VKF! XXXIV. - Kínai ötfűszeres sertéssült

A Duende által kiírt vágykeltő VKF-re nem egy szokványos romantikus vacsoraétellel készültem, de bátran állítom, hogy a felhasznált fűszerek és a keleties ízvilág miatt ennek a sültnek is helye van Aphrodité asztalánál.
Ez a kínai fűszerekkel készített sült már régóta mozgatja a fantáziámat, de most jutottam el oda, hogy el is készítsem. Kicsit idegenkedtem az ötfűszer-keverék ízvilágától, valahogy féltem attól, hogy a csillagánizs medvecukorra hajazó aromája túl domináns lesz, de kellemesen csalódtam, nagyon jól passzolt a zsírosabb húshoz, és könnyedebbé tette az ételt.

És hogy mitől vágykeltő? Jöjjön egy kis fűszerismertető!

A híres kínai ötfűszer-keverék csillagánizs, fahéj, szecsuáni bors, szegfűszeg és édeskömény egyenlő arányú keveréke. Bekeverve is kapható fűszerüzletekben, ám én úgy döntöttem, hogy kézi fűszerdarálómat bevetve frissen állítom elő. Az alkotóelemként felhasznált fűszerek a kínai filozófia alapjául szolgáló yin és yang egységét testesítik meg, és mindegyiküknk élénkítő, vágyfokozó hatással is bír.

Csillagánizs: immunerősítő, görcsoldó, reuma és influenza megelőzésére illetve enyhítésére is javallott fűszer, a H1N1 elleni tamiflu oltóanyag egyik hatóanyaga is kivonható belőle , ám a szeuális vágy felkeltésére is használják;

Fahéj: illóolaja hangulatfokozó és potencianövelő anyagokat tartalmaz, ezt felismerve az indián kultúrában a férfiak legnemesebb testrészükre kenték;

Szecsuáni bors: vértisztító, stimuláló hatású fűszer, melyet először gyengén megpirítanak és utána használnak fel, nagyobb mennyiségben gyenge zsibbadásérzést okoz a szájban.

Szegfűszeg: a test hőmérsékletet növelő, élénkítő, vérkeringést serkentő hatással rendelkezik, mely igen erős, ezért mértékkel fogyasztandó;

Édeskömény: étvágyjavító, görcsoldó, tejszaporító hatásáról ismert, a legtöbb csecsemő találkozik vele tea formájában, a női hormonokat aktiváló haása már ennél kevésbé ismert.

Koriander (5+1) : ez a nők afrodiziákuma, számukra teszi élvezetesebbé, euforikusabbá az együttlétet, vérkeringést serkentő hatása van;

S ha ennyi vágykeltés nem lett volna elég, a sütés utolsó fázisában még a mézet is bevetettem, amely az egyik legősibb serkentőszer, élénkíti a helyi vérkeringést, ezért külsőleg, masszázshoz is ajánlható.
Ennyi bevezető után pedig jöjjön a recept.

Recept

75 dkg nem túl zsíros sertés dagadó
2-3 evőkanál kínai ötfűszer keverék (lásd fenn az első öt elemet)
egy teáskanál őrölt koriander
2-3 gerezd fokhagyma
szójaszósz
2 evőkanál méz
egy evőkanál thai chiliszósz

Először a fűszerkeveréket készítem el, ehhez a csillagánizst mozsárban kisebb darabokra töröm, majd fűszerdarálón minden fűszert megőrlök és összekeverem.
A dagadót tepsibe fektetem, besózom, bedörzsölöm az ötfűszer keverékkel és korianderrel majd szobahőmérsékleten hagyom állni egy órát. Ezután a húst a tűzhelyen minden oldalán körbepirítom, mellészórom a fokhagymagerezdeket héjastól, aláöntök 2 deci vizet, lefóliázom, és 160 fokos sütőben addig párolom, amíg vajpuha nem lesz (kb. egy órán át).
Ezalatt a szójaszószból – melyet jó bőven adagolok – a chiliszósszal és a mézzel pácot keverek.
A puha húsról leveszem a fóliát, feljebb tekerem a sütő hőfokát, kb. 200 fokra. A dagadót kétujjnyi csíkokra vágom, minden darabot megkenek a szójás-mézes mázzal, majd a forró sütőben pirosas-barnára pirítom, egyszer megfordítom, és a mázzal a másik oldalát is megkenem. Ez a művelet még kb. egy negyed óráig-húsz percig tart, és figyelni kell, mert a méz miatt hamar le tud égni, ha ezt észlelem, kevés vizet löttyintek alá. A megpirult húst tálalás előtt még pihentetem vagy öt percig, utána pedig kínai káposztasaláta és – az erősebbik nemre tekintettel – sült krumpli társaságában kínálom.

Ahhoz, hogy elérje az étel a célját – a vágykeltést - , nem szabad nagyon belakmározni belőle, ezt viszont nehéz megállni, mert nagyon finom.

Gyümölcsös-fűszeres pálinka

Kicsit fáziskésésben vagyok. Most, hogy már lezajlott az aktuális VKF-forduló, kezdenek rámtörni az ötletek. Ez az ital is ideális lehet karácsonyi ajándéknak, annak, aki szereti a pálinkát. Maga az ötlet Attiláé, de az én kezem is benne volt a dologban.
Nálunk mindenki szereti a pálinkát, kedvencünk az újfehértói fürtös ágyas meggypálinka, de a jóféle házi pálinkát sem vetjük meg. Ezzel nekem csak az a bajom, hogy kevés az igazán jó ízű házi pálinka, ráadásul számomra az alkoholfoka is túl magas, én jobban higítva szeretem.
Egyik ismerősünk jóvoltából birtokon belülre került két liter öt éves szilvapálinka, ami önmagában is finom, de szerettük volna még ünnepibbé tenni, ezért megágyaztunk neki.
Aszalt gyümölcsöket és karácsonyi fűszereket használtunk, ezek a pálinkát már egy nap alatt rubinvörösre festették, az ízét pedig kellemesen ellágyították. Mézet nem használunk, mert a mézes pálinkáért egyikünk sincs igazán oda.
A gyümölcsös verzión kívül készítettünk egy kis elixírt is, felső légúti bántalmak kezelésére, gyömbérrel és chilivel, ami bitang erős lett, de mégsem ihatatlan.
Most a gyümölcsös-fűszeres itóka receptje következik.

Recept

5 dl szilvapálinka
10-12 szem aszalt feketecseresznye
3-4 szem aszalt sárgabarack
3-4 szem egész szegfűszeg
3-4 kis darab durvára tört fahéjrúd

Egy szép üveg aljára begyömöszöljük az aszalványokat és rászórjuk a fűszereket, majd feltöltjük pálinkával. Fontos, hogy az üveg legyen teljesen száraz, víz ne kerüljön bele.
Az üveget lezárjuk, felrázzuk, majd fogyasztásig félretesszük, néha, ha eszünkbe jut, felrázzuk.
Mi másnap megkóstoltuk, már akkor érezhető volt az ízbeli változás is.

Mit készítsek birsalmából? IV. - Birslekvár

A birsalmás sorozat utolsó darabja a birslekvár készítését leíró recept. Az alapötlet Gabojszától származik, és nem is sok az eltérés, mindössze a gyümölcs ízesítése és hámozása zajlott másként nálam.
A lekvárt a maradék 10-12 darab, elég hibás birsből főztem, így nem lett nagy a mennyiség, de abban biztos vagyok, hogy hamar el fog fogyni, mert nagyon finom lett. Nem túl édes, kellően fűszeres, pont ilyenre gondoltam, mielőtt elkészítettem.
Pikáns íze miatt nem csak süteményekbe való, szerintem a vörös húsok, vadak mellé is ien jó kiegészítő lehet.
Ismét nem írok pontos mennyiségeket, mert a főtt birsalmapép mennyisége határozza meg a felhasználandó cukor mennyiségét.


Recept

Birsalma
Cukor
1-2 fahéjrúd
5-6 szem szegfűszeg
egy csillagánizs
kis darab gyömbér
citrom

A birsalmát megmosom, negyedekbe vágom és fazékba rakom. Felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, beleszórom a fűszereket és puhára főzöm a gyümölcsöt.
Ha a birs puha, leszűröm, hagyom hűlni, majd meghámozom, megtisztítom. A pucolt gyümölcsöt lemérem, majd visszateszem a lábosba és botmixerrel pürésítem. A gyümölcspépet kb. negyed óráig főzöm, hogy a maradék víz is elpárologhasson, majd cukrozom. A birs minden kilójához 30 dkg cukrot veszek és fél citrom levét. A cukorral együtt a gyümölcsöt kb. még fél órát főzöm, amíg a lekvár besűrűsödik. Közben folyamatosan kevergetni kell,
nehogy odakapjon. Ha a kellő állagot elértem, forrón üvegekbe kanalazom, rácsavarom a tetőt, és az üvegeket öt percre fejreállítom. Ezután szárazdunsztba teszem, és így hagyom kihűlni.

Birskompót

Lassan itt a birs szezonja, a zöldségesnél már láttam is egy pár darabot. Érdemes vele közelebbről is megismerkedni, mert vitaminokban gazdag, az emésztést, koleszterinszintet kiegyensúlyozó hatással bír, női bajokra is használ, gyulladáscsökkentő és nem utolsó sorban nagyon finom.
Nyersen nem fogyasztható, készíthető belőle viszont befőtt, lekvár, kompót, savanyúság, leves, gyümölcskrém. No meg persze birsalmasajt.

Szeptember végén, október elején érik, állítólag nem érdemes megvárni, amíg teljesen sárga lesz, mert húsa elszíneződik, akkor kell szedni, amikor még zöldessárga.

Nálunk most kompótként került az asztalra, az ebéd kiegészítőjeként. Attila ugyanis rántott húst rendelt, természetesen krumplipürével, én meg úgy gondoltam, hogy a hús mellé amolyan nagymamás módra jó kiegészítőként fog szolgálni a birskompót.

Recept

4 birsalma/-körte
4-5 szegfűszeg
3-4 evőkanál cukor
egy rúd fahéj
egy szem csillagánizs
fél citrom leve és két citromkarika

A legnehezebb dolog az egészben a gyümölcs előkészítése, gyengébbek részére jól jöhet az erősebbik nem segítsége is.
A birsalmákat megpucolom, kiszedem a magházat, majd kisebb darabokra vágom. Igyekszem gyorsan dolgozni, mert hamar barnul, ha ez nem jön össze, citromlével enyhíthető a helyzet.
A feldarabolt gyümölcsöt lábosba teszem, felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi. Beledobálom a fűszereket, a cukrot, citromkarikákat, belenyomom a citrom levét és lassú forralással a birs puhulásáig főzöm, ez most forrás után kb. 10-15 perc alatt puha lett. (A csillagánizst negyed óra után ki szoktam venni, ne legyen olyan erőteljes az íze.) Levével együtt üvegtálba öntöm és fogyasztásig hűtőben tartom.

A királyleányka tortája

Lassan beköszönt az ősz, ezzel együtt a szüreti mulatság ideje is. Bár nekünk nincs szőlőnk, kertszomszédaink, Jucika néni és Gyula bácsi jóvoltából nem gyakran kell boltba menni ezért a gyümölcsért. Jómagam folyékony állapotban jobban kedvelem a szőlőt, mint gyümölcsként, de hetek óta foglalkoztat, hogy valamilyen süteményt készítsek a felhasználásával.
Ennek most hétvégén jött el az ideje, gondoltam, ha már anyukámék jönnek, csinálok egy szőlős tortát.
A kiindulási alapot a Fanny konyha ehavi számában találtam meg, a sütemény tésztájának receptje onnan származik, de a krém saját fejlesztés, mert nem volt kedvemre való az eredetiben található tömény vajas tortakrém.
A sütemény különlegessége, hogy a szőlő frissen és bor formájában is megtalálható benne, mind a tésztájában, mind pedig a krémben. A torta a nevét a felhasznált borról - Bujdosó Királyleányka- kapta.

Recept

A tésztához

20 dkg vaj
20 dkg cukor
egy csomag vaníliás cukor
3 tojás
30 dkg liszt
2 dl királyleányka
egy csomag sütőpor
egy citrom reszelt héja

A krémhez

2 dl királyleányka
15 dkg cukor
3-4 szem szegfűszeg
egy rúd fahéj
egy citrom leve
4 dl tej
egy csomag főzős vaníliás pudingpor
2,5 dl tejszín
a díszítéshez szőlőszemek

A süteményhez a cukrot a puha vajjal, és vaníliás cukorral habosra keverem, egyenként beledolgozom az egész tojásokat. A lisztet a sütőporral, a citromhéjjal és egy csipet sóval összekeverem és kanalanként belekeverem a tojásos masszába, közben fokozatosan adagolom hozzá a bort is. Kivajazott-kilisztezett 23 centis kapcsos tortaformába öntöm és előmelegített 180 fokos sütőben 45 percig sütöm. Hagyom kihűlni és két lapra vágom.
Közben a krémhez a bort a cukorral, szegfűszeggel és fahéjjal sűrű sziruppá főzöm, és hagyom langyosra hűlni (a fűszereket teatojásban célszerű beletenni, mert így könnyebb eltávolítani) . A pudingport 4 dl tejjel sűrű masszává főzöm, belekeverem a forraltboros szirupot, a citrom levét, jól kikeverem és kihűtöm. A tejszínből kemény habot verek és a pudingos masszát fellazítom vele. Ezzel a krémmel töltöm meg a tortát és kívülről is körbekenem vele. A tetejét szőlőszemekkel díszítem. Jól lehűtve tálalom.

Tejszínes meggyleves

A nyári melegben az egyik legjobb hűsítő a jégbe hűtött gyümölcsleves. Leginkább meggyel készítem, mert savanykás íze jobban üdít, mint az édesebb gyümölcsöké, de általában szoktam beletenni egy-két darab őszibarackot, vagy – mint jelen esetben – nektarint is, kisebb kockákra vágva.
A leves sűrítése történhet a gyümölcs egy részének turmixolásával, tejszínes-tejfölös habarással, vagy használhatunk vaníliás pudingport is hozzá.

Recept

75 deka-1 kiló meggy kimagozva
két szem nektarin
cukor ízlés szerint
6-8 szem szegfűszeg
2 rúd fahéj (esetleg őrölt)
2-3 karika citrom
2 dl tejszín
2 evőkanál tejföl
egy csomag főzős vaníliás pudingpor (vagy 2 evőkanál liszt)

A magozott meggyet és a kisebb kockákra vágott barackot lábosba teszem, beledobom a citromkarikákat, fűszereket egy-két evőkanál cukrot, felengedem vízzel és elkezdem főzni. Van, hogy reszelek bele citromhéjat is. Forrás után még pár percig főzöm, amíg a gyümölcsök megszínezik a levet, de nem főnek szét. Közben a pudingport a tejföllel és tejszínnel csomómentesre keverem, és ha eljön az ideje, behabarom vele a levest. Pár perc alatt besűrítem és a végén édesítem a szánk íze szerint. Jól behűtve tálalom.

Karácsonyi menü: Sült libamáj almával, fűszeres káposztával és tokaji mártással

Mint már korábban említettem, nálunk az a szokás, hogy szenteste nincs ismétlődő menü, minden évben más és más ételt készítünk. Ez nálam is így van, és anyukámnál is. Ami viszont kötelező, az a töltött káposzta, amit karácsony első napján fogyasztunk. Ennek receptjével majd a későbbiekben szolgálhatok.

A szentestét kettesben töltjük Attilával, így a fogások elkészítése az én reszortom, bár most ő is kivette a részét.
Idén a libamáj lett a főszereplő, mert korábban nem készítettem, de már nagyon kíváncsi voltam rá.

A libamájhoz nagyon passzolnak az őszi gyümölcsök, ezért tudtam, hogy alma, körte vagy szőlő mindenképpen felhasználásra kerül majd.
A káposzta a hagyományos párolt káposztához hasonlóan készül, de teljesen más fűszerezéssel, méltóan a karácsony illatához.
A borból nagyon vékony szószt készítettem, amit vajjal sűrítettem és került bele pár óriásmazsola is.
Attila kedvére egy kis krumplipürét is készítettem.

Azt hiszem, az ételt felvesszük az ünnepi ételek sorába, nagyon finom volt, igazi téli, édes-savanykás-fűszeres ízekkel.

Recept (2 főre)

40 dkg hízott libamáj
só, bors
10 dkg vaj
2 dl tokaji furmint
egy marék aranymazsola

A fűszeres káposztához

50 dkg lilakáposzta
egy nagy marék aranymazsola
egy fej lilahagyma
1,5 dl vörösborecet
0,5 dl száraz vörösbor
2 dl víz
cukor, só
1 rúd fahéj
3 szem szegfűszeg

egy nagyobb, vagy két kisebb alma

Először a káposztát készítem el, ezt már előző nap is megcsinálhatjuk. Kevés olajon egy evőkanál cukrot pirítok, hozzáadom a felaprított lilahagymát, üvegesre párolom. Ekkor hozzáadom a vékony csíkokra vágott káposztát, a fahéjat, szegfűszeget, felöntöm a borral, ecettel, vízzel és nagy lángon főzöm, amíg a leve elforr. Ha a káposzta nem puhulna meg ennyi idő alatt, ismét öntök alá egy kevés vizet. Amikor a káposzta majdnem puha, beledobom a mazsolát, amivel még 5-6 percig főzöm. Akkor jó, ha nem marad alatta lé. A végén ízlés szerint ízesítem kevés sóval és cukorral. Ez az adag nem két személyes, de érdemes többet csinálni, mert húsok mellé jó köret.

Amennyiben krumplipürét is adunk mellé- ahogy én tettem -, annak készítését úgy kell időzíteni, hogy a máj sütésekor már kész legyen, mivel a májnak nagyon kevés idő kell.

A májból négy-öt kisujjnyi vastag szeletet vágok, közvetlenül sütés előtt sózom, picit borsozom, majd forró vajban (kb.6 dkg) hirtelen megsütöm, ez kb. 3 perc. Ha megsült, tányérra szedem, melegen tartom.
Az almákból karikákat vágok, magházukat kiszúrom, és a libamáj sütéséből visszamaradt vajban kb. két perc alatt átsütöm. Ne legyen puha, akkor jó, ha roppanós. Ezt is kiszedem, melegen tartom.
A tokaji mártáshoz a visszamaradó vajba öntöm a bort, erős lángon elpárologtatom az alkoholt, hozzáadom a mazsolát, pár percig rotyogtatom, majd kb. 5 dkg vajjal kevergetve besűrítem.

Tálalásnál az almaszeletek közepébe szedem a fűszeres káposztát, a májat meglocsolom a boros szósszal és adok mellé egy-két kanál krumplipürét.

Ünnepi libasült

Ma van Attila születésnapja. Tegnap óta faggatom, mit enne, de csak nehezen jutottunk dűlőre. Végül már azt mondtam, hogy ne mondjon semmit, meglátjuk vásárlás közben, mi a szép áru, és majd eldöntjük akkor. Így is történt: a liba nyert. Vettem két combot két mellet, és úgy döntöttem, burgonyafánkkal, aszalt gyümölcsökkel készítem el.

Egyébként pont most gondolkoztam el azon, hogy egyre kevesebb csirkét eszünk, pulykát gyakorlatilag egyáltalán nem, de ez nem is probléma, ezek a lábasjószágok elbújhatnak a liba vagy kacsa mellett, melyek húsa számunkra sokkal nagyobb ízélményt jelent.

A burgonyafánk nálunk a bevett szokásokkal ellentétesen nem élesztővel készül, szerintem nem kell bele. Ezt a véleményt anyukám is osztja, kívül ropogós, belül krémesen lágy fánkocskákat lehet előállítani ezzel a módszerrel. Mindig rusztikus formákat készítek, leplezve ezzel a türelmetlenségem, ugyanis soha nincs elég időm – kedvem se – hogy két kanállal csinosan megformázzam őket.

A mártás gyakorlatilag egy besűrített, aszalt gyümölcsös forralt bor, pikáns édes-savanykás íze nagyon jól passzol a kacsához, libához, de vadhúsokhoz is.

Az ebéd nagyon jól sikerült, talán karácsonykor is megállja a helyét. Én ebben az esetben adnék mellé még vajban kissé átpirított almaszeleteket, vagy kissé átsütött almában tálalnám a mártást.

Recept

2-2 libacomb és mell
rozmaring
só

A mártáshoz
5 dl száraz vörösbor
10 dkg aszalt szilva
6-8 dkg aszalt meggy és vörösáfonya
egy szelet gyömbér
4-5 szegfűszeg
fahéj
1 csillagánizs
cukor, só
körömnyi narancshéj
fél narancs leve
keményítő

A körethez
6-8 szem héjában főtt burgonya
2 tojás
3-4 evőkanál liszt
6 dkg vaj
só, szerecsendió

A libahús bőrös részét bekockázom úgy, hogy csak a zsírréteget vágjam át, húsos oldalán sózom, megszórom rozmaringgal. Előmelegített sütőben bőrös oldalával lefelé sütöm kb. 10 percig, ezalatt kiolvad a zsírja. Utána megfordítom, alufóliával letakarva puhára sütöm, majd leveszem a fóliát és ropogós-pirosra sütöm.

A mártáshoz a bort a fűszerekkel és a cukorral felforralom – a csillagánizst és narancshéjat 10 perc után kiveszem - , hozzáadom a gyümölcsöket és kb. 20 percig főzöm, ezalatt a bor kissé elfő, kezd sűrűsödni. Egy kis sóval is ízesítem. Célszerű a fűszereket teatojásban főzni a borral, mert így nem kell szűrni a mártást. Húsz perc után kevés vízzel elkevert keményítővel besűrítem, hogy olyan állaga legyen, mint egy hígabb lekvár.

A burgonyafánkhoz a héjában főtt krumplit még melegen áttöröm, belekeverem a vajat, sóval szerecsendióval ízesítem, hagyom kihűlni. Ha már hideg, a liszttel és tojásokkal összedolgozom, kb. olyan állagúra, mint a hagymás tört krumpli, állni hagyom legalább egy órát, majd bő forró olajban kisütöm. Érdemes az elején próbasütést végezni, hogy eléggé kemény-e a massza. A kisült fánkokat papírtörlőn lecsepegtetem.

A sültet a mártással és a burgonyafánkkal tálalom, száraz vörösbor kíséretében.

Úgy döntöttem, benevezem a receptet az Estiskola szárnyasfőző-versenyére, szavazzatok rám!

VKF X. -Folytatásos regény a marhahúslevesről

Apai ágon székely, anyai ágon osztrák-zsidó és somogyi családból származom, ez az olvasztótégely határozta meg ízlésemet az étkezésben is. Minden ágban volt egy-két konyhabolond, így nem csoda, hogy én is azzá lettem.

Anyai dédnagyanyám – anyukám elbeszélése alapján- igazi polgári konyhát vitt, melyben nagyapám kérésére gyakran került marhahús és vadhús az asztalra, ( vadas, zsemlegombóc, libamáj, marhahúsleves, fánk, bejgli, kaisersmarni stb.) ezt a hagyományt követve írtam meg ezt a kis történetet, nem kisebbítve persze az apai ág érdemeit. Anyai nagyanyám somogyi szegény család szülötte – ehhez képest az élet humoros, mert Gazdagnak hívták- nagymestere volt a szegényételeknek: a dödöllének, cicegének, pörkölteknek, és az igazi házi süteményeknek, pogácsáknak, melyek elkészítésében gyakran kérte segítségemet. Borsos tokánya, paprikás szaftban sütött húsa még ma is kellemes emlékeket idéz fel.

Apai ágról került az asztalra az erdélyi töltött káposzta sok füstölt hússal, paprika nélkül, a padlizsánkrém, a sültpaprika-saláta, puliszka, öntött saláta, maszlina és egyéb finomságok. A savanykás ízek szeretete biztos tőlük származik. (Egy darabig nem szerettem, mert nagyanyám egyszer a fejemre öntött egy fazék ecetes bablevest, aminek „illatát” három napig éreztem a hajamon…). Érdekes, hogy süteményeket apai nagyanyám egyáltalán nem készített.

Akitől a gasztronómia szeretete rám is átszállt, az édesapám, aki sajnos már nincs köztünk. Mániákusan gyűjtötte a szakácskönyveket, a Magyar Konyha számait, ezt a gyűjteményt én örököltem meg, jelenleg kb. 180 darabos a kiskönyvtáram. Ritkábban ragadott fakanalat, de akkor mindig valami különlegességet alkotott (bánkódott is nagyanyám a sok mosatlan láttán….), viszont amikor napközis lettem és rossz volt a menza, ő főzött rám és a barátnőmre.
Foglalkozása folytán gyakran járt külföldre, ahonnan mindig hozott egzotikus fűszereket, hűtőtáskában bélszínt, gyümölcsöket és egyéb finomságokat. A legjobb az volt, amikor karácsonykor érett, finom görögdinnyét ettünk jóvoltából, amit szintén külföldről szerzett be.

Az ő elméleti tudását anyukám valósította meg a konyhában, aki remekül főz, mind a mai napig gyakran cserélünk eszmét receptekről. Hét-nyolc éves voltam, amikor közösen indultunk a Keleti Károly utcai Fondue-bár főzőversenyén egy töltött pulykamell-roláddal, amivel el is nyertük az első díjat.

Karácsonykor mindig ment a vita, hogy mit főzzünk, mert minden alkalommal új receptet kellett kitalálni, a szakács és a közönsége örömére. Szerencsére nem volt senki válogatós, úgyhogy lehetett hal, vad, kacsa, liba és minden egyéb.
Ahogy felnőttem és a nagyszülők elmentek, az én szerepem a torták és aprósütemények elkészítése lett, majd amikor elköltöztem otthonról, én is teljes értékű „szakácsként” vetettem bele magam a konyhai munkába.

Fentiekből talán látszik, számos olyan étel van, ami családi kedvenc, de a marhahúslevest választottam, mert számomra az idézi vissza leginkább az otthon melegét. Ezt a levest mi csak nagy méretekben készítjük, mert így érdemes, és még sok más finomság készíthető belőle.

A post címe folytatásos regény, mert ennek az ételnek a maradékát sokféleképpen hasznosítottuk, ezt fogom megírni a X. VKF-re.


Recept

Szép darab marhafartő (kb. 1,2 kg)
2-3 velőscsont (most három, tenyérnyi, csontos marhaoldalas volt benne)
2 közepes vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
4-5 fehérrépa
6-7 sárgarépa
negyed fej kelkáposzta
közepes zellergumó
fél karalábé (nem szeretem, ezért kimaradt)
egy zöldpaprika
15-20 szem feketebors
2 cm-es gyömbér
5 szem szegfűszeg
késhegynyi sáfrány
2 kisebb babérlevél
kb 10 szem köménymag
só, csipet cukor

Először is, előveszem a kb. 15 literes lábosomat. Belerakom a húst és a csontot (a velőscsont végeit sóba szoktam mártani, hogy a velő ne folyjon ki) , beleszórom a feketeborsot, gyömbért, köményt, babérlevelet, fokhagymát, a félbevágott vöröshagymát beleszúrva a szegfűszeget, és felöntöm annyi vízzel, amennyi jól ellepi. Forrásig hevítem lassú tűzön, még fél órát fő így, aztán hozzáadom a hosszában negyedekre vágott gyökérzöldséget, a kisebb darabokra vágott zellert, a kelt, a paprikát, sózom (inkább többször utánasózom, nehogy túl sokat tegyek bele), csipet cukrot teszek bele, hogy kihozza az ízeket, színezem a sáfránnyal és lassú gyöngyöző forralással készre főzöm (kb. 3 óra).Lehabozni nem szoktam, mert ettől még nem lesz zavaros. Családi szokás szerint cérnametélttel tálalom, amit külön lábosban, a levesből kimert húslevesben főzök ki. Előtte persze megesszük a velőt fokhagymás pirítóson. És hogy mi készül még belőle? Folytatás következik…