2007. november 7., szerda

Tatárbifsztek pirítóssal


Na, szerintem ez igazi férfimunka, nálunk mindig kedvesem ízesíti be.

Nagyon szeretem, a családi legenda szerint valószínűleg azért, mert anyukám mindenórás kismamaként vendégeskedés folyamán tatárbifszteket evett, pár óra múlva elfolyt a magzatvíz, aztán meg jöttem én…. Ebből is lehetett volna VKf-es postot csinálni, de sebaj, vannak még titkos tartalékok.

Vendéglőben jellemző, hogy a húst csinos egyszemélyes adagokra kupacolják, körülötte kis halmokba rakják az ízesítőket és a kedves vendég magának készítheti el, a saját íze szerint. Szerintem ez otthon, főleg két személyre felesleges, ha a családtagok ízlése egyezik, ráadásul ha be van keverve a húsmassza, az ízek is jobban összeérnek pár órás hűtőben történő érlelés után.

Régen mindig apukám csinálta, általában akkor ettük, ha vendégek jöttek, mert abban az időben nehezebb volt bélszínhez jutni, mint most. Arra emlékszem, hogy sose maradt belőle. Szerintem ez az én generációm tipikus előétele.

Megnéztem a szakácskönyveimet és általában azt írják, hogy pácoljuk be készítés előtt pár nappal olaj-mustár keverékbe és durvára tört borsba, de én ezt nem szoktam csinálni. Eredetileg nem is darálni kellene hozzá a húst, hanem késsel nagyon apróra vagdosni, de ehhez meg aztán végképp nincs türelmem. Ha ezeket a „faxnikat” elhagyjuk, tényleg nagyon gyorsan elkészíthető akár vacsorára, akár váratlanul betoppanó barátaink részére (ekkor nem árt növelni a hozzávalók mennyiségét). A fotó ennek megfelelően elég naturalisztikus lett, ez van.

Recept

50 dkg bélszín (volt már rá példa, hogy hátszínből készítettem…lásd vendéglők….)
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
egy tojás
frissen őrölt feketebors
mustár
ketchup

Worcestershire mártás

A megtisztítom a hártyáktól (ha vannak), kisebb kockákra vágom és aprítógépben finomra darálom. Ezután a hagymát és a fokhagymát is ilyen módon aprítom szinte péppé. És ekkor jön a férfi, aki a masszát a tojással és a többi ízesítővel szépen összekevergeti-nyomkodja. Tapasztalatunk az, hogy addig kell csinálni, amíg a hús színe vörösesről barnásra vált át. Van, aki vajat is tesz bele, mi nem szoktunk. Pár órán át hűtőben letakarva érleljük, hogy az illatát lehetőleg semmi se vegye át. Mindig vajas pirítóssal esszük és jóféle száraz vörösborral kísérjük. Túl nagy mennyiséget ne készítsünk, mert hamar meg kell enni. Nem lesz nehéz…

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Vendélgő tulajdonos vagyok, nálunk bélszínből készül a tatár!! Rossz vendéglőbe jár.

Zsuzsi írta...

Nagyon helyes, ennek csak örvendezni lehet. Egyébként nem ennék vendéglőben tatárt, mert általában inkább kísérletezem, szívesebben fogyasztok valami különlegesebb ételt, vagy olyasmit, amit magam nem készítenék el, mert nagyon pepecs munka. (Nem akartam megbántani a vendéglősöket, de azért lehet abban igazság bizonyos helyeken, amit írtam, nemde?)

FiatalonGazdagon írta...

Kedves Zsuzsi!

Mindenekelőtt szeretnék gratulálni Önnek ezért a blogért. Csak futólag olvastam bele de egyszerűn fantasztikus! Sokan kezdenek blogot érni, de pár bejegyzés után abbahagyják, akkor meg az egésznek semmi értelme. Tehát mégegyszer gratulálok a bejegyzésekért, el is mentettem magamnak a kedvencek közé :)

Már készítettem korábban én is tatárbifszteket, de nem emlékeztem pontosan mi kell bele. Az Ön receptjének köszönhetően nagyon finom lett. A fokhagyma még jobb ízt adott neki.

www.fiatalongazdagon.blogspot.com

Zsuzsi írta...

Kedves Fiatalongazdagon!

Nagyon örülök a véleményének, és remélem, hogy a jövőben is olvasni fog engem, hátha tudok még valamiben segíteni. Amennyiben kérése/kérdése lenne, írjon bátran.
Zsuzsi

Névtelen írta...

Hagy ne mondjak semmit.Ettem már jobbat is.

Zsuzsi írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Zsuzsi írta...

De mégis mondasz:-)
Ízlések és pofonok. Erről szól a sütés-főzés...

Névtelen írta...

Ez a recept bűn a tatárbífsztek ellen!

Cs.L.

Zsuzsi írta...

Csak ismételni tudom magam: Ez egy BLOG, amely az én ízlésemet tükrözi,ezzel meg nem kötelező azonosulni. Amennyiben elkészítette az ételt, és nem ízlett, sajnálom, ha meg nem, és ebben éli ki magát, akkor meg főleg.

Névtelen írta...

Kedves Zsuzsi!

Szerintem ne vedd fel a negatív hozzászólásokat. Vendéglátó ipari végzettséggel mondom, hogy mindenhol máshogy csináltuk, de a csapás irány ugyan az.
Én amikor magunknak csinálom több hagymával készítem, mert a párom Szeged mellől származik, ott néha a francia krémest is hagymával eszik. :-) Kihagyom a Worcestershire szószt belőle, mert allergiás vagyok az egyik összetevőjére.

Ildikó

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails