2009. január 31., szombat

Az öt legjobb


Engem is elért a mostanában népszerű körkérdések egyike, Cecile kérdezte tőlem, hogy melyek a legemlékezetesebb élményeim 2008-ból.

Az első és legfontosabb a lányom születése és ezzel együtt az anyaság érzése. A babavárás ideje teljesen problémamentesen telt, végig dolgoztam jóformán, persze ennek meglett a böjtje: a szülés nem volt egyszerű és komplikációmentes, de ezzel együtt minden fájdalom és kellemetlenség bagatellizálódik, ha Zsófira nézek. Az is nagyon jó érzés volt, hogy sokan örültek az új jövevény érkezésének és gratuláltak a babához, olyanok is, akiket alig ismerek.

A második emlékezetes dolog, hogy felépült a házunk, amibe végre áprilisban be is költöztünk. Persze vannak még hiányosságok, meg a tetőtérrel sehogy sem állunk, de nagyon szeretem, úgy ahogy van. Jó érzés a napfelkelte látványára ébredni, a hatalmas és gyönyörű konyhámban tevékenykedni.

A harmadik lehet hogy másnak kicsit kacagtató, de számomra igen furcsa és emlékezetes élmény a mai napig, hogy nem dolgozom. Aki ismer, tudja, hogy munkamániás vagyok, szabadságra is alig megyek, táppénzre meg jóformán sosem (életemben először januárban voltam, de ez is összefüggött a még fel nem ismert terhességemmel…), így igen furcsa, hogy itthon vagyok és a babázáson meg háztartásvezetésen kívül semmi dolgom. Hát, nem mondom, meg lehet szokni, de azért a kollégák kicsit hiányoznak…

A negyedik élményem már a főzéssel kapcsolatos, büszke vagyok arra, hogy egyre több dolgot saját magunk készítünk, amiket korábban boltban vettünk. Ilyen volt idén az
aszalt paradicsom, a kolbász és hurka, na meg a saját sütésű kenyér. Jövőre bővítem a palettát, mert befőzni is fogok. Régebben csináltam, majd abbahagytam, de most, hogy Kicsi Mó (Zsófi) is velünk van, bizonyára jobban fognak majd fogyni a befőttek-lekvárok. Mivel nyáron még nem ehet majd mindenféle gyümölcsöt, igyekszem üvegbe zárni ezeket és majd télen megismerkedhet velük.

Az ötödik emlékezetes élmény pedig számomra maga a
blog. Én nem gondoltam volna, hogy ennyien fogják olvasni, azt meg főképp nem, hogy megjegyzéseket, tanácsokat, tippeket is fogok kapni, vagy engem kérnek arra, hogy segítsek receptkeresésben, beszerzési hely megtalálásában. Mindenesetre nagyon szeretem a blogolást, ez már-már függőséget okoz.

A kördést ezennel továbbgurítom
Loriennek , Cukroskatának és Beatbullnak.

Kép forrása: Dreamstime.com




2009. január 30., péntek

Zöldborsós tokány


Ebédre valami egyszerű, de tartalmas fogást akartam készíteni. Levettem a fagyasztóból egy darab sertéscombot, utána viszont gondolkodóba estem, mert nem nagyon jött az ihlet, másrészt minduntalan olyan ötleteim támadtak, amikhez nem voltak itthon a megfelelő hozzávalók. Végül a zöldborsós aprópecsenye kiütéssel nyert, mert ahhoz legalább volt minden itthon.


Recept

60 dkg sertéscomb
egy nagy fej hagyma
5 dkg szalonna
3 gerezd fokhagyma
egy kiskanál paprikakrém
só, bors
majoranna
40 dkg zöldborsó (mirelit)

A szalonnát felcsíkozom, zsírját kiolvasztom. Ebben pirítom-párolom meg a felaprított hagymát, fokhagymát. Ha a hagyma üveges, rádobom a vékonyabb szeletekre vágott húst és fehéredésig nagy lángon pirítom. Sózom, borsozom, ízesítem majorannával meg paprikakrémmel. Kis lángon kevés víz aláöntésével lefedve puhára párolom. Ha a hús megpuhult, beledobom a fagyos zöldborsót és addig főzöm, amíg az megpuhul. Az ételnek a végére nem szabad túl levesesnek lennie. Párolt rizzsel ettük.

2009. január 29., csütörtök

Krumplis pogácsa



Ha vendégeket várok, és valamilyen sós süteménnyel is készülök, az eddig nem lehetett más, mint a túrós pogácsa . Eddig, mert úgy döntöttem, hogy kell ezen a téren is a változatosság és többfajta sós aprósüteményt is ki fogok próbálni.
Első próbálkozásként krumplis pogácsát sütöttem F. Nagy Angéla receptje alapján. Alapjában véve abban különbözik a túrós pogácsától, hogy élesztős tésztával készül. Megcsinálni nem ördöngösség, finom is, de azért nekem a túrós jobban ízlik, mert szaftosabb, másnapra sem szárad ki.

Recept

25 dkg liszt
10 dkg főtt, áttört krumpli
10 dkg vaj
2 dkg élesztő (vagy ennek megfelelő szárazélesztő)

két tojássárga
a lekenéshez egy tojásfehérje
tetejére sajt/magvak/fűszerek

A lisztet a krumplival, vajjal, sóval összegyúrom, az élesztőt belemorzsolom és a tojások sárgájával összedolgozom. (Ha szárított élesztőt használok, azt a liszthez szórom.) A tésztát letakarva egy óráig pihentetem meleg helyen, utána ujjnyi vastagra nyújtom, kiszúrom (szélesebb szájú pálinkáspohárral szoktam) , lekenem tojásfehérjével, rászórom a kívánt magot, vagy reszelt sajtot. Még tíz percig hagyom pihenni, ezalatt 180 fokra előmelegítem a sütőt, majd szép aranybarnára sütöm.
Tipp: a darált mák ugyan ízre finom, de elég idétlenül néz ki a pogácsán, ezért nézzük meg a zacskót, mielőtt rászórnánk…

2009. január 28., szerda

Mogyorós-almás rétes


Az egyik leggyorsabban készíthető és legnagyobb sikert hozó sütemény a rétes. Na persze, csak akkor gyors, ha az ember nem maga készíti a tésztát, hanem boltit vesz, én mindig így szoktam, mert a rétestészta készítéséhez merszem és türelmem nincs.
A rétes szerintem igazán úgy jó, ha nagyon kevés tészta párosul jó sok töltelékkel, és nem árt mellé egy kis plusz, jelen esetben vaníliasodó.
A forró almás rétest a jéghideg vaníliakrém azonnal fogyaszthatóvá teszi és ízben is remekül kiegészíti, ezt a vendégeim – Anikóék - is így gondolták a hétvégén.
Ebből az adagból két rúd rétest készítettem.


Recept

Egy csomag 8 lapos réteslap
7 darab kisebb méretű savanykás alma
fahéj
2-3 evőkanál cukor
10 dkg pörkölt darált mogyoró
6-8 szem édes keksz ledarálva
fél citrom leve
olaj
2 evőkanál tejföl
a tálaláshoz
vaníliasodó


Az almás töltelékhez a megmosott almát héjastul lereszelem, a levét jól kinyomkodom, ízesítem citromlével, fahéjjal és cukorral. A darált kekszet és a mogyorót összekeverem.
A réteseket 4-4 lapból készítem. Az első lapot vékonyan megkenem olajjal, ráfektetem a következőt, azt is olajozom és így tovább. A negyedik lapot olajozás után megszórom a kekszes mogyoróval és teljes felületén elkenem az almás töltelék felét. Feltekerem, sütőpapírral bélelt tepsire fektetem, a tetejét a tejföllel elkevert olajjal megkenem és előmelegített 180 fokos sütőben megsütöm. Ugyanígy járok el a másik négy lappal is.
Kb. tíz percnyi várakozás után még melegen felszeletelem és hideg vaníliasodót kínálok mellé.


2009. január 27., kedd

Csokis keksz


Miután elfogyott a napi betevő süteményem a héten, gyorsan pótolni kellett, így ismét sütöttem. Ezúttal egy csokis tallér receptet választottam Stahl Judittól, amely Hajni nevű kedves olvasóm közvetítésével került hozzám.
Nagyon egyszerűen készíthető, kakaós-csokis süteményről, vagy inkább kekszről van szó, nem kell hozzá sok minden, de az nem árt, ha a kakaó és a csoki jó minőségű, hiszen ezen múlik a süti sikere. A tészta összeállítása közben azonban kicsit megijedtem: a szerző szerint evőkanállal kellene a masszából halmokat formázni, és azokat kisütni. A lehető legpontosabb mérés ellenére az én tapasztalatom az, hogy ezt a tésztát nem igazán lehet evőkanállal adagolni, mert ahhoz túl tömör és gyurmaszerű, legegyszerűbb, ha az ember lánya egész egyszerűen a tenyerében gömbölyget belőle golyókat, melyeket kissé lelapít és már kész is vannak a sütemények.
A recept a Gyorsan, valami finomat! című könyvben található.

Recept

20 deka liszt
2 deka cukrozatlan kakaópor
1/2 teáskanál szódabikarbóna
1/2 teáskanál őrölt fahéj
10 deka puha vaj
15 deka cukor
1 tojás
15 deka étcsoki (60 %-os Tibit használtam)

A csokit késsel apróra vágom, összekeverem a liszttel, fahéjjal, kakaóval és a szódabikarbónával. Másik tálban a puha vajat habosra keverem a cukorral, majd jól beledolgozom a tojást is. A vajas cukros krémhez keverem a kakaós csokis lisztet és egyneműsítem. A masszát kézzel sütőpapírra adagolom a már fent leírt módon és előmelegített 200 fokos sütőben 10-13 perc alatt kisütöm. A sütési idő végén még kissé lgy lesz, de hűlés közben teljesen megszilárdul.
Jól esik belőle a reggeli kávé mellé pár szem .

2009. január 26., hétfő

Hangulatjelentés a babaszobából

Miután Cserke épp most jelezte, hogy nem kéne rejtegetnem a lányom, és nekem is most járt az agyamban, hogy feltehetnék néhány képet, hát tessék!

Jelenleg három hónaposak vagyunk, hajkoronánk töretlenül nő, anya legszebb örömére. (Rasztásodik is, tegnap vágtam ki belőle egy csomót, mert még korainak tartom Bob Marley követését -mondja anya...)










Barátságszalag


BeckZsutól kaptan én is egy barátság-szalagot. Lényegét tekintve a következőkről van szó, ha valaki nem látta volna még.
Igazából nem is jó szó rá a díj – szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés – inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. Lényege, hevenyészett fordításban:Ha blogolsz, hiszel a „proximitásban” a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben, és teszel is érte”.Ezek a blogok különösen varázslatosak.Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket.Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni.Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak, és mutasd meg ezt a leírást is!
Én ugyan nem nyolc blogolónak fogom továbbadni, hanem négynek, de olyanoknak, akik írásaikkal és kommentjeikkel belopták magukat a szívembe. Ők azok, akiket mindig elolvasok, illetve akik gyakran kommentelnek nálam, azaz
Lorien, Beatbull, Cserke, és Lilahangya.
Küldöm továbbá minden ismeretlen és ismerős olvasómnak is.

2009. január 25., vasárnap

VKF XXII.- Babos-répás strucc-egytál


Mézesmadzag a XXII. VKF témájául az egytálételeket választotta. A téma nagyon aktuális, mert az ünnepek után a nadrágszíj-meghúzós időszakban nagyon jól jönnek az egytálételreceptek, másrészt meg babázós anyukáknak ideális választás, mert nem kell egész nap a tűzhely mellett forgolódni, jól összeválogatott hozzávalókból megfelelő fűszerekkel kis időráfordítással is finom, kiadós étel készülhet.
A kiírást olvasva már jó előre tudtam, hogy a korábban beszerzett strucchús felhasználásával fogok valamit alkotni zöldségekkel, aztán végül konkretizáltam a dolgot. A húst sárgarépával, zellerrel és babbal sűrű, ízletes raguvá főztem össze és friss házi kenyér, meg tejföl kíséretében tálaltam. Sikere volt. Aki nem jut hozzá strucchoz, marhahúsból is elkészítheti, az íz gyakorlatilag ugyanaz lesz.

Recept

70 dkg strucchús
10 dkg kolozsvári szalonna
két fej hagyma
öt gerezd fokhagyma
három szál sárgarépa
10 dkg zeller
50 dkg gyöngybab
babérlevél
rozmaring
borókabogyó
pirospaprika

A szalonnát és a hagymát felaprítom, a húst felkockázom. A szalonnát kiolvasztom (ha nem elég zsíros, öntök rá egy evőkanál olajat is) és megfonnyasztom rajta a hagymát. Rádobom a húst, és fehéredésig pirítom. Ekkor hozzáadom a kockákra vágott zellert, felaprított fokhagymát, a babérlevelet, egy ág rozmaringot, 3-4 szem borókát, egy evőkanál pirospaprikát, sózom, borsozom, és jól elkeverem, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi. A húst párolom, közben a levét többször elfőzöm, ismét felöntöm, megint elfőzöm, és így tovább. Közben külön edényben babérleveles, enyhén sós vízben puhára főzöm a babot. Amikor a hús majdnem teljesen puha, hozzáteszem a nagyobb darabokra vágott répát, a levétől lecsepegtetett babot, felöntöm vízzel, és teljes puhulásig főzöm. Ezalatt sűrű szafttá forr a leve is. Kenyérrel, tejföllel tálalom.



2009. január 23., péntek

Zöldségleves vajasgaluskával


Életem párja egyik nap legnagyobb megdöbbenésemre közölte, hogy úgy enne egy kis zöldséglevest. Ennek köszönhető, hogy tegnapelőtt zöldségleves volt vajgaluskával, utána pedig túrógombóc, az én kívánságomra.
Nálunk a leves általában úgy néz ki, hogy alig van leve, sűrűje viszont annál több, úgyhogy ki nem ehhez szokott, kevesebb zöldséggel készítse. Felönteni csontlével vagy húslevessel szoktam, jó ízt ad neki.
A vajas galuskát pedig mindig F. Nagy Angéla receptje alapján csinálom.
Jól is esett a jó forró leves ebben a nyálkás gusztustalan időben, a sokféle színes zöldség pedig üdítően hat a szemnek a nagy szürkeségben.

Recept

3 szál sárgarépa
3 szál fehérrépa
egy fej hagyma
10 dkg zeller
10 dkg karalábé
10 dkg kelkáposzta
20 dkg zöldborsó
egy csokor petrezselyem
1 liter csontlé vagy húsleves
egy babérlevél
2 cm-es gyömbérdarab
kevés köménymag
egy tojás
3 dkg vaj
liszt

olaj

A zöldségeket megtisztítom és megpróbálom egységes méret kisebb kockákra vágni. Lábosban olajat hevítek, megfuttatom rajta a hagymát, majd kevergetve pár percig pirítom rajta a felkockázott répaféléket, karalábét és zellert. Ezután felöntöm, beledobom a babért, gyömbért, köménymagot, a kisebb darabokra vágott kelkáposztát, és a zöldségek puhulásáig főzöm. Közben kikeverem a vajasgaluskát, ehhez a puha vajat a tojással és annyi liszttel dolgozom össze, amennyit felvesz, majd sóval ízesítem. Galuskatészta állagúnak kell lennie.
Ha a zöldségek megpuhultak, kiskanállal a forró levesbe szaggatom a galuskát, beleszórom a felaprított petrezselymet és addig főzöm, amíg a levesbetét is át nem fő. Ez még egy-két percet vesz igénybe.

2009. január 22., csütörtök

Mindennapi kenyerünk


Már legalább egy hónapja én sütöm a kenyeret, boltit egyáltalán nem veszünk. Na nem azért, mert karácsonyra kenyérsütő gépet kaptam, az már jó pár éve megvan, mégsem nagyon használom, csak dagasztásra.
A kenyérsütés ötlete egy jól sikerült pizzasütés után merült fel, azt találtuk ki, hogy a pizzatészta talán kenyér formájában is megállná a helyét. Megsütöttem, ízlett, a mai napig így sütöm.
Nem vagyok kísérletező kedvű, főleg nem, ha kelt tésztáról van szó, így azóta sem változtattam a receptúrán, és nem is tervezem.
A tészta egyébként a sokak által ismert Stahl-féle pizzatészta, amelyet egy hosszúkás téglaformában sütök meg. Ez Attila kívánsága, mert így a kenyér formája magas, ezért szendvicsnek is kiválóan alkalmas, igaz, nem nagyon hasonlít a bolti kenyér formájára.
A kenyérsütésnek megvan az az előnye, hogy akkor sütöm, amikor szükség van rá, tudom, mit tettem bele, na meg persze nem kell kidobni. Nem morzsálódik, legalább három napig használható, már ha marad belőle. Hátránya, hogy nem marad belőle nass a kutyáknak (a bolti kenyér maradékát mindig ők kapták).
Két érdekességet is felfedeztünk: az egyik, hogy a belőle készült pirítós sokkal laktatóbb, igaz lassabban is pirul meg, a másik pedig, hogy bundás kenyérként fogyasztva nem találkozni semmilyen mellékízzel, holott a bolti kenyérből készült bundás kenyérről már korábban emiatt leszoktunk.
A recept egy 75 dkg-s kenyérhez elegendő.

Recept

50 dkg liszt (elvileg BL 80, de én sorozatban BL 55-t használok)
egy tasak szárazélesztő (vagy fél, ha egy kiló liszthez elegendőt kapok)
2 csapott teáskanál só
3 evőkanál olaj
340 ml langyos víz

A hozzávalókból robotgéppel tésztát dagasztok. A dagasztás addig tart, amíg a tészta szálas nem lesz, és el nem válik az edény falától. A tésztát kilisztezett edénybe teszem és tiszta ruhával letakarva duplájára kelesztem.
A sütőt előmelegítem 220 fokra. Ezalatt a megkelt tésztát jól átgyúrom, a formába teszem és hagyom pihenni. Ha a sütő már bemelegedett, a kenyér tetején három bemetszést ejtek, megkenem vízzel, és beteszem a sütőbe. Tíz perccel a sütési idő lejárta előtt – ami kb. 35 perc – ismét lekenem vízzel a kenyeret. Akkor jó, ha az alját megkopogtatva kongó hangot ad. Rácsra téve hűtöm ki, és igyekszem ellenállni a kísértésnek, hogy azon melegében meg ne egyem a serclit, mert akkor a bele összetapad. Mostanában a szezámmaggal leszórt változat a menő.

2009. január 19., hétfő

Tejszínes sültkarfiol-krémleves


Nagyon szeretem a gasztronómiai témájú tévéműsorokat, főleg a külföldieket, mert sok érdekességgel lehet bennük találkozni.
Így kaptam fel a fejem a sültkarfiol-krémlevesre is, amely egy étterem-átalakítós műsorban került bemutatásra. Arra abszolút nem emlékszem, hogy mi volt benne, hogy csinálták, de maga az ötlet valahogy megragadt.
Volt itthon egy nagyon kis fej karfiol, amiből levest terveztem készíteni, mert a tegnapról megmaradt ebédet ettük ma is, ami azonban önmagában kevés lett volna. Eszembe jutott
megint a tévéműsorban szereplő leves, így rákerestem az interneten, és a talált receptet főztem meg.
Szerintem nagyon finom és nem utolsósorban elég könnyen és olcsón készíthető, különleges füstös ízt kap a hozzávalók megsütésétől. Aki nem szereti a karfiolt, annak is érdemes kipróbálnia, mert nem a megszokott karfiolízzel fog találkozni.Én most csak magában tálaltam tejszínnel megpettyezve, de lehetett volna bele pirított zsemlekockát tenni, vagy sajtos pirítóst ropogtatni hozzá.

Recept

Egy pici fej karfiol
Egy vöröshagyma
Két gerezd fokhagyma
Két közepes krumpli
Egy liter húsleves
Egy deci tejszín
Olívaolaj
Só, feketebors
Csipetnyi fűszerpaprika
Szerecsendió

A sütőt 170 fokra előmelegítem. Sütőpapírral kibélelek egy tepsit, és beleteszem a 2-3 evőkanál olívaolajban megforgatott karfiolrózsákat, a félbevágott hagymát és a héjában hagyott fokhagymát, majd puhulásig sütöm őket, ez kb. fél óra. Nem kell aggódni ha megbarnulnak, ez adja majd a leves színét.
A sült zöldséget lábosba teszem, hozzáadom a két krumplit felkockázva, felöntöm a levessel és addig főzöm, amíg a krumpli vajpuha nem lesz. Közben ízesítem a fűszerekkel. Ha a krumpli megfőtt, a zöldségeket kihalászom a léből és botmixerrel pépesítem, majd a pépet a lébe öntöm. Jól elkeverem, felforralom, hozzáöntöm a tejszínt és még egy-két perc alatt összeforralom. Azt nem mondanám, hogy fotogén, de tényleg nagyon finom.

2009. január 18., vasárnap

Ricottakrémes répatorta



Megsütöttem életem első répatortáját. A gondolat már régóta motoszkált bennem, de valahogy sosem jutottam el az ötlet megvalósításáig, eddig. Tegnap azonban bevillant, és mivel minden volt hozzá itthon, végre belefogtam. A receptet az interneten találtam, mert a szakácskönyveimben csak olyanok voltak amelyekben óriási mennyiségek szerepeltek, én meg nem akartam nyolcszemélyes tortát sütni, csak egy keveset, hátha nem ízlik.
Hát a végeredmény isteni lett, anyukámnak is nagyon ízlett, könnyű, fűszeres, biztos fogom még készíteni. A tésztát ízesebbre csináltam, mint az alapreceptben leírt sütemény és a tetejére egy ricottás krém került, ami nagyon jól illett hozzá.

Recept

A tésztához
3 tojás
10 dkg cukor
10 dkg pörkölt darált mogyoró
12 dkg reszelt sárgarépa
1 vaníliás cukor
fél citrom reszelt héja és leve
2 cm-es gyömbérdarab reszelve
egy mokkáskanál fahéj

A krémhez
25 dkg ricotta
5 dkg vaj
2-3 evőkanál cukor
fél citrom leve

A tésztához a tojásokat kettéválasztom. A tojások sárgáját jól kikeverem a cukorral, vaníliás cukorral, belereszelem a gyömbért, hozzáadom a fahéjat. A mogyorót és a sárgarépát is hozzákeverem. ( A répát érdemes nagylyukú reszelőn reszelni, mert azt olvastam, hogy nagyon apróra reszelve túl sok levet enged, és a répareszelék ilyen formában elnehezíti a tésztát.) A tojásfehérjéből habot verek, és könnyedén beleforgatom a répás masszába. Kivajazott tortaformába öntöm és előmelegített 180 fokos sütőben kb. 35 perc alatt megsütöm. A kész tortát a formában kihűtöm.
A ricottából, a puha vajból a cukorral és a citromlével krémet készítek és megkenem vele a torta tetejét. Egy éjszakán át a hűtőben tartottam és másnap tálaltam ebéd után, kávé mellé.

2009. január 16., péntek

Kókusztejes csirke


Ebédhez csirkemellet vettem le a fagyasztóból. Gondoltam, currypasztával és kókusztejjel készítem el, csak éppen currypaszta nem volt itthon. Azért nem tettem le eredeti szándékomról, és egy currypasztához hasonló – bár nem autentikus - fűszeres krémet készítettem az itthon talált, az étel jellegébe illő hozzávalókból. A végeredmény ízében meglepően hasonló, állagában azonban teljesen más, mint a boltban kapható, sokkal frissebb és talán zamatosabb is, annak ellenére, hogy bizonyos alapanyagok nem kerültek bele. Szerintem többször fogom én magam készíteni, annál is inkább, hogy csak bele kell dobálni a hozzávalókat a robotgépbe és már kész is a friss, csípős illatú currykrém.
A csirkés kókusztejes szafthoz sárgarépát adtam és belekevertem egy zacskó búzalisztes kínai lapos tésztát, amely jól beitta a fűszeres lét.

Recept

A currykrémhez


5 cm-es gyömbérdarab
egy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
egy negyed piros kaliforniai paprika
egy teáskanál erőspaprika krém
fél mokkáskanál frissen őrölt feketebors
fél mokkáskanál frissen őrölt római kömény
fél mokkáskanál őrölt koriander

egy zöldcitrom reszelt héja
egy teáskanál chiliolaj

Az ételhez

Egy csirkemell
Egy kisebb sárgarépa
Egy doboz kókusztej
Egy csomag kínai lapos tészta (500 gramm)
Fél zöldcitrom leve
Olaj

A currykrém hozzávalóit aprítógépbe teszem, és homogén állagúvá keverem. Olyan sűrű lesz kb. mint a padlizsánkrém.
A csirkemellet és a sárgarépát vékony csíkokra vágom.
A wokban olajat hevítek. Amikor már jó forró, beleöntöm a currykrémet és fél percig kevergetve sütöm. Ekkor hozzáadom a csirkecsíkokat és fehéredésig pirítom a fűszeres masszában. Ekkor hozzáadom a sárgarépát, keverek rajta párat és felöntöm a kókusztejjel. Pár percig forralom, de viszonylag hígan hagyom, hogy a tészta minél több fűszeres lét szívjon magába. Közben kifőzöm a tésztát, majd jól lecsepegtetve beleforgatom a kókusztejes csirkébe. Pár perc alatt összemelegítem, reszelek rá még zöldcitrom héjat és tálalom. A tányéron meg lehet locsolni még zöldcitrom lével, ha valaki savanykásabban szereti.

2009. január 14., szerda

Gasztrokaland: ismerkedés a struccal


Tegnap érdekes gasztrokalandban volt részünk: a szomszédunk jóvoltából rendelkezésre álló strucchús felét készítettem el ebédre.
Maga a hús ránézésre, tapintásra a marhahúshoz hasonlít, olyannyira, hogy össze is lehetne vele téveszteni. Állítólag igen egészséges, jellemzőiről többet akár
itt lehet olvasni, de számos magyar nyelvű link található a gugli segítségével is.
Egyik kedves olvasóm, Acrolajos szerint – remélem nem haragszik, ha megszólítom – a mája felér a libamájjal, sőt, még a strucc-pacal is fogyasztható. (A májra azért én is kíváncsi lennék.)

Mivel a marhához hasonlít, úgy is készítettem el, ahogy a marhahúst szoktam: zöldfűszerekkel és fehér zöldségekkel megpároltam, fűszerként rozmaringot, kakukkfüvet, hagymát, feketeborsot, kapribogyót, mustárt, citromot használtam. Szerintem az általam eddig közzétett
marhahúsos receptek bármelyike elkészíthető struccból is. Azt azért nem mondom, hogy pikk-pakk vajpuha lett, elég hosszú ideig pároltam, de végül sikerült megfelelően mgpuhítani a párolólé minél többszöri elfőzésével.
Köretként tejszínes krumplit tálaltam mellé.
Mindketten nagyon ízletesnek találtuk, kár, hogy áruházakban /piacon /hentesnél nem lehet összefutni vele.

2009. január 11., vasárnap

Vadas nyelvtokány


Korábban már említettem, hogy Attila nagyon szereti a főtt nyelvet. Ezzel csak az a probléma, hogy nem mindig lehet hozzájutni, főleg akkor nem, amikor kedvet kap hozzá, ezért ha van, inkább többet veszek és lefagyasztom.
Most is volt egy adag, amit a szokásos módon megfőztem, aztán pedig Attila nekem szegezte a kérdést: nem lehetne-e belőle valamilyen komolyabb ételt készíteni. Mondtam, hogy éppenséggel lehet, így született meg a vadas nyelvtokány. Szombat este csináltam meg vasárnap ebédre, de már este elfogyott több mint a fele, úgyhogy nagy sikere volt.
Én meg jól elvoltam egy parmezános pestós penne és hagymás paradicsomsaláta társaságában.

Recept

3 db főtt sertésnyelv (nem füstölt!)
egy fej hagyma
egy sárgarépa
egy fehérrépa
egy evőkanál kapribogyó
2 dl tejföl
egy evőkanál liszt
egy evőkanál mustár
kakukkfű
rozmaring
3-4 szem borókabogyó
egy babérlevél
kb. 5 dl főzőlé
citrom
cukor, só
olaj

A nyelvet az
itt leírt módon megfőzöm, megtisztítom és csíkokra vágom. Kevés olajon egy evőkanál cukrot karamellizálok, megfonnyasztom benne a hagymát. Rádobom a kisebb darabokra vágott répaféléket, a kapribogyót és 4-5 percig sütögetem. Beledobom a borókabogyót, babérlevelet, ízesítem sóval, rozmaringgal és kakukkfűvel, hozzáadom a nyelvcsíkokat és felöntöm a főzőlével. Addig párolom, amíg a zöldségek meg nem puhulnak. Ekkor tejfölös liszttel behabarom és a mustárral, pár csepp citromlével és reszelt citromhéjjal teszem pikánsabbá.
Most tésztával tálaltam, de zsemlegombóc, knédli egyaránt illik hozzá.

2009. január 9., péntek

Szalagos fánk




Az ünnepi trakták után mindenki könnyebb és nem utolsó sorban pénztárca-kímélő ételekre vágyik. Nálunk sincs ez másképp, mostanában több az egytálétel, tészta, vagy leves és utána másodikként valamilyen sütemény.
Tegnap például tojásleves volt jó köménymagosan, amely mostanában a kedvencem, másodiknak pedig szalagos fánk.
A fánkot mindig F. Nagy Angéla receptje alapján készítem, amely egy gyorsított változat, mégis ugyanolyan finom, mint az eredeti.
Az adott mennyiségből 20 darab fánkot sütöttem most, jelenleg két kicsike árválkodik már csak a tányéron.
Hozzá anyukám alig cukros sárgabaracklekvárját ettük, az üvegnek már csak az alján van egy kevés…


Recept

50 dkg liszt (fele rétes, fele sima)
3 tojássárga
egy evőkanál rum
egy evőkanál porcukor
egy citrom leve és reszelt héja
egy evőkanál porcukor
egy csomag vaníliáscukor
3 dkg élesztő (vagy fél csomag szárított)
kb. egy bögre langyos tej
5 dkg vaj felolvasztva
csipet só

Az élesztőt fél bögre langyos, cukros tejben megfuttatom, majd a többi hozzávalóval közepesen kemény kelt tésztává dolgozom. Az olvasztott vajat legutoljára dagasztom bele a tésztába. Ha szárított élesztőt használok, azt nem kell megfuttatni, egyenesen a lisztbe szoktam keverni. Lisztezett felületen ujjnyi vastagra nyújtom és pohárral kiszaggatom, majd tiszta konyharuhával letakarva egy-másfél órát hagyom kelni. Utána annyi olajat forrósítok, hogy a fánkok derekáig érjen, és ebben sütöm ki úgy, hogy a tetejüket – melynek közepét ujjal benyomtam- kis lángon fedő alatt, az aljukat pedig fedő nélkül, nagy fokozaton sütöm. Papíron lecsepegtetem és baracklekvárral tálalom.

2009. január 7., szerda

Jennifer csokitortája


A karácsonyi sütögetéshez vettem egy jó adag étcsokit, de most valahogy nem sikerült elhasználni, a süteményekbe, tortákba nem igazán került belőle.
Pár napja állítottuk be a konyha-étkezőbe az egyik könyvespolcot, amelyre csak a szakácskönyveimet raktuk, melyek így végre méltó helyre kerültek. (Nem is maradt jóformán semmi hely a polcon…).Ahogy a könyveket rakosgattam, kezembe került a Két Duci Hölgy című darab, mely a tévésorozatban látott recepteket tartalmazza.
Ebből származik a következő torta receptje, mely Jennifer Paterson nevéhez fűződik. Ő a szemüveges öreg hölgy, aki a forgatás óta már elhunyt, számomra ő volt a szimpatikusabb, az általa készített ételek is közelebb álltak hozzám.
Ez a csokitorta valójában nem is igazi torta, hanem egy sűrű krémszerűség, amelyet nem is sütni, hanem inkább gőzölni kell. Mindenesetre brutális, csokoládéfüggőknek kötelező darab, bár szerintem a cukor mennyiségét nyugodtan meg lehet felezni, mert így kicsit édes.

Recept

22.5 dkg étcsokoládé (nálam 60%-os)
22.5 dkg puha vaj
28 dkg kristálycukor
5 tojás

A csokit széttördelve tálba teszem és gőz felett felolvasztom. Ha ez megvan, a puha vajat kis darabokban hozzákeverem a már langyos csokoládéhoz, és a cukrot is hozzáadom, jól elkeverem.
Az egész tojásokat robotgéppel nagyon habosra keverem, ez akkor sikerül igazán, ha a tojás jól le van hűtve. A habos tojást a csokoládés masszába forgatom.
Kivajazok egy 22 centis kapcsos tortaformát, ezt beleállítom egy tepsibe. A masszát a formába kanalazom, a tepsibe pedig annyi vizet töltök, hogy a forma derekáig érjen. Előmelegített sütőben 170 fokon „sütöm” egy órán át, majd hagyom teljesen kihűlni. Ezután egy éjszakára hűtőbe teszem. Csak másnap fogyasztható, Jennifer Paterson óva int attól, hogy melegen megkóstoljuk. Tejszínhabbal, fagyival tálalható.

2009. január 5., hétfő

300. - Gombás töltött csirkecomb


Tegnap töltött csirkecomb volt ebédre krumplipürével. Ebben nincs is semmi érdekes, mert sok családban ez teljesen megszokott vasárnapi ebéd, csakhogy én még sosem csináltam ilyet. Valószínűleg a menzai töltött csirkék miatt sosem volt kedvem nekifogni, mert nem szerettem igazán, de most valahogy mégis eszembe jutott, hogy meg kellene vele próbálkozni.
A töltelékbe gomba, hagyma és némi bacon került fűszerekkel, meg házi kenyérrel. A combok töltését Attilára bíztam, aki derekasan helytállt és minden zokszó nélkül kanalazgatta a masszát a csirke bőre alá. Ettől én biztos bestresszeltem volna.
A végeredmény igen jó lett, mindketten megállapítottuk, hogy a csirkecomb megtöltve egyrészt kiadósabb, másrészt meg finomabb, mint natúr sütve, úgyhogy biztosan készítjük még.
A leírt adag négy nagyétkű számára elegendő, de nem baj, ha nem fogy el mert hidegen is finom.

Recept

8 egész csirkecomb
20 dkg gomba
egy fej hagyma
10 dkg húsos bacon
3-4 szelet egynapos kenyér
egy tojás
rozmaring
majoranna
frissen őrölt feketebors
1 dl ajvár
1 dl száraz fehérbor
olaj
pár szelet vaj


A töltelékhez a kenyeret kevés vízbe áztatom, ne ázzon szét teljesen, de azért puhuljon meg.
A szalonnát felaprítom, a hagymát is igen apróra vágom, a gombát apróra szeletelem.
Nagyon kevés olajon megpirítom a bacont (ha a szalonna zsíros, nem is kell olaj) és megfonnyasztom rajta a szalonnát. Ha ez megtörtént, rádobom a gombát és puhulásig sütögetem, levét elforralva zsírjára sütöm. Közben rozmaringgal, majorannával, sóval és borssal ízesítem. A gombás keveréket langyosra hűtöm. A kenyérből alaposan kinyomkodom a vizet, hozzáadom a gombát és egy nyers tojással összedolgozom. Ha túl lágy a töltelék, egy-két evőkanál zsemlemorzsával lehet sűríteni, és lehet beletenni egy csokor petrezselymet is apróra vágva, csak ez most nem volt kéznél.
A combokat megsózom, fellazítom a bőrüket, vigyázva, hogy el ne szakadjon, és a bőr alá töltöm kiskanállal a gombás masszát. Nem töltöm túl keményre, nehogy kirepedjen. A combokat kiolajozott tepsibe fektetem, megszórom rozmaringgal és majorannával és megkenem olajjal elkevert ajvárral. Mindegyik tetejére teszek egy kis darab vajat, aláöntöm a bort, és előmelegített 180 fokos sütőben kb. egy óra alatt ropogós pirosra sütöm.

2009. január 3., szombat

Túrós-mákos sütemény



Mostanra elfogytak a karácsonyi aprósütemények, kekszek, sőt még a boltban vett csokik is, sütnöm kellett valamit a jelentkező édesség-inger csillapítására.
Volt itthon egy adag sürgősen elhasználandó túró, így ez a hozzávaló adott volt, ehhez gondoltam, hogy mákot társítok, mivel az ünnepek alatt mákos süteményt nem ettünk, így megkívántam.
A sütemény receptjére a neten bukkantam rá, de a töltelék összetételén az itthon levő mennyiségek miatt változtatnom kellett.
A végeredmény nekem nagyon ízlett, a mákos tölteléket jól könnyíti a túró, nem is gondoltam, hogy ennyire összeillenek. Reggelire, vagy délutáni tea/kávé mellé jól esik belőle egy szelet.

Recept

25 dkg liszt
12 dkg vaj
1 tojás
1 dl tejföl
1 evőkanál porcukor
fél sütőpor
csipet só
35 dkg túró
20 dkg darált mák
egy marék aranymazsola
2 kiskanál vaníliakivonat
1 dl tejföl
2 tojás
20 dkg cukor
fél citrom leve és reszelt héja
egy narancs reszelt héja
tej a megkenéshez

A lisztből a vajjal, egy tojással, tejföllel, cukorral, csipet sóval és a sütőporral tésztát gyúrok, majd további felhasználásig a hűtőben pihentetem kb. egy órát.
A töltelékhez az áttört túrót kikeverem a tejföllel, tojásokkal és a cukorral, hozzáadom a citromlét és a citrom-meg narancshéjat, belekeverem a mákot, a vaníliakivonatot és a mazsolát.
A sütőt 180 fokra előmelegítem. A tésztát 1/3-2/3 arányban kettévágom, a nagyobbik részt kinyújtom és kibélelek vele egy tortaformát, úgy, hogy oldalt egy kis tésztaperemet is kialakítok. Rákenem a tölteléket, beborítom a másik tésztalappal, ezt rá is nyomkodom. Megkenem tejjel és megszurkálom a tetejét. Tíz percig sütöm 180 fokon, majd kb. 160 fokon fejezem be a sütést, ez még kb. 30-35 percet vesz igénybe.

2009. január 1., csütörtök

Szilveszter 2008




Újév napján gyönyörű havas táj látványára ébredtünk. A szilveszter nyugodalmasan telt, kis családi körben. Anyukám itt volt nálunk, jókat ettünk, babáztunk, volt egy kis hangulatos tábortűz forralt borral a szomszédban Robiéknál, néztük egy kicsit a katasztrofális szilveszeri műsort (én csak a Magyar Dal Napjáról készített egy órás összeállítást tartottam fogyaszthatónak), éjfélkor koccintottunk, egy órakor pedig már mindenki az igazak álmát aludta.
Ami a vacsorát illeti, hideg fűszeres malacsült volt franciasalátával és
hagymás babsalátával, sütöttem pogácsát, újév napjára pedig lencsét főztem füstölt sonkával, legyünk már végre gazdagok.
Most a malacsült receptje kövekezik, amit nálunk mindenki inkább hidegen szeret, mert melegen túl tömény.

Recept

Egy két kilós malaccomb
Két fej hagyma
Egy fej fokhagyma
1 dl ajvar
1 dl olaj
köménymag
római kömény
egy chilipaprika
feketebors
kakukkfű
rozmaring

3 dl sör

A húsdarabot jól besózom. Az ajvarból az olajjal és a fűszerekkel egy keveréket készítek, amellyel a sütés során kenegetem majd a húst. Az arányok a következők voltak: egy rész köménymag, egy rész római kömény, fél rész frissen durvára darált feketebors, fél rész szárított kakukkfű, egy ág rozmaring.
A besózott húst kevés fűszeres olajjal bedörzsölöm, és a gázon zsiradék nélkül minden oldalán körbesütöm, hogy kérget kapjon. Ezután a tepsibe teszek két fej megtisztított hagymát negyedekbe vágva, és egy keresztben elvágott héjas fokhagymafejet. Öntök alá 3 dl vizet, lefedem fóliával, és a húst előmelegített 180 fokos sütőben puhára sütöm, kb. két óra alatt. Ezután a fóliát lebontom, a hőfokot kb. 220 fokra emelem és a húst a sörrel locsolgatva vajpuhára sütöm. Ilyenkor nem hagyom magára, folyamatosan ellenőrzöm, nehogy leégjen.
A húst a salátákkal és friss kenyérrel szobahőmérsékletűre hűtve szoktuk enni.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails