2012. október 18., csütörtök
Egy pár perc velem!
A riport ma került fel az oldalára, ezen a linken olvashatjátok!
2011. szeptember 23., péntek
Szilvás-túrós süti a negyedik blogszülinapra:-)

A Zsuzsi főz! blog negyedik születésnapjához érkezett a mai napon. Ebből az alkalomból köszöntöm rendszeres olvasóimat, Facebookos követőimet és mindenki, aki az elmúlt években bekukkantott ide!
A blog negyedik szülinapjára tekintettel recept következik, méghozzá egy szilvás desszert, ha már úgyis szilvaszezon van. Nagyon gyakran sütök mostanában szilvával, mert szerintem süteményekbe az egyil legjobb gyümölcs. Általában egyensúly-tésztára teszem, vagy omlós alapon pitét sütök, de most valami másra vágytam. Volt itthon túró is, így ezt hoztam össze a szilvával. A végeredmény egy ropogós tésztájú túrókrémes szilvás pite lett, ami mindenkinek elnyerte a tetszését, aki kapott belőle.
ReceptA tésztához valókat gyorsan összegyúrom (ez akkor a legegyszerűbb, ha a hideg vajat belereszelem a lisztbe) és folpackba csomagolva kb. egy órára a hűtőbe teszem pihenni.
Egy óra múlva a tészta kétharmadát kinyújtom és kibélelek vele egy kb. 25 centi átmérőjű piteformát. Közben a sütőt 180 fokra előmelegítem.
A töltelékhez a túrót villával áttöröm, hozzákeverem a tojást, a cukrot, a citromhéjat, és –levet, meg a fahéjat.
A tésztát megszórom a zabpehellyel, ráterítem a túrótölteléket. A tetejét kirakom magozott, felezett szilvával, végül a maradék tésztát a reszelő legnagyobb lyukú oldalán a süteményre reszelem. Előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöm.
2010. szeptember 28., kedd
Köszöntő

2010. szeptember 25., szombat
A Zsuzsi főz! átmeneti állapotban

2010. június 30., szerda
Benne vagyok!

2010. június 6., vasárnap
Blogajánló: Egy nyulász naplója
Egy nyulász naplója címmel. A blogon receptek is lesznek majd, ezek elkészítéséből én fogom aktívan kivenni a részem, a gasztronómiai tárgyú bejegyzések mindkét blogon meg fognak jelenni.
Akit érdekel a háztáji állattartás némi humorral és gyakorlati tapasztalatokkal, no meg fotókkal megspékelve, az olvassa bátran!
2009. szeptember 27., vasárnap
Az elmaradt ünneplés

2009. augusztus 26., szerda
Köszöntő

2008. szeptember 23., kedd
Egy éves lettem!

Arról most nem írnék, hogy miért kezdtem el, hiszen erről korábban már esett szó, inkább lássuk a számokat.
Egy év alatt 242 bejegyzés, majdnem 100 ezer látogató, akik a 2008. januártól mért adatok szerint 77 országból érkeztek. Az első tíz ország sorrendje a következő: Magyarország, Románia, Szlovákia, Németország, Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Ausztria, Szerbia és Montenegro, Svédország, Spanyolország.
Számomra a legérdekesebb, hogy Dél-Koreából, Japánból, Malajziából, az Egyesült Arab Emírségekből, Nepálból, Pakisztánból, a Seychelles- és a Kókusz- szigetekről is érkeztek olvasóim.
A legnépszerűbb öt bejegyzés sorrendben a következő:
Csülök pékné módra
Tatárbifsztek
Tejfölös pompos
Babgulyás
Bolognai spagetti
Ebből is látszik, hogy a kedves olvasók a hagyományos és magyaros recepteket keresik rajtam.
A legnagyobb forgalom a Google-keresőből, a Blogasztro-ról és a Gasztro minerről érkezik a mai napig, köszönet érte.
Az eltelt egy év alatt sok minden történt a blogszférában és azon kívül is: sok kommentet kaptam blogtársaktól és olvasóktól egyaránt, részt vettem a VKF-eken több-kevesebb sikerrel. Ami a magánéletet illeti, elvesztettem két hű társat, nyertem helyettük egyet, felépült a házunk, amibe be is költöztünk, jelenleg pedig arra várunk, hogy megérkezzen első gyermekünk, Zsófi.
Ezúton szeretném megköszönni minden olvasómnak, ismerősömnek, és persze a családomnak a bíztatást és további olvasgatást, kommentezést, sütés-főzést kívánok nekik és magamnak egyaránt.
2007. december 24., hétfő
Miért kezdtem blogot írni? - A századik bejegyzés
Kedvenc szórakozásom viszont a főzés és egyéb konyhában illetve a kerti grillnél történő tevékenykedés, valamint az ezzel kapcsolatos irodalom gyűjtése és olvasása, így a téma eleve adott volt.
Az ihletet természetesen más gasztroblogokból merítettem, elsősorban Fűszeres Eszter,
Dolce Vita, Mamma és Lila Füge írásait olvasgatva, no meg természetesen nem hagyható ki Chili&Vanilia, talán az ő blogját láttam először. Kezdetben csak recepteket kerestem, majd elkezdtem rendszeresen olvasni a beírásokat, rátaláltam a bloGasztro-ra, és szépen lassan megismerkedtem a többi bloggerrel és bloggerinával.
Azon az estén, amikor megszerkesztettem a blogot és megírtam az első bejegyzést, nálunk volt Attila egyik barátja, ment a társalgás az autókról és főleg motorokról, ehhez meg azért én annyira nem tudok hozzászólni, rátaláltam a blogspotra és létrehoztam ezt itt.
Azóta hobbimmá és szenvedélyemmé vált, nagyon élvezem a rceptek leírását, fotók elkészítését, és külön örülök, ha kommentek érkeznek, vagy valaki valamilyen tanácsot kér. Büszkén mutattam anyukámnak, anyósomnak és kollégáimnak – főleg Anikónak, akit nem titkolt szándékom megfertőzni a sütés-főzés örömével - , ők pedig elkezdték mutogatni ismerőseiknek. Boldogan nézem a statisztikákat, örülök, mint egy gyerek, amikor meglátom, hányan, milyen országból olvassák bejegyzéseimet.
A legjobban annak örülök, amikor Attila elmesélte, hogy amikor dolgozom, elolvassa bejegyzéseimet és mindig sikerül megmosolyogtatni.
A blogolás előnyei:
-Alig hozok haza munkát
-Jó hobbi, ami kikapcsolja az embert
-Külföldi receptek olvasása során használom a már megszerzett tudást
-Sok ötletet kapok a blogtársaktól
-Jó érzéssel tölt el a kommentek olvasása és az olvasók kedves hozzászólása
-Változatosan étkezünk, mert igyekszem mindig újat kitalálni
Hátrányok:
-Attila nem tud annyi motoros cikket olvasni az interneten
-Nem tudja azonnal felfalni az ételt, mert le kell fotózni
-Kicsit függő lettem (persze a jó értelemben)
-Nagyon kell figyelni a súlyunkra…
E bejegyzés alkalmával kívánok minden bloggernek és olvasómnak további jó blogolást, olvasgatást és boldog karácsonyt, új évet. (Magamnak meg továbbra is sok olvasót és kommentet….)
2007. szeptember 23., vasárnap
Kezdet
Egy évnyi olvasgatás után úgy döntöttem, hogy én is belevágok.
Remélem sikerül megismertetni másokkal is, hogy mi mit szeretünk főzni és még inkább enni, sőt tán van egy-két olyan ötletem, amit hasznosítani tudtok.
Nálunk nincs az a mennyiségű étel, ami ne fogyna el párom jóvoltából, így lehet, hogy első blikkre a hozzávalók mennyisége kicsit soknak tűnhet a főfogásoknál, a sütiket viszont mindig "normál" adagra készítem (ha már annyit eszünk, legalább a desszert legyen kisadag....)
Bízom benne, hogy nem csak én fogok örömet lelni az írásban.
Zsuzsi