Gyümölcsös-fűszeres pálinka

Kicsit fáziskésésben vagyok. Most, hogy már lezajlott az aktuális VKF-forduló, kezdenek rámtörni az ötletek. Ez az ital is ideális lehet karácsonyi ajándéknak, annak, aki szereti a pálinkát. Maga az ötlet Attiláé, de az én kezem is benne volt a dologban.
Nálunk mindenki szereti a pálinkát, kedvencünk az újfehértói fürtös ágyas meggypálinka, de a jóféle házi pálinkát sem vetjük meg. Ezzel nekem csak az a bajom, hogy kevés az igazán jó ízű házi pálinka, ráadásul számomra az alkoholfoka is túl magas, én jobban higítva szeretem.
Egyik ismerősünk jóvoltából birtokon belülre került két liter öt éves szilvapálinka, ami önmagában is finom, de szerettük volna még ünnepibbé tenni, ezért megágyaztunk neki.
Aszalt gyümölcsöket és karácsonyi fűszereket használtunk, ezek a pálinkát már egy nap alatt rubinvörösre festették, az ízét pedig kellemesen ellágyították. Mézet nem használunk, mert a mézes pálinkáért egyikünk sincs igazán oda.
A gyümölcsös verzión kívül készítettünk egy kis elixírt is, felső légúti bántalmak kezelésére, gyömbérrel és chilivel, ami bitang erős lett, de mégsem ihatatlan.
Most a gyümölcsös-fűszeres itóka receptje következik.

Recept

5 dl szilvapálinka
10-12 szem aszalt feketecseresznye
3-4 szem aszalt sárgabarack
3-4 szem egész szegfűszeg
3-4 kis darab durvára tört fahéjrúd

Egy szép üveg aljára begyömöszöljük az aszalványokat és rászórjuk a fűszereket, majd feltöltjük pálinkával. Fontos, hogy az üveg legyen teljesen száraz, víz ne kerüljön bele.
Az üveget lezárjuk, felrázzuk, majd fogyasztásig félretesszük, néha, ha eszünkbe jut, felrázzuk.
Mi másnap megkóstoltuk, már akkor érezhető volt az ízbeli változás is.

VKF! XXX. - Túrósajt házilag

A Chef Viki által kiírt, XXX. VKF! témája karácsonyi gasztroajándékok készítése, amely nagyon aktuális mostanában. Már a határidő előtt két héttel meg is jelentek a blogokon a VKF-re kigondolt ajándékötletek, melyek őszintén megvallva kicsit elkedvetlenítettek, hiszen gyakorlatilag minden ötletemet lelőtte valaki. Ez nem lenne baj, de szerettem volna valami egyedivel készülni.
Két hete készítettem ezt a sajtszerűséget maradék túró felhasználása céljából, de a receptjét még nem tettem fel a blogra. Ez most kapóra jött, mert ma reggel eszembe jutott, hogy a házi készítésű túrósajt akár ajándéknak is beválhat karácsonyra egy szép fadobozba csomagolva, valamilyen jóféle bor társaságában, esetleg szőlővel, körtével kiegészítve. Vagy lehet venni sajtkedvelőknek sajtkést, vagy sajtszervírozó eszközöket, fatálat, és a többi.
A receptet interneten találtam, legközelebb tojás nélkül is ki fogom próbálni, mert a tojás felhasználása sajtkészítéshez elég idegennek tűnik számomra. Fűszerként ezúttal durvára tört borsot használtam, de lehet kísérletezni zöldfűszerekkel, fokhagymával, chilivel, durvára tört dióval, vagy bármivel, ami szem-szájnak ingere.

Recept

50 dkg túró
1 liter tej
6 dkg vaj
egy tojás
egy kávéskanál só
egy csipet szódabikarbóna
egy kávéskanál durvára őrölt bors



A tejet lábasba öntöm és belemorzsolom a túrót (legjobb, ha mind a tej, mind a túró házi), majd felforralom, közben folyamatosan kevergetem. Rövid időn belül a keverék kettéválik savóra és nyúlós állagú túróra. Amikor ez megtörténik, az egészet sűrű szövésű szitába öntöm, a levétől jól lecsepegtetem, kissé ki is nyomkodom, és hagyom kézmelegre hűlni. Ekkor a masszát a lábosba visszaönvte összedolgozom a vajja, a felvert tojással, sóval és a választott ízesítőanyaggal, meg a szódabikarbónával. Az egészet takaréklángon kevergetve addig melegítem, amíg egy tömbbe összeálló, sajtszerű anyag lesz belőle. A masszát vízzel kiöblített kis műanyag formá(k)ba teszem, majd kihűlés után lefedve hűtőben érlelem. A recept szerint a sajt íze és keménysége a főzési és érlelési időtől függ. Az általam készített sajt egy nap után vágható volt, állaga kissé szemcsés, ízre elég natúr, bátran fűszerezhető. Érlelésről nem nagyon tudok beszámolni, mert négy-öt nap alatt elfogyott. Mindenesetre ízlett mindkettőnknek, így ismét van egy adag túró, amiből megint nekiveselkedem, ezúttal egy fokhagymás verziónak.

Ajánló: Pickwick Winter Tea

Tegnap vettem ezt a tea-válogatást a Plusban, és szeretném a figyelmébe ajánlani a teakedvelőknek, valamint azoknak, akik teabolond ismerőseiket, rokonaikat szeretnék karácsonykor meglepni.

A doboz formabontóan négyzetes alakú, belül négy kis fakkra osztották, minden rekeszben különböző fajtájú tea található. A teákban közös, hogy a téli, karácsonyi ízek, fűszerek felhasználásával készültek: van sárgabarackos-mézes, mandulás-narancsos, almás-fahéjas és édes-fűszeres. Minden fajtából 8 filtert tartalmaz a dobozka.

Nekem személy szerint a barackos-mézes ízlik a legjobban.

Ajánló - ajándékötlet karácsonyra

Nyakunkon a karácsony, ezért a mostani ajánlóban olyan könyvet szeretnék mindenki figyelmébe ajánlani, amely a kulináris élvezetekért rajongók számára nagy örömet okozhat. De irodalmi műként olvasva sem az utolsó, humoros, szórakoztató olvasmány.
Bizonyára nagyon sokan ismerik már, de talán akad olyan, aki még nem hallott róla, vagy ugyan hallott róla, de nem keltették fel az érdeklődését. Én most ezt megpróbálom, az egyik receptje felidézésével, melyet egyébként már a könyv megvétele előtt is hasonló módon készítettem én is.

Az írás jó példája annak, hogy a gasztronómiában is érvényesül az ősi szabály (mellyel mélyen egyetértek) : a kevesebb néha több. Jöjjön tehát egy részlet Váncsa István szakácskönyvéből, melynek alcíme ezeregy recept. (Vince kiadó, 2003.)

Guacamole

Hozzávalók:

Avokádó
Zöld chili
Só
Fokhagyma
Citrom
tortillachips

„ Alapvető jelentőségű táplálék, részint a szegény mexikóiak, részint az egészségmániás és gazdag európaiak fogyasztják; állítólag csökkenti a koleszterinszintet, regenerálja az érfalakat, elmulasztja a szürke hályogot, a lúdtalpat és az impotenciát, továbbá a tőzsdekrach, az autóbaleset és az adóhivatal ellen is védelmet nyújt. Bonyolultságát tekintve a guacamole a zsíros kenyér szintje alatt marad, a guacamole ugyanis, ha szigorúbban nézzük, nem is étel, hanem az avokádó fogyasztásának technikája. Az avokádót úgy esszük, hogy a húsát kikanalazzzuk a héjból, összetörjük, beledolgozunk egy jó adag finomra vágott chilit, sózzuk, ennyi.
Ehhez képest a guacamole készítésének valóságos iskolái vannak. A legszigorúbban ortodox, fundamentalista irányzat képviselői szerint guacamole csakis Mexikóban készíthető, ugyanis a lényege az avokádó maga, márpedig e célra alkalmas avokádó egyedül Mexikóban terem. Mások azt mondják, hogy ez ugyan igaz, de azért próbálkozzunk, megint mások akként vélekednek, hogy jónak tekintető minden olyan guacamole, amely a gyümölcs ízét – függetlenül annak származásától – érvényesülni hagyja.
A közvélekedés ezzel szemben afelé tendál, hogy azért a guacamoléba kell egy kis citromlé, korianderzöld, fokhagyma, finomra vágott vöröshagyma, esetleg tejföl, netán római kömény, de csak egy leheletnyi, aztán semmi más.
Végezetül vannak az újhullámos, neobarokk-posztmodern őrültek, akik szerint mehet bele szezámmag, savanyított gyömbér, almaborecet, wasabi. Vagy akár brokkoli, majonéz, parmezán, cheddar, currypor, worcester, tequila, Monterey Jack, chorizo, és mindez együtt.
Én a magam részéről a puristákhoz állok közelebb, azaz szerintem Isten az avokádót elég jól kitalálta, nem hiányzik abból semmi. Más kérdés, hogy némi erős paprika, fokhagyma és citromlé sohase árt, ezért aztán a guacamole összetétele az én fogalmaim szerint: pépesített avokádóhús, finomra vágott zöld chili, kis fokhagyma, pár csepp citromlé, tortillachips. Ez így nagyon finom, másrészt meg minden javasasszony, sámán, vajákos és csodadoktor szerint roppant egészséges, tehát a guacamole fogyasztása közben az ember büszkén gondol arra, hogy íme, a halhatatlanok ételét fogyasztom, noha ezzel az erővel ehetnék csülköt is. „

A kép származási helye: http://www.freedigitalphotos.net

Ajánló: J.P. Chenet Cinsault-Grenache Rosé 2006

A mai post rendhagyó lesz, ugyanis nem ételről lesz szó, hanem italról, méghozzá borról, amely családunkban nagyon kedvelt: én és a kedves inkább vöröset, anyukám inkább a fehéreket kedveli, mind ételek kísérőjeként, mind beszélgetések, ünnepek alkalmával, csak úgy magában.

Előrebocsátom, hogy nagyon szeretem a bort, de nem értek hozzá, úgyhogy amit itt írok, az kizárólag a saját - jó vagy rossz - ízlésemről szól .

Ezzel a borral körülbelül fél éve ismerkedtem meg, és nagyon kedvelem.
Az üvege, címkézése, egész külső megjelenése nagyon megfogott, hát még akkor, amikor jó pár alkalom után észrevettük, hogy az üveg nyaka kicsit ferde, ha szemből nézzük, jobbra görbül. Az üveg bal oldalán alul van egy mélyedés, így gyerekjáték normálisan kitölteni. Jó kis találmány nemde?

A bor francia 2006-os rozé asztali tájbor (erre utal a vin de pays kifejezés), Languedoc-Roussilonból (Pays D’Oc ) származik. Franciaország ezen régiója délen található, közel Spanyolországhoz, déli határa a Földközi-tenger, tehát igazi mediterrán vidékről származó borról van szó.

A Cinsault és Grenache elnevezés két vörös szőlő fajtát takar, a Wikipédia szerint a Grenache talán a leggyakrabban ültetett szőlőfajta, jól tűri a forró száraz éghajlatot, ezért Spanyolország, és Franciaország vidékein nagyon elterjedt, de Ausztrália és California borvidékein is termesztik. Gyakran házasítják más fajtával – mint jelen esetben is – vörösborokat és rozét készítenek belőle.

Ez a bor egyébként 2007-ben ezüstérmet nyert a francia tájborok nemzeti versenyében.

Én a METRO-ban szoktam venni egy 7,5 dl-s palack kb. 820,-Ft, bizonyára nem csúcsminőség, de számomra ennyit megér.

A Cork'd egyik látogatója szerint a színe nagyon világos, szerintem rózsaszínben játszó, csillogó korall árnyalatú, illata virágokra emlékeztet kis füves behatással, gyümölcsös, leginkább eperre emlékeztető ízzel. Ebben egyetértek, a konklúzióban azonban nem: szerinte a lecsengése éles, ezért számára ez a rozé kiábrándító. Nekem viszont nagyon ízlik.

Az interneten utánaolvasva mindenhol, és a palack eredeti címkéjén is, angol német és francia nyelven egyaránt grill és rostonsült ételekhez ajánlják, vagy csak magában aperitifnek, 10-12 fokra hűtve.
Ez szép és jó, de lássuk mit takar a magyar felirat: „előételekhez, hidegtálakhoz ajánljuk”- NO COMMENT…

Ajándékötletként tudom ajánlani a 2,5 dl-s kiszerelést, nagyon aranyos, főként borkedvelő hölgyek számára kedveskednék vele.

Ajándékötlet: Narancslikőr

Olvasgatva a kedves kolleginák írásait, én is rájöttem, hogy nemsokára itt a karácsony, és ha valamilyen saját készítésű - konyhában készülő- finomságot is szeretnék adni, arra már most rá kell készülni.

Eszembe jutott az is, hogy csináltam már egyszer narancslikőrt, ami a megajándékozottnak nagy örömet okozott.

A recept a Nova Szakácskönyvek-sorozat Házi Befőzés című könyvéből származik.

Az elkészítése a narancs fehér bundájának teljes eltávolításán kívül nem macerás. Ha magunknak, kedvtelésből csináljuk, egyetlen hátránya van: minél tovább nem nyúlunk hozzá, annál finomabb lesz, csak az a baj, hogy én általában nagyon kíváncsi vagyok...

Recept

3 narancs

1 narancs sárga héja

2 citrom

45 dkg cukor

1 dl víz
1 liter vodka

A cukrot a vízzel kb. 15 percig forralom, ha ez megvan, a lángról levéve beleöntöm a vodkát.

A narancsokat meghámozom, teljesen leszedem a fehér "burkát" is, és vékony karikákra szeletelem. A citromot ugyanígy készítem elő. Egy narancs héját - ebben se legyen fehér rész- vékony csíkokra vágom. (Célszerű bionarancsot használni, mert a héjat vegyszerezik.)

A gyümölcsöket és a héjat beleszórom a vodkás szirupba, és egy üvegtálban 10-12 napig lefedve érlelem, naponta felkeverem. Ha eltelt a megadott idő, sűrű szövésű szitán/gézen átszűröm, valamilyen szép üvegbe töltöm, légmentesen lezárom. Legalább egy hónapig- ez egy örökkévalóság!! - érlelem, de minél tovább, annál jobb.