Barackos rakott palacsinta

Már megint egy desszerttel jelentkezem. Ez persze nem azt jelenti, hogy mást nem is eszünk, csak mostanában valahogy mindig olyasmi készül, aminek a leírása már szerepel a blogon.

Mazochizmusból szerintem kiérdemlem a jelest, azok után, hogy múltkor a 35 fokos konyhában clafoutist sütöttem este 9-kor, most meg palacsintát csináltam hasonló hőmérsékleten. Ez már önkínzás a köbön, mert a palacsintasütés az egyik általam legjobban utált konyhai foglalatosság, de nem volt mit tenni ellene, mert megkívántam, Attila pedig nem volt itthon.
A recepthez kiindulásképp volt egy műanyag doboznyi anyu-féle baracklekvár, amit kóstolóba hozott, meg egy éppen lejárni készülő Lidl-féle vödrös krémes tehéntúró. Volt még itthon sárgabarack is, ebből meg egyenesen adódott a túrókrémes-barackos palacsinta. Hogy legyen benne egy kis csavar, a túrókrém és a barack nem töltelékként, hanem a palacsinta tetején végezte.

Recept

12 db palacsinta
egy doboz krémes tehéntúró (vagy egy nagy pohár zsíros tejföl)
3-4 evőkanál porcukor
egy citrom reszelt héja
egy üveg házi baracklekvár
8-10 szem jó érett sárgabarack
3 dkg vaj

A kisütött palacsintákat megkenem baracklekvárral, a hagyományos módszerrel feltekerem és egy vajjal kikent tűzálló tálba fektetem. Lehet, hogy csak több sorban fog elférni, nálam is ez történt, ilyenkor minden réteget megkenek túrókrémmel, amelyet a krémes túróból a citromhéjjal és a porcukorral kevertem. A palacsinták tetejére öntöm a megmaradt krémet, elrendezem rajta a felezett sárgabarackokat és 150 fokos előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöm, amíg a túrókrémet kicsit beszívja. Langyosan vagy hidegen tálalom.

VKF! XXIV. - Rendhagyó reggeli

Szent meggyőződésem volt, hogy a „saját levében” által kiírt XXIV. VKF-et kihagyom. Egyszerűen nincs olyan tárgyam a konyhában, amihez valamilyen érdekesebb történet fűződne, vagy esetleg családi recept, illetve lehet, hogy van, de olyan tompa az agyam a nagy megfázástól, hogy egyszerűen nem jutott eszembe semmi.

Ma reggel viszont megvilágosodtam. Kicsit rendhagyó leszek, az én kedvenc „tárgyam” a konyhában a palacsintasütővel felszerelkezett férfi. Ezt a szerepet immár majdnem tizenhárom éve Attila látja el. Mivel a kiírás része, hogy a tárgyat a könnyebb érthetőség kedvéért röviden írjuk le, annyit mondhatok, hogy egy 183 cm magas, mackós alkatú, szakállas személyt képzeljünk el, akinek a keze egy lapos, teflonos, palacsintasütésre alkalmatos készségben végződik.

A szerkezet hátránya, hogy csak kellő ráhangolódás után használható, akkor viszont megállás nélkül süti az édes, sós, magyar vagy amerikai palacsintákat. Igaz ugyan, hogy természetben ki kell fizetni, azaz – mielőtt bárki másra gondolna – részesedés jár neki az általa létrehozott műből, de ez még mindig jobb, mintha nekem kellene bénáskodnom a palacsinták dobálgatásával.

Kedvenc szerzetem eme reggelen ezen eledellel lepett meg :-)

Recept

22,5 dkg liszt

3 dkg vaj megolvasztva

2 púpos teáskanál sütőpor

1 teáskanál cukor

csipet só

3 dl tej

2 tojás

vaj a sütéshez

A tetejére

tejföl
ropogósra sült bacon
hegyes erős paprika

Közlöm a palacsintasütővel felszerelt férfivel, hogy ennék egy kis palacsintát reggelire. Erre ő előveszi a hűtőből a már bekevert tésztát – mivel tegnap délután ugyanezt jegyszer már eljátszottam – és jelzi, különleges reggeliben lesz részem.
Térül- fordul, és már sülnek is a kis kerek palacsinták. Előkerül legjobb barátja, a baconszalonna, és egyszer csak a következőkkel szembesülök: helyes kis kerek amerikai palacsinták vékonyan megkenve tejföllel, rajtuk egy ropogós bacon-szelet, megkoronázva egy-két karika hegyes erős paprikával (ez utóbbi kizárólag gyógyászati céllal, merthogy „az orromat is tisztítsa”).
Lehet, hogy furcsán hangzik, de nagyon finom, ahogy a lehelletnyit édes tészta, a hideg tejföl és a sós forró szalonnapörc meg a csípős paprika kiegészítik egymást.

Mit is mondhatnék, mindenkinek javaslom hasonló jellegű „konyhafelszerelés” beszerzését és hamar kedvencévé válik….

Reggeli gyors

Egyik nap délután Nigella főzőműsorát néztük a tévében, ami Attilára nagy hatást tehetett, mert másnap reggel közölte, hogy ő márpedig amerikai palacsintát fog sütni. Ezen kicsit összekaptunk, mert épp nem úgy ébredtem, hogy sok kedvem lett volna a „romok” eltakarításához, de végül ő nyert, és az ötlet megvalósult. Igazából viszont én nyertem, mert gyengém az édesség, főleg reggelire, a recept pedig jó, nagyon finomak lettek a palacsinták.
Az én feladatom a megbékélés után a meggyöntet elkészítése volt, ezzel lényegesen jobban jártam, mintha én készítettem volna a palacsintát, mert maga a művelet két percet vesz igénybe.
A palacsintamasszából egyébként háromszor is sütöttünk, mire elfogyott, nagyon kiadós, olcsó, és főleg azoknak megváltás, akik nem szeretnek vagy nem tudnak hagyományos palacsintát készíteni. Én az előbbiek táborát erősítem…


Recept

22,5 dkg liszt
3 dkg vaj megolvasztva
2 púpos teáskanál sütőpor
1 teáskanál cukor
csipet só
3 dl tej
2 tojás
vaj a sütéshez

Az öntethez

Egy üveg magozott meggybefőtt
1-2 dl víz
egy evőkanál kukoricaliszt
fahéj


A hozzávalókból tésztát keverek. Palacsintasütőben vajat forrósítok, a masszából kb. négy centi átmérőjű lepénykéket formázok. Addig sütöm, amíg a tészta elkezd hólyagosodni, ekkor megfordítom, és még egy percig sütöm, majd tálalom.
A meggyöntethez a befőttet levével együtt lábosba öntöm, hozzáöntöm a vizet, ízesítem fahéjjal, és a levét pár perc forralással kissé besűrítem.
(Ez a palacsinta nekem egyébként tejföllel megkenve is bejött, sőt, azt is el tudom képzelni, hogy a tejfölt egy kiskanál kaviárral is megfejelem.)

Csőben sült zöldséges palacsinta

Hétvégén halászlé volt a menü, utána meg egy kis palacsinta, ez utóbbit Attila készítette, jó szokása szerint. A palacsintasütés nem ment olyan flottul, mint ahogy szokott, köszönhetően a liszt „minőségének”, és több tésztát kevertünk be a megszokottnál: a töltelékek már elfogytak, amikor még mindig volt kisütetlen tésztánk. Ekkor találtam ki, hogy másnap valamilyen sós főételt készítek a maradék palacsintából.
Így jutottunk el a zöldséges, csőben sült palacsintához. Ehhez bármilyen zöldféle felhasználható, most nálunk gomba, brokkoli és póréhagyma került bele.
Na persze a húst hússal evőknél nagy elragadtatásra nem lehet számítani, Attila csak annyit mondott, amikor kérdeztem, hogy ízlett az ebéd. „ a palacsinta finom, a mártás finom, de a töltelék egy kicsit gyenge nekem”. No comment…

Recept

9 darab palacsinta
50 dkg gomba
50 dkg brokkoli (tisztítás előtt mérve)
egy szál póréhagyma
két gerezd fokhagyma
12 dkg vaj
6 dl tej
2 evőkanál liszt
15 dkg reszelt sajt
só, bors
pár csepp citromlé
szerecsendió
rozmaring

A vajból öt dekát felforrósítok, beledobom a megtisztított, kisebb rózsákra szedett brokkolit. 4-5 percig pirítom, közben sóval, rozmaringgal, szerecsendióval ízesítem és hozzáadom a felszeletelt fokhagymát is. Utána beleteszem a vékony szeletekre vágott gombát és a vastagabb karikákra vágott pórét is, és addig pirítom, amíg a zöldségek roppanós-puhára főnek. Közben másik edényben besamelt készítek: öt deka vajat felforrósítok, hozzáadom a lisztet, kevergetem, amíg kifehéredik, ekkor felöntöm a tejjel, sűrűre főzöm, ízesítem sóval borssal, szerecsendióval, friss citromlével. Pár evőkanál besamelt a zöldséghez keverek és ezzel töltöm meg a palacsintákat. Egy tűzálló tálat kivajazok, belefektetem a töltött palacsintákat, ráöntöm a fehérmártást, a tetejét megszórom reszelt sajttal és előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt összesütöm.

Meggyes palacsinta

Mostanában igen jó dolgom van: anyukám és Attila igazi terülj-asztalkámat varázsol itthon, akárhányszor megkívánok valamit.
Mondjuk ez igen gyakran előfordul, mert a szörnyűséges kórházi koszt számomra jóformán az üres zsömlén való tengődést jelentette, annyira ehetetlen volt az étel.
Mégis, leginkább az édesség, azon belül is a sütemény hiányzott, így tegnap kiadtam az ukázt: csináljunk palacsintát.
Mint már korábban említettem, nálunk ez a férfinép dolga, én a töltelékekért vagyok felelős.
Most a kakaós és szatmári szilvalekvárral töltött palacsinta mellé meggyeset is csináltunk.
Ez a meggytöltelék nagyon egyszerűen készíthető, bármilyen omlós tésztába is tölthető, de a palacsintát is nagyon feldobja. Csoki vagy vaníliamártással tálalva pedig puccos desszertet varázsolhatunk belőle.
A meggyes töltelékhez semmi más nem kell, csak egy dédnagymama, aki finom, roppanós, nem túl édes meggybefőttet készít, és még arra is hajlandó, hogy megosztja ezt a család többi tagjával. A többi hozzávaló a háztartásokban általában megtalálható…

Recept

Egy üveg magozott meggybefőtt a levével együtt
Egy-két evőkanál cukor
Mokkáskanál fahéj
Két kávéskanál kukoricaliszt
A befőttlével azonos mennyiségű víz
Palacsinta tetszés szerint

A befőttet leszűröm, levét egy kisebb lábosban felfogom. Hozzáöntöm a vizet, beleteszem a cukrot, fahéjat és a kukoricalisztet, majd kézi habverővel csomómentesre keverem.
Takaréklángon forralni kezdem, közben a habverővel állandóan kevergetem. Mire felforr, a lé szirupossá válik, besűrűsödik. Ekkor belekeverem a meggyszemeket, egyet rottyantok rajta, majd langyosra hűtve használom fel.

Hortobágyi húsos palacsinta

Ma anyuék voltak nálunk, szokásos vasárnapi látogatáson. Azt nem tudtam, hogy mit főzzek, de azt viszont igen, hogy nem akarok a negyven fokban sem grillezni, sem bográcsozni a nagy hasammal.
A mentőötlet Attiláé volt, ő találta ki, hogy legyen hortobágyi húsos palacsinta.
Rögtön beleegyeztem azzal az egy feltétellel, hogy a palacsintát ő süti.
Még tegnap délután megcsináltuk a palacsintatésztát, ma reggel megfőztem a tölteléknek való pörköltet, így viszonylag gyorsan elkészültem az ebéddel.
Nálunk régebben borjúból, mostanában csirkéből készül a palacsintatöltelék. Azért, hogy elég szaftos legyen, csirke felsőcombból főzöm a pörköltet. Nem csontozom ki, csak ha megfőtt, így jobb az íze.
Előételként egy, főételként két – jól megtöltött - palacsintával beéri bárki. Fontos szabály, hogy a paprikás mártásból legalább dupla adagot kell csinálni, mert abból soha nem elég.

Én főételnek kínáltam, uborkasalátával, desszertnek meggyes-nektarinos clafoutist sütöttem.

Recept

15 db sós palacsinta
másfél kiló csontos csirke-felsőcomb
egy nagy fej hagyma
egy zöldpaprika
fél hegyes erős zöldpaprika
egy paradicsom
egy evőkanál pirospaprika
olaj, só
2 evőkanál liszt
3-4 dl tejföl

Tételezzük fel, hogy a palacsinták töltésre készen várakoznak, csak a belevalót kell megcsinálni, mint ma nekem. Ehhez pedig a csirkéből egy hosszú lére hagyott pörköltet főzök, mert a leve lesz a paprikás mártás alapja.
A pörkölthöz az olajon a hagymát kevés sóval megfonnyasztom, rádobom a lebőrözött csirkedarabokat és erősebb lánggal fehéredésig sütöm. Ekkor megszórom a pirospaprikával, mérsékelem a tüzet, felöntöm egy pohár vízzel. Ízesítem sóval, beleszórom a feldarabolt paprikát, erőspaprikát és paradicsomot, majd fedő alatt vajpuhára főzöm. Ügyelek arra, hogy legyen alatta lé. Ekkor eloltom alatta a lángot.
Ha a hús már leomlik a csontról, kiszedem, kicsontozom, mély tálba teszem, és pár evőkanál pörköltlével és egy evőkanál tejföllel botmixer segítségével pépesítem. Ezzel a masszával töltöm meg a palacsintákat, a szélüket be is hajtom, úgy tekerem fel. A megtöltött palacsintákat tűzálló tálba sorakoztatom és leöntöm a paprikás mártással, amihez a pörkölt levét felforralom és lisztes tejföllel behabarom. Az ételt 150 fokos sütőben összemelegítem, majd tálalom. Ízlés szerint meg lehet locsolni tejföllel, a tányéron és jól csúszik mellé az uborkasaláta.

Erdélyi túrós palacsinta

Mint tegnap már írtam, a halászlét tegnap palacsintával, méghozzá erdélyi túrós palacsintával kísértük le, ami szintén nagy családi kedvenc.

Hogy ez mitől erdélyi, azt nem tudom, már csak azért sem, mert családom Erdélyből származó apai ágán nem készítették, viszont anyukámék somogyi-osztrák eredetű családja ismerte és szerette is.

Véleményem szerint sokkal finomabb az így elkészített palacsinta, mintha csak simán megtöltenénk túrókrémmel és megennénk, az átsütés alatt az ízek jobban összeérnek, van idejük kibontakozni. Talán langyosan a legfinomabb.

Az alapul szolgáló palacsintát immár hagyományszerűen Attila sütötte. Fantasztikus érzéke van a tészta bekeveréséhez és sütéséhez, mindenféle recept nélkül, érzésre csinálja, amire én képtelen vagyok. A konyhában egyébként a sütés a gyenge pontom, ott kénytelen vagyok pontos receptekre szorítkozni szemben a főzéssel, ahol ki tudom élni kreativitásomat, meg tudom valósítani saját ötleteimet. De hát senki nem lehet tökéletes, és nem is kell, hogy az legyek, ha ilyen kuktám van. Emiatt a recept elkészítésében csak a túrókrém elkészítésekor veszem ki a részem.

Recept

8 darab palacsinta
50 dkg túró
porcukor
fél narancs leve
egy citrom reszelt héja
egy nagy marék óriás aranymazsola
csipetnyi fahéj
5-6 kanál tejföl
3-4 dkg vaj

A túrót a cukorral, narancslével jól kikeverem, villával szétnyomkodom. Hozzáadom a citromhéjat és a mazsolát, lazítom 2-3 kanál tejföllel, fahéjjal ízesítem. Az édességét kóstolással állítom be, mi nem szeretjük túl édesen. A palacsinták alsó felét megkenem jó bőven a túrókrémmel, az alsó szélét és a két oldalát behajtom, és így tekerem fel. Kivajazok egy jénai tálat, belefektetem a megtöltött palacsintákat. A maradék tejfölt cukorral elkeverem, lekenem vele a palacsintákat. Vajdarabkákat morzsolok a tetejére és előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt átsütöm, ezalatt a tejföl nagy részét beszívja a palacsinta és a teteje kissé aranybarna lesz. Langyosan tálalom, de hidegen is finom.

Sajttal sült spenótos-gombás palacsinta

Ma nem dolgoztam.

Reggel óta az járt a fejemben, hogy kellene valami könnyű ebédet előállítani, azonban még vásárolni sem volt kedvem.

A hűtő és fagyasztó tartalmából kellett válogatni, így a tegnapról maradt gombából, a fagyasztóban levő - helyigényes, ezért elhasználandó- spenótból hoztam össze a kaját.

Az Ardo cég által gyártott leveles fagyasztott spenótot szoktam venni a METRO-ban, nagyon jó találmány: a spenótlevelek gyermekököl nagyságú gombócokban kerülnek fagyasztásra, így nagyon jól lehet adagolni, csak hát kilós kiszerelésben van, amit nem könnyű az általában dugig tömött mélyhűtőmben eltárolni. Viszont nagyon szeretjük, ezért aztán mindig veszek, és gyakran kerül az asztalra, leginkább spenótos spagetti formájában.

Ma valahogy palacsintához volt kedvem, így abba töltöttem a gombás-spenótos tölteléket. Ez nálunk kuriózum, hogy én palacsintát készítek, mert utálom sütni - nem is ment túl jól -ezért kedvesem szokta csinálni. Ezúttal azonban a tettek mezejére léptem.
Szerintem a sós töltelékkel készített palacsinták akkor a legfinomabbak, ha töltés után sütőben még át is sütjük őket, hogy az ízek jobban összeérjenek. A mai ételnél is ennek megfelelően jártam el.

Recept

palacsinta (két tojásból, fél liter folyadékkal,ami ásványvíz és tej felesben, 20 dkg rétesliszttel)

kb. 30 dkg fagyasztott leveles spenót

15 dkg gomba

kis fej hagyma

3 gerezd fokhagyma

só, bors, szerecsendió

olaj, vaj

tejföl

reszelt sajt ( a töltelékbe most pecorino ment, a tetejére jobb híján trappista)

A töltelékhez az olajon megpárolom a hagymát, rádobom a felszeletelt gombát, a felaprított fokhagymát és a spenótot. Addig főzöm, amíg kiolvad, a kevés levet, amit enged, elforralom. Fűszerezem sóval, borssal, szerecsendióval. Leveszem a tűzről, belekeverek 3-4 dkg reszelt sajtot, és megtöltöm vele a palacsintákat. Úgy szoktam hajtogatni, mintha hortobágyi húsos palacsintát csinálnék. Kivajazok egy tűzálló tálat, belefektetem a palacsintákat, megkenem a tetejét tejföllel, megszórom reszelt sajttal, vajdarabkákat morzsolok rá, és sütőben addig sütöm, amíg a sajt ráolvad. Így önmagában is finom, de jó ha valamilyen salátával, pl.: paradicsom

tálaljuk. Evvel a mennyiséggel hét palacsintát tudtam megtölteni.