2009. szeptember 14., hétfő

A Dunánál


Mostanában Attila rákapott a horgászatra. Ez nagyon jó dolog, mert így több halat fogyasztunk -már ha van kapás - , ráadásul Zsófi is megismerkedhet a leányfalui folyópart szépségeivel.

Már másodszorra voltunk lent a hétvégén, lányunk legnagyobb örömére, aki először meghökkent ugyan a nagy víz látványától, de döbbenete csak pár másodpercig tartott. Utána boldogan szórta a kavicsot meg a homokot a földre, a hajába, a ruhájára, a plédre, meg rám is, majd a babakocsi aljába pakolta be a köveket. Néha megindult a víz felé, utána meggondolta magát. Csodálkozva vigyorgott a part mellett elhaladó kajakosokra, a vízről felszálló vadkacsákra, és rám, amikor örömmel konstatálta, hogy kedvenc banánját uzsonnára magammal vittem. És ami a legérdekesebb, hogy ezen az egyenetlen, köves talajon állt fel először magától, minden kapaszkodó nélkül.
A szákba általában paduc vagy keszeg került, valamint a képen is látható márna, őt visszaengedtük, hadd nőjön még, hogy méretes példányként foghassuk majd ki.
Kisgyerekkel igen jó kikapcsolódás a vízparti móka, ajánlom mindenkinek.

2 megjegyzés:

szepyke írta...

Gyönyörű kislány, gratulálok!:D

Zsuzsi írta...

Köszönjük:-)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails