Brassói update

Nos, aki a cím alapján valamilyen lájtosított brassói aprópecsenyére számított, az részben téved: tényleg brassóiról van szó, ami azért update, mert a receptje már korábban felkerült a blogra, de sajnos kép nélkül. A hétvégén Attila kívánságára készítettem, és így volt alkalmam lefotózni is. Az alaprecepthez képest gombát is tettem bele, mert volt némi elhasználandó készletem.

Poharas eperkrém

Ha már tegnap a spárga került terítékre, mint a tavasz egyik jellegzetes zöldsége, akkor ma következzen az eper, amit általában mindenki szeret.

Szerintem frissen, csak úgy magában a legfinomabb, de poharas krémekben is megőrzi üdeségét, éppen ezért most egy ilyen desszert következik.

Elkészítése negyed óránál többet nem vesz igénybe, ebből a két leghosszabb mozzanat az eper darabolása, meg a kész krém kelyhekbe töltése, nekem ez utóbbihoz kell a legtöbb türelem, valahogy mindig összemaszatolok mindent, a tálaláshoz kiszemelt formát is, ami nem túl gusztusos.

Ebből a mennyiségből két extra/három nagy/négy normál adag jön ki.

Recept

35 dkg eper+ pár szem a díszítéshez
25 dkg mascarpone
3 dl tejszín
3-4 evőkanál porcukor
egy rúd vanília belseje
pár csepp frissen facsart citromlé
fél pohár száraz/félédes fehérbor

Az epret megmosom, leszárogatom, majd kis darabokra vágom. Pár szemet félreteszek a díszítéshez. A feldarabolt gyümölcsre rákanalazom a cukrot, ráöntöm a bort, ízesítem a vaníliával és a citromlével. Jól összekeverem, és kb. 10 percig állni hagyom. Ha az idő eltelt, a mascarponét hozzákeverem az eperhez. A műveletet robotgéppel végeztem, így a gyümölcsdarabok kissé eldeformálódtak. A tejszínt habbá verem és beleforgatom az epres krémbe.
A félretett eperszemeket hosszában lapokra vágom és egy nagyobb borospohár alját kibélelem. Erre kanalazom óvatosan az epres krémet, a tetejét szintén eperrel díszítem. Pár órára behűtöm, mielőtt ennénk.

Tavaszi spárgaleves

Számomra a spárga jelenti az igazi tavasz beköszöntét. Érdekes módon a spárgát leginkább levesben szeretem, annak ellenére, hogy nem vagyok nagy levesrajongó.

Az én spárgalevesemben jóformán spárgán kívül nincs is más, de abból aztán van bőven, mert nem szeretem, ha csak néhány sípocska úszkál magányosan a lében. Éppen ezért legalább 80 dekát veszek hozzá. Ha valakinek ez sok, készítse fél kilóból, bár némi anyagveszteséggel a tisztítás miatt számolni kell.

Vajas vagy sajtos pirítós társaságában szoktuk enni.

Recept

80 dkg zöldspárga
egy csokor újhagyma (5 szál)
5 dkg vaj
2 dl tejszín
egy csapott evőkanál liszt
só, bors
csipet cukor

A spárgát megtisztítom, azaz az alsó végéből kb. két centit – a fásabb, keményebb részt – levágok. Ha fehér spárgát veszünk, akkor a külső vékony héját a sípok teljes hosszában leszedem, a zöldspárgának azonban finomabb a héja, így azzal nem szoktam foglalkozni. A sípokat 2-3 centis darabokra vágom.
A vajon megfuttatom a felkarikázott újhagymát, felengedem 1,2 liter vízzel. Sózom, borsozom, csipet cukrot adok hozzá, beledobom a spárgát és addig főzöm, amíg puha lesz. Ekkor szűrőkanállal kihalászom a léből a spárgadarabokat, a fejeket megtartom, a szárakat pedig a lével turmixolom. A liszttel elkevert tejszínnel finomítom, visszateszem a spárgafejeket és egy-két perc alatt készre főzöm. Vajas pirítóssal ettük.

Vallomás

A mai nap a vallomások napja, így Lila Füge után én következem. Nálunk is beköszönt a gólya, jelenleg a 16. hétben vagyok. Szerencsére eddig semmilyen problémám nem volt, és remélem, a jövőben sem lesz, így továbbra is folytatom a blogírást és a főzést.

Császármorzsa

Amióta új konyhánk van, Attila konyhai jelenléte erősödik: szívesen vesz részt bármilyen főzési tevékenységben, vagy önállóan süt-főz, igaz, nem igazán tudja még, mi hol van.

Egyik este például császármorzsát készített.

A császármorzsával érdekes viszonyban vagyok: amit menzán és egyéb helyeken császármorzsaként adnak, azt én szívből utálom. Ez a grízes változat, aminek az eredetihez sok köze nincs. Ez utóbbit viszont nagyon szeretem, a grízes a nyomába sem érhet.
Elkészítése nem bonyolultabb, mint a palacsintáé, mivel tésztája egy gazdag palacsintatészta.
Kétféleképpen is meg lehet sütni: készíthető tepsiben, a sütőben, vagy serpenyőben is. Mi általában serpenyőben sütjük. A következő recept 4 főre szól, kettőnknek a fele elegendő.

Recept

25 dkg liszt
4 tojás
4 dl tej
5 dkg rumba áztatott mazsola (elhagyható)
7-8 dkg porcukor
egy citrom reszelt héja
csipet só

A lisztet simára keverem a tojássárgával, tejjel, cukorral, egy csipet sóval, hozzákeverek 5 dkg olvasztott vajat, a mazsolát, citromhéjat, majd beleforgatom a keményre vert tojásfehérje-habot.
Ha tepsiben akarom sütni, a tepsiben 5 dkg vajat felforrósítok, ráöntöm a masszát, előmelegített sütőben világos színűre sütöm, majd deszkára borítom és apróbb darabora szaggatom.
A serpenyős elkészítésnél a vajat a serpenyőben forrósítom fel, beleöntöm a masszát, félig átsütöm, majd falapáttal apróbbra darabolom-morzsolom.
A kész császármorzsát forrón, valamilyen pikáns lekvárral, nagyon édesszájúaknak lekvárral és porcukorral tálalom. Jelen esetben a kertszomszédunk, Jucika birsalmás szederlekvárjával ettük.

Tortilla ebédre

Nagy nehezen rászántuk magunkat erre a kajára a hétvégén. Pontosabban rávettem Attilát, hogy csinálja meg a tortillát, én pedig elkészítettem az összes további összetevőt.
Immár hagyomány, hogy a pitába, tortillába szánt húscafatokat dagadóból állítom elő, amit sütőben vajpuhára sütök, majd vékony szálakra vagdosva serpenyőben, nagy lángon zsiradék nélkül lepirítok. Ezzel a módszerrel ropogós, de nem száraz hús az eredmény.
A tortillát búzalisztből készítjük, illetve Attila készíti, mer én idegösszeomlást kapok attól, hogy nem tudom megfelelően kinyújtani.
A tortillába most babpüré, zöldség és chilis-fokhagymás tejföl került, de mehetne bele guacamole is.

Recept

A tortillához
25 dkg átszitált búzaliszt
2,5 dl meleg víz

A húshoz
50 dkg nem túl zsíros sertésdagadó (a laposabb vége)
római kömény
rozmaring
só fél citrom leve
darált erős paprika
kevés olaj

A tortillába
Jégsaláta csíkokra vágva
Uborka, paradicsom felkockázva
Újhagyma felkaikázva

A babpüréhez
25 dkg vörösbab
egy chilipaprika
egy fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
pár szem egész feketebors
2 kisebb babérlevél
olaj

A tálaláshoz chilivel és egy gerezd zúzott fokhagymával kikevert tejföl.

A babpüréhez az előző este beáztatott babról leöntöm az áztatóvizet és felteszem főni annyi hideg vízben, amennyi ellepi. Beledobom a babérlevelet, borsot, chilipaprikát, és puhára főzöm. Ha már vajpuha, egy edényben olajon megpárolom a hagymát és a fokhagymát, majd beleteszem a levétől leszűrt babot. Pár percig sütöm, majd krumplinyomóval áttöröm, a bab főzőlevével higítom. Kb. olyan állagúnak kell lennie, mint egy sűrűbb krumplipüré. Tálalásig hűlni hagyom.
A húst besózom, bedörzsölöm római köménnyel, rozmaringgal és a paprikakrémmel, kiolajozott tepsibe fektetem és megkapatom mindkét oldalát erősebb tűzön. Mérsékelem a lángot, a tepsit lefedem alufóliával és kb. egy óra alatt puhára párolom, majd leveszem a fóliát és kissé megpirítom a tetejét. Tálalásig ezt is félreteszem.
A tortillába való zöldségeket felaprítom és tálba teszem.
A tortillához a lisztet a meleg vízzel rugalmas tésztává gyúrom, majd átengedem a terepet Attilának, aki kb. 22 cm átmérőjű papírvékony lepényeket nyújt belőle.(Szám szerint 5 db jött ki belőle.) Ezeket forró száraz serpenyőben 2-3 perc alatt megsütöm. Akkor jó, ha az alja halványbarna foltokat kap. Nagyobb tányérra borítva egymásra rétegezem, mint a palacsintát.

Amikor elérkezik végre az evés ideje, a húsból nagyon vékony csíkokat-szálakat vágok és kis serpenyőben zsiradék nélkül ropogós pirosra pirítom.

Az összes hozzávalót az asztalra teszem.
Mindenki a tányérján állítja össze az ebédjét: a tortillát megkenjük a babpürével, rászórunk tetszőleges mennyiségű zöldséget, arra kerülnek a húscafatok, amit pár kanál chilis-fokhagymás tejföllel locsolunk meg, majd megpróbáljuk feltekerni, mint a palacsintát.

Igazi társasági kaja, nem lehet kulturáltan enni, viszont nagyon finom.

Almás túrótorta

Lassan teljesen átköltözünk az új házba, így egyre otthonosabb minden, a konyhát is beleértve.

Igyekszem sokat használni az új sütőmet, minél előbb tapasztalom ki, annál jobb. Ennek jegyében tegnap süteményt is sütöttem.

Almás túrótortát készítettem, ami nagyon finomnak bizonyult, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól passzol egymáshoz a túró és az alma.
Az ötletet az adta, hogy mindkét hozzávalóból kevesebb volt itthon, semhogy önállóan fel lehessen használni, ezért született ez a különös házasság.

A sütemény alapreceptje Korpádi Péter-Patyi Árpád A nemzetközi konyha remekei című könyvéből származik, de a mennyiségeket és pár hozzávalót átvariáltam.

Recept

4 alma
35 dkg túró (most ebből 25 dkg ricotta)
5 dkg darált mandula
5 dkg kekszmorzsa
3 tojás
reszelt citromhéj
4-5 evőkanál porcukor
1 evőkanál vaníliáscukor
őrölt fahéj

a tésztához
20 dkg liszt
10 dkg vaj
5 dkg cukor
1 sütőpor
2 tojássárga

A tésztához valókat összegyúrom, ujjnyi vastagra nyújtom, kibélelek vele egy kapcsos tortaformát és 6-7 perc alatt közepes lángon elősütöm.
Közben az almát héjastul lereszelem, kb. 2 evőkanál porcukorral és fahéjjal megpárolom (kb. 5 perc). Ha túl sok levet enged, leöntök belőle és hozzákeverem a mandulát és a kekszmorzsát.

Az áttört túrót a cukorral, vaníliáscukorral, tojássárgákkal, citromhéjjal kikeverem, majd hozzáadom a tojásfehérjéből vert kemény habot.
Az elősütött tésztalapra rákenem az almás tölteléket, majd elterítem rajta a túrókrémet. Kb. 180 fokon 50 perc alatt készre sütöm.