A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Miska. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Miska. Összes bejegyzés megjelenítése

2007. december 14., péntek

Sztrapacska


Ismét beköszöntött a fagy és vele együtt feltámadt a téli, melengető ételek iránti vágyunk. Szerencsére a hideg most száraz, napsütéses idővel párosul, így egyáltalán nem nyomasztó és örülünk, mert az építkezés miatti terepviszonyoknak köszönhető sarat már nemigen tudtuk elviselni. (más kérdés, hogy az aljzatbetonozásnál a fagy nem igazán nyerő….)

A télies időre tekintettel elhatároztam, ma sztrapacska készül nálunk ebédre. Csinálni ugyan nem annyira, de enni viszont annál inkább szeretem, úgyhogy zokszó nélkül álltam neki a krumplireszelésnek, amit egyenesen ki nem állhatok.

A sztrapacskát mindig sok juhtúróval és tejföllel készítjük, és hagyományos családi szokás szerint az összerakott ételt sütőben még kicsit össze is sütjük, hogy a teteje aranysárgás színt és kissé roppanós állagot kapjon, belül pedig a túró a tejföllel krémes szósszá lényegüljön át.

Ami fontos: nem hiányozhat belőle a jóféle szalonna, nálunk természetesen vállaji sváb füstölt szalonna, egyenesen Mátészalkáról, Attila nagymamájának közvetítésével.

A szalonnával kapcsolatban igen vicces esemény történt a minap. A táblákat kint tároljuk az épülő ház terasza alatti nyitott tárolóban, a biciklik csomagtartóján. Miska, a négyhónapos németjuhász kutyánk időközben akkorára cseperedett és olyan szaglóérzéket fejlesztett ki, hogy ez a tény számára is egyértelművé vált. Egyik délután keressük a kutyát, nincs sehol. Attila kiabálására végül előbújt a terasz alól, úgy kellett a tábla szalonnát kitépni a szájából. Szerencsére időben érkeztünk, és sikerült megmenteni a féltett kincset. Emiatt talán még jobban ízlik, mint korábban, hiszen úgymond meg is dolgoztunk ezért a szalonnáért. A szalonna pedig átmenetileg beköltözött a hűtőbe, amíg kutyavédett helyet ki nem alakítunk számára.

A sztrapacska történetéről
itt lehet további információkkal gazdagodni. Még egy érdekesség: Szabolcsban nyögőnek is hívják, mert annyira megterheli a gyomrot.

Recept

80 dkg krumpli (tisztítás után mérve)
2 tojás
liszt amennyit felvesz

30 dkg juhtúró
tejföl
kb. 20 dkg füstölt szalonna

A szalonnát felkockázom, kisütöm a zsírját. A pörcöt kiveszem, félreteszem, a zsírját szintén megtartom.
A krumplit nyersen lereszelem, a tojás és a liszt hozzáadásával galuska-sűrűségű tésztát készítek belőle. Kicsit sózom csak, mert a juhtúró és a szalonna is sós. Forró vízbe szaggatva kifőzöm.
Tűzálló tálat kikenek a szalonna zsírjával, ebbe szedem a kifőzött galuskákat. Ha a tál megtelt, rámorzsolom a juhtúrót, belekeverem a tejfölt és forró sütőben kissé átsütöm.
(Kicsit csaltam, mert a tetejére juhsajtot is reszeltem.)

Most hogy esszük, szakad a hó!

2007. október 19., péntek

Gombás resztelt máj


Ma vegyült egy kis üröm az örömbe. Írom a mai postot, és közben tiszt ideg vagyok, mert Miskával délután az állatorvosnál kötöttünk ki: egész nap túl nyugodt volt, nem evett, délutánra hasmenése lett. Jelenleg túl van a kezelésen, de nagyon aggódom, mert ha 9-re nem lesz jobban, mehetünk infúzióra. Az állatorvos tanácsa mindenesetre elég figyelemreméltó: azt mondta, csak hőkezelve kapjon húst, és az arány 1/3 hús 1/3 zöldség és 1/3 köret legyen. Tápot nem ajánlja, mert telenyomják mindennel, ami nem természetes. Szép, hogy már a kutyáknak is civilizációs betegségeik kezdenek lenni, köszönhetően a "legjobb barátjának, azaz az embernek".
Na, ennyit erről, remélem, az írás azért megnyugtat.

Tegnap vettem májat, mert a VKF IX. óta nem került terítékre, és valahogy megkívántam.
Nem akartam túlbonyolítani a dolgot, ezért resztelt máj lett belőle, de mivel gomba is volt itthon, ment bele az is.

A dolog szépséghibája, hogy ebédelni nem ebédeltem, mert nem voltam éhes, utána meg már az idegesség miatt nem ment le falat a torkomon, így még meg sem kóstoltam. A kedves azért beleevett, és ízlett neki. Minden erénye ellenére nem egy fotogén étel...

Recept

80 dkg csirkemáj
20 dkg barna csiperke
2-3 nagyobb fej hagyma
1 zöldpaprika
1 hegyes erős zöldpaprika fele
só, bors, pirospaprika

A hagymát és a paprikát felaprítom, az olajon megdinsztelem. Beledobom a nem túl vékonyra szeletelt gombát, megborsozom, pár percig pirítom, ezután hozzáadom a kisebb darabokra aprított májat és erős lángon addig párolom, amíg a közepe már nem véres. Ezalatt jó sűrű szaftja is keletkezik. Ha a máj már jó, megszórom egy kanál pirospaprikával, elkeverem, összemelegítem.
Sós köménymagos vízben főtt krumplival és savanyú uborkával tálalom. Egyébként kenyérrel is jó, lehet bátran tunkolni.


2007. október 17., szerda

Harcsapaprikás nokedlivel


Kivettem másfél hét szabit, mert egyrészt rám fér, másrészt pedig szeretnék egy kis időt tölteni családunk legifjabb tagjával, Miskával, a nyolchetes németjuhász kölyökkel, akit ma hoztunk haza.

Ha már ilyen jó esemény történt, ezt meg kellett ünnepelni egy finom ebéddel - bár fél négykor fogyasztottuk el.

Kedvesem kérésére a menü hosszabb tanakodás után harcsapaprikás lett, nokedlival.

Ezt az ételt a szokásostól eltérően és egészségtelenebbül készítem, de annyira finom, hogy kóstolás után senkinek sincs kedve számolgatni a kalóriákat.

Miska teljesen le volt nyűgözve a konyhai tevékenységemtől, szerintem egy éves korára profi fakanálforgatóvá cseperedik majd, egyelőre azonban csak kuktálkodott: akármit vettem elő a hűtőből vagy valamilyen zacskóból, hangos nyüszögéssel vizsgálgatta a recept hozzávalóit.

Recept

70 dkg harcsafilé
1 nagy fej vöröshagyma
3 db zöldpaprika
fél zöld erőspaprika
1 paradicsom

pirospaprika
só, olaj

liszt
2-3 dl tejföl

A nokedlihez

50 dkg liszt
2 tojás,

annyi víz, amennyit felvesz (fele tej is lehet, anyu erre esküszik)

A harcsát felkockázom, és máris jön a trükk: "haltöpörtyűt" készítek belőle, azaz sózom, paprikás lisztet szórok rá, ezzel összeforgatom és forró olajban 2-3 perc alatt kisütöm. Papírtörlőn lecsepegtetem.
A hagymát, paprikákat felkockázom, kevés olajon üvegesre pirítom-párolom, megszórom pirospaprikával, rádobom a nagyobb darabokra vágott paradicsomot, felöntöm egy pohár vízzel.
Elforralom a levét, megint felöntöm, és még egyszer elforralom. Ekkor behabarom liszttel-tejföllel, belerakom a sült harcsakockákat és a lehető legkisebb lángon kb. tíz perc alatt összerotyogtatom.
A nokedli hozzávalóit összekeverem, bő forrásban levő vízben kifőzöm, leszűröm és olvasztott vajra szedem.

Az a jó ebben az elkészítési módban, hogy a harcsa kap egy kis kérget, nem törik össze és az ízéhez is hozzátesz a vékony paprikás lisztes bunda. Hát nem egy Update 1-es kategória, viszont nagyon finom. A tetejére lehet tenni pár csepp tejfölt, ehetünk mellé uborkasalátát vagy valamilyen savanyúságot.

Ui: Lefotóztam, de nem tudom felrakni a képet technikai hiba miatt. Majd holnap!

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails