Mit készítsek birsalmából? II. - Káposztás birsalmás dagadó

Folytatva a birsalmás ételek sorát, most egy igazi masszív, a férfiak minden igényét kielégítő étel következik, amely a már korábban leírt káposztás tepsis csülök egy változata.
Van benne dagadó, sütnivaló kolbász, füstölt szalonna, úgyhogy diétázóknak nem ajánlom, de érdemes érte szünetet tartani a diétában, mert nagyon finom.
Ipari mennyiséget készítettem belőle, négyen voltunk rá, de gyakorlatilag egy adag maradt belőle ebéd után. Zsófival is megkóstoltattam a savanyú káposztát, és legnagyobb meglepetésemre ízlett neki, ami nagy szerencse, mert a káposzta kitűnő vitaminforrás a gyümölcsben-zöldségben szegény téli napokon.


Recept

80 dkg nem túl zsíros dagadó
1.5-2 kg savanyú káposzta
egy szál sütnivaló kolbász
15 dkg füstölt húsos szalonna
2 birsalma
4-5 darab kisméretű vöröshagyma
fél fej fokhagyma
egész köménymag
rozmaring, só
kevés paprikakrém (nem csípős)
két evőkanál olaj

A dagadót annyi darabra vágom, ahány személyre az ételt készítem. Minden darabot bedörzsölök sóval, köménnyel, rozmaringgal és paprikakrémmel. Egy tepsit kikenek az olajjal, belefektetem a fűszerezett húst, és nagy lángon – a tűzhelyen – minden oldalán elősütöm a darabokat. Közben a sütőt 170 fokra előmelegítem. Ha az elősütés kész, a tepsibe teszem a fél fej fokhagymát – a fejet keresztben szoktam elvágni - , a hús alá öntök egy kevés vizet, letakarom alufóliával és puhára párolom kb. egy óra alatt. Amíg a hús puhul, a szükség szerint kimosott savanyú káposztát kicsit megpárolom.
A birsalmát meghámozom, kicsumázom és darabokra vágom, a hagymákat megtisztítom, negyedelem, a szalonnát csíkokra vágom. Ha a dagadó puha, kiveszem a tepsiből, és a helyére teszem a savanyú káposztát. Rászórom a hagymát, a birset és a szalonnát, valamint egy kevés sót, és kicsit össze is forgatom, hogy a húsból kisült szaft mindenhol érje a hozzávalókat. Öntök alá egy pohár vizet, majd a káposztára fektetem a dagadódarabokat és a tepsi közepére a jól megszurkált sütnivaló kolbászt. A tepsit 200 fokra előmelegített sütőbe tolom, és addig sütöm az ételt, amíg a kolbász és a hús pirosra nem sül. Friss kenyérrel és tejföllel tálalom.

Együnk céklát!

A cékla ezév elejétől az életünk részévé vált, mindennap találkozunk vele, „reggeli formájában”. Ez azért van, mert eldöntöttük, hogy többet fogunk tenni az egészségünkért, ennek pedig első megnyilvánulása a reggeli turmix (köszönet anyukámnak az üvegpoharas turmixgépért). Minden reggel bedobok a turmixba egy apró fej hámozott nyers céklát, egy kicsi negyedelt almát, és egy azonos méretű hámozott narancsot héj nélkül, majd ezeket megküldöm fél liter vízzel, jól összeturmixolom, cél egy egynemű, ciklámen színű ital kinyerése. A végeredményt kettéosztom, és feltálalom reggeli formájában. Olyannyira megszoktuk, hogy ha véletlenül elfelejteném megcsinálni, hiányozna. (Eddig ilyen még nem volt, maximum csak későbbre tolódott a művelet). Másik változata, ha a narancs helyett egy él sárgarépát teszek bele, ekkor több vizet adok hozzá.
Ez a kis lötty igen jó vitaminforrás így télvíz idején, ráadásul nem is kerül sokba.
A cékla sok káliumot tartalmaz, ezáltal hozzájárul az állóképesség fokozásához, gazdag kalciumban, vasban, foszforban és nátriumban, és az antioxidáns tulajdonságú A-,B- és C-vitaminban. Folsavat tartalmaz, vérképző, vér-és májtisztító hatású, főleg ha a nyersen kipréselt levét fogyasztja az ember.
Ennyi jó tulajdonsága alapján mindenki meggyőződhetett arról, hogy céklát enni kell, már csak az a kérdés, hogyan. Legyen most a válasz erre egy nyers oroszos céklasaláta, amely szárnyasokhoz és halhoz passzol leginkább. Ajánlom Boros Beatrix nevű kedves olvasómnak, aki nagyon szereti a céklát.

Recept

Fél kilónyi cékla
Egy csokor kapor
2 deci tejföl
őrölt kömény
só
3-4 evőkanál reszelt torma

A céklát nyersen meghámozom és káposztareszelőn lereszelem. Sózom, megszórom őrölt köménnyel, és hozzákeverem a reszelt tormát meg a tejfölt. Lehet gazdagítani reszelt almával és sárgarépával is.
Hidegen, jól behűtve tálalom, a képen rántott hal társaságában látható.

Megragadom az alkalmat, és minden Zsuzsa, Zsuzsanna nevű gasztrobloggerinának és olvasónak boldog névnapot kívánok!

Körözött

Nálunk a körözött kissé eltérően készül, mint általában, ugyanis én csak juhtúróból csinálom, mert a tehéntúró vizes, szemcsés állagát nem igazán szeretem. Eltérés továbbá, hogy egy doboz krémsajttal meg sörrel szoktam lazítani, azonban ha folyékony kenyér nincs a háznál, megteszi egy evőkanál tejföl is. Most is így történt.
Ami elmaradhatatlan kiegészítője, az a friss, ropogós kenyér vagy kifli, meg a paprika, ez lehet édes vagy hegyes erős is.
Nagyon gyorsan elkészül – bár nem árt, ha az ízeket hagyjuk összeérni - , ezért gyorsan összedobható vacsora és vendégváráshoz is kiváló, főleg sör mellé.

Recept

20 dkg juhtúró
egy doboz krémsajt (Philadelphia)
egy fej lilahagyma
egy csapott evőkanál darált paprika
kevés mustár
köménymag vagy őrölt kömény
egy-két evőkanál világos sör vagy tejföl
díszítésnek újhagyma zöldje

A hagymát apróra összevágom. A hozzávalókat tálba teszem és egynemű masszává keverem. Az újhagyma zöldjét vékony karikákra vágom és belekeverem a körözöttbe, hogy színesebbé tegyem. Só nem kell bele. Legalább egy órát a hűtőben érlelem, majd friss kenyérrel, zöldpaprikával, paradicsommal tálalom. Néha paprikába töltve hűtöm, majd vékonyabb szeletekre vágva kínálom.

Fokhagymás harcsa roston

A harcsát általában paprikásnak készítem, mivel ez Attila egyik kedvenc étele. Ennek a halnak tömör, szinte teljesen szálkamentes, zsíros húsa van, ezért mindig a kevésbé termetes állatokat keresem a halasnál, mert ezek kevésbé zsírosak.
Rántva, sörtésztában mi nem igazán kedveljük, egyrészt nem jön ki annyira az íze, másrészt ebben a formában számunkra túl tömény.
Alternatív felhasználási módja a grillen történő sütés, talán így élvezhető leginkább a hal saját íze, és a felesleges zsiradék is kisül belőle, anélkül, hogy kiszáradna.
Szerintem nagyon passzol hozzá a fokhagyma, így ez mindig kerül a pácba, és jól illik hozzá a magyaros fűszerezés, ezért kevés pirospaprikát is szoktam tenni a fokhagymás olajba.
Mindig egész filét veszek, ennek a felső, vastagabb részét használom roston sütéshez, vagy olyan ételhez, ahol mártás nélkül, egészben kerül felhasználásra a harcsa, az elvékonyodó filé alsó része meg mehet halpaprikásba.
Hal grillezéshez mindig halrácsot használok, így elkerülhető az , hogy forgatásnál széttörik, darabokra hullik a halhús, és könnyebb megfordítani is, mint lapáttal.
Elkészíthető afrikai harcsából is, mi ezért nem rajongunk.


Recept

60-70 dkg szürkeharcsa-filé (a felső, vastagabb rész)
2 gerezd fokhagyma
őrölt kömény
fűszerpaprika
só, olaj
a tálaláshoz igény szerint citromszelet vagy zúzott fokhagyma

A halfilét annyi darabra vágom, ahány személyre készítem. Az olajat tálba öntöm, elkeverem a zúzott fokhagymával, fűszerpaprikával, köménnyel. A szeleteket besózom, beleforgatom a fűszeres pácba, és pár órára félreteszem, hogy összeérjenek az ízek.
Faszenes grillen megfelelő parazsat állítok elő, a haldarabokat halrácsba fektetem és aranybarnára sütöm, ügyelve, hogy ne száradjon ki.
Sok salátával, vajas- petrezselymes újkrumplival tálalom, adok mellé még citromgerezdeket, zúzott fokhagymát, hogy ki-ki tovább fűszerezhesse az adagját. Kapros-fokhagymás tejföl sem rontja el.

Babgulyás

Még a héten azt terveztük, hogy ha jó idő lesz a hétvégén, bográcsozunk egyet. Az idő ugyan jó volt, viszont én úgy megfáztam, hogy kinti program szóba se jöhetett. Szó szerint ugatok, mint egy kutya, úgy köhögök.

A babgulyást ezért a tűzhelyen főztem meg. Így is jó lett persze, de a szabadtűzi főzés által keletkező aromákat nem lehet rekonstruálni beltérben.

Természetesen Attila kérte a babgulyást, én inkább a füstölt csülkös bablevest kedvelem, de ez is ízlett, bár én kicsit hiányoltam a savanykás ízeket, ezért kiskanállal tejfölt ettem mellé (!) . Olyan laktató, hogy nem kell utána második fogás, úgysem bírtunk volna enni belőle.

Recept

50 dkg marhalábszár
50 dkg tarkabab
2-3 sárgarépa
1-2 fehérrépa
egy darabka zeller
egy nagyobb szem krumpli
2 fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
egy hegyes erős zöldpaprika
szalonna
köménymag
babérlevél
szemes fekete bors
pirospaprika

A babot a főzés előtti este beáztatom. Másnap azzal kezdek, hogy a szalonnát kiolvasztom, rádobom a felaprított hagymát, köménymagot és ezen az alapon a hegyes erős paprika és pirospaprika hozzáadásával pörköltet készítek a húsból. Amikor már majdnem puha, hozzáadom az áztatóvízből kivett, leöblített babot, a felkarikázott zöldségféléket, a fokhagymát és fűszereket, felöntöm vízzel, vagy, ha van otthon füstölt hús-főzőlé, azt használom. Az ételt ezután nem túl nagy lángon készre főzöm. Lehetne bele csipetkét vagy nokedlit szaggatni, de én ezt most nem tettem. Friss puha kenyérrel tálaltam.

Van, aki a babot külön főzi meg és ezután keveri össze a pörkölttel, de szerintem jobb, ha a hússal együtt puhul, mások nem tesznek bele leveszöldséget, számomra azonban így túl egysíkú lenne. Mi úgy szeretjük, ha kevesebb a leve, de sok a sűrűje.

Őzpörkölt gombával

A pénteki „Mit ennél a hétvégén?” kérdésemre a válasz az volt, hogy valami vadat, így ma özpörköltet készítettem gombával.

Körülbelül másfél éve határoztuk el, hogy rendszeresen fogunk vadhúst (v)enni, hogy változatosabban táplálkozzunk. Na persze ez csak fagyasztott állapotban érhető el, illetve ha valamilyen isteni csoda eredményeként egy kedves ismerős megajándékoz vele. Nem olcsó mulatság, de azért egyáltalán nem megfizethetetlen, és összehasonlíthatatlanul finomabb, mint bármilyen tőkehús. Aki még nem evett, azt tudnám mondani, hogy az íze egy jó marhahúséra emlékeztet, egy kis májas beütésű felhanggal.

Volt már a tányéron vaddisznó, szarvas, őz, inkább ez utóbbi kettőt szeretjük. Tavaly karácsonykor is vadételt készítettem, szerintem ez egy keletkező hagyomány kezdete volt, mert idén is ezt tervezem, őzgerinc felhasználásával. Az előző mondat javítva úgy hangzik, hogy már második éve készítek vadat karácsonyra, idén ez lesz a harmadik alkalom. A javításra azért került sor, mert Attila elolvasván a bejegyzést, kikérte magának a tévedésemet és közölte, hogy most azonnal javítsam ki.

A most leírásra kerülő ételt általában nyáron, bográcsban szoktuk készíteni, de sajnos most maradt a tűzhely, mert az időjárás nem volt elég kegyes hozzánk.

Recept

1 kg pörköltnek való őzhús (lábszár, lapocka, comb)
2 fej hagyma
1 zöldpaprika
1 paradicsom
olaj/szalonnazsír
egész köménymag
pirospaprika
egy kis babérlevél
egy gerezd fokhagyma
4-5 szem megtört borókabogyó
30 dkg gomba (jobb ha erdei, de most csak „mezei” volt)
2 dl száraz vörösbor

Pörköltalapot készítek – elvégre pörköltről van szó - : olajon vagy zsíron megfonnyasztom a felaprított hagymát és zöldpaprikát a köménymaggal és a borókával. Ha már üveges, megszórom pirospaprikával, sózom, felöntöm kb. két deci vízzel, amit erős tűzön elforralok róla, hogy a hagyma kicsit pépes állagúvá váljon. Ekkor beledobom a kisebb darabokra vágott őzhúst, fehéredésig pirítom, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi szűken ellepi, hozzáadom a felkockázott paradicsomot, utánasózom és lassú tűzön elkezdem párolni, fedő alatt. A szaft mennyiségét folyamatosan figyelem, ha kell, vízzel pótolom. Amikor a hús félig már megpuhult, beleteszem a feldarabolt gombát és készre főzöm. Nálam általában a szaft majdnem eltűnik, mire megpuhul, ilyenkor jön a vörösbor bele. Összeforralom, a szaftot tetszés szerinti sűrűségűre beállítva, majd köményes-sós vízben főtt krumplival, vagy egyszerűen friss kenyérrel és savanyúsággal tálalom. Jól esik mellé egy-két pohár száraz vörösbor.

A háziasszony kálváriája: csülök pékné módra

A mai nap jól kezdődött: mi a korán kelők fél tízkor keltünk. Ilyenkor már ébredésnél tiszta ideg szoktam lenni, mert mindig úgy érzem, elment a napom. Ez meghatározta a további események menetét is.

Tegnap vettem két szép csontozott csülköt, ebből adódóan eleve elrendeltetett, hogy csülök lesz pékné módra. Ekkor még nem sejtettem, milyen kínlódásnak nézek elébe. (Hozzá kell tennem, hogy így még nem jártam ezzel az étellel.)

A csülök az istennek nem akart megpirulni, ropogósra sülni, utána az egész tűzhelyt -biztos büntetésből-véletlenül leöntöttem kb. egy liter húslevessel, úszott is a konyha, de 15 perc alatt sikerült rendet tennem. Utána a krumpli sem akart megsülni rendesen. Már a csülöknél felment az agyvizem, de végül kedvesem mentőötletét alkalmazva sikerült elkészíteni az ebédet megfelelő minőségben.

Mindenesetre ezzel a sütővel többé ilyet nem csinálok.

Recept

2 szép csontozott csülök (bőrös)
3 gerezd fokhagyma
5-6 szem feketebors
egy ágacska rozmaring
köménymag
só
kis darab szalonna
1-2 dl sör
1,5 kg krumpli
2 nagy vöröshagyma
2 nagy lilahagyma

A csülköket lábasba teszem, sóval, borssal, rozmaringgal, fokhagymával, köménnyel ízesített vízben – amennyi ellepi – puhára főzöm. Utána kiszedem, sózom, köménymaggal megszórom és forró sütőben piros-ropogósra sütöm, ha tudom, kenegetve sörbe mártott szalonnabőrkével. Mivel most ez nem ment, később leírom, hogy mivel orvosoltam a hibát.

Közben a krumplit meghámozom, kockákra vágom, a hagymákat megtisztítom, nyolcadokra szeletelem. Beteszem a tepsibe, amiben a csülök sült, felöntöm egy kevés csülök-főzőlével, lefóliázva majdnem puhára sütöm. Ekkor leveszem a fóliát és megpirítom, ekkor a tetejére teszem a csülköt is.( Elvileg együtt kellene sütni a krumplit a hússal, de tapasztalatom az, hogy le szokott égni.)

Miután a csülök bőre még mindig nem érte el a kívánt ropogósságot, mérgemben betettem egy serpenyőbe és kb öt perc alatt ropogósra sütöttem.

Mindig kívánkozik mellé valamilyen jóféle - házi – savanyúság.

Többször készítettem már előfőzés nélkül, de előfőzve sokkal puhább és ízesebb lesz a hús.

További csülök pékné receptek Ízbolygónál,Szindbádéknál,Mirelle-nél .

Sült császár

Be kell vallanom, hogy nem vagyok oda a zsírosabb húsrészekért, viszont a kedvesem igen, ezért aztán néha ezek is előfordulnak a konyhámban. Ha már választanom kell, akkor a csülköt eszem legszívesebben, az oldalast, dagadót, császárhúst inkább meghagyom neki, maximum zsíros kenyérként látom szívesen a szaftját, lilahagymával, jó csípős paprikával.

Ebből is látszik, hogy a mai receptet nem magamnak készítettem.

Recept

bőrös császárhús hosszú, vékony csíkokra vágva (néha lehet is ilyen formában kapni)

egész kömény

fokhagyma

hagyma

csípős paprikakrém

egy zöldpaprika

só, durvára tört bors

A köménymagot a fokhagymával, szemes borssal mozsárban megtöröm, belekeverem a paprikakrémet, elkeverem egy-két evőkanál olajjal. A húst besózom, megkenem a fűszerkrémmel, forró sütőben megkapatom mindkét oldalát, utána mellédobok pár félbevágott hagymát, egy nagyobb darabokra vágott zöldpaprikát és fólia alatt saját levében-zsírjában puhára párolom. (Lehet alá kevés vizet/sört/fehérbort is önteni, nem rontja el:)) Ha ezzel megvagyok, leveszem a fóliát és pirosra sütöm. Lehet melegen is tálalni, de párom szerint úgy jobb, ha a zsírjából kivéve hűtőben kifagyasztom. Nem kell mellé más csak friss kenyér, lilahagyma, csípős paprika, vagy valamilyen házi savanyúság.