Hagymachutney

Nagyon olcsón elkészíthető angol recept, amely a BBC Good Food oldaláról való. Főzés közben érdemes megkóstolni, és a cukor-ecet arányt a saját ízlésünknek megfelelően módosítani, én is ezt tettem, mert kevesebb cukor is elég hozzá.

Hozzávalók

8 db felszeletelt közepes méretű lilahagyma
10 dkg kristálycukor
1 dl vörösborecet
1 dl száraz vörösbor
egy löttyintés gránátalma szirup (elhagyható)

A hagymát a cukorral kisebb serpenyőbe vagy lábosba teszem, lefedem, és közepes lángon addig főzöm, amíg megpuhul. Ez kb. 10-15 perc. Ekkor beleöntöm a bort és az ecetet és fedő nélkül addig főzöm, amíg a folyadék elpárolog, a hagyma alatti lé besűrűsödik és ragacsos lesz, mint egy sűrűbb, darabos lekvár Ekkor kerül bele a gránátalmaszirup is. Kihűtöm, és sterilizált üvegbe töltöm. Különösen sajtokhoz ajánlom, de salátákat is fel lehet vele dobni. Nagyon finom sült húsokhoz, kacsához, pulykához is, én kecskesült mellé készítettem el, és nagy sikere volt.
A vörösborecet helyettesíthető balzsamecettel is, aki pedig érdekesebb ízekre vágyik, tehet bele pár szem szegfűszeget, esetleg szegfűborsot, vagy akár egy csillagánizst.

Az írás első ízben az Origo karácsonyi mellékletében jelent meg.

Tkemali - grúz szilvaszósz

Először is, itt is köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki szavazott rám a Goldenblog 2011 blogversenyen, és lehetővé tette, hogy ez a blog a 164 induló közül a kilencedik helyen végezzen, nem gondoltam volna, hogy az első tízbe jutok, megtisztelő.

Másodsorban végre recept is következik!

Ezt a receptet már jó rég beígértem a Facebook-on, de csak most jutottam el odáig, hogy fel is tegyem. Mint egy korábbi posztban már említettem, idén nagyon sok mirabellaszilvánk lett, ezért úgy döntöttem, valamit fogok belőle készíteni mindenképp. Lekvárt főztem, ami nagyon jól sikerült, de valami chutney-szerű dolgon is törtem a fejem, végül ráakadtam itt a grúz szilvaszósz receptjére. El is készítettem, de a felhasznált fűszereken kicsit változtattam: korianderzöld híján koriandermagot használtam, és került bele római kömény is, amit nagyon szeretek.

A végeredmény egy édes-sós-savanykás mártás vagy inkább ízesítő, ami nagyon jól passzol natúr vagy grillezett húsokhoz, sőt, ketchup helyett akár virslihez is. Fotó sajnos nem készült, mert gyakorlatilag éjjel főztem be és se energiám se normális fényem nem volt a fényképezéshez.

Recept

1 kg mirabella szilva

1 fej fokhagyma
2 deci víz
egy rúd fahéj
egy teáskanál koriandermag

egy teáskanál római kömény
1 csokor kapor
2 cseresznyepaprika
só, cukor, ecet ízlés szerint

A szilvát a vízzel lábosba teszem és kb. fél óráig főzöm nagy lángon.Ezalatt a gyümölcs lefő a magjáról. 15 perc eltelte után hozzáadom a kaprot - egyben dobtam bele - , majd a megadott idő eltelte után a gyümölcsöt szitán jól átpasszírozom. A kapott pépet visszateszem a tűzre, hozzáadom a fahéjat, a frissen durvárta őrölt koriandert és köményt, beledobom a paprikát, a felszeletelt fokhagymát. Ízlés szerint teszek hozzá sót, valamint cukrot/ecetet, a gyümölcs édességétől függően. (Nekem inkább édesíteni kellett.) Addig főzöm kis lángon, amíg kissé besűrűsödik, utána üvegekbe töltöm, és szárazgőzben hagyom kihűlni.

Szerintem kékszilvából is lehet valami hasonlót csinálni, kicsit más lesz ugyan a végeredmény, de érdemes próbálkozni vele.

Kép forrása: Dreamstime.com

Mirabella lekvár

Két hete készítettem, és igen jó lett. A mirabella vagy mirabolán nem más, mint egy szilvafajta. E hangzatos nevet sokan nem ismerik, de ha azt mondom: fosószilva, lotyószilva, potyókaszilva, akkor sokan a fejükhöz kapnak.

Nálunk a kertben egyszer csak megjelent magától, ami nem csoda, mert itt, a szentendrei hegyvidéken lépten-nyomon nő, sőt, a 11-es út mellett is akad szépszerével. Van sárga, piros változata, a mi fánk piros gyümölcsöt terem. Idén olyan nagy mennyiségű szilvát termett a két fa, hogy szúrta a szemem a sok gyümölcs, szinte hívogatott, hogy kezdjek vele valamit. Hát kezdtem is, az első próbálkozás egy nagyon jól sikerült lekvár, melynek receptje most következik.

Recept

2,5 kg mirabellaszilva

70 dkg kristálycukor

egy rúd fahéj

fél citrom leve

1 db Haas 3:1 arányú zselésítő

A jól megmosott, leszárazott szilvát szőröstül-bőröstül lábosba teszem a fahéjrúddal, és nagy lángon néha megkeverve kb. 20 percig főzöm. Ennyi idő alatt sok levet enged, a héját ledobja, és jóformán leválik a magról. Ezután sűrű szövésű szitán átpasszírozom. (Ettől kicsit féltem, mert sose csináltam ezzel a módszerrel lekvárt, de nagyon megtetszett, mert elmaradt a kötelező magozás és az egésszel megvoltam negyed óra alatt. ) A kapott híg péphez hozzáadom a zselésítőt, felforralom, belekeverem a cukrot meg a citrom levét, öt percig forralom, majd steril üvegekbe töltöm. A fedő rácsavarása után az üvegeket fejreállítom öt percre, majd hagyom kihűlni. Utána mehet a kamrába.

Ebből öt kisebb üveg lekvárom lett, de ezt senki ne vegye készpénznek, mert én lekvárfőzésnél találomra előveszek x darab üveget, aztán lesz, ami lesz:-)

Készült a mirabellából még egy dolog, receptje hamarosan következik!

Eperlekvár

Hétvégén sikerült végre epret befőznöm. Ennek a gyümölcsnek most van szezonja, de a kedvezőtlen időjárás és árvíz miatt az ára nem igazán ezt tükrözi, még mindig 6-700 Ft körül mozog kilója. Ennél azonban én jóval kedvezőbb költséggel állítottam elő a télire valót.
Ugyan a Tahi Eperfesztivált idén elmosta a Duna és valószínűleg július30 körül kerül megrendezésre, a környékbeli termelők az út szélén kocsiból, kisasztalról kínálják a portékájukat. Én is egy hasonlóan árusító nénitől vettem az epret, amit 700 Ft-ról 600 Ft-ra alkudtam le, de a néni nagyon kedves volt, mert külön kis zacskóban adott ingyen vagy fél kilónyi kissé ütődött gyümölcsöt, miután megkérdezte, hogy szoktam-e habot vagy turmixot készíteni. Hazaérve neki is fogtam a lekvárfőzésnek, amihez ugye meg kell mérni az epret. Ekkor döbbenten tapasztaltam, hogy nem négy, hanem öt kiló eper boldog tuladonosa lettem 2400 forintért, ami azért igen jó ár. A néni vagy elmérte, vagy nem akart tovább ülni a tűző napon, vagy csak egyszerűen nagylelkű volt, mindenesetre én ennek nagyon örültem.


Recept

4 kg eper tisztán mérve
1 kg cukor
2 db Haas Quittin 3:1 arányú befőzőszer
1 db Haas Quittin 2.1 arányú befőzőszer
egy citrom leve (opcionális)

Az epret kicsumázom, nagyon alaposan folyó vízzel leöblítem és egy megfelelő méretű – lehetőleg rozsdamentes vagy ép zománcú – fazékba teszem. Mivel mi a darabos lekvárt szeretjük, amiben jóformán egész eperszemek vannak, nem darabolom a gyümölcsöt, hanem krumplitörővel megabajgatom. Rászórom a befőzőszert (a 2:1 arányú használata kényszermegoldás volt, mert három kg gyümölcsre készültem), majd lassú tűzön állandóan kevergetve felforralom.Ha már forr, hozzáadom a cukrot, a citromlét, ha kicsit keményebb állagú lekvárt szeretnék, és újraforrástól számítva öt percig főzöm. Azon forrón kiforrázott üvegekbe kanalazom, rácsavarom a tetőt és fejre állítom. Így hagyom öt percig, utána talpukra állítom az üvegeket, megvárom, amíg kihűlnek, utána pedig a kamrapolcra sorakoztatom őket.
14 kisebb üveg lett ebből a mennyiségből, de egyet már következő nap megettünk egy süteményhez.
A lekvár állaga elég híg, tele van gyümölcsdarabokkal, így desszertöntetként is kiválóan hasznosítható.

Még elkészülhet: keserédes citromlekvár

Még nem késő elkezdeni, hogy karácsonyra bárki elkészítse ezt a tömény, ámde mégis pikáns, fanyar utóízű lekvárt. A receptjére ajándékötleteket keresve itt bukkantam rá. Azoknak ajánlom, akik szeretik a nem megszokott, édes-kesernyés, összetettebb ízű dolgokat. Először gyömbérlekvárt akartam készíteni, de aztán annyira jó ötletnek találtam a citrommal való társítását, hogy ezt valósítottam meg. Azt nem mondom, hogy gyorsan kész, hiszen összesen két nap, mire a kamrába tehetem, de ez főleg az áztatás miatt van, egyébként semmi extra műveletet nem kell végezni vele. Az eredeti receptet írom le, én a magokkal való machinálást kihagytam, de hátha valakinek ehhez is van türelme.
Nekem ebből a mennyiségből 3 kis üvegnyi lett és egy kis tálka kóstoló.

Recept

3 nagy citrom (öt kisebbet használtam)
3 és ¾ csésze hideg víz
10 cm-es hámozott gyömbér vastag szeletekben
4 csésze cukor

A citromok végeit levágom, hosszában felnegyedelem, majd keresztben vékony szeletekre vágom, a magokat kiveszem, félreteszem. A magokat kis edénybe teszem, a citromszeleteket egy közepes tálba szórom.
Fél csésze vizet öntök a magokra, 3 csészényit a citromszeletekre és letakarva 24 órát állni hagyom.
Másnap a citromszeleteket a vízzel együtt vastagfalú edénybe teszem. A magokat konyharuhába kötöm, beteszem a szeletek mellé, a magok áztatólevét is beleöntöm. Közepes lángon gyöngyöztetve melegítem, letakarom, kb. 45 percig főzöm, néha megkeverem.
A gyömbért a maradék ¼-ed csésze vízzel aprítógépben pürésítem, a keveréket szitán átpasszírozom, közben ¼-ed csésze gyömbéres vizet felfogok egy kis pohárba.
Az edényből a magokat tartalmazó konyharuhát kiveszem, kifacsarom. 4 csésze cukrot a citromos léhez adok, megvárom, míg feloldódik és ekkor beleteszem a félretett gyömbéres levet. Kb. egy órát lassú tűzön főzöm zselépróbáig.
A lekvárt tiszta üvegekbe kanalazom, az üvegek karimáját letörölve. A fedőt rácsavarom, a megtöltött üvegeket nagy fazékba teszem, egy hüvelyk forró vízzel felöntöm, a lábast lefedem , kb. 15 percig főzöm. Kihűtöm, és mehet a kamrába.
És hogy mire jó? Gyümölcskenyérre vékonyan kenni, akár rendes, akár gyömbérteába ízesítőnek, de alkoholos italokba is el tudom képzelni (pl vodkával, ginnel), vagy csirkehús grillpácába is tehető, esetleg mascarponés pohárkrémet ízesíteni, stb, stb. A borostyánsárga színe és a selyemcukorhoz hasonlító illata ellenállhatatlan.

Mit készítsek birsalmából? IV. - Birslekvár

A birsalmás sorozat utolsó darabja a birslekvár készítését leíró recept. Az alapötlet Gabojszától származik, és nem is sok az eltérés, mindössze a gyümölcs ízesítése és hámozása zajlott másként nálam.
A lekvárt a maradék 10-12 darab, elég hibás birsből főztem, így nem lett nagy a mennyiség, de abban biztos vagyok, hogy hamar el fog fogyni, mert nagyon finom lett. Nem túl édes, kellően fűszeres, pont ilyenre gondoltam, mielőtt elkészítettem.
Pikáns íze miatt nem csak süteményekbe való, szerintem a vörös húsok, vadak mellé is ien jó kiegészítő lehet.
Ismét nem írok pontos mennyiségeket, mert a főtt birsalmapép mennyisége határozza meg a felhasználandó cukor mennyiségét.


Recept

Birsalma
Cukor
1-2 fahéjrúd
5-6 szem szegfűszeg
egy csillagánizs
kis darab gyömbér
citrom

A birsalmát megmosom, negyedekbe vágom és fazékba rakom. Felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, beleszórom a fűszereket és puhára főzöm a gyümölcsöt.
Ha a birs puha, leszűröm, hagyom hűlni, majd meghámozom, megtisztítom. A pucolt gyümölcsöt lemérem, majd visszateszem a lábosba és botmixerrel pürésítem. A gyümölcspépet kb. negyed óráig főzöm, hogy a maradék víz is elpárologhasson, majd cukrozom. A birs minden kilójához 30 dkg cukrot veszek és fél citrom levét. A cukorral együtt a gyümölcsöt kb. még fél órát főzöm, amíg a lekvár besűrűsödik. Közben folyamatosan kevergetni kell,
nehogy odakapjon. Ha a kellő állagot elértem, forrón üvegekbe kanalazom, rácsavarom a tetőt, és az üvegeket öt percre fejreállítom. Ezután szárazdunsztba teszem, és így hagyom kihűlni.

Mit készítsek birsalmából? III. - Birsalmasajt

A birsalmával kapcsolatos bejegyzések közül most egy hagyományos recept következik, a birsalmasajt leírása. Anyai nagymamám gyakran készített birsalmasajtot, de akkoriban én még igen zsenge korban voltam, így az ő receptjére sajnos nem emlékszem.
Próbálkoztam én ezzel már két-három éve, de nem sikerült: a cukros massza az istennek nem akart megkötni, ha belevágtam, szétfolyt, ráadásul a színe sem emlékeztetett az általam kedvelt birssajtéhoz.
Idén gondoltam, egy életem egy halálom, megint megpróbálom, és ezúttal sikerrel jártam.
A leírásnál pontos mennyiségeket nem fogok megadni, mert a cukor mennyiségét a birspép mennyisége határozza meg, azt meg le kell menet közben mérni.
A kész sajtot ehetjük csemegeként, kis darabokban tehetjük püspökkenyérbe, de nagyon finom rágcsálnivaló, ha a birsalmasajt-szeleteket ugyanolyan formára vágott sajt tetejére fektetve kínáljuk mondjuk előételnek.

Recept

birsalma
cukor
egy citrom leve
dióbél

A birsalmát megmosom, szőreit ledörzsölöm, de nem hámozom meg és nem is csumázom ki, mert a héja, csumája tartalmazza a legtöbb pektint, amitől összeáll majd a készítmény.
Tehát a megmosott birsalmát négy-öt darabba vágom (ha van hibás, kukacos rész, azt azért természetesen kivágom), és egy nagy fazékban, annyi vízzel leöntve, amennyi ellepi, puhára főzöm. Nekem ez fél óra alatt meg is volt. Ezután a gyümölcsöt leszűröm, hagyom hűlni, majd amikor már lehet vele dolgozni, meghámozom és kicsumázom.
A megtisztított gyümölcshúst botmixerrel pürésítem, teljesen homogén állagúra. A kapott pépet lemérem, minden egy kiló pépre 80 dkg cukrot kimérek. A fazékba beleteszem a birspépet és 15 percig főzöm. Ekkor hozzáadom a megfelelő mennyiségű cukrot és a citrom kifacsart levét, majd egészen sűrűre főzöm. Akkor jó, ha hideg tányérra cseppentve azonnal megköt, megkocsonyásodik. Ha a megfelelő állagot elértem, belekeverem a dióbelet, elzárom a lángot alatta, és folpackkal kibélelt laposabb formákba (pl műanyag doboz, püspökkenyér forma) öntöm. Kb. egy nap alatt megszikkad annyira, hogy a formából ki lehessen venni, de ilyenkor még nem jó, egy hét kell még neki száraz, levegős helyen, hogy teljesen megszilárduljon, szárítás közben érdemes néhányszor megforgatni.
Ha kész, fóliába csomagolva hűtőszekrényben sokáig eláll.

Birskompót

Lassan itt a birs szezonja, a zöldségesnél már láttam is egy pár darabot. Érdemes vele közelebbről is megismerkedni, mert vitaminokban gazdag, az emésztést, koleszterinszintet kiegyensúlyozó hatással bír, női bajokra is használ, gyulladáscsökkentő és nem utolsó sorban nagyon finom.
Nyersen nem fogyasztható, készíthető belőle viszont befőtt, lekvár, kompót, savanyúság, leves, gyümölcskrém. No meg persze birsalmasajt.

Szeptember végén, október elején érik, állítólag nem érdemes megvárni, amíg teljesen sárga lesz, mert húsa elszíneződik, akkor kell szedni, amikor még zöldessárga.

Nálunk most kompótként került az asztalra, az ebéd kiegészítőjeként. Attila ugyanis rántott húst rendelt, természetesen krumplipürével, én meg úgy gondoltam, hogy a hús mellé amolyan nagymamás módra jó kiegészítőként fog szolgálni a birskompót.

Recept

4 birsalma/-körte
4-5 szegfűszeg
3-4 evőkanál cukor
egy rúd fahéj
egy szem csillagánizs
fél citrom leve és két citromkarika

A legnehezebb dolog az egészben a gyümölcs előkészítése, gyengébbek részére jól jöhet az erősebbik nem segítsége is.
A birsalmákat megpucolom, kiszedem a magházat, majd kisebb darabokra vágom. Igyekszem gyorsan dolgozni, mert hamar barnul, ha ez nem jön össze, citromlével enyhíthető a helyzet.
A feldarabolt gyümölcsöt lábosba teszem, felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi. Beledobálom a fűszereket, a cukrot, citromkarikákat, belenyomom a citrom levét és lassú forralással a birs puhulásáig főzöm, ez most forrás után kb. 10-15 perc alatt puha lett. (A csillagánizst negyed óra után ki szoktam venni, ne legyen olyan erőteljes az íze.) Levével együtt üvegtálba öntöm és fogyasztásig hűtőben tartom.

A napfény íze: félig szárított paradicsom

Egy hetes szabadságom ideje alatt végre volt időm megvalósítani egyik régi vágyamat, amely nem más, mint az „aszalt” paradicsom készítése. Az idézőjel azért jár, mert valójában mesterséges aszalásról van szó, a sütő igénybevételével. A természetes módozattól elriadtam, mert többek írták a neten, hogy megpenészedett vagy nem sikerült valamiért a napon szárítás.

Előrebocsátom, hogy csak kísérletező kedvű, türelmes konyhatündéreknek javaslom az elkészítését, mert időigényes, babra munka, én három napon át napi két tepsinyi paradicsomot szárítottam, és alig tudtam vele megtölteni egy literes üveget.
Viszont az íze mindenért kárpótol és ha kedvező áron tudunk paradicsomhoz jutni, sokkal jobban járunk, mintha megvennénk. Arról nem is beszélve, hogy saját szánk íze szerint ízesíthetjük.

A kiindulási alap Chili&Vanilia és a Bűvös Szakács írása volt, ezeket variáltam meg egy kicsit. A cél nem a kopogósra szárított verzió elkészítése volt, hanem a félig aszalt változat, amely kb. két hétig áll csak el (ha hagyják).

Mennyiségeket most kivételesen nem adok meg, csak az elkésztési módot írom le. Hogy mindenki képben legyen, annyit azért elmondhatok, hogy nálam a sütőhöz kapott két tepsire kényelmesen 10-10 paradicsom fért megfelezve, tehát egy kis matekozással arra juthatunk, hogy kb. 60 db. paradicsom végezte aszalványként.

Elkészítés

A tepsikre alufóliát terítettem, megpötyögtettem olívaolajjal, majd megkezdtem a paradicsomok előkészítését. Érdemes természetesen jó érett, lehetőleg egyforma méretű darabokat választani, hogy egyszerre készüljenek el. A szemeket jól megmostam, megtörölgettem, majd félbevágtam. Kihasítottam belőlük a zöldes kocsányos részt, a belüket először kiskanállal, majd kézzel eltávolítottam, lehetőleg minden csepp nedvességet eltávolítottam belőlük és szépen a tepsire rakosgattam. Minden félre szórtam egy csipet sót és egy csipet cukrot, ez jól kiemeli az ízét. Az egyik tepsi rozmaringlevélkéket kapott ízesítésül, a másik kakukkfüvet, majd indulhattak befele a sütőbe szoláriumozni.
A sütőt 120 fokra bemelegítettem, és 4-5 óra elteltével kivettem a félig szárított paradicsomot. (Közben én egyszer meg is fordítottam a feleket, de ez nem biztos, hogy szükséges. ) A hőmérséklet és az elkészítési idő mindenkinél egyedi aszerint, hogy a sütője hogy működik, ezt ki kell tapasztalni.

A végeredményt hagytam szikkadni szobahőmérsékleten, majd egy üvegbe helyeztem, dobtam mellé felszeletelt fokhagymát, aprított bazsalikomleveleket, felöntöttem olívaolajjal és betettem a hűtőbe.

Ez az alap, felhasználására recept később következik.

Kovászos uborka

Minden nyáron szoktam uborkát kovászolni, mert a nagy melegben – akár magában is – jó hűsítő, magyaros, pörköltes ételek elmaradhatatlan kísérője. Érdemes otthon elkészíteni, mert különösebb hozzáértést nem igényel, csak össze kell rakni egy üvegbe és a nap jótékony hatására bízni a továbbiakban.
A levét sem kell kiönteni, egyrészt abban szoktam hűtőben tárolni, de savanyú levesekhez felöntőlének kiváló, sőt, van, aki csak úgy magában meg is issza, például leendő anyósom.
A család kapacitásához mérten érdemes a mennyiséget kiszámítani, az érett kovászos uborka a hűtőben saját levében kb. 15-20 napig is eláll.
Jelenleg még érik 5 nap után is, mert sikerült a nagy esők előtt megcsinálni.

Recept

Kovászolni való uborka (nálam kb. 2,5 kg)
2 csokor kapor (főként a vastagabb szára)
5-6 gerezd fokhagyma
egy chilipaprika
egy szelet rozs, vagy fehérkenyér (a serclit szoktam beletenni)
só

Kovászoláshoz jó kemény, feszes héjú, 10-15 cm hosszú, vaskosabb uborkát veszek, én inkább a kisebbekre szavazok, azok érlelés után is roppanósak maradnak. Folyó víz alatt alaposan megsikálom őket, hogy a rájuk tapadó homok lejöjjön. Ha nagyon piszkos az uborka, érdemes negyed órára be is áztatni. Ha ezzel megvagyok, levágom a két végüket, és mindkét végén kereszt alakban bevágom úgy, hogy nem vágom át teljesen. Ennek az a célja, hogy jobban bejut a páclé az uborkák belsejébe is.
Egy nagy, legalább három literes üveg aljára teszem a megmosott kaprot, erre kezdem állítgatni az előkészített uborkákat. A rétegezés közben rakom bele az egyben hagyott, megtisztított fokhagymagerezdeket is és a chiliről sem feledkezem el. A tetejére kapor kerül , a kenyeret erre fektetem.
A felöntőléhez egy lábosban vizet forralok, literjéhez egy evőkanál sót adok. Felforralom, majd kissé visszahűtöm és az uborkára merem. Az üveget kistányérral lefedem. Napos teraszra állítva 4-5 nap alatt megérik, de akkor sem kell aggódni, ha nincs verőfény, ekkor kissé tovább kell érlelni. Az érési idő alatt anyatigris módjára védelmezem a kutyáimtól, ugyanis nem csak kíváncsiak, de boldogan meg is ennék, ha hagynám.
Ha megérett, jól zárható műanyag dobozba szedem, rászűröm a levét és hűtőben tárolom.

Cukkinit is lehet ezzel a módszerrel savanyúsággá átlényegíteni.