Lencseleves hó végére

Jönnek a hidegebb idők, emiatt egyre többször eszünk levest (magunkhoz képest). Ez jó hír, mert egészséges, másrészt a lányom örül, hiszen nagyon szereti a leveseket. Most egy kevésbé egészséges, de finom, laktató és egyszerűen, kevés pénzből elkészíthető télies leves következik.

Lencselevest nem nagyon készítek, mert általában bablevest kíván mindenki, de ez a próbálkozás olyan jól sikerült, hogy többször fogom főzni. Lehet gazdagítani füstölt hússal, kolbásszal, és felöntéshez füstölt lé is jól hasznosítható.

Recept

50 dkg lencse

3-4 sárgarépa

2 fehérrépa

negyednyi zellergumó

egy nagyobb hagyma

2-3 gerezd fokhagyma

8 dkg füstölt szalonna

8-10 szem egész feketebors

egy csapott evőkanál pirospaprika

babérlevél

2 dl tejföl

1-2 evőkanál mustár

egy mokkáskanál reszelt ciromhéj

2-3 db bőrös virsli

A lencsét előző este beáztatom. A hagymát, fokhagymát, leveszöldséget megtisztítom, felkarikázom, illetve kisebb kockákra vágom. A szalonnát felkockázom, sütni kezdem. A zsírján üvegesre párolom a felaprított hagymát is, rádobom a zöldséget és 2-3 percig pirítom. Rászórom a paprikát, felöntöm 2,5-3 liter vízzel (füstölt hús levével), hozzáadom az áztatóvíztől lecsepegtetett lencsét, a borsot, babérlevelet, a megtisztított, egészben hagyott fokhagymagerezdeket, sózom és kis lángon addig főzöm, amíg minden meg nem puhul. Ekkor szűrőkanállal a lencse felét kevés lével kihalászom és turmixolom, majd a fazékba visszaöntöm, ezzel sűrítve a levest (aki hagyományosan szeretné, lisztes tejföllel sűrítsen). A tejfölt egy merőkanál meleg levesben elkeverem, hozzáadom a mustárt, citromhéjat és a fazékba öntöm. Ekkor megy bele a felkarikázott virsli is, amivel készre főzöm a levest. Kenyérrel tálalom, lehet tenni még rá a tányéron tejfölt.

Disznófejsajt házilag

Mostanában újra divatba jöttek az olcsó, korábban lenézett alapanyagok, mind a hazai, mind a külföldi csúcsgasztronómia használja újabban a belsőségeket- nemcsak májat - , ökörfarkat, pofahúsokat és hasonló alkatrészeket. Ezt nagyon helyesnek és követendőnek tartom, hiszen nem csak karajból meg csirkemellből áll a világ, olcsó húsrészekből is lehet kifogástalan ételt készíteni, csak tudni kell a módját.
Régóta ki akartuk próbálni a sertésfejből készült kocsonya- illetve disznósajtszerű készítményt, de most hétvégén jött el a megvalósítás ideje. A hentesnél beszereztük a fél disznófejet – amin Zsófi lányom jókat kacarászott – majd Attila nekiállt, én meg instrukciókat adtam a fűszerezéshez.
Én az ilyesmit általában nem eszem meg, a főtt sertéshúst ki nem állhatom, de Attila unszolására megkóstoltam a még meleg húst. Legnagyobb csodálkozásomra omlós, puha és a főtt marhahúshoz hasonló állagú volt, amit viszont imádok. Az is meglepő, hogy a látszólag csak csontból álló disznófejről mennyi színhúst lehet lefejteni.
Mivel az alapanyag is ízlett, megkóstoltam a végeredményt is: mit mondjak, minden bolti felvágottat kenterbe ver, az ára sokkal kedvezőbb, azzal fűszerezzük, amivel akarjuk, és még sorolhatnám. Biztos, hogy fogunk még készíteni hasonlót.

Recept

Egy fél disznófej
Egy sárgarépa
Egy fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
3 babérlevél
10-15 szem egész feketebors
só

A disznófejet mély fazékba teszem, rászórom a borsot, babérlevelet, felengedem annyi vízzel amennyi ellepi. Mellédobom az egészben hagyott répát és vöröshagymát, valamint 3 gerezd megtisztított fokhagymát és lassú tűzön addig főzöm, amíg a hús elkezd leválni a csontról. Ez kb. 2,5-3 óra.
A főtt húst a csontól még melegen leszedem, a bőrös részekkel együtt kisebb darabokra vágom. (A fület Attila megette) Egy félgömb alakú tálat folpackkal kibélelek úgy, hogy a peremén túllógjon. Beleszedem a fejhúst, ráöntök a főzőléből kb. egy merőkanálnyit, illetve annyit, amennyit a hús felszív, (ne legyen túl nedves, a lé csak kocsonyásító kötőanyagként szolgál) elegyengetem villával, ráhajtom a kilógó folpackot és hűtőben pár óra alatt kidermesztem mint a kocsonyát. Úgy tálalom, mint a disznósajtot.

Takarékon: tojásos nokedli

Mostanában kicsit visszahúzódtam, de jelentem, azért főzni is szoktam. Igaz, általában nagyon egyszerűeket Zsófi miatt – sok főzelék, natúr húsok -, vagy olyasmit, ami már fenn van a blogon. Igyekszem a maradékokat is hasznosítani, semmit sem kidobni, illetve takarékosan főzni, ez különösen hó végén jön jól. A blogban ezért létrehozok egy újabb címkét „takarékon” névvel, és ezzel fogom megjelölni a kevés pénztárcával is megvalósítható, vagy maradékok felhasználásával készülő ételeket.
Az első ilyen recept a biztosan mások által is jól ismert tojásos nokedli, vagy – mint ahogy azt nemrég olvastam egy blogban: „toji-noki”.
Ezt néha köretnek is készítem például paprikás csirkéhez, de önállóan is megállja a helyét a kötelező cukros-ecetes lében fürdő fejes salátával (enélkül nem is igen tudom megenni).Alapanyagai egy normális háztartásban megtalálhatók, gyorsan elkészíthető és nem is drága, nálunk pedig még a menzán sem tudják elrontani.
Most az én verzióm következik.

Recept

A nokedlihez

50 dkg liszt
2 tojás
5-6 dl víz (fele tej is lehet)
só

A rátéthez
4 tojás
1 dl tejföl
frissen őrölt bors
só
4 dkg vaj

A nokedlitésztát összekeverem. Akkor jó – szerintem - , ha a fakanálról lassan csöpög le, de nem túl kemény. Forrásban levő sós vízbe szaggatom, megvárom, amíg a galuskák feljönnek a tetejére, majd szitakanállal kiszedem, lecsepegtetem.
A rátéthez a tojásokat felverem, belekeverem a tejfölt, sózom, borsozom.
Egy tapadásmentes lábosban felolvasztom a vajat, rádobom a nokedlit, ráöntöm a tejfölös tojást, és pár perc alatt kevergetve összemelegítem. Ezalatt a tojás kicsit megkocsonyásodik, de nem keményedhet meg. Ezt a végső műveletet úgy is meg lehet csinálni, hogy a tűzálló tálba terített nokedlira rá kell önteni a tojásos keveréket és 180 fokra előmelegített sütőben kell befejezni az ételt. Ilyenkor résen kell lenni, nehogy túlsüljön a tojás és rántottás nokedli legyen a vége. Frissen jó igazán, cukros-ecetes fejes salátával.