2008. október 31., péntek

Bűvös hetes


Beatbulltól érkezett hozzám a kördés, mely szerint hét olyan dolgot kell mondanom magamról, amit eddig még nem említettem.
Másokkal ellentétben nekem tetszenek a körkérdések, mert érdekes olvasgatni, ki mit ír magáról és összevetni azzal az elképzeléssel, ami az adott személyről bennem kialakult.
No de bele is kezdek rögtön a „titkaim” felsorolásába, melyek közt lesznek gasztro- és egyéb jellegűek is.

-Nagyon nehezen és kevés embert engedek közel magamhoz. Ez nem volt mindig így, de ahogy „öregszem”, egyre befelé fordulóbb vagyok. Munkahelyemen, meg egyébként is, másként viselkedem, mint a magánszférában: ott inkább vagyok nagyhangú, társaságkedvelő, míg privátban szemlélődő,
visszahúzódó.

-Imádom az állatokat, főként a kutyákat, ami azért érdekes, mert amíg nem volt saját kutyám, rettegtem tőlük. Teljesen ki tudok borulni, ha nem jól bánnak velük. Az ilyen műsorokat, híreket nem is vagyok hajlandó meghallgatni, inkább elkapcsolom a tévét.

-Nem bírok meglenni meleg étel nélkül, naponta egyszer legalább főtt kaját kell ennem.


-Minden nap süteményt és kávét reggelizem, rendszerint saját sütésűt, ha ez nem lenne, kekszet. Enélkül nem kezdődhet a nap. A muffinoktól viszont megőrülök, a muffinsütési láz valahogy hidegen hagyott.

-Korán kelő vagyok, ha nem ébredek fel időben (ez kb. hat-fél hét), úgy érzem, az egész napom elromlik.

-Szenvedélyesen gyűjtöm a szakácskönyveket, veszem a gasztroújságokat. Ezt a szenvedélyt apukámtól örököltem.

-Rettegek az autóban, ezért nem is tudok vezetni, pedig meg kell tanulnom, mert így gyerekestől kell majd az önállóság.

A stafétát
Loriennek adom, szerintem még nem kapta meg.



A kép forrása: Dreamstime.com

2008. október 30., csütörtök

Krémes almás sütemény


Ismét süthenékem támadt, ebben a borongós-esős időben az otthon melegét emeli a sülő sütemény édes-fahéjas illata, arról nem beszélve, hogy délután igen jól esik egy tejeskávé mellé egy kis édesség.
Ezúttal almás süti készült, de nem a megszokott pite, hanem egy tejszínes krémmel megfejelt
omlós tésztás lepény. A tészta a citromos mascarponés tortánál már leírt Locatelli-féle recept alapján készült, mert annyira ízlett mindkettőnknek, hogy úgy döntöttem, más sütiknél is hasznosítani fogom.
A tejszínes krém igazándiból Attila kedvéért készül, mert ő minden olyan süteményért rajong, amely szaftos, sodós, krémes.
Ugyanez a lepény készíthető körtével, de őszibarackkal is finom.

Recept

A tésztához

11,5 dkg vaj
7,5 dkg porcukor
egy tojás
22,5 dkg liszt
3 db teljes kiőrlésű lisztből készült keksz (Hobbits, Győri Zabfalatok stb.)

A töltelékhez
1-2 nagy alma
2,5 dl tejszín
két tojássárgája
két evőkanál cukor
fahéj


A tésztát a
citromos mascarponés tortánál írtak szerint elkészítem, pihentetem. A kinyújtott, formába tett tésztára ráreszelem a kekszet és egyenletesen elsimítom, ez fogja majd fel az alma levét. (Lehet helyette darált diót is tenni). Az almát vékony, kb. 3 mm-es szeletekre vágom, kirakom vele a tészta tetejét. A töltelék többi hozzávalóját összekeverem, és a krémet az almára locsolom. 180 fokra előmelegítem a sütőt és a süteményt addig sütöm, amíg a tejszínes krém meg nem kocsonyásodik a tetején. Kicsit remegősnek kell maradnia.
Langyosan vagy hidegen tálalom.

2008. október 27., hétfő

Erdei gombás csirkecsíkok


Mai ebédünk egyik hozzávalójára tegnap én bukkantam rá, miközben Zsófival sétálgattunk: egy bokor alján óriáscsiperke gombát vettem észre, mint utóbb kiderült, volt vagy hetven deka. Ehhez kellett valamilyen receptet kreálni, mert a gombát érdemes mielőbb felhasználni szedés után.
Gondoltuk, jó lesz gombás tojásnak reggelire, de megmondom őszintén, én azért annyira nem rajongok, meg ahhoz túl sok volt a gomba is.
Végül csirkemellel társítottam, a levébe tejfölt kevertem, így egy szaftos, tokány jellegű, gyorsan elkészíthető étel lett belőle. A dologhoz hozzátartozik, hogy én csak irányítottam a konyhai műveleteket és kitaláltam az ételt, a főzést Attila végezte, amíg én leánykámat etettem.

Recept

60 dkg csirkemell
fél kiló óriáscsiperke vagy más erdei gomba tisztán mérve
két kis fej hagyma
négy gerezd fokhagyma
egy ág rozmaring
só, bors
5 dkg vaj
egy evőkanál olaj
3 dl húsleves (lehet kockából is)
3 evőkanál tejföl
egy csokor petrezselyem
pár csepp citromlé

A csirkemellet felcsíkozom, és az olaj meg a vaj keverékén aranybarnára sütöm, közben frissen őrölt feketeborssal, rozmaringgal és kevés sóval ízesítem. Ezalatt felaprítom a hagymát és a fokhagymát, és nagyobb darabokra vágom a gombát. Ha a hús már színt kapott, rászórom a hagymát, fokhagymát és a gombát, és addig sütöm, amíg a gomba kissé összeesik. Ekkor felöntöm a levessel, beleszórom a felaprított petrezselymet és kb. 5 percig főzöm. A levébe keverem a tejfölt, ízesítem a citromlével és ha szükséges, sóval, és egy-két perc alatt összeforralom. Párolt rizzsel tálalom.

2008. október 26., vasárnap

Szalonnás sült csirkecombok


Továbbra is a gyorsan/egyszerűen elkészíthető ételek vannak nálunk napirenden, ilyen a ma ebédre készített szalonnás csirkecomb is. Csak be kell dobálni a hozzávalókat – melyek kevés számúak és teljesen hétköznapiak - egy tepsibe, és megsütni 45-50 perc alatt, közben összedobni egy egyszerű köretet, és kész is az ebéd, nagy főzőtudomány nem kell hozzá.
Szerintem a lényeg az, hogy inkább kicsi, zsengébb csirkecombokat válasszunk, melyek belül vajpuhára, kívül ropogósra sülnek.


Recept

Személyenként egy nagy/két kicsi csirkecomb
Combonként egy szelet húsos szalonna
Két kisebb fej hagyma
Négy gerezd fokhagyma
Egy kisebb zöldpaprika
Kakukkfű
Paprikakrém
Só, olaj

A combokat besózom, vékonyan megkenem paprikakrémmel, megszórom szárított kakukkfűvel és olajjal kikent tepsibe fektetem. A hagymát negyedekre vágom, a fokhagymát megtisztítom. A combokra ráfektetek egy szelet szalonnát, a tepsiben elrendezgetem a hagymát, az egészben hagyott fokhagyma gerezdeket, a felcsíkozott paprikát. Előmelegített 200 fokos sütőben 45-50 percig sütöm, amíg a bőre ropogós nem lesz. Ha a tepsi alján keletkezett szaft kezdene elfőni, kevés vizet öntök alá.
Természetesen krumplipürével és savanyúsággal ettük, de valamilyen jó házi befőtt vagy kompót is finom hozzá.

2008. október 24., péntek

Halfilé petrezselymes tejszínnel


Kezdünk beállni egy napirendre a babával, úgyhogy lassan kikristályosodik az is, hogy melyik az az időszak, amikor az ebédet el tudom készíteni.
Igyekszem a lehető legváltozatosabban táplálkozni, így a menüben a halféléknek is megfelelő helyet kell szorítani, hadd okosodjon az a gyerek.
Ma is halból készült az ebéd, az egyszerű natúr tengeri halszelethez pár hozzávalóból mártást főztem, ettől különlegesebb, táplálóbb lett. A hal megint cápaharcsa (pangasius) volt, amit csak ajánlani tudok mindenkinek: filéje teljesen szálkátlan, húsa fehér, tömör, és még fagyasztott változatban sem szublimál kiolvasztás után, mint a legtöbb mirelite halféle.

Recept

Személyenként egy szelet cápaharcsa filé
Liszt
Só, bors
Fél citrom
Egy csokor petrezselyem
Szerecsendió
2 gerezd fokhagyma
3 dl tejszín
olaj
5 dkg vaj

A halat besózom, vékonyan lisztbe forgatom és kevés felhevített olajon aranybarnára sütöm. Sütés közben tekerek rá feketeborsot, az olajban pár szelet citromot is melléfektetek, mert imádom sütve, de ez elhagyható. A megsült halat tányérra szedem és félreteszem. A serpenyőből kiöntöm az olajat és felhevítem benne a vajat. Beledobom a felaprított fokhagymát, petrezselymet, felöntöm tejszínnel és pár percig forralom. Ízesítem kevés citromlével, a fél citrom reszelt héjával és frissen reszelt szerecsendióval, belefektetem a halszeleteket és további egy-két perc alatt összemelegítem. Rizibizivel ettük.


2008. október 22., szerda

Meggyes palacsinta


Mostanában igen jó dolgom van: anyukám és Attila igazi terülj-asztalkámat varázsol itthon, akárhányszor megkívánok valamit.
Mondjuk ez igen gyakran előfordul, mert a szörnyűséges kórházi koszt számomra jóformán az üres zsömlén való tengődést jelentette, annyira ehetetlen volt az étel.
Mégis, leginkább az édesség, azon belül is a sütemény hiányzott, így tegnap kiadtam az ukázt: csináljunk palacsintát.
Mint már korábban említettem, nálunk ez a férfinép dolga, én a töltelékekért vagyok felelős.
Most a kakaós és szatmári szilvalekvárral töltött palacsinta mellé meggyeset is csináltunk.
Ez a meggytöltelék nagyon egyszerűen készíthető, bármilyen omlós tésztába is tölthető, de a palacsintát is nagyon feldobja. Csoki vagy vaníliamártással tálalva pedig puccos desszertet varázsolhatunk belőle.
A meggyes töltelékhez semmi más nem kell, csak egy dédnagymama, aki finom, roppanós, nem túl édes meggybefőttet készít, és még arra is hajlandó, hogy megosztja ezt a család többi tagjával. A többi hozzávaló a háztartásokban általában megtalálható…

Recept

Egy üveg magozott meggybefőtt a levével együtt
Egy-két evőkanál cukor
Mokkáskanál fahéj
Két kávéskanál kukoricaliszt
A befőttlével azonos mennyiségű víz
Palacsinta tetszés szerint

A befőttet leszűröm, levét egy kisebb lábosban felfogom. Hozzáöntöm a vizet, beleteszem a cukrot, fahéjat és a kukoricalisztet, majd kézi habverővel csomómentesre keverem.
Takaréklángon forralni kezdem, közben a habverővel állandóan kevergetem. Mire felforr, a lé szirupossá válik, besűrűsödik. Ekkor belekeverem a meggyszemeket, egyet rottyantok rajta, majd langyosra hűtve használom fel.

2008. október 18., szombat

Újra itt




Végre újra itt és itthon vagyok, illetve vagyunk.
Zsófi lányom ugyan nem akarta magától megszemlélni e számára szép új világot, de az orvostudománynak hála, 2008.10.14-én 18.05-kor – szép Heléna névnapján - mégis megszületett 61 centivel és 3770 grammal.
A szülés nem volt egyszerű: október tizenharmadika esti szülésindítást követően egészen 14-én délután fél hatig vajúdtam, majd a végén császár lett belőle, úgyhogy el lehet képzelni, hogy mennyire voltam fitt és nett, de minden szerencsésen alakult a végére, így megérte a sok szenvedést
A baba egy tündér, hangja alig van, már eszik rendesen és a súlya is nő, és a hajkoronájából fodrászversenyt rendeztek az István Kórház csecsemős nővérkéi. Nekem a Liza Minelli-féle Cabaret-es viselet volt a nyerő…
Mostantól kezdve ismét fogok írni a blogra, kezdetben nyilván ritkábban, de majd belejövünk.

2008. október 13., hétfő

Rakott kel és kényszerszünet


Tegnapi ebédünk végül rakott kel lett, hosszas tanakodás után. Ez az az étel, amit nagyon ritkán készítek, de ennek oka számomra is ismeretlen, ugyanis mindenki szereti.
Azt sem lehet mondani, hogy túl macerás lenne az elkészítése más rakott ételekhez, mondjuk például egy muszakához képest, azokat mégis többször készítem.
Miután igen jól sikerült, megfogadtam, hogy gyakrabban fog asztalra kerülni.
Egy jó nagy tepsire való, kb. 8 személyes adag ez, ami nem baj, mert mint minden rakott étel, ez is jobb, ha többször melegítjük, másrészt meg elkel majd a főztöm, ugyanis ma este befekszem a kórházba, hogy megindítsák a szülést, mert az én édes lányom magától nem óhajt kijönni.
Emiatt rövidke kényszerszünet kezdődik holnaptól, amely reményeim szerint a hétvégén véget is ér és büszkén mutathatom majd be első csemetémet.
A kedves olvasóknak addig is további jó főzést és böngészést kívánok.

Recept

1 kg darált sertéshús
25 dkg főtt rizs
ez nagyobb fej (1-1.5 kg-s) kelkáposzta
egy nagy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
egy zöldpaprika
pirospaprika, só, bors
kevés zsemlemorzsa
2 nagy pohár tejföl
20 dkg reszelt sajt
olaj

A kel előkészítésével kezdem. Nagy fazékban sós vizet forralok. Ezalatt a kelfejről egyenként lefejtem a leveleket, meg is mosom őket, nehogy valami oda nem illő fehérjeforrás is belekerüljön az ételbe. A leveleket a forró sós vízben majdnem puhára főzöm és alaposan lecsepegtetem. Ez nagyon fontos, mert ha vizes marad, nem fog megfelelően összeállni az étel. A levelek nyelét késsel elvékonyítom, vagy ha reménytelenül vastagok, kivágom és eldobom. További felhasználásig félreteszem, és elkészítem a húsos ragut.
Ehhez a hagymát, fokhagymát és zöldpaprikát felaprítom, kevés olajon üvegesre sütöm. Ráteszem a húst, morzsalékosra pirítom, egy evőkanál pirospaprikával, sóval és borssal fűszerezem. Egy-két evőkanál vizet öntök alá, puhára párolom és összekeverem a rizzsel.
Egy nagy tepsit vékonyan kikenek olajjal, megszórom zsemlemorzsával. Erre terítek egy réteg kellevelet, rásimítom a húsmassza felét, ezt megkenem tejföllel. Ismét kel következik, rá a maradék hús, kevés tejföl. A tetejét levelekkel borítom, a maradék tejföllel megkenem és rászórom a sajtot. 180 fokos előmelegített sütőben 40-50 perc alatt szép pirosra sütöm.
Tálalásnál igény szerint adok hozzá még tejfölt.

2008. október 10., péntek

Citromos mascarponés torta



Már megint sütöttem, ezúttal egy tortát, amely nagyon elnyerte a tetszésemet. A recept ismét Giorgio Locatellitől származik, és elég egyszerűen elkészíthető, ráadásul semmilyen extra hozzávaló nem kell hozzá. (A tésztát én fél adagból készítettem, azért olyan érdekesek a mennyiségek.)

Igaz, a sütési idő nála 25 perc, nálam meg lett vagy másfél óra, az okát nem tudnán megmondani, de a krém nekem ennyi idő alatt volt képes kocsonyás-rezgős állagot felvenni.
Igaz, hogy nem volt itthon tejszín, ezért a tej-tejszín keveréket sűrített tejre cseréltem, lehet ez okozott némi problémát, a sütemény viszont nagyon finom lett, Attilának is kedvére való volt, úgyhogy bizonyára el fogom készíteni a jövőben is.
Locatelli tálalás előtt cukrot szór a tetejére és konyhai lángszóróval ráolvasztja, én ehelyett egy szelet vérnaranccsal dekoráltam, szerintem ez is megteszi.


Recept

A tésztához
11,5 dkg vaj
7,5 dkg porcukor
egy tojás
22,5 dkg liszt
tojásfehérje a lekenéshez

A krémhez
30 dkg mascarpone
fél deci tej
fél deci tejszín
egy deci frissen facsart citromlé
10 dkg porcukor
12 dkg tojássárga (ez kb. 6 nagyobb tojás sárgájának felel meg)

A tésztát készítem el először, mert hűteni is kell. A vajat robotgéppel habosra keverem, hozzáadom a cukrot, amivel tovább keverem, addig, amíg a massza kifehéredik. Ekkor hozzáadom a tojást, teljesen eldolgozom, majd beleöntöm a lisztet is. Az állaga morzsalékos lesz, kézzel golyóvá gyúrom, kinyújtom, kibélelek vele egy 23 centis kapcsos tortaformát (nekem ilyen van) és két órára hűtőbe teszem. Állítólag ez megakadályozza, hogy sütéskor a tészta tovább zsugorodjon a formában. Ha eltelt a pihentetési idő, a sütőt 170 fokra előmelegítem, a tésztára sütőpapírt terítek, arra lencsét/babot (vagy amit tetszik) öntök és vakon sütöm négy percig. Ezután leveszem a súlyt, tovább sütöm 10-12 percig, amíg aranybarna lesz. Eztán megkenem kissé felvert tojásfehérjével szigetelőanyag gyanánt, mert a krém elég híg lesz, nehogy eláztathassa a tésztát. Lekenés után még két percig sütöm.
A krémhez a mascarponét elkeverem a cukorral, citromlével, tejjel és tejszínnel, majd hozzákeverem a kissé felvert tojássárgákat is. A sütő hőmérsékletét 110 fokra mérséklem, a krémet a már megsült tésztakosárba öntöm és addig sütöm a süteményt, amíg a krém remegős-kocsonyás állagot nem ér el.
Lehűtve tálalom.

2008. október 7., kedd

Tortellini őzlábgombával


Úgy látszik, leendő gyermekünk nem sieti el a dolgot, még mindig nagyon jól érzi magát odabenn, és én is jól érzem magam. Ennek örömére ma sétáltunk egy kicsit az erdőben.
Nem jöttünk haza üres kézzel: az időjárás kedvezett a gombák növekedésének, úgyhogy szedtünk is egy pár őzlábgombát.
Szerencsére nem kellett nagyon keresgetni, már a házunk előtti útról látszottak a telepek.
Most kezdhettek igazán növésnek indulni, mert annyira friss volt a gomba, hogy az erdő lakóinak még idejük sem volt megrágni őket.
A gombát nagyon egyszerűen készítettem el, vajjal és friss zöldfűszerekkel megpirítottam, beleforgattam egy adag tortellinit és kevés parmezánnal összepirítottam.

Recept

35 dkg őzlábgomba
10 dkg vaj
két nagy gerezd fokhagyma
egy ág friss rozmaring
8-10 levél friss bazsalikom
reszelt parmezán
só, bors
50 dkg tortellini (sajtos)

A gombákat jól megtisztítom, a szárukat – mivel nem igazán ehető – eldobom. A kalapokat nagyobb darabokra vágom.
Serpenyőben kevés vajat olvasztok, rádobom a fokhagymát és a rozmaringot, majd egy két perc sütés után mehet bele a feldarabolt gomba is. Sózom, kevés borsot tekerek rá, és puhulásig sütöm. Ekkor rádobom a felaprított bazsalikomleveleket és hozzáadom a maradék vajat is, megvárom, amíg felolvad és félreteszem. Közben a tésztát kifőzöm, leszűröm, a gombás vajas keverékhez adom, majd pár perc alatt erős lángon összepirítom, közben adok hozzá reszelt parmezánt. Tálalásnál lehet még rá sajtot tenni.
Jól csúszott volna mellé valamilyen finom fehérbor is…

2008. október 5., vasárnap

Körtés mogyorós sütemény


Egyik nap egy nagyon kedves emailt kaptam Erikától, aki Giorgio Locatelli egyik műsorában látott sütemény krémjével kapcsolatban érdeklődött és kérte, hogy ha tudom, írjam meg neki a receptjét. Ez a frangipane krém receptje, amely az én figyelmemet is felkeltette.
Ez nem más, mint egy őrölt olajos magvakból – főleg mandulából, mogyoróból – cukorral és tojással kikevert massza, amelye omlós vagy leveles tésztára szoktak kenni, a tetejét pedig különböző gyümölcsökkel rakják ki, majd megsütik.
Az egész dolog egyszerűnek tűnik és nagyon finom is lehet, ezért úgy döntöttem, elkészítem én is.
Alaptésztaként omlós tésztát választottam, a frangipane-t mogyoróval készítettem, a tetejére – ha már itt az ősz- körte került.

Recept

A tésztához
10 dkg vaj
20 dkg liszt
egy evőkanál porcukor
késhegynyi sütőpor vagy szódabikarbóna
egy tojás

A frangipane-hoz
10 dkg vaj
10 dkg cukor
2 tojás
10 dkg darált mogyoró
1 dkg liszt

A tetejére két nagy keményebb húsú körte

A tészta hozzávalóit összegyúrom, egy-két óráig a hűtőben pihentetem.
A krémhez a puha vajat a cukorral robotgéppel fehéredésig keverem ,majd egyenként hozzáadom a tojásokat. Ezután kis fokozaton hozzáadom a lisztet és a mogyorót, jól összedolgozom, majd a legmagasabb fokozaton 1-2 percig keverem, hogy jó levegős massza legyen.
A tésztát vékony lappá nyújtom, 6-7 perc alatt elősütöm, megkenem a mogyorós masszával, a tetejét kirakom vékonyra szeletelt körtével, amit egy kicsit bele is nyomkodok. A süteményt 15-20 perc alatt 180 fokos előmelegített sütőben sütöm meg és kockákra vágva tálalom.

Lehet, hogy nem túl dekoratív, viszont nagyon finom.

2008. október 4., szombat

Marhaszelet mustáros mártásban


Tegnap előtt nem volt kedvünk még vásárolni sem, így abból a kevés alapanyagból főztem, ami otthon volt, a végeredmény pedig annyira ízlett mindkettőnknek, hogy biztos el fogom készíteni ezt az ételt a jövőben is.
Nagyon kevés dolog kellett hozzá, ezek főként olyanok, amik egy átlagos háztartásban megtalálhatók, egyáltalán nem különlegesek.
Az étel lényege, hogy a marhaszeleteket fűszeres lében puhára párolom, majd a megmaradó ízes szaftot egy-két további ízesítővel mártássá főzöm össze.
Akár tésztával, akár rizzsel ehető, de el tudom képzelni krumplipürével, vagy puliszkával is.

Recept

Négy szelet marhacomb
Két közepes fej hagyma
Négy gerezd fokhagyma
Egy fehérrépa
Egy negyed zellergumó
Két szelet húsos füstölt szalonna
Egy ág rozmaring
fél citrom
egy evőkanál mustár
Egy csokor petrezselyem
Só, bors
5 dl húsleves
3 dl tejföl
egy csapott evőkanál liszt

A hússzeletek széleit bevagdosom és kevés felforrósított olajban egy-két perc alatt elősütöm. Közben tekerek rá frissen őrölt borsot. A szeleteket tányérra szedem, a fennmaradó zsiradékba beledobom a felaprított hagymát, fokhagymát, szalonnát, a kis kockákra vágott zöldségeket, a rozmaringleveleket és pár percig együtt pirítom. Erre a fűszeres ágyra helyezem a húsokat, sózom, majd felöntöm annyi levessel, hogy ellepje, és fedő alatt puhára párolom. Közben néhányszor elfőzöm a levét, amelyet ismét kevés levessel pótolok, ettől a szaftja sűrűsödik. Ha a hús megpuhult, kiszedem, a megmaradó szaftot a maradék levessel (kb 3 dl kell) felöntöm, ízesítem a mustárral, pár csepp citromlével és reszelt citromhéjjal. Összeforralom kb. tíz perc alatt és a liszttel elkevert tejföllel elkeverem, majd 3-4 percig tovább rotyogtatom. Közben visszahelyezem a hússzeleteket, hogy átvehessék a pikáns mártás ízét, és belekeverem a felaprított petrezselymet is.
Rövidcső tésztával ettük.

2008. október 2., csütörtök

Almáspite



Tényleg beköszöntött az ősz. Ez abban is tettenérhető, hogy megsütöttem a szezon első almáspitéjét.
Ez a sütemény számomra az otthon melegét jelenti, imádom, ahogy a fahéj és az alma illata körüllengi az egész házat, miközben sül. Mindjárt jobb kedve lesz tőle az embernek, már csak azért is, mert az illatok nyomán emlékek is előmerészkednek: nekem a nagymamámat idézi fel a fahéjas almaillat.
Az sem egy hátrány, hogy az elkészítése sem bonyolult és nem is időigényes.
Én a gyümölcsös pitéknél az omlós tésztát részesítem előnyben, az almáspiténél is, a tölteléket pedig mindig nyers reszelt almával készítem, nekem ez így autentikus.
A megadott mennyiség egy kis tepsire elég, ami igazán nekünk nem elegendő:-)


Recept

A tésztához:

30 dkg liszt
12 dkg hideg vaj
egy tojás
2 evőkanál cukor
egy evőkanál tejföl
csipet só

A töltelékhez:

4 nagy alma
3-4 evőkanál cukor
fahéj
fél citrom leve
2-3 evőkanál kekszmorzsa/darált dió
egész tojás a lekenéshez

A tészta hozzávalóit összegyúrom és a hűtőben egy-két órán át pihentetem. Ha ez megtörtént, a tésztát elfelezem és két akkora lapot nyújtok belőle, mint az a tepsi, amelyikben sütni fogom. Az egyik lappal kibélelem a formát, és megszórom kekszmorzsával, vagy dióval, hogy a töltelék nedvessége ne áztassa el a tésztát. (Most három darab babapiskótát egyszerűen csak ráreszeltem.)
A töltelékhez a megmosott almákat héjastól megreszelem, a levüket szűrőben kinyomom (a levet pohárban felfogom és azonnal meg is iszom), a reszelt almát a fahéjjal, citromlével és tetszés szerinti mennyiségű cukorral összekeverem. A biztonság kedvéért még ezután is ki lehet nyomni a levét, ha úgy látjuk jónak.
A reszelt almát a tésztalapon egyenletesen elosztom, a másik tésztalappal befedem. A tésztát felvert egész tojással lekenem, hogy szép aranybarnára sülhessen, és villával meg is szurkálom, nehogy a keletkező gőz megrepessze a sütemény tetejét. Előmelegített 170 fokos sütőben kb. negyven perc alatt megsütöm. Ha kész lehet porcukrozni, de mi ezt nem igazán kedveljük
.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails