Sztroganov-hátszín

Ennek az ételnek számtalan variációja létezik, mindenféle húsból készítik (ha szárnyasból, attól én pipás leszek), a mártás alapanyagai is receptenként változók. Olyat is olvastam, hogy valaki a sütőben, egy darab húsból 4-5 órán át készíti, szerintem ez nem ez az étel, de abban mindenki egyetért, hogy a „sztroganov”, vagy „stroganoff” orosz eredetű, mely gombát, húst és tejfölt biztosan tartalmaz. Ezen felül mehet bele uborka, tejföl helyett részben/egészben tejszín, fehérbor, mustár, paradicsom, és így tovább.
Ami az eredetét illeti, már ez is megosztja az embereket: az egyik társulat szerint a Sztroganov-család valamely tagjáról kapta a nevét, mások viszont az orosz „sztrogaty”, azaz szeletelni/felcsíkozni szóból származtatják.
Egy biztos: ez a húsétel nagyon finom, pikáns ízvilágú, ráadásul elég gyorsan készíthető és nagy valószínűséggel vendégvárásnál is sikert leet vele aratni – már ha mindenki szereti a gombát.

Recept

60 dkg hátszín
25 dkg csiperke
10-15 dkg szárított erdei gomba keverék
10 dkg bacon
egy fej hagyma
2-3 sós uborka (ennek hiányában csemege)
2-3 evőkanál passzírozott paradicsom
1 evőkanál mustár
rozmaring
2-3 dl tejföl
só, bors
fél csokor durvára aprított petrezselyem
5 dkg vaj

A húst kisujjnyi vastag csíkokra vágom. Serpenyőben felolvasztom a vajat, ha már forró, beleteszem a húscsíkokat és kb. 3-4 perc alatt aranybarnára sütöm őket. Ekor kiveszem az edényből és melegen tartom. A serpenyőbe beleszórom a felaprított bacont és kisütőm a zsírját. Ha megvan, mehet rá a felaprított hagyma, amit üvegesre sütök. Ekkor hozzáteszem a nagyobb darabokra vágott csiperkét és a legalább egy óra áztatással megpuhított erdei gombát is, sózom, borsozom, rozmaringgal fűszerezem és megpárolom, majd a gomba által engedett levet kicsit elforralom. Beleteszem a vékony csíkokra vágott uborkát, elkeverem, hozzáadom a mustárt, a paradicsomot és a tejfölt, majd pár perc alatt készre főzöm az ételt, ezalatt a mártás kicsit besűrűsödik. Rizzsel vagy házitésztával tálalom.

Laposkenyér-saláta

Végre tavasz van! Ilyenkor az ember szervezete – legalábbis az enyém – teljesen átáll a könnyebb ételekre, jobban esik egy tányér saláta, vagy könnyű tészta, mint mondjuk a csülkös bableves (mondjuk az nekem mindig jól esik…).
Ennek jegyében készült el a vasárnapi ebéd is, igaz, kedveztem a család egyetlen férfitagjának, mert a zöldség mellé azért befigyelt egy kisebb méretű bőrös karaj a vásárlásnál, így azt sütöttem meg jó ropogósra. A hús mellé dobtam a végén pár szem krumplit, neki ez volt főként a köret, de úgy látszik, őt is megérintette a tavasz, mert bőszen lapátolta a salátát is.
A lényegre térve Nigella műsorában láttam hasonló salátát, csak ott bátrabb a fűszerezés, menta és szömörce is kerül bele. Ezt nálunk Attila nem szereti, úgyhogy elhagytam. Éppen ezért fattusnak, arab kenyérsalátának sem nevezném.


Recept

Fél fej jégsaláta
3 szem paradicsom
egy fej édeshagyma/lilahagyma
egy kígyóuborka
egy szikkadt házi pitakenyér
fél citrom leve
olívaolaj
só, oregánó

A pitát késsel kinyitom, forró sütőben kb. öt perc alatt kopogós-ropogósra sütöm, majd ha már langyosra hűlt, darabokra tördelem.
A salátához a hozzávalókat tetszőleges méretűre darabolom, mély tálban összekeverem, ízesítem a sóval, csipet oregánóval, ráfacsarom a citromot, meglocsolom olívával és beleszórom a pita felét. Így érlelem kb. egy órát szobahőmérsékleten, majd tálalásnál beledobom a maradék laposkenyeret is. Tálalás előtt egy órával érdemes elkészíteni, hogy a pita egy része felszívhassa a salátaöntetet.
Lehet gazdagítani fetával, olajbogyóval, sült paprikával, petrezselyemmel, vagy amivel csak tetszik.

VKF XVII/2.- Ananászos csirkesaláta

A VKF aktuális fordulójára készítettem még az ananászos csirkesalátát is, amely szintén anyukám receptje, ezúttal is egy kissé átalakítva.
Ami fontos ennél a salátánál, hogy ne főtt, hanem sült csirkemellet használjunk hozzá, és az ananász ne konzerv, hanem friss legyen, így jutunk ugyanis a megfelelő végeredményhez, amely egy kellemesen üdítő, de semmiképp sem édes saláta.
A két fő alkotóelemen kívül – csirke és ananász – bármit beletehetünk, ami egy salátába illik – bár Váncsa mester szerint minden saláta, amit annak nevezünk - , például jégsalátát, uborkát, paradicsomot, avokádót, stb. Én ezúttal uborkát használtam a frissesség jegyében.
Az öntete eredetileg majonézes-tejfölös mártás, de én könnyítettem rajta, joghurtot és tejfölt használtam hozzá.

Recept

Egy fél sült (grillezett) csirkemell
Egy kisebb ananász
Egy fej fehérhagyma
Fél kígyóuborka
Egy pohár tejföl
Egy pohár joghurt
Fél csokor petrezselyem
Só, bors
Egy evőkanál ketchup


Mivel én direkt a salátához sütöttem a csirkét, először azt készítettem el: a fél mellet lapjában kettévágtam, sóztam, borsoztam, kevés szójaszósszal meglocsoltam és grillserpenyőben megsütöttem, majd hagytam kihűlni.
A saláta elkészítésekor a csirkemellet kisebb szeletekre vágom, az ananászt megtisztítom és először szeletekre, majd a csirkével hasonló méretű darabokra aprítom. Az uborkát is feldarabolom, a lilahagymát félfőre vágom. A hozzávalókat salátástálba teszem, a felaprított petrezselyemmel összekeverem és leöntöm a joghurtból tejföllel és a fűszerekkel kikevert öntettel.

Ui.: Csak bízom abban, hogy DV az ananászért és ketchupért nem üt...

Kovászos uborka

Minden nyáron szoktam uborkát kovászolni, mert a nagy melegben – akár magában is – jó hűsítő, magyaros, pörköltes ételek elmaradhatatlan kísérője. Érdemes otthon elkészíteni, mert különösebb hozzáértést nem igényel, csak össze kell rakni egy üvegbe és a nap jótékony hatására bízni a továbbiakban.
A levét sem kell kiönteni, egyrészt abban szoktam hűtőben tárolni, de savanyú levesekhez felöntőlének kiváló, sőt, van, aki csak úgy magában meg is issza, például leendő anyósom.
A család kapacitásához mérten érdemes a mennyiséget kiszámítani, az érett kovászos uborka a hűtőben saját levében kb. 15-20 napig is eláll.
Jelenleg még érik 5 nap után is, mert sikerült a nagy esők előtt megcsinálni.

Recept

Kovászolni való uborka (nálam kb. 2,5 kg)
2 csokor kapor (főként a vastagabb szára)
5-6 gerezd fokhagyma
egy chilipaprika
egy szelet rozs, vagy fehérkenyér (a serclit szoktam beletenni)
só

Kovászoláshoz jó kemény, feszes héjú, 10-15 cm hosszú, vaskosabb uborkát veszek, én inkább a kisebbekre szavazok, azok érlelés után is roppanósak maradnak. Folyó víz alatt alaposan megsikálom őket, hogy a rájuk tapadó homok lejöjjön. Ha nagyon piszkos az uborka, érdemes negyed órára be is áztatni. Ha ezzel megvagyok, levágom a két végüket, és mindkét végén kereszt alakban bevágom úgy, hogy nem vágom át teljesen. Ennek az a célja, hogy jobban bejut a páclé az uborkák belsejébe is.
Egy nagy, legalább három literes üveg aljára teszem a megmosott kaprot, erre kezdem állítgatni az előkészített uborkákat. A rétegezés közben rakom bele az egyben hagyott, megtisztított fokhagymagerezdeket is és a chiliről sem feledkezem el. A tetejére kapor kerül , a kenyeret erre fektetem.
A felöntőléhez egy lábosban vizet forralok, literjéhez egy evőkanál sót adok. Felforralom, majd kissé visszahűtöm és az uborkára merem. Az üveget kistányérral lefedem. Napos teraszra állítva 4-5 nap alatt megérik, de akkor sem kell aggódni, ha nincs verőfény, ekkor kissé tovább kell érlelni. Az érési idő alatt anyatigris módjára védelmezem a kutyáimtól, ugyanis nem csak kíváncsiak, de boldogan meg is ennék, ha hagynám.
Ha megérett, jól zárható műanyag dobozba szedem, rászűröm a levét és hűtőben tárolom.

Cukkinit is lehet ezzel a módszerrel savanyúsággá átlényegíteni.

Hamburger házilag

Ez is a hosszú hétvége terméke, hirtelen felindulásból elkövetett gyors ebéd, egy kissé lassabban, mint ahogy az a gyorséttermekben szokás.

Nem mondom, hogy néha nem csúszik le egy két mekis szendvics, de azért ebben a formában sokkal elfogadhatóbb a hamburger, már csak azért is, mert legalább tudom, mit teszek bele.

A húspogácsát marhahúsból készítem és faszénparázson sütöm meg, a belekerülő zöldségek tetszés szerint variálhatók, lényeg, hogy legyenek frissek. Mehet bele sajt, bacon - ez most kimaradt –, mustár és ha már gasztrobűnözés folyik, ketchup és majonéz. Ez utóbbiak a boltból érkeztek, akárcsak a hamburgerzsömle.

Kisebb étkűeknek egy, nagyevőknek két burgert számítok. A megadott mennyiségből hat burgert állítottunk elő.

Recept

50 dkg darált marhahús
egy-két gerezd fokhagyma (elhagyható)
só, bors
a sütéshez kevés olaj

hamburgerzsömlék
jégsaláta, paradicsom, uborka, lilahagyma
sajtszeletek
ketchup, mustár

A húst darálás után a sóval, borssal jól összedolgozom, mehet bele egy-két gerezd finomra aprított fokhagyma is, de ez fakultatív.
A faszenes grillen parazsat állíttatok elő a ház urával, ezalatt a zöldségeket vékony karikára vagdalom, a salátát akkorára tépkedem, amekkorák a zsömlék.
Ha jó a parázs, a húsmasszából olajos kézzel kb. fél-egy centi vastag lepényeket formálok, melyeket vékonyan megkenek olajjal (csak pár csepp), és a grillen megsütöm.
A zsemléket félbevágom, a parázs felett/mikróban átmelegítem, majd mindegyikbe teszek egy-egy levél salátát, erre jön a húspogácsa a sajttal a tetején, majd rá a többi zöldféle és a mártások tetszés szerint.
Jól csúszik mellé a sör…

Tortilla ebédre

Nagy nehezen rászántuk magunkat erre a kajára a hétvégén. Pontosabban rávettem Attilát, hogy csinálja meg a tortillát, én pedig elkészítettem az összes további összetevőt.
Immár hagyomány, hogy a pitába, tortillába szánt húscafatokat dagadóból állítom elő, amit sütőben vajpuhára sütök, majd vékony szálakra vagdosva serpenyőben, nagy lángon zsiradék nélkül lepirítok. Ezzel a módszerrel ropogós, de nem száraz hús az eredmény.
A tortillát búzalisztből készítjük, illetve Attila készíti, mer én idegösszeomlást kapok attól, hogy nem tudom megfelelően kinyújtani.
A tortillába most babpüré, zöldség és chilis-fokhagymás tejföl került, de mehetne bele guacamole is.

Recept

A tortillához
25 dkg átszitált búzaliszt
2,5 dl meleg víz

A húshoz
50 dkg nem túl zsíros sertésdagadó (a laposabb vége)
római kömény
rozmaring
só fél citrom leve
darált erős paprika
kevés olaj

A tortillába
Jégsaláta csíkokra vágva
Uborka, paradicsom felkockázva
Újhagyma felkaikázva

A babpüréhez
25 dkg vörösbab
egy chilipaprika
egy fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
pár szem egész feketebors
2 kisebb babérlevél
olaj

A tálaláshoz chilivel és egy gerezd zúzott fokhagymával kikevert tejföl.

A babpüréhez az előző este beáztatott babról leöntöm az áztatóvizet és felteszem főni annyi hideg vízben, amennyi ellepi. Beledobom a babérlevelet, borsot, chilipaprikát, és puhára főzöm. Ha már vajpuha, egy edényben olajon megpárolom a hagymát és a fokhagymát, majd beleteszem a levétől leszűrt babot. Pár percig sütöm, majd krumplinyomóval áttöröm, a bab főzőlevével higítom. Kb. olyan állagúnak kell lennie, mint egy sűrűbb krumplipüré. Tálalásig hűlni hagyom.
A húst besózom, bedörzsölöm római köménnyel, rozmaringgal és a paprikakrémmel, kiolajozott tepsibe fektetem és megkapatom mindkét oldalát erősebb tűzön. Mérsékelem a lángot, a tepsit lefedem alufóliával és kb. egy óra alatt puhára párolom, majd leveszem a fóliát és kissé megpirítom a tetejét. Tálalásig ezt is félreteszem.
A tortillába való zöldségeket felaprítom és tálba teszem.
A tortillához a lisztet a meleg vízzel rugalmas tésztává gyúrom, majd átengedem a terepet Attilának, aki kb. 22 cm átmérőjű papírvékony lepényeket nyújt belőle.(Szám szerint 5 db jött ki belőle.) Ezeket forró száraz serpenyőben 2-3 perc alatt megsütöm. Akkor jó, ha az alja halványbarna foltokat kap. Nagyobb tányérra borítva egymásra rétegezem, mint a palacsintát.

Amikor elérkezik végre az evés ideje, a húsból nagyon vékony csíkokat-szálakat vágok és kis serpenyőben zsiradék nélkül ropogós pirosra pirítom.

Az összes hozzávalót az asztalra teszem.
Mindenki a tányérján állítja össze az ebédjét: a tortillát megkenjük a babpürével, rászórunk tetszőleges mennyiségű zöldséget, arra kerülnek a húscafatok, amit pár kanál chilis-fokhagymás tejföllel locsolunk meg, majd megpróbáljuk feltekerni, mint a palacsintát.

Igazi társasági kaja, nem lehet kulturáltan enni, viszont nagyon finom.

Grill szezonnyitó

Ismét anyuékat láttuk vendégül a hétvégén. Azt találtuk ki, hogy az elkészült új konyhában fogadjuk őket, ott sokkal kényelmesebben elférünk, ki lehet ülni a teraszra, meg hát ki ne büszkélkedne az új konyhájával…

Reménykedtem, hogy jó idő lesz, mert a teraszon, faszenes grillen terveztem az ebéd elkészítését. Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk, így minden a terv szerint történt.

Tarját sütöttem faszénen, mellé vegyes – majdnem görög - salátát és bazsalikomos sültpaprika mártást kínáltam, meg friss kenyeret. A desszert a tegnap említett csokis mogyorótorta volt.

A legnagyobb sikert a paprikamártással és a süteménnyel arattam (meg persze a konyhával).

Recept

Fejenként egy nagy szelet sertéstarja
Darált csípőspaprika-krém
két ágacska rozmaring
egy kiskanál egész római kömény
egy evőkanál magos mustár
egy kis fej hagyma felaprítva
3 gerezd felaprított fokhagyma
olaj
só, bors

A salátához

10-12 szem koktélparadicsom
egy kis fej lilahagyma
egy kígyóuborka
3 kisebb szem főtt krumpli
20 dkg fetasajt
fekete olajbogyó
kakukkfű
olívaolaj
só, fél citrom leve

A húst előző este bepácolom. A páchoz a fenti hozzávalókat jól összekeverem a só kivételével, annyi olajat öntök hozzá, hogy ellepje a hússzeleteket. A hús széleit bevagdosom, hogy ne ugorjon össze, kiklopfolom, a felületén a zsíros „ereket” késsel kissé megvágom – úgy, mint amikor a kacsa mellén kockázom be a bőrt - , mert szerintem így jobban kisül belőle a zsiradék. A szeleteket a pácba teszem, lefedve hűtőben egy éjszakát érlelem.
Másnap faszénparázson piros-ropogósra sütöm. Paprikamártást kínálok mellé.
Majdnem görög salátával tálalom, amihez a hozzávalókat kisebb darabokra vágom, kakukkfűvel ízesítem, meglocsolom olívaolajjal, ráfacsarom a citrom levét, sózom és fekete olajbogyóval díszítem. Tálalás előtt a hűtőben legalább egy órát hagyom állni, hogy az ízek összeérjenek, de mielőtt ennénk, kb. 20 percig hagyom szobahőmérsékleten magához térni.

Folyt. köv. -pirított rizstészta, saláta

A vasárnapi menü része volt még a sertéshúsos pirított tészta, meg a szójás gyömbéres saláta.

Amikor a menüt kitaláltam, féltem, hogy mellélövök, mert anyukámék nincsenek hozzászokva ezekhez az ízekhez. Tévedtem – hála a jó égnek – mindenkinek nagyon ízlett minden.

Még szerencse, hogy a családom tagjai ennyire nyitottak az új ízekre.

Következzen most a pirított tészta és a saláta.

Recept

A pirított tésztához

25 dkg sovány sertéshús
2 cm-es gyömbérdarab
egy piros thai chili
szójaszósz, olaj
2 gerezd fokhagyma
25 dkg rizstészta
fél piros kaliforniai paprika
4-5 cső bébikukorica

A salátához

Vegyes salátakeverék
Egy kígyóuborka vékony hasábokra vágva
Fél piros kaliforniai paprika vékonyan felcsíkozva

A salátaöntethez

Fél lime leve
Egy kiskanál cukor
Egy cm-es gyömbérdarab felaprítva
Egy gerezd fokhagyma apróra vágva
Olaj, szójaszósz
Pár szelet chili

A tésztához a húst a felaprított gyömbérrel, chilivel, fokhagymával ,szójaszósszal és kevés olajjal egy éjszakán át pácolom, az elkészítés napján sütés előtt hagyom szobahőmérsékleten pár óráig felmelegedni. Amikor készítem, felforrósítom a wokot kevés olajjal, beleöntöm a húst a páccal együtt és pár perc alatt megsütöm. Hozzáadom a vékony csíkokra vágott paprikát és bébikukoricát é kevergetve fél percig sütöm. Utána hozzáadom a megfőzött rizstésztát, beleforgatom a húsos zöldséges raguba, tetszés szerint sózom.

A salátához a zöldségeket tálba teszem. A többi hozzávalóból öntetet keverek és tálalásnál nyakon öntöm vele a salátát.

A tésztát és a salátát a halpogácsa mellé tálaltam, édes chiliszósz kíséretében.

VKF XII - Tonhalsteak gyömbéres-szójás salátával

Amikor megláttam Gabojsza pályázati kiírását, gondolkodóba estem, egyrészt azért, mert imádom a tengeri herkentyűket és halakat, másrészt pedig nem tudtam, hogy a bőség zavarában mit is készítsek.

A blogomon többször szerepeltek már édesvízi és tengeri halak, polip, rák, úgyhogy olyasmit akartam kitalálni, ami még eddig fel nem használt hozzávalóból készül.

Így esett a választásom a tonhalra, nem titkoltan népnevelő célzattal. Kis hazánkban ugyanis még mindig ott tartunk, hogy a mirelit fehér húsú valamit hisszük tonhalnak és csodálkozunk, ha étteremben nem ezt látjuk viszont a tányéron. Pedig ennek örülni kell, mert a tonhal számomra – a kardhal mellett, amit Szicíliában volt alkalmam megkóstolni – az egyik legízletesebb tengeri hal. Mivel állagban a marhasteakre emlékeztet és nincs nagyon halíze, no meg szálkamentes, azoknak is érdemes kipróbálni, akik ódzkodnak a halevéstől.

Lorien kolléga már említette az Ananova márkájú fagyasztott tonhalat, amelyet én is előszeretettel használok, ha már nyers állapotban nem tudom beszerezni. A 900 grammos zacskó öt darab kb. 2 cm vastag steaket tartalmaz, melyek egyenként légmentesen vannak becsomagolva, így akár darabonként is el lehet fogyasztani anélkül, hogy fel kellene olvasztani az egészet. Nagyon praktikus. Én a METRO-ban veszem, de biztos van máshol is, mert a Rozmár forgalmazza.

A halakkal általában úgy vagyok, hogy nem érdemes túlfűszerezni, ezért általában csak sóval, citromlével fűszerezve, minimális mennyiségű zsiradékon sütöm. A vöröstonhal akkor jó, ha belül angolos marad, mint a bélszín, ezért senki se próbálja meg pár percnél tovább sütni, mert kiszárad és élvezhetetlen lesz.

A salátaöntet fűszerezése ázsiai beütést kapott a gyömbértől és szójaszósztól, ezek szerintem nagyon jól passzolnak a tonhalhoz.

Recept

Személyenként egy szelet vöröstonhal
Pár csepp olaj
Só, citromlé

A salátához
Egy piros kaliforniai paprika
Fél sárga kaliforniai paprika
Két marék ruccola
Egy kígyóuborka
Négy-öt levél kínai kel

Az öntethez
2 cm-es gyömbérdarab
egy gerezd fokhagyma
1 thai piros chili
kis fej lilahagyma
fél grapefruit leve
egy kiskanál cukor
2 evőkanál sötét szójaszósz
0,5 dl olaj

A salátaöntetet készítem el először. A grapefruit levét kifacsarom és feloldom benne a cukrot. Hozzáadom a lereszelt gyömbért, a felaprított chilit és fokhagymát, hozzákeverem a szójaszószt és az olajat és beleteszem a hajszálvékonyra felszeletelt lilahagymát. Tálalásig szobahőmérsékleten érlelem.

A salátához igyekszem a kelt, az uborkát és a paprikaféléket a lehető legvékonyabb csíkokra vágni. Ha ez kész, tálba teszem, belerakom a ruccolát is és kézzel összeforgatom.

Mielőtt ennénk, a tonhalszeleteket sózom, a grillserpenyőt felhevítem és pár csepp olajon megsütöm a halat. Lehet rá tekerni borsot is.
A tányéron elrendezgetem a salátát, meglocsolom az öntettel és melléfektetem a sült tonhalat, amihez ízlés szerint citromot is adok, de meg lehet locsolni a salátaöntettel is, ami kitűnően megy a hal ízéhez.

Nagy Családi Összejövetel I. - marinált tenger gyümölcsei saláta

Ma volt a Nagy Családi Összejövetel, mindkettőnk születésnapja alkalmából.

Mivel jelenleg igen kis helyen vagyunk ideiglenesen összezsúfolódva – ez 35 négyzetméter, amíg fel nem épül a ház - , nincs lehetőségem gálavacsorát vagy ebédet adni, mert le sem tudom jóformán ültetni a vendégeket, így általában kisebb falatokat, vagy előre elkészíthető fogásokat készítek. Ez nálunk a „ büféebéd”. Nyáron persze a kert meg a grill leveszi a vállamról e terhet, de így télen előtérbe kerülnek a lepények, pompos, saláták és egyéb, kevésbé munkaigényes, vagy előkészíthető ételek.

Nem volt ez másként ma sem. Készült egy kagyló-rák saláta, amihez már előző este elkészítettem a tenger eme gyümölcseit, így kedvükre marinálódhattak saját levükben, a jeles napon pedig csak össze kellett állítani a salátát. Csináltam továbbá kelbimbós lepényt, ami a quiche-hez hasonló, de az alapja leveles tészta, amit Tante Fanny készített el :-) .Volt továbbá füstölt lazac napraforgós kenyérrel és krémsajttal, hogy a tegnapi irányt ne felejtsük szem elől, és desszertnek csokitorta, amit ezúttal narancsos mascarponehabbal kínáltam.

Mint korábban, most is sorozat-jelleggel megyek végig az elkészített ételeken, idő szűke miatt.

Marinált tenger gyümölcsei saláta recept

20 dkg garnéla (shrimps, jelen esetben mirelit héjas, a súly tisztán mérve)
20 dkg kagylóhús (héj nélküli mirelit)
3 db kápia paprika
negyed vöröshagyma
fél deci fehérbor
3 gerezd fokhagyma
nagy csokor petrezselyem
fél citrom
egy fej jégsaláta
egy nagy narancs
egy lilahagyma
1-2 paradicsom
fél kígyóuborka
olívaolaj
tejföl
majonéz 1 tojásból
kevés ketchup

A garnélát félig fagyos állapotában a héjától megfosztom (ezt egy későbbi postban fogom részletezni) . 2 evőkanál olívaolajat felmelegítek, beleteszem a felaprított hagymát, fokhagymát, a nagyon apróra vágott paprikát (2 db), és kis lángon kevergetve üvegesre sütöm. Ekkor ráteszem a rákot és a kagylót, ráreszelem a citrom héját, sózom, felöntöm fehérborral és addig főzöm, amíg a leve kissé elforr. –ekkor hozzáadom a felaprított petrezselymet, kavarok rajta egyet, majd elzárom a gázt. A kihűlt keveréket másnapig hűtőben lefedve tárolom, pácolódjon csak a saját levében.
A salátát a tálalás előtt állítom össze. A levétől leszűrt rákos-kagylós keveréket a kisebb darabokra tépkedett jégsalátával, a felkockázott naranccsal, a félfőre vágott lilahagymával és a maradék felaprított kápiával összevegyítem, hozzáadom a cikkekre vágott paradicsomot is. Tetszés szerint megszórom friss, aprított petrezselyemmel. Egy tojásból majonézt készítek, amihez hozzákeverem a leszűrt tengeri herkentyűk levét, a ketchupot és egy kevés tejfölt, meg narancslét. Ezt a mártást külön tálkában kínálom a saláta mellé.

Ünnepi asztalra hideg előételként megállja a helyét.

Skandináv hangulatban

/a>

Köztudott, hogy az északi népek sok halat esznek. Nekünk sem ártana többet, mert ebben igen le vagyunk maradva más országokhoz képest.

Családunkban igen gyakran kerül hal az asztalra, legyen akár édesvizi, akár tengeri, bár ez utóbbiból nem tenyésztettet, frisset beszerezni igen nagy művészet.

Gyerekkoromban volt szerencsém Finnországban tartózkodni két hetet, csereüdülés keretében, ráadásul akkor, amikor a fehér éjszakék vannak. Családnál laktam, egy kislánynál, Liina Nuurminál.

Mivel már akkor is szerettem enni és családunkban a főzésről való eszmecserék mindennaposak voltak, kíváncsi voltam, milyen lehet a finn konyha.

Ettem finn hallevest, amely egy átlátszó, szinte víztisztaságú hallé sárgarépával, hagymával, kaporral, lazacból főzve. A lét külön tálalják, ezt követően a főtt lazacot a levesben főtt újkrumplival, kaporral és nagyon krémes, sűrű tejföllel (?) külön eszik, tálaláskor vajdarabkát tesznek a hal tetejére. (Azóta is fogadkozom, hogy megpróbálom megfőzni, de még nem jutottam hozzá...). Mivel épp nyáron voltam kinn, megdöbbenve tapasztaltam, hogy a friss zöldborsót héjastul, rágcsálnivalóként árulják az utcán, kb. úgy, mint nálunk a főtt kukoricát a strandon. Az eperszezonba is belecsöppentem: a hűvös, de nagyon napos nyárban hatalmas és fantasztikusan finom szabadföldi epret termesztenek.

Érdekes, hogy - ha már az "ezer tó országának" hívják -ahol jártam, majdnem minden ház kertje mögött volt egy kis kristálytiszta vizű, nagyon hideg tavacska, amiben szaunázás után előszeretettel fürdenek. Ekkor egyébként nagy a keletje a grillen sült kolbászféléknek mustárral, sült krumplival.

Nagyon finomak a tejtermékek, főleg a vaj, a tejes jégkrémek, és a főként erdei gyümölccsel készített édességeik. Egyet azért sajnálok: a rénszarvashúst nem tudtam megkóstolni, amitől anyukám egyenesen el volt ájulva.

Ezt a hangulatot idézi a következő étel, amit hal-és kaporimádóknak ajánlok.

Recept

személyenként egy méretes lazacpatkó

só, citrom, olaj

A salátához:
tejföl

uborka

1 gerezd fokhagyma

kapor

só

A körethez:
sós vízben főtt burgonya (újkrumplival a legjobb)

vaj

kapor

A besózott, pár csepp olajjal megcsepegtetett halat grillen parázson halrácsban megsütöm. Ne süssük túl, akkor jó, ha a belseje még rózsaszínes. (Egyébként száraz és ehetetlen lesz.) Ha az időjárás nem teszi lehetővé a kerti sütögetést, serpenyőben, vajban sütve készítem el.

A salátához az uborkát hosszában félbe, majd megint félbe vágom, és ezt követően nem túl apróra szeletelem. A tejfölbe belekeverem a kaprot ,sózom, borsozom, hozzáadom az uborkát és a szétnyomott fokhagymát, behűtöm.

A körethez a főtt krumplit felolvasztott vajba forgatom, rádobok egy jó adag nem túl apróra vágott kaprot, ízlés szerint sózom.

Ha minden kész, tálalok.És hogy mihez kell citrom? Aki akarja, a halra csepegtetheti.