Hummusz, pita, miegymás

Pár hete megsütöttem Gabojsza pitáját, és messzemenően egyetértek a véleményével, én sem fogok többé pitát venni, inkább magam készítem.
Fűszeres, római köménnyel sütött csirkehússal, hummusszal és tzadzikivel ettük. Szégyenszemre csak a pitáról tudam értékelhető fényképet készíteni, a többiről katasztrofális képek készültek, újabbakat meg nem tudtam csinálni, mert addigra minden elfogyott. A csicseriborsó krémről is csak egy, majdnem használhatatlan kép készült, ez van. Most a hummusz általam kedvelt – kevéssé autentikus - receptje következik.

Recept

2 doboz csicseriborsó konzerv (vagy 30 dkg száraz csicseriborsó)
3 evőkanál tahini (szezámmag paszta)
egy gerezd fokhagyma reszelve
egy teáskanál őrölt római kömény
egy szárított thai chili morzsolva
fél citrom leve
három evőkanál olívaolaj
só

Ha nem konzervet használok, az egy éjszakán át áztatott csicseriborsót másnap puhára főzöm. A főzőlevet elteszem, lehet, hogy kell belőle egy kevés a pürésítésnél.
A konzerv csicseriborsót levétől lecsepegtetem, kicsit le is öblítem.
A hozzávalókat a turmixgép poharába öntöm és egyneművé kevertetem a géppel. Ha túl sűrű, a főzőlével/nagyon kevés vízzel lehet higítani, de én inkább sűrűre hagyom, úgy szeretem, ha egy kicsit darabos marad.
A még langyos pitával igen finoman lehet mártogatni.

Padlizsánkrém variációk

A családunk erdélyi ága hatására évtizedek óta készítünk és eszünk – főleg – nyáron padlizsánkrémet, amely manapság igen divatossá vált kenyérre való kence.
Már korábban is említettem, hogy vita dúlt az ortodox és reformpárti családtagok közt az ételt illetően, ugyanis az eredeti receptet Erdélyből magukkal hozó nagyszüleim nem tettek bele fokhagymát, a főzni kedvelő és tudó anyukám tesz bele. Két tűz közé pedig apu került, aki tisztelte ugyan a hagyományt, de nagyon szerette a fokhagymát.
Végül mindenki a maga szájíze szerint csinálta. Én mindenesetre a fokhagymásra szavazok.
Másrészt szeretek új ízeket is kipróbálni, ezért legutóbb joghurttal, közel-keleti fűszerekkel ízesítve készítettem el.
Úgy látszik, ez az étel családunkban mindig is a konfliktusok forrása lesz, mert az arabos ihletettségű krémbe én tettem pár levél mentát, erre Attila közölte, hogy ő így nem eszi meg (pedig finom volt…). Már előre kíváncsi vagyok, hogy ha a lányom megszületik és felcseperedik, vele min fogunk összetűzni a padlizsánkrémmel kapcsolatban.

Recept

A hagyományos változathoz

2 padlizsán
közepes fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
fél dl olívaolaj
mustár
citromlé
só, bors

A joghurtos verzióhoz

2 padlizsán
két kiskanál tahina (szezámmagkrém)
egy kis pohár joghurt
3-4 gerezd fokhagyma

késhegynyi őrölt római kömény
só, 3-4 levél friss menta

Mindkét változathoz először megsütöm a padlizsánt. Általában sütőben csinálom, csak beteszem tepsibe és addig sütöm, amíg a héja megfeketedik. Ez kb. 40 perc. Utána lehúzom a héját és a húsát tálba teszem. (Trükk: a forró sült padlizsánt megspriccelem hideg vízzel, a tepsire borítok egy-két percre egy konyharuhát. A kialakuló gőztől szinte ledobja a héját.)
A hagyományos változathoz a padlizsánt botmixerrel pépesítem, hozzáadom a zúzott fokhagymát, finomra vágott hagymát, ízesítem mustárral, citromlével, sóval és borssal, majd habverővel belekeverem az olívaolajat úgy, mint a majonézhez szokás.
A joghurtoshoz éppen csak összevagdalom a padlizsánt, hozzáadom a tahinát, a joghurtot, felaprított fokhagymát és mentát. Sóval, római köménnyel ízesítem, összekeverem.
Mindkét változatot behűtöm, tálalás előtt kb. 20 percig szobahőmérsékleten hagyom állni, és friss kenyérrel vagy pirítóssal, paradicsom és fekete olajbogyó kíséretében tálalom. A képen a joghurtos látató.