Galuska hideg napokra

Tegnap főztem ezt az ételt ebédre, mert már nagyon rég ettünk ilyet. Ez egy igazi, hideg, esős-borús napokra kitalált étel, igazi lélekmelegítő. Nagyon finom és laktató, ráadásul az elkészítése is igen egyszerű, ráadásul semmi rendkívüli alapanyagot nem tartalmaz.
Néha rokforttal is szoktam készíteni, de a juhtúrós változat nekem jobban ízlik. Mindig csinálok mellé pár csepp balzsamecettel ízesített hagymás paradicsomsalátát, nagyon jól illik hozzá. A leírt adag négy személynek elegendő.

Recept

A galuskához

50 dkg liszt
két tojás
só
annyi víz, amennyit felvesz

A mártáshoz

20 dkg juhtúró
20 dkg bacon

3 gerezd fokhagyma
4 dl tejszín
szerecsendió
10 dkg emmentáli sajt

Először a mártást készítem el, amihez a szalonnát felaprítom és kisütöm. Ha ez megtörtént, felöntöm a tejszínnel, belemorzsolom a juhtúrót és pár perc alatt összeforralom. Ízesítem sóval, szerecsendióval,belereszelem a fokhagymagerezdeket is, és melegen tartom, amíg kifőzöm a nokedlit.
A galuska hozzávalóiból nem túl sűrű tésztát keverek és forró sós vízben kifőzöm. Lecsepegtetés után a juhtúrós mártásba keverem és még egy-két perc alatt összemelegítem. Tálalásnál megszórom reszelt emmentáli sajttal.

Spenótos-juhtúrós sült galuska

Mai ebédünket szó szerint megálmodtam, illetve éjjel, félálomban gondoltam ki az alapokat, nevezetesen azt, hogy nokedli lesz, juhtúróval, sajttal megsütve.
Reggel aztán gyors szemlét tartottam a hűtőben, melynek nyomán az étel füstölt tarjával és spenóttal is gazdagodott.
A mai recept a korábbi spenótos galuska receptem inverze, itt ugyanis a spenót nem a tésztába keverve szerepel, hanem a mártást dúsítja, további eltérés, hogy az étel elkészítése a sütőben fejeződik be, ezáltal a nokedli be tudja szívni a mártást, miközben gazdag sajtos-juhtúrós kéreg sül a tetejére.

Recept

50 dkg liszt
2 tojás
só, víz
40 dkg spenót
20 dkg füstölt tarja
2-3 gerezd fokhagyma
2 dl tejszín
2 nagy evőkanál tejföl
reszelt szerecsendió
20 dkg juhtúró
10 dkg reszelt sajt
vaj a tál kikenéséhez

Először a mártást késztem el, amihez a felkockázott tarját kevés olajon megpirítom, hozzáadom a spenótot, a vékonyra szelt fokhagymát. Sózom, ízesítem szerecsendióval, felöntöm a tejszínnel és pár percig forralom. Lekapcsolom alatta a lángot és ekkor keverem hozzá a tejfölt.
A lisztből a tojásokkal és annyi vízzel, amennyit felvesz, elkészítem a galuska tésztáját, amit bő forró sós vízben ki is főzök. A nokedlit szűrőben lecsepegtetem.
Kivajazok egy mélyebb jénait, beleterítem a galuska felét, és rákanalazom a spenótos mártás felét. Erre jön a tészta és a mártás másik fele. A tetejére rácsipkedem a juhtúrót és elosztom rajta a reszelt sajtot. Előmelegített 170 fokos sütőben kb. 25 perc alatt összesütöm, akkor jó, ha aranybarna kéreggé sül a sajt és a juhtúró a tetején.
Paradicsomsalátával tálatam.

VKF XVIII/2. Túrós pogácsa

Másik VKF-es receptem a túrós pogácsa, az egyetlen hagyományos sós sütemény, amit készíteni szoktam.
Igazság szerint nem rajongok az élesztős tésztákért, sem az édes, sem a sós sütemények terén, ezért amikor rátaláltam erre a receptre, nagyon örültem.
A recept igen egyszerű, mindenből ugyanakkora mennyiséget kell venni hozzá, összegyúrni, pihentetni, majd sütni és kész is van. Általában nagyon nagy sikere van, akármennyit csináltam eddig – jó sokat, mert társaságba szoktam vinni - , egy órán belül írmagja nem maradt. Fő előnye, hogy ha mégis maradna belőle, akkor sem szárad ki, puha marad.
A tetejére én általában sajtot teszek, de bármilyen maggal vagy köménnyel is nagyon finom.
Jelen esetben a túrómennyiség fele félzsíros tehéntúróból, másik fele juhtúróból tevődött össze.


Recept

30 dkg túró (fele tehén-, fele juhtúró)
30 dkg vaj
30 dkg liszt
egy tojás+ még egy a kenéshez
só
a tetejére reszelt sajt.


A hozzávalókból a sajt kivételével tésztát gyúrok. A vajat legegyszerűbb a sajtreszelő legnagyobb fokán belereszelni.Nem kell megijedni, ha ragad, ez természetes, nem kell több liszt bele. A kész tésztát folpackba csomagolva legalább egy órát pihentetem a hűtőben, de még jobb, ha egy éjszakát vár.
Másnap kinyújtom, kiszaggatom, megkenem tojással, megszórom reszelt sajttal és előmelegített 200 fokos sütőben aranysárgára sütöm kb. 25 perc alatt. Melegen kínálom.

Túrós csusza

A túrós csusza elkészítése nem tartozik a legbonyolultabb konyhai műveletek közé, ráadásul (majdnem) mindenki szereti és készíti, így sokan gondolhatnák, miért kell ezt egy gasztroblogban közzétenni.

Nos, a mi verziónk egy kissé más, mint a megszokott, és az elkészítés módja sem biztos, hogy az általánossal egyező, ezért úgy döntöttem, megér egy blogbejegyzést.
Mint a legegyszerűbb ételeknek, ennek is jó néhány buktatója van, melyeket megpróbálok sorra venni. Figyelmeztetésül annyit: ez kizárólag az én ízlésemet tükrözi, lehet mások másként gondolják, de hát kinek a pap, kinek a papné…

1. Csak jó minőségű alapanyagot használjunk, azaz a tészta legyen lehetőleg házi, soktojásos csusza, a szalonna megfelelően füstölt és sózott, a tejfölben álljon meg a kanál, a túró pedig ne legyen vizes, száraz, mert annak semmi élvezeti értéke nincs. Nálunk a túró éppen ezért mindig juhtúró, egyrészt pikánsabb tőle az étel, másrészt a mindenfelé kapható vizes szemcsés valami számomra csak a csusza elrontója, se íze, se bűze. Aki jóféle házi túróhoz jutna, az persze készítheti abból is.
2. Ne spóroljunk a tejföllel-túróval, mert az étel száraz, nyögvenyelős lesz. A juhtúróval azonban vigyázzunk, kóstoljuk meg, mennyire sós és savanykás, mert ha túl sokat teszünk bele, savanyúbbá válik az étel, mint kellene. Az arányokat nekünk kell kitalálni, nálam juhtúróból kb. 30 deka az elegendő, ha pedig fele tehén-, fele juhtúróval készítem, 20-20 dekát veszek mindkettőből. A tejföl rendszerint egy agy doboz.
3. Nincs annál rosszabb, ha hidegen tálalják: egy kupac tészta, rámorzsolva a túró, egy-két kanál tejföllel meglocsolva nekem NEM TÚRÓS CSUSZA!! Ennek elkerülésére lásd a receptben írottakat.
4. Sokan eszik a szalonnás változatot porcukorral, erre sajnos rá sem bírok nézni…


Recept

50 dkg házi csuszatészta
30 dkg juhtúró
egy nagy doboz tejföl
legalább 20 dkg füstölt szalonna (a mostaniba pár szelet bacon is került)
só

A szalonnát felkockázom, kisütöm a zsírját lassú tűzön, hogy meg ne égjen, a pörcöt szűrőkanállal kiszedem, félreteszem tálalásig. A serpenyőből kb. két evőkanálnyi kivételével a szalonnazsírt kiöntöm, jó lesz az még másra is. A maradék zsírba két-három evőkanál tejfölt belekeverek és kis lángon addig melegítem, amíg egy homogén öntetet nem kapok. Ezalatt a tésztát kifőzöm, ha megpuhult, leszűröm, lehetőleg minél több vizet lerázok róla, majd visszaöntöm a lábosba. Ráöntöm a szalonnazsíros tejfölt, belemorzsolom a juhtúrót, hozzáteszem a maradék tejföl kétharmadát és összekeverem. Ha szükséges, sózom,visszateszem a tűzre és kevergetve melegítem még pár percig, hogy a tészta jól beszívhassa az ízeket. Rászórom a
tepertőt és tálalom. Másik változat: a hozzávalókkal elkevert tésztát szalonnazsírral kikent tepsibe öntöm és kb. 10 perc alatt sütőben összesütöm. A megmaradt tejfölt az asztalnál kínálom.
Mint mondjak: nem egy update étel, de nagyon jól tud esni mondjuk halászlé után…

Kapros juhtúrós csirketekercs

Most tűnt fel, hogy milyen régen ettünk csirkét, amikor a fagyasztóban alapanyagok után kutakodva kezembe került egy adag csirkemell. Gondoltam, itt az ideje, hogy megegyük, csak azt nem tudtam, mi legyen vele. Körbenéztem a hűtőben, és örömmel láttam, hogy van juhtúró, tegnap meg vettem friss kaprot, úgyhogy arra jutottam, tekercseket készítek a húsból, kapros juhtúróval töltve. Megtaláltam a hentessel hajszálvékonyra szeleteltetett bacont is, ami nagyon jó volt arra, hogy a kissé szárazabb húst körbetekerjem vele, így körvonalazódott a vasárnapi ebédünk.

Recept (4 főre)

2 csirkemell
12 dkg juhtúró
egy evőkanál tejföl
fél csokor kapor
egy gerezd fokhagyma
5 dkg reszelt sajt
négy szelet bacon
5 dkg vaj
egy deci száraz fehérbor
só, bors
egy ág rozmaring

A csirkemelleket elfeleztem, és a fél melleket vastagabbik felüknél bevágtam, kinyitottam, hogy egy dupla széles szeletet kapjak, ezeket sóztam, borsoztam.
A juhtúrót kb. egy evőkanál tejföllel sűrű péppé kevertem, hozzáadtam a reszelt sajtot, felaprított fokhagymát és kaprot. A masszából négy golyót formáztam, minden hússzeletre tettem egyet és feltekertem, két végüknél fogpiszkálóval megtűztem. A tekercseket egy szelet baconnel körbetekertem és szintén fogpiszkálóval rögzítettem. A sütőt kb. 180 fokra előmelegítettem, egy kis tepsibe beledaraboltam a vajat, rátettem a tekercseket, és sütni kezdtem, amikor már kifehéredtek, aláöntöttem a bort és kb.35 perc alatt megsütöttem.
Bazsalikomos paradicsomsalátával és spenótos rizzsel tálaltam.

Körözött

Nálunk a körözött kissé eltérően készül, mint általában, ugyanis én csak juhtúróból csinálom, mert a tehéntúró vizes, szemcsés állagát nem igazán szeretem. Eltérés továbbá, hogy egy doboz krémsajttal meg sörrel szoktam lazítani, azonban ha folyékony kenyér nincs a háznál, megteszi egy evőkanál tejföl is. Most is így történt.
Ami elmaradhatatlan kiegészítője, az a friss, ropogós kenyér vagy kifli, meg a paprika, ez lehet édes vagy hegyes erős is.
Nagyon gyorsan elkészül – bár nem árt, ha az ízeket hagyjuk összeérni - , ezért gyorsan összedobható vacsora és vendégváráshoz is kiváló, főleg sör mellé.

Recept

20 dkg juhtúró
egy doboz krémsajt (Philadelphia)
egy fej lilahagyma
egy csapott evőkanál darált paprika
kevés mustár
köménymag vagy őrölt kömény
egy-két evőkanál világos sör vagy tejföl
díszítésnek újhagyma zöldje

A hagymát apróra összevágom. A hozzávalókat tálba teszem és egynemű masszává keverem. Az újhagyma zöldjét vékony karikákra vágom és belekeverem a körözöttbe, hogy színesebbé tegyem. Só nem kell bele. Legalább egy órát a hűtőben érlelem, majd friss kenyérrel, zöldpaprikával, paradicsommal tálalom. Néha paprikába töltve hűtöm, majd vékonyabb szeletekre vágva kínálom.

Tortelloni brokkolis-juhtúrós mártással

Nagyon éhesek voltunk egyik este és ez lett belőle. Gyakorlatilag a hűtőben talált hozzávalókból dobtam össze a vacsorát. A juhtúrót eredetileg más célra szántam, de mivel nem jött meg a kedvem a sütéshez, erre használtam.

A tortelloni késztermék volt, sajtos töltelékkel (ebben jobban bízom, mint a húsosban).

A végeredmény egy pikáns ízű tésztaétel lett, amire parmezánt reszeltünk, mert az legalább volt itthon. A brokkoli tetszés szerinti zöldfélével helyettesíthető, én spenótot tettem volna bele, ha ez nincs, de esetleg karfiollal is meg lehetne csinálni.

Amilyen rövid lett ez a recept, olyan gyorsan el is készül.

Recept

Egy csomag tortelloni

egy kis fej brokkoli (kb. 40 dkg tisztán mérve)

2 gerezd fokhagyma

5 dkg füstölt sonka (az íze miatt)

12 dkg juhtúró

3-4 dl tejföl

5 dkg vaj

só, bors

pár levél bazsalikom

a tetejére parmezán

A mártáshoz a vajat felolvasztom, rádobom a felaprított fokhagymát, a kisebb darabokra vágott

brokkolit és a felcsíkozott sonkát és roppanósan puhára párolom. Ekkor lehúzom a tűzről, belekeverem a juhtúrót, felöntöm a tejföllel és kicsit összeforralom. A végén a felaprított bazsalikommal, sóval, borssal fűszerezem. A mártás készítése közben kifőzöm a tésztát, beleforgatom a mártásba és pár perc alatt összemelegítem. Parmezánt reszelek rá.

Sztrapacska

Ismét beköszöntött a fagy és vele együtt feltámadt a téli, melengető ételek iránti vágyunk. Szerencsére a hideg most száraz, napsütéses idővel párosul, így egyáltalán nem nyomasztó és örülünk, mert az építkezés miatti terepviszonyoknak köszönhető sarat már nemigen tudtuk elviselni. (más kérdés, hogy az aljzatbetonozásnál a fagy nem igazán nyerő….)

A télies időre tekintettel elhatároztam, ma sztrapacska készül nálunk ebédre. Csinálni ugyan nem annyira, de enni viszont annál inkább szeretem, úgyhogy zokszó nélkül álltam neki a krumplireszelésnek, amit egyenesen ki nem állhatok.

A sztrapacskát mindig sok juhtúróval és tejföllel készítjük, és hagyományos családi szokás szerint az összerakott ételt sütőben még kicsit össze is sütjük, hogy a teteje aranysárgás színt és kissé roppanós állagot kapjon, belül pedig a túró a tejföllel krémes szósszá lényegüljön át.

Ami fontos: nem hiányozhat belőle a jóféle szalonna, nálunk természetesen vállaji sváb füstölt szalonna, egyenesen Mátészalkáról, Attila nagymamájának közvetítésével.

A szalonnával kapcsolatban igen vicces esemény történt a minap. A táblákat kint tároljuk az épülő ház terasza alatti nyitott tárolóban, a biciklik csomagtartóján. Miska, a négyhónapos németjuhász kutyánk időközben akkorára cseperedett és olyan szaglóérzéket fejlesztett ki, hogy ez a tény számára is egyértelművé vált. Egyik délután keressük a kutyát, nincs sehol. Attila kiabálására végül előbújt a terasz alól, úgy kellett a tábla szalonnát kitépni a szájából. Szerencsére időben érkeztünk, és sikerült megmenteni a féltett kincset. Emiatt talán még jobban ízlik, mint korábban, hiszen úgymond meg is dolgoztunk ezért a szalonnáért. A szalonna pedig átmenetileg beköltözött a hűtőbe, amíg kutyavédett helyet ki nem alakítunk számára.

A sztrapacska történetéről itt lehet további információkkal gazdagodni. Még egy érdekesség: Szabolcsban nyögőnek is hívják, mert annyira megterheli a gyomrot.

Recept

80 dkg krumpli (tisztítás után mérve)
2 tojás
liszt amennyit felvesz
só
30 dkg juhtúró
tejföl
kb. 20 dkg füstölt szalonna

A szalonnát felkockázom, kisütöm a zsírját. A pörcöt kiveszem, félreteszem, a zsírját szintén megtartom.
A krumplit nyersen lereszelem, a tojás és a liszt hozzáadásával galuska-sűrűségű tésztát készítek belőle. Kicsit sózom csak, mert a juhtúró és a szalonna is sós. Forró vízbe szaggatva kifőzöm.
Tűzálló tálat kikenek a szalonna zsírjával, ebbe szedem a kifőzött galuskákat. Ha a tál megtelt, rámorzsolom a juhtúrót, belekeverem a tejfölt és forró sütőben kissé átsütöm.
(Kicsit csaltam, mert a tetejére juhsajtot is reszeltem.)

Most hogy esszük, szakad a hó!

Spenótgaluska juhtúrós mártással

Nem lehet minden áldott nap húst hússal enni, ezért igyekszem a nehezebb fogásokat zöldséges, tésztás ételekkel variálni, hogy minél változatosabb legyen a heti menü.
Mivel megint bevásároltam fagyasztott leveles spenótból – ami az egyik kedvenc zöldségfélém - , és tésztát szerettem volna készíteni, elkezdtem keresgélni a neten.
A blogom statisztikájában a keresőszavak közt egyik nap feltűnt a spenótos nokedli kifejezés, ami az én fantáziámat is megmozgatta, ezért ebbe az irányba orientálódtam. A galuskatészta receptjét Mammától vettem kölcsön, a spenótos gnocchetti receptjéből.
Tudtam, hogy a mártásban lesz juhtúró, mert nagyon szeretem a spenótot ezzel házasítani, mint ahogy azt olvasóim már korábban is érzékelhették a spenótos lepénynél.

Kedvesem kedvére azért egy kis angolszalonna is került az ételbe, a teljes húsmentesség elkerülése érdekében…

Recept

A galuskához

30 dkg fagyasztott leveles spenót
30 dkg liszt (nálam tönköly fehér)
2 db tojás
kb. 2 dl víz
kiskanálnyi só

A mártáshoz

3 szál újhagyma
3 gerezd fokhagyma
10 dkg angolszalonna (vagy sonka)
fél cső kápia paprika (elhagyható, csak a színe miatt tettem bele)
5 dkg vaj
egy nagy pohár tejföl fele
15 dkg juhtúró (én többet tettem, kb. 20 dkg-t, de ennyi elég lett volna)
só, frissen őrölt feketebors, szerecsendió

Először a mártást készítem el, mert erre fogom rászedni a kifőzött, lecsepegtetett nokedlit.
A vajat felolvasztom, megfuttatom rajta a felkarikázott újhagymát és fokhagymát, hozzáadom a kisebb kockákra vágott sonkát és paprikát, és puhára párolom (kb. 3 perc). Leveszem a tűzről a lábost, belekeverem a tejfölt és a juhtúrót, kóstolás után sózom, borsozom, meghintem szerecsendióval, majd kis lángon összemelegítem.

A spenótot kiolvasztom, ha a levelek elég nagyok, apróbbra vágom (utólag könnyű okosnak lenni….). Keverőtálba teszem a lisztet, tojásokat, sót, beleöntöm a spenótot és kb. 2 deci vízzel galuskatésztát készítek belőle. (A víz kicsit megzúdult, egy evőkanál liszttel köszörültem ki a csorbát.) Sós vízben kifőzöm, szűrőben lecsepegtetem, hozzáadom a mártáshoz és pár percig összeforrósítom. Parmezánnal megszórva ettük. A végeredmény olyasmi lett, mint egy sztrapacska, csak annál sokkal üdébb, tavasziasabb ízzel. Kedvesemnek nagyon ízlett.

Megjegyzés: Küllemre csúnyácska, de nagyon finom. Akinek kicsi lyukú a nokedliszaggatója, készítse sűrűbbre a tésztát. Nálunk ugyan a kisméretű nokedli a divat – hála istennek, mert kézzel nem merem szaggatni- , de azért lehetett volna nagyobbakat is szaggatni. Aki nem szereti a juhtúrót, próbálja meg fetával készíteni, vagy csináljon hozzá sajtmártást.

Spenótos juhtúrós lepény

Ez az étel a maradék alapanya-

gok felhasználásá-

nak nagyon jó példája, mellesleg még finom is.

Egyébként gyakran készítjük, általában leveles tészta alapra - ami most nem volt- , a töltelékhez fetát vagy mascarponét szoktunk venni, anyukám ez utóbbival szereti a legjobban.

Most maradt tegnapról juhtúró, hétfőről fagyasztott leveles spenót, és volt még egy kis tejszín meg angolszalonna, úgyhogy ezek a mennyiségben már másra nem alkalmas hozzávalók alkották a lepény töltelékét.

Tésztája ezúttal omlós tészta, amit azért szeretek, mert öt perc alatt össze lehet dobni, igaz felhasználás előtt hűtőben kell(ene) pihentetni, de erre most csak egy óra maradt. A sütést a szilvás pitetortánál leírt módon végeztem most is.

Recept

a szilvás pitetortánál már leírt omlós tészta

Töltelék:

15 dkg spenót

15 dkg juhtúró

10 dkg reszelt sajt

2 tojás

kb. 1 dl tejszín

3 gerezd fokhagyma

olaj, só, bors

szerecsendió

A tésztát elkészítem és legalább egy órára hűtőbe teszem. (Legalább van időm elmosogatni a kedvesem által gyártott mosatlan edényhegyeket....)

A töltelékhez az olajon megpirítom az angolszalonnát, rádobom a felszeletelt fokhagymát és a spenótot, sózom, borsozom, megszórom szerecsendióval, a levét elforralom. Leveszem a tűzről és kb. tíz perc elteltével belekeverem a morzsolt juhtúrót, a sajtot és a két tojást, hozzáöntöm a tejszínt.

Amikor a tészta már kipihente magát, kibélelek vele egy jénaifedőt, beleöntöm a tölteléket, és addig sütöm, amíg a közepe is majdnem teljesen megszilárdul. Egyébként ennél többet nem is nagyon lehetne beletenni, mert a tojástól olyasmi lesz az állaga, mint egy felfújté, kicsit meg is emelkedik.

Vendégváráshoz kiváló, de vacsorára is megállja a helyét.

Zöldfűszeres boursin

A boursin eredetileg egy francia friss sajtféleség, amelyet fokhagymával, zöldfűszerekkel és borssal ízesítenek.

Nálunk amikor kicsi voltam, apukám készítette mindig. Annyira fűszeresen csinálta, hogy alig bírtuk megenni, de én nagyon szerettem. Ő csak durvára tört borssal és fokhagymával ízesítette, de én jobban szeretem a zöldfűszeseset.

Igazából ez nem a francia boursin receptje, de házilag előállítani az eredeti ízvilágot szerintem az alábbiak szerint lehet.

Recept

15 dkg juhtúró

15 dkg krémsajt (ezúttal Philadelphia)

4 gerezd fokhagyma

pár levél bazsalikom

egy újhagyma

pár szál petrezselyem

olivaolaj vagy puha vaj

só, durvára őrölt bors

A juhtúrót kikeverem a krémsajttal, lágyítom pár csepp olivaolajjal. Az újhagymát zöldjével együtt felaprítom, összevágom a zöldfűszereket, és hozzáadom a keverékhez a zúzott fokhagymával együtt, megborsozom. Sózni csak akkor kell, ha a juhtúró nem elég sós.

Pár órára hagyom összeérni a hűtőben.

Ha vendégek jönnek, lehet a krémből golyókat csinálni és durvára tört borsba vagy zöldfűszerekbe forgatni. Legjobban rozskenyérrel vagy friss bagettel, vörösbor mellé szeretem.