Margarétás linzer

Ez a sütemény mostanában legalább háromszor készült el nálunk, nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. A lányom csak virágos kekszként emlegeti.

Alapja a linzertészta, amelynél az alapanyagokat - liszt, vaj, cukor - 3-2-1 arányban használjuk fel. Az elkészített tészta ezután rögtön formázható, de az is megoldás, hogy hűtőben pihentetjük akár egy napig felhasználás előtt, sőt, akár le is fagyasztható. A lekvár minőségére érdemes odafigyelni, kár lenne az aprósüteményt valamilyen pancs gyümölcsízzel elrontani.

Ez a linzer tökéletes vendégváró, bármilyen ünnepre is érdemes elkészíteni. Egyetlen hátránya, hogy nagyon eteti magát, nálam a kb. negyven darab sütemény egy, de maximum két napot bír csak ki.

Recept

30 dkg liszt

20 dkg hideg vaj

10 dkg porcukor

csipet só

vaníliakivonat

pikáns lekvár (nálam házi meggy) a töltéshez

A fenti hozzávalókból tésztát gyúrok. Nem vacakolok vele sokáig, nem dolgozom ki nagyon, mert állítólag akkor nem lesz elég omlós (ki tudja) . Felhasználáskor a tésztát kinyújtom, tetszőleges kiszúróval kiszaggatom, majd előmelegített, 180 fokos sütőben 6-8 perc alatt világosra sütöm. A széleinek sem szabad megbarnulnia, mert nem lesz túl szép. A kihűlt süteményekből kettőt-kettőt a lekvárral összeragasztok. Fémdobozban tárolom további felhasználásig.

Ez egy alaprecept, a liszt egyharmada bármilyen őrölt csonthéjassal helyettesíthető, a töltésnél pedig pármilyen krémet is használhatunk, csak ne legyen túl folyós. A süteményeket étcsokival, porcukros mázzal, díszítőcukorral lehet díszíteni, vagy egyszerűen csak porcukorral megszórva kínálni.

Földimogyorós biscotti

Ennek a süteménynek a fotója már hónapok óta kallódik a gépemen, csak a posztot nem sikerült megírni hozzá eddig. Kicsit lusta vagyok, meg annyi mindent lehet főzni mostanság a szezonális termékekből, hogy az ehhez hasonló, minden évszakban elkészíthető ételek receptjei kicsit háttérbe szorulnak.

A biscotti vagy cantuccini hagyományos olasz édesség, egy keksz, vagy inkább kétszersült – ahogy a neve is mutatja - , amely kávéhoz, teához, ne adj isten vin santohoz tökéletes mártogatnivaló. Nagyon sokáig eltartható, ezért érdemes nagyobb mennyiséget készíteni és fémdobozban tárolni, hogy bármikor elő lehessen kapni, ha szükség van rá.

Az általam elkészített változat egy Good Food-recept alapján készült, de törökmogyoró helyett földimogyorót használtam, mert csak az volt itthon. Hagyományosan mandulával készítik, de natúr pisztácia, esetleg dió is tökéletesen megfelel hozzá.

Recept

2 közepes méretű tojás

10 dkg cukor

25 dkg liszt

fél teáskanál szódabikarbóna

egy narancs reszelt héja

5 dkg natúr, pirított földimogyoró

5 dkg felaprított étcsokoládé

A sütőt 180 fokra – légkeverésen 160 fokra – előmelegítem, egy tepsit sütőpapírral kibélelek. A tojásokat a cukorral robotgép segítségével könnyű habos masszává verem.

A lisztet a szódabikarbónával elkeverem, egy tálba szitálom, hozzáadom a narancshéjat és a csokidarabokat, majd beleforgatom a tojásos masszába. A mogyorót is beleszórom.

A tésztát a sütőpapírra kanalazom, kialakítok belőle egy kb. 25 centi hosszú, három centi magas téglaformát, vagy hengert, és kb. fél óráig sütöm, amíg világosbarna lesz. Ekkor a süteményt deszkára csúsztatom, a sütő hőmérsékletét pedig visszaveszem 160 – légkeverésnél 140 – fokra. A tésztarudat egy centi vastag szeletekre vágom, melyeket visszahelyezek a tepsire a vágott oldalukkal felfelé. A biscottit még 10-15 percig sütöm, ezalatt kemény, ropogós lesz. Rácsra téve kihűtöm a szeleteket , és fémdobozban tárolom.

Narancsos-csokoládés sajttorta

Január második hete felé közeledve épp itt az ideje, hogy feltegyem a beígért karácsonyi narancsos-csokoládés sajttorta receptjét.

Sokat gondolkoztam idén, hogy az aprósütemények és a bejgli mellé milyen tortát készítsek. Azt tudtam, hogy csokoládés lesz, mert a lányom meg van érte őrülve, az öcsém meg legalább azt megeszi, ugyanakkor nem szerettem volna, ha túl nehéz desszert készül az amúgy is kiadós karácsonyi ételek után.

Végül egy Good Food receptből indultam ki, ám a torta ízesítése kávé helyett narancsos lett, ezt mindenki jobban szereti nálunk.

Azért az elkészítés során volt egy kis malőr: Attila a kézfejével szerette volna ellenőrizni, hogy a sütőből épp kikerült sütemény kellően átsült-e, de arra nem gondolt, hogy ez egy nagyon puha, habszerű állagú desszert, így szó szerint meglátszott a keze nyoma a tortán, így kénytelen voltam a lyukakba olvasztott csokit öntve álcázni ezt a szépséghibát.

Igazi ünnepi sütemény, nagyon kiadós, eláll, és valószínűleg mindenki szereti.

Recept

Az alaphoz

5 dkg vaj

22 dkg kakaós keksz (Győri)

A csokis-sajtos krémhez

22,5 dkg étcsokoládé (legalább 50%-os)

50 dkg mascarpone

10 dkg cukor

4 közepes méretű tojás

2 dl tejszín

egy narancs reszelt héja és leve

Egy 23 centi átmérőjű kapcsos tortaformát sütőpapírral kibélelek. A torta alapjához a vajat kis lángon megolvasztom és belekeverem a ledarált, vagy nagyon apróra tört kekszet. A masszát a tortaforma aljára nyomkodom úgy, hogy egyenletes legyen a felülete. Ezután a formát hűtőbe teszem és elkészítem a krémet. A sütőt 140 fokra előmelegítem (légkeverésnél, ha nincs, 160 fok kell). A szobahőmérsékletű mascarponét a cukorral habosra keverem, egyenként hozzáadom a tojásokat is és mindegyikkel jól kikeverem a krémet. Ezután hozzáadom a vízfürdőn felolvasztott csokoládét, a narancs levét és reszelt héját, a tejszínt, majd az egészet egyneműre keverem. A krémet a kekszes alapra öntöm, és kb. egy órát sütöm a süteményt (nekem ennél több kellett). Akkor jó, ha a felülete fényes, és már nem túl remegős. Kihűtöm, majd fogyasztás előtt legalább három órára – de még jobb, ha egész éjszakára – a hűtőbe teszem. Tálalás előtt fél órával kiveszem, majd szeletekre vágom és tejszínhabbal kínálom. Lehet díszíteni egy-egy szelet naranccsal is.

Csokis keksz

CCC, avagy chocolate chip cookies, azaz csokidarabos keksz. Szerintem nem sokan vannak, akik ne ismernék ezt a süteményt, recepteket interneten százával lehet találni, minden üzletláncban kapni is (én a Spar-ét szeretem legjobban) de most az én kedvencem következik.

Nem túl autentikus a forrásom, mert ez egy F. Nagy Angéla-recept, de nekem ebben az összeállításban ízlett legjobban a keksz, finom, omlós, pár napos állás után kifejezetten puha, kávé mellé tökéletes nassolnivaló.

Zsófi lányom sem veti meg, ritkán szokott kapni belőle, mire megeszi, lehet átöltöztetni meg fürdetni, de inkább ezen nyammogjon, mint a ki tudja miből készülő bolti édességeken.
A receptnek egy hátránya van: kis adag, érdemes megduplázni a mennyiségeket, ha az ember tele akarja vele tömni a kekszesdobozt.

Recept

8 dkg barnacukor
5 dkg kristáycukor
1 csomag vaníliáscukor
10 dkg vaj
csapott mokkáskanálnyi szódabikarbóna
1 tojás
15 dkg liszt
10 dkg jó minőségű étcsokoládé
egy marék durvára vágott dió (ha Zsófi kap belőle, kihagyom)

A kétféle cukrot a vaníliáscukorral, szódabikarbónával habosra keverem, hozzáadom a tojást és ezzel is alaposan kikeverem. Rászitálom a lisztet, beleforgatom a nagyobb darabokra aprított csokoládét és a diót. Sütőpapírral bélelt tepsire kiskanálnyi halmokat teszek a tésztából – ezt legegyszerűbb kézzel csinálni - , ezeket kicsit le is lapogatom, majd a kekszet 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10-12 perc alatt készre sütöm. A tepsiről rögtön átpakolom rácsra (ekkor még képlékenyek, nem kell megijedni), és így hűtöm ki.
Fémdobozban tárolom.

Reggeli keksz

Többször írtam már, hogy a reggeli kávém mellé legszívesebben süteményt, kekszet, vagy valami hasonlót fogyasztok. Ez persze akkor a legjobb, ha a reggeli házi készítésű, mint például a most következő keksz, amit – mint mindig – a GoodFood-on találtam.
El is készítettem, és megint nem csalódtam: finom, ropogós, és a zabpehely miatt egészségesebb, mint a bolti változatok.
Szerintem a cukor mennyisége nyugodtan lecsökkenthető 15 dkg-ra, mert elég édesnek találtam. Még egy dolgon változtattam: az eredetihez képest kétszeres mennyiségű étcsokoládét tettem bele, mondanom sem kell, hogy nem ártott neki.
A keksz a lányom tetszését is elnyerte, mint ahogy az a – egyébként nem beállított – fotón is látszik: miközben a képet csináltam, odasomfordált a dobozhoz, és nemes egyszerűséggel kicsent egy darabot…

Recept

10 dkg liszt
¼ kávéskanál szódabikarbóna
¼ kávéskanál sütőpor
¼ kávéskanál só
12,5 dkg puha vaj
17 ,5 dkg barnacukor
2,5 dkg kristálycukor
egy tojás
egy kávéskanál vanília kivonat
5 dkg durvára vágott dióbél
5 dkg apróra darabolt étcsokoládé
17,5 dkg zabpehely (a kisebb, puhább szemű változat)


A sütőt 180 fokra – légkeverésnél 160 fokra – előmelegítem, két tepsit sütőpapírral kibélelek.

A lisztet, sütőport, szódabikarbónát és a sót összekeverem. A vajat a tojással, cukorral és a vaníliával krémesre keverem robotgép segítségével, majd hozzáadom a lisztes keveréket, végül pedig belekeverem a diót, csokoládét és a zabpelyhet is. A masszából diónyi golyókat csípek ki, a sütőlemezre helyezem, majd kézzel/villával laposra nyomom, hogy megkapjam a kívánt alakot. A kekszet az előmelegített sütőben 8-10 perc alatt aranybarnára sütöm. Nem kell megijedni, ennyi idő után a sütemény még nem szilárd, de hűlés közben megkeményedik.
A kisült kekszeket rácsra téve kihűtöm, és kekszesdobozban tárolom.

Sült sajttorta

Ismét egy Rick Stein recept következik, ezúttal egy sütemény. Nagyon szeretem olvasgatni mostanában a könyvét, mert a nyarat idézi, a fotók pedig szemet gyönyörködtetőek.
Hétvégén a sült citromos sajttortát sütöttem meg. Kekszalapon készül a torta, rajta gazdag mascarponés krém, amely a citromtól picit savanykás. Az én ízlésem szerint több citrom is mehetett volna bele, legközelebb majd így csinálom.
A szerző bogyós gyümölcs kompótot kínál hozzá, én semmit nem adtam mellé, csak kávét, de így is megállta a helyét.

Recept

Az alaphoz

10 dkg vaj
20 dkg keksz
2 evőkanál kristálycukor

A krémhez

50 dkg mascarpone
20 dkg kristálycukor
3 közepes méretű tojás
2 evőkanál kukoricaliszt
3 dl creme fraiche (tejfölt használtam)
egy citrom reszelt héja
3 evőkanál citromlé

Egy kapcsos, 24 centis tortaformát kibélelek sütőpapírral, a sütőt 150 fokra előmelegítem.
A tortaalaphoz megolvasztom a vajat, belekeverem a cukrot és a morzsává tört kekszet. Ezt a morzsás alapot a tortaformába borítom és kanál hátával egyenletes vastagságban elnyomkodom.
A krémhez a mascarponét a cukorral alaposan kikeverem. A tojásokat egyenként adom hozzá, minden tojás után jól felverem a krémet. Végül hozzáadom a kukoricalisztet, a tejfölt, a reszelt citromhéjat és a citromlevet, és még egyszer jól eldolgozom az egészet mixer segítségével. A krémet a kekszes alapra öntöm, a süteményt a sütőbe tolom és kb. 50 perc alatt megsütöm, akkor jó, ha a közepe még remegős, de a széle már megszilárdult. Ha a torta megsült, a kikapcsolt sütőben hagyom kihűlni, majd lehűtöm. Gyümölcsökkel, de akár lekvárral is kínálható, de a süteményt fogyasztás előtt mindenképp hagyjuk állni szobahőmérsékleten, hogy az ízek jobban érvényesülhessenek.

Zabpelyhes sós rágcsa (nemcsak) gyerekeknek

Fogzással küzdő gyermekem kedvenc foglalatossága a kenyérhéjak, pizzavégek rágcsálása. Gondoltam, a változatosság a felnőttek mellett a kiskorúakat is gyönyörködteti, ezért kerestem valami házilag előállítható rágcsálnivalóhoz receptet. Egy szempont volt: ne édes legyen, hanem sós, mert nem örülnék, ha az épp kibújó fogacskákat valami cukros dologgal dörzsölgetné egész nap.
Végül találtam egy sós zabpelyhes keksz receptet a neten. Csak fél adagot készítettem a poronty étvágyához mérten. A végeredmény ízlett neki, de szerintem nekem még jobban, nyugodtan készíthető vendégvárás alkalmával, és a felhasznált fűszerek tetszés szerint változtathatók.

Recept

20 dkg zabpehely

25 dkg reszelt sajt

5 evőkanál liszt

3 evőkanál tejföl

2 tojás

1/3 csomag sütőpor
só
kakukkfű (vagy más zöldfűszer)

Az alapanyagokat tálba teszem és tésztát formázok belőlük. Folpackba csomagolva egy-két órát pihentetem a hűtőben.
A sütőt 200 fokra előmelegítem. Kibélelek sütőpapírral egy nagy tepsit, a tésztából vizes kézzel diónyi golyókat formázok, és a tepsiben villával lelapítom őket. A kekszeket kb. 15 perc alatt kisütöm.

Mogyoróvajas csokis keksz

Egyik hétvégi bevásárlásunk alkalmával a kosaramban landolt egy üveg földimogyoró vaj a „Lidi”-ben. Gyerekkoromban ettem már ilyet, ízlett is, de felnőtt fejjel inkább arra voltam kíváncsi, sütéshez milyen lehet. Ki is néztem az allrecipes.com-on egy jó kis kekszreceptet. Még szerencse, hogy ezen az oldalon találtam a leírást, mert nem várt krach következett be sütés előtt: a digitális mérlegem eleme végleg kilehelte a lelkét. Szerencsére ezen az oldalon a receptek anyaghányada mind amerikai csészés rendszer szerint, mind pedig metrikusan meg van adva, így meg tudtam csinálni a kekszet bögre segítségével, amelyet egyébként nagyon utálok, de most az egyszer jól jött. Azóta beszereztem a mérleghez a megfelelő elemet, a ki készülék továbbra is kitűnően szuperál.
A kekszre visszatérve: az eredeti receptet még kiegészítettem csokidarabokkal, és nem csalódtam, a mogyoróvajtól kicsit puha, nyúlós (nem tudok rá jobb szót), csokis sütemény lett a végeredmény, nem kell belőle sokat enni, hogy az ember csillapíthassa édesség utáni vágyát.
Annak ellenére, hogy bögrével mértem, a mértékegységeket pontosan adom meg, szerintem süteményeknél ez a célravezetőbb.

Recept

26 dkg földimogyoró vaj (darabosat használtam)
11,5 dkg puha vaj
egy tojás
10 dkg kristálycukor
11 dkg barnacukor
15,5 dkg liszt
3 evőkanál tej
egy teáskanál vanília kivonat
egy teáskanál sütőpor
csipet só
5-6 dkg étcsoki (60%-os)

A sütőt 180 fokra előmelegítem, amíg ez folyamatban van, elkészítem a tésztát.
Ehhez a a földimogyoró vajat, a vajat és a kétféle cukrot krémesre keverem. Hozzáadom a tojást, a tejet és a vaníliát, és ezzel is egyneműsítem. A lisztet, sót és a sütőport összeszitálom, majd a mogyoróvajas keverékhez adom, jól kikeverem. A végén beleszórom az apróbb darabokra vágott étcsokit. Egy tepsit sütőpapírral kibélelek, a masszából evőkanálnyi adagokat veszek ki és golyóvá gyúrom, majd a tepsire sorakoztatom, egymástól elég távol, mert sülés közben szétterül a keksz. A golyókat villával lelapítom, úgy, hogy a villa fogazata mintát hagyjon rajta, majd ezt az első mintára merőleges irányban is megismétlem. Állítólag ez a hagyományos formája ennek a keksznek. A megformázott süteményeket az előmelegített sütőben 8-10 perc alatt kisütöm.
A mennyiségből elvileg 36 darab lesz.

Zabpelyhes-mandulás ropogós

Ez a ropogós keksz is a Rama tavaszi receptgyűjteménye alapján készült. Igazi kávé mellé való ropogtatnivaló, csak jó fogazattal rendelkezőknek. Szerintem azért lett viszonylag kemény, mert a tésztából megfelelő alapanyag híján kimaradt a csokoládé, ami lazíthatta volna, helyette a lisztből elvettem egy evőkanálnyit és kakaóporral pótoltam. Mindez engem cseppet sem zavar, mert szeretem az állkapcsot is megtornáztató kekszeket, de az eredeti receptet fogom leírni, hogy az is megsüthesse, aki a puhább süteményt kedveli.

Recept

5 dkg mandula szárazon megpirítva
1 tojás
10 dkg cukor (jó ha barnacukor)
12 dkg vaj felolvasztva
15 dkg liszt (fele lehet Graham-liszt is)
1 kiskanál sütőpor
csipet só
15 dkg zabpehely
6 dkg csokoládé

A tojást a cukorral habosra keverem, majd belekeverem az olvasztott vajat is. A sütőporral és a sóval elkevert lisztet a cukros vajas tojáshoz adom, majd beledolgozom a zabpelyhet, a mandulát és a felaprított csokoládét is.
A masszából vizes kézzel diónyi gömböket formázok, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom őket, majd a tenyeremmel lelapítom. Előmelegített 160 fokos sütőben kb. 12-15 perc alatt aranybarnára sütöm.
Az eredeti recept szerint még be kellene vonni csokimázzal, de ez már nekem túl sok lett volna .

Húsvéti ételeink III. - Mandulás cseresznyés keksz

Magdi kolléganőm jóvoltából mindig megkapom a Rama receptes füzeteket. Mivel én nem nagyon használok margarint, más módon nem juthatnék hozzá ezekhez a kis szakácskönyvekhez, pedig nagyon jó kis receptek találhatók bennük. Igaz ugyan, hogy eddig még nem sütöttem belőlük, de a legutóbbi kis füzetben olyan jó kekszreceptek vannak, aminek már nem tudtam ellenállni.
Úgy döntöttem tehát, hogy a húsvéti nagy trakta után nem hiányzik még egy torta, inkább valami kis ropogtatnivalóval fogok előállni.
A Rama receptet kiinduló pontként használtam, és az itthon levő hozzávalókból készítettem el a kekszet, ami nagyon finom volt.

Recept

20 dkg liszt
1 mokkáskanál őrölt fahéj
egy narancs reszelt héja
csipet só
10 dkg lapra vágott mandula
8 dkg aszalt feketecseresznye
18 dkg puha vaj
7+4 dkg kristálycukor
egy tojás

A lisztet a fahéjjal, sóval, narancshéjjal összekeverem, hozzáadom a mandulát és az aszalt cseresznyét is.
A puha vajat a 7 dkg cukorral jól kikeverem, és beleforgatom a lisztes keveréket, majd jól eldolgozom. A tésztából két csinos, kb. 4 cm átmérőjű rudat formázok - ezt Attila csinálta – és fél órára bedobom a fagyasztóba, hogy könnyebb legyen vele dolgozni.
A maradék cukrot rászórom egy sütőpapírra. A fagyasztóból kivett rudakat körbekenem felvert tojással, majd meghempergetem a cukorban. Ezután kb. 1 cm vastag szeleteket vágok a rudakból, sütőpapírral bélelt tepsire fektetem, és előmelegített 160 fokos (légkeveréses) sütőben kb. 15 perc alatt megsütöm.

Kókuszos csillag

Mostanában valahogy mindig kókuszos édességre vágyom. Hogy vágyamat megvalósít-hassam, be is szereztem több adag kókuszreszeléket és elkezdtem keresgélni kedvemre való recepteket. A Fakanál 2009/1-2-es száma pont ezzel a témával foglalkozik, úgyhogy kapóra jött nekem. Az újságból egy kókuszos vajas keksz receptjét sütöttem meg, ami igazi reggeli kávé mellé való ropogtatnivaló. Nagyon ízlett, egyszerű, gyors recept, biztos fogom készíteni többször is. Még Attila is evett belőle, aki aztán tényleg nem rajong a kekszekért és száraz süteményekért.
A külalakjával annyi a gond, hogy a csillagok csücskei megbarnultak, de hát nem lehet minden tökéletes…


Recept

6 dkg vaj
6 dkg kókuszreszelék
12 dkg liszt
6 dkg cukor
egy tojás sárgája
egy teáskanál sütőpor
csipet só
egy evőkanál rózsavíz (na ezt kihagytam, „sima” vizet tettem bele)

A lisztet a kókusszal, cukorral, sütőporral, sóval összekeverem, hozzádolgozom a puha vajat, a tojássárgát és a vizet. A tésztát hűtőben egy óráig pihentetem. Ha e az idő eltelt, kb. 4 mm vékonyra kinyújtom, csillagokat szúrok ki belőle, amiket előmelegített 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt megsütök.
(A recept szerint a csillagok tetejét meg kell kenni tejjel és megszórni kókusszal, de én ezt elfelejtettem elolvasni….)

Mogyorós-almás rétes

Az egyik leggyorsabban készíthető és legnagyobb sikert hozó sütemény a rétes. Na persze, csak akkor gyors, ha az ember nem maga készíti a tésztát, hanem boltit vesz, én mindig így szoktam, mert a rétestészta készítéséhez merszem és türelmem nincs.
A rétes szerintem igazán úgy jó, ha nagyon kevés tészta párosul jó sok töltelékkel, és nem árt mellé egy kis plusz, jelen esetben vaníliasodó.
A forró almás rétest a jéghideg vaníliakrém azonnal fogyaszthatóvá teszi és ízben is remekül kiegészíti, ezt a vendégeim – Anikóék - is így gondolták a hétvégén.
Ebből az adagból két rúd rétest készítettem.


Recept

Egy csomag 8 lapos réteslap
7 darab kisebb méretű savanykás alma
fahéj
2-3 evőkanál cukor
10 dkg pörkölt darált mogyoró
6-8 szem édes keksz ledarálva
fél citrom leve
olaj
2 evőkanál tejföl
a tálaláshoz vaníliasodó


Az almás töltelékhez a megmosott almát héjastul lereszelem, a levét jól kinyomkodom, ízesítem citromlével, fahéjjal és cukorral. A darált kekszet és a mogyorót összekeverem.
A réteseket 4-4 lapból készítem. Az első lapot vékonyan megkenem olajjal, ráfektetem a következőt, azt is olajozom és így tovább. A negyedik lapot olajozás után megszórom a kekszes mogyoróval és teljes felületén elkenem az almás töltelék felét. Feltekerem, sütőpapírral bélelt tepsire fektetem, a tetejét a tejföllel elkevert olajjal megkenem és előmelegített 180 fokos sütőben megsütöm. Ugyanígy járok el a másik négy lappal is.
Kb. tíz percnyi várakozás után még melegen felszeletelem és hideg vaníliasodót kínálok mellé.

Citromos ricotta krémtorta

A korábban betervezett csokitorta helyett végül ezt sütöttem meg karácsonyra, mert a sok trakta után nem biztos, hogy a fajsúlyosabb csokitorta jó választás lett volna, inkább valamilyen könnyebb, savanykás-gyümölcsös desszertet kíván az ember.

A receptet a Gabula- Halmos- Korpádi- Patyi- féle Nagy Süteménykönyvből (Szalay Könyvkiadó 2006) vettem, és sikert arattam vele.

Nagyon kellemes ízű, savanykás sütemény, bár sült krémet tartalmaz, nagyon könnyű, tészta meg jóformán nincs is benne, úgyhogy nehezebb ételek után is lehet kínálni. Elkészítése gyerekjáték, különösebb ügyességet nem igényel.

Recept

6 dkg vaj
10 dkg darált keksz (nálam teljes kiőrlésű volt)
5 dkg darált mandula
3 citrom
1 narancs
25 dkg ricotta (olasz lágy savósajt, „túrósajt”)
15 dkg natúr joghurt (ez 1,5 doboz Danone Activia volt)
3 tojás
1 evőkanál étkezési keményítő
9 dkg cukor (nálam ebből egy kanál házi vaníliáscukor volt)
1 evőkanál méz

A vajat serpenyőben felolvasztom, belekeverem a darált kekszet és mandulát. Ezt a keveréket egyenletesen belenyomkodom egy 23 cm átmérőjű kapcsos tortaforma aljába. 180 fokos, előmelegített sütőben 10 percig sütöm.
Amíg az alap sül, elkészítem a krémet. Keverőtálba nyomom két citrom levét, és lereszelt héjukat is hozzáadom. A citromlébe belekeverem a cukrot, majd hozzáadom a ricottát, joghurtot, a 3 egész tojást és a keményítőt és robotgéppel simára keverem. Ezt a krémet a kekszes alapra öntöm és a tortát kb. 45 percig sütöm, ezalatt kissé megszilárdul. A formában hagyom hűlni kb. egy órát. A megmaradt citromot és narancsot nagyon vékonyan felkarikázom, annyi forrásban levő vízzel öntöm le, amennyi ellepi és 5 percig főzöm. A mézet meglangyosítom és a víztől lecsepegtetett gyümölcskarikákat megmártom benne, majd a torta tetejét beborítom vele. Fogyasztás előtt behűtöm.

Még egy anyu féle bejglit felteszek, de ígérem, egyelőre több süti nem lesz, már csak azért sem, mert diétázunk (na azért nem léböjt-kúra....)

Alexander pitetorta

Most egy rossz recept alapján készített, kudarcba fulladt desszert következik, javított változatban.

Ebből is látszik, hogy a sütés-főzés során mindenkit érhetnek kudarcok, a receptek szó szerinti követése helyett érdemes a saját ízlésünkre és intuícióinkra hagyatkozni. Éreztem én, hogy túl sok lesz a cukor, le is vettem belőle, de még így is sok lett, márpedig sem én, sem családtagjaim nincsenek oda a nagyon édes süteményekért.

A recept maga nagyon ötletes, Mary Berry már korábban említett szakácskönyvéből származik. Előnye, hogy bárki elkészítheti, ugyanis ezt a tortát nem kell sütni.
Az viszont biztos, hogy a hozzávalók mennyiségét elírták. Nem baj, nagyon tanulságos volt, máskor jobban hallgatok a „belső érzékszerveimre”. Egyébként meg nem kedveljük a vajkrémes tortákat sem, gondoltam, ebben nincs olyan sok, így ízleni fog, de legközelebb én a töltelékből a vajat is kihagyom, legyen inkább több csoki és tejszín…


Recept

220 gramm csokoládés keksz
170 gramm puha vaj
120 gramm olvasztott étcsoki (60%-os)
80-100 gramm porcukor (az eredetiben 220 gramm van, én 170 grammot tettem, de ez nagyon sok!)
3 evőkanál brandy és/vagy narancslé és egy-két kiskanálnyi reszelt narancshéj
1,5 dl tejszín

A kekszet ledarálom vagy zacskóba téve sodrófával morzsává töröm. (Jól jön ez, ha kissé idegesek vagyunk, csak képzeljük oda nyugtalanságunk forrását a keksz helyébe, nálam bevált …) 60 gramm vajjal összemorzsolom, és beledöngölöm egy kb. 23 centi átmérőjű jénaifedőbe, vagy más lapos, de peremes üvegtálba. További felhasználásig a hűtőbe teszem.
A csokit vízgőz felett felolvasztom. A maradék puha vajat a cukorral, a brandyvel és/vagy narancslével és narancshéjjal habosra keverem robotgép segítségével, hozzáadom az olvasztott csokit és ezzel is habosítom. Másik edényben a tejszínből kemény habot verek és óvatosan keverve fellazítom vele a csokis krémet. A kekszes alapon elsimítom, jól behűtöm legalább két-három órára. Tálalásnál fehércsoki-forgáccsal, tejszínhabbal díszítem, én az édesség ellensúlyozására vékony karikákra szelt narancsot adtam mellé, ez igen jót tett neki, egyébként is odavagyunk az étcsoki-narancs párosításért.