Szabolcsi töltött káposzta

A férjem nagy vágya volt, hogy mi is készítsünk szabolcsi töltött káposztát, mert olyat, amilyet nagymamája főzött gyerekkorában, senki nem tud a családban, hátha nekünk sikerülhet.

Kis utánajárás és a rokonság receptjeinek meghallgatása után kialakult a saját elképzelésünk. Úgy gondoltuk, nem kell túlcifrázni a dolgot, néha a kevesebb több, a lehető legyegyszerűbben fogjuk elkészíteni az ételt. Utóbb igazunk lett, és tényleg sikerült reprodukálni a nagymama által készített étel ízét.

Recept

Egy laposabb nagy fej édeskáposzta (vagy két kisebb)

50 dkg darált zsírosabb sertéshús (dagadó, lapocka)

25 dkg rizs

5 kis fej hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

pirospaprika

olaj

só,

3-4 dl paradicsomlé vagy passzírozott paradicsom

20 dkg füstölt húsos szalonna

Egy szál kolbász (házi)

A töltelékhez a felaprított hagymát kevés olajon megpárolom, hozzáadom az egy-két teáskanálnyi paprikát, jól elkeverem, majd összedolgozom a hússal és a nyers, megmosott rizzsel. Ízesítem sóval, reszelt fokhagymával. Ha túl száraz lenne, egy-két evőkanál olajat adok még hozzá.

Közben felteszek vizet forrni, belehelyezem az egészben hagyott, kitorzsázott káposztát. Ahogy a víz melegszik, a levelek szép lassan leválnak a fejről, és kicsit megpuhulnak. A leveleket apránként leszedegetem és elkezdem tölteni. Kis, háromszög alakú töltelékeket készítek, (illetve készít a férjem, mert nekem ez nem nagyon megy), ez általában egy fél káposztalevél felhasználását igényli. A kimaradó levélereket, használhatatlan leveleket összeaprítom, ez megy majd a töltelékek közé.

Ha készen vagyok a töltéssel, jöhet a rétegezés. A lábas aljára pár darab húsos szalonnát és kevés aprókáposztát teszek, erre kerülnek szorosan a pici töltelékek. Rá pár ujjnyi darab kolbász, illetve szalonna kerül, erre aprókáposzta, majd ismét töltelék. A tetejét aprókáposztával borítom be. Öntök az étel alá annyi vizet, hogy a káposzta ¾-edéig érjen, majd lassan felforralom. Ha már forr, ráöntöm a tetejére a paradicsomot, és további 20-25 percig főzök. Ekkor megkóstolok egy tölteléket, ha jó, lezárom alatta a lángot és lefedve hagyom pihenni negyed órát. Friss házi kenyérrel és tejföllel tálalom, minél többször melegítem újra, annál jobb lesz ez is.

Kolbászos-fetás lepény

Ezt a lepényt még múlt hétvégén készítettem másodiknak, valamilyen leves után.

Nagyon egyszerűen elkészíthető, csak ki kell kapni a fagyasztóból a leveles tésztát, rátenni a tölteléknek valót és az öntetet, majd megsütni. Gyors vacsoraként is megállja a helyét, ráadásul tölthető tetszés szerint bármivel. Én általában zöldséggel-sajttal töltöm (spenót, brokkoli, kelbimbó), de most egy magyarosabb verziót találtam ki a férjem legnagyobb örömére, amihez maradékokat használtam..Persze nem csak neki ízlett, hamar el is fogyott.

Recept

Egy csomag leveles tészta (fagyasztott, kiengedve)

15 dkg felkarikázott kolbász

egy nagyobb fej hagyma

1-2 gerezd fokhagyma

két kis szem hideg főtt krumpli (elhagyható, maradék volt, beletettem)

só, bors

friss rozmaring

egy nagy vagy két kicsi tojás

3 dl tejszín

10-15 dkg feta szétmorzsolva

5 dkg kemény sajt kis kockákra vágva

A tésztát szobahőmérsékleten felengedem, kibélelek vele egy kerámia sütőformát – az enyém 25 cm átmérőjű. A sütőt 200 fokra előmelegítem, majd elkészítem a tölteléket.Ehhez a kolbász serpenyőben sütni kezdem (ha nem sül ki belőle elég zsiradék, mehet alá egy evőkanál olaj is). Rádobom a hagymát, a vékony szeletekre vágott fokhagymát, és addig sütöm, amíg a hagyma üveges lesz. Ízesítem sóval, borssal, friss rozmaringlevelekkel, beledobom a felkockázott főtt krumplit és pár perc alatt összepirítom az egészet. Hagyom langyosra hűlni, majd egyenletesen elosztom a tésztán. Rámorzsolom a fetát, elrendezem rajta a kockákra vágott sajtot. A tojást felverem, hozzáöntöm a tejszínt, elkeverem, és a tésztára öntöm. Addig sütöm, amíg a tejszínes tojás megkocsonyásodik, ez kb fél óra. Ha nagyon pirulna, a hőfokot 180 fokra mérsékelve fejezem be a sütést. Langyosan vagy hidegen cikkekre vágva tálalom.

Székelykáposzta

Télen nálam a savanyú káposzta alapélelmiszer. Készül ilyenkor töltött káposzta, rakott káposzta, káposztás húsgombócleves, gombócos káposzta, korhelyleves, egyszóval nehéz, füstös ízű magyaros ételek.
Most a székelykáposzta a sláger, meg is döbbentem, amikor nem találtam a blogon szereplő receptek közt.
Az ételhez fűződő legenda szerint egy Székely nevű vendéglős kreálta, amikor már csak maradék pörkölt és savanyú káposzta volt a konyhán, a vendégek meg éhesek voltak. Állítólag Petőfi sem vetette meg.
A készítésnél én a történetből indulok ki és csinálok egy jó pörköltet, meg egy párolt savanyú káposztát, de mindig teszek bele kolbászt és szalonnát, mert ezek adják meg a füstösségét. Az összekevert ételt pedig kb. fél órán át rotyogtatom, hogy az ízek összeérhessenek.
Mint minden káposztás fogásra, erre is igaz, hogy felmelegítve még jobb, ennek megfelelően ipari mennyiségben szoktam készíteni.

Recept

2 kg savanyú káposzta
75 dkg sertéslapocka
10 dkg füstölt szalonna
15 dkg mangalica kolbász
3 fej hagyma
egy zöldpaprika (csípős is lehet)
2 babérlevél
5-6 szem bors
pirospaprika
köménymag
2 gerezd fokhagyma
egy evőkanál liszt
2 dl tejföl
olaj/zsír

Először a pörköltet kezdem készíteni. Ehhez zsiradékot forrósítok, üvegesre sütök benne két fej felaprított hagymát, közben a köménymagot is beleteszem, hadd pattogjon ki. Rádobom a kisebb kockára vágott lapockát, fehéredésig sütöm, megpaprikázom, hozzáadom a felszeletelt fokhagymát, zöldpaprikát, és egy körömnyi babérlevelet. Felöntöm annyi vízzel, amennyi szűken ellepi és puhára főzöm. A levét időről-időre elforralom, és pótolom, ettől lesz igazán sűrű szaftja.
Közben a maradék hagymát félfőre vágom, a szalonnát felcsíkozom, a kolbászt felkarikázom. A savanyú káposztát leöblítem, kissé kinyomkodom és pár vágással rövidebbre aprítom, ha kell. A szalonnát kiolvasztom, rádobom a hagymát és a kolbászt, három-négy percig sütöm, és rádobom a káposztát. Hozzáadom a szemes borsot, babérlevelet, jól elkeverem, aláöntök egy bögre vizet és majdnem puhára főzöm. Ekkor belekeverem a pörköltet, nagyon kis lángon összerottyantom, majd a tejfölben elkevert liszttel behabarom. Nekem úgy ízlik, ha nincs hosszú leve, de ha valaki hígabban szereti, kis vízzel felengedheti. Lehet bele kaprot is főzni a habarással egyidejűleg. Tejföllel és friss kenyérrel tálalom.

Mit készítsek birsalmából? II. - Káposztás birsalmás dagadó

Folytatva a birsalmás ételek sorát, most egy igazi masszív, a férfiak minden igényét kielégítő étel következik, amely a már korábban leírt káposztás tepsis csülök egy változata.
Van benne dagadó, sütnivaló kolbász, füstölt szalonna, úgyhogy diétázóknak nem ajánlom, de érdemes érte szünetet tartani a diétában, mert nagyon finom.
Ipari mennyiséget készítettem belőle, négyen voltunk rá, de gyakorlatilag egy adag maradt belőle ebéd után. Zsófival is megkóstoltattam a savanyú káposztát, és legnagyobb meglepetésemre ízlett neki, ami nagy szerencse, mert a káposzta kitűnő vitaminforrás a gyümölcsben-zöldségben szegény téli napokon.


Recept

80 dkg nem túl zsíros dagadó
1.5-2 kg savanyú káposzta
egy szál sütnivaló kolbász
15 dkg füstölt húsos szalonna
2 birsalma
4-5 darab kisméretű vöröshagyma
fél fej fokhagyma
egész köménymag
rozmaring, só
kevés paprikakrém (nem csípős)
két evőkanál olaj

A dagadót annyi darabra vágom, ahány személyre az ételt készítem. Minden darabot bedörzsölök sóval, köménnyel, rozmaringgal és paprikakrémmel. Egy tepsit kikenek az olajjal, belefektetem a fűszerezett húst, és nagy lángon – a tűzhelyen – minden oldalán elősütöm a darabokat. Közben a sütőt 170 fokra előmelegítem. Ha az elősütés kész, a tepsibe teszem a fél fej fokhagymát – a fejet keresztben szoktam elvágni - , a hús alá öntök egy kevés vizet, letakarom alufóliával és puhára párolom kb. egy óra alatt. Amíg a hús puhul, a szükség szerint kimosott savanyú káposztát kicsit megpárolom.
A birsalmát meghámozom, kicsumázom és darabokra vágom, a hagymákat megtisztítom, negyedelem, a szalonnát csíkokra vágom. Ha a dagadó puha, kiveszem a tepsiből, és a helyére teszem a savanyú káposztát. Rászórom a hagymát, a birset és a szalonnát, valamint egy kevés sót, és kicsit össze is forgatom, hogy a húsból kisült szaft mindenhol érje a hozzávalókat. Öntök alá egy pohár vizet, majd a káposztára fektetem a dagadódarabokat és a tepsi közepére a jól megszurkált sütnivaló kolbászt. A tepsit 200 fokra előmelegített sütőbe tolom, és addig sütöm az ételt, amíg a kolbász és a hús pirosra nem sül. Friss kenyérrel és tejföllel tálalom.

Krumplileves gazdagon

Vasárnap nem kívántam a húsos ételeket, ezért úgy döntöttem, hogy valamilyen tartalmasabb levest főzök, utána pedig – Attila kívánságára - kakaós csigát készítek.
Választásom a tejfölös krumplilevesre esett, amit már pár hete nagyon kívántam. Az az érdekes, hogy amióta rendszeresen főzök, – márpedig ez legalább tizenkét év – még sosem készítettem ilyen levest. Nem baj, valamikor el kell kezdeni…
Mivel tartalmas levest szerettem volna csinálni, került bele a krumpli mellé leveszöldség, kolbász is.
Olyan sikere volt, hogy a nagy kondérnyi leves estére el is fogyott, mert állandóan rájártunk.
Az lehet, hogy most főztem ilyet először, de biztos, hogy nem utoljára….


Recept

4-5 szem közepes krumpli
két vékony sárga-és fehérrépa
20 dkg zeller
10-15 dkg szárazkolbász
egy nagy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
2 babérlevél
egy evőkanál majoranna
pirospaprika
egy teáskanál darált erőspaprika
só, bors
egy evőkanál liszt
2-3 dl tejföl
olaj


Nagyon kevés olajat forrósítok, ezen megpárolom a hagymát. Hozzáadom a felkarikázott kolbászt, és addig pirítom, amíg a zsírját kiengedi. Rádobom a kisebb darabokra vágott leveszöldséget, zellert és a krumplit és pár percig kevergetve sütöm. Megszórom kb. egy evőkanál pirospaprikával, elkeverem, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi kétujjnyira ellepi. Hozzáteszem a babérlevelet, sót, borsot, majorannát, paprikakrémet, és a nagyobb darabokban hagyott fokhagymát, és addig főzöm, amíg a zöldségek megpuhulnak. A tejfölt elkeverem a liszttel, és besűrítem a lassú forrásban lévő levest. A tányéron ízlés szerint adok még mellé tejfölt. Jól esik hozzá a friss ropogós kenyér.

Babos-kolbászos egytál

Ezt az ételt Giorgio Locatelli Tiszta Itália című műsorának egyik adása inspirálta. Kicsit változtattam az általa használt hozzávalókon, de az étel jellege azért megmaradt.
A száraz fehérbor ezúttal is kimaradt, mert nem volt itthon, és olasz kolbászkák helyett a saját, házi gyártású kolbászunk utolsó példányát használtam, kisebb darabokra vágva. Ezzel is igen finom, igazi lélekmelengető téli egytálétel kerekedett belőle. Szárazbabból is elkészíthető, de a fejtett bab lágyabb, vékonyabb héjú, az talán jobban illik az ételbe.


Recept

6 db 15 centis olasz sütőkolbász vagy fél kiló sütnivaló kolbász feldarabolva
80 dkg fejtett bab (most fagyasztott)
két ág rozmaring
öt gerezd fokhagyma
2 babérlevél
6-8 szem egész feketebors
egy doboz hámozott paradicsom konzerv
egy pohár száraz fehérbor
olívaolaj
só


A babot egy ág rozmaringgal, a babérlevéllel, borssal és két gerezd fokhagymával puhára főzöm, a levét nem öntöm ki, mert jól jöhet az étel higításához.
A kolbászt serpenyőben kevés olajon elősütöm, akkor jó, ha mindkét oldala kicsit megpirul. Ha ez megvan, kiszedem, félreteszem. A serpenyőbe öntök egy evőkanálnyi olívaolajat, beledobom a rozmaringot és a nagyobb darabokra szelt fokhagymát, és kis lángon sütöm kb. három percig, úgy, hogy a fokhagyma ne barnuljon meg. Ekkor felöntöm a fehérborral, nagy lángon forralom egy-két percet, majd visszateszem a kolbászt és hozzáadom a lecsepegtetett babot is. Ráöntöm a paradicsomot, ha szükséges, adok hozzá egy keveset a bab főzővizéből és kb. húsz perc alatt összefőzöm az ételt. Friss kenyérrel tálalom.

Ismét kolbász: alapok+citromos fehér kolbász

Megint töltöttünk kolbászt. Magyaros fűszerezésűt, meg kísérletképpen citromos fehér kolbászt is, ez utóbbi már nagyon régóta szerepel a terveim közt. Mivel ebből csak kóstoló (kb. fél kilónyi) készült, pontos leírást nem tudok adni, de mostanra kikristályosodtak azok az alapok, amelyek a kolbásztöltésnél betartandók.
Egy kiló húshoz - ami általában lapocka, de most dagadó volt- fél kiló tokaszalonnát vagy egyéb zsírfélét szoktunk venni. Mivel sütőkolbászokról van szó, nem gond, ha kerül egy kis nedvesség a végtermékbe, így a fokhagymát felaprítva, sózva, vízzel leöntve egyfajta muzsdéjt készítünk, és ezzel fűszerezzük a kolbászt. A magyaros ízesítéshez használunk ilyen fokhagymás levet, nem túl sok pirospaprikát, házilag durvára tört feketeborsot, őrölt köményt meg egy elmorzsolt szárított chilipaprikát. . A fűszereket kis manuális kávédarálóban szoktuk megőrölni, ezt direkt fűszerdaráláshoz vettem.
A citromos fehér kolbászhoz fűszerként adtunk reszelt citromhéjat és – levet, őrölt koriandert, őrölt szegfűborsot, őrölt feketeborsot és majorannát. Nekem úgy ízlik, ha a szegfűbors és a citrom kapja a hangsúlyt.
A sózást egyiknél sem visszük túlzásba, a fűszerezést kóstolással ellenőrizzük.
A citromos kolbász igen jól sikerült, tervezzük, hogy többet fogunk belőle tölteni. Nyárra grillkolbásznak is ideális.
Én a sütnivaló kolbászt, hurkát mindig előmelegített sütőben, zsiradék nélkül készítem. A kolbászokat tepsibe fektetem, megszurkálom, hogy a zsírja jól kisülhessen és kevés vizet öntök alá, amelyet néha pótolok. Így kímélőbb, mintha serpenyőben vagy zsiradékban készülne el.

Hangulatjelentés a házi disznótorból

Végre megkaptuk a kolbásztöltőt a hétvégén, ami egyet jelent azzal, hogy vasárnap a saját töltésű kolbászunk volt az ebéd, bár ezt házi disznótornak nevezni nem is olyan enyhe túlzás.

Ezúton köszönöm meg a kedves blogtársaknak a kérésemre küldött recepteket, ki fogjuk próbálni őket, de első próbálkozásra érzésre fűszereztük a húst, nem pedig recept alapján. A húshoz ment három kiskanál só, két evőkanál pirospaprika, 7-8 gerezd fokhagyma, egy kiskanál őrölt kömény.
A végeredmény nagyon finom, fokhagymás kolbász lett, a sózást és a paprikát jól eltaláltuk, köményből mehetett volna több is, de majd legközelebb teszünk még bele. Az íze a debreceniéhez hasonlított szerintem. Nem tettünk a húshoz szalonnát, hanem zsírosabb húst – tarját - használtunk, de én igazából nem is igényeltem a több zsírt. Mivel a daráló nagyon finom lyukú, így a kolbász nem igazán lett darabos.

A műveletet Attila és nagymamája vitték véghez, az egészben a darálás volt nehéz, a töltés ehhez képest szinte gyerekjáték. Meg is egyeztünk, hogy legközelebb a hentessel daráltatjuk.
Az egy kiló hetven deka húsmennyiségből három szál, összesen 188 centi kolbász lett, ebből két szál ment ebédre, egy szál meg a fagyasztóba. Hamarosan ismét próbálkozunk, de másféle ízesítéssel.

A házi sült kolbászhoz a mustár mellé házi kenyeret is sütöttünk, amely szintén mindenkinek ínyére volt, el is határoztuk, hogy erre is gyakrabban kerítünk majd sort. A kenyeret fél kiló lisztből, egy tasak élesztővel, két kiskanál sóval, 3,3 deci vízzel sütöttem, tettem hozzá még két evőkanál olajat is. Ez gyakorlatilag a Stahl-féle pizzatészta receptje.
Egyébként a kenyérsütésre egy jól sikerült pizzasütés után vetemedtem, a pizza sikerén felbuzdulva, és nem bántam meg. Most sütöttem életemben először a tűzhely sütőjében kenyeret, korábban mindig kenyérsütő gépet használtam, de így sütőben összehasonlíthatatlanul jobb a végeredmény, főként a kenyér ropogós héja tekintetében, amit én eddig hiányoltam. A kenyérsütés még további fejlesztést igényel, de már az első próbálkozás is igen bíztatónak bizonyult.

Lecsó

Ez is egy olyan étel, amit mindenki másként készít, és amit általában mindenki szeret.
Őszintén megvallva, én nem igazán kedveltem mindaddig, amíg nem én főztem. Ennek vélhetően az az oka, hogy a szokásostól teljesen eltérő arányokat használok, mert egyrészt nem szeretem, ha az étel leveses, ahelyett, hogy szaftos lenne, másrészt mások lecsóját gyakran savanykásnak találom, ez pedig a paradicsom miatt van.
Számomra a lecsó íze akkor jó, ha a paprika dominál benne, ezért nagyon kevés paradicsomot használok.
Alapnak mehet bele szalonna, általában házikolbásszal szoktam dúsítani.
Sokan eszik tojással, rizzsel, de szerintem legjobb friss kenyérrel, ezen kívül rizzsel vagyok még hajlandó megenni.
Bográcsban elkészítve a legfinomabb.
A leírt adagból szerintem három fő bőségesen jóllakik, de négy emberre lehet, hogy kevés lenne.

Recept

1 kiló paprika
2 fej hagyma
4 szelet húsos szalonna
15 dkg házikolbász
egy hegyes erőspaprika
2 kis szem paradicsom
egy evőkanál pirospaprika
olaj
só

A hagymát felaprítom, a szalonnát összekockázom. A kolbászt karikákra, a paprikát először hosszában félbe, majd keresztben vastagabb szeletekre vágom.
A szalonnát pirítani kezdem, ha nincs elég zsírja, kevés olajat öntök alá. Rádobom a hagymát, sózom, addig sütöm, amíg megfonnyad. Hozzáadom a kolbászkarikákat, és addig sütöm, amíg kiengedi a zsírját. Ekkor kerül bele a kétféle paprika, amit jól elkeverek a hagymás alappal és erősebb lángon párolni kezdem, fedő nélkül. Sózom, kevergetem és odafigyelek rá, mert egy csepp vizet sem szabad aláönteni, akkor jó, ha saját levében fő meg. Ha már puha a paprika, hozzáadom a felszeletelt paradicsomot és erős lángon folytatom a főzést, amíg az étel kissé zsírjára sül. Ekkor rászórom a pirospaprikát, elkeverem, pár percig rotyogtatom, és kész is.
Fehér kenyérrel tálalom.

Csőtészta kolbásszal és gombával

A korábbiakhoz képest sokkal jobban vagyok, ezért már a konyhába is bemerészkedtem.
(Ez egy kicsit túlzás, mert azért legalább a hétvégén főztem, de olyanokat, amik már szerepeltek a blogon.)

Ma is olyan étel került az asztalra, ami az otthon felhalmozott készletek felhasználására épül, gyakorlatilag maradékokból is előállítható, gyorsan kész van és nagyon ízletes.

Az egész nem más, mint egy olaszos fűszerezésű paradicsommártás, amiben gomba, kolbász és bacon adja az ízeket.

Az ilyen jellegű, ütősebb mártásokhoz én jobban szeretem a rövidebb csőtésztákat (rigatoni, maccheroni), nekem ezekkel jobban ízlik a mártás.


Recept

3-4 szelet bacon
10 dkg szárazkolbász
egy közepes fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
25 dkg gomba
2 doboz hámozott paradicsom konzerv
friss rozmaring és bazsalikom
só, bors
egy csomag csőtészta (most Barilla Maccheroni)
a tálaláshoz reszelt sajt



A szalonnát és a kolbászt kisebb darabokra vágom és lábosban, zsiradék nélkül pirítani kezdem. (Ha nem olvad ki belőlük elég zsiradék, kevés olajat öntök alá.)
A felaprított hagymát és fokhagymát hozzáadom, megszórom rozmaringgal és üvegesre párolom. Ekkor hozzáadom a nem túl kis darabokra szeletelt gombát, sózom, borsozom, addig ütöm, amíg levet enged. Beleteszem a hámozott paradicsomot és kb. fél óra alatt összefőzöm. A főzés végén felaprított bazsalikomlevéllel fűszerezem.
A tésztát kifőzöm, összeforgatom a mártás felével, a többit mindenki ízlés szerint teszi a saját adagjára. Reszelt sajtot adok még mellé.

Káposztaágyon sült csülök

A diéta jegyében ismét sikerült egy ütős, férfias kaját készítenem…

Az úgy volt, hogy némi savanyú káposzta maradt még decemberről, tegnap meg a csülök bizonyult a legszebbnek a boltban, és ettől a két hozzávalótól máris beindult a fantáziám.

Korábban csináltam már olyat, hogy zsírosabb húsokat (tarjaszeletek és oldalas) káposztaágyon sütöttem meg, ebből jött az ötlet, hogy legyen káposztás tepsis csülök.

Én a magam részéről odavagyok a savanyú káposztával készült ételekért, ebből is legszívesebben a káposztát eszem tejföllel és friss ropogós kenyérrel, a csülök nagy részét pedig meghagyom Attilának.

Ami jó benne, az az, hogy hiába kalóriadúsak a hozzávalók, a végeredmény egyáltalán nem zsíros vagy nehéz, mert a savanyúkáposzta ezeket a hatásokat teljesen közömbösíti, felveszi a húsból kisülő szaftot és fantasztikusan ízes lesz, már csak a gyulai kolbásznak köszönhetően is. Én még kenyér nélkül is meg tudnám enni, ha akarnám, de nem akartam…

Recept

Kb. egy kilónyi csontozott, bőrös sertéscsülök
Kiskanálnyi köménymag
Kiskanálnyi egész római kömény
2-3 ág rozmaring
2 kiskanál erőspaprika-krém
só, olaj
2 dl száraz fehérbor
1.5 kg savanyú káposzta
15 dkg gyulai lángolt kolbász
5 szelet húsos füstölt szalonna (jelen esetben bacon)
3 fej lilahagyma
4 gerezd fokhagyma

A csülökhúst négy tenyérnyi darabra vágom, bedörzsölöm sóval, köményfélékkel és erőspaprika-krémmel, kiolajozott tepsibe fektetem, mellédobom a rozmaringot. Előmelegített sütőben nagy lángon megkapatom minden oldalát, mellédobom a meghámozott fokhagymagerezdeket, két fej felnegyedelt lilahagymát, aláöntöm a bort és egy kis vizet. Alufóliával lefedem és kis lángon kb. 1 óra alatt puhára párolom. Ha a hús puha, kiszedem egy tálra és az alatta maradó szaftba belekeverem a kimosott káposztát, a felkarikázott kolbászt. Erre az ágyra helyezem a csülökdarabokat, a káposztán elhelyezem a szalonnaszeleteket és egy fej félfőre vágott lilahagymát és közepes lángon sütöm kb. 40 percig. Ezalatt a káposzta megpuhul, kissé le is pirul, ami az ételnek messzemenően előnyére válik . Néha húsvillával megpiszkálom a káposztát, kissé kevergetem is, hogy egyenletesen-puhuljon-piruljon. Ha a csülök bőrét le is szeretném pirítani, olyan mélyedéseket képzek a káposztában, hogy a tepsi alja látható legyen, és ebbe teszem rövid időre a húsdarabokat.

A sült csülköt a káposztával tálalom, melyre egy-két kanál tejfölt is teszek és adok mellé fris kenyeret. Nagyon kiadós, vendégváráshoz, borozgatáshoz tökéletes étel.

Rakott krumpli- az örök kedvenc

Tegnap vásárolni voltunk, gondolkodtunk, mi legyen az ebéd vasárnap, de valahogy nem jutottunk dűlőre. Sem a húsok, sem a halak közt nem találtunk kedvünkre valót, pláne szépet, így jött a rakott krumpli szóba. A korosztályomban nagyon sok embernek kedvence ez, igazi klasszikus gyermekkori íz. Amikor a munkahelyemet ebédet rendelünk és ez is van az étlapon, általában mindenki egyformán választ, bár a menzás rakott krumpli az otthonival össze sem hasonlítható.

Szerencsére ehhez az ételhez a hozzávalókat minden boltban meg lehet venni. Ami szerintem a legfontosabb, hogy jóféle kolbászt tegyünk bele, jó nagy mennyiségben. Meg tudok őrülni attól, ha lecsókolbásszal, vagy valamilyen gyorspácolt utánzattal készül és ennem kell belőle.

Nem érdemes ebből keveset csinálni, mert az a tapasztalatom, hogy a maradék is gyorsan elfogy, ugyanis jól esik bele-belecsipegetni egy-két villányit, amikor még langyos, urambocsá’ akkor is, ha kihűlt. Legjobb benne a kolbászból kisülő zsírral elkeveredő tejfölös mártás, ami körbeveszi a krumplikarikákat.

Mivel azért elég macerás ezt az adagot elkészíteni, mindent szépen felvágni, ráadásul a meleg krumpli szeletelhetetlen, előző este meg szoktam főzni a krumplit és kézbevehető állapotában még meg is pucolom, hogy ne kelljen ezzel a főzés napján bajlódni.

Recept

2 kg nem szétfővős krumpli
20 dkg jóféle szárazkolbász
10 főtt tojás
5 dkg vaj
2 nagy pohár tejföl
só, frissen őrölt feketebors

A krumplit héjában megfőzöm, meghámozom, ha kihűlt, vékony karikákra szeletelem. Nagyon vékonyra, különben megkapom a magamét életem párjától. A tojással és a kolbásszal is így teszek, mindent a kezem ügyébe készítek, és aztán indulhat a kirakós-építkezős játék. Nagy tepsit kivajazok, kirakom egy réteg krumplival. Enyhén megsózom, jöhet rá a felkarikázott tojás és kolbász, meglocsolom pár kanálnyi tejföllel. Ezt addig ismétlem, amíg minden hozzávaló el nem fogy, közben rákiabálok Attilára, hogy nehogy megegye az összes kolbászt és tojást. A rétegezésnél összesen egy pohár tejfölt használok el. Ha a tepsi megtelt, a másik pohár tejfölt tálba öntöm, megsózom, borsot tekerek bele, szép csomómentesre kikeverem és egyenletesen bevonom vele a legfelső réteg krumplit. Vajdarabkákat morzsolok a tetejére - vagy húsos füstölt szalonnacsíkokat helyezek rá – és a sütőben kb. 45 perc alatt készre sütöm, amíg a teteje kicsit meg nem barnul.

Csemegeuborkával, vagy hagyományos fejes salátával a legjobb. Ha a krumpli túl száraz – ami hiba – tálalásnál lehet tejfölözni, de az nem ugyanaz, ezért ne spóroljunk a tejföllel a rétegezés közben.

Erdélyi rakott káposzta

Ma nem mentem dolgozni, mert itt a hegy tetején a hó elzárt minket a külvilágtól. Hiába mondtam Attilának pénteken, hogy cserélje le a nyári gumit, nem hallgatott rám, most meg nagy fogadkozás közepette mehetett le a tükörjégen a gumishoz. Szeret veszélyesen élni, de mindegy.
A táj gyönyörű, tiszta karácsonyi hangulatba is kerültem, ez pedig egyenes utat jelent a konyhai tevékenykedéshez.

Mivel jó hideg van, és nálunk így téltájban egyre gyakrabban kerülnek elő a savanyú káposztás ételek, rakott káposztát csináltam, a hagyományos családi recept alapján. Szerencsére ezeknek az ételeknek az egész család nagy rajongója.

Nézegettem a weben a recepteket és majdnem mindegyik írja, hogy főtt tojást kell beletenni, na nálunk ez nem szokás. Ellenben sok hússal és káposztával, kolbásszal, sok tejföllel és kevés rizzsel készítjük.

Mindig túlméretes adagot készítek, mert köztudott, hogy a káposztás ételek felmelegítve még jobbak, mint frissen.

Recept

80 dkg darált sertéshús
1.5 kg savanyú káposzta
1 nagy fej hagyma
15-20 dkg jóféle szárazkolbász
3 gerezd fokhagyma
pirospaprika
frissen őrölt feketebors
15 dkg főtt rizs
10 dkg kolozsvári húsos füstölt szalonna
4-5 dl tejföl

Olajon megpirítom a hagymát, rádobom a darált húst, a felkarikázott kolbászt, a felaprított fokhagymát és fehéredésig sütöm. Amikor levet enged, megpaprikázom, sózom, borsozom, puhára főzöm. Ha kész, belekeverem a rizst. (Nem árt, ha van egy kis szaftja, amit a rizs felszívhat). A savanyú káposztát kimosom és kinyomkodom ha túl savanyú, és egy kis víz hozzáadásával 20 percig párolom. Ha mindent előkészítettem, következik az étel összeállítása.
Egy nagy tepsit vékonyan kiolajozok, ha olyanom van, meghintem zsemlemorzsával. A káposzta felét a tepsibe terítem, ráteszem a rizses-húsos masszát és beborítom a káposzta másik felével. Jó vastagon megkenem tejföllel a tetejét, vékony szalonna-szeletkéket teszek rá és előmelegített sütőben kb. egy óra alatt megsütöm. Akkor jó, ha a tejfölt beszívta és a szalonna pörcösre sült. Tálalásnál jó friss fehérkenyeret és további tejfölt kínálok hozzá. Száraz fehérbor, vagy abból készült fröccs illik hozzá.

Mivel nem hagyhattam veszendőbe menni a drága időt, készült egy csokitorta is, amiről azonban holnap fogok írni.