Főszerepben a köret: zöldpüré és serpenyős zöldség

Ez az a két köret, amit a mustáros-kakukkfüves karaj mellé ettünk. Na nem mintha valami egzotikumról lenne szó, de azért érdemes pár szót ejteni róluk, mert talán kitörési pontot jelenthetnek a hagyományos párolt rizs-sültkrumpli kombóból.
A zöldpüré ötlete a Locatelli-féle ravioli készítése során merült fel, a serpenyős zöldséget meg csak összedobáltam.
Mindenesetre nagyon jól esett mindenkinek, aki evett belőle.

Recept

Zöldpüré

30 dkg brokkoli (tisztán mérve)
1 kg krumpli
8 dkg vaj
só

Serpenyős zöldség

25 dkg gomba (most laska és csiperke vegyesen)
egy kaliforniai paprika
egy evőkanál olaj
kakukkfű
só
két evőkanál balzsamecet

A püréhez a krumplit felkockázom és felrakom főni hideg sós vízben, mintha krumplipürét készítenék. Amikor a krumpli félig puha, hozzádobom a rózsáira szedett brokkolit is, és a zöldségeket teljes puhulásig főzöm. A főzővizet leöntöm, a zöldséget botmixerrel homogén pürévé keverem, miközben hozzádobálom a feldarabolt vajat.
A serpenyős zöldséghez előkapok egy grillserpenyőt és felforrósítom az olajat. Beledobom a nagyobb darabokra vágott paprikát és gombát és kevergetve ress-ropogósra sütöm, sóval, kakukkfűvel ízesítem. Ráöntöm a balzsamecetet, nagy lángon pár percig még kevergetem, ezalatt az ecet savtartalma megszelídül.

Mindkét köret roston sült húsok, halak mellé passzol igazán.

XXIII. VKF/1. - Sültpaprikás diókrém

A Grenadine által kiírt magvas VKF-re két recepttel készültem, egy előételt és egy süteményt készítettem. Olyan recepteket igyekeztem választani, amelyekben az olajos magvak – az én esetemben a dió és a mandula – nemcsak ízesítők, hanem főszereplők az ételben.
Az előétel egy diós, sültpaprikás kence, amely a Közel-Keleten muhammara néven ismert.
A receptet Váncsa mester szakácskönyvében olvastam először, és azóta szemezek vele, most pedig a VKF alkalmat adott arra, hogy elkészítsem. Az arányokat azonban nem a könyv szerint, hanem saját érzésre-ízlésre alakítottam.
Nem bántam meg, máskor is fogom készíteni. Pirítóssal vagy pitával mártogatva igazi jó kis társasági kaja.

Recept

3 nagy piros kaliforniai paprika
2 dl dióbél
3 dl morzsa szikkadt kenyérből
3 gerezd fokhagyma
5 evőkanál olívaolaj
2 kiskanál római kömény frissen őrölve
egy citrom leve
egy kiskanál balzsamecet (elvileg ehelyett gránátalma-melasz kéne, de nincs)
egy kis szárított chilipaprika
só

A paprikákat tepsire teszem és előmelegített jó forró sütőben megsütöm, amíg a héjuk kissé megfeketedik, és a húsuk összeesik. Ezalatt a kenyérből aprítógéppel morzsát állítok elő, a diót száraz serpenyőben kicsit megpirítom és megőrlöm. Ha a paprika megsült, a héját lehúzom – jót tesz ilyenkor 10 perc pihenő nejlonzacskóban vagy nedves konyharuha alatt, mert a keletkező gőztől könnyebb hámozni. Innentől felgyorsulnak az események: a hámozott sült paprikát, a diót, a morzsát az olívaolajjal és a citrom levével turmixgép poharába teszem, ízesítem a chilivel, római köménnyel, ecettel, sóval, belereszelem a fokhagymákat, majd homogén állagúra pépesítem. Szobahőmérsékleten tálalom a már fent említett módokon.

Mozzarellás padlizsánsaláta

Az előző héten nem éppen kímélő ételeket főztem, ma talán ezért is vágytam már valami könnyedebbre.
Volt egy megaméretű padlizsánom, mozzarella és paradicsom a hűtőben, úgyhogy ezekből hoztam össze a salátát.

A padlizsán az egyik kedvenc zöldségfélém, imádom töltve, muszakának, salátának vagy egyszerűen natúr kisütve, grillezve is. Mivel nagyszüleim apai ágon erdélyiek, a padlizsánkrém is gyakori nálunk, ennek készítésén a család anyai és apai ága rendszeresen össze is veszett, a vita tárgya az volt, kell-e bele fokhagyma. Ennek kimenetelét és a receptet majd később meg is fogom írni.

Visszatérve a padlizsánhoz, az a jó, ha kisebb, fényesen csillogó példányokat veszünk, most én csak ezt az óriást találtam, mert a kisebbek ráncosak, fonnyadtak voltak.

A padlizsán előkészítésében is két pártra oszlanak a fakanálforgatók: van aki szerint nem kell besózni felhasználás előtt, mások viszont besózzák. Én ez utóbbiak közé tartozom, mert jártam már úgy, hogy a szép, magnélküli kisméretű padlizsánból készített étel ehetetlenül keserű lett. Jobb a békesség!

Recept

2 kisebb padlizsán (nálam most egy hatalmas)

3 kisebb paradicsom

1 golyóbis mozzarella

3 gerezd fokhagyma

olivaolaj

balzsamecet

pár levél rozmaring

pár levél bazsalikom

2 szardellafilé

só

tetszés szerint olajbogyó

A padlizsánt félujjnyi vastag karikákra vágom, besózom, 15-20 percre féreteszem. Ezalatt barnás levet enged, amit leöntök róla, kicsit le is öblítem, lecsepegtetem. Serpenyőben olajat forrósítok, 2-3 adagban kisütöm a padlizsánszeleteket, a felesleges olajat lecsepegtetem. Lapos tálba beleterítem a padlizsánt, meghintem felaprított fokhagymával, beleszórom a tálba a kisebb darabokra vágott paradicsomot és mozzarellát. Az olivaolajból, balzsamecetből salátaöntetet keverek, hozzáadom az apróra vágott szardellát, a zöldfűszereket. Megkóstolom, ha kell, kicsit sózom, - most facsartam bele egy kis citromlevet is- és ráöntöm a padlizsánra. Tetejére lehet dobálni pár szem olajbogyót, nem rontja el.

Egy -két órára hűtőbe teszem, hogy összeérjenek az ízek. Fontos, hogy ne úgy tálaljuk, hogy a hűtőből adjuk az asztalra, mert az íze sem érvényesül és az olívaolaj is megdermed.

Friss kenyérrel szoktam enni, kimártogatva a fűszeres olajos levet.

Nyáron grillezéskor jó kiegészítője a húsoknak, anyukám imádja.

"Vasárnapi hús" alias rántott karaj

A velem egyidőben szocializálódott korosztály gyermekkorában bizonyosan gyakori vendég volt

vasárnaponként a tányérban a rántott hús, amit sokan "vasárnapi húsnak" is hívnak emiatt.

Általában ezt mindenki szereti, sőt van olyan is - sajnos - aki csak ezt szereti...

Nálunk már nem túl gyakran kerül az asztalra, mert én annyira nem vagyok oda érte, főleg nem az elkészítéséért, viszont kedvesem nagyon szereti, ezért ma ebédre rántott húst csináltam, rizibizivel és salátával.

A bundázásnál azonban eltértem egy kicsit a szokásostól, aminek következtében a panír ropogósabb lett.

Miután tegnap krumpli volt a köret, előre figyelmeztettem a kedvest, hogy kedvenc krumplipüréjéről ne is álmodjon, helyette rizibizi lesz, és friss zöldfélét is készítettem, hogy valami vitamin is kerüljön a szervezetbe.

Recept

fejenként két szelet sertéskaraj (ez a normál adag, nálunk persze dupla ennyi készül)

liszt

tojás

zsemlemorzsa

reszelt sajt (jelen esetben trappista)

reszelt parmezán

só, bors

A hússzeleteket kicsit kiklopfolom, megsózom és félreteszem, amíg előkészítem a bundához valókat. A panír hagyományos, azzal a különbséggel, hogy a felvert tojáshoz són és borson kívül hozzáreszeltem a trappistát (kb. 5 dkg.), a zsemlemorzsába pedig fele-fele arányban parmezánt tettem.

A szeleteket a szokott módon kisütöm, papírtörlőn lecsepegtetem.

A rizibizit most fele sima, fele barnarizsből csináltam: megfőztem a szokásos módon, majd vajon megpároltam a zöldborsót, megszórtam egy csokor felaprított petrezselyemmel és belekevertem a rizsbe. Nekem nagyon bejött, hogy a kétféle rizsnek eltérő állaga van és a barnarizs kicsit diós ízű, ami meg jól passzolt a zöldborsóhoz.

A saláta felcsíkozott jégsalátából és kisebb darabokra vágott paradicsomból készült, ment bele egy adag olajbogyó, olívaolaj és balzsamecet. Újabban a hasonló jellegű salátákra sót nem teszek, helyette egy-két nagyon apróra vágott szardellafilét adok hozzá. Tetejét megszórtam apróra vágott friss bazsalikommal.

Klasszikus vasárnapi ebéd - szombaton vacsorára

Építkezünk,

így mostanában a dolgok nem a

megszokott kerékvágásban mennek.

Jelenleg a tetőnél tartunk, és a mostoha

időjárási körülmények miatt amikor süt a nap, megy a melódia ezerrel.Mivel a kertből zsebkendőnyi fűvel ellátott terület maradt, esőzés idején gyakorlatilag dagonyázunk.

Erdő mellett lakunk, így a vadmalac-szomszédot is szívesen vendégül látjuk (a bográcsban is, ebben a témában majd később...).

Párom kívánságára készült a menü, kacsacombot sütöttem, almás lilakáposztával, hagymás tört krumplival. Ha kacsát sütök, a két kiegészítő nem maradhat el, a káposztához én ragaszkodom, a krumplihoz inkább a ház ura.

A kacsát inkább darabokban szeretem sütni, mert apukám azt tanította, hogy a kacsa a legbutább állat: egy embernek sok, kettőnek pedig kevés.

Recept

A sülthöz:

négy kacsacomb

só, majoranna

rozmaring

fokhagymagerezdek (jelenleg 4 db)

A húst az elkészítés reggelén előkészítem: bőrét megpróbálom bekockázni, sózom, megszórom majorannával, rozmaringgal és a sütőtepsiben berakom a hűtőbe. A sütést forró sütőben kezdem, a bőrös oldallal lefelé is kap pár percet, majd a másik felén is. Amikor kiengedte a zsírját, mellédobom a fokhagymagerezdeket, lefóliázom a tepsit és kis lángon puhára sütöm. Ezután lekapom a fóliát és nagy lángon ropogósra sütöm a bőrét.

Az almás lilakáposztához:

kis fej lilakáposzta (max. 70 deka)

egy fej hagyma

egy nagyobb, savanykás alma

pohárnyi száraz vörösbor

balzsamecet

köménymag, cukor, só, olaj

Az olajon a hagymát megpirítom, egy kanál cukorral megszórom, beledobom a köményt, ha szirupos kezd lenni, hozzáadom a vékony csíkokra vágott lilakáposztát. Nem szeretem reszelve, mert a végén még roppanósnak kell maradnia, úgyhogy késsel aprítom fel. Amikor a káposzta kezd már keménységéből veszteni, aláöntöm a vörösbort és fedő alatt párolom kb. 20 percig. Ha majdnem puha, beledobom a hámozott, nagyobb kockákra vágott almát, ízesítem a balzsamecettel. Akkor jó, ha se nem túl édes, se nem savanyú.

A hagymás krumplihoz:

krumpli

2 nagyobb fej hagyma

olaj

só

A felkockázott krumplit sós vízben megfőzöm, lecsepegtetem. Az olajban a hagymát megpirítom, rádobom a krumplit és megtöröm. Ne legyen püré, jobban szeretjük darabosan. Eután még pár percig sütöm, az se gond, ha kicsit lesül, ez a legjobb benne.

Száraz vörösbort ittunk hozzá.