Cottage pie

Ez az étel azóta izgatja a fantáziámat, amióta az egyik Gordon Ramsay-főzőműsorban láttam. Pár hete el is jutottam odáig, hogy elkészítsem, a kiindulási alap a Szakácsok Könyvében található recept volt.

Ezen annyit változtattam, hogy kihagytam az ételből a zöldborsót – ami az én ízlésem szerint nem igazán illett bele - , helyette viszont megdupláztam a répa mennyiségét és tettem bele egy darab zellert meg petrezselyemgyökeret is.

A végeredmény egy nagyon ízletes egytálétel lett, melynek legnagyobb előnye, hogy a köretet is magában foglalja, ráadásul előre is elkészíthető.

Valószínű, hogy többször fogom készíteni a jövőben, mert a férjem és a lányom nagyon odavolt érte.

Recept

50 dkg darált marhahús

egy nagy fej hagyma

két darab sárgarépa

egy petrezselyemgyökér

10 dkg zellergumó

egy-két ág friss kakukkfű

egy babérlevél

egy evőkanál paradicsompüré

egy teáskanál Worcester-szósz

egy liter húsalaplé vagy szűrt húsleves

olaj

50 dkg burgonya

1,2 dl tej

10 dkg vaj

2 tojássárga

reszelt parmezán (elhagyható)

A hagymát, sárga-és fehérrépát, valamint a zellert felaprítom. Az olajat felforrósítom, rádobom a felaprított zöldségféléket, a babérlevelet, meg a kakukkfüvet és öt percig sütöm, néha megkeverem. Ezután hozzáadom a húst, és addig sütöm, amíg megbarnul. Sóval, borssal ízesítem, hozzáadom a Worcester-mártást és az alaplét, majd kb. fél óra alatt mártás sűrűségűre főzöm. Ezalatt a krumplit megfőzőm, majd a felmelegített tejjel, a vajjal, a tojások sárgájával , kevés sóval krumplipürét készítek belőle. Ha az étel két alkotóeleme elkészült, jöhet az összeállítás: a húsos ragut egy tűzálló edényben/tepsiben szétterítem, majd a krumplipürét széles pengéjű késsel egyenletesen elterítem a tetején, majd megszórom a parmezánnal. Lehet habzsákkal cifrázni, nekem erre se időm, se energiám nem volt. A tepsit 190 fokra előmelegített sütőbe tolom és az ételt kb. fél óráig sütöm.

Ageni aszalt szilvás nyúl

Ma sikerült egy tényleg fantasztikus ebédet készítenem nyúlhúsból, Rick Stein receptje alapján. Túlzás nélkül állíthatom, hogy eddig ez a legjobb étel, amit nyúlból készítettem.

Gazdag fűszeres íze miatt akár a karácsonyi asztalon is megállná a helyét, aki pedig idegenkedne a nyúltól, bátran készítheti vadhúsból (szarvas, őz) is.

A recept egyébként a Francia Odüsszeia c. könyvből való, amelyből filmsorozat is készült. Pár éve az egyik ismeretterjesztő csatorna is a műsorára tűzte, én nagyon szerettem a hangulatát és persze a recepteket.

Recept

Egy nagyobb fiatal nyúl darabolva

8 dkg füstölt szalonna

6 kisebb fej hagyma

4 sárgarépa

5 dkg zeller

25 dkg aszalt szilva

egy üveg száraz vörösbor

rozmaring

kakukkfű

2 babérlevél

2 evőkanál liszt

só, bors

A szalonnát felkockázom és egy mélyebb lábosban kiolvasztom. Rádobom a megtisztított, félbevágott hagymákat és barnára pirítom, majd kiszedem a lábosból. A nyúldarabokat megsózom, megborsozom és a visszamaradt szalonnazsírban aranybarbára pirítom. Megszórom a húst a liszttel, megforgatom a húsdarabokat, majd hozzáteszem a már megpirított hagymát és a nagyobb darabokra vágott sárgarépát a zellerrel együtt. Ekkor kerül bele az aszalt szilva fele és egy pohárnyi kivételével – ami Rick Stein szerint a szakácsot illeti – a vörösbor is. Az ételt enyhén utánasózom, beleteszem a babért, meg ízlés szerint a többi zöldfűszert, felforralom, majd takaréklángon addig főzöm, amíg a hús meg nem puhul. Ha a nyúl már vajpuha, kiszedem a mártásból, amibe beleszórom a maradék szilvát – ha még szükséges, kevés cukrot/mézet – és 3-4 perc alatt átforralom.Ezután visszateszem a nyulat a szaftba és egy-két perc alatt átmelegítem az ételt.

Krumplipürével, burgonyagombóccal vagy-krokettel mennyei, akár ünnepi fogás is lehet.

Zöldséges vöröslencse-krémleves

A fokhagymás csigához – mint már említettem – „körítésként” krémleves készült, mégpedig vöröslencse-krémleves. Igaz, hogy ez az étel inkább való hűvösebb napokra, nem olyan szép napos időre, mint ami ma van, de most közzéteszem az én receptemet is.
Nézelődve az interneten, megállapítottam, hogy számtalan vöröslencse-krémleves recept létezik, de jellemző, hogy mind indiai fűszerezéssel készül, amit anyukám annyira nem szeret, így megalkottam a magam verzióját. Azért kevés koriandert és római köményt én is használtam, és a levest joghurttal krémesítettem, de az erőteljesebb ízeket többféle zöldséggel tompítottam. Nagyon egészséges, magas vastartalmú leves.
Jól illik mellé valamilyen laposkenyér – például naan, vagy pita – de a fokhagymás csigával sem volt megvetendő.

Recept

25 dkg vöröslencse
egy fej hagyma
egy szál fehérrépa
5 dkg zeller
4-5 sárgarépa
egy közepes krumpli
egy teáskanál római kömény
egy teáskanál őrölt koriander
két gerezd fokhagyma
só
1 dl natúr joghurt
olívaolaj

Kevés olívaolajon megpárolom a felaprított hagymát, majd rádobom a nagyobb darabokra vágott répaféléket, zellert és krumplit. Ízesítem a római köménnyel, korianderrel, beledobom a fokhagymát is és két-három perc alatt kevergetve pirítom. Ekkor felöntöm másfél-két liter vízzel, beleszórom a megmosott lencsét, sózom és addig főzöm, amíg a zöldségek meg nem puhulnak. Ekkor botmixerrel vagy turmixgépben – én ez utóbbit választottam – pépesítem. Sűrítés nem szükséges, a zöldségek miatt mindenféle plussz zsiradék és liszt nélkül is elég tartalmas és sűrű lesz a leves. A levesbe belekeverem a joghurtot, visszateszem a tűzre és pár perc alatt készre forralom. Langyos laposkenyérrel vagy más péksüteménnyel és esetleg joghurttal tálalom.

Toszkán bableves

Ebben a lucskos, őszies, barátságtalan időben egyre jobban esik a forró leves, emiatt mostanában- szokásunktól eltérően – hetente egyszer biztos főzök is. Legutóbb a toszkán bableves került terítékre.
Nem akartam hagyományos, magyaros bablevest főzni, olyasmiben gondolkodtam, mint a minestrone, de ehhez nem volt itthon elég zöldségféle, végül a neten böngészve találtam rá Emeril Lagasse receptjére, és végül ebből indultam ki. Persze változtattam rajta, így a végeredmény egy minestronéra hasonlított, ám kevésbé paradicsomos és kevésbé zöldséges változatban. Akinek nincs ideje bajlódni a szárazbabbal, konzervből is elkészítheti.

Recept

25 dkg száraz bab
egy nagyobb sárgarépa
egy fehérrépa
egy ökölnyi zellergumó fele
egy cukkini
egy hagyma
3 evőkanál paradicsompüré (passata)
4 gerezd fokhagyma
egy ág rozmaring
2-3 babérlevél
4-5 levél bazsalikom
szemes feketebors
olívaolaj
2-3 marék kisméretű száraztészta (pl rövidcső)

A babot egy éjszakára beáztatom, majd másnap egy babérlevéllel és pár szem borssal ízesített vízben puhára főzöm.
A leveshez olívaolajon megfonnyasztom a kockákra vágott hagymát. Rádobom a kisebb kockákra vágott répákat, a felnegyedelt és felkockázott cukkinit, és zellert és pár percig kevergetem. Hozzáadom a felszeletelt fokhagymát, a paradicsompürét, ezzel is párolom pár percig, majd felöntöm vízzel (kb. 2 liter, én ezeket az olaszos leveseket úgy szeretem, ha már megáll bennük a kanál, szóval jó sűrűn.) Beleszórom a babérlevelet, a rozmaringágat és a bazsalikomleveleket, és addig főzöm, amíg a zöldség már majdnem puha. Ekkor beleteszem a leszűrt babot, és addig főzöm a levest, amíg minden hozzávaló puha nem lesz. A leves sűrűjének egyharmadát pár merőkanál lével kimerem, botmixerrel egyneműsítem, majd visszatöltöm, így sűrítem az ételt. Végül beleszórom a száraztésztát, és ezzel készre főzöm a levest.

Ludaskása

Még májusban szerzett a szomszédunk háztáji libát, annak az aprólékából készítettem ludaskását. A combokat és a mellet hagyományos módon sütve készítettem el, a fél kilós máját saját zsírjában megsütöttem és azóta libamájas zsíros kenyérként funkcionál. Maradt hát a szív, a zúza, a nyak, a két szárny, és – bevallom – a májból lecsíptem egy darabkát, mondván, nem tesz az majd rosszat az ételnek. Az aprólékot lefagyasztottam, türelmesen várta a sorát egészen június végéig, amikor megcsináltam.
Hát, azt kell mondanom, ez nem az én ételem. Amikor főtt a liba, megkóstoltam a zúzát, mert olyan guszta volt, de rá kellett jönnöm, hogy én egyszerűen nem szeretem az ízét. Az étellel pedig az a problémám, hogy dacára a felhasznált zsenge zöldségeknek, a liba miatt elég nehéz. Azért nem adom fel, már gondolataimban összeállt a kép, hogy mit kellene másként csinálni, hogy nekem is bejöjjön. A liba beszerzése folyamatban van, ha rendelkezésre áll, jövök a módosított recepttel.


Recept

Libaaprólék (szárnyak, szív, zúza, nyak)
15 dkg libamáj
3 db sárgarépa
2 db fehérrépa
egy darabka zeller
egy fej hagyma
20 dkg zöldborsó (tisztán mérve)
egy csokor petrezselyem
40 dkg rizs
egy kanál libazsír
egy evőkanál olaj
só, bors

A libaaprólékot lábosba teszem, mellérakok egy sárga-és fehérrépát, egy darabka zellert, felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, és puhára főzöm. Ha kész, a léből kiszedem a húst, a szárnyakat és a nyakat kicsontozom, a színhúst kisebb darabokra vágom, a szívet, zúzát is feldarabolom. (A főtt zöldséget a kutyáknak adom)
A libazsírt felforrósítom, rádobom a felkockázott hagymát és üvegesre sütöm. A maradék két sárgarépát és egy fehérrépát kisebb kockákra vágom és a hagymára dobom. Felöntöm egy kevés főzőlével és a zöldségeket puhára főzöm. Ha már majdnem kész, hozzáadom a lefejtett libahúst, zúzát, szívet, a felkockázott libamájat és zöldborsót és ezeket is puhulásig főzöm, sóval borssal ízesítem.
Másik edényben olajat hevítek, rádobom a megmosott, megtisztított rizst, felöntöm dupla mennyiségű vízzel (ennek egy része lehet a liba főzőleve is, csak vigyázni kell, ne legyen túl zsíros) és puhára főzöm. A végén hozzákeverem a libahúsos zöldséges ragut és a felaprított petrezselymet és pár perc alatt összemelegítem.

Krumplileves gazdagon

Vasárnap nem kívántam a húsos ételeket, ezért úgy döntöttem, hogy valamilyen tartalmasabb levest főzök, utána pedig – Attila kívánságára - kakaós csigát készítek.
Választásom a tejfölös krumplilevesre esett, amit már pár hete nagyon kívántam. Az az érdekes, hogy amióta rendszeresen főzök, – márpedig ez legalább tizenkét év – még sosem készítettem ilyen levest. Nem baj, valamikor el kell kezdeni…
Mivel tartalmas levest szerettem volna csinálni, került bele a krumpli mellé leveszöldség, kolbász is.
Olyan sikere volt, hogy a nagy kondérnyi leves estére el is fogyott, mert állandóan rájártunk.
Az lehet, hogy most főztem ilyet először, de biztos, hogy nem utoljára….


Recept

4-5 szem közepes krumpli
két vékony sárga-és fehérrépa
20 dkg zeller
10-15 dkg szárazkolbász
egy nagy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
2 babérlevél
egy evőkanál majoranna
pirospaprika
egy teáskanál darált erőspaprika
só, bors
egy evőkanál liszt
2-3 dl tejföl
olaj


Nagyon kevés olajat forrósítok, ezen megpárolom a hagymát. Hozzáadom a felkarikázott kolbászt, és addig pirítom, amíg a zsírját kiengedi. Rádobom a kisebb darabokra vágott leveszöldséget, zellert és a krumplit és pár percig kevergetve sütöm. Megszórom kb. egy evőkanál pirospaprikával, elkeverem, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi kétujjnyira ellepi. Hozzáteszem a babérlevelet, sót, borsot, majorannát, paprikakrémet, és a nagyobb darabokban hagyott fokhagymát, és addig főzöm, amíg a zöldségek megpuhulnak. A tejfölt elkeverem a liszttel, és besűrítem a lassú forrásban lévő levest. A tányéron ízlés szerint adok még mellé tejfölt. Jól esik hozzá a friss ropogós kenyér.

Rizottó a tenger gyümölcseivel

Amióta megvan Giorgio Locatelli szakácskönyve, a Made In Italy, tervezgetem a rizottókészítést. Most ez is megvalósult a hétvégén, tenger gyümölcsei rizottót készítettem Locatelli leírásainak felhasználásával. Apró rákokból főztem hozzá alaplét, külön pár perc alatt megpirítottam a herkentyűket fokhagymás-chilis olajon és a rizst az olasz szakács útmutatása alapján főztem.
Nagyon finom lett a végeredmény, csak azt sajnálom, hogy nincs tengerpartunk, így nem lehet frissen hozzájutni a tenger gyümölcseihez, ezáltal biztos, hogy nem lesz olyan íze, mintha frissen fogott hozzávalókat használnánk.

Recept

Az alapléhez

50 dkg grönlandi héjas aprórák
3 evőkanál olívaolaj
négy gerezd fokhagyma
egy fej hagyma
egy zellerszár/10 dkg zellergumó
egy babérlevél
6-8 szem feketebors
1.5 deci száraz fehérbor (én ezt kihagytam)
egy evőkanál passzírozott paradicsom (passata)

A rizottóhoz
30 dkg rizottórizs (most arborio)
10 dkg vaj
egy fej hagyma
egy deci száraz fehérbor(én ezt kihagytam)
egy evőkanál passzírozott paradicsom (passata)
só, bors
egy marék petrezselyem (ez sem volt itthon)
70 dkg fagyasztott tenger gyümölcsei mix
egy chilipaprika
olívaolaj
3-4 gerezd fokhagyma

Az egész műveletet az alaplével kezdem. Lábosban felforrósítom az olívaolajat, beledobom a hagymákat, zöldségeket és egy-két percig pirítom, de megbarnítani nem szabad. Hozzáadom a rákokat, egy percig kevergetve sütöm, majd ráöntöm a bort, ha van. Hagyom, hogy az alkohol elpárologjon, hozzáadom a paradicsompürét és két liter vizet, felforralom és kb. 20 percig gyöngyöztetve főzöm. Közben a tenger gyümölcseit olívaolajon kicsit megpárolom a fokhagymával és a chilivel, gyakorlatilag mire felenged, már jó is.
Ezután jön a rizottó elkészítése. Ehhez leszűröm az alaplevet és visszaöntöm a fazékba, gyöngyöztetve magam mellé készítem, hogy a meregetésnél kéznél legyen. (A héjas rákot megpucoltam és a rákhúst hozzákevertem a többi herkentyűhöz.)
A vaj felét lábosban felolvasztom, rádobom a nagyon apróra vágott hagymát, és puhára párolom úgy, hogy ne barnuljon meg. Ekkor hozzáadom a rizst és beleforgatom a hagymás vajba, hogy minden rizsszemet bevonjon a vaj és a rizsszemek felmelegedjenek. Ekkor hozzáöntöm a bort, ha van, és pár percig kevergetem, hagyom, hogy az alkohol elpárologjon. Amikor a rizs és a hagyma már szinte száraz, hozzáadom az első merőkanál alaplét és a paradicsompürét. Kevergetem, hagyom, hogy a rizs teljesen beszívja a levet, csak ekkor adom hozzá a következő merőkanálnyit. Ezt a műveletet addig folytatom, amíg a rizs meg nem puhul, cél az al dente állapot elérése. Az utolsó merőkanál lével együtt hozzáadom a herkentyűket is, ízesítem sóval, borssal, adható hozzá fél citrom leve is, én ezt jobban szeretem a tányéron hozzáadni, ízlés szerint. Leveszem a rizottót a tűzről, hagyom egy percig pihenni, majd a maradék vajat kockákra vágom és fakanállal a rizsbe keverem, amilyen gyorsan csak tudom, közben rázogatom a lábast. Ez a művelet a mantecatura, amitől a rizottó „all’onda”, azaz hullámozni fog, mint a tenger, ha megmozgatjuk a tányéron. Nem vicc, tényleg. Locatelli tanácsa, hogy ha ezt az állagot nem sikerült elérni, még kevés forró alaplével korrigálhatjuk.
Alapszabály, hogy halas ételre parmezánt nem teszünk, ehelyett felaprított petrezselyemmel szórjuk meg.
A leírás hosszú és bonyolultnak tűnhet, de ha csinálja az ember, nem az, és a végeredmény mindenért kárpótol.

VKF XXII.- Babos-répás strucc-egytál

Mézesmadzag a XXII. VKF témájául az egytálételeket választotta. A téma nagyon aktuális, mert az ünnepek után a nadrágszíj-meghúzós időszakban nagyon jól jönnek az egytálételreceptek, másrészt meg babázós anyukáknak ideális választás, mert nem kell egész nap a tűzhely mellett forgolódni, jól összeválogatott hozzávalókból megfelelő fűszerekkel kis időráfordítással is finom, kiadós étel készülhet.
A kiírást olvasva már jó előre tudtam, hogy a korábban beszerzett strucchús felhasználásával fogok valamit alkotni zöldségekkel, aztán végül konkretizáltam a dolgot. A húst sárgarépával, zellerrel és babbal sűrű, ízletes raguvá főztem össze és friss házi kenyér, meg tejföl kíséretében tálaltam. Sikere volt. Aki nem jut hozzá strucchoz, marhahúsból is elkészítheti, az íz gyakorlatilag ugyanaz lesz.

Recept

70 dkg strucchús
10 dkg kolozsvári szalonna
két fej hagyma
öt gerezd fokhagyma
három szál sárgarépa
10 dkg zeller
50 dkg gyöngybab
babérlevél
rozmaring
borókabogyó
pirospaprika

A szalonnát és a hagymát felaprítom, a húst felkockázom. A szalonnát kiolvasztom (ha nem elég zsíros, öntök rá egy evőkanál olajat is) és megfonnyasztom rajta a hagymát. Rádobom a húst, és fehéredésig pirítom. Ekkor hozzáadom a kockákra vágott zellert, felaprított fokhagymát, a babérlevelet, egy ág rozmaringot, 3-4 szem borókát, egy evőkanál pirospaprikát, sózom, borsozom, és jól elkeverem, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi. A húst párolom, közben a levét többször elfőzöm, ismét felöntöm, megint elfőzöm, és így tovább. Közben külön edényben babérleveles, enyhén sós vízben puhára főzöm a babot. Amikor a hús majdnem teljesen puha, hozzáteszem a nagyobb darabokra vágott répát, a levétől lecsepegtetett babot, felöntöm vízzel, és teljes puhulásig főzöm. Ezalatt sűrű szafttá forr a leve is. Kenyérrel, tejföllel tálalom.

Zöldségleves vajasgaluskával

Életem párja egyik nap legnagyobb megdöbbenésemre közölte, hogy úgy enne egy kis zöldséglevest. Ennek köszönhető, hogy tegnapelőtt zöldségleves volt vajgaluskával, utána pedig túrógombóc, az én kívánságomra.
Nálunk a leves általában úgy néz ki, hogy alig van leve, sűrűje viszont annál több, úgyhogy ki nem ehhez szokott, kevesebb zöldséggel készítse. Felönteni csontlével vagy húslevessel szoktam, jó ízt ad neki.
A vajas galuskát pedig mindig F. Nagy Angéla receptje alapján csinálom.
Jól is esett a jó forró leves ebben a nyálkás gusztustalan időben, a sokféle színes zöldség pedig üdítően hat a szemnek a nagy szürkeségben.

Recept

3 szál sárgarépa
3 szál fehérrépa
egy fej hagyma
10 dkg zeller
10 dkg karalábé
10 dkg kelkáposzta
20 dkg zöldborsó
egy csokor petrezselyem
1 liter csontlé vagy húsleves
egy babérlevél
2 cm-es gyömbérdarab
kevés köménymag
egy tojás
3 dkg vaj
liszt
só
olaj

A zöldségeket megtisztítom és megpróbálom egységes méret kisebb kockákra vágni. Lábosban olajat hevítek, megfuttatom rajta a hagymát, majd kevergetve pár percig pirítom rajta a felkockázott répaféléket, karalábét és zellert. Ezután felöntöm, beledobom a babért, gyömbért, köménymagot, a kisebb darabokra vágott kelkáposztát, és a zöldségek puhulásáig főzöm. Közben kikeverem a vajasgaluskát, ehhez a puha vajat a tojással és annyi liszttel dolgozom össze, amennyit felvesz, majd sóval ízesítem. Galuskatészta állagúnak kell lennie.
Ha a zöldségek megpuhultak, kiskanállal a forró levesbe szaggatom a galuskát, beleszórom a felaprított petrezselymet és addig főzöm, amíg a levesbetét is át nem fő. Ez még egy-két percet vesz igénybe.

Minestrone

A héten belső sugallattól vezérelve elkészítettem életem első minestronéjét. Előtte persze tanulmányoztam Jamie Oliver és Giorgio Locatelli témába vágó írásait, és arra jutottam, hogy ennek a sűrű levesnek nincs igazi receptje, csak az elkészítés lépései azonosak, a hozzávalók pedig – jó esetben – szezonálisan változnak, mindig az kerül bele, amit a piacon kapni. Mindkét szerző alaplét használ a felöntéshez, én ettől most eltekintettem, és bizton állíthatom, hogy alaplé nélkül is ízes, tartalmas minestrone készíthető.
Locatelli még egy jó tanáccsal ellátja a kíváncsi olvasót: bármit tehetünk bele, de sütőtököt nem, hacsak nem töklevest szeretnénk főzni, ugyanis e jellegzetes ízű zöldségféle túlságosan áthatja az ételt.
Ezek után következzen az én levesem.

Recept

Egy nagy fej hagyma
Két sárgarépa
Két fehérrépa
Egy ökölnyi zellergumó
Egy cukkini
Egy krumpli
Egy doboz vörösbab
4-5 brokkolirózsa
két szem paradicsom
10 dkg kelkáposzta
4 gerezd fokhagyma
egy doboz hámozott paradicsom
két marék száraztészta
egy ág rozmaring
friss bazsalikom
két evőkanál pesto
só, olívaolaj
a tálaláshoz parmezán

Nagy lábosban olívaolajat melegítek és üvegesre sütöm benne a hagymát. Ráteszem a kisebb darabokra vágott répaféléket és zellert, pár percig kevergetve sütöm. Ekkor hozzáadom a feldarabolt cukkinit és burgonyát, ezzel is kevergetem egy kicsit, majd belszórom a lecsepegtetett és lemosott vörösbabot, és hozzáadom a hámozott paradicsom-konzervet is. Ízesítem a sóval, zöldfűszerekkel, beledobom a fokhagymagerezdeket és annyi vízzel öntöm fel, hogy jó sűrű levest kapjak. Ezt az egyveleget kb. egy óráig főzöm, ekkor beledobom a brokkolit, a felcsíkozott kelt és a felkockázott paradicsomot, valamint a száraztésztát is, és addig főzöm a levest, amíg mindezek megpuhulnak. Végül két evőkanál pestoval adom meg az ízét. Reszelt parmezánnal tálalom.

VKF XX./1. - Kapros húsgombócleves

A Cserke által kiírt XX. VKF-re – melynek témája a leves – két, talán kevésbé szokványos levessel készültem.
Már korábban is említettem, hogy nem vagyunk igazán levesesek, de ha levesről van szó, akkor a tartalmasabbakat azért mi sem vetjük meg.
Ilyen például a kapros húsgombócleves is, amelyet leendő anyósom tálalásában ettem először, és a mostani VKF-re el is készítettem.
Ez a leves pont az én ízlésemnek megfelelő: savanykás, van benne zöldség, hús, de leginkább kapor, amely még mindig nagy kedvencem. Főételként is megállja a helyét, maximum valamilyen süteményt, vagy édes meleg tésztát kínálnék utána. Az adag legalább 8 személynek elegendő, ha kisebb közönségünk van, érdemes az elkészített húsgombócok felét lefagyasztani, vagy eleve fele mennyiségből készíteni.

Recept

A húsgombóchoz

50 dkg darált sovány sertés vagy borjúhús
egy zsemle
tej
2 gerezd fokhagyma
fél csokor petrezselyem
egy tojás
só, bors, pirospaprika

A leveshez

3 kisebb sárgarépa
3 fehérrépa
kis darab zeller
egy kis fej hagyma
húsleves/víz a felengedéshez
2 csokor kapor
pirospaprika
egy csapott evőkanál liszt
egy pohár tejföl
citrom
olaj

Először a húsgombócot készítem el, mert nem árt neki, hogyha kicsit áll és közben összeérnek az ízek. A húst a tejben áztatott zsemlével, tojással, fűszerekkel összegyúrom, mintha fasírtot készítenék, és vizes kézzel kisebb diónyi gombócokat készítek belőle, további felhasználásig félreteszem.
Kevés olajon a nagyon apróra vágott hagymát megfonnyasztom, rádobom a megtisztított, kisebb darabokra vágott zöldségeket, és pár percig együtt pirítom. Ekkor meghintem egy kevés pirospaprikával, beledobom a kapor apróra vágott keményebb szárát és felöntöm annyi húslevessel (vízzel) amennyi levest készíteni szeretnék. Addig főzöm, amíg a zöldség majdnem megpuhul, ekkor beleteszem a gombócokat is, és tovább főzöm, amíg a húsgolyók is átfőnek. Ez kb. 10-15 perc. A kaprot közben felaprítom és a leveshez adom, majd végül a lisztes tejföllel behabarom az ételt. Pár perc alatt kiforralom, ha nem elég savanykás, friss citromlevet adok még hozzá.

Marhaszelet mustáros mártásban

Tegnap előtt nem volt kedvünk még vásárolni sem, így abból a kevés alapanyagból főztem, ami otthon volt, a végeredmény pedig annyira ízlett mindkettőnknek, hogy biztos el fogom készíteni ezt az ételt a jövőben is.
Nagyon kevés dolog kellett hozzá, ezek főként olyanok, amik egy átlagos háztartásban megtalálhatók, egyáltalán nem különlegesek.
Az étel lényege, hogy a marhaszeleteket fűszeres lében puhára párolom, majd a megmaradó ízes szaftot egy-két további ízesítővel mártássá főzöm össze.
Akár tésztával, akár rizzsel ehető, de el tudom képzelni krumplipürével, vagy puliszkával is.

Recept

Négy szelet marhacomb
Két közepes fej hagyma
Négy gerezd fokhagyma
Egy fehérrépa
Egy negyed zellergumó
Két szelet húsos füstölt szalonna
Egy ág rozmaring
fél citrom
egy evőkanál mustár
Egy csokor petrezselyem
Só, bors
5 dl húsleves
3 dl tejföl
egy csapott evőkanál liszt

A hússzeletek széleit bevagdosom és kevés felforrósított olajban egy-két perc alatt elősütöm. Közben tekerek rá frissen őrölt borsot. A szeleteket tányérra szedem, a fennmaradó zsiradékba beledobom a felaprított hagymát, fokhagymát, szalonnát, a kis kockákra vágott zöldségeket, a rozmaringleveleket és pár percig együtt pirítom. Erre a fűszeres ágyra helyezem a húsokat, sózom, majd felöntöm annyi levessel, hogy ellepje, és fedő alatt puhára párolom. Közben néhányszor elfőzöm a levét, amelyet ismét kevés levessel pótolok, ettől a szaftja sűrűsödik. Ha a hús megpuhult, kiszedem, a megmaradó szaftot a maradék levessel (kb 3 dl kell) felöntöm, ízesítem a mustárral, pár csepp citromlével és reszelt citromhéjjal. Összeforralom kb. tíz perc alatt és a liszttel elkevert tejföllel elkeverem, majd 3-4 percig tovább rotyogtatom. Közben visszahelyezem a hússzeleteket, hogy átvehessék a pikáns mártás ízét, és belekeverem a felaprított petrezselymet is.
Rövidcső tésztával ettük.

Töltött paprika

Mostanában gyakran találkozom a gasztroblogokon a töltött paprikával, ami nálunk is nagy kedvenc, így arra gondoltam, szombati ebédnek pont megfelelő lesz.
Ebből az ételből, pontosabban a töltelékből dupla adagot szoktam készíteni, mert a maradék húsos masszából mindig kiveszek 6-8 gombócnyit, megformázom, lefagyasztom és amikor nincs kedvem vagy időm nagyobb léptékű főzőcskézéshez, előkapom és valamilyen mártásban megfőzve gyors ebédet/vacsorát tudok összeütni. Ehhez a recepthez a mennyiségeket így is adom meg, aki viszont csak egy étkezésre való adagot - ami szintén elég emberes – akar készíteni, felezze meg.
Egyébként a mi családunkban a paradicsomlében főzött, édeskés, zellerrel ízesített töltött paprika a szokásos, viszont Attiláéknál vízben főzik meg és utána paradicsomos rántással sűrítik. A kettőnek szerintem teljesen más az íze és az állaga is.

Recept

1 kg darált sertéshús
25 dkg főtt rizs
2 közepes fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
2 tojás
fél csokor petrezselyem
egy evőkanál fűszerpaprika
só, bors
6 db töltenivaló zöldpaprika
2,5 liter paradicsomlé
egy öklömnyi zellergumó fele
egy-két szál zellerzöld
liszt, olaj
cukor ízlés szerint.


A töltelék elkészítésével kezdem. Ehhez mély tálba teszem a húst a kihűtött rizst, beleszórom a finomra aprított hagymát, a kipréselt fokhagymát, az apróra vágott petrezselymet. Ízesítem sóval, borssal, paprikával és a két tojás hozzáadásával homogén masszává gyúrom. kiszedem,
A paprikák csumáját kiszedem, ha nem elég széles a „szájuk”, éles késsel egyenletesre vágom, hogy könnyebben tudjam tölteni. A masszát kézzel a paprikákba töltöm, az aljukat néha-néha óvatosan az asztalhoz ütögetem, így több töltelék fér bele. A hat darab paprika mellé még hat gombócot is formázok a húsból, a maradék töltelékből pedig ezúttal hét gombócot még le is fagyasztottam.
Jó nagy lábosba beleöntöm a paradicsomlét, beledobom a zellerzöldet és a felszeletelt zellergumót. Ízesítem sóval, kevés cukorral és felforralom. Ha a paradicsomlé már forr, óvatosan beleengedem a paprikákat és gombócokat és lassú forralással puhára főzöm, ez kb. 45 perc. Ezalatt lisztből olajjal rántást készítek. A puha paprikákat és húsgombócokat kihalászom a paradicsomléből, beleöntöm a hideg vízzel elkevert rántást és pár perces forralással besűrítem. Ízlés szerint cukorral édesítem, visszateszem a paprikákat és gombócokat, majd pár perc alatt készre főzöm.
Sós vízben főtt krumplival vagy kenyérrel szoktuk enni.

VKF XIV - Bableves

A magyarok nagyon szeretik a levest, amelynek számtalan változatát készítik a húslevesektől a csak zöldséget tartalmazó levesekig, krémlevesektől a savanykás zöldséges-húsos ragulevesekig. Állítólag nincs még egy olyan konyha, amely ennyiféle változatban ismeri és készíti a levest.

Nos, a mi családunkra ez a közhely egyáltalán nem jellemző: a velőscsonttal főzött marhahúslevesen, sajtlevesen, brokkoli-vagy gombalevesen és a most következő füstölt húsos bablevesen kívül nem igazán fogyasztjuk, ezek is maximum havonta egyszer kerülnek terítékre. (A káposztás illetve kapros húsgombóclevest majdnem kihagytam…)

Most húsvétkor a sonka főzőlevét bablevesfőzésre használtam, ami kapóra jött a VKF XIV. fordulójára kiírt feladványhoz.

A bablevest legalább öt literes lábosban szoktam főzni, nyáron pedig bográcsot használok. Mivel a füstölt húst és a babot együtt főzöm, a húst mindig ismerős hentestől veszem, mert így tudom, mennyire lesz sós és ízes. Nálunk a bablevesbe jó sok zöldség kerül és nem rántom be, hanem kevés lisztes tejföllel behabarom. Friss ropogós kenyérrel és további tejföllel szoktuk enni.

Recept

50 dkg száraz tarkabab
3-4 sárgarépa
2-3 fehérrépa
egy közepes zellergumó negyede
40-50 dkg füstölt hús (most oldalas, általában csülök)
füstölt lé a felöntéshez
egy nagyobb fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
egy hegyes erős zöldpaprika fele
kb. 10 szem egész feketebors
2-3 kisebb babérlevél
csapott evőkanál pirospaprika
egy evőkanál liszt
2 dl tejföl

A babot és a füstölt húst előző este külön-külön beáztatom. Másnap az áztatóvizet mindkettőről leöntöm és lemosom, majd egy jókora lábosba öntöm a babot. Az oldalast két-három darabba vágva melléteszem, rászórom a borsot, beledobom a babérlevelet, fokhagymagerezdeket és a hagymát egészben, felöntöm annyi füstölt lével, amennyi egy-két ujjnyira ellepi, majd lassú tűzön elkezdem főzni. Ha felforr, hagyom még negyed óráig, ezután beleteszem a feldarabolt zöldségféléket, az erőspaprikát, és a tetejére szórom a fűszerpaprikát. Addig főzöm, amíg minden hozzávaló meg nem puhul. Az oldalast puhulás után kiveszem és falatnyi darabokra vágom, utána visszateszem. Ezután a lisztet elkeverem a tejföllel és behabarom a levest, pár percig összeforralom, majd tálalom.

Menzai kedvenc

Ez az az étel, amit még a céges menzán is szívesen eszem vagy ételfutár cégtől is kedvvel rendelek, ebben valahogy még nem csalódtam. Félévente megkívánom, és akkor persze én magam készítem el – ezt persze a menzai verzióval ne hasonlítsuk össze, a hazai mindig nagyságrendekkel jobb. Nem kifejezetten egészséges, de engem jelen esetben ez egyáltalán nem érdekel...

Jóformán semmilyen ételbe nem teszek rántást, ez a kevés kivételek egyike, a paradicsommártást ezzel sűrítem.

Családi hagyomány, hogy a szószt paradicsomléből készítjük – legjobb ha van nagymama által készített házi - , nem pedig paradicsompüréből.


Recept

50 dkg nem túl zsíros darált sertéshús
15 dkg főtt rizs
1 tojás
egy közepes fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
egy kiskanál fűszerpaprika
egy gyerek-ökölnyi zellergumó vagy kis csokor zellerzöld
bors, só
2 liter ízesítetlen paradicsom-ivólé
liszt, olaj
cukor ízlés szerint

A darált húst mély tálba teszem, a rizzsel, nagyon apróra vágott hagymával, átnyomott fokhagymával és a tojással összedolgozom. Ízesítem sóval, pirospaprikával, borssal és gombócokat formálok belőle. Nekem ebből a mennyiségből kb. 11-12 darab jött ki.
A paradicsomlevet mélyebb lábosba öntöm, beleteszem a 2-3 darabba vágott zellert vagy a csokorba kötött zellerzödet, kevés sót és felforralom. Ha forr, beleengedem a gombócokat, és kis lángon kb. 35 perc alatt készre főzöm. Ezalatt az olajból és lisztből rántást készítek. Ha a gombócok átfőttek, kiszedem őket, és a rántással besűrítem a paradicsommártást. Ízlés szerint cukorral ízesítem, visszateszem a húsgombócokat és pár percig melegítem a szószban. Főtt krumplival tálalom.

Tagliatelle kacsasültes mártással

A mai ebéd Attila egyik régi kívánságának megvalósítása.

Egyszer a TVPaprikán láttunk egy részt egy ausztrál sorozatból, talán Gondolával a Murray folyón volt a címe. A szakács, aki olasz származású, de Ausztráliában él, egy kacsasültes tésztaételt készített. Attila teljesen le volt nyűgözve a recepttől, de sajnos nem jegyeztük meg.

Most, hogy volt itthon két felhasználásra váró fél kacsamell, rá is vágta rögtön, hogy márpedig csináljak olyan kacsasültes tésztát, amit a tévében láttunk.

Elkezdtem hát kutakodni az interneten a recept után, végül ez tetszett a legjobban. Igaz, egész kacsából kellene csinálni, de az íze azért csak kacsamellel is finom lett. Annyit változtattam rajta, hogy a kacsamelleket külön sütöttem meg, nem pedig a mártásban pároltam, csak a végén kevertem a feldarabolt húst a fehérboros-paradicsomos szószba.

Szerintem máskor is meg fogjuk ismételni.

Recept

2 fél kacsamell
egy sárgarépa
egy fehérrépa
kis darab zellergumó (vagy zellerszár)
egy nagyobb fej hagyma
3 gerezd felszeletelt fokhagyma
3 gerezd fokhagyma egészben
fél csokor felaprított petrezselyem
2 babérlevél
pár levél bazsalikom
egy ág rozmaring
pár levél friss zsálya (ezt most kihagytam)
só, bors
3 dl száraz fehérbor
egy doboz hámozott, darabolt paradicsom
egy bögre húsleves
egy csomag tagliatelle
parmezán

A kacsamellek bőrét bevagdalom, húsos felüket sózom, serpenyőben mindkét oldalukat erős tűzön megkapatom, majd sütőben puhára sütöm őket. A mártáshoz a zöldségeket (hagyma, répák, zeller) kisebb kockákra aprítom, kevés kacsazsíron párolni kezdem a felszeletelt fokhagymával, babérevéllel, rozmaringgal, bazsalikommal, zsályával. Ha már kezdenek puhulni, sózom, borsozom, hozzáadom a paradicsomot, a bort és a húslevest és lassú forralással sűrű mártássá főzöm, a végén a zöldségeket kissé össze is töröm (túl pépesen nem szeretem, legyen kissé darabos.) Ez kb. egy-másfél óra. Ha a kacsa megsült, kiveszem, hűlni hagyom. Ha már nem túl meleg, lefejtem a bőrét és a húsát vékony csíkokra metéltem. A kacsahúst a paradicsomos mártásba keverem és kb. 10 perc alatt összeforralom. Tagliatellével és parmezánnal tálalom.

Karaj zöldséges-boros raguval

Ma saját kútfőből merítve főztem. Sertéskaraj szeletek voltak itthon, meg levesbe való zöldségek és egy adag gomba, amit mielőbb el akartam használni.
Felbuzdulva azon, hogy a lasagne töltelékének milyen jót tett a többféle zöldség, úgy döntöttem, hogy az olaj-vaj keveréken kisütött hússzeletek mellé készítek egy jó zöldséges ragut gombával és fehérborral. A fűszerezéshez többféle friss fűszernövényt használtam, ment bele még egy kis paradicsompüré, és végül finom étel kerekedett belőle. Marhahússal még inkább el tudom képzelni azzal a különbséggel, hogy azt a zöldséges-boros lében pároltam volna meg.
Köretként megy hozzá a tészta, a rizs, vagy ünnepélyesebb alkalmakra a burgonyafánk.

Recept

Személyenként két kisebb szelet karaj
Két sárgarépa
Egy fehérrépa
Kisebb zellergumó negyede
25 dkg gomba
15 dkg zöldborsó (most a fagyasztóból)
két fej lilahagyma
3 gerezd fokhagyma
bazsalikomlevelek
rozmaring
kakukkfű
fél csokor petrezselyem
egy babérlevél
egy evőkanál paradicsompüré
3.5 dl fehérbor
só, bors
olaj és vaj (2-3 dkg)

A hússzeleteket sütés előtt sóval és frissen őrölt borssal fűszerezem, az olaj és a vaj keverékén megsütöm, kiszedem, félreteszem. Az összes zöldségfélét felaprítom – gyökérzöldségeket kis kockákra, hagymát félfőre, gombát negyedekbe – és a visszamaradt zsiradékon párolni-pirítani kezdem. Ízesítem feldarabolt fokhagymával, rozmaringgal és kakukkfűvel, sózom, belekeverem a paradicsompürét, felöntöm a borral és addig főzöm, amíg roppanós, majdnem puha állaguk lesz és a ragu leve kissé elfő. Ekkor beleteszem a felaprított bazsalikomleveleket és petrezselymet, a ragu tetejére helyezem a kisütött húsokat és pár perc alatt átmelegítem, hogy a húst a ragu ízei megfelelően átjárhassák. Főtt rizzsel ettük.

A "Nagy Visszatérés" - Lasagne

Ezennel megkövetem a Fujitsu-Siemenset és egyidejűleg visszatérek, de azért azt fenntartom, hogy nem a legnagyszerűbb konstruckió, bár most minden tökéletesnek tűnik….

Már meg is írtam a következő bejegyzésemet, mikor a gép elszállt, így a magam részéről ott folytatom, ahol abbahagytam.

Korábban írtam, hogy ránk fér egy kis diéta a karácsonyi trakta után, de amit most írok, az nem ezt tükrözi, ugyanis lasagnet készítettem a hétvégén. Annyi volt benne a kímélős, hogy több zöldségfélét tettem bele, mint korábban. Ez azonban kifejezetten előnyére vált, az pedig csillapítja a lelkiismeret-furdalást, hogy kistepsiben készítettem. Ennél több diétás megoldással azonban nem szolgálatok, ami ezt az ételt illeti.

Hála istennek azok a fotók, amiket még megírandó postokhoz szántam, nem voltak a gépen, úgyhogy megmaradtak, elég veszteség, hogy a korábbi gasztrofotók, és legújabb kutyám bébikorában készült képeim kámforrá váltak, de remélem, most már minden jól fog menni.

Ajánlom a receptet vendégváráshoz is, mert jó előre előkészítető, csak a sütést kell a vendégek jelenlétében végezni, így a társasági élet része lehet a háziasszony is, nem kell a konyhában ücsörögnie. Másrészt még a kistepsiből is jóllakik négy nagyétkű vagy hat normális ember, úgyhogy kiadós is.

Recept

A raguhoz

50 dkg darált hús (marhát szoktam, de most sertés volt)
1 közepes fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
egy fehérrépa
2 doboz hámozott paradicsom konzerv (Mutti)
kisebb zellergumó negyede
rozmaring
bazsalikom
kakukkfű
fahéj
só, bors
olívaolaj

A besamelhez

6-8 dkg vaj
két púpos evőkanál liszt
7 dl tej
só, bors
szerecsendió
pár csepp frissen facsart citromlé

8 dkg parmezán
15 dkg reszelt mozzarella
1 csomag friss lasagne tészta

Először a ragut készítem el. Olívaolajon megpárolom a felaprított hagymát, hozzáadom az apróra felkockázott répákat és zellert, a fokhagymát és rozmaringot. Pár percig kevergetve sütöm, beleteszem a húst, amit fehéredésig pirítok. Fűszerezem sóval, borssal, kakukkfűvel, hozzáadom a paradicsomkonzerveket és 25 perc alat kis lángon összeforralom, amíg kissé besűrűsödik. A végén adok hozzá késhegynyi fahéjat és pár levél friss bazsalikomot.
A besamelt a ragu forralása közben főzöm meg: a vajat felolvasztom, fehéredésig „sütöm” rajta a lisztet, felengedem tejjel és nem túl sűrűre forralom kis lángon. Ízesítem sóval, borssal, szerecsendióval, és pár csepp friss citromlevet is adok hozzá, mert ez jól kihozza az ízét. Amíg meleg, belekeverem a 8 dkg reszelt parmezánt.

Ha a mártások megvannak, összeállítom az ételt. Egy kisebb tepsit épp hogy kikenek olajjal, egy kanál paradicsomos ragut teszek az aljára, ráfektetek annyi tésztalapot, amivel befedem a tepsi alját. A tésztarétegre ragu, erre besamel kerül, majd megint tésztalapok, ragu és besamel. Ezt addig játszom, amíg tart a hozzávalókból, de a besamellel úgy gazdálkodom, hogy a legfelső tésztaréteget ezzel vonom be. Ha végeztem, a tetejét reszelt mozzarellával meghintem – nem sajnálom, és nem baj, ha ide is kerül egy kis parmezán – és előmelegített sütőben 45 perc alatt készre sütöm. Senki ne próbálja ki, amit én műveltem: úgy teleraktam a tepsit, hogy a mártások kifröccsentek és másfél órai sütőtisztítási feladatot generáltak, ami nem embernek való, úgyhogy legyünk mértékletesek, vagy körültekintően válasszuk meg a sütőedény méretét…

Babgulyás

Még a héten azt terveztük, hogy ha jó idő lesz a hétvégén, bográcsozunk egyet. Az idő ugyan jó volt, viszont én úgy megfáztam, hogy kinti program szóba se jöhetett. Szó szerint ugatok, mint egy kutya, úgy köhögök.

A babgulyást ezért a tűzhelyen főztem meg. Így is jó lett persze, de a szabadtűzi főzés által keletkező aromákat nem lehet rekonstruálni beltérben.

Természetesen Attila kérte a babgulyást, én inkább a füstölt csülkös bablevest kedvelem, de ez is ízlett, bár én kicsit hiányoltam a savanykás ízeket, ezért kiskanállal tejfölt ettem mellé (!) . Olyan laktató, hogy nem kell utána második fogás, úgysem bírtunk volna enni belőle.

Recept

50 dkg marhalábszár
50 dkg tarkabab
2-3 sárgarépa
1-2 fehérrépa
egy darabka zeller
egy nagyobb szem krumpli
2 fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
egy hegyes erős zöldpaprika
szalonna
köménymag
babérlevél
szemes fekete bors
pirospaprika

A babot a főzés előtti este beáztatom. Másnap azzal kezdek, hogy a szalonnát kiolvasztom, rádobom a felaprított hagymát, köménymagot és ezen az alapon a hegyes erős paprika és pirospaprika hozzáadásával pörköltet készítek a húsból. Amikor már majdnem puha, hozzáadom az áztatóvízből kivett, leöblített babot, a felkarikázott zöldségféléket, a fokhagymát és fűszereket, felöntöm vízzel, vagy, ha van otthon füstölt hús-főzőlé, azt használom. Az ételt ezután nem túl nagy lángon készre főzöm. Lehetne bele csipetkét vagy nokedlit szaggatni, de én ezt most nem tettem. Friss puha kenyérrel tálaltam.

Van, aki a babot külön főzi meg és ezután keveri össze a pörkölttel, de szerintem jobb, ha a hússal együtt puhul, mások nem tesznek bele leveszöldséget, számomra azonban így túl egysíkú lenne. Mi úgy szeretjük, ha kevesebb a leve, de sok a sűrűje.

VKF X. -Folytatásos regény a marhahúslevesről

Apai ágon székely, anyai ágon osztrák-zsidó és somogyi családból származom, ez az olvasztótégely határozta meg ízlésemet az étkezésben is. Minden ágban volt egy-két konyhabolond, így nem csoda, hogy én is azzá lettem.

Anyai dédnagyanyám – anyukám elbeszélése alapján- igazi polgári konyhát vitt, melyben nagyapám kérésére gyakran került marhahús és vadhús az asztalra, ( vadas, zsemlegombóc, libamáj, marhahúsleves, fánk, bejgli, kaisersmarni stb.) ezt a hagyományt követve írtam meg ezt a kis történetet, nem kisebbítve persze az apai ág érdemeit. Anyai nagyanyám somogyi szegény család szülötte – ehhez képest az élet humoros, mert Gazdagnak hívták- nagymestere volt a szegényételeknek: a dödöllének, cicegének, pörkölteknek, és az igazi házi süteményeknek, pogácsáknak, melyek elkészítésében gyakran kérte segítségemet. Borsos tokánya, paprikás szaftban sütött húsa még ma is kellemes emlékeket idéz fel.

Apai ágról került az asztalra az erdélyi töltött káposzta sok füstölt hússal, paprika nélkül, a padlizsánkrém, a sültpaprika-saláta, puliszka, öntött saláta, maszlina és egyéb finomságok. A savanykás ízek szeretete biztos tőlük származik. (Egy darabig nem szerettem, mert nagyanyám egyszer a fejemre öntött egy fazék ecetes bablevest, aminek „illatát” három napig éreztem a hajamon…). Érdekes, hogy süteményeket apai nagyanyám egyáltalán nem készített.

Akitől a gasztronómia szeretete rám is átszállt, az édesapám, aki sajnos már nincs köztünk. Mániákusan gyűjtötte a szakácskönyveket, a Magyar Konyha számait, ezt a gyűjteményt én örököltem meg, jelenleg kb. 180 darabos a kiskönyvtáram. Ritkábban ragadott fakanalat, de akkor mindig valami különlegességet alkotott (bánkódott is nagyanyám a sok mosatlan láttán….), viszont amikor napközis lettem és rossz volt a menza, ő főzött rám és a barátnőmre.
Foglalkozása folytán gyakran járt külföldre, ahonnan mindig hozott egzotikus fűszereket, hűtőtáskában bélszínt, gyümölcsöket és egyéb finomságokat. A legjobb az volt, amikor karácsonykor érett, finom görögdinnyét ettünk jóvoltából, amit szintén külföldről szerzett be.

Az ő elméleti tudását anyukám valósította meg a konyhában, aki remekül főz, mind a mai napig gyakran cserélünk eszmét receptekről. Hét-nyolc éves voltam, amikor közösen indultunk a Keleti Károly utcai Fondue-bár főzőversenyén egy töltött pulykamell-roláddal, amivel el is nyertük az első díjat.

Karácsonykor mindig ment a vita, hogy mit főzzünk, mert minden alkalommal új receptet kellett kitalálni, a szakács és a közönsége örömére. Szerencsére nem volt senki válogatós, úgyhogy lehetett hal, vad, kacsa, liba és minden egyéb.
Ahogy felnőttem és a nagyszülők elmentek, az én szerepem a torták és aprósütemények elkészítése lett, majd amikor elköltöztem otthonról, én is teljes értékű „szakácsként” vetettem bele magam a konyhai munkába.

Fentiekből talán látszik, számos olyan étel van, ami családi kedvenc, de a marhahúslevest választottam, mert számomra az idézi vissza leginkább az otthon melegét. Ezt a levest mi csak nagy méretekben készítjük, mert így érdemes, és még sok más finomság készíthető belőle.

A post címe folytatásos regény, mert ennek az ételnek a maradékát sokféleképpen hasznosítottuk, ezt fogom megírni a X. VKF-re.


Recept

Szép darab marhafartő (kb. 1,2 kg)
2-3 velőscsont (most három, tenyérnyi, csontos marhaoldalas volt benne)
2 közepes vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
4-5 fehérrépa
6-7 sárgarépa
negyed fej kelkáposzta
közepes zellergumó
fél karalábé (nem szeretem, ezért kimaradt)
egy zöldpaprika
15-20 szem feketebors
2 cm-es gyömbér
5 szem szegfűszeg
késhegynyi sáfrány
2 kisebb babérlevél
kb 10 szem köménymag
só, csipet cukor

Először is, előveszem a kb. 15 literes lábosomat. Belerakom a húst és a csontot (a velőscsont végeit sóba szoktam mártani, hogy a velő ne folyjon ki) , beleszórom a feketeborsot, gyömbért, köményt, babérlevelet, fokhagymát, a félbevágott vöröshagymát beleszúrva a szegfűszeget, és felöntöm annyi vízzel, amennyi jól ellepi. Forrásig hevítem lassú tűzön, még fél órát fő így, aztán hozzáadom a hosszában negyedekre vágott gyökérzöldséget, a kisebb darabokra vágott zellert, a kelt, a paprikát, sózom (inkább többször utánasózom, nehogy túl sokat tegyek bele), csipet cukrot teszek bele, hogy kihozza az ízeket, színezem a sáfránnyal és lassú gyöngyöző forralással készre főzöm (kb. 3 óra).Lehabozni nem szoktam, mert ettől még nem lesz zavaros. Családi szokás szerint cérnametélttel tálalom, amit külön lábosban, a levesből kimert húslevesben főzök ki. Előtte persze megesszük a velőt fokhagymás pirítóson. És hogy mi készül még belőle? Folytatás következik…