Barna sörben párolt nyúl

Ezt az ételt talán egy hónapja főztem. Kiindulási alapja az volt, hogy a nyúlhús nekünk leginkább párolva, zöldségekkel főzve jött be leginkább. Az eddigi főzéseim során rendszerint bort használtam hozzá, de most úgy döntöttem, kipróbálom sörrel is. A barna sör mellett döntöttem, gondoltam, hogy a karamelles íze jól fog passzolni a nyúl húsához. Igazam lett, nagyon finom ételt sikerült készíteni.

Recept

egy kb. másfél-két kilós nyúl darabolva

egy nagyobb hagyma

egy fehérrépa

2-3 sárgarépa

két gerezd fokhagyma

3-4 ág kakukkfű

2 ág rozmaring

4-5 szem borókabogyó

só, bors

mustár

fél liter barnasör

liszt

olaj

A nyúldarabokat megsózom, enyhén borsozom, lisztbe mártom és a felforrósított olajon körbesütöm, amíg a hús aranybarnás kérget nem kap.

A zsiradékban megfonnyasztom a felaprított hagymát, rádobom a nagyobb, 2-3 centis darabokra vágott répákat és pár percig pirítom. Ekkor beleteszem a húsdarabokat, hozzáadom a kakukkfüvet, rozmaringot, borókát, fokhagymagerezdeket, felöntöm a sörrel és addig párolom, amíg a hús meg nem puhul. Ezalatt a szaft is kicsit besűrűsödik. A végén kevés mustárral, sóval utánaízesítem.

Krumplipürével ettük, de még jobb lett volna hozzá a krumplikrokett vagy a krumpligombóc, ha lett volna időm elkészíteni.

Cottage pie

Ez az étel azóta izgatja a fantáziámat, amióta az egyik Gordon Ramsay-főzőműsorban láttam. Pár hete el is jutottam odáig, hogy elkészítsem, a kiindulási alap a Szakácsok Könyvében található recept volt.

Ezen annyit változtattam, hogy kihagytam az ételből a zöldborsót – ami az én ízlésem szerint nem igazán illett bele - , helyette viszont megdupláztam a répa mennyiségét és tettem bele egy darab zellert meg petrezselyemgyökeret is.

A végeredmény egy nagyon ízletes egytálétel lett, melynek legnagyobb előnye, hogy a köretet is magában foglalja, ráadásul előre is elkészíthető.

Valószínű, hogy többször fogom készíteni a jövőben, mert a férjem és a lányom nagyon odavolt érte.

Recept

50 dkg darált marhahús

egy nagy fej hagyma

két darab sárgarépa

egy petrezselyemgyökér

10 dkg zellergumó

egy-két ág friss kakukkfű

egy babérlevél

egy evőkanál paradicsompüré

egy teáskanál Worcester-szósz

egy liter húsalaplé vagy szűrt húsleves

olaj

50 dkg burgonya

1,2 dl tej

10 dkg vaj

2 tojássárga

reszelt parmezán (elhagyható)

A hagymát, sárga-és fehérrépát, valamint a zellert felaprítom. Az olajat felforrósítom, rádobom a felaprított zöldségféléket, a babérlevelet, meg a kakukkfüvet és öt percig sütöm, néha megkeverem. Ezután hozzáadom a húst, és addig sütöm, amíg megbarnul. Sóval, borssal ízesítem, hozzáadom a Worcester-mártást és az alaplét, majd kb. fél óra alatt mártás sűrűségűre főzöm. Ezalatt a krumplit megfőzőm, majd a felmelegített tejjel, a vajjal, a tojások sárgájával , kevés sóval krumplipürét készítek belőle. Ha az étel két alkotóeleme elkészült, jöhet az összeállítás: a húsos ragut egy tűzálló edényben/tepsiben szétterítem, majd a krumplipürét széles pengéjű késsel egyenletesen elterítem a tetején, majd megszórom a parmezánnal. Lehet habzsákkal cifrázni, nekem erre se időm, se energiám nem volt. A tepsit 190 fokra előmelegített sütőbe tolom és az ételt kb. fél óráig sütöm.

Zöldséges vöröslencse-krémleves

A fokhagymás csigához – mint már említettem – „körítésként” krémleves készült, mégpedig vöröslencse-krémleves. Igaz, hogy ez az étel inkább való hűvösebb napokra, nem olyan szép napos időre, mint ami ma van, de most közzéteszem az én receptemet is.
Nézelődve az interneten, megállapítottam, hogy számtalan vöröslencse-krémleves recept létezik, de jellemző, hogy mind indiai fűszerezéssel készül, amit anyukám annyira nem szeret, így megalkottam a magam verzióját. Azért kevés koriandert és római köményt én is használtam, és a levest joghurttal krémesítettem, de az erőteljesebb ízeket többféle zöldséggel tompítottam. Nagyon egészséges, magas vastartalmú leves.
Jól illik mellé valamilyen laposkenyér – például naan, vagy pita – de a fokhagymás csigával sem volt megvetendő.

Recept

25 dkg vöröslencse
egy fej hagyma
egy szál fehérrépa
5 dkg zeller
4-5 sárgarépa
egy közepes krumpli
egy teáskanál római kömény
egy teáskanál őrölt koriander
két gerezd fokhagyma
só
1 dl natúr joghurt
olívaolaj

Kevés olívaolajon megpárolom a felaprított hagymát, majd rádobom a nagyobb darabokra vágott répaféléket, zellert és krumplit. Ízesítem a római köménnyel, korianderrel, beledobom a fokhagymát is és két-három perc alatt kevergetve pirítom. Ekkor felöntöm másfél-két liter vízzel, beleszórom a megmosott lencsét, sózom és addig főzöm, amíg a zöldségek meg nem puhulnak. Ekkor botmixerrel vagy turmixgépben – én ez utóbbit választottam – pépesítem. Sűrítés nem szükséges, a zöldségek miatt mindenféle plussz zsiradék és liszt nélkül is elég tartalmas és sűrű lesz a leves. A levesbe belekeverem a joghurtot, visszateszem a tűzre és pár perc alatt készre forralom. Langyos laposkenyérrel vagy más péksüteménnyel és esetleg joghurttal tálalom.

Édeskömény-krémleves sült almával és baconnel

Ezt a levest tegnap főztem ebédre, de gyorsan fel is teszem, mert olyan különleges lett, hogy akár az ünnepi asztalon is megállja a helyét meleg előételként.
Az édesköménnyel először kb. 12 éve találkoztam Szicíliában, egy szilveszteri vacsora egyik fogásának köreteként, és egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet, medvecukorra hasonlító íze számomra inkább volt taszító, mint különleges. Azonban maga a zöldség nem hagyott nyugodni, így pár hete vettem három gumót. Tejszínben sütve készítettem el, és csodák csodájára, ízlett. Nyersen is belerágcsáltam, úgy is finom volt. Miután ennyire összebarátkoztunk, úgy döntöttem, krémlevest is készítek belőle, legalább használom az Attilától a szülinapomra kapott vadiúj turmixgépemet.
El is kezdtem főzni a levest, közben a konyhában méltatlankodó Zsófi lányomnak és magamnak almaszeleteket vágtam, a levest meg kóstolgattam. Ekkor eszméltem rá, hogy az alma mennyire jól passzol az édesköményhez. Így levesbetétként az előre eltervezett ropogós bacon mellé sült alma is készült.


Recept

2 édesköménygumó
egy fehérrépa
egy sárgarépa
egy 1 cm-es póréhagyma
egy kis fej vöröshagyma
2 kisméretű krumpli
2 dl tejszín
5 dkg vaj
só, bors

A tálaláshoz
fejenként 2 szelet bacon
egy nagyobb alma (édeskésebb fajta, pl Golden)


A hagymákat felaprítom, a zöldségeket feldarabolom. Az édesköményről a külső burkot lehántom, megmosom, és úgy vágom félfőre, ahogy a hagymát szokás. Az „áramszedőjén” található kaporszerű levélkéket - ez az ánizskapor - sem dobom el, belefőzöm az ételbe. Egy lábosban felolvasztom a vajat, rádobom a hagymaféléket és kevergetve üvegesre sütöm. Hozzáadom a répákat, a krumplit és az édesköményt, és pár percig kevergetve sütöm. A zöldségeket felöntöm két csésze vízzel, és lassú tűzön, fedő alatt puhára párolom. Kissé hűlni hagyom, ezután pedig teljesen homogén állagúra turmixolom. (A lányom ebből a turmixolt zöldségből igen jól beebédelt, ajánlom a kisgyerekeseknek.) A zöldségpépet visszaöntöm a lábosba, felengedem annyi vízzel, amennyi levest szeretnék, és felforralom. Sózom, borsozom, hozzáöntöm a tejszínt, és pár percig forralom. A levesbetéthez az almát héjastul kisebb kockákra vágom. A bacont forró serpenyőben ropogósra pirítom, amikor már egy kevés zsírt kiengedett, hozzáadom az almakockákat és addig sütöm, amíg kissé megbarnulnak és kicsit átpárolódnak. Tálalásnál minden tányérba teszek két szelet felkockázott bacont és egy evőkanálnyi sült almát, majd rámerem a forró levest.

Toszkán bableves

Ebben a lucskos, őszies, barátságtalan időben egyre jobban esik a forró leves, emiatt mostanában- szokásunktól eltérően – hetente egyszer biztos főzök is. Legutóbb a toszkán bableves került terítékre.
Nem akartam hagyományos, magyaros bablevest főzni, olyasmiben gondolkodtam, mint a minestrone, de ehhez nem volt itthon elég zöldségféle, végül a neten böngészve találtam rá Emeril Lagasse receptjére, és végül ebből indultam ki. Persze változtattam rajta, így a végeredmény egy minestronéra hasonlított, ám kevésbé paradicsomos és kevésbé zöldséges változatban. Akinek nincs ideje bajlódni a szárazbabbal, konzervből is elkészítheti.

Recept

25 dkg száraz bab
egy nagyobb sárgarépa
egy fehérrépa
egy ökölnyi zellergumó fele
egy cukkini
egy hagyma
3 evőkanál paradicsompüré (passata)
4 gerezd fokhagyma
egy ág rozmaring
2-3 babérlevél
4-5 levél bazsalikom
szemes feketebors
olívaolaj
2-3 marék kisméretű száraztészta (pl rövidcső)

A babot egy éjszakára beáztatom, majd másnap egy babérlevéllel és pár szem borssal ízesített vízben puhára főzöm.
A leveshez olívaolajon megfonnyasztom a kockákra vágott hagymát. Rádobom a kisebb kockákra vágott répákat, a felnegyedelt és felkockázott cukkinit, és zellert és pár percig kevergetem. Hozzáadom a felszeletelt fokhagymát, a paradicsompürét, ezzel is párolom pár percig, majd felöntöm vízzel (kb. 2 liter, én ezeket az olaszos leveseket úgy szeretem, ha már megáll bennük a kanál, szóval jó sűrűn.) Beleszórom a babérlevelet, a rozmaringágat és a bazsalikomleveleket, és addig főzöm, amíg a zöldség már majdnem puha. Ekkor beleteszem a leszűrt babot, és addig főzöm a levest, amíg minden hozzávaló puha nem lesz. A leves sűrűjének egyharmadát pár merőkanál lével kimerem, botmixerrel egyneműsítem, majd visszatöltöm, így sűrítem az ételt. Végül beleszórom a száraztésztát, és ezzel készre főzöm a levest.

Ludaskása

Még májusban szerzett a szomszédunk háztáji libát, annak az aprólékából készítettem ludaskását. A combokat és a mellet hagyományos módon sütve készítettem el, a fél kilós máját saját zsírjában megsütöttem és azóta libamájas zsíros kenyérként funkcionál. Maradt hát a szív, a zúza, a nyak, a két szárny, és – bevallom – a májból lecsíptem egy darabkát, mondván, nem tesz az majd rosszat az ételnek. Az aprólékot lefagyasztottam, türelmesen várta a sorát egészen június végéig, amikor megcsináltam.
Hát, azt kell mondanom, ez nem az én ételem. Amikor főtt a liba, megkóstoltam a zúzát, mert olyan guszta volt, de rá kellett jönnöm, hogy én egyszerűen nem szeretem az ízét. Az étellel pedig az a problémám, hogy dacára a felhasznált zsenge zöldségeknek, a liba miatt elég nehéz. Azért nem adom fel, már gondolataimban összeállt a kép, hogy mit kellene másként csinálni, hogy nekem is bejöjjön. A liba beszerzése folyamatban van, ha rendelkezésre áll, jövök a módosított recepttel.


Recept

Libaaprólék (szárnyak, szív, zúza, nyak)
15 dkg libamáj
3 db sárgarépa
2 db fehérrépa
egy darabka zeller
egy fej hagyma
20 dkg zöldborsó (tisztán mérve)
egy csokor petrezselyem
40 dkg rizs
egy kanál libazsír
egy evőkanál olaj
só, bors

A libaaprólékot lábosba teszem, mellérakok egy sárga-és fehérrépát, egy darabka zellert, felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, és puhára főzöm. Ha kész, a léből kiszedem a húst, a szárnyakat és a nyakat kicsontozom, a színhúst kisebb darabokra vágom, a szívet, zúzát is feldarabolom. (A főtt zöldséget a kutyáknak adom)
A libazsírt felforrósítom, rádobom a felkockázott hagymát és üvegesre sütöm. A maradék két sárgarépát és egy fehérrépát kisebb kockákra vágom és a hagymára dobom. Felöntöm egy kevés főzőlével és a zöldségeket puhára főzöm. Ha már majdnem kész, hozzáadom a lefejtett libahúst, zúzát, szívet, a felkockázott libamájat és zöldborsót és ezeket is puhulásig főzöm, sóval borssal ízesítem.
Másik edényben olajat hevítek, rádobom a megmosott, megtisztított rizst, felöntöm dupla mennyiségű vízzel (ennek egy része lehet a liba főzőleve is, csak vigyázni kell, ne legyen túl zsíros) és puhára főzöm. A végén hozzákeverem a libahúsos zöldséges ragut és a felaprított petrezselymet és pár perc alatt összemelegítem.

Vadas nyelvtokány

Korábban már említettem, hogy Attila nagyon szereti a főtt nyelvet. Ezzel csak az a probléma, hogy nem mindig lehet hozzájutni, főleg akkor nem, amikor kedvet kap hozzá, ezért ha van, inkább többet veszek és lefagyasztom.
Most is volt egy adag, amit a szokásos módon megfőztem, aztán pedig Attila nekem szegezte a kérdést: nem lehetne-e belőle valamilyen komolyabb ételt készíteni. Mondtam, hogy éppenséggel lehet, így született meg a vadas nyelvtokány. Szombat este csináltam meg vasárnap ebédre, de már este elfogyott több mint a fele, úgyhogy nagy sikere volt.
Én meg jól elvoltam egy parmezános pestós penne és hagymás paradicsomsaláta társaságában.

Recept

3 db főtt sertésnyelv (nem füstölt!)
egy fej hagyma
egy sárgarépa
egy fehérrépa
egy evőkanál kapribogyó
2 dl tejföl
egy evőkanál liszt
egy evőkanál mustár
kakukkfű
rozmaring
3-4 szem borókabogyó
egy babérlevél
kb. 5 dl főzőlé
citrom
cukor, só
olaj

A nyelvet az itt leírt módon megfőzöm, megtisztítom és csíkokra vágom. Kevés olajon egy evőkanál cukrot karamellizálok, megfonnyasztom benne a hagymát. Rádobom a kisebb darabokra vágott répaféléket, a kapribogyót és 4-5 percig sütögetem. Beledobom a borókabogyót, babérlevelet, ízesítem sóval, rozmaringgal és kakukkfűvel, hozzáadom a nyelvcsíkokat és felöntöm a főzőlével. Addig párolom, amíg a zöldségek meg nem puhulnak. Ekkor tejfölös liszttel behabarom és a mustárral, pár csepp citromlével és reszelt citromhéjjal teszem pikánsabbá.
Most tésztával tálaltam, de zsemlegombóc, knédli egyaránt illik hozzá.

Gombás marhaszelet

A hétvége egyik napján gombás marhaszeletet csináltam, ezúttal zöldséges rizs lett a köret, ez pedig az én rábeszélésem következménye, ugyanis a párolt marhát általában valamilyen krumplis körettel, vagy ha mártásos a hús, tésztával szoktuk enni. Mivel most nem volt itthon krumpli, kénytelen voltam rizst csinálni, amikor azonban ezt kiejtettem a számon, Attila ellenkezett. Mondtam, oké, menjen le, vegyen krumplit, csinálok krokettet. Na persze nem akart vásárolni, inkább kelletlenül mondta, hogy legyen rizs. Így végül gombás-pórés-sárgarépás rizsköret készült, ami végül elnyerte a tetszését.


Recept

4 szelet marhacomb
2 fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
2 csenevész fehérrépa
2 ág rozmaring
30 dkg gomba
6 dl húsleves
só, frissen őrölt fehérbors
olaj

A hússzeleteket mindenféle ízesítés nélkül forró olajban elősütöm, hogy egy kis színt kapjanak, majd kiszedem, félreteszem. A visszamaradó zsiradékba beledobom a félfőre vágott hagymát, felkarikázott fehérrépát, az egész fokhagymagerezdeket és a rozmaringot és pár percig sütöm. Utána visszahelyezem a húst, sózom, borsozom, felöntöm a húsleves felével és lefedve párolom. Ha elfövi a levét, levessel pótolom. Ha a hús majdnem puha, rádobom a vékony szeletekre vágott gombát és addig főzöm az ételt, amíg a hús és a gomba is puha lesz. Ekkor leveszem a fedőt, és elpárologtatom a levét, hogy csak sűrű szaft maradjon alatta. Zöldséges rizzsel tálalom.

Minestrone

A héten belső sugallattól vezérelve elkészítettem életem első minestronéjét. Előtte persze tanulmányoztam Jamie Oliver és Giorgio Locatelli témába vágó írásait, és arra jutottam, hogy ennek a sűrű levesnek nincs igazi receptje, csak az elkészítés lépései azonosak, a hozzávalók pedig – jó esetben – szezonálisan változnak, mindig az kerül bele, amit a piacon kapni. Mindkét szerző alaplét használ a felöntéshez, én ettől most eltekintettem, és bizton állíthatom, hogy alaplé nélkül is ízes, tartalmas minestrone készíthető.
Locatelli még egy jó tanáccsal ellátja a kíváncsi olvasót: bármit tehetünk bele, de sütőtököt nem, hacsak nem töklevest szeretnénk főzni, ugyanis e jellegzetes ízű zöldségféle túlságosan áthatja az ételt.
Ezek után következzen az én levesem.

Recept

Egy nagy fej hagyma
Két sárgarépa
Két fehérrépa
Egy ökölnyi zellergumó
Egy cukkini
Egy krumpli
Egy doboz vörösbab
4-5 brokkolirózsa
két szem paradicsom
10 dkg kelkáposzta
4 gerezd fokhagyma
egy doboz hámozott paradicsom
két marék száraztészta
egy ág rozmaring
friss bazsalikom
két evőkanál pesto
só, olívaolaj
a tálaláshoz parmezán

Nagy lábosban olívaolajat melegítek és üvegesre sütöm benne a hagymát. Ráteszem a kisebb darabokra vágott répaféléket és zellert, pár percig kevergetve sütöm. Ekkor hozzáadom a feldarabolt cukkinit és burgonyát, ezzel is kevergetem egy kicsit, majd belszórom a lecsepegtetett és lemosott vörösbabot, és hozzáadom a hámozott paradicsom-konzervet is. Ízesítem a sóval, zöldfűszerekkel, beledobom a fokhagymagerezdeket és annyi vízzel öntöm fel, hogy jó sűrű levest kapjak. Ezt az egyveleget kb. egy óráig főzöm, ekkor beledobom a brokkolit, a felcsíkozott kelt és a felkockázott paradicsomot, valamint a száraztésztát is, és addig főzöm a levest, amíg mindezek megpuhulnak. Végül két evőkanál pestoval adom meg az ízét. Reszelt parmezánnal tálalom.

VKF XX./2. - Fehér gombaleves

A leveses VKF-re még készítettem fehér gombalevest is, ez eredetileg anyukám receptje, de szerintem én kicsit másképp csinálom.
Nem egy nagy különlegesség, a magyaros gombaleveshez képest csak fűszerezésében tér el, de így elkészítve talán jobban érvényesül a gomba íze. Éppen ezért érdemes többféle gombából készíteni, és nem árt, ha van benne erdei gomba is.
Vajas pirítós nagyon jó kísérője, ha pedig ezzel esszük, második fogásként elég a gyümölcs, vagy valamilyen könnyű desszert.

Recept

50-60 dkg vegyes gomba
kis fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
2 fehérrépa
rozmaring
egy csokor petrezselyem
húsleves
egy pohár tejföl
5 dkg vaj
só, bors

A vajat felolvasztom, a felaprított hagymát és fokhagymát megfuttatom benne. Hozzáadom a felkarikázott répákat, pár percig együtt pirítom. Rádobom a gombát, amelyet nagyobb darabokra vágtam. Megszórom pár levélke friss rozmaringgal, tekerek rá feketeborsot, kissé sózom, és addig párolom, amíg levet enged. Ekkor felengedem annyi húslevessel, amennyi levest szeretnék készíteni és a zöldségek puhulásáig főzöm. Ekkor belekeverem a tejfölt, megszórom a felaprított petrezselyemmel és pár perc alatt összeforralom.

VKF XX./1. - Kapros húsgombócleves

A Cserke által kiírt XX. VKF-re – melynek témája a leves – két, talán kevésbé szokványos levessel készültem.
Már korábban is említettem, hogy nem vagyunk igazán levesesek, de ha levesről van szó, akkor a tartalmasabbakat azért mi sem vetjük meg.
Ilyen például a kapros húsgombócleves is, amelyet leendő anyósom tálalásában ettem először, és a mostani VKF-re el is készítettem.
Ez a leves pont az én ízlésemnek megfelelő: savanykás, van benne zöldség, hús, de leginkább kapor, amely még mindig nagy kedvencem. Főételként is megállja a helyét, maximum valamilyen süteményt, vagy édes meleg tésztát kínálnék utána. Az adag legalább 8 személynek elegendő, ha kisebb közönségünk van, érdemes az elkészített húsgombócok felét lefagyasztani, vagy eleve fele mennyiségből készíteni.

Recept

A húsgombóchoz

50 dkg darált sovány sertés vagy borjúhús
egy zsemle
tej
2 gerezd fokhagyma
fél csokor petrezselyem
egy tojás
só, bors, pirospaprika

A leveshez

3 kisebb sárgarépa
3 fehérrépa
kis darab zeller
egy kis fej hagyma
húsleves/víz a felengedéshez
2 csokor kapor
pirospaprika
egy csapott evőkanál liszt
egy pohár tejföl
citrom
olaj

Először a húsgombócot készítem el, mert nem árt neki, hogyha kicsit áll és közben összeérnek az ízek. A húst a tejben áztatott zsemlével, tojással, fűszerekkel összegyúrom, mintha fasírtot készítenék, és vizes kézzel kisebb diónyi gombócokat készítek belőle, további felhasználásig félreteszem.
Kevés olajon a nagyon apróra vágott hagymát megfonnyasztom, rádobom a megtisztított, kisebb darabokra vágott zöldségeket, és pár percig együtt pirítom. Ekkor meghintem egy kevés pirospaprikával, beledobom a kapor apróra vágott keményebb szárát és felöntöm annyi húslevessel (vízzel) amennyi levest készíteni szeretnék. Addig főzöm, amíg a zöldség majdnem megpuhul, ekkor beleteszem a gombócokat is, és tovább főzöm, amíg a húsgolyók is átfőnek. Ez kb. 10-15 perc. A kaprot közben felaprítom és a leveshez adom, majd végül a lisztes tejföllel behabarom az ételt. Pár perc alatt kiforralom, ha nem elég savanykás, friss citromlevet adok még hozzá.

Marhaszelet mustáros mártásban

Tegnap előtt nem volt kedvünk még vásárolni sem, így abból a kevés alapanyagból főztem, ami otthon volt, a végeredmény pedig annyira ízlett mindkettőnknek, hogy biztos el fogom készíteni ezt az ételt a jövőben is.
Nagyon kevés dolog kellett hozzá, ezek főként olyanok, amik egy átlagos háztartásban megtalálhatók, egyáltalán nem különlegesek.
Az étel lényege, hogy a marhaszeleteket fűszeres lében puhára párolom, majd a megmaradó ízes szaftot egy-két további ízesítővel mártássá főzöm össze.
Akár tésztával, akár rizzsel ehető, de el tudom képzelni krumplipürével, vagy puliszkával is.

Recept

Négy szelet marhacomb
Két közepes fej hagyma
Négy gerezd fokhagyma
Egy fehérrépa
Egy negyed zellergumó
Két szelet húsos füstölt szalonna
Egy ág rozmaring
fél citrom
egy evőkanál mustár
Egy csokor petrezselyem
Só, bors
5 dl húsleves
3 dl tejföl
egy csapott evőkanál liszt

A hússzeletek széleit bevagdosom és kevés felforrósított olajban egy-két perc alatt elősütöm. Közben tekerek rá frissen őrölt borsot. A szeleteket tányérra szedem, a fennmaradó zsiradékba beledobom a felaprított hagymát, fokhagymát, szalonnát, a kis kockákra vágott zöldségeket, a rozmaringleveleket és pár percig együtt pirítom. Erre a fűszeres ágyra helyezem a húsokat, sózom, majd felöntöm annyi levessel, hogy ellepje, és fedő alatt puhára párolom. Közben néhányszor elfőzöm a levét, amelyet ismét kevés levessel pótolok, ettől a szaftja sűrűsödik. Ha a hús megpuhult, kiszedem, a megmaradó szaftot a maradék levessel (kb 3 dl kell) felöntöm, ízesítem a mustárral, pár csepp citromlével és reszelt citromhéjjal. Összeforralom kb. tíz perc alatt és a liszttel elkevert tejföllel elkeverem, majd 3-4 percig tovább rotyogtatom. Közben visszahelyezem a hússzeleteket, hogy átvehessék a pikáns mártás ízét, és belekeverem a felaprított petrezselymet is.
Rövidcső tésztával ettük.

Tavaszi zöldségleves vajasgaluskával

Kicsit vissza kell vennünk a szénhidrátból - s fájdalom -, főként a sütizésből, úgyhogy egészségesebb receptekre fogok törekedni az eljövendő időszakban.
Itt van rögtön Attila kérésére ez a könnyű kis tavaszi zöldségleves új zöldborsóval, répákkal, gombával, sok-sok petrezselyemmel. Azért egy kis vajas galuskát sikerült belecsempésznem, nehogy túlzásba vigyük a dolgot…
Igazán ilyenkor jó készíteni, amikor minden zöldségnek szezonja van, télen fagyasztottból is lehet próbálkozni, de az messze nem ugyanaz.

Recept

50 dkg tisztított zöldborsó
egy csokor vegyes zöldség (sárga-és fehérrépa)
egy fej főzőhagyma
4-5 nagy fej gomba
egy zöldpaprika
kiskanál pirospaprika
só
csipet cukor
egy csokor petrezselyem
olaj

A galuskához
3 dkg vaj
egy tojás
annyi liszt, amennyit felvesz
só

A hagyma felét felaprítom, a másik felét egyben hagyom. A répákat megpucolom, felkarikázom, a gombát megmosom, nagyobb darabokra, negyedekre vágom.
Nagyon kevés olajat forrósítok, rádobom a hagymát, majd pár perc kevergetés után a répát. Ez is kap egy-két percet, amíg némi nedvességet kienged, majd mehet bele egy kiskanál pirospaprika. Rádobom a zöldborsót is, meg a petrezselyem felaprított szárát és felengedem kb. 2,5 liter húslevessel. Beledobom az egészben hagyott zöldpaprikát és fél hagymát , a csipet cukrot és puhára főzöm a zöldségeket. Ez kb. fél órát vesz igénybe, ami pont jó arra, hogy elkészítsem a vajas galuskát.
A puha vajat tálba teszem, elkeverem egy tojással, csipet sóval, és annyi lisztet adok hozzá, hogy egy sűrűbb nokedlitészta-állagot kapjak.
Amikor a zöldségek puhák, a forró levesbe mártogatott kiskanállal beleszaggatom a galuskát az ételbe, törekedve arra, hogy kisebb, formás levesbetétekhez jussak (na ez az, ami nem megy). Megszórom a levest a maradék felaprított petrezselyemmel, és ha a galuskák feljöttek a felszínre, tálalom.

Tejfölös erdeigomba-leves

Hirtelen jött ötlettől vezérelve határoztam el, hogy ma gombaleves lesz, mert a főfogásként kínált aranygaluska elé nem kívánkozik tartalmasabb leves.
A gombalevesről rögtön nagymamám gombalevese jutott eszembe, aminek az ízét még ma is érzem, pedig sajnos már majdnem húsz éve nem ehetjük a főztjét.
Somogyi szegény családból származott, egyszerű, magyaros parasztos konyhát vitt, számomra a borsos tokánya - teljesen más volt mint a közismert - , gombalevese, paprikás hússzelete ma is feledhetetlen emlék, és ezeket sajnos senki sem tudja elkészíteni. Így kénytelen vagyok az emlékek alapján rekonstruálni a receptjeit.
A mai gombalevessel sikerült felidézni az elfeledett ízeket, nagyon hasonlót sikerült elkészítenem.
A leves kizárólag szárított erdei gombát tartalmaz, ennek oka pedig az, hogy nem készültem rá előre. Természetesen friss termesztett, vagy erdei gombából, vagy vegyesen is készíthető.

Recept

15 dkg szárított erdei gombakeverék
2 kis sárgarépa
egy fehérrépa
egy fej főzőhagyma
két gerezd fokhagyma
4-5 szelet zöldpaprika
kis csokor petrezselyem
egy csapott evőkanál pirospaprika
2-3 dl tejföl
2 csapott evőkanál liszt
másfél liter húsleves
rozmaring, só
olaj

A főzés előtt a gombát kb. egy órára beáztatom. A hagymát felaprítom, a megtisztított zöldségeket kisebb kockákra vágom, a fokhagymát felszeletelem. Egy evőkanál olajat felforrósítok, rádobom a hagymát, kissé megsózom és üvegesre párolom. Rászórom a feldarabolt zöldséget, fokhagymát és pár percig együtt sütöm. Megszórom pirospaprikával, gyorsan elkeverem, egy-két evőkanál vizet öntök alá. A gombáról az áztatóvíz nagyrészét leöntöm, kb egy decinyi lével együtt a zöldségekre öntöm és pár percig együtt párolom. Ekkor adom hozzá a zöldpaprikát, és a petrezselyemcsokor felét felaprítva. Rádobok pár levél rozmaringot, felöntöm a húslevessel és addig főzöm, amíg a gomba megpuhul. Ha ez megvan, a lisztet elkeverem a tejföllel és behabarom a levest. A tetejét megszórom a maradék petrezselyemmel.

VKF XIV - Bableves

A magyarok nagyon szeretik a levest, amelynek számtalan változatát készítik a húslevesektől a csak zöldséget tartalmazó levesekig, krémlevesektől a savanykás zöldséges-húsos ragulevesekig. Állítólag nincs még egy olyan konyha, amely ennyiféle változatban ismeri és készíti a levest.

Nos, a mi családunkra ez a közhely egyáltalán nem jellemző: a velőscsonttal főzött marhahúslevesen, sajtlevesen, brokkoli-vagy gombalevesen és a most következő füstölt húsos bablevesen kívül nem igazán fogyasztjuk, ezek is maximum havonta egyszer kerülnek terítékre. (A káposztás illetve kapros húsgombóclevest majdnem kihagytam…)

Most húsvétkor a sonka főzőlevét bablevesfőzésre használtam, ami kapóra jött a VKF XIV. fordulójára kiírt feladványhoz.

A bablevest legalább öt literes lábosban szoktam főzni, nyáron pedig bográcsot használok. Mivel a füstölt húst és a babot együtt főzöm, a húst mindig ismerős hentestől veszem, mert így tudom, mennyire lesz sós és ízes. Nálunk a bablevesbe jó sok zöldség kerül és nem rántom be, hanem kevés lisztes tejföllel behabarom. Friss ropogós kenyérrel és további tejföllel szoktuk enni.

Recept

50 dkg száraz tarkabab
3-4 sárgarépa
2-3 fehérrépa
egy közepes zellergumó negyede
40-50 dkg füstölt hús (most oldalas, általában csülök)
füstölt lé a felöntéshez
egy nagyobb fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
egy hegyes erős zöldpaprika fele
kb. 10 szem egész feketebors
2-3 kisebb babérlevél
csapott evőkanál pirospaprika
egy evőkanál liszt
2 dl tejföl

A babot és a füstölt húst előző este külön-külön beáztatom. Másnap az áztatóvizet mindkettőről leöntöm és lemosom, majd egy jókora lábosba öntöm a babot. Az oldalast két-három darabba vágva melléteszem, rászórom a borsot, beledobom a babérlevelet, fokhagymagerezdeket és a hagymát egészben, felöntöm annyi füstölt lével, amennyi egy-két ujjnyira ellepi, majd lassú tűzön elkezdem főzni. Ha felforr, hagyom még negyed óráig, ezután beleteszem a feldarabolt zöldségféléket, az erőspaprikát, és a tetejére szórom a fűszerpaprikát. Addig főzöm, amíg minden hozzávaló meg nem puhul. Az oldalast puhulás után kiveszem és falatnyi darabokra vágom, utána visszateszem. Ezután a lisztet elkeverem a tejföllel és behabarom a levest, pár percig összeforralom, majd tálalom.

VKF XIV- Vadas marhatokány

A magam részéről rajongok minden pikáns, savanykás ételért, így a vadasért is. Általában azonban nincs annyi időm, hogy hagyományosan, a húst előre bepácolva készítsem el, no meg nem is mindig tudom napokkal előbbre, hogy mi is lesz a menü.

A fenti probléma áthidalására vagy tokány jellegűen készítem el, vagy ugyan szeletben hagyom a húst, de elősütés után ugyanazt a metódust használom, mint a tokánynál. A benne főtt zöldségeket nem töröm össze, szerintem felesleges. Körete zsemlegombóc vagy knédli kellene legyen, de Attila kérésére tésztával ettük.

Noha az étel – szerintem – az osztrák polgári konyha közvetítésével került kishazánkba, számomra a jó értelemben vett magyaros házikoszt kihagyhatatlan darabja, éppen ezért gondoltam, hogy ezzel a recepttel indulok a Maci által kiírt XIV. VKF-en.

Recept (2-3 főre)

60 dkg marhahús (fartő vagy stefánia)
2 nagyobb sárgarépa
2 fehérrépa
egy közepes fej hagyma
kakukkfű
2 kisebb babérlevél
4-5 szem borókabogyó
egy ágacska rozmaring
csapott evőkanál cukor
olaj
só, bors
mustár
reszelt citromhéj
friss citromlé
1.5-2 dl száraz fehérbor
2 dl tejföl

A hús vékonyabb csíkokra vágom, a megtisztított répákat is igyekszem valamilyen hasonló alakzatra darabolni. A hagymát felaprítom. Az olajon a cukrot karamellizálom, beledobom a hagymát és üvegesre párolom. Hozzáadom a zöldségeket és pár percig kevergetve sütöm. Ezután a húscsíkokat is beleteszem, és fehéredésig erős lángon párolom-pirítom. Ekkor hozzáadom a babérleveleket, borókát, rozmaringot, kakukkfüvet, sózom, borsozom, aláöntöm a bort és fedő alatt addig főzöm, amíg a hús meg nem puhul. Ha a levét elfőné, kevés vízzel/borral pótolom. Ha ez megtörtént, a levét kissé elforralom. Ízesítem mustárral, reszelt citromhéjjal és pár csepp citromlével, a levébe keverem a tejfölt és kis lángon pár perc alatt összerotyogtatom. Zsemlegombóccal, knédlivel vagy főtt tésztával tálalom.

Tagliatelle kacsasültes mártással

A mai ebéd Attila egyik régi kívánságának megvalósítása.

Egyszer a TVPaprikán láttunk egy részt egy ausztrál sorozatból, talán Gondolával a Murray folyón volt a címe. A szakács, aki olasz származású, de Ausztráliában él, egy kacsasültes tésztaételt készített. Attila teljesen le volt nyűgözve a recepttől, de sajnos nem jegyeztük meg.

Most, hogy volt itthon két felhasználásra váró fél kacsamell, rá is vágta rögtön, hogy márpedig csináljak olyan kacsasültes tésztát, amit a tévében láttunk.

Elkezdtem hát kutakodni az interneten a recept után, végül ez tetszett a legjobban. Igaz, egész kacsából kellene csinálni, de az íze azért csak kacsamellel is finom lett. Annyit változtattam rajta, hogy a kacsamelleket külön sütöttem meg, nem pedig a mártásban pároltam, csak a végén kevertem a feldarabolt húst a fehérboros-paradicsomos szószba.

Szerintem máskor is meg fogjuk ismételni.

Recept

2 fél kacsamell
egy sárgarépa
egy fehérrépa
kis darab zellergumó (vagy zellerszár)
egy nagyobb fej hagyma
3 gerezd felszeletelt fokhagyma
3 gerezd fokhagyma egészben
fél csokor felaprított petrezselyem
2 babérlevél
pár levél bazsalikom
egy ág rozmaring
pár levél friss zsálya (ezt most kihagytam)
só, bors
3 dl száraz fehérbor
egy doboz hámozott, darabolt paradicsom
egy bögre húsleves
egy csomag tagliatelle
parmezán

A kacsamellek bőrét bevagdalom, húsos felüket sózom, serpenyőben mindkét oldalukat erős tűzön megkapatom, majd sütőben puhára sütöm őket. A mártáshoz a zöldségeket (hagyma, répák, zeller) kisebb kockákra aprítom, kevés kacsazsíron párolni kezdem a felszeletelt fokhagymával, babérevéllel, rozmaringgal, bazsalikommal, zsályával. Ha már kezdenek puhulni, sózom, borsozom, hozzáadom a paradicsomot, a bort és a húslevest és lassú forralással sűrű mártássá főzöm, a végén a zöldségeket kissé össze is töröm (túl pépesen nem szeretem, legyen kissé darabos.) Ez kb. egy-másfél óra. Ha a kacsa megsült, kiveszem, hűlni hagyom. Ha már nem túl meleg, lefejtem a bőrét és a húsát vékony csíkokra metéltem. A kacsahúst a paradicsomos mártásba keverem és kb. 10 perc alatt összeforralom. Tagliatellével és parmezánnal tálalom.

Karaj zöldséges-boros raguval

Ma saját kútfőből merítve főztem. Sertéskaraj szeletek voltak itthon, meg levesbe való zöldségek és egy adag gomba, amit mielőbb el akartam használni.
Felbuzdulva azon, hogy a lasagne töltelékének milyen jót tett a többféle zöldség, úgy döntöttem, hogy az olaj-vaj keveréken kisütött hússzeletek mellé készítek egy jó zöldséges ragut gombával és fehérborral. A fűszerezéshez többféle friss fűszernövényt használtam, ment bele még egy kis paradicsompüré, és végül finom étel kerekedett belőle. Marhahússal még inkább el tudom képzelni azzal a különbséggel, hogy azt a zöldséges-boros lében pároltam volna meg.
Köretként megy hozzá a tészta, a rizs, vagy ünnepélyesebb alkalmakra a burgonyafánk.

Recept

Személyenként két kisebb szelet karaj
Két sárgarépa
Egy fehérrépa
Kisebb zellergumó negyede
25 dkg gomba
15 dkg zöldborsó (most a fagyasztóból)
két fej lilahagyma
3 gerezd fokhagyma
bazsalikomlevelek
rozmaring
kakukkfű
fél csokor petrezselyem
egy babérlevél
egy evőkanál paradicsompüré
3.5 dl fehérbor
só, bors
olaj és vaj (2-3 dkg)

A hússzeleteket sütés előtt sóval és frissen őrölt borssal fűszerezem, az olaj és a vaj keverékén megsütöm, kiszedem, félreteszem. Az összes zöldségfélét felaprítom – gyökérzöldségeket kis kockákra, hagymát félfőre, gombát negyedekbe – és a visszamaradt zsiradékon párolni-pirítani kezdem. Ízesítem feldarabolt fokhagymával, rozmaringgal és kakukkfűvel, sózom, belekeverem a paradicsompürét, felöntöm a borral és addig főzöm, amíg roppanós, majdnem puha állaguk lesz és a ragu leve kissé elfő. Ekkor beleteszem a felaprított bazsalikomleveleket és petrezselymet, a ragu tetejére helyezem a kisütött húsokat és pár perc alatt átmelegítem, hogy a húst a ragu ízei megfelelően átjárhassák. Főtt rizzsel ettük.

A "Nagy Visszatérés" - Lasagne

Ezennel megkövetem a Fujitsu-Siemenset és egyidejűleg visszatérek, de azért azt fenntartom, hogy nem a legnagyszerűbb konstruckió, bár most minden tökéletesnek tűnik….

Már meg is írtam a következő bejegyzésemet, mikor a gép elszállt, így a magam részéről ott folytatom, ahol abbahagytam.

Korábban írtam, hogy ránk fér egy kis diéta a karácsonyi trakta után, de amit most írok, az nem ezt tükrözi, ugyanis lasagnet készítettem a hétvégén. Annyi volt benne a kímélős, hogy több zöldségfélét tettem bele, mint korábban. Ez azonban kifejezetten előnyére vált, az pedig csillapítja a lelkiismeret-furdalást, hogy kistepsiben készítettem. Ennél több diétás megoldással azonban nem szolgálatok, ami ezt az ételt illeti.

Hála istennek azok a fotók, amiket még megírandó postokhoz szántam, nem voltak a gépen, úgyhogy megmaradtak, elég veszteség, hogy a korábbi gasztrofotók, és legújabb kutyám bébikorában készült képeim kámforrá váltak, de remélem, most már minden jól fog menni.

Ajánlom a receptet vendégváráshoz is, mert jó előre előkészítető, csak a sütést kell a vendégek jelenlétében végezni, így a társasági élet része lehet a háziasszony is, nem kell a konyhában ücsörögnie. Másrészt még a kistepsiből is jóllakik négy nagyétkű vagy hat normális ember, úgyhogy kiadós is.

Recept

A raguhoz

50 dkg darált hús (marhát szoktam, de most sertés volt)
1 közepes fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
egy fehérrépa
2 doboz hámozott paradicsom konzerv (Mutti)
kisebb zellergumó negyede
rozmaring
bazsalikom
kakukkfű
fahéj
só, bors
olívaolaj

A besamelhez

6-8 dkg vaj
két púpos evőkanál liszt
7 dl tej
só, bors
szerecsendió
pár csepp frissen facsart citromlé

8 dkg parmezán
15 dkg reszelt mozzarella
1 csomag friss lasagne tészta

Először a ragut készítem el. Olívaolajon megpárolom a felaprított hagymát, hozzáadom az apróra felkockázott répákat és zellert, a fokhagymát és rozmaringot. Pár percig kevergetve sütöm, beleteszem a húst, amit fehéredésig pirítok. Fűszerezem sóval, borssal, kakukkfűvel, hozzáadom a paradicsomkonzerveket és 25 perc alat kis lángon összeforralom, amíg kissé besűrűsödik. A végén adok hozzá késhegynyi fahéjat és pár levél friss bazsalikomot.
A besamelt a ragu forralása közben főzöm meg: a vajat felolvasztom, fehéredésig „sütöm” rajta a lisztet, felengedem tejjel és nem túl sűrűre forralom kis lángon. Ízesítem sóval, borssal, szerecsendióval, és pár csepp friss citromlevet is adok hozzá, mert ez jól kihozza az ízét. Amíg meleg, belekeverem a 8 dkg reszelt parmezánt.

Ha a mártások megvannak, összeállítom az ételt. Egy kisebb tepsit épp hogy kikenek olajjal, egy kanál paradicsomos ragut teszek az aljára, ráfektetek annyi tésztalapot, amivel befedem a tepsi alját. A tésztarétegre ragu, erre besamel kerül, majd megint tésztalapok, ragu és besamel. Ezt addig játszom, amíg tart a hozzávalókból, de a besamellel úgy gazdálkodom, hogy a legfelső tésztaréteget ezzel vonom be. Ha végeztem, a tetejét reszelt mozzarellával meghintem – nem sajnálom, és nem baj, ha ide is kerül egy kis parmezán – és előmelegített sütőben 45 perc alatt készre sütöm. Senki ne próbálja ki, amit én műveltem: úgy teleraktam a tepsit, hogy a mártások kifröccsentek és másfél órai sütőtisztítási feladatot generáltak, ami nem embernek való, úgyhogy legyünk mértékletesek, vagy körültekintően válasszuk meg a sütőedény méretét…

Kocsonya

Még a múlt héten azon gondolkodtam, nem kellene-e főznöm Attilának egy kis kocsonyát, mert egyrészt szereti, másrészt még soha nem csináltam. Nem mondtam neki, miben töröm a fejem, erre egyik nap azt kérdezte: „nem főzöl nekem kocsonyát?” Működött a gondolatátvitel, így nekiálltam. Vettem mindenféle sertésalkatrészt hozzá, utánanéztem a metódusnak és végül saját elképzeléseimet felhasználva elkészítettem.

Én nem szeretem, így meg sem kóstoltam, de aki evett belőle, azt mondta, hogy igazán jó lett.
Rájöttem, hogy azt az ételt is szívesen főzöm, amit nem szeretek, egyáltalán nem teher, ha olyasmit kell készítenem, amit nem eszem meg.

Kicsit izgultam, hogy milyen lesz a leve, megszilárdul-e, de ezek a félelmek alaptalannak bizonyultak, nagyon szép lett.

Ez a kocsonya nem „szalonkocsonya”, tele van mindenféle disznósággal, kevés hús van benne, mert a ház ura leginkább a bőrkét és mindenféle cupákot szereti, kevés lével, ebből csak annyi kell, amitől összeáll.

A belefőtt zöldséget és a porcogókat természetesen a kutyák kapták, akik elismerő nyelvcsapásokkal nyugtázták első próbálkozásomat.

Mivel sok háznál karácsonykor is esznek kocsonyát, gondoltam, még az ünnep előtt megosztom a receptet.

Recept

2 kg kocsonyának való sertéshús (körmök, mellső csülök, bőrke, kevés színhús vegyesen)
egy sárgarépa
egy fehérrépa
egy fej fokhagyma
két nagy vöröshagyma
egy-két babérlevél
szemes feketebors
egy kicsi szárított piros erőspaprika
só (nálam kb. 5 evőkanál ment a fazékba, de kóstoljuk meg)

A sertésdarabokat vizsgáljuk át, ha szőrös, epiláljuk, azaz perzseljük meg és kaparjuk le. Fontos, hogy a körmök hosszában szétvágva kerüljenek bele, hogy minden zselésítő anyag kifőjön belőlük, úgyhogy a hentest meg kell kérni ennek a műveletnek az elvégzésére, vagy ha vérmes természetűek vagyunk, bárddal/fejszével csapjuk szét. (Én elég vérmes vagyok, de azért ennyire nem..) A bőrkét felvágtam csinos csíkokra, és minden húsfélét mélyebb fazékba raktam. A zöldségeket, hagymákat tisztítva, egyben raktam hozzá, és az ízesítőket is beletettem, majd felöntöttem annyi vízzel, ami bőven ellepi és lassan, kis lánggal addig főztem, amíg a hús a csontokról lefőtt. Ha felforr, szitakanállal leszedtem a keletkező habot.
Ha minden puhára főtt, a hús- és bőrkedarabokat kiszedem, kicsontozom (nem mindből szettem ki, mert Attila úgy kérte, hogy legyen mit leszopogatni), mélyebb tálkákba elosztom.
A levet hagyom hűlni, eközben a zsír feljön és összeáll a tetején, így könnyen le lehet szedni. Utána visszamelegítem a levet és sűrű szövésű szitán keresztül rámerem a tálakban elrendezett húsokra. A konyhában megvártam, amíg kihűl a lé, utána pedig kivittem dermeszteni az épülő házba.
Lehet enni fokhagymával, pirospaprikával megszórva, anyukám viszont citrommal szereti.

Ezt az ételt gyakorlatilag nem lehet normálisan fényképezni, én kérek elnézést.