Bácskai rizses hús

Biztos hiányzik már a céges menza, mert hirtelen gusztusom támadt egy kis rizses húsra. Ezt általában a munkahelyemen eszem, szerintem a közétkeztetésben egész jól csinálják, hacsak nem mócsingot tesznek bele hús helyett. Na persze, azért az otthonival összehasonlítani nem érdemes.
Ha egyszerűen kellene jellemezni ezt az ételt, azt mondanám, hogy sertéspörköltben megfőzött rizs, de ez nem igazán fedné a valóságot, mert ahogy a rizs a fűszeres pörköltlében puhára fő, teljesen átlényegül, és egyáltalán nem hasonlít többé a köretként fogyasztandó párolt rizshez.
A megszokott recepthez képest én annyiban térek el, hogy 4-5 cső zöldpaprikát is teszek hozzá, valamint hogy kissé rizottós állagúra főzöm, nem engedem, hogy a szaftot teljesen beszívja a rizs.


Recept

1 kg sertéscomb
2 nagy fej vöröshagyma
5 cső zöldpaprika
két gerezd fokhagyma
egy kiskanál köménymag
fűszerpaprika
erőspaprika-krém
só, bors
olaj
50 dkg rizs

Első lépésként sertéspörköltet főzök, amihez a hagymát apróra vágom és olajon fonnyasztani kezdem. Három cső paprikát feldarabolok és ezt is hozzáadom, kissé sózom. Beleszórom a köménymagot, és hagyom, hogy kissé kipattogjon. Amikor a hagyma már üveges, rádobom a felkockázott húst és nagy lángon fehéredésig sütöm. Leveszem a lángról, megszórom pirospaprikával, elkeverem, felöntöm annyi vízzel, amennyi szűken ellepi. Beledobom az egészben hagyott fokhagymagerezdeket, ízesítem az erőspaprika krémmel, sózom, és addig főzöm, amíg a hús majdnem puha. Ekkor hozzáadom a megmosott rizst – én kerekebb szeműt szeretek használni hozzá -, felöntöm a rizs térfogatához képest kétszeres mennyiségű vízzel és fedő alatt kis lángon addig főzöm, amíg a rizs a folyadék háromnegyedét magába nem szívja. Ekkor elzárom alatta a lángot, de húsz percig rajtahagyom a fedőt. Ezalatt a maradék vizet is beszívja, rizottóhoz hasonló állagú lesz.
Valamilyen ecetes savanyúsággal tálalom.

Bográcsos tarhonyáshús

Életem párja tényleg beindult a szabadtűzi főzés terén: ma ismét bográcsban készült az ebéd, amit ismét ő készített el, úgyhogy megint csak a krónikás szerepét kaptam. (Nem mintha bánnám..)
Tarhonyás húst csináltunk, ami gyakorlatilag egy sertéspörkölt pirított tarhonyával összefőzve.
A tarhonyáért az emberek általában vagy rajonganak, vagy utálják, közömbösen nem sokan viseltetnek iránta. Én a rajongótábort erősítem, bármikor képes lennék megenni. Köretként is szeretem, de a legjobb pásztortarhonyának, vagy pörkölttel összefőzve. A pásztortarhonya nálam lecsós, virslivel vagy kolbásszal készült egytálétel, szigorúan krumpli nélkül. (Másoknál gyakorlatilag a tarhonyás húst jelenti, de az nálunk külön étel.)
Régebben Attila nem volt nagyon elragadtatva tőle, most már ő is kedveli.
Ezen a téren valószínűleg rosszul szocializálódtam, mert én leginkább az igazi úttörőgombócot, azaz a gépi tarhonyát részesítem előnyben a kézi készítésűvel szemben. Gasztrociki, ez van.

Recept

80 deka sertéslapocka
15 deka füstölt szalonna (ez most elmaradt)
két zöldpaprika
egy hegyes erős zöldpaprika
2-3 közepes fej hagyma
egy közepes paradicsom
egy kiskanál köménymag
egy evőkanál pirospaprika
50 deka tarhonya
olaj, só

A művelet gyakorlatilag egy sertéspörkölt elkészítésével kezdődik, amihez a bográcsban a szalonnát kiolvasztom, megfonnyasztom rajta a köménymaggal a feldarabolt paprikákat. Rádobom a felkockázott húst, fehéredésig pirítom, majd megszórom pirospaprikával, beledobom a negyedelt paradicsomot. Pár percig kevergetve rotyogtatom, majd felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje, sózom és majdnem puhára főzöm. Ekkor beleteszem a kevés olajon aranybarnára pirított tarhonyát, öntök rá annyi vizet, hogy ellepje, és a tarhonya puhulásáig főzöm. Ennyi idő alatt felszívja a folyadékot is, úgyhogy folyamatosan kevergetni-forgatni kell, sőt még víz is mehet alá, ha szükséges. Ha kell, még sóval ízesítem, és savanyúsággal tálalom.

Krumplis szarvaspörkölt bográcsban

Szégyenszemre idén tegnap bográcsoztunk először. Ebben közrejátszott az építkezés miatti rendezetlen kert, a nagy meleg, a babavárás, meg eddig nem volt kedvünk sem nagyon hozzá.
Tegnap azonban megtört a jég olyannyira, hogy Attila már ma is azon törte a fejét, hogy mit tudnánk ma is bográcsban főzni, pedig még a tegnapi kajából maradt ma ebédre is.
Azt viszont elterveztük, hogy ősszel gyakrabban fogunk hódolni a főzés eme szabadtűzi formájának, Miska kutyánk legnagyobb örömére (lásd fotó) .

Az első bográcsos étel idén a krumplis szarvaspörkölt lett és tulajdonképpen Attila csinálta meg, én csak a fűszerezésben meg a kevergetésben vettem részt. A héten valahogy nem kívántam igazán a húst, de ennek már nem tudtam ellenállni, amikor még csak feltettük főni, már tudtam, hogy ebből azért én is ki(v)eszem a részem.
Ezt az ételt majdnem ugyanúgy készítjük, mint a többi pörköltfélét, de a fűszerezése némileg eltér abban, hogy zöldfűszereket is használunk. Véleményem szerint a bor nem szükségszerű hozzávalója, anélkül is igen jó a végeredmény. Egy kisebb újítást azonban elkövettünk a bevált recepten: a krumplival együtt egy nagy alma felét is belefőztük. Nem rontotta el…

Recept

1 kiló szarvas pörkölthús (lapocka, lábszár)
80 dkg krumpli
15 dkg füstölt szalonna
3 közepes fej hagyma
két zöldpaprika
egy hegyes erős paprika
egy paradicsom
fél alma
egy kiskanál egész köménymag
egy kis ág rozmaring
egy kiskanál kakukkfű
4-5 szem borókabogyó
két gerezd fokhagyma
egy nagy babérlevél
egy evőkanál fűszerpaprika
só

A felkockázott szalonnát felteszem izzadni, majd a nem túl apróra vágott vöröshagymát, a feldarabolt paprikákat a köménymaggal megfonnyasztom rajta. Ekkor beleteszem a nagyobb darabokra vágott szarvashúst és addig pirítom, amíg szépen kifehéredik. Ekkor rászórom a fűszerpaprikát, beledobom a negyedelt paradicsomot, jól összekeverem, és felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje. Hozzáadom a babérlevelet, rozmaringot, borókát, kakukkfüvet, fokhagymát és addig főzöm, amíg a hús majdnem puha. Ekkor kerül bele a nagyobb kockákra vágott krumpli és alma. Ha szükséges, öntök még rá annyi vizet, hogy szűken ellepje, majd addig főzöm, amíg a krumpli és a hús is vajpuha nem lesz. Ezután erős tűzön kissé beforralom a szaftját.
Ubokasalátával, tejföllel és friss kenyérrel adom asztalra, száraz vörösborral kísérve.

Hortobágyi húsos palacsinta

Ma anyuék voltak nálunk, szokásos vasárnapi látogatáson. Azt nem tudtam, hogy mit főzzek, de azt viszont igen, hogy nem akarok a negyven fokban sem grillezni, sem bográcsozni a nagy hasammal.
A mentőötlet Attiláé volt, ő találta ki, hogy legyen hortobágyi húsos palacsinta.
Rögtön beleegyeztem azzal az egy feltétellel, hogy a palacsintát ő süti.
Még tegnap délután megcsináltuk a palacsintatésztát, ma reggel megfőztem a tölteléknek való pörköltet, így viszonylag gyorsan elkészültem az ebéddel.
Nálunk régebben borjúból, mostanában csirkéből készül a palacsintatöltelék. Azért, hogy elég szaftos legyen, csirke felsőcombból főzöm a pörköltet. Nem csontozom ki, csak ha megfőtt, így jobb az íze.
Előételként egy, főételként két – jól megtöltött - palacsintával beéri bárki. Fontos szabály, hogy a paprikás mártásból legalább dupla adagot kell csinálni, mert abból soha nem elég.

Én főételnek kínáltam, uborkasalátával, desszertnek meggyes-nektarinos clafoutist sütöttem.

Recept

15 db sós palacsinta
másfél kiló csontos csirke-felsőcomb
egy nagy fej hagyma
egy zöldpaprika
fél hegyes erős zöldpaprika
egy paradicsom
egy evőkanál pirospaprika
olaj, só
2 evőkanál liszt
3-4 dl tejföl

Tételezzük fel, hogy a palacsinták töltésre készen várakoznak, csak a belevalót kell megcsinálni, mint ma nekem. Ehhez pedig a csirkéből egy hosszú lére hagyott pörköltet főzök, mert a leve lesz a paprikás mártás alapja.
A pörkölthöz az olajon a hagymát kevés sóval megfonnyasztom, rádobom a lebőrözött csirkedarabokat és erősebb lánggal fehéredésig sütöm. Ekkor megszórom a pirospaprikával, mérsékelem a tüzet, felöntöm egy pohár vízzel. Ízesítem sóval, beleszórom a feldarabolt paprikát, erőspaprikát és paradicsomot, majd fedő alatt vajpuhára főzöm. Ügyelek arra, hogy legyen alatta lé. Ekkor eloltom alatta a lángot.
Ha a hús már leomlik a csontról, kiszedem, kicsontozom, mély tálba teszem, és pár evőkanál pörköltlével és egy evőkanál tejföllel botmixer segítségével pépesítem. Ezzel a masszával töltöm meg a palacsintákat, a szélüket be is hajtom, úgy tekerem fel. A megtöltött palacsintákat tűzálló tálba sorakoztatom és leöntöm a paprikás mártással, amihez a pörkölt levét felforralom és lisztes tejföllel behabarom. Az ételt 150 fokos sütőben összemelegítem, majd tálalom. Ízlés szerint meg lehet locsolni tejföllel, a tányéron és jól csúszik mellé az uborkasaláta.

Lecsó

Ez is egy olyan étel, amit mindenki másként készít, és amit általában mindenki szeret.
Őszintén megvallva, én nem igazán kedveltem mindaddig, amíg nem én főztem. Ennek vélhetően az az oka, hogy a szokásostól teljesen eltérő arányokat használok, mert egyrészt nem szeretem, ha az étel leveses, ahelyett, hogy szaftos lenne, másrészt mások lecsóját gyakran savanykásnak találom, ez pedig a paradicsom miatt van.
Számomra a lecsó íze akkor jó, ha a paprika dominál benne, ezért nagyon kevés paradicsomot használok.
Alapnak mehet bele szalonna, általában házikolbásszal szoktam dúsítani.
Sokan eszik tojással, rizzsel, de szerintem legjobb friss kenyérrel, ezen kívül rizzsel vagyok még hajlandó megenni.
Bográcsban elkészítve a legfinomabb.
A leírt adagból szerintem három fő bőségesen jóllakik, de négy emberre lehet, hogy kevés lenne.

Recept

1 kiló paprika
2 fej hagyma
4 szelet húsos szalonna
15 dkg házikolbász
egy hegyes erőspaprika
2 kis szem paradicsom
egy evőkanál pirospaprika
olaj
só

A hagymát felaprítom, a szalonnát összekockázom. A kolbászt karikákra, a paprikát először hosszában félbe, majd keresztben vastagabb szeletekre vágom.
A szalonnát pirítani kezdem, ha nincs elég zsírja, kevés olajat öntök alá. Rádobom a hagymát, sózom, addig sütöm, amíg megfonnyad. Hozzáadom a kolbászkarikákat, és addig sütöm, amíg kiengedi a zsírját. Ekkor kerül bele a kétféle paprika, amit jól elkeverek a hagymás alappal és erősebb lángon párolni kezdem, fedő nélkül. Sózom, kevergetem és odafigyelek rá, mert egy csepp vizet sem szabad aláönteni, akkor jó, ha saját levében fő meg. Ha már puha a paprika, hozzáadom a felszeletelt paradicsomot és erős lángon folytatom a főzést, amíg az étel kissé zsírjára sül. Ekkor rászórom a pirospaprikát, elkeverem, pár percig rotyogtatom, és kész is.
Fehér kenyérrel tálalom.

Gombapaprikás deluxe

Erős felindulásból főztem ma, pedig nem akartam meleg vacsorát. Viszont volt itthon laskagomba, amit már el kellett használnom, Attila pedig evett volna főtt ételt, ezért felajánlottam a gombapaprikást, mint lehetőséget. Elfogadta.

Azért lett deluxe, mert a laskagomba mellé tettem még csiperkét meg egy marék szárított erdei gombát, ami kissé megbolondította.

Mindenkinek ajánlanám, aki szereti a gombát, - nem is értem, hogy lehet nem szeretni - mert ez is a félórás ételek közé tartozik, pillanatok alatt elkészíthető. (Tovább tart a szeletelés, mint a főzés.)

Ha van időm, nokedlit készítek hozzá, de most szarvacskatésztával, meg persze savanyúsággal ettük.

Recept

50 dkg csokros laskagomba

15 dkg csiperkegomba

egy marék szárított erdei gomba

egy fej hagyma

egy zöldpaprika

fél hegyes erős zöldpaprika

egy gerezd fokhagyma

pár levélke rozmaring

pirospaprika, só

egy evőkanál liszt

2 dl tejföl

olaj

A szárított gombát negyed órára langyos vízbe áztatom, ezalatt van időm felszeletelni az egyéb hozzávalókat. A hagymát, zöld-és erőspaprikát, fokhagymát felaprítom. A laskagomba csokrainak legalját (talpát) - ez kemény lehet - levágom, és feldarabolom, nem túl apróra. A csiperkét vastagabb szeletekre vágom.

Olajon hagymát pirítok, rádobom a paprikadarabokat, addig sütöm, amíg kissé összeesnek. Hozzáadom a fokhagymát és rozmaringot, párat keverek rajta, paprikázom, felöntöm 2 dl vízzel. Sóval ízesítem, ezt az alapot kissé beforralom. Hozzáadom a lecsepegtetett szárított gombát, öt percig kevergetem a paprikás hagymán, majd hozzáadom a többi gombafélét is. Utánasózom, és addig főzöm, amíg a gomba megpuhul, de nem fő szét. A lisztet a tejfölben elkeverem, ezzel behabarom az ételt, és addig főzöm, amíg kissé besűrűsödik a leve.

Nokedlivel vagy tésztával és savanyúsággal adom az asztalra.

Kocsonya

Még a múlt héten azon gondolkodtam, nem kellene-e főznöm Attilának egy kis kocsonyát, mert egyrészt szereti, másrészt még soha nem csináltam. Nem mondtam neki, miben töröm a fejem, erre egyik nap azt kérdezte: „nem főzöl nekem kocsonyát?” Működött a gondolatátvitel, így nekiálltam. Vettem mindenféle sertésalkatrészt hozzá, utánanéztem a metódusnak és végül saját elképzeléseimet felhasználva elkészítettem.

Én nem szeretem, így meg sem kóstoltam, de aki evett belőle, azt mondta, hogy igazán jó lett.
Rájöttem, hogy azt az ételt is szívesen főzöm, amit nem szeretek, egyáltalán nem teher, ha olyasmit kell készítenem, amit nem eszem meg.

Kicsit izgultam, hogy milyen lesz a leve, megszilárdul-e, de ezek a félelmek alaptalannak bizonyultak, nagyon szép lett.

Ez a kocsonya nem „szalonkocsonya”, tele van mindenféle disznósággal, kevés hús van benne, mert a ház ura leginkább a bőrkét és mindenféle cupákot szereti, kevés lével, ebből csak annyi kell, amitől összeáll.

A belefőtt zöldséget és a porcogókat természetesen a kutyák kapták, akik elismerő nyelvcsapásokkal nyugtázták első próbálkozásomat.

Mivel sok háznál karácsonykor is esznek kocsonyát, gondoltam, még az ünnep előtt megosztom a receptet.

Recept

2 kg kocsonyának való sertéshús (körmök, mellső csülök, bőrke, kevés színhús vegyesen)
egy sárgarépa
egy fehérrépa
egy fej fokhagyma
két nagy vöröshagyma
egy-két babérlevél
szemes feketebors
egy kicsi szárított piros erőspaprika
só (nálam kb. 5 evőkanál ment a fazékba, de kóstoljuk meg)

A sertésdarabokat vizsgáljuk át, ha szőrös, epiláljuk, azaz perzseljük meg és kaparjuk le. Fontos, hogy a körmök hosszában szétvágva kerüljenek bele, hogy minden zselésítő anyag kifőjön belőlük, úgyhogy a hentest meg kell kérni ennek a műveletnek az elvégzésére, vagy ha vérmes természetűek vagyunk, bárddal/fejszével csapjuk szét. (Én elég vérmes vagyok, de azért ennyire nem..) A bőrkét felvágtam csinos csíkokra, és minden húsfélét mélyebb fazékba raktam. A zöldségeket, hagymákat tisztítva, egyben raktam hozzá, és az ízesítőket is beletettem, majd felöntöttem annyi vízzel, ami bőven ellepi és lassan, kis lánggal addig főztem, amíg a hús a csontokról lefőtt. Ha felforr, szitakanállal leszedtem a keletkező habot.
Ha minden puhára főtt, a hús- és bőrkedarabokat kiszedem, kicsontozom (nem mindből szettem ki, mert Attila úgy kérte, hogy legyen mit leszopogatni), mélyebb tálkákba elosztom.
A levet hagyom hűlni, eközben a zsír feljön és összeáll a tetején, így könnyen le lehet szedni. Utána visszamelegítem a levet és sűrű szövésű szitán keresztül rámerem a tálakban elrendezett húsokra. A konyhában megvártam, amíg kihűl a lé, utána pedig kivittem dermeszteni az épülő házba.
Lehet enni fokhagymával, pirospaprikával megszórva, anyukám viszont citrommal szereti.

Ezt az ételt gyakorlatilag nem lehet normálisan fényképezni, én kérek elnézést.

Gombás resztelt máj

Ma vegyült egy kis üröm az örömbe. Írom a mai postot, és közben tiszt ideg vagyok, mert Miskával délután az állatorvosnál kötöttünk ki: egész nap túl nyugodt volt, nem evett, délutánra hasmenése lett. Jelenleg túl van a kezelésen, de nagyon aggódom, mert ha 9-re nem lesz jobban, mehetünk infúzióra. Az állatorvos tanácsa mindenesetre elég figyelemreméltó: azt mondta, csak hőkezelve kapjon húst, és az arány 1/3 hús 1/3 zöldség és 1/3 köret legyen. Tápot nem ajánlja, mert telenyomják mindennel, ami nem természetes. Szép, hogy már a kutyáknak is civilizációs betegségeik kezdenek lenni, köszönhetően a "legjobb barátjának, azaz az embernek".

Na, ennyit erről, remélem, az írás azért megnyugtat.

Tegnap vettem májat, mert a VKF IX. óta nem került terítékre, és valahogy megkívántam.

Nem akartam túlbonyolítani a dolgot, ezért resztelt máj lett belőle, de mivel gomba is volt itthon, ment bele az is.

A dolog szépséghibája, hogy ebédelni nem ebédeltem, mert nem voltam éhes, utána meg már az idegesség miatt nem ment le falat a torkomon, így még meg sem kóstoltam. A kedves azért beleevett, és ízlett neki. Minden erénye ellenére nem egy fotogén étel...

Recept

80 dkg csirkemáj

20 dkg barna csiperke

2-3 nagyobb fej hagyma

1 zöldpaprika

1 hegyes erős zöldpaprika fele

só, bors, pirospaprika

A hagymát és a paprikát felaprítom, az olajon megdinsztelem. Beledobom a nem túl vékonyra szeletelt gombát, megborsozom, pár percig pirítom, ezután hozzáadom a kisebb darabokra aprított májat és erős lángon addig párolom, amíg a közepe már nem véres. Ezalatt jó sűrű szaftja is keletkezik. Ha a máj már jó, megszórom egy kanál pirospaprikával, elkeverem, összemelegítem.

Sós köménymagos vízben főtt krumplival és savanyú uborkával tálalom. Egyébként kenyérrel is jó, lehet bátran tunkolni.

Brassói - wokban (?)

Amióta egyszer változtattam a nagy magyar klasszikus receptjén, mindenki ebben a formában akarja enni nálunk. Most már anyukám is így készíti, legutóbb vendégeknek is tálalta, akik el voltak ragadtatva. Talán csak egy hasonló elkészítési módot láttam eddig, a mindmegette.hu-n olvasói hozzászólásban. Szerintem érdemes egyszer kipróbálni, nagyon finom.
Nekem azért jön be így jobban, mert nincs annyira párolt jellege, inkább a kínai konyha szósz nélküli wokos ételeire emlékeztet, és szerintem gyorsabban is készül el.
Másik részről a szójaszósz és a tömérdek fokhagyma alkotta szaft a krumplit is sokkal ízesebbé teszi. Mindenesetre nem tudok annyit készíteni, ami nem fogyna el.

Recept

60 dkg sertés szűzpecsenye
75 dkg krumpli
egy nagy fej hagyma
8 gerezd fokhagyma
egy hegyes erős zöldpaprika
szójaszósz
olaj, só, bors

Ha ráérek, a falatnyi darabokra vágott húst szójaszószba bepácolom kb. fél órára. Ha nem, a wokban jól felhevített olajon megsütöm a hagymát, rádobom a húst, a felkarikázott paprikát és négy gerezd fokhagymát kés élével megnyomva, összevágva. Meglocsolom szójaszósszal , sózom, borsozom és puhára sütöm. Ekkor adom hozzá a maradék fokhagymát, ezzel pár percig összerotyogtatom.
Közben olajat forrósítok és kisütöm benne a hússal azonos méretűre darabolt krumplit. A felesleges olajat leitatom, és összekeverem a húst a krumplival. Ekkor már nem szoktam melegíteni. Kovászos uborkával a legfinomabb.