalás előtt a tányérokra két marék salátalevelet halmozok és rákanalazom a gyümölcsös keveréket. Mivel a pácolt szűzérmével tálaltam, a salátát meghitettem egy-két kanál páclével is, amiben a húst érleltem.

Fehér húsokhoz, halakhoz pikáns kísérő, de keverhetünk bele főtt garnélát, vagy tenger gyümölcseit is, és önálló ételként fogyaszthatjuk.

Hideg pácolt szűzérme

Régóta szemezek Nigella egyik receptjével (Lomo de orza, Egész évben nyári ízek 118. oldal). Mivel ma anyukámékat vártam látogatóba, gondoltam, elkészítem, úgyis mindig olyan harapnivalót készítek ilyenkor, ami előre elkészíthető és általában változatos köretekkel – saláta, különböző mártások – tálalható, hadd csipegessen mindenki mindenből. Igaz a látogatás a rossz idő miatt elmaradt (esőnap jövő hétvégén), az étel mégis elkészült.

Igazi nyári fogás, de a hozzávalók alapján bármikor elkészíthető, vendégváráshoz ideális.

Egyedül a neve nem nyerte el tetszésemet, én ennél egyszerűbben fogalmaznék: ez egy sült, fűszerolajban pácolt hús, amelyet szobahőmérsékleten kell fogyasztani. Az eredeti recept szerint karajszeleteket kellene használni, nálam csak szűzpecsenye volt, így abból vágtam érméket a pácoláshoz.

A körete szintén egy Nigella-recept alapján készített saláta - salsa (?) - volt, de erről majd később fogok írni, és adtam mellé pitát meg tahinát is, így kissé internacionális lett a dolog.

Az általam leírt adag szerintem legalább 6-8 főnek elegendő.

Recept

2 vékonyabb szűzpecsenye
2.5 dl olívaolaj+ még 2 evőkanál
fél citrom leve és reszelt héja
3-4 ág rozmaring
4 gerezd fokhagyma
csipetnyi szárított kakukkfű
só, frissen őrölt feketebors

A szűzpecsenyét 2.5 cm-s érmékre vágom, tenyérrel kissé meglapogatom. Sóval és frissen őrölt borssal meghintem, majd a 2 evőkanál felforrósított olívaolajon nagy lánggal mindkét oldalukat pirosra sütöm. Utána mérsékelem a lángot, ráteszek egy fedőt, és addig sütöm, amíg teljesen átsülnek (6-7 perc) . A megsült szeleteket egy akkora lapos kerámiatálba teszem, amiben egy rétegben elférnek, és leöntöm a maradék olajjal. A rozmaringágakról lehúzom a tűlevélkéket és felaprítom, a fokhagymát is apróra vágom. A fűszerekkel egyenletesen meghintem a szűzérméket, megszórom a citromhéjjal, majd ráfacsarom a citrom levét. A tálat lefedem alufóliával és ha nincs túl meleg, szobahőmérsékleten, ellenkező esetben a hűtőben pihentetem egy éjjelen át.
Ha enni akarunk, a szeleteket ferdén hosszúkás csíkokra vágom és saláta meg valamilyen mártás kíséretében tálalom.

A pácolás előtt kissé keménynek tűnő, teljesen átsütött hús a fűszeres olajban visszapuhul és nagyon aromás lesz. A pácba egy kevés balzsamecet is mehet, nem rontja el.

Mustáros-hagymás csirke

A mai ebéd receptje Anikó kolléganőm közvetítésével jutott el hozzám. Nemrég költöztek albérletből első saját lakásukba, így most kezdi megtapasztalni, milyen az, ha ő az úr a konyhában. Ez a recept - amely egyébként Stahl Judit Gyors szárnyas ételek című könyvéből származik- volt az egyik első konyhai remeklése, amivel nagy sikert aratott, így gondoltam, én is kipróbálom.

A könyvet átlapoztam, és a benne szereplő recepteknek legalább a felét kipróbálásra érdemesnek tartom.

A fűszerezésen annyit alakítottam, hogy a csirkedarabok mellé egy ág friss rozmaringot és pár gerezd fokhagymát tettem, a vöröshagymát meg lilahagymára cseréltem, szerintem ez csak előnyére válik. A csirkét pedig olívaolaj helyett étolaj és vaj keverékén sütöttem elő.

Recept

1 kg csirke felsőcomb
2 fej lilahagyma
2.5 dl száraz fehérbor
2 evőkanál dijoni mustár
1 evőkanál olaj
3 dkg vaj
só, bors
egy ág friss rozmaring
2-3 gerezd fokhagyma

A hagymát vékony karikákra vágom, a csirkecombokat sóval, frissen őrölt borssal bedörzsölöm. Olyan serpenyőben, ami a sütőbe is betehető, felforrósítom a vajat és az olajat és a csirkedarabokat elősütöm. Ha már aranybarnás színük van, kiszedem, félreteszem. A visszamaradt zsiradékban kb. 15 perc alatt kevergetve barnára sütögetem a hagymát, ráteszem az egészben hagyott, pucolt fokhagymagerezdeket és a rozmaringágat, a fűszeres hagymán elrendezem a csirkecombokat, majd felöntöm a borral kikevert mustárral. Felforralom, majd alufóliával lefedve előmelegített sütőben kb. fél óra alatt puhára sütöm. Ezután leveszem a fóliát és fedetlenül kissé megpirítom a húst.

Miután Attila megjegyezte, hogy milyen rég (?) ettünk krumplipürét, azzal tálaltam.

Sajtos-grapefruitos kukoricasaláta

Kiskoromban anyu nagyon sokszor csinált almás-sajtos kukoricasalátát, amit nagyon szerettünk.

Egyik este megkívántam a zöldféléket, és eszembe jutott ez is, de a recept jelentős átalakításon ment át az itthon lévő alapanyagok miatt.

Az eredetiben nincs zöldsaláta és mint a neve is mutatja, almát tartalmaz, ami azonban nem volt itthon, így grapefruitot használtam. Az én ízlésemhez ez még közelebb is áll, mert a kukorica eleve édeskés, az alma szintén, viszont a grapefruit fanyar-savanykás íze ezt ól ellensúlyozza.

Natúr húsokhoz jó köret, de én másnap ebédre csak önmagában ettem a maradékot egy zsömlével.

Recept

egy kisebb csomag salátamix

2-3 szál újhagyma

2 doboz konzervkukorica

egy pink grapefuit

2 evőkanál majonéz

2-3 dl tejföl

egy evőkanál ketchup

10 dkg sajt (most füstölt trappista volt)

só, bors

A majonézből, ketchupból, tejfölből, sóval, frissen őrölt borssal összeállítom a dresszinget, a pucolás közben kicsöpögő grapefruit-levet (illetve egy részét, mert nagyon sok volt neki) is belekeverem. Ebbe az öntetbe forgatom bele a zöldsalátát, kukoricát, az apró kockákra vágott sajtot, a felkarikázott újhagymát és a fehér héjától teljesen megfosztott, felkockázott grapefruitot. Fél órányi hűtés után tálalom.

Ha már úgy is a tenger gyümölcseit választotta Gabojsza VKF-témának, megjegyzem, hogy a sajtot garnélával helyettesítve is finom.

Gombapaprikás deluxe

Erős felindulásból főztem ma, pedig nem akartam meleg vacsorát. Viszont volt itthon laskagomba, amit már el kellett használnom, Attila pedig evett volna főtt ételt, ezért felajánlottam a gombapaprikást, mint lehetőséget. Elfogadta.

Azért lett deluxe, mert a laskagomba mellé tettem még csiperkét meg egy marék szárított erdei gombát, ami kissé megbolondította.

Mindenkinek ajánlanám, aki szereti a gombát, - nem is értem, hogy lehet nem szeretni - mert ez is a félórás ételek közé tartozik, pillanatok alatt elkészíthető. (Tovább tart a szeletelés, mint a főzés.)

Ha van időm, nokedlit készítek hozzá, de most szarvacskatésztával, meg persze savanyúsággal ettük.

Recept

50 dkg csokros laskagomba

15 dkg csiperkegomba

egy marék szárított erdei gomba

egy fej hagyma

egy zöldpaprika

fél hegyes erős zöldpaprika

egy gerezd fokhagyma

pár levélke rozmaring

pirospaprika, só

egy evőkanál liszt

2 dl tejföl

olaj

A szárított gombát negyed órára langyos vízbe áztatom, ezalatt van időm felszeletelni az egyéb hozzávalókat. A hagymát, zöld-és erőspaprikát, fokhagymát felaprítom. A laskagomba csokrainak legalját (talpát) - ez kemény lehet - levágom, és feldarabolom, nem túl apróra. A csiperkét vastagabb szeletekre vágom.

Olajon hagymát pirítok, rádobom a paprikadarabokat, addig sütöm, amíg kissé összeesnek. Hozzáadom a fokhagymát és rozmaringot, párat keverek rajta, paprikázom, felöntöm 2 dl vízzel. Sóval ízesítem, ezt az alapot kissé beforralom. Hozzáadom a lecsepegtetett szárított gombát, öt percig kevergetem a paprikás hagymán, majd hozzáadom a többi gombafélét is. Utánasózom, és addig főzöm, amíg a gomba megpuhul, de nem fő szét. A lisztet a tejfölben elkeverem, ezzel behabarom az ételt, és addig főzöm, amíg kissé besűrűsödik a leve.

Nokedlivel vagy tésztával és savanyúsággal adom az asztalra.

Tortelloni brokkolis-juhtúrós mártással

Nagyon éhesek voltunk egyik este és ez lett belőle. Gyakorlatilag a hűtőben talált hozzávalókból dobtam össze a vacsorát. A juhtúrót eredetileg más célra szántam, de mivel nem jött meg a kedvem a sütéshez, erre használtam.

A tortelloni késztermék volt, sajtos töltelékkel (ebben jobban bízom, mint a húsosban).

A végeredmény egy pikáns ízű tésztaétel lett, amire parmezánt reszeltünk, mert az legalább volt itthon. A brokkoli tetszés szerinti zöldfélével helyettesíthető, én spenótot tettem volna bele, ha ez nincs, de esetleg karfiollal is meg lehetne csinálni.

Amilyen rövid lett ez a recept, olyan gyorsan el is készül.

Recept

Egy csomag tortelloni

egy kis fej brokkoli (kb. 40 dkg tisztán mérve)

2 gerezd fokhagyma

5 dkg füstölt sonka (az íze miatt)

12 dkg juhtúró

3-4 dl tejföl

5 dkg vaj

só, bors

pár levél bazsalikom

a tetejére parmezán

A mártáshoz a vajat felolvasztom, rádobom a felaprított fokhagymát, a kisebb darabokra vágott

brokkolit és a felcsíkozott sonkát és roppanósan puhára párolom. Ekkor lehúzom a tűzről, belekeverem a juhtúrót, felöntöm a tejföllel és kicsit összeforralom. A végén a felaprított bazsalikommal, sóval, borssal fűszerezem. A mártás készítése közben kifőzöm a tésztát, beleforgatom a mártásba és pár perc alatt összemelegítem. Parmezánt reszelek rá.

Kókusztejes csirke

Attila ma rizst (!) akart enni, ami igazán nem jellemző. További kívánalom volt még a kókusztejes mártás, amit nagyon szeret. Ebből kiindulva készült a mai vacsoránk, aminek az elkészítése 30 percet vett igénybe (maximum, mert nem mértem).

Hogy az ilyen hóbortjait ki tudjam szolgálni, tartok itthon egy-két doboz kókusztejet és vörös currypasztát, ezek felhasználásával készült a mártás. Gyömbér szerencsére szintén volt itthon, vettem csirkemellet, kaliforniai paprikát és már indulhatott is a főzőcske.

Amíg a rizs megfő, van idő a hús feldarabolására és még pár perces pácolására is, és ezalatt szeletelem a zöldségeket is. Most heves felindulásból zöldborsót is tettem bele, ami jól ellensúlyozta a mártás csípős-fűszeres ízét.

A hozzávalók mennyisége 2 személyre szól, de három főt jól lehet lakatni vele.

Recept

35-40 dkg csirkemellfilé
fél sárga kaliforniai paprika
fél piros kaliforniai paprika
3 gerezd fokhagyma
3 cm gyömbér
1 piros chilipaprika
3 evőkanál sötét szójaszósz
2 evőkanál olaj
2 evőkanál vörös currypaszta
1 doboz kókusztej
15 dkg zöldborsó (mirelit)

A csirkemellet kis darabokra vágom és a szójaszósszal, olajjal, lereszelt gyömbérrel, felaprított fokhagymával összekeverem, és hagyom pácolódni, amíg a többi hozzávalót előkészítem. A kaliforniai paprikákat vastagabb csíkokra vágom, a chilit felaprítom.
Közben megfőzöm a rizst a körethez.
A wokot felhevítem, amikor már jó forró, a húst a páccal együtt beleborítom (vigyázok, nehogy égési sérüléseket szenvedjek). Fehéredésig sütöm, ekkor hozzákeverem a currypasztát, majd hozzáadom a paprikacsíkokat is. Egy-két perc után felöntöm a kókusztejjel, hozzáadom a felaprított chilit, beleszórom a borsót és ennek puhulásáig főzöm.Ízlés szerint sózom, bár a szója és a currypaszta is sós. Nem forralom be a levét, mert rizzsel körítem, amit szaftosan szeretünk.