A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szardellafilé. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szardellafilé. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. április 28., szerda

Olajbogyókrém (tapenade)


Ez a kence provanszál eredetű, és számtalan variációja létezik. Alapja az olíva-és kapribogyó – egyébként érdekes módon nevét is ez utóbbiról kapta, holott olívából jóval több van benne -, melyet eredetileg mozsárban pépesítettek és olívaolajjal, meg különböző fűszerekkel kevertek krémmé. Alapeleme általában még a szardella és a fokhagyma, de kerülhet bele zöldfűszerként akár bazsalikom, savanykás-kesernyés ízének erősítése végett citromlé, sőt akár chilipaprika, tonhal, konyak és netalántán dió is.

Én hétvégére készítettem előételként, borozgatás mellé, és nagy sikerem volt vele. Ehhez azért hozzátartozik, hogy amikor említettem Attilának, hogy mit csinálok, akkor csak legyintett, hogy milyen hülyeség ez már megint, de kóstolás után igencsak odavolt a krémért, sőt már meg is kellet ismételnem, mert őnagysága repetát kívánt.

Szerintem ez igazán férfias ízű étel, akik szeretik az olajbogyót, azoknak természetesen be fog jönni, de akik nincsenek oda érte, azoknak is érdemes egy próbát tenni vele.
Az én verziómból sajnos kimaradt a szardella, mert nem kaptam, viszont került bele egy mokkáskanál dijoni mustár, ami szerintem nem rontotta el.
A képet nem magam készítettem, mert olyan tempóban sikerült elfogyasztani, hogy esélyem sem volt rá.

Recept


20-25 dkg magozott fekete olajbogyó
2 gerezd fokhagyma
2- 3 evőkanál kapribogyó
só, frissen őrölt feketebors
mokkáskanálnyi dijoni mustár
2 szardellafilé
ízlés szerint pár csepp citromlé
kb. 1 dl extraszűz olívaolaj


A fokhagymát szeletekre vágom, a bogyókkal aprítógépben megforgatom. A keveréket mélyebb tálkába teszem, hozzáadom az ízesítőket, az olívaolajat, és botmixerrel pürésítem, de csak éppeen hogy, annyira, hogy összeálljon. Behűtöm, de fogyasztás előtt legalább negyed órát hagyom szobahőmérsékleten, hogy az olaj visszamelegedjen. Friss házi kenyérrel tunkoltuk, de pirítóssal sem lehet rossz.



Kép forrása: Dreamstime.com

2009. február 11., szerda

A házi tészta dicsérete




Korábban már terveztük házi tészta készítését, talán írtam is erről már, de valahogy eddig elmaradt a kivitelezés. Hétvégén azonban épp tévét néztünk, valami hagyományőrző műsor ment, benne egy öreg néni tésztát gyúrt és nyújtott. Erre Attilát úgy elkapta a gépszíj, hogy visszafogni már nem lehetett, próbaképpen két tojásból és húsz deka lisztből meg is gyúrta a tésztát. Mondtam, azért nem ártana pihentetni, hát, alig bírta kivárni.
Fél óra után már nyújtotta is az étkezőasztalon, mert ugye tésztanyújtó gépünk nincs (még). A kis tésztacipót darabokba vágta és ezeket olyan vékonyra nyújtotta, hogy ha alátettünk egy újságot, el lehetett olvasni. A kinyújtott tésztát feltekerte, a tekercseket pedig felvágta.
Ahhoz képest, hogy először csinálta, szép vékony és egyenletes lett, metéltre vágtuk, amolyan tagliatelle formára. Ezt az első adagot fokhagymával, chilivel, olívaolajjal és pár szelet szardellával azon melegében el is pusztítottuk.
Másnap már három tojás 30 dkg liszt volt az arány, a tészta még vékonyabb, a felvágás még szabályosabb lett.


Gombás mártással ettük, amihez vajon pár gerezd fokhagymát és egy ág rozmaringot megpároltam, rádobtam 40 dkg gombát, sóztam, borsoztam, puhára pároltam, majd felöntöttem három deci tejszínnel. Picit beforraltam. Közben kifőztem a tésztát és beleforgattam a szószba Együtt vagy öt percig melegítettem, utána ettük.
Konklúzió: a házi tészta isteni, mindenképp érdemes kipróbálni. A boltival össze nem hasonlítható, van állaga, harapható, sokkal laktatóbb, nem tapad össze, jobban felveszi a szószt, és még sorolhatnám. Ebből 10 dkg bőven elég egy személynek, nekünk ugyanennyi bolti tészta fejenként kevés.
Biztos, hogy a jövőben tésztanyújtó gépbe beruházunk.

2008. december 22., hétfő

Francia hagymás lepény


Anyukám jött pénteken unokázni, ekkor készítettem ezt a lepényt.
Alapja egy pizzatészta, a feltét pedig a
francia pissaladier-hez hasonlít, azzal a különbséggel, hogy én sonkát is tettem bele, ettől kicsit északiasabb jelleget kapott az étel. A szardellát a sült hagymás ragu alá pirítottam, nem feltétként szerepelt, mert szerintem úgy túl sós lett volna az étel.
Sör vagy bor mellé kiváló, vendégvárásra is alkalmas, előnye, hogy a tészta és a feltét is előre elkészíthető, összeállítani pedig pár perc műve az egész. Szilveszterre kitűnő (jól szívja a szeszt:-)

Recept

25 dkg liszt
1.5 evőkanál olaj
egy kiskanál só
fél csomag szárított élesztő
1.5-2 dl víz
5 közepes fej hagyma
4-5 szardellafilé
10 dkg füstölt parasztsonka
rozmaring
kakukkfű
3 dkg vaj
10-12 szem fekete olajbogyó

A lisztből olajjal, sóval, élesztővel, langyos vízzel tésztát gyúrok, kb. 30-40 perc alatt duplájára kelesztem langyos helyen. Ezalatt elkészítem a feltétet. Ehhez a hagymát megtisztítom, félbevágom és fél centi vastagra szeletelem, a sonkát vékony csíkokra vágom. Lábosban egy evőkanál olajat forrósítok, rádobom a szardellát, pár percig kevergetem, amíg szétolvad, majd hozzáadom a hagymát és a sonkát. Ízesítem a zöldfűszerekkel és nagyobb lángon pár percig pirítom, utána kis lángon kb. fél óra alatt puhára párolom. A végén belekeverem a vajat.
A tésztát kinyújtom, sütőpapírral bélelt tepsire fektetem, rákenem a sonkás hagymát, a tetejét kirakom olívabogyóval, majd előmelegített 230 fokos sütőben 12 perc alatt megsütöm. Cikkekre vágva tálalom.


2008. július 10., csütörtök

Zöldbab paradicsommal


Ritkán fordul velem elő, de ma teljesen húsmentes, zöldséges ételre vágytam. Zöldbabból készítettem egy könnyű, nyári főételnek beillő fogást, ami azonban szárazabb vagy grillhúsok mellé köretként is megállja a helyét. Ízesítőnek szardellát, fokhagymát, friss fűszereket használtam, így igazi mediterrán jellege lett az ételnek.
Nagy bánatom, hogy zöldhüvelyű zöldbabot nem kaptam, igazán azzal lett volna mutatós, de ízben így is megfelelt az elvárásaimnak.
Tálaláskor reszeltem rá egy kis sajtot, scamorzát, de parmezánnal is ki fogom próbálni.
Vigasztalásként Attilának bőrös császárt sütöttem…


Recept

50 dkg tisztított zöldbab
négy húsos paradicsom
négy gerezd fokhagyma
négy szardellafilé
friss rozmaring és bazsalikom
olívaolaj, só
reszelt sajt

Egy evőkanál olívaolajat felforrósítok, rádobom a szardellát, öntök rá az olajából egy keveset és addig sütöm, amíg a halacskák elolvadnak az olajban. Ekkor rádobom a lapokra vágott fokhagymát, pár levél rozmaringot és hozzáadom a megtisztított 2-3 centis darabokra vágott zöldbabot is. Öntök alá egy-két evőkanál vizet és félig puhára párolom. Ekkor beleteszem a nagyobb darabokra vágott paradicsomot és a bazsalikomleveleket is és addig főzöm, amíg a bab roppanós-puha nem lesz és a paradicsom által engedett lé kissé besűrűsödik.
A tányéron reszelt sajttal megszórom és friss puha kenyérrel tálalom, mert ezzel a legjobb kitunkolni a fűszeres paradicsomos levét. Langyosan a legfinomabb.

2007. október 14., vasárnap

"Vasárnapi hús" alias rántott karaj


A velem egyidőben szocializálódott korosztály gyermekkorában bizonyosan gyakori vendég volt
vasárnaponként a tányérban a rántott hús, amit sokan "vasárnapi húsnak" is hívnak emiatt.
Általában ezt mindenki szereti, sőt van olyan is - sajnos - aki csak ezt szereti...

Nálunk már nem túl gyakran kerül az asztalra, mert én annyira nem vagyok oda érte, főleg nem az elkészítéséért, viszont kedvesem nagyon szereti, ezért ma ebédre rántott húst csináltam, rizibizivel és salátával.

A bundázásnál azonban eltértem egy kicsit a szokásostól, aminek következtében a panír ropogósabb lett.
Miután tegnap krumpli volt a köret, előre figyelmeztettem a kedvest, hogy kedvenc krumplipüréjéről ne is álmodjon, helyette rizibizi lesz, és friss zöldfélét is készítettem, hogy valami vitamin is kerüljön a szervezetbe.

Recept

fejenként két szelet sertéskaraj (ez a normál adag, nálunk persze dupla ennyi készül)
liszt
tojás
zsemlemorzsa
reszelt sajt (jelen esetben trappista)
reszelt parmezán
só, bors

A hússzeleteket kicsit kiklopfolom, megsózom és félreteszem, amíg előkészítem a bundához valókat. A panír hagyományos, azzal a különbséggel, hogy a felvert tojáshoz són és borson kívül hozzáreszeltem a trappistát (kb. 5 dkg.), a zsemlemorzsába pedig fele-fele arányban parmezánt tettem.
A szeleteket a szokott módon kisütöm, papírtörlőn lecsepegtetem.

A rizibizit most fele sima, fele barnarizsből csináltam: megfőztem a szokásos módon, majd vajon megpároltam a zöldborsót, megszórtam egy csokor felaprított petrezselyemmel és belekevertem a rizsbe. Nekem nagyon bejött, hogy a kétféle rizsnek eltérő állaga van és a barnarizs kicsit diós ízű, ami meg jól passzolt a zöldborsóhoz.

A saláta felcsíkozott jégsalátából és kisebb darabokra vágott paradicsomból készült, ment bele egy adag olajbogyó, olívaolaj és balzsamecet. Újabban a hasonló jellegű salátákra sót nem teszek, helyette egy-két nagyon apróra vágott szardellafilét adok hozzá. Tetejét megszórtam apróra vágott friss bazsalikommal.

2007. október 7., vasárnap

Csirke tetrazzini paradicsomos-ruccolás salátával



Húsosfazék adott ihletet a vasárnapi ebédhez: amikor megláttam utolsó postját, tudtam, hogy ezt az ételt fogom elkészíteni vasárnapi ebédre (Anyukám és anyósom látogatására).

Rákerestem a receptre a guglin és azt találtam, hogy Luisa Tetrazzini olasz operaénekesnő kedvenc étele volt. Készíthető csirkével, pulykával, tenger gyümölcseivel is, de tonhalas változata is ismert. Noha Jamie Oliver Olasz kaják című szakácskönyve olasz ételként ír róla, a kereső szerint amerikai étel.

A receptet a főételhez nem részletezném, hiszen a http://husosfazek.blog.hu/2007/10/05/spaghetti_tetrazzini már leírásra került, csak a saláta receptjét írom meg, - de minek.... - amely annyira egyszerű, hogy elkészítési útmutatót nem is igényel...

A főételnél annyiban tértem el, hogy parmezán helyett pecorinot használtam.

Recept (saláta)

fejenként egy marék ruccola

egy ág bazsalikom letépkedett levele
6-8 szem koktélparadicsom
2 újhagyma
2 szardellafilé
olivabogyó ízlés szerint
olivaolaj, fél citrom leve

Az újhagymát felkarikázom, salátástálba szórom, hozzáadom a ruccolát, a negyedelt koktélparadicsomot, a nagyobb darabokra tépkedett bazsalikomleveleket és az apróra vágott szardellafilét. Rászórom az olajbogyót, ráfacsarom a citromlét és megcsepegtetem olivaolajjal.
Ezt tálalom a csirke tetrazzinihez.





LinkWithin

Related Posts with Thumbnails