Burrito

Pár hete vettem két zacskó tortillát, és múlt héten el is jött az ideje annak, hogy elkészítsem.
Biztos voltam benne, hogy megtöltöm, de abban nem, hogy mivel. Először enchilada-t akartam csinálni, de aztán a jóval egyszerűbb burrito győzött. Marhahúsos töltelékkel, friss zöldségekkel töltöttem, chiliszószt és tejfölt tettem bele, de lehetett volna hozzá guacamolét, vagy babpürét is csinálni, és bármilyen hússal, vagy akár csak zöldséggel is tölthető.
Igazi vendégvárós kaja, mert mindenki úgy készítheti el magának, ahogy tetszik, és a vendéglátónak csak a belevalókat kell el- illetve előkészítenie.
Tortillát sütni egyébként nem ördöngösség, nálunk Attila szokta, de most így egyszerűbb volt, mert azért a negyed hatkor beeső holtfáradt férfiember nem biztos hogy örülne, ha még a vacsoráját is magának kellene elkészítenie.

A töltelék ötlete a Vince Kiadó Mexikói ízek című füzetecskéjéből származik.

Recept

8 db tortilla
50 dkg marhahús (hátszín)
egy nagy hagyma
2 gerezd fokhagyma
római kömény
fahéj
egy babérlevél
5 dl húsleves
olaj

A töltéshez

jégsaláta
lilahagyma
kápia paprika
tejföl
chiliszósz

A főzés itt gyakorlatilag a töltelék elkészítését jelenti. Ehhez a hagymát félfőre vágom és kevés olajon barnára pirítom. Rádobom a felkockázott marhahús, körbepirítom. Megszórom római köménnyel, fahéjjal, beledobom a babérlevelet, a felszeletelt fokhagymákat, sózom, majd felöntöm a húslevessel (víz is megteszi) és puhára párolom. A hús akkor kész, ha teljesen puha, és a párolólevet magába szívta. Ekkor két villa segítségével a húst összetöröm, szálaira tépkedem.
Ekkor jöhet az összeállítás. A lepényeket száraz serpenyőben pár másodperc alatt megmelegítem. A tortillát megkenem a húsos töltelékkel, szórok rá felcsíkozott salátát, hagymát és paprikát, csepegtetek rá chiliszószt és tejfölt, majd a tortilla felém eső, alsó felét felhajtom, utána a két oldalát is behajtom, majd feltekerem.

Kacsamáj paprikával

Megint abból főztünk, ami itthon található, mert ki akarom üríteni a fagyasztó készleteit, meg néha nem árt egy kis takarékoskodás sem.
A kacsamájból gyorsan elkészíthető, nagyon finom ebédünk lett, az ötlet az enyém, de Attila valósította meg, mert én gyermekem táplálásával voltam elfoglalva, így még tíz perc szabadidőm sem volt, pedig ennyi idő alatt ez a fogás elkészíthető (igazából az előkészítése tovább tart).
Az étel lényege, hogy nagy lángon kell mindent pirítani, mert nem egy szaftos, lédús ragut szeretnénk készíteni, hanem az a cél, hogy minden megpiruljon, de azért legyen rajta mit harapni.

Recept

50 dkg pecsenye kacsamáj
két közepes fej hagyma
egy kápia paprika
3-4 gerezd fokhagyma
egy ág rozmaring
só, bors
olaj

Először is minden hozzávalót megfelelő méretűre vágok, mert a főzés ideje annyira rövid, hogy közben erre nincs idő: a májat két három darabba vágom, a hagymát, fokhagymát nem túl vékony karikákra szeletelem, a paprikát pedig nagyobb darabokra aprítom.
Serpenyőben kevés olajat hevítek nagyon forróra, ebben egy-két perc alatt megsütöm a hagymát, fokhagymát és a paprikát. Beledobom az egészben hagyott rozmaringágat, - jó lesz majd a díszítéshez – és ezzel is átforgatom. Ekkor kerül bele a máj, ami további két-három perc alatt át is sül. Sózom, tekerek rá kevés feketeborsot és az étel ezzel kész is van. Petrezselymes krumplival tálalom, bár nálunk most maradék kapros-vajas krumpli volt a köret.

Joghurtos marharagu

Ismét egy maradékok felhasználására alkalmas recept következik, amely olyan sikert aratott, hogy biztosan asztalra kerül majd a jövőben is.
Került bele egy kis marhahús, gomba, padlizsán, kápia paprika, az ízvilágát pedig római köménnyel és Asian Home Gourmet korma curry fűszerpasztával adtam meg. Nagyon szeretem ezeket a fűszerpasztákat használni, jó ízük van és nem utolsósorban – állítólag – mentesek a tartósítószerektől, mesterséges színezékektől, ráadásul nem kevés időt takarítok meg velük. Ez a korma curry paszta egyébként csirkehúshoz ajánlott, kipróbáltam azzal is, de valahogy nem jött be, ebben az ételben viszont telitalálatnak bizonyult. Az ízeket joghurttal egyensúlyoztam ki, amely kissé savanykássá és nagyon krémessé tette a fűszeres mártást.
A paszta egyébként szójaolaj, koriander, fokhagyma, gyömbér, hagyma, paradicsompüré, chili, feketebors, csillagánizs, római kömény és tamarind felhasználásával készült, ha valaki el kívánná készíteni.

Recept

40 dkg marhahús
egy nagy fej hagyma
egy padlizsán
20 dkg gomba
egy kápia paprika
3 gerezd fokhagyma
egy paradicsom
egy kiskanál chilikrém
három kiskanál korma curry fűszerpaszta
egy mokkáskanál római kömény-mag
egy ág rozmaring
olaj
2-3 dl natúr joghurt

A marhahúst kis kockákra vágom, felforrósított olajon nagy lángon fehéredésig pirítom a római köménnyel és a rozmaringgal. Hozzáadom a nem túl apróra vágott hagymát és fokhagymát is, egy-két percig tovább sütögetem, majd mérsékelem a lángot, sózom, felöntöm két deci vízzel, és lefedve félpuhára párolom. Közben a padlizsánt kis kockákra vágom és 15 percre besózom, majd leöblítem a levét, amit kienged. A gombát, paprikát is feldarabolom, a paradicsomot cikkekere vágom, és a zöldségeket a már félig puha húshoz keverem. Hozzáadom a chilikrémet és a fűszerpasztát, ha kevés a leve, öntök még alá vizet és addig párolom fedő alatt, amíg minden meg nem puhul. Ekkor a levét elforralom, hozzákeverem a joghurtot és pár perc alatt összefőzöm. Ha kell, sózom és rizzsel vagy valamilyen laposkenyérrel tálalom.

Nagy Családi Összejövetel I. - marinált tenger gyümölcsei saláta

Ma volt a Nagy Családi Összejövetel, mindkettőnk születésnapja alkalmából.

Mivel jelenleg igen kis helyen vagyunk ideiglenesen összezsúfolódva – ez 35 négyzetméter, amíg fel nem épül a ház - , nincs lehetőségem gálavacsorát vagy ebédet adni, mert le sem tudom jóformán ültetni a vendégeket, így általában kisebb falatokat, vagy előre elkészíthető fogásokat készítek. Ez nálunk a „ büféebéd”. Nyáron persze a kert meg a grill leveszi a vállamról e terhet, de így télen előtérbe kerülnek a lepények, pompos, saláták és egyéb, kevésbé munkaigényes, vagy előkészíthető ételek.

Nem volt ez másként ma sem. Készült egy kagyló-rák saláta, amihez már előző este elkészítettem a tenger eme gyümölcseit, így kedvükre marinálódhattak saját levükben, a jeles napon pedig csak össze kellett állítani a salátát. Csináltam továbbá kelbimbós lepényt, ami a quiche-hez hasonló, de az alapja leveles tészta, amit Tante Fanny készített el :-) .Volt továbbá füstölt lazac napraforgós kenyérrel és krémsajttal, hogy a tegnapi irányt ne felejtsük szem elől, és desszertnek csokitorta, amit ezúttal narancsos mascarponehabbal kínáltam.

Mint korábban, most is sorozat-jelleggel megyek végig az elkészített ételeken, idő szűke miatt.

Marinált tenger gyümölcsei saláta recept

20 dkg garnéla (shrimps, jelen esetben mirelit héjas, a súly tisztán mérve)
20 dkg kagylóhús (héj nélküli mirelit)
3 db kápia paprika
negyed vöröshagyma
fél deci fehérbor
3 gerezd fokhagyma
nagy csokor petrezselyem
fél citrom
egy fej jégsaláta
egy nagy narancs
egy lilahagyma
1-2 paradicsom
fél kígyóuborka
olívaolaj
tejföl
majonéz 1 tojásból
kevés ketchup

A garnélát félig fagyos állapotában a héjától megfosztom (ezt egy későbbi postban fogom részletezni) . 2 evőkanál olívaolajat felmelegítek, beleteszem a felaprított hagymát, fokhagymát, a nagyon apróra vágott paprikát (2 db), és kis lángon kevergetve üvegesre sütöm. Ekkor ráteszem a rákot és a kagylót, ráreszelem a citrom héját, sózom, felöntöm fehérborral és addig főzöm, amíg a leve kissé elforr. –ekkor hozzáadom a felaprított petrezselymet, kavarok rajta egyet, majd elzárom a gázt. A kihűlt keveréket másnapig hűtőben lefedve tárolom, pácolódjon csak a saját levében.
A salátát a tálalás előtt állítom össze. A levétől leszűrt rákos-kagylós keveréket a kisebb darabokra tépkedett jégsalátával, a felkockázott naranccsal, a félfőre vágott lilahagymával és a maradék felaprított kápiával összevegyítem, hozzáadom a cikkekre vágott paradicsomot is. Tetszés szerint megszórom friss, aprított petrezselyemmel. Egy tojásból majonézt készítek, amihez hozzákeverem a leszűrt tengeri herkentyűk levét, a ketchupot és egy kevés tejfölt, meg narancslét. Ezt a mártást külön tálkában kínálom a saláta mellé.

Ünnepi asztalra hideg előételként megállja a helyét.

Spenótgaluska juhtúrós mártással

Nem lehet minden áldott nap húst hússal enni, ezért igyekszem a nehezebb fogásokat zöldséges, tésztás ételekkel variálni, hogy minél változatosabb legyen a heti menü.
Mivel megint bevásároltam fagyasztott leveles spenótból – ami az egyik kedvenc zöldségfélém - , és tésztát szerettem volna készíteni, elkezdtem keresgélni a neten.
A blogom statisztikájában a keresőszavak közt egyik nap feltűnt a spenótos nokedli kifejezés, ami az én fantáziámat is megmozgatta, ezért ebbe az irányba orientálódtam. A galuskatészta receptjét Mammától vettem kölcsön, a spenótos gnocchetti receptjéből.
Tudtam, hogy a mártásban lesz juhtúró, mert nagyon szeretem a spenótot ezzel házasítani, mint ahogy azt olvasóim már korábban is érzékelhették a spenótos lepénynél.

Kedvesem kedvére azért egy kis angolszalonna is került az ételbe, a teljes húsmentesség elkerülése érdekében…

Recept

A galuskához

30 dkg fagyasztott leveles spenót
30 dkg liszt (nálam tönköly fehér)
2 db tojás
kb. 2 dl víz
kiskanálnyi só

A mártáshoz

3 szál újhagyma
3 gerezd fokhagyma
10 dkg angolszalonna (vagy sonka)
fél cső kápia paprika (elhagyható, csak a színe miatt tettem bele)
5 dkg vaj
egy nagy pohár tejföl fele
15 dkg juhtúró (én többet tettem, kb. 20 dkg-t, de ennyi elég lett volna)
só, frissen őrölt feketebors, szerecsendió

Először a mártást készítem el, mert erre fogom rászedni a kifőzött, lecsepegtetett nokedlit.
A vajat felolvasztom, megfuttatom rajta a felkarikázott újhagymát és fokhagymát, hozzáadom a kisebb kockákra vágott sonkát és paprikát, és puhára párolom (kb. 3 perc). Leveszem a tűzről a lábost, belekeverem a tejfölt és a juhtúrót, kóstolás után sózom, borsozom, meghintem szerecsendióval, majd kis lángon összemelegítem.

A spenótot kiolvasztom, ha a levelek elég nagyok, apróbbra vágom (utólag könnyű okosnak lenni….). Keverőtálba teszem a lisztet, tojásokat, sót, beleöntöm a spenótot és kb. 2 deci vízzel galuskatésztát készítek belőle. (A víz kicsit megzúdult, egy evőkanál liszttel köszörültem ki a csorbát.) Sós vízben kifőzöm, szűrőben lecsepegtetem, hozzáadom a mártáshoz és pár percig összeforrósítom. Parmezánnal megszórva ettük. A végeredmény olyasmi lett, mint egy sztrapacska, csak annál sokkal üdébb, tavasziasabb ízzel. Kedvesemnek nagyon ízlett.

Megjegyzés: Küllemre csúnyácska, de nagyon finom. Akinek kicsi lyukú a nokedliszaggatója, készítse sűrűbbre a tésztát. Nálunk ugyan a kisméretű nokedli a divat – hála istennek, mert kézzel nem merem szaggatni- , de azért lehetett volna nagyobbakat is szaggatni. Aki nem szereti a juhtúrót, próbálja meg fetával készíteni, vagy csináljon hozzá sajtmártást.