Szabolcsi töltött káposzta

A férjem nagy vágya volt, hogy mi is készítsünk szabolcsi töltött káposztát, mert olyat, amilyet nagymamája főzött gyerekkorában, senki nem tud a családban, hátha nekünk sikerülhet.

Kis utánajárás és a rokonság receptjeinek meghallgatása után kialakult a saját elképzelésünk. Úgy gondoltuk, nem kell túlcifrázni a dolgot, néha a kevesebb több, a lehető legyegyszerűbben fogjuk elkészíteni az ételt. Utóbb igazunk lett, és tényleg sikerült reprodukálni a nagymama által készített étel ízét.

Recept

Egy laposabb nagy fej édeskáposzta (vagy két kisebb)

50 dkg darált zsírosabb sertéshús (dagadó, lapocka)

25 dkg rizs

5 kis fej hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

pirospaprika

olaj

só,

3-4 dl paradicsomlé vagy passzírozott paradicsom

20 dkg füstölt húsos szalonna

Egy szál kolbász (házi)

A töltelékhez a felaprított hagymát kevés olajon megpárolom, hozzáadom az egy-két teáskanálnyi paprikát, jól elkeverem, majd összedolgozom a hússal és a nyers, megmosott rizzsel. Ízesítem sóval, reszelt fokhagymával. Ha túl száraz lenne, egy-két evőkanál olajat adok még hozzá.

Közben felteszek vizet forrni, belehelyezem az egészben hagyott, kitorzsázott káposztát. Ahogy a víz melegszik, a levelek szép lassan leválnak a fejről, és kicsit megpuhulnak. A leveleket apránként leszedegetem és elkezdem tölteni. Kis, háromszög alakú töltelékeket készítek, (illetve készít a férjem, mert nekem ez nem nagyon megy), ez általában egy fél káposztalevél felhasználását igényli. A kimaradó levélereket, használhatatlan leveleket összeaprítom, ez megy majd a töltelékek közé.

Ha készen vagyok a töltéssel, jöhet a rétegezés. A lábas aljára pár darab húsos szalonnát és kevés aprókáposztát teszek, erre kerülnek szorosan a pici töltelékek. Rá pár ujjnyi darab kolbász, illetve szalonna kerül, erre aprókáposzta, majd ismét töltelék. A tetejét aprókáposztával borítom be. Öntök az étel alá annyi vizet, hogy a káposzta ¾-edéig érjen, majd lassan felforralom. Ha már forr, ráöntöm a tetejére a paradicsomot, és további 20-25 percig főzök. Ekkor megkóstolok egy tölteléket, ha jó, lezárom alatta a lángot és lefedve hagyom pihenni negyed órát. Friss házi kenyérrel és tejföllel tálalom, minél többször melegítem újra, annál jobb lesz ez is.

A férfi kenyere

Amióta dolgozom, Attila van itthon Zsófival, idén szeptemberig, mert akkortól visszavonhatatlanul bölcsis lesz a lány.
Ezt minden apának ki kellene próbálnia legalább pár hónapra, mert egyrészt beletanul a gyerekkel kapcsolatos napi rutinteendők elvégzésébe, ami jól jöhet, ha anyukának valamilyen okból pár napig távol kell lennie, ráadásul fantasztikus, hogy mennyire elmélyíti az apa-gyerek kapcsolatot.
A háziúri teendők azzal is járnak, hogy néha főzni kell. Én munka után általában elkészítem a következő napra az ennivalót nekik, de például a kenyérsütés az itthon levő feladata.
Attila ebbe tökéletesen beletanult, az ő kenyerei szebbek, mint az enyémek, és nekem jobban is ízlik (bár ez lehet azért is, mert mindig finomabb, amit csak úgy elém tesznek).

Egyik nap olvasom az emailjét: „sül a kenyér, most szalonnásat csinálok”. Na, mondom magamban, ez milyen lesz, kíváncsi vagyok.
Miután hazaértem, a képen látható kenyér fogadott. Az egy dolog, hogy szép lett, de finom is, semmi nem volt eltúlozva benne, kellemesen füstös a szalonnától, enyhén fokhagyma ízű, vajjal megkenve nagyon jó.

Recept

50 dkg liszt
egy tasak (7 g) száraz élesztő
2 kiskanál só
2,8-3 dl meleg víz (amennyit a liszt felvesz)
2 evőkanál olaj
15-20 dkg nagyon húsos szalonna
3 gerezd fokhagyma

A lisztből a sóval, olajjal, élesztővel, meleg vízzel robotgép segítségével tésztát dagasztok, akkor jó, amikor a tál falától elválik, nem ragad, hólyagos.Ekkor belegyúrom az apróra vágott szalonnát és hozzáadom a lereszelt fokhagymát is. Átgyúrom, hogy az ízesítő anyagok jól elkeveredjenek a tésztában, majd langyos helyen duplájára kelesztem. Ekkor jól átgyúrom, majd formába teszem, és tovább kelesztem, amíg a forma pereméig fel nem jön,.Ezután hideg, 180 fokra beállított sütőben 30-35 perc alatt megsütöm. Rácsra téve hagyom kihűlni, és próbálom nem megvágni ezalatt az idő alatt (nem mindig sikerül)
Akár 2-3 napig is élvezhető, nem morzsálódó kenyér lesz, mely ízesíthető zöldfűszerekkel, magokkal, vagy tetszés szerint bármivel.

VKF! XXIV. - Rendhagyó reggeli

Szent meggyőződésem volt, hogy a „saját levében” által kiírt XXIV. VKF-et kihagyom. Egyszerűen nincs olyan tárgyam a konyhában, amihez valamilyen érdekesebb történet fűződne, vagy esetleg családi recept, illetve lehet, hogy van, de olyan tompa az agyam a nagy megfázástól, hogy egyszerűen nem jutott eszembe semmi.

Ma reggel viszont megvilágosodtam. Kicsit rendhagyó leszek, az én kedvenc „tárgyam” a konyhában a palacsintasütővel felszerelkezett férfi. Ezt a szerepet immár majdnem tizenhárom éve Attila látja el. Mivel a kiírás része, hogy a tárgyat a könnyebb érthetőség kedvéért röviden írjuk le, annyit mondhatok, hogy egy 183 cm magas, mackós alkatú, szakállas személyt képzeljünk el, akinek a keze egy lapos, teflonos, palacsintasütésre alkalmatos készségben végződik.

A szerkezet hátránya, hogy csak kellő ráhangolódás után használható, akkor viszont megállás nélkül süti az édes, sós, magyar vagy amerikai palacsintákat. Igaz ugyan, hogy természetben ki kell fizetni, azaz – mielőtt bárki másra gondolna – részesedés jár neki az általa létrehozott műből, de ez még mindig jobb, mintha nekem kellene bénáskodnom a palacsinták dobálgatásával.

Kedvenc szerzetem eme reggelen ezen eledellel lepett meg :-)

Recept

22,5 dkg liszt

3 dkg vaj megolvasztva

2 púpos teáskanál sütőpor

1 teáskanál cukor

csipet só

3 dl tej

2 tojás

vaj a sütéshez

A tetejére

tejföl
ropogósra sült bacon
hegyes erős paprika

Közlöm a palacsintasütővel felszerelt férfivel, hogy ennék egy kis palacsintát reggelire. Erre ő előveszi a hűtőből a már bekevert tésztát – mivel tegnap délután ugyanezt jegyszer már eljátszottam – és jelzi, különleges reggeliben lesz részem.
Térül- fordul, és már sülnek is a kis kerek palacsinták. Előkerül legjobb barátja, a baconszalonna, és egyszer csak a következőkkel szembesülök: helyes kis kerek amerikai palacsinták vékonyan megkenve tejföllel, rajtuk egy ropogós bacon-szelet, megkoronázva egy-két karika hegyes erős paprikával (ez utóbbi kizárólag gyógyászati céllal, merthogy „az orromat is tisztítsa”).
Lehet, hogy furcsán hangzik, de nagyon finom, ahogy a lehelletnyit édes tészta, a hideg tejföl és a sós forró szalonnapörc meg a csípős paprika kiegészítik egymást.

Mit is mondhatnék, mindenkinek javaslom hasonló jellegű „konyhafelszerelés” beszerzését és hamar kedvencévé válik….

A házi tészta dicsérete

Korábban már terveztük házi tészta készítését, talán írtam is erről már, de valahogy eddig elmaradt a kivitelezés. Hétvégén azonban épp tévét néztünk, valami hagyományőrző műsor ment, benne egy öreg néni tésztát gyúrt és nyújtott. Erre Attilát úgy elkapta a gépszíj, hogy visszafogni már nem lehetett, próbaképpen két tojásból és húsz deka lisztből meg is gyúrta a tésztát. Mondtam, azért nem ártana pihentetni, hát, alig bírta kivárni.
Fél óra után már nyújtotta is az étkezőasztalon, mert ugye tésztanyújtó gépünk nincs (még). A kis tésztacipót darabokba vágta és ezeket olyan vékonyra nyújtotta, hogy ha alátettünk egy újságot, el lehetett olvasni. A kinyújtott tésztát feltekerte, a tekercseket pedig felvágta.
Ahhoz képest, hogy először csinálta, szép vékony és egyenletes lett, metéltre vágtuk, amolyan tagliatelle formára. Ezt az első adagot fokhagymával, chilivel, olívaolajjal és pár szelet szardellával azon melegében el is pusztítottuk.
Másnap már három tojás 30 dkg liszt volt az arány, a tészta még vékonyabb, a felvágás még szabályosabb lett.

Gombás mártással ettük, amihez vajon pár gerezd fokhagymát és egy ág rozmaringot megpároltam, rádobtam 40 dkg gombát, sóztam, borsoztam, puhára pároltam, majd felöntöttem három deci tejszínnel. Picit beforraltam. Közben kifőztem a tésztát és beleforgattam a szószba Együtt vagy öt percig melegítettem, utána ettük.
Konklúzió: a házi tészta isteni, mindenképp érdemes kipróbálni. A boltival össze nem hasonlítható, van állaga, harapható, sokkal laktatóbb, nem tapad össze, jobban felveszi a szószt, és még sorolhatnám. Ebből 10 dkg bőven elég egy személynek, nekünk ugyanennyi bolti tészta fejenként kevés.
Biztos, hogy a jövőben tésztanyújtó gépbe beruházunk.

Császármorzsa

Amióta új konyhánk van, Attila konyhai jelenléte erősödik: szívesen vesz részt bármilyen főzési tevékenységben, vagy önállóan süt-főz, igaz, nem igazán tudja még, mi hol van.

Egyik este például császármorzsát készített.

A császármorzsával érdekes viszonyban vagyok: amit menzán és egyéb helyeken császármorzsaként adnak, azt én szívből utálom. Ez a grízes változat, aminek az eredetihez sok köze nincs. Ez utóbbit viszont nagyon szeretem, a grízes a nyomába sem érhet.
Elkészítése nem bonyolultabb, mint a palacsintáé, mivel tésztája egy gazdag palacsintatészta.
Kétféleképpen is meg lehet sütni: készíthető tepsiben, a sütőben, vagy serpenyőben is. Mi általában serpenyőben sütjük. A következő recept 4 főre szól, kettőnknek a fele elegendő.

Recept

25 dkg liszt
4 tojás
4 dl tej
5 dkg rumba áztatott mazsola (elhagyható)
7-8 dkg porcukor
egy citrom reszelt héja
csipet só

A lisztet simára keverem a tojássárgával, tejjel, cukorral, egy csipet sóval, hozzákeverek 5 dkg olvasztott vajat, a mazsolát, citromhéjat, majd beleforgatom a keményre vert tojásfehérje-habot.
Ha tepsiben akarom sütni, a tepsiben 5 dkg vajat felforrósítok, ráöntöm a masszát, előmelegített sütőben világos színűre sütöm, majd deszkára borítom és apróbb darabora szaggatom.
A serpenyős elkészítésnél a vajat a serpenyőben forrósítom fel, beleöntöm a masszát, félig átsütöm, majd falapáttal apróbbra darabolom-morzsolom.
A kész császármorzsát forrón, valamilyen pikáns lekvárral, nagyon édesszájúaknak lekvárral és porcukorral tálalom. Jelen esetben a kertszomszédunk, Jucika birsalmás szederlekvárjával ettük.

Gyors desszert - Palacsintapite

Egyik este Attila közölte: „ Úgy ennék valami desszertet.” Majd érkezett a kérdés: „Nem sütsz palacsintát?” . A válasz egyértelmű nem lett. Előállt viszont egy számomra sokkal kedvezőbb mentőötlettel is: „Csináljunk palacsintapitét, majd én kikeverem a tésztát, te meg megsütöd. „

Mivel igen nagy édességmániás vagyok, erre a kompromisszumos ajánlatra már nem tudtam nemet mondani.

Egyébként ez a világ legegyszerűbben elkészíthető desszertje, melyet jó pár évvel ezelőtt a Palacsinták könyve című szakácskönyvből (Ifjúsági Lap-és Könyvkiadó 1986.) lestem.

Az egész gyakorlatilag nem áll másból, mint hogy keverünk egy palacsintatésztát, amit kiolajozott/vajazott tepsiben, forró sütőben sütünk meg. Ehhez nem kell semmilyen felkészültség, ötéves gyerek megcsinálja – persze a sütő meggyújtásához azért neki kell némi asszisztencia.

Mi annyiban változtattunk az eredetin, hogy a tésztát mazsolával és egy citrom reszelt héjával dúsítjuk.

Betoppanó vendégek részére és örömére gyakorlatilag a semmiből fél óra alatt elővarázsolható.

Recept

25 dkg finomliszt
6 dl tej
4 tojás
3 evőkanál házi vaníliás cukor
2 evőkanál porcukor
csipet só
egy citrom reszelt héja
egy marék aranymazsola
olaj
lekvár tetszés szerinti mennyiségben és ízben
porcukor (elhagyható)

A lisztből, tejből, tojásból, vaníliás és porcukorból csipet sóval palacsintatésztát kever a ház ura, ezt a citromhéjjal és a mazsolával ízesíti. A masszát az általam kiolajozott tepsibe önti, amit én előmelegített 200 fokos sütőben kb. 20 perc alatt megsütök. Téglalap alakú szeletekre vágom és lekvárral (jelen esetben anyukám extragyors darabos szilvalekvárjával), és/vagy porcukorral meghintve megesszük.

Volt már rá példa, hogy idénygyümölcsökkel kirakva sütöttem meg, úgy sem megvetendő falat…

Kivételes reggeli

Attila szombaton ünnepelte születésnapját, ennek ellenére ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi: vásárolni mentünk, utána újságoshoz, majd lottózóba. A METRO-ban megleptem magam négy terrakotta felfújtformával (mintha nekem lenne szülinapom), ez azonban az ünnepelt fantáziáját mozgatta meg.

Nem szoktam általában reggelizni, csak megiszom a tejeskávémat pár keksszel, de hétvégén azért néha kivételt teszek. Ez most is így történt; kedvesem ünnepi reggelit készített, felhasználva az újonnan beszerzett edénykéket.

Recept

4 tojás
sonka
sajt (most éppen Mimolette)
vaj
só

A felfújtformákat Attila kivajazta, kibélelte egy akkora sonkaszelettel, amely befedi a forma alját, erre ugyanakkora sajtszelet került, majd ráütött egy tojást, amit kicsit megsózott. Négy ilyen adag készült, amely két személynek elegendő.
A formákat tepsibe rakta és sütőben megsütötte, ami kb. 10 percet vett igénybe. A formákból tányérra borította. Készült hozzá pirítós, amit vajjal ettünk és persze nem maradhatott el a narancslé sem.

Nekem így jobban tetszett, mint a hagyományos, serpenyőben sütött tükörtojás, és kevesebb zsiradékot is tartalmaz, így azzal az illúzióval ettem, hogy nem is hízlal annyira.

Erdélyi túrós palacsinta

Mint tegnap már írtam, a halászlét tegnap palacsintával, méghozzá erdélyi túrós palacsintával kísértük le, ami szintén nagy családi kedvenc.

Hogy ez mitől erdélyi, azt nem tudom, már csak azért sem, mert családom Erdélyből származó apai ágán nem készítették, viszont anyukámék somogyi-osztrák eredetű családja ismerte és szerette is.

Véleményem szerint sokkal finomabb az így elkészített palacsinta, mintha csak simán megtöltenénk túrókrémmel és megennénk, az átsütés alatt az ízek jobban összeérnek, van idejük kibontakozni. Talán langyosan a legfinomabb.

Az alapul szolgáló palacsintát immár hagyományszerűen Attila sütötte. Fantasztikus érzéke van a tészta bekeveréséhez és sütéséhez, mindenféle recept nélkül, érzésre csinálja, amire én képtelen vagyok. A konyhában egyébként a sütés a gyenge pontom, ott kénytelen vagyok pontos receptekre szorítkozni szemben a főzéssel, ahol ki tudom élni kreativitásomat, meg tudom valósítani saját ötleteimet. De hát senki nem lehet tökéletes, és nem is kell, hogy az legyek, ha ilyen kuktám van. Emiatt a recept elkészítésében csak a túrókrém elkészítésekor veszem ki a részem.

Recept

8 darab palacsinta
50 dkg túró
porcukor
fél narancs leve
egy citrom reszelt héja
egy nagy marék óriás aranymazsola
csipetnyi fahéj
5-6 kanál tejföl
3-4 dkg vaj

A túrót a cukorral, narancslével jól kikeverem, villával szétnyomkodom. Hozzáadom a citromhéjat és a mazsolát, lazítom 2-3 kanál tejföllel, fahéjjal ízesítem. Az édességét kóstolással állítom be, mi nem szeretjük túl édesen. A palacsinták alsó felét megkenem jó bőven a túrókrémmel, az alsó szélét és a két oldalát behajtom, és így tekerem fel. Kivajazok egy jénai tálat, belefektetem a megtöltött palacsintákat. A maradék tejfölt cukorral elkeverem, lekenem vele a palacsintákat. Vajdarabkákat morzsolok a tetejére és előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt átsütöm, ezalatt a tejföl nagy részét beszívja a palacsinta és a teteje kissé aranybarna lesz. Langyosan tálalom, de hidegen is finom.

Tiramisu

A tiramisunál gyorsabban elkészíthető desszertet nem igazán ismerek, nálunk Attila szokta készíteni, mert így több krémet tud kicsempészni a keverőtálból észrevétlenül.

Most hogy megcsináltuk, kicsit utánanéztem és azt találtam, hogy ennek a mára közismert, és divatos édességnek az ősét a 17. században Sienában készítették III. Cosimo de’ Medici nagyherceg látogatása alkalmával, a nagyherceg levese elnevezéssel. A nagyhercegnek annyira megtetszett a recept, hogy magával vitte Firenzébe, ahol a 19. századra nagyon népszerűvé vált az ott élő angol értelmiség körében, így jutott el a ködös Albionba. A forrásom szerint a mai változat az 1970-es években alakult ki egy trevisoi étterem, a Le Beccherie konyháján. Az USA-ban, San Franciscoban kezdődött a népszerűsége, amely a mai napig töretlen immár az egész világon.

Gyakorlatilag annyira egyszerű az elkészítése, hogy annak is célszerű belevágni, aki nem mozog otthonosan a konyhában. Amin el lehet csúszni: a mascarpone ne közvetlenül a hűtőből kerüljön bele, mert akkor nem lehet jól elkeverni, rendes kávét használjunk hozzá, ne valami utánzatot, jó minőségű alkoholt tegyünk bele, ne sütőrumot/Magyarországon kapható „kétdekás kézigránátot”, és a piskótát ne fojtsuk bele a kávéba, mert szétázik.

Recept

30-35 darab babapiskóta
500 gramm mascarpone
egy adag erős feketekávé (én négyszemélyes kotyogóssal Segafredoból főzöm)
5-6 kanál Marsala/konyak/rum – most Bacardi került bele
egy csipet fahéj (ez az én mániám)
100 gramm porcukor
3 tojás
kakaópor (nem Nesquick!!)

Először is főzök egy jó kávét, kihűtöm, mély tálba öntöm, beleteszek 3-4 evőkanál rumot (vagy a fenti szeszek valamelyikét). Itt én átadom a terepet Attilának, aki szétválasztja a tojásokat, a sárgákat a cukorral és a fahéjjal habosra keveri fehéredésig. Beleteszi a puha mascarponét és habosra keveri. A tojásfehérjékből kemény habot ver (előtte elmossa a robotgép keverőpálcáját, nehogy ki kelljen dobni a fel nem verődő tojásfehérjét). A habot óvatosan, fakanállal, széles mozdulatokkal belekeveri a mascarponés krémbe, de csak pár mozdulat erejéig, nehogy összeessen az egész. A piskótákat pár másodpercre belemártja a rumos kávéba, és egy rétegben kirak vele egy mélyebb, szögletes jénai tálat. Ráönti a krém felét, szépen elegyengeti, majd újabb sor kávés piskóta lerakása után ráönti a krém másik felét is. Elegyengetés után mehet a hűtőbe legalább 6 órára, de jobb ha egy napot áll.
Tálalásnál megszórom-szitálom holland kakaóporral.

A képen látszik, hogy nem igazán bírtuk kivárni a hűtési időt….

Férfi a fakanál másik végén!

Ez az étel gyakorlatilag minden családban előfordul, csak máshogy hívják. Hallottam már tócsninak, tócsinak, lapcsánkának, lepcsánkának, cicegének, macoknak, hasonló formában más népek konyháján is megtalálható, gondoljunk például a rösztire. Moha és Sáfránynál a többiek receptjeit is megtalálhatjátok, mert volt olyan kedves és összegyűjtötte a változatokat.

Nálunk ez is hagyományosan férfimunka, mert utálom a reszelést – általában ez üzemi balesettel jár nálam – másrészt kedvesem amikor megéhezik, és nem talál a fogára való étket a hűtőben/kamrában, mindig felteszi a költői kérdést: Ne csináljak egy kis tócsnit? Természetesen mindig igen a válasz.

Én a krumplipucolásban szoktam segédkezni, ő bekeveri és süti, így nagyon hamar megvan, gyors vacsora.

Most, amikor készítette, nagyon izgult a sütésnél, mert mondtam, hogy felteszem a blogra, ezért igyekezett nagyon egyenletesen barnáspirosra sütni, a tálon elrendezgetni. Mondtam is neki, hogy ő is meg fog bolondulni, mint én.

Egyébként szeret főzni, de csak akkor, ha én ott vagyok, hogy legyen, aki szórakoztassa közben, meg a piszkos munkát megcsinálja (pucolás, mosogatás stb.) Ezért sajnos nem szokott vacsorával várni, de így együtt talán még jobb elkészíteni az ételeket.

Most már nem köntörfalazok tovább: a kedves neve Attila, kezdek belefáradni az inkognitójának megőrzésébe. Arról nem is beszélve, hogy a kedvesem, párom, barátom olyan elcsépelt szavak és nem is fejezik ki rendesen kapcsolatunk lényegét, amely már gyakorlatilag házasság, csak nem rajongunk a papírmunkáért (mondom én, az aktakukac).


Recept

4-5 közepes krumpli
1 tojás
1 fej vöröshagyma reszelve
2 gerezd fokhagyma (opcionális)
liszt
só
frissen őrölt feketebors
a tálaláshoz fokhagymás tejföl

A krumplit én meghámozom, Attila lereszeli. Ekkortól már nem veszek részt az effektív munkában. A krumpliból a tojással, liszttel, reszelt hagymával, sóval, sok borssal (ezen néha megy a vita) galuska-sűrűségű masszává dolgozza. Van, amikor áttört fokhagymát is teszünk bele, de most nem tettünk. Forró olajban süti ki, evőkanállal adagolva-lapogatva a krumplis keveréket. Papírtörlőn lecsöpögteti, és egy nekem- egy-neked felállásban, fokhagymás tejföllel megkenve esszük meg.

Tatárbifsztek pirítóssal

Na, szerintem ez igazi férfimunka, nálunk mindig kedvesem ízesíti be.

Nagyon szeretem, a családi legenda szerint valószínűleg azért, mert anyukám mindenórás kismamaként vendégeskedés folyamán tatárbifszteket evett, pár óra múlva elfolyt a magzatvíz, aztán meg jöttem én…. Ebből is lehetett volna VKf-es postot csinálni, de sebaj, vannak még titkos tartalékok.

Vendéglőben jellemző, hogy a húst csinos egyszemélyes adagokra kupacolják, körülötte kis halmokba rakják az ízesítőket és a kedves vendég magának készítheti el, a saját íze szerint. Szerintem ez otthon, főleg két személyre felesleges, ha a családtagok ízlése egyezik, ráadásul ha be van keverve a húsmassza, az ízek is jobban összeérnek pár órás hűtőben történő érlelés után.

Régen mindig apukám csinálta, általában akkor ettük, ha vendégek jöttek, mert abban az időben nehezebb volt bélszínhez jutni, mint most. Arra emlékszem, hogy sose maradt belőle. Szerintem ez az én generációm tipikus előétele.

Megnéztem a szakácskönyveimet és általában azt írják, hogy pácoljuk be készítés előtt pár nappal olaj-mustár keverékbe és durvára tört borsba, de én ezt nem szoktam csinálni. Eredetileg nem is darálni kellene hozzá a húst, hanem késsel nagyon apróra vagdosni, de ehhez meg aztán végképp nincs türelmem. Ha ezeket a „faxnikat” elhagyjuk, tényleg nagyon gyorsan elkészíthető akár vacsorára, akár váratlanul betoppanó barátaink részére (ekkor nem árt növelni a hozzávalók mennyiségét). A fotó ennek megfelelően elég naturalisztikus lett, ez van.

Recept

50 dkg bélszín (volt már rá példa, hogy hátszínből készítettem…lásd vendéglők….)
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
egy tojás
frissen őrölt feketebors
mustár
ketchup
só
Worcestershire mártás

A megtisztítom a hártyáktól (ha vannak), kisebb kockákra vágom és aprítógépben finomra darálom. Ezután a hagymát és a fokhagymát is ilyen módon aprítom szinte péppé. És ekkor jön a férfi, aki a masszát a tojással és a többi ízesítővel szépen összekevergeti-nyomkodja. Tapasztalatunk az, hogy addig kell csinálni, amíg a hús színe vörösesről barnásra vált át. Van, aki vajat is tesz bele, mi nem szoktunk. Pár órán át hűtőben letakarva érleljük, hogy az illatát lehetőleg semmi se vegye át. Mindig vajas pirítóssal esszük és jóféle száraz vörösborral kísérjük. Túl nagy mennyiséget ne készítsünk, mert hamar meg kell enni. Nem lesz nehéz…

VKF X. Folytatásos regény befejező rész: orosz hússaláta

A marhahúsleves regénye, és ezzel az én jubileumi VKF-re írt pályaművem is befejeződik ma, az apu által orosz hússalátának titulált étellel, amit mindig ő készített el a levesből megmaradt zöldségekből és húsból, egy-két további kellék felhasználásával. Kiskoromban nem igazán szerettem, de ahogy felnőttem, elkezdtem én is vágyakozni utána, majd amikor saját háztartásom lett, el is készítettem. Nagyon jó kis étel, még azokkal a férfiakkal is meg lehet etetni, akik nem rajonganak a zöldséget is tartalmazó ételekért (ez mondjuk nálunk nem jellemző). Gyors vacsoraként szoktam feltálalni, zsömlével vagy kiflivel.

Ma későn értünk haza, előtte dugóban is ácsorogtunk, ezért már elég ideges voltam, így a gyors vacsora tényleg gyorsra sikerült: még lefotózni sem volt időm. Szánom bánom, hogy ilyen kurtán-furcsán fejezem be a pályázatot.

Mindenesetre köszönet Lila Fügének a mindenki emlékezetét megdolgoztató ötletért, ó volt visszagondolni a gyermekkorunkra és felidézni az otthoni ízeket

Recept

A levesben főtt marhahús maradéka
Maradék leveszöldség, főtt krumpli
Két kisebb alma
Két-három csemegeuborka
Kiskanálnyi ecetes torma
2.5 dl tejföl
2 –3 evőkanál ketchup
só, bors

A tejfölből a ketchuppal, sóval, borssal dresszinget keverek. A húst, zöldségeket, almát, csemegeuborkát kis kockákra vágom és belekeverem a mártásba. Egy-két órát hűtöm, ha van rá idő és friss zsömlével-kiflivel tálalom.