VKF XIX. - Felemás romantika

Nagyon tetszett Phzs írása a XIX. VKF- témával kapcsolatban. Hozzám sem áll közel a tervezett romantika, sokkal inkább a spontán kialakuló helyzetek, érzések, emlékek tudnak hangulatba hozni.

Jelenlegi állapotomban pedig annyira vagyok romantikus, mint egy borjadzó bálna, ezért el lehet képzelni, milyen gondolataim támadtak Doctor Pepper témaválasztásának olvastán. Jobban passzolt volna hozzám a gyorsan elkészíthető receptek vagy lusta szakácsok menüje téma, de hát ez van.
Végül úgy gondoltam, hogy lesz, ami lesz, részt veszek a fordulóban és Attilát meglepem egy, a kedvenc ételeiből álló ebéddel. Itt jött a további probléma, ugyanis neki majdnem minden a kedvence, végül aztán a következő menü alakult ki (ezekhez nem utolsó sorban minden hozzávaló rendelkezésre állt) :

Főétel:
Tonhalsteak kókusztejes tésztával

Desszert:
Tiramisu

Előétel nem készült, a teríték pedig egyszerű, mert egyikünk sem a külsőségek embere, az én dekorációs érzékemről meg ne beszéljünk.

A borospoharakba gyümölcslé és ásványvíz került, rám való tekintettel, a desszertet pedig nem az ebéd után fogyasztottuk el azon egyszerű oknál fogva, hogy össze kellett érnie.

VKF 16/1. - Tonhalas szendvics

A piknikről valahogy mindig az jut eszembe, hogy kimegyünk a szabadba, leterítünk egy kockás takarót, körülötte kényelmesen lekucorodunk és elővesszük a különféle hideg fogásokból álló elemózsiát, amit jóízűen elfogyasztunk. Valahogy úgy néz ki az egész, mint Szinyei Merse képén.
Gyorsan hozzáteszem, nem igazán szoktunk ilyet csinálni, inkább a szabadtűzi főzést, bográcsozást, grillezést választjuk, de megfogadtam, hogy ha meglesz a baba, csapunk egy-két pikniket is.
Szerintem tehát a piknikre hideg, könnyen kézben tartható és különösebb macera nélkül kézzel elfogyasztható ételeket érdemes készíteni, főtéelnek például valamilyen gazdag szendvicset, salátát, desszertnek pedig tökéletesek a kevert tésztás-piskótás sütemények, de lehet vinni pogácsát, termoszban gyümölcslevest és így tovább. Azért egy hűtőtáska nem árt.

Fentieknek megfelelően a Gourmandula által kiírt fordulóra egy szendviccsel és egy sütivel készültem. A süti receptje a következő bejegyzésben olvasható.

A mi piknikünk ma reggel zajlott az étkezőben, mert kint szakadt az eső...

Recept

2 doboz tonhal konzerv (olajban eltett)
3 szál újhagyma
egy doboz krémsajt (Philadelphia)
majonéz
só, bors
jégsaláta
főtt tojás
sokmagvas toast kenyér

A tonhalkrémhez a konzerveket tálba teszem, az egyiket lecsepegtetve, a másikat olajával együtt. Hozzáadom a felkarikázott újhagymát, a krémsajtot, sózom, borsozom és annyi majonézzel keverem össze, hogy könnyen kenhető krémet kapjak. Én előző este készítem el, hogy az ízek összeérhessenek és felhasználásig légmentesen zárható dobozkában tárolom.
A piknik reggelén állítom össze a szendvicseket. Ehhez a kenyérszeleteket megkenem a halas krémmel, ráfektetek egy jégsaláta levelet, ezt kirakom főtt tojás-karikákkal, majd lefedem egy másik kenyérszelettel. Kissé össze is nyomom, félbevágom, hogy két csinos háromszöget kapjak, majd alufóliába csomagolva szállítom a tett helyszínére.
Paradicsomot mindenképpen kínálok mellé, nagyon jól passzol a tonhalhoz.

VKF XII - Tonhalsteak gyömbéres-szójás salátával

Amikor megláttam Gabojsza pályázati kiírását, gondolkodóba estem, egyrészt azért, mert imádom a tengeri herkentyűket és halakat, másrészt pedig nem tudtam, hogy a bőség zavarában mit is készítsek.

A blogomon többször szerepeltek már édesvízi és tengeri halak, polip, rák, úgyhogy olyasmit akartam kitalálni, ami még eddig fel nem használt hozzávalóból készül.

Így esett a választásom a tonhalra, nem titkoltan népnevelő célzattal. Kis hazánkban ugyanis még mindig ott tartunk, hogy a mirelit fehér húsú valamit hisszük tonhalnak és csodálkozunk, ha étteremben nem ezt látjuk viszont a tányéron. Pedig ennek örülni kell, mert a tonhal számomra – a kardhal mellett, amit Szicíliában volt alkalmam megkóstolni – az egyik legízletesebb tengeri hal. Mivel állagban a marhasteakre emlékeztet és nincs nagyon halíze, no meg szálkamentes, azoknak is érdemes kipróbálni, akik ódzkodnak a halevéstől.

Lorien kolléga már említette az Ananova márkájú fagyasztott tonhalat, amelyet én is előszeretettel használok, ha már nyers állapotban nem tudom beszerezni. A 900 grammos zacskó öt darab kb. 2 cm vastag steaket tartalmaz, melyek egyenként légmentesen vannak becsomagolva, így akár darabonként is el lehet fogyasztani anélkül, hogy fel kellene olvasztani az egészet. Nagyon praktikus. Én a METRO-ban veszem, de biztos van máshol is, mert a Rozmár forgalmazza.

A halakkal általában úgy vagyok, hogy nem érdemes túlfűszerezni, ezért általában csak sóval, citromlével fűszerezve, minimális mennyiségű zsiradékon sütöm. A vöröstonhal akkor jó, ha belül angolos marad, mint a bélszín, ezért senki se próbálja meg pár percnél tovább sütni, mert kiszárad és élvezhetetlen lesz.

A salátaöntet fűszerezése ázsiai beütést kapott a gyömbértől és szójaszósztól, ezek szerintem nagyon jól passzolnak a tonhalhoz.

Recept

Személyenként egy szelet vöröstonhal
Pár csepp olaj
Só, citromlé

A salátához
Egy piros kaliforniai paprika
Fél sárga kaliforniai paprika
Két marék ruccola
Egy kígyóuborka
Négy-öt levél kínai kel

Az öntethez
2 cm-es gyömbérdarab
egy gerezd fokhagyma
1 thai piros chili
kis fej lilahagyma
fél grapefruit leve
egy kiskanál cukor
2 evőkanál sötét szójaszósz
0,5 dl olaj

A salátaöntetet készítem el először. A grapefruit levét kifacsarom és feloldom benne a cukrot. Hozzáadom a lereszelt gyömbért, a felaprított chilit és fokhagymát, hozzákeverem a szójaszószt és az olajat és beleteszem a hajszálvékonyra felszeletelt lilahagymát. Tálalásig szobahőmérsékleten érlelem.

A salátához igyekszem a kelt, az uborkát és a paprikaféléket a lehető legvékonyabb csíkokra vágni. Ha ez kész, tálba teszem, belerakom a ruccolát is és kézzel összeforgatom.

Mielőtt ennénk, a tonhalszeleteket sózom, a grillserpenyőt felhevítem és pár csepp olajon megsütöm a halat. Lehet rá tekerni borsot is.
A tányéron elrendezgetem a salátát, meglocsolom az öntettel és melléfektetem a sült tonhalat, amihez ízlés szerint citromot is adok, de meg lehet locsolni a salátaöntettel is, ami kitűnően megy a hal ízéhez.

Rakott brokkoli tonhallal és paradicsommal

Ez az étel nem titkoltan a „ ne dobjuk ki, dobjuk össze” kategóriába tartozik, mert mindenképp fel kellett használnom a maradék brokkolit, viszont nem akartam a hagyományos brokkolilevest vagy csőben sültet elkészíteni, valami másra fájt a fogam.

A zöldségek terén elég furcsa az ízlésem, szeretem őket nyersen, sütve, grillezve, de - a spenót kivételével – főzve vagy párolva nem bírom elviselni. (Más kérdés, hogy levesben semmi bajom velük, úgyhogy nem értem magam…) Ebből eredően mindenképpen sütve készítettem el, persze egy kis előfőzés után.

Volt itthon tonhalkonzerv, paradicsom sajt meg tejföl ugye állandó vendég a háztartásban, ezért ezek kombinációjával állítottam össze a vacsorámat. Nekem nagyon bejött, könnyű, finom és gyorsan elkészíthető.

Recept

Két kisebb fej brokkoli (kb.70 deka)
15-20 deka konzerv tonhal
kb. 2.5 dl tejföl
10 deka reszelt sajt
1 nagyobb paradicsom
vaj a tepsi kikenéséhez

A rózsáira szedett brokkolit forrásban levő sós vízben nem túl puhára, roppanósra főzöm. Lecsepegtetem, kivajazott kisebb tepsibe rakosgatom. Elrendezem rajta a lecsepegtetett, villával kisebb darabokra tördelt tonhalat, a tetejére rakom a vékony karikákra szeletelt paradicsomot. A tejfölt kikeverem sóval, frissen őrölt tarka borssal, csipetnyi szerecsendióval és a zöldség tetejére kanalazom, hogy mindenhova jusson. Megszórom a sajttal (ortodox olasz konyha-hívők forduljanak el és mondjanak el egy imát a lelki üdvömért emiatt…) és előmelegített sütőben kb. fél óra alatt összesütöm, hogy a sajt kicsit megszínesedjen.
Köret nem kell hozzá.