2008. május 2., péntek

Az a nemszeretem sóska....


Két hete kaptam a szomszéd nénitől egy jó nagy zacskó frissen szedett sóskát. Akkor nem volt hozzá kedvem, lefagyasztottam. Most hétvégén előkerült, mert mindketten valami könnyedebbre vágytunk.
Attila és én is olyan gyerekek voltunk, akik mind a spenótot, mind a sóskát szerettük az általános utálkozástól eltérően, és ez máig megmaradt. Abban is kiegyeztünk, hogy a sóskafőzelék édes-pikánsan, nem túl sok cukorral, langyosan a legfinomabb. Ennek megfelelően készítettem el.
Olyan szépek voltak a levelek és Jucika úgy megtisztította, hogy én a közvélekedéssel ellentétben a levélnyeleket sem távolítottam el, úgy főztem meg, ahogy volt, turmixolás után ez nem jelent semmilyen hátrányt.
Vettem tegnap egész apró szemű újkrumplit, ebből sütöttem hozzá egy keveset, és készült pár sült virsli is mellé. Az újkrumplit egyébként szintén nem szoktam pucolni, csak nagyon alaposan megmosom, a barnás foltokat ledörzsölöm.

Recept

1 kg sóskalevél
2-3 dl tejföl
egy-két evőkanál liszt
egy evőkanál olaj
só, cukor

A sóskaleveleket megmosom, a levélnyeleket el lehet távolítani, de én most rajtahagytam. Nagyobb lábosban felmelegítem az olajat, rádobom a sóskát, megsózom és puhára párolom. Botmixerrel teljesen pépesre turmixolom. A lisztet a tejföllel kikeverem. A sóskapürét visszateszem a tűzre, adok hozzá egy bögre vizet és felforralom, majd a tejfölös habarással besűrítem. Ízlés szerint cukorral édesítem.
Hagyom langyosra hűlni, majd sült újkrumplival és sült virslivel tálalom. Levesben főtt marhahús mellé is kiváló.

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails