Segítsüti 2012 : Kávés-diós torta

Immár negyedik éve, hogy tavasszal 27 gasztroblogger családanya összeszerveződik, süt egy tepsi süteményt, és azt egy négynapos időszak alatt árverésre kínálja egy jó cél érdekében. Ebben a körben a Gézengúz Alapítványt támogatjuk. Ők születési sérült gyermekek rehabilitációjával, gyógyításával foglalkoznak, és az árverésen valamint további módozatokon (erről később) befolyó összegből diagnosztikai segédeszközöket, könyveket, gyógyászati segédeszközöket, készségfejlesztő játékokat terveznek beszerezni.

A sütikre magánszemélyek és cégek egyaránt licitálhatnak, a kikiáltási ár magánszemélyeknél 1.000,-Ft.

A licitáláson kívül korlátozott mennyiségben vásárolhatók ajándéktárgyak és a recepteket tartalmazó Segítfüzet, amely idén elektronikus formában lesz csak elérhető. Az így befolyó összeget szintén a támogatott cél kapja.

További részletek a kezdeményezés weboldalán, a Segítsüti.hu-n olvashatók, licitálni is itt lehet.

Idén elég sokat töprengtem azon, hogy mit süssek az akcióra. Az elmúlt években volt már aprósütemény, brownie, kalács, ezért úgy döntöttem, hogy most egy tortát készítek. Pár hét gondolkodás után jutottam arra, hogy egy Good Food receptből kiindulva kávés tortát sütök.

Az alaprecepten jócskán változtattam: csökkentettem a felhasználandó cukor mennyiségét, növeltem a kávé arányát, és a recept szerinti vajkrémes tölteléket mascarponés kávékrémre cseréltem.

A végeredmény egy igazi felnőtteknek való, erőteljesen kávés torta lett, ami ízhatásában egy kicsit a tiramisura is emlékeztet a mascarponés krém miatt. Szerintem jól jár vele, aki elviszi, a családomon teszteltem, és nagy sikert aratott. Férfiaknak is bátran ajánlom.

Recept

A tésztához:

12,5 dkg puha vaj

12,5 dkg cukor

2 tojás

12,5 dkg liszt

egy teáskanál sütőpor

2 és fél púpozott evőkanál instant kávé

1 dl víz

10 dkg dió durvára vágva

A krémhez

50 dkg mascarpone

15 dkg porcukor

A sütőt légkeverésnél 150, anélkül 170 fokra előmelegítem. Sütőpapírral kibélelek egy 21 centi átmérőjű kapcsos tortaformát. (Ha kisebb formában készítjük, talán még csinosabb lesz a sütemény, de nálam ez volt a legkisebb.)

A diót durvára vágom és száraz serpenyőben kissé megpirítom. A kávéport az egy deci langyos vízben feloldom, további felhasználásig félreteszem.

A puha vajat a cukorral robotgép segítségével habosra keverem. Egyenként beledolgozom a tojásokat is, majd hozzákeverem a lisztet és a sütőport is. Kanalanként adok egy keveset a masszához a kávés keverékből, ezt addig ismétlem, amíg a massza a habverőről könnyen lecsöppen (körülbelül a kávé felét adom hozzá, a többit a krémhez félreteszem). A tésztához adom a dió kétharmadát is, majd az előkészített formába öntöm, és az előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöm. Ezután a torta alapját kihűtöm. Ha a tészta kihűlt, kettévágom, és megtöltöm.

A töltelékhez a mascarponét simára keverem a cukorral, és a félretett kávéval, megkenem az alsó tortalapot, ráhelyezem a tetejét, és a maradék krémmel kívülről is bevonom a süteményt. A tetejét megszórom a maradék pirított dióval, és fogyasztás előtt legalább 3-4 órát hűtöm, hogy az ízek összeérhessenek.

Kérlek benneteket, hogy aki megteheti, licitáljon erre a sütire, vagy a további felajánlott süteményekre, vagy lehetőségeihez mérten ajándéktárgy, füzet vásárlásával segítse a Gézengúz Alapítvány munkáját!

Zserbó

Ezt a klasszikus süteményt még Tomi születése előtt készítettem, mert nagyon megkívántam. Gondoltam, jó sok lesz, majd itthon is eszem belőle, meg lesz mit vinni nassolni a kórházba. Az élet közbeszólt, mert a műtétet négy nappal elhalasztották. A zserbó időközben elfogyott, mert a család a nagy bánatban igencsak rájárt. Nem kellett volna: a fiam a műtét tervezett időpontját követő hajnalban úgy döntött, nem élvezi tovább az anyai vendégszeretetet, és elindult kifelé.

Visszatérve az eredeti témához, nálunk a családban egyáltalán nem sütötte senki ezt a süteményt, így családi receptet nem kaptam kiindulásul. Én is csak egyszer próbálkoztam vele eddig, de nem lett igazán jó, túl száraz volt.

Most Korpádi Péter-Patyi Árpád A magyar konyha remekei című könyvem receptjét sütöttem meg, és a jövőben ki is fogok tartani emellett, mert nagyon finom szaftos zserbót sikerült előállítanom.

A könyv és az általam felkutatott leírások is csokoládémázat használnak a süti bevonásához, azonban én hagyományos kakaós főzött mázzal csináltam, amitől igazi „nagymamás” lett a süteményem.

Recept

35 dkg liszt

20 dkg vaj

5 dkg cukor

15 dkg porcukor

egy tojás

1 dl langyos tej

egy csomag szárazélesztő (7 gr)

egy üveg házi baracklekvár

20 dkg darált dió

A mázhoz

2 evőkanál kakaó

2 evőkanál cukor

kevés víz

5 dkg vaj

A puha vajat a tojással és az 5 dkg cukorral habosra keverem. Beleszórom az élesztőt, a lisztet, hozzáadom a langyos tejet és alaposan összedolgozom.

A tésztát három darabba vágom, és mindegyikből egy, a sütőtepsim méretének ( kb. 20x30 cm) megfelelő vékony lapot nyújtok. Az első lapot a tepsibe fektetem és bőven megkenem lekvárral

A töltelékhez a diót meg a porcukrot összekeverem és a felével meghintem a tésztalapot. Ráfektetem a következő lap tésztát, ezt is megkenem lekvárral és rászórom a maradék diós cukrot. Befedem a megmaradt tésztalappal és kicsit meg is nyomkodom. A süteményt tűvel megszurkálom, majd langyos helyen egy órát kelesztem.

A megadott idő elteltével 180 fokra előmelegített sütőben készre sütöm és hagyom kihűlni.

A máz hozzávalóit sűrűre főzöm és széles pengéjű tortakés segítségével bevonom vele a süteményt. Ha a máz megszáradt, lehet is enni. Jó sokáig eláll és közben egyre finomabb lesz.

Házi rétes

Még augusztusban, a szabadságom ideje alatt sikerült megvalósítani egy régi vágyam.
Pontosabban vágyunk, mert a házi rétes készítését Attila is legalább annyira – ha nem jobban – szerette volna kipróbálni, mint én. Kellett is a segítsége, mert én hajlamos vagyok a nehéznek kikiáltott műveletektől előre bepánikolni, mint amilyen a tészta nyújtása-húzása.
Sokféle receptet áttanulmányoztunk, végül maradtunk a jól bevált F. Nagy Angéla- szakácskönyvben leírt rétestészta-receptnél. A receptekben egyébként sarkalatos pont, hogy kell-e bele tojás vagy sem. Hosszas gondolkodás után- mivel a liszt javítása céljából ajánlották – tettünk bele egyet, nem tudom, mi történt volna, ha nem teszünk, de úgy gondoltuk, jobb a békesség.
Mivel ez első próbálkozás volt, megelégedtünk két kis rúdra elég mennyiséggel és egyféle – almás töltelékkel.

Recept

35 dkg rétesliszt
egy tojásnyi zsír
kb. 2 dl langyos víz
enyhe ecet
egy kis tojás
só
olaj a kenéshez

A töltelékhez
Egy kg alma
Citrom
Fahéj
3-4 evőkanál cukor
darált dió/búzacsíra

A lisztet a fagyos zsírral egy tálban összegyúrom, hozzáadom a tojást, a csipet sót és kb. 2 dl enyhén ecetes langyos vízzel összegyúrom. (A tojás miatt kevesebb vizet használtunk.)
Ha a kezemtől elválik, lisztezett felületen dagasztom tovább, úgy, hogy közben jól az asztalhoz csapkodom. Ezt kb. addig kell csinálni, amíg a tészta hólyagokat vet. Ekkor meglisztezem, langyos tállal letakarva fél órát pihentetem. Nagy melegben nem kell a tálat meglangyosítani, elég a szobahőmérséklet is.
A pihenőidő után a konyhaasztalra egy nagy abroszt/lepedőt terítek, enyhén meglisztezem és lisztes kézzel elkezdem húni, nyújtani. Ehhez jó, ha ketten vagyunk. A tészta felületét néha langyos olajjal vékonyan átkenem. Nagyon vékonyra kell húzni, akkor jó, ha az alátett újságot el tudjuk olvasni. Azt nem állítom, hogy a tészta nem szakadt el egy-két helyen, de összességében véve elsőre meg voltunk elégedve a végeredménnyel.
Mivel a rétestésztát töltés előtt kicsit szikkasztani kell, békén hagyom, így van idő elkészíteni a tölteléket.
Ehhez az almát megpucolom, lereszelem, ízlés szerint cukorral, fahéjjal és kevés citromlével ízesítem, levétz kinyomkodom.
Töltés előtt a tésztát vékonyan meghintem darált dióval vagy búzacsírával, mert ez fogja felszívni a felesleges nedvességet. Lehet zsemlemorzsát is használni, de az előbbiek szerintem finomabbak.
A tölteléket a tészta egész felületén eloszlatom, „szétpötyögtetem”, majd a rétest az abros segítségével feltekerem. Sütőpapírral bélelt tepsire fektetve, olajjal lekenve előmelegített 200 fokos sütőben aranybarnára sütöm. Langyosan a legfinomabb!

Csokis keksz

CCC, avagy chocolate chip cookies, azaz csokidarabos keksz. Szerintem nem sokan vannak, akik ne ismernék ezt a süteményt, recepteket interneten százával lehet találni, minden üzletláncban kapni is (én a Spar-ét szeretem legjobban) de most az én kedvencem következik.

Nem túl autentikus a forrásom, mert ez egy F. Nagy Angéla-recept, de nekem ebben az összeállításban ízlett legjobban a keksz, finom, omlós, pár napos állás után kifejezetten puha, kávé mellé tökéletes nassolnivaló.

Zsófi lányom sem veti meg, ritkán szokott kapni belőle, mire megeszi, lehet átöltöztetni meg fürdetni, de inkább ezen nyammogjon, mint a ki tudja miből készülő bolti édességeken.
A receptnek egy hátránya van: kis adag, érdemes megduplázni a mennyiségeket, ha az ember tele akarja vele tömni a kekszesdobozt.

Recept

8 dkg barnacukor
5 dkg kristáycukor
1 csomag vaníliáscukor
10 dkg vaj
csapott mokkáskanálnyi szódabikarbóna
1 tojás
15 dkg liszt
10 dkg jó minőségű étcsokoládé
egy marék durvára vágott dió (ha Zsófi kap belőle, kihagyom)

A kétféle cukrot a vaníliáscukorral, szódabikarbónával habosra keverem, hozzáadom a tojást és ezzel is alaposan kikeverem. Rászitálom a lisztet, beleforgatom a nagyobb darabokra aprított csokoládét és a diót. Sütőpapírral bélelt tepsire kiskanálnyi halmokat teszek a tésztából – ezt legegyszerűbb kézzel csinálni - , ezeket kicsit le is lapogatom, majd a kekszet 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10-12 perc alatt készre sütöm. A tepsiről rögtön átpakolom rácsra (ekkor még képlékenyek, nem kell megijedni), és így hűtöm ki.
Fémdobozban tárolom.

Reggeli keksz

Többször írtam már, hogy a reggeli kávém mellé legszívesebben süteményt, kekszet, vagy valami hasonlót fogyasztok. Ez persze akkor a legjobb, ha a reggeli házi készítésű, mint például a most következő keksz, amit – mint mindig – a GoodFood-on találtam.
El is készítettem, és megint nem csalódtam: finom, ropogós, és a zabpehely miatt egészségesebb, mint a bolti változatok.
Szerintem a cukor mennyisége nyugodtan lecsökkenthető 15 dkg-ra, mert elég édesnek találtam. Még egy dolgon változtattam: az eredetihez képest kétszeres mennyiségű étcsokoládét tettem bele, mondanom sem kell, hogy nem ártott neki.
A keksz a lányom tetszését is elnyerte, mint ahogy az a – egyébként nem beállított – fotón is látszik: miközben a képet csináltam, odasomfordált a dobozhoz, és nemes egyszerűséggel kicsent egy darabot…

Recept

10 dkg liszt
¼ kávéskanál szódabikarbóna
¼ kávéskanál sütőpor
¼ kávéskanál só
12,5 dkg puha vaj
17 ,5 dkg barnacukor
2,5 dkg kristálycukor
egy tojás
egy kávéskanál vanília kivonat
5 dkg durvára vágott dióbél
5 dkg apróra darabolt étcsokoládé
17,5 dkg zabpehely (a kisebb, puhább szemű változat)


A sütőt 180 fokra – légkeverésnél 160 fokra – előmelegítem, két tepsit sütőpapírral kibélelek.

A lisztet, sütőport, szódabikarbónát és a sót összekeverem. A vajat a tojással, cukorral és a vaníliával krémesre keverem robotgép segítségével, majd hozzáadom a lisztes keveréket, végül pedig belekeverem a diót, csokoládét és a zabpelyhet is. A masszából diónyi golyókat csípek ki, a sütőlemezre helyezem, majd kézzel/villával laposra nyomom, hogy megkapjam a kívánt alakot. A kekszet az előmelegített sütőben 8-10 perc alatt aranybarnára sütöm. Nem kell megijedni, ennyi idő után a sütemény még nem szilárd, de hűlés közben megkeményedik.
A kisült kekszeket rácsra téve kihűtöm, és kekszesdobozban tárolom.

Almás csicsókasaláta

Mostanában a házilag készített, hagyományos káposztasaláta mellett ez a kedvenc salátám.
Amikor épp a csicsóka felhasználási lehetőségein gondolkoztam, beugrott, hogy almával, egy kis majonézzel, tejföllel biztos finom saláta lehetne belőle. Elkészítettem, és nem csalódtam benne. Az íze kicsit a Waldorf-salátára hasonlít, a hozzávalók majdnem ugyanazok, de zeller helyett csicsóka van benne.
Mivel a csicsóka és az alma is könnyen barnul, semmiképp nem érdemes előre elkészíteni, én a tálalás előtt kb. fél órával szoktam összeállítani, így az ízek összeérhetnek, de a saláta külcsíne is megfelelő lesz.
Különösen bundázott húsokhoz, halakhoz illik, de pirítóssal akár könnyű vacsora is lehet.

Recept

50 dkg csicsóka
2-3 db piros alma
2 dl tejföl
2 evőkanál majonéz
só, bors
pár csepp citromlé
egy marék dióbél

A csicsókát felhasználás előtt beáztatom fél órára meleg vízbe, ha nagyon földes, így a szennyeződések könnyen eltávolíthatók.
A tejfölből, majonézből a sóval, borssal, citromlével öntetet keverek. Ez a mennyiség kevésnek tűnhet, de az alapanyagok lédúsak, ennyi öntettel pedig pont eléggé lesz tocsogós a végeredmény.
Az áztatás után a csicsókagumókat gyökérkefével megsúrolom, majd hámozás nélkül durvára reszelem és azonnal az öntetbe keverem. Ugyanígy teszek az almával is. Jól összeforgatom az egészet, belekeverem pár szép darab kivételével a dióbelet is. A salátát fél órát pihentetem a hűtőben, majd almaszeletekkel és a megmaradt dióval díszítve tálalom.

Mit készítsek birsalmából? III. - Birsalmasajt

A birsalmával kapcsolatos bejegyzések közül most egy hagyományos recept következik, a birsalmasajt leírása. Anyai nagymamám gyakran készített birsalmasajtot, de akkoriban én még igen zsenge korban voltam, így az ő receptjére sajnos nem emlékszem.
Próbálkoztam én ezzel már két-három éve, de nem sikerült: a cukros massza az istennek nem akart megkötni, ha belevágtam, szétfolyt, ráadásul a színe sem emlékeztetett az általam kedvelt birssajtéhoz.
Idén gondoltam, egy életem egy halálom, megint megpróbálom, és ezúttal sikerrel jártam.
A leírásnál pontos mennyiségeket nem fogok megadni, mert a cukor mennyiségét a birspép mennyisége határozza meg, azt meg le kell menet közben mérni.
A kész sajtot ehetjük csemegeként, kis darabokban tehetjük püspökkenyérbe, de nagyon finom rágcsálnivaló, ha a birsalmasajt-szeleteket ugyanolyan formára vágott sajt tetejére fektetve kínáljuk mondjuk előételnek.

Recept

birsalma
cukor
egy citrom leve
dióbél

A birsalmát megmosom, szőreit ledörzsölöm, de nem hámozom meg és nem is csumázom ki, mert a héja, csumája tartalmazza a legtöbb pektint, amitől összeáll majd a készítmény.
Tehát a megmosott birsalmát négy-öt darabba vágom (ha van hibás, kukacos rész, azt azért természetesen kivágom), és egy nagy fazékban, annyi vízzel leöntve, amennyi ellepi, puhára főzöm. Nekem ez fél óra alatt meg is volt. Ezután a gyümölcsöt leszűröm, hagyom hűlni, majd amikor már lehet vele dolgozni, meghámozom és kicsumázom.
A megtisztított gyümölcshúst botmixerrel pürésítem, teljesen homogén állagúra. A kapott pépet lemérem, minden egy kiló pépre 80 dkg cukrot kimérek. A fazékba beleteszem a birspépet és 15 percig főzöm. Ekkor hozzáadom a megfelelő mennyiségű cukrot és a citrom kifacsart levét, majd egészen sűrűre főzöm. Akkor jó, ha hideg tányérra cseppentve azonnal megköt, megkocsonyásodik. Ha a megfelelő állagot elértem, belekeverem a dióbelet, elzárom a lángot alatta, és folpackkal kibélelt laposabb formákba (pl műanyag doboz, püspökkenyér forma) öntöm. Kb. egy nap alatt megszikkad annyira, hogy a formából ki lehessen venni, de ilyenkor még nem jó, egy hét kell még neki száraz, levegős helyen, hogy teljesen megszilárduljon, szárítás közben érdemes néhányszor megforgatni.
Ha kész, fóliába csomagolva hűtőszekrényben sokáig eláll.

Meggyes-cseresznyés pite

Múlt héten vettem fél kiló majdnem feketére érett cseresznyét. Illetve azt hittem, hogy vettem, mert kóstolásnál kiderült, hogy meggyet vettem. Nem mintha ez akkora probléma lenne, csak meg szerettem volna kóstoltatni Zsófival ezt a gyümölcsöt is (a meggyel már közelebbről megismerkedett korábban). A kóstoltatás nem maradt el, mert anyukám hozott neki fél kiló cseresznyét. Mivel a gyermek kapacitása nem egy kiló meggy és cseresznye elfogyasztására van kalibrálva, és a gyümölcs meglehetősen érett volt, gondoltam, sütök meggyes pitét. Nem kevert tésztából, hanem omlós tésztával, mint az almás pitét szoktam.
Cseresznyét is tettem bele, meg egy jó adag diót, ami végül szinte kevésnek bizonyult, nem szívta fel teljes egészében a gyümölcs levét.
Végeredményként egy vékony tésztájú, szaftos sütemény kerekedett a dologból, ízlett is mindenkinek, aki kóstolta.
A mennyiség egy kisebb, 20x30 cm-es tepsihez elegendő.

Recept

A tésztához

30 dkg liszt
12 dkg hideg vaj
egy tojás
2 evőkanál cukor
egy evőkanál tejföl
csipet só
kevés tej a lekenéshez

A töltelékhez

70 dkg meggy és cseresznye tisztán mérve
10 dkg darált dió
3-4 evőkanál cukor
egy mokkáskanál fahéj

A tésztához valókat gyors mozdulatokkal összegyúrom. Optimális esetben lehet pihentetni a hűtőben egy órát, nálam ez most elmaradt. A tésztát elfelezem, mindkét adagot lisztezett munkalapon vékonyra nyújtom. Az egyik lappal kibélelem a tepsit, megszórom a dióval.
A magozott gyümölcsöt összekeverem a cukorral és a fahéjjal, és a tésztalapon egyenletesen elosztom, majd befedem a másik vékonyra nyújtott tésztával. A tetejét megszurkálom, hogy a képződő gőz akadálytalanul eltávozhasson, majd tejjel megkenem, és előmelegített 180 fokos sütőben kb. 40 perc alatt készre sütöm. Langyosan vagy hidegen tálalom.

Mágnás diós pite

Még mindig van itthon a dédi által hozott dióból, ezért - na nem csak ezért – megint sütöttem valamit. Kedvenc diópusztító receptem az aranygaluska, de ezt már múlt héten megsütöttem a halászlé után, úgyhogy más recept után kellett néznem. A Mindmegettén bukkantam rá a mágnás diós pite receptjére, köszönet érte Mirzának.
Hallottam már erről a süteményről, de még soha nem hozott vele össze az élet, pedig igazi nagymamás házi süteményről van szó, szerintem még lagzikban is előfordulhat.
Vettem hát a bátorságot és megsütöttem. Nem csalódtam: nagyon finom, omlós, könnyen elkészíthető sütemény, ráadásul jó kiadós is, fel is vettem az állandó repertoárba.

Recept

30 dkg liszt
1 sütőpor
22 dkg vaj
10 dkg cukor
1 tojás
1 citrom
házi baracklekvár
20 dkg cukor
3 tojás
15 dkg darált dió
1 csomag vaníliás cukor

A sütőport belekeverem a lisztbe, a liszthez adom a 10 dkg cukrot, a vajat, a citrom reszelt héját és a felének a kifacsart levét, beleütöm a tojást és összegyúrom. A tésztát 1/3-2/3 arányban kettévágom. A nagyobb részt lisztezett munkalapon kinyújtom és sütőpapírral bélelt tepsibe fektetem, gazdagon megkenem baracklekvárral. A tetejéhez a három tojás sárgáját alaposan kikeverem a 20 dkg cukorral, meg a vaníliás cukorral, hozzáadom a diót, végül beleforgatom a három tojásfehérjéből vert kemény habot. Ezt a diós masszát egyenletesen a tésztára kenem. A maradék tésztából megpróbálok egyforma rudacskákat sodorni és berácsozom velük a sütemény tetejét. Előmelegített 180 fokos sütőben kb. 40 perc alatt sül meg. Csak kihűlés után vágom fel éles késsel kockákra, mert a diós réteg eléggé törik.

Gorgonzolás-diós tészta

Névnapomra nagyon szép, és főleg hasznos ajándékot kaptam, büszke tulajdonosa vagyok egy Marcato Atlas márkájú olasz tésztanyújtó gépnek. Amióta megvan, igen sokszor használtuk már: készült kacsasültes metélt, csináltunk olajos-fokhagymás-chilis tésztát, bolognait, egy adag tésztát csinos csokrokban megszárítottunk, valamint készült még egy gorgonzolás-diós tészta is.
Elmondhatatlan öröm, amikor az ember a saját maga készítette tésztát eszi, de a gyártási folyamat is szórakoztató (számomra) . Aki szereti a tésztaételeket, szerintem jól teszi, ha beruház egy ilyen gépezetre. (Mi a METRO-ban vettük, akciós ára kb. 9.000 pezeta volt, azért írom le, hátha valakit érdekel).
A gép alapállásban kétféle tésztát tud készíteni, az egyik szélesmetélt, a másik cérnametélthez hasonló vastagságú, de lehet rendelni hozzá a gyártó honlapjáról különböző vágófeltéteket, egyéb kütyüket. Természetesen az is megoldás, hogy a géppel csak nyújt az ember lánya, és kézzel vágja a tésztát tetszőleges méretűre.
Legközelebb raviolit, vagy valamilyen másfajta töltött tésztát fogok készíteni, biztos jó móka lesz.

Recept

40 dkg friss metélt tészta
10 dkg durvára vágott dióbél
20 dkg gorgonzola
4 dl tejszín
5 dkg vaj
egy kis fej hagyma
két gerezd fokhagyma
pár levélke rozmaring
só, bors

Először a szószt készítem el, mert a mondás szerint a tészta nem várhat a mártásra, meg hát olyan hamar kifő a friss tészta, hogy nem lehet egyszerre végezni a kész műveletet.
Szóval, megolvasztom a vajat és megfonnyasztom rajta a finomra vágott hagymát és fokhagymát. Sózom, hozzáadom a rozmaringot, majd a dióbelet és 4-5 percig kevergetve pirítom. Ekkor felöntöm a tejszínnel, megvárom, amíg felforr, majd belemorzsolom a gorgonzolát. Ízesítem borssal, ha kell, sóval és pár percig forralom, amíg a sajt beleolvad a mártásba.
A frissen kifőtt tésztára kanalazom a szósz kétharmadát, és jól összemelegítem, hogy a tészta beszíhassa az ízeket, a tányéron pedig még további mártást kanalazok annak a tésztájára, aki kér.

XXIII. VKF/1. - Sültpaprikás diókrém

A Grenadine által kiírt magvas VKF-re két recepttel készültem, egy előételt és egy süteményt készítettem. Olyan recepteket igyekeztem választani, amelyekben az olajos magvak – az én esetemben a dió és a mandula – nemcsak ízesítők, hanem főszereplők az ételben.
Az előétel egy diós, sültpaprikás kence, amely a Közel-Keleten muhammara néven ismert.
A receptet Váncsa mester szakácskönyvében olvastam először, és azóta szemezek vele, most pedig a VKF alkalmat adott arra, hogy elkészítsem. Az arányokat azonban nem a könyv szerint, hanem saját érzésre-ízlésre alakítottam.
Nem bántam meg, máskor is fogom készíteni. Pirítóssal vagy pitával mártogatva igazi jó kis társasági kaja.

Recept

3 nagy piros kaliforniai paprika
2 dl dióbél
3 dl morzsa szikkadt kenyérből
3 gerezd fokhagyma
5 evőkanál olívaolaj
2 kiskanál római kömény frissen őrölve
egy citrom leve
egy kiskanál balzsamecet (elvileg ehelyett gránátalma-melasz kéne, de nincs)
egy kis szárított chilipaprika
só

A paprikákat tepsire teszem és előmelegített jó forró sütőben megsütöm, amíg a héjuk kissé megfeketedik, és a húsuk összeesik. Ezalatt a kenyérből aprítógéppel morzsát állítok elő, a diót száraz serpenyőben kicsit megpirítom és megőrlöm. Ha a paprika megsült, a héját lehúzom – jót tesz ilyenkor 10 perc pihenő nejlonzacskóban vagy nedves konyharuha alatt, mert a keletkező gőztől könnyebb hámozni. Innentől felgyorsulnak az események: a hámozott sült paprikát, a diót, a morzsát az olívaolajjal és a citrom levével turmixgép poharába teszem, ízesítem a chilivel, római köménnyel, ecettel, sóval, belereszelem a fokhagymákat, majd homogén állagúra pépesítem. Szobahőmérsékleten tálalom a már fent említett módokon.

Karácsonyi diótorta

Idén elég tanácstalan voltam, nem tudtam eldönteni, milyen tortát készítsek karácsonyra. Az biztos volt, hogy a krémbe vaj nem kerülhet, mert a családban ezt senki sem szereti, és valamilyen ünnepi, a karácsonyi hangulatot idéző süteményt szerettem volna sütni, de egyéb ötletem nem volt. Aztán pár nappal karácsony előtt kezdtek körvonalazódni a dolgok: legyen pirított dió benne, a krémje mascarponés-tejszínes, ha meg már fehér a krémje, akkor legyen a tésztája barna, tehát kakaós, és így tovább, az ötletek szülték az újabb ötleteket.
A végeredmény egy pirított diós, mascarponés krémmel töltött négylapos csoda lett, a tölteléket whiskyvel bolondítottuk meg. Reggel nem bírtam ki, fel kellett vágni, hát mit mondjak: az íze is van olyan jó, mint amilyen jól néz ki. Nem mellesleg könnyű elkészíteni.

Recept

A tésztához

4 tojás
4 dl cukor
4 dl liszt
4 dl tejföl
egy sütőpor
4 evőkanál kakaó.

A krémhez

25 dkg dió
50 dkg mascarpone
2,5 dl tejszín
3-4 evőkanál cukor
5 cl jóféle whisky (most Tullamore Dew)

A tésztát készítem el először. Ehhez az egész tojásokat a cukorral és sütőporral habosra keverem, beledolgozom a tejfölt, a lisztet és végül a kakaót. Sütőpapírral bélelt 23 cm-s kapcsos tortaformába öntöm, és előmelegített 180 fokos sütőben tűpróbáig sütöm. (Én megfeleztem a hozzávalókat és két laposabb adagot sütöttem, mert utólag találta ki Attila, hogy legyen igazi magas torta.) Rácsra téve kihűtöm, majd fűrészes késsel négy lapba vágom.
A krémhez a diót serpenyőben, szárazon megpirítom. Pár szép szemet félreteszek a díszítéshez, a többit durvára darálom. A mascarponét a cukorral és a whiskyvel kikeverem, beleöntöm a pirított diót és a tejszínt is. Jól eldolgozom és megtöltöm vele a tortát úgy, hogy a tetejére is jusson. Diódarabokkal díszítem, és egy éjszakára hűtőbe teszem, hogy összeérjen fogyasztás előtt.

Tejfölös gyümölcskenyér

Ismét süthetnékem támadt, mert elfogyott a reggeli betevő süteményem. Ezúttal is gyümölcskenyeret készítettem, mostanában valahogy ez vonz a leginkább.
A recept kezdőknek is nagyon megfelelő, mert a hozzávalókat kétdecis vizespohárral lehet mérni és a siker garantált, ráadásul a gyümölcskenyér az ünnepi asztalon is igazán megállja a helyét. Ha karácsonyra készíteném, annyit változtatnék, hogy több gyömbért, többféle aszalt gyümölcsöt és magot tennék bele. Az aszalványok és magok mennyisége csak körülbelüli, én szemmel és marékkal szoktam „mérni”.

Recept

3 tojás
2 dl cukor
2 teáskanál vaníliakivonat
2 dl tejföl
1 dl olaj
egy citrom reszelt héja
2 cm-es gyömbérdarab
fél csomag sütőpor
4 dl liszt
10 dkg dióbél
5 dkg kandírozott eper
5 dkg mazsola

Az egész tojásokat a cukorral habosra keverem. Hozzáadom a vaníliát, a tejfölt, az olajat, belereszelem a citromhéjat, a gyömbért és összekeverem. Ezután hozzáadom a sütőport és a lisztet. A dió felét ezután teszem bele, a többi diót és a gyümölcsöt pedig akkor, amikor a formába öntöm.
Egy téglaformát / gyümölcskenyér-formát kibélelek sütőpapírral, majd beleöntöm a masszát, közben folyamatosan dobálom hozzá az aszalt gyümölcsöt és a maradék diót. Ezeket vékonyan meg lehet liszttel i hinteni, úgy – elvileg – nem süllyednek le a tészta aljára, mint nálam.
Előmelegített 180 fokos sütőben kb. 45 perc alatt sül meg, de azért tűpróbát érdemes végezni.
Ha kihűlt, fogyasztható. Ha azt akarom, hogy sokáig elálljon, rátekerem a sütőpapírt, amiben sült és még egy réteg alufóliát is, és csak annyit vágok belőle, amennyit épp megeszünk .

VKF XXI. - Málnalekváros sütemény

„Mary Poppinsnak eszébe jutott a málnalekváros sütemény, amit kimenőnapjain enni szokott, s már szinte felsóhajtott ő is, amikor meglátta a Gyufaárus arcát. „

Ez az idézet Pamela Lyndon Travers A csudálatos Mary Poppins című gyerekregényéből származik, amely egykoron kedvenc olvasmányom volt. Láttam filmen, részletesen tanultam angolórán, és persze el is olvastam. Sőt, ha jól emlékszem, elő is kellett adnunk valamikor belőle.

A Piszke által kiírt XXI. VKF-re készülődvén Mary Poppins málnalekváros süteményén (raspberry jam cakes) kívül egyéb eszembe sem jutott, úgyhogy hamar rájöttem, ezt fogom megcsinálni. Gyerekkoromban nagyon szívesen megkóstoltam volna a könyv hatására, mert amit a csudálatos Mary evett, az biztos fantasztikus.
A recept nem a szerző által írt Mary Poppins szakácskönyvből van, hanem az én képzeletem szüleménye, de egyébként ez a lekváros süti - dió nélkül - hagyományos angol édesség.

Hát, most, hogy megsütöttem, rájöttem, hogy nem az én ízvilágom, mert nagyon édes, de legalább valóra vált egy gyerekkori álom.

Recept

Egy adag omlós tészta
Egy üveg jóféle málnalekvár
Két marék durvára tört dió

A tésztát a fenti linkben szereplő recept szerint készítettem el, félretéve belőle egy keveset valamiféle díszítés céljára. Miután a pihentetési idő eltelt, a sütőt 180 fokra előmelegítettem.
A tésztára rászórtam a diót, megkentem a málnalekvárral, a tetején rácsozatot alakítottam ki a tésztából, majd 35-40 perc alatt készre sütöttem.

VKF XVII/1.- Krémsajtos grapefruit-saláta

Dolce Vita a XVII. VKF-re izgalmas saláták receptjeit várja. A témaválasztás nagyon időszerű, hiszen a tomboló nyárban mindenkinek jól esik egy saláta könnyű ebédként vagy vacsoraként fogyasztva.
A fordulóra két recepttel készültem, melyek közös vonása, hogy mindkettő gyümölcs felhasználásával készült, de egyikre sem lehet mondani, hogy a desszertként jól ismert gyümölcssalátáról lenne szó.
A krémsajtos grapefruit-saláta számomra nosztalgikus fogás, anyukám készített gyerekkoromban krémsajttal gyümölcssalátát, ez annak egy egyszerűbb változata. Desszertként, de előételként is fogyasztható, pikáns ízű saláta, a grapefruit édes-savanykás ízéhez nagyon jól passzol a lehelletnyire sós sajt.

Recept

Két (lehetőleg) rózsaszín grapefruit
Egy doboz Philadelphia krémsajt
2 evőkanál joghurt
egy kiskanál porcukor
a tetejére dió

A grapefruitot meghámozom, leszedem a fehér kesernyés burkát is, majd vékony karikákra vágom. Az öntethez a sajtot a joghurttal, cukorral és a grapefruit hámozásakor visszamaradt gyümölcslével krémesre keverem és a gyümölcsökre öntöm. A diót zsiradék nélkül serpenyőben pár perc alatt megpirítom és ezzel szórom meg a salátát.
Naranccsal is el lehet készíteni, de akkor veszít a pikantériájából. Gazdagabb változata, ha almaszeletekkel vegyítjük a grapefruitot.
(Ma egyébként apás ebédet készítettem – rántott hús, a változatosság szerint krumplipürével - és a hús mellé én ezt a salátát ettem.)

Aranygaluska

Folytatva a tegnapi menüsort, a gombaleves után az aranygaluska következett vaníliasodóval.

Ez a sütemény nem volt nálunk gyerekkoromban gyakori vendég, mert anyukám kb. negyvenéves korában kezdett behatóbban foglalkozni a süteményekkel, és a mai napig sem nagyon vállalkozik kelt tészták készítésére, mert szerintem fél, hogy nem sikerülne, pedig biztos hogy meg tudná csinálni. Ezért a szomszéd néni aranygaluskáját ettük, már ha hozott belőle. Egy gond volt csak: a sodó mindig kevés volt, úgyhogy pluszban csináltunk még mellé, vagy nagy trükkösen felhigítottuk tejjel.

Az aranygaluskát kb. én is másodszorra készítem életemben, de valahogy ragaszkodom F. Nagy Angéla receptjéhez, mert az első is ez alapján sikerült. A sodóhoz két receptet is leírok, az egyik végszükség esetére jön jól.

Recept

Aranygaluska
50 dkg liszt
egy csomag száraz élesztő
2 tojássárga
3 evőkanál porcukor
2-3 evőkanál olaj,
langyos tej (kb 3-4 dl)
só
20 dkg darált dió
20 dkg vaj

Sodók

Klasszikus

2 tojássárga
csapott evőkanál finomliszt
8 dkg cukor
5 dl tej
fél rúd vanília

Expressz
Egy csomag főzős vaníliapuding
Egy liter tej
Vaníliarúd
8 dkg cukor

Az aranygaluskához tálba teszem a lisztet, tojássárgát, cukrot, rászórom az élesztőt, egy csipet sót és annyi langyos tejjel dagasztom be, hogy egy lágyabb kelt tésztát kapjak. Jól kidolgozom, majd beleöntöm az olajat és ezzel megint jól összedolgozom. Letakarva duplájára kelesztem. A megkelt tésztát lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtom és kis pogácsaszaggatóval kiszaggatom. A vajat megolvasztom. Egy kapcsos tortaformát kivajazok és összeállítom a tésztát: a kiszaggatott darabokat egyenként a vajba mártom és kirakom vele a forma alját. Ekkor bőségesen megszórom a dióval. Ha van még tészta, még egy emeletet készítek ugyanezzel a módszerrel, rászórom a maradék diót, lelocsolom a vajjal. A formát a hideg sütőbe tolom és ekkor kapcsolom be a sütőt 200 fokra, hogy melegedés közben is keljen a tészta. Tíz percig sül 200 fokon, majd 180 fokon fejezem be a sütést.

A klasszikus vaníliasodóhoz a hozzávalókat összekeverem és gőz fölött addig kevergetem, amíg felhabosodik és kissé besűrűsödik. Ebből érdemes dupla mennyiséget készíteni.
Az expressz öntethez a pudingport összekeverem a cukorral, felöntöm a tejjel, belekaparom a vaníliát és a héját is beledobva addig főzöm, amíg kicsit besűrűsödik.

A sodót behűtöm és hidegen adom az aranygaluska mellé.

Anyu első bejglije

Most úgy tűnhet az olvasónak, hogy ellentmondásba keveredtem önmagammal: eddig arról írtam, hogy nálunk karácsonykor nincs bejgli. Nos, eddig nem is volt, de anyukám életében először, idén mákos bejglit sütött, nagy meglepetésemre.
Ahhoz képest, hogy először próbálkozott vele, még külalakra sem lett rossz, viszont az íze nagyon finom, a tésztája - már amennyi van benne – nagyon puha, úgyhogy azt mondhatom, jól sikerült.
A recept barátnőjétől származik, három rúdhoz elegendő. Anyu csak kettőt csinált, így küllemre igen brutálisak lettek a bejglik, de jövőre csinálhat hármat is, mert ízlett mindenkinek.
Nálunk csak mákos készült, mert azt szeretjük, de azért leírom a diós tölteléket is, mert mások inkább azt kedvelik.

Recept

A tésztához

20 dkg finomliszt
20 dkg rétesliszt
5 dkg élesztő
12 dkg cukor
csipet só
2 tojássárgája
1,5-2 dl tejföl

Máktöltelék

30 dkg mák
2 dl tej
1 dl víz
12 dkg cukor
20 dkg mazsola
2 reszelt alma
1 citrom reszelt héja

Diótöltelék
20 dkg darált dió
12 dkg cukor
1.5 dl tej
20 dkg mazsola
3-4 evőkanál baracklekvár
1 citrom reszelt héja

A lisztbe belemozsoljuk az élesztőt és a többi hozzávalóval, annyi tejföllel tésztát gyúrunk, hogy puha tésztát kapjunk. (Ez nálunk 2 dl tejfölt jelentett.) A tésztát másfél óráig pihententjük.

A máktöltelékhez a mákot a tej és víz keverékében a cukorral felfőzzük, belekeverjük a többi alapanyagot és kihűtjük. Ugyanígy járunk el a diótöltelék hozzávalóival is.
A tésztából 3 rúd bejgli jön ki, így három lapot nyújtunk és megtöltjük a tetszőleges töltelékkel. Tepsire tesszük, hosszában megkenjük felvert tojással, száradni hagyjuk 10 percig. Ezután keresztben kenjük, ismét száradni hagyjuk. Végül hosszában lekenjük, megszurkáljuk teljes keresztmetszetében, hogy ne repedjen meg és előmelegített 200 fokos sütőben öt percig, majd kis lánggal 30-35 percig sütjük. Kihűlés után szeleteljük.

Kötelező táncok I.- Vaníliás kifli

A következő pár bejegyzésben a karácsonyi aprósütik következnek, hátha van olyan aki – akárcsak én – kicsit későn kezd hozzá a többiekhez képest.

Fura család a miénk, karácsonykor – és máskor se nagyon – nem készül sem bejgli, sem mézeskalács. Amikor apu még élt, azért beszerzett egy-két rúd beiglit az Augusztból, de általában vendégek ették meg, senki sem volt igazán oda érte.

Ami viszont kötelező, az a négy-öt féle aprósütemény, meg valamilyen torta. A sütik közül első helyen kell említeni a vaníliás-diós kiflit, ami nem hiányozhat az ünnepi asztalról, hiszen anyukám kedvence. Korábban anyai nagymamám reszortja volt ennek elkészítése, miután meghalt, én vettem át a szerepét.

Édes teher – szó szerint – ezek elkészítése, ha van időm, márpedig most van, kifejezetten szeretem csinálni, pedig nem vagyok egy cukrászbajnok. Ilyenkor a házat belengi a vanília, narancs, dió és egyéb finomságok édes illata, attól függően, hogy milyen sütit készítek. Egy nap csak egyfélét sütök, szépen, kényelmesen.

A vaníliás kifli mellett pár éve szintén kötelező elemmé lépett elő a zebracsiga, ami a kevéssé édes kekszeket kedvelők – köztük az öcsém- kedvence, mellesleg nagyon mutatós is.

A további sütemények receptjeit évről-évre szakácskönyvekből és újságokból lesem ki, ezért a kiflin és csigán kívül mindig van valami újdonság is.

A legnagyobb teher az egészben egyrészt, hogy közelharcot kell vívnom Attilával, hogy ne egye meg, - ez általában veszekedésbe is torkollik –vagy ezt elkerülendő, megfelelő rejtekhelyet kell találnom a már elkészült finomságoknak. A másik kevésbé kellemes dolog, hogy szentestére úgy megyek anyukámhoz, mint a málhásló, nem elég az ajándékok cipelése, hurcolom magammal a süteményeket is.

Recept

25 dkg liszt
10 dkg porcukor
fél csapott teáskanál sütőpor
10 gramm vaníliás cukor
csipet só
12 dkg darált dió
18 dkg lágy vaj
2 közepes tojássárgája

A forgatáshoz
10 dkg porcukor és két-három csomag vaníliás cukor vagy 10 dkg házi vaníliás cukor

Az átszitált, sütőporral elkevert lisztet a porcukorral tálba teszem, hozzáadom a sót, a vaníliás cukrot, diót, vajat és a tojássárgákat. Most reszelt narancshéjjal is gazdagítottam a tésztát. Robotgép dagasztókarjával morzsalékosra dolgozom, majd kézzel gyorsan összedolgozom. A tésztalabdát folpackba bugyolálva hűtőbe teszem, legalább egy órára, de minél tovább, annál jobban lehet majd dolgozni vele.
A pihentetés után kisebb diónyi darabokat csípek a tésztából, amiket rúddá sodrok és kifliket formázok belőle (na ez az, ami nem az erősségem). A kifliket sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom. A tésztát, amit éppen nem használok, mindig visszateszem a hűtőbe. Előmelegített sütőben, kb. 200 fokon 10-15 perc alatt megsütöm, fontos, hogy nem barnuljanak meg. A forgatáshoz lapos tálba öntöm a cukrot. Még melegen, óvatosan rázogatva meghempergetem a kifliket a cukorban, hogy az teljesen bevonja a felületét.
Fémdobozban tárolom, ha már kihűlt.