Focaccia a kenyér ünnepére

Augusztus 20. az államalapítás, Szent István és az új kenyér ünnepe, ennek örömére, most egy kenyérféle receptje következik.

A focaccia egy olasz laposkenyér, a tésztája a pizzához hasonlít, de erre nem kerül szósz, az ízesítése sokkal egyszerűbb. Gyakran csak friss fűszereket dagasztanak bele és olívaolajjal locsolják meg, én most két gazdagabb verziót készítettem.

Az írás eredetileg a Bezzeganyán jelent meg.

A tésztához

50 dkg liszt

egy zacskó porélesztő

2 teáskanál só

2 teáskanál rozmaring

280 ml langyos víz

2 evőkanál olaj

Hagymás feltét

Egy fej lilahagyma

Két fej vöröshagyma

Egy evőkanál olaj

4-5 ág kakukkfű só, bors

Sajtos-olívás feltét

Egy golyó mozzarella (125 gramm)

10 dkg zöld olívabogyó olívaolaj

A tésztához valókból közepesen kemény tésztát dagasztok, duplájára kelesztem. Ezután kicsit meggyúrogatom és ismét hagyom kelni (ez el is maradhat, de ártani nem fog)

Közben a hagymás feltéthez a hagymát félfőre vágom és az olajon kis lángon megfonnyasztom. Sóval, borssal, kakukkfűlevelekkel ízesítem és hagyom langyosra hűlni.

A másik feltéthez a mozzarellát felkockázom.

A sütőt 230 fokra előmelegítem. A tésztát elfelezem, kicsit átgyúrom, tetszőleges formára, ujjnyi vastagra kihúzogatom. Az egyikre ráteszem a hagymát, a másikon elrendezem a sajtot és az olajbogyót, ezt meglocsolom kevés olívaolajjal is. Mindkét lepényt a tíz ujjammal kicsit megnyomkodom, majd a forró sütőben kb. negyed óra alatt készre sütöm.

Ciabatta reggelire

Szombat reggelre készítettem ciabattát Dolce Vita receptje alapján.

Több okom is volt rá, hogy ezzel a kenyérfélével kísérletezzek: egyrészt már régóta tervezem kipróbálni, másrészt nem sütöttünk kenyeret és nem is vettünk, így kellett valami, amit reggelire ehetnénk.

Ekkor jutott eszembe a ciabatta, amely igen hálás jószág, este csak be kell keverni, reggel a megkelt tésztát pedig kisütni, és utána már lehet is enni.

Igaz, amikor összeállítottam, nem gondoltam, hogy ebből bármi ehető is készülhet, mert tényleg olyan, mint a nokedlitészta, de elsőre nagyon jól sikerült. Már csak a formázást kell valahogy elsajátítani.

Recept

7,5 dl liszt+ a tepsihez egy kevés

3,5-4 dl víz

2 kiskanál só

negyed kiskanál porélesztő

pár levélke rozmaring

Az egész dolog lényege a hosszú kelesztési idő, így érdemes legalább 12 órával a sütés előtt összeállítani a tésztát.

Ez igen egyszerű művelet: a hozzávalókat tálba teszem és fakanállal összekeverem. Ezután a masszát szobahőmérsékleten legalább 12 órán keresztül hagyom állni letakarva, ezalatt megkel, olyan lesz, mint a kovász.

A szükséges idő elteltével fakanállal átkeverem és hagyom még fél órát pihenni a tésztát, ezalatt a sütőt 250 fokra előmelegítem (alsó-felső sütés, légkeverés ne legyen). Harminc perc elteltével a folyós tésztából enyhén lisztezett sütőpapírra négy pacát - jó esetben papucsformát vagy téglalapot - formázok és kb. 30 perc alatt aranybarnára sütöm a ciabattákat.

Még melegen, jó sok vajjal megkenve ettem a lányommal együtt, annyira finom volt, hogy alig bírtuk abbahagyni. Estére illetve másnap reggelre sem öregedett meg, tökéletes szendvicsalap illetve kenyér lusta háziasszonyoknak.

Toszkán bableves

Ebben a lucskos, őszies, barátságtalan időben egyre jobban esik a forró leves, emiatt mostanában- szokásunktól eltérően – hetente egyszer biztos főzök is. Legutóbb a toszkán bableves került terítékre.
Nem akartam hagyományos, magyaros bablevest főzni, olyasmiben gondolkodtam, mint a minestrone, de ehhez nem volt itthon elég zöldségféle, végül a neten böngészve találtam rá Emeril Lagasse receptjére, és végül ebből indultam ki. Persze változtattam rajta, így a végeredmény egy minestronéra hasonlított, ám kevésbé paradicsomos és kevésbé zöldséges változatban. Akinek nincs ideje bajlódni a szárazbabbal, konzervből is elkészítheti.

Recept

25 dkg száraz bab
egy nagyobb sárgarépa
egy fehérrépa
egy ökölnyi zellergumó fele
egy cukkini
egy hagyma
3 evőkanál paradicsompüré (passata)
4 gerezd fokhagyma
egy ág rozmaring
2-3 babérlevél
4-5 levél bazsalikom
szemes feketebors
olívaolaj
2-3 marék kisméretű száraztészta (pl rövidcső)

A babot egy éjszakára beáztatom, majd másnap egy babérlevéllel és pár szem borssal ízesített vízben puhára főzöm.
A leveshez olívaolajon megfonnyasztom a kockákra vágott hagymát. Rádobom a kisebb kockákra vágott répákat, a felnegyedelt és felkockázott cukkinit, és zellert és pár percig kevergetem. Hozzáadom a felszeletelt fokhagymát, a paradicsompürét, ezzel is párolom pár percig, majd felöntöm vízzel (kb. 2 liter, én ezeket az olaszos leveseket úgy szeretem, ha már megáll bennük a kanál, szóval jó sűrűn.) Beleszórom a babérlevelet, a rozmaringágat és a bazsalikomleveleket, és addig főzöm, amíg a zöldség már majdnem puha. Ekkor beleteszem a leszűrt babot, és addig főzöm a levest, amíg minden hozzávaló puha nem lesz. A leves sűrűjének egyharmadát pár merőkanál lével kimerem, botmixerrel egyneműsítem, majd visszatöltöm, így sűrítem az ételt. Végül beleszórom a száraztésztát, és ezzel készre főzöm a levest.

Paradicsomos rakott padlizsán

A paradicsompalántáinkat a létező legutolsó percben, Eszter napján, május végén ültettük el, emiatt most érik nálunk a paradicsom. Három fajtát ültettünk, az egyik Roma nevű, a lucullushoz hasonló, inkább befőzésre való, a másik a híres Marmande, a harmadik pedig igazi anonymus, mert akitől a palántákat kaptuk, nem árulta el, milyen fajtájú. Ez utóbbi sima alma alakú, de nagyon jó ízű fajta, csak kár, hogy ezt a kukacok is felfedezték (a másik kettő nem ízlik nekik).
Szóval, itt a paradicsomszezon, így sorozatban készülnek a mártások tésztához, pizzához, tettem el házi ketchupot is, és persze szendvicshez is fogy belőle jócskán. Zsófinak eleve a kedvence, minden nap minimum egyet be is kap.
Mivel jó sok paradicsomom van és padlizsán is akad, a kettő kombinációjából készült ez a könnyű ebéd kettőnknek – Zsófinak és nekem. Eredeti neve melanzane alla parmiggiana.


Recept

2 közepes méretű padlizsán
50 dkg paradicsom (húsos, kevéssé leves fajta)
egy közepes fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
egy marék bazsalikomlevél
két golyó mozzarella
8 dkg reszelt parmezán
olívaolaj
napraforgóolaj a padlizsán sütéséhez
só

A padlizsánokat hosszában fél cm-es szeletekre vágom és negyed órára besózom. Amint a levét kiengedte, jól leöblítem, le is csepegtetem, majd bő forró olajban kisütöm. Papírtörölközőn lecsepegtetem a felesleges olajat.
Közben elkészítem a paradicsommártást: olívaolajat melegítek, lassan megfonnyasztom rajta a felaprított hagymát és fokhagymát. A paradicsomot lehámozom (igény szerint- én ezzel nem tücsköltem), felkockázom, és a hagymára dobom. Emelem a hőfokot és negyed óra alatt mártássá főzöm a paradicsomot, a legvégén beleszórom a bazsalikomot, amivel még egy percig forralom.
Összeállítom az ételt. Egy tűzálló tálba lerakok egy sor padlizsánt, meglocsolom a paradicsomszósszal, majd rátépkedek mozzarellát. A rétegezést addig folytatom, amíg a hozzávalókból tart, bár szerintem maximum két réteget érdemes csinálni, így jobban összesül az étel, a padlizsán jobban felszívja a mártást. A tetejére mozzarellát és parmezánt szórok, majd előmelegített 180 fokos sütőben 25-30 perc alatt készre sütöm. Langymelegen, friss kenyérrel tunkolva szeretem a legjobban.

Erdei gombás rizottó

Többen is írták, hogy a Sparban igen jó áron kapható kilós kiszerelésben többféle olasz rizs, köztük rizottónak való is. Na, ezt nekem is sikerült azonnal kiszúrnom, vettem is egy csomaggal, gondoltam, egy próbát megér.
Az elmúlt időszak bőséges esői és az utána kialakult elviselhetetlen párás meleg igen kedvező az erdei gombák számára, s mivel erdő mellett lakunk, buzgón látogattuk is a természetet, hátha találunk is valamit. Minden utunk sikerrel zárult, gyönyörű tinórukkal tértünk minden alkalommal haza. Volt olyan is, hogy a megszokott helyekre vezető utat szegélyezték a gombák, még oda sem értünk, már vagy fél kilónyi gomba volt a kosarunkban.
A gombazsákmány és a beszerzett rizs pedig adta magát, hogy erdei gombás rizottó készüljön ebédre.
Kiindulásként Giorgio Locatelli vargányás rizottó receptje szolgált, némi változtatással így készítettem el én is a rizottómat. A változtatás annyi volt, hogy a befejezésnél vaj helyett mascarponét adtam hozzá.
A végeredmény pompás lett, azt hiszem a kedvenc ételeim sorában mostantól ez is helyet kap majd, és titkon reménykedem abban, hogy az időjárás még a malmunkra hajtja a vizet, ami a gombászást illeti.

Recept

Az alapléhez

Két sárgarépa
Egy cukkini
Egy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
pár rózsa brokkoli
egy ág rozmaring
pár levél zsálya
egy marék petrezselyem-és bazsalikomlevél

A rizottóhoz

50 dkg tinórú
két gerezd fokhagyma
egy fej hagyma
10 dkg vaj
egy csokor petrezselyem
40 dkg arborio rizs
1,5 dl száraz fehérbor
2 evőkanál mascarpone
5 dkg parmezán
só, bors

Az alaplét készítem el először: a zöldségeket a fűszernövényekkel fazékba teszem, leöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, és kb. fél óra alatt megfőzöm. A lé kb. 1-1,5 liter kell, hogy legyen a végén. (A zöldségeket Zsófi élvezettel fogyasztotta el ebédre.)
A gombát megtisztítom, nagyobb darabokra vágom. Serpenyőben 3 dkg vajat forrósítok és kis lángon megpuhítom benne a felszeletelt fokhagymát. Ekkor rádobom a gombát, adok hozzá két evőkanál fehérbort, és addig kevergetem, amíg megpuhul. Ekkor megszórom a felaprított petrezselyemmel, sóval, borssal, és további felhasználásig félreteszem.
Ezután készítem a rizst. Első fontos teendő az alaplevet kis lángon forrásba hozni és pöszörögni hagyni.
A rizottóhoz a hagymát nagyon finomra aprítom, 5 dkg vajon kis lángon kevergetve megpuhítom, nem hagyom megsülni, mert nem mutatna túl jól az ételben. Ha a hagyma átpárolódott, rádobom a rizst és a szemeket folyamatos kevergetés közben jól felmelegítem, hogy a vaj mindenhol bevonja. Ekkor ráöntöm a bort, majd hagyom, hogy teljesen elpárologjon. Ha ez megtörtént, merőkanalanként elkezdem adagolni az éppen csak forrásban levő alaplevet, folyamatosan kevergetve a rizst. Az újabb merőkanálnyit mindig csak akkor adom hozzá, amikor az előzőt a rizs már teljesen felszívta. Kb. 17 perc alatt a rizsszemek elérik a megfelelő állagot (al dente). Ekkor hozzáadom a félretett pirított erdei gombát, sózom, borsozom, jól elkeverem, majd leveszem a tűzről, hozzákeverem a parmezánt és a mascarponét, és azonnal tálalom, ha szükséges, további parmezán kíséretében.

Ravioli a la Locatelli

Folytatva a sort, a tésztakészítés következő állomása a ravioli projekt volt. Hétvégére készítettem, amikor a nagymamák jöttek Zsófihoz és nagy sikert arattam vele.
A tészta tölteléke Giorgio Locatelli receptje alapján készült, kissé továbbfejlesztve. Amikor eldöntöttem, mi lesz a töltelék és a mártás, kicsit aggódtam, hogyan fognak az ízek összepasszolni, de a végeredmény egy nagyon harmonikus étel lett.
A raviolik formája hagy némi kívánnivalót maga után, mert félreértettem a könyvben írtakat (nem a tészta teljes hosszában feleztem meg, hanem a szalagot gondolatban kettévágtam és ráhajtottam az egyikre a másikat, majd a töltelékeket körbevágtam, ha ez így érthető…), így túlméretes tésztákat kaptam, de sebaj, majd legközelebb, mert biztos készítek még. Ebből az adagból 6 személy biztos jól lakik.


Recept

A tésztához
50 dkg liszt
5 tojás

A töltelékhez
30 dkg krumpli
20 dkg brokkoli
egy ág rozmaring
10 dkg vaj
só, bors
4 dkg parmezán

A mártáshoz
4 dkg vaj
5 dkg szárított trombitagomba beáztatva
40 dkg barna csiperke
4 gerezd fokhagyma
egy kis fej hagyma
5 dl húsleves
4 dl tejszín
kakukkfű
só, bors

A tésztát elkészítem, majd egy-két órát pihentetem a hűtőben. A töltelékhez a krumplit héjában megfőzöm, másik edényben a brokkolit is megpárolom. A vajat felolvasztom
a rozmaringgal. Ha a zöldségek puhák, botmixerrel egynemű péppé töröm, közben folyamatosan adagolom hozzá a vajat. Ha sikerült elkeverni, hozzáadom a parmezánt, majd a tölteléket kihűtöm, mert csak úgy lehet velük dolgozni.
A mártáshoz a hagymát, fokhagymát a vajon megfuttatom, rádobom a gombákat és addig párolom-pirítom, amíg a csiperke levet nem ereszt. Közben sózom, borsozom, ízesítem kakukkfűvel. Ezután felöntöm a levessel, hozzáadom a tejszínt, majd a levet mártás sűrűségűre beforralom.
A tésztát a géppel kinyújtom, a töltelékből kiskanálnyi halmokat teszek rá, ráhajtom, kivágom a raviolikat, majd forró sós vízben kifőzöm adagonként, és a gombás mártásban megforgatva tálalom. Parmezánnal megszórom a tányéron.

Spenótos ricottás cannelloni

Amióta szert tettem a tésztagépre, nagyon gyakran eszünk házilag készített tésztát. Hogy ez ne legyen unalmas, és ne csak a „sima”, metéltre vágott tésztát együk, cannellonit készítettem, mikor jött Attila anyukája babanézőbe. Pontosabban készítettünk, mert ebből a konyhai tevékenységből Attila is szívesen kiveszi a részét: a tésztát mindig ő gyúrja, a nyújtást is előszeretettel végzi, úgyhogy a cannelloninál nekem jóformán csak a töltés maradt. Meg persze én csinálom a tölteléket és a mártást is.
A választásom a spenótos-ricottás töltelékre esett, és nem bántam meg. Mindenkinek ízlett, bár Attila morgott egy kicsit, hogy nem húsos, meg ugye paradicsomos, de azért megette. Szerintem ez igazi női kaja, a csajok tudnak igazán rajongani érte.

Recept

A tésztához
20 dkg liszt
2 nagy tojás

A töltelékhez
50 dkg leveles spenót (most fagyasztott)
25 dkg ricotta
2 gerezd fokhagyma
3 dkg vaj
szerecsendió
feketebors

A mártáshoz
2 db 400 grammos hámozott paradicsom konzerv
egy evőkanál olívaolaj
egy ág rozmaring
két gerezd fokhagyma

A tetejére reszelt parmezán

A tésztához valókat homogén tésztává gyúrom, majd legalább fél órát pihentetem folpackba csomagolva a hűtőben.
A töltelékhez megolvasztom a vajat, megfuttatom rajta a felszeletelt fokhagymát, rádobom a spenótot, megpárolom. Ízesítem sóval, borssal, frissen reszelt szerecsendióval, majd lehúzom a tűzről, és ha már langyos, belekeverem a ricottát.
Elkészítem a paradicsomszószt is. Ehhez a felforrósított olívaolajon megfuttatom a fokhagymát, ráöntöm a paradicsomot, beledobom a rozmaringot, sózom, és kb. fél óra alatt készre főzöm.
Most következik a nagy attrakció. A tésztát a géppel kinyújtom (6-os fokozat) és betöltöm. Úgy csináltam, hogy a tésztaszalag szélére hosszában tettem egy csík tölteléket, ráhajtottam a tésztát, majd elvágtam, így kaptam egy olyan töltött tésztát – szám szerint 15 darabot - , mint egy kis szivar. Kivajazott, két merőkanálnyi paradicsommártással „megágyazott” tűzálló tálba fektettem a töltött tésztákat úgy, hogy a szélek találkozása került alulra, majd rákanalaztam a paradicsomszószt, a tetejét megszórtam parmezánnal. Előmelegített 180 fokos sütőben fél órát sütöttem. A tányéron további parmezánt szórtunk még rá.

Babos-kolbászos egytál

Ezt az ételt Giorgio Locatelli Tiszta Itália című műsorának egyik adása inspirálta. Kicsit változtattam az általa használt hozzávalókon, de az étel jellege azért megmaradt.
A száraz fehérbor ezúttal is kimaradt, mert nem volt itthon, és olasz kolbászkák helyett a saját, házi gyártású kolbászunk utolsó példányát használtam, kisebb darabokra vágva. Ezzel is igen finom, igazi lélekmelengető téli egytálétel kerekedett belőle. Szárazbabból is elkészíthető, de a fejtett bab lágyabb, vékonyabb héjú, az talán jobban illik az ételbe.


Recept

6 db 15 centis olasz sütőkolbász vagy fél kiló sütnivaló kolbász feldarabolva
80 dkg fejtett bab (most fagyasztott)
két ág rozmaring
öt gerezd fokhagyma
2 babérlevél
6-8 szem egész feketebors
egy doboz hámozott paradicsom konzerv
egy pohár száraz fehérbor
olívaolaj
só


A babot egy ág rozmaringgal, a babérlevéllel, borssal és két gerezd fokhagymával puhára főzöm, a levét nem öntöm ki, mert jól jöhet az étel higításához.
A kolbászt serpenyőben kevés olajon elősütöm, akkor jó, ha mindkét oldala kicsit megpirul. Ha ez megvan, kiszedem, félreteszem. A serpenyőbe öntök egy evőkanálnyi olívaolajat, beledobom a rozmaringot és a nagyobb darabokra szelt fokhagymát, és kis lángon sütöm kb. három percig, úgy, hogy a fokhagyma ne barnuljon meg. Ekkor felöntöm a fehérborral, nagy lángon forralom egy-két percet, majd visszateszem a kolbászt és hozzáadom a lecsepegtetett babot is. Ráöntöm a paradicsomot, ha szükséges, adok hozzá egy keveset a bab főzővizéből és kb. húsz perc alatt összefőzöm az ételt. Friss kenyérrel tálalom.

Rizottó a tenger gyümölcseivel

Amióta megvan Giorgio Locatelli szakácskönyve, a Made In Italy, tervezgetem a rizottókészítést. Most ez is megvalósult a hétvégén, tenger gyümölcsei rizottót készítettem Locatelli leírásainak felhasználásával. Apró rákokból főztem hozzá alaplét, külön pár perc alatt megpirítottam a herkentyűket fokhagymás-chilis olajon és a rizst az olasz szakács útmutatása alapján főztem.
Nagyon finom lett a végeredmény, csak azt sajnálom, hogy nincs tengerpartunk, így nem lehet frissen hozzájutni a tenger gyümölcseihez, ezáltal biztos, hogy nem lesz olyan íze, mintha frissen fogott hozzávalókat használnánk.

Recept

Az alapléhez

50 dkg grönlandi héjas aprórák
3 evőkanál olívaolaj
négy gerezd fokhagyma
egy fej hagyma
egy zellerszár/10 dkg zellergumó
egy babérlevél
6-8 szem feketebors
1.5 deci száraz fehérbor (én ezt kihagytam)
egy evőkanál passzírozott paradicsom (passata)

A rizottóhoz
30 dkg rizottórizs (most arborio)
10 dkg vaj
egy fej hagyma
egy deci száraz fehérbor(én ezt kihagytam)
egy evőkanál passzírozott paradicsom (passata)
só, bors
egy marék petrezselyem (ez sem volt itthon)
70 dkg fagyasztott tenger gyümölcsei mix
egy chilipaprika
olívaolaj
3-4 gerezd fokhagyma

Az egész műveletet az alaplével kezdem. Lábosban felforrósítom az olívaolajat, beledobom a hagymákat, zöldségeket és egy-két percig pirítom, de megbarnítani nem szabad. Hozzáadom a rákokat, egy percig kevergetve sütöm, majd ráöntöm a bort, ha van. Hagyom, hogy az alkohol elpárologjon, hozzáadom a paradicsompürét és két liter vizet, felforralom és kb. 20 percig gyöngyöztetve főzöm. Közben a tenger gyümölcseit olívaolajon kicsit megpárolom a fokhagymával és a chilivel, gyakorlatilag mire felenged, már jó is.
Ezután jön a rizottó elkészítése. Ehhez leszűröm az alaplevet és visszaöntöm a fazékba, gyöngyöztetve magam mellé készítem, hogy a meregetésnél kéznél legyen. (A héjas rákot megpucoltam és a rákhúst hozzákevertem a többi herkentyűhöz.)
A vaj felét lábosban felolvasztom, rádobom a nagyon apróra vágott hagymát, és puhára párolom úgy, hogy ne barnuljon meg. Ekkor hozzáadom a rizst és beleforgatom a hagymás vajba, hogy minden rizsszemet bevonjon a vaj és a rizsszemek felmelegedjenek. Ekkor hozzáöntöm a bort, ha van, és pár percig kevergetem, hagyom, hogy az alkohol elpárologjon. Amikor a rizs és a hagyma már szinte száraz, hozzáadom az első merőkanál alaplét és a paradicsompürét. Kevergetem, hagyom, hogy a rizs teljesen beszívja a levet, csak ekkor adom hozzá a következő merőkanálnyit. Ezt a műveletet addig folytatom, amíg a rizs meg nem puhul, cél az al dente állapot elérése. Az utolsó merőkanál lével együtt hozzáadom a herkentyűket is, ízesítem sóval, borssal, adható hozzá fél citrom leve is, én ezt jobban szeretem a tányéron hozzáadni, ízlés szerint. Leveszem a rizottót a tűzről, hagyom egy percig pihenni, majd a maradék vajat kockákra vágom és fakanállal a rizsbe keverem, amilyen gyorsan csak tudom, közben rázogatom a lábast. Ez a művelet a mantecatura, amitől a rizottó „all’onda”, azaz hullámozni fog, mint a tenger, ha megmozgatjuk a tányéron. Nem vicc, tényleg. Locatelli tanácsa, hogy ha ezt az állagot nem sikerült elérni, még kevés forró alaplével korrigálhatjuk.
Alapszabály, hogy halas ételre parmezánt nem teszünk, ehelyett felaprított petrezselyemmel szórjuk meg.
A leírás hosszú és bonyolultnak tűnhet, de ha csinálja az ember, nem az, és a végeredmény mindenért kárpótol.

Minestrone

A héten belső sugallattól vezérelve elkészítettem életem első minestronéjét. Előtte persze tanulmányoztam Jamie Oliver és Giorgio Locatelli témába vágó írásait, és arra jutottam, hogy ennek a sűrű levesnek nincs igazi receptje, csak az elkészítés lépései azonosak, a hozzávalók pedig – jó esetben – szezonálisan változnak, mindig az kerül bele, amit a piacon kapni. Mindkét szerző alaplét használ a felöntéshez, én ettől most eltekintettem, és bizton állíthatom, hogy alaplé nélkül is ízes, tartalmas minestrone készíthető.
Locatelli még egy jó tanáccsal ellátja a kíváncsi olvasót: bármit tehetünk bele, de sütőtököt nem, hacsak nem töklevest szeretnénk főzni, ugyanis e jellegzetes ízű zöldségféle túlságosan áthatja az ételt.
Ezek után következzen az én levesem.

Recept

Egy nagy fej hagyma
Két sárgarépa
Két fehérrépa
Egy ökölnyi zellergumó
Egy cukkini
Egy krumpli
Egy doboz vörösbab
4-5 brokkolirózsa
két szem paradicsom
10 dkg kelkáposzta
4 gerezd fokhagyma
egy doboz hámozott paradicsom
két marék száraztészta
egy ág rozmaring
friss bazsalikom
két evőkanál pesto
só, olívaolaj
a tálaláshoz parmezán

Nagy lábosban olívaolajat melegítek és üvegesre sütöm benne a hagymát. Ráteszem a kisebb darabokra vágott répaféléket és zellert, pár percig kevergetve sütöm. Ekkor hozzáadom a feldarabolt cukkinit és burgonyát, ezzel is kevergetem egy kicsit, majd belszórom a lecsepegtetett és lemosott vörösbabot, és hozzáadom a hámozott paradicsom-konzervet is. Ízesítem a sóval, zöldfűszerekkel, beledobom a fokhagymagerezdeket és annyi vízzel öntöm fel, hogy jó sűrű levest kapjak. Ezt az egyveleget kb. egy óráig főzöm, ekkor beledobom a brokkolit, a felcsíkozott kelt és a felkockázott paradicsomot, valamint a száraztésztát is, és addig főzöm a levest, amíg mindezek megpuhulnak. Végül két evőkanál pestoval adom meg az ízét. Reszelt parmezánnal tálalom.

Tagliatelle kagylóval

Tegnap itthon voltam, ebédre pedig valamilyen gyorsan elkészíthető ételt kellett készítenem, egyrészt mert egész nap mászkáltunk, másrészt meg az éhség nagy úr.
Korábban vettem egy kilós fagyasztott kagylót, ami eddig várt a sorára, de tegnap elérkezett annak az ideje, hogy legalább a felét felhasználjam.
A kagylót paradicsomos- boros mártásban főztem meg és tagliatellével tálaltam. Nagyon finom lett, bár ezt még lehetett volna fokozni, ha friss kagylóból készül (ez nálunk gyakorlatilag lehetetlen).
Gyakorlatilag húsz perc alatt elkészíthető, ha a mártást és a tésztát egyszerre tesszük fel.
Herkentyűs tésztákhoz állítólag vétek reszelt parmezánt adni, de ez minket vajmi kevéssé érdekelt…


Recept

60 dkg tisztított kagyló
egy 400 grammos hámozott darabolt paradicsom-konzerv
4 gerezd fokhagyma
egy paradicsom
8-10 levél bazsalikom
egy kis csokor petrezselyem
2-3 dl száraz fehérbor
só, olívaolaj
50 dkg tagliatelle tészta

A fokhagymát vékony szeletekre vágom, olívaolajon átfuttatom, majd rádobom a kagylót még fagyasztott állapotában. Meglocsolom a fehérborral, rászórom a felaprított petrezselymet, rádobom a felszeletelt paradicsomot, kissé megsózom és a kagyló puhulásáig főzöm. Ekkor beleöntöm a paradicsomkonzervet, beleszórom a felcsíkozott bazsalikomlevelet és 8-10 perc alatt készre főzöm. A közben kifőzött tagliatellével tálalom, amelyet a szósszal kicsit össze is melegítek, hogy a tészta beszívhassa a mártást.

Expressz-pizza

Egyik nap a hétvégén mászkáltunk meg sok dolgunk volt, így nem jutott sok idő a főzőcskézésre. Normál esetben Dolce Vita-féle recept alapján magam készítem el a pizzatésztát, de most még erre sem volt időm, viszont volt itthon Tante Fanny-féle friss pizatészta, ami megmentett minket az azonnali éhhaláltól. Ez persze nem baj, mert én pizzán bármeddig elélnék, soha nem unom meg.

Jobban szeretem a házilag előállított dolgokat a kész- illetve félkész termékeknél, de néha adódhat olyan helyzet, amikor ilyen kegyes csaláshoz kell folyamodni. Arra azonban figyelek, hogy lehetőleg ne E-vitaminnal – tartósítókkal és adalékkal – felturbózott dolgokat használjak.

A pizzára a paradicsomszószt viszont én készítem, mert a boltiak nem ízlenek. Amikor kinyitottam a konzervet, azzal szembesültem, hogy nem darabolt, hanem egész paradicsomok vannak benne. Ez nem vette el a kedvem, apróra felkockáztam, és végül jobb lett mint a daraboltból készített, mert a mártás még háziasabb lett a nagyobb méretű kockáktól. Ez a mennyiség egy nagy tepsinyi pizzára elegendő.

Recept

Tésztarecept DV-nél, vagy Tante Fanny friss pizzatészta
1 doboz Mutti konzerv hámozott paradicsom
pár levél rozmaring
pár levél bazsalikom
2 gerezd fokhagyma
olívaolaj
feltét tetszés szerint (most gomba, sonka, lilahagyma)
tetejére mozzarella

A szószhoz kevés olíván megfuttattam a felaprított fokhagymát, rádobtam a rozmaringtűket, felöntöttem a paradicsomkonzerv levével, hozzáadtam az összevágott paradicsomot is és 5-10 perc alatt sűrűbbre forraltam. A lángról levéve beletépkedem a bazsalikomleveleket is.
A tepsibe fektetett pizzatésztára rákentem a mártást, kiraktam vékonyra szeletelt gombával és kisebb darabokra tépkedett mozzarellával, rászórtam a félfőre nagyon vékonyan felszeletelt lilahagymát. A mozzarellaszeleteket szépen elrendezgetem rajta és nagyon forró előmelegített sütőben kb. 12-15 perc alatt megsütöm.

Végre itt van!!! (Ajánló)

Tegnap óta vagyok boldog tulajdonosa Giorgio Locatelli Made In Italy Food&Stories című könyvének, azóta amikor csak tehetem, ezt bújom.

Erre az Angliában élő olasz úriemberre a TVPaprika Tony és Giorgio című műsorában figyeltem fel, ahol a kissé leharcoltnak tűnő halkereskedő séftársaként elsősorban halételeket, majd olasz fogásokat is készített. Kinézetre igen laza, olaszos temperamentumú fickó, aki azonban a konyhában nem ismeri a lazaságot, receptjei viszont egyszerűek, friss hozzávalók felhasználásával készülnek – bár ez egy olasztól igen elvárható- és könnyyen elkészíthetők.

Úgy döntöttem, miután elolvastam az olvasói véleményeket, meg az éttermének honlapján levő sajtószemlét, meglepem magam a könyvével, szerencsére most madnem féláron tudtam hozzájutni. A kritikák közt volt olyan, aki azt ajánlja, hogyha olasz szakácskönyvet akarunk venni, akkor elég ez az egy, van aki harcolna a könyvért. Mindenesetre Nigel Slater polcán állítólag az összes olasz szakácskönyvet háttérbe szorítja (a mérete miatt ez biztos isJ)…

Az olasz konyhán belül ő inkább az észak-olasz régiót képviseli, így nagy hangsúlyt kapnak a rizottók, vadételek, gombák, kevesebb a paradicsom, a pizza.

Miután megkaptam, átlapoztam, majd szép lassan elkezdtem az elejéről, ugyanis nemcsak egy szakácskönyv, hanem önéletrajzi regény is, melyben hősünk gyermekkorától eljutunk a jelenbe, közben pedig élvezhetjük, ahogy bemutatja az olasz szokásokat, a családját, a helyeket, ahol járt és dolgozott. Másfelől nagyon érdekes cikkek találhatók az egyes hozzávalókról, azok eredetéről, élettani hatásáról, és arról, hogy ő mit miért és hogyan szeret felhasználni. Mindezt 600 oldalon keresztül, számtalan ételfotóval, családi képpel, de némely receptnél találhatunk az ételkészítést lépésről lépésre bemutató fotókat is. Egyébként Dan Lepard volt a fényképész…

Nem gondolom, hogy minden egyes fogását teljes egészében meg fogom főzni, viszont jónéhány étele további inspirációt adott, vagy már ismert étel további variálására ösztönöz.
Már ki is gondoltam, hogy holnap melyik receptjét készítem el, alig várom!

(Sajnos Magyarországon nem kapható)