Hagymachutney

Nagyon olcsón elkészíthető angol recept, amely a BBC Good Food oldaláról való. Főzés közben érdemes megkóstolni, és a cukor-ecet arányt a saját ízlésünknek megfelelően módosítani, én is ezt tettem, mert kevesebb cukor is elég hozzá.

Hozzávalók

8 db felszeletelt közepes méretű lilahagyma
10 dkg kristálycukor
1 dl vörösborecet
1 dl száraz vörösbor
egy löttyintés gránátalma szirup (elhagyható)

A hagymát a cukorral kisebb serpenyőbe vagy lábosba teszem, lefedem, és közepes lángon addig főzöm, amíg megpuhul. Ez kb. 10-15 perc. Ekkor beleöntöm a bort és az ecetet és fedő nélkül addig főzöm, amíg a folyadék elpárolog, a hagyma alatti lé besűrűsödik és ragacsos lesz, mint egy sűrűbb, darabos lekvár Ekkor kerül bele a gránátalmaszirup is. Kihűtöm, és sterilizált üvegbe töltöm. Különösen sajtokhoz ajánlom, de salátákat is fel lehet vele dobni. Nagyon finom sült húsokhoz, kacsához, pulykához is, én kecskesült mellé készítettem el, és nagy sikere volt.
A vörösborecet helyettesíthető balzsamecettel is, aki pedig érdekesebb ízekre vágyik, tehet bele pár szem szegfűszeget, esetleg szegfűborsot, vagy akár egy csillagánizst.

Az írás első ízben az Origo karácsonyi mellékletében jelent meg.

Ageni aszalt szilvás nyúl

Ma sikerült egy tényleg fantasztikus ebédet készítenem nyúlhúsból, Rick Stein receptje alapján. Túlzás nélkül állíthatom, hogy eddig ez a legjobb étel, amit nyúlból készítettem.

Gazdag fűszeres íze miatt akár a karácsonyi asztalon is megállná a helyét, aki pedig idegenkedne a nyúltól, bátran készítheti vadhúsból (szarvas, őz) is.

A recept egyébként a Francia Odüsszeia c. könyvből való, amelyből filmsorozat is készült. Pár éve az egyik ismeretterjesztő csatorna is a műsorára tűzte, én nagyon szerettem a hangulatát és persze a recepteket.

Recept

Egy nagyobb fiatal nyúl darabolva

8 dkg füstölt szalonna

6 kisebb fej hagyma

4 sárgarépa

5 dkg zeller

25 dkg aszalt szilva

egy üveg száraz vörösbor

rozmaring

kakukkfű

2 babérlevél

2 evőkanál liszt

só, bors

A szalonnát felkockázom és egy mélyebb lábosban kiolvasztom. Rádobom a megtisztított, félbevágott hagymákat és barnára pirítom, majd kiszedem a lábosból. A nyúldarabokat megsózom, megborsozom és a visszamaradt szalonnazsírban aranybarbára pirítom. Megszórom a húst a liszttel, megforgatom a húsdarabokat, majd hozzáteszem a már megpirított hagymát és a nagyobb darabokra vágott sárgarépát a zellerrel együtt. Ekkor kerül bele az aszalt szilva fele és egy pohárnyi kivételével – ami Rick Stein szerint a szakácsot illeti – a vörösbor is. Az ételt enyhén utánasózom, beleteszem a babért, meg ízlés szerint a többi zöldfűszert, felforralom, majd takaréklángon addig főzöm, amíg a hús meg nem puhul. Ha a nyúl már vajpuha, kiszedem a mártásból, amibe beleszórom a maradék szilvát – ha még szükséges, kevés cukrot/mézet – és 3-4 perc alatt átforralom.Ezután visszateszem a nyulat a szaftba és egy-két perc alatt átmelegítem az ételt.

Krumplipürével, burgonyagombóccal vagy-krokettel mennyei, akár ünnepi fogás is lehet.

Karácsonyi menü: őzfilé aszalt szilvás almaszósszal, burgonyafánkkal

Idén szenteste vadat készítettem. A mélyhűtőben elfekvő őzgerincet ünnepi alkalomra tartogattuk, úgyhogy épp jól jött a karácsony, legalább felszabadul a hely.
Mivel a kutyáinknak is karácsony volt, a gerincről a húst lefiléztük, a csontot pedig megfőztük az ebeknek .
A vadhoz – hacsak nem pörköltnek készítem el – mindig csinálok egy vörösboros gyümölcsszószt, így történt ez idén is, az ünnepi lakomának pedig burgonyafánk a körete.
A gyümölcsös szósz fogyasztható akár hidegen, akár melegen.
(A mártás egyébként sült libamájhoz is remekül passzol, ezt másnap meg is tapasztalhattuk.)
A mennyiség négy főre elegendő.

Recept

80 dkg őzfilé
8 szelet bacon
rozmaring
feketebors
kevés olaj

2 evőkanál olaj
egy kis fej hagyma
2 cm-es gyömbér
25 dkg aszalt szilva
2 alma
3-4 dl vörösbor
2 evőkanál cukor
fahéj
só

Először a mártást készítem el. Ehhez az olajat felforrósítom és a cukrot karamellizálom benne. Ha a cukor már barnul, hozzáadom a felaprított hagymát és gyömbért. Ha ezek átpárolódtak, felöntöm 3 dl vörösborral, beleszórom a szilvát és a meghámozott, kisebb kockákra vágott almát, és puhára főzöm. Ha szükséges, lehet még rá bort önteni. Ha a gyümölcs már puha, a levét beforralom, fahéjjal, sóval ízesítem. A végére olyan állaga lesz, mint egy hígabb lekvár.
Mielőtt ennénk, elkészítem az őzet is. A filéből négy darabot vágok, mindet körbetekerem 2-2 szelet baconnel, ezt fogpiszkálóval megtűzöm. Én nem sóztam meg, mert a szalonna elég sós volt. Egy tepsiben felforrósítok egy kevés olajat a gázon, és hirtelen megkapatom benne az őzdarabokat. Tekerek rá frissen őrölt borsot, mellédobok egy rozmaringágat és 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt készre sütöm, akkor jó, ha a közepe még angolos.
Az őzfilét a szilvás-almás szósszal és burgonyafánkkal tálalom.

Karácsonyi menü: Sült libamáj almával, fűszeres káposztával és tokaji mártással

Mint már korábban említettem, nálunk az a szokás, hogy szenteste nincs ismétlődő menü, minden évben más és más ételt készítünk. Ez nálam is így van, és anyukámnál is. Ami viszont kötelező, az a töltött káposzta, amit karácsony első napján fogyasztunk. Ennek receptjével majd a későbbiekben szolgálhatok.

A szentestét kettesben töltjük Attilával, így a fogások elkészítése az én reszortom, bár most ő is kivette a részét.
Idén a libamáj lett a főszereplő, mert korábban nem készítettem, de már nagyon kíváncsi voltam rá.

A libamájhoz nagyon passzolnak az őszi gyümölcsök, ezért tudtam, hogy alma, körte vagy szőlő mindenképpen felhasználásra kerül majd.
A káposzta a hagyományos párolt káposztához hasonlóan készül, de teljesen más fűszerezéssel, méltóan a karácsony illatához.
A borból nagyon vékony szószt készítettem, amit vajjal sűrítettem és került bele pár óriásmazsola is.
Attila kedvére egy kis krumplipürét is készítettem.

Azt hiszem, az ételt felvesszük az ünnepi ételek sorába, nagyon finom volt, igazi téli, édes-savanykás-fűszeres ízekkel.

Recept (2 főre)

40 dkg hízott libamáj
só, bors
10 dkg vaj
2 dl tokaji furmint
egy marék aranymazsola

A fűszeres káposztához

50 dkg lilakáposzta
egy nagy marék aranymazsola
egy fej lilahagyma
1,5 dl vörösborecet
0,5 dl száraz vörösbor
2 dl víz
cukor, só
1 rúd fahéj
3 szem szegfűszeg

egy nagyobb, vagy két kisebb alma

Először a káposztát készítem el, ezt már előző nap is megcsinálhatjuk. Kevés olajon egy evőkanál cukrot pirítok, hozzáadom a felaprított lilahagymát, üvegesre párolom. Ekkor hozzáadom a vékony csíkokra vágott káposztát, a fahéjat, szegfűszeget, felöntöm a borral, ecettel, vízzel és nagy lángon főzöm, amíg a leve elforr. Ha a káposzta nem puhulna meg ennyi idő alatt, ismét öntök alá egy kevés vizet. Amikor a káposzta majdnem puha, beledobom a mazsolát, amivel még 5-6 percig főzöm. Akkor jó, ha nem marad alatta lé. A végén ízlés szerint ízesítem kevés sóval és cukorral. Ez az adag nem két személyes, de érdemes többet csinálni, mert húsok mellé jó köret.

Amennyiben krumplipürét is adunk mellé- ahogy én tettem -, annak készítését úgy kell időzíteni, hogy a máj sütésekor már kész legyen, mivel a májnak nagyon kevés idő kell.

A májból négy-öt kisujjnyi vastag szeletet vágok, közvetlenül sütés előtt sózom, picit borsozom, majd forró vajban (kb.6 dkg) hirtelen megsütöm, ez kb. 3 perc. Ha megsült, tányérra szedem, melegen tartom.
Az almákból karikákat vágok, magházukat kiszúrom, és a libamáj sütéséből visszamaradt vajban kb. két perc alatt átsütöm. Ne legyen puha, akkor jó, ha roppanós. Ezt is kiszedem, melegen tartom.
A tokaji mártáshoz a visszamaradó vajba öntöm a bort, erős lángon elpárologtatom az alkoholt, hozzáadom a mazsolát, pár percig rotyogtatom, majd kb. 5 dkg vajjal kevergetve besűrítem.

Tálalásnál az almaszeletek közepébe szedem a fűszeres káposztát, a májat meglocsolom a boros szósszal és adok mellé egy-két kanál krumplipürét.

Ünnepi libasült

Ma van Attila születésnapja. Tegnap óta faggatom, mit enne, de csak nehezen jutottunk dűlőre. Végül már azt mondtam, hogy ne mondjon semmit, meglátjuk vásárlás közben, mi a szép áru, és majd eldöntjük akkor. Így is történt: a liba nyert. Vettem két combot két mellet, és úgy döntöttem, burgonyafánkkal, aszalt gyümölcsökkel készítem el.

Egyébként pont most gondolkoztam el azon, hogy egyre kevesebb csirkét eszünk, pulykát gyakorlatilag egyáltalán nem, de ez nem is probléma, ezek a lábasjószágok elbújhatnak a liba vagy kacsa mellett, melyek húsa számunkra sokkal nagyobb ízélményt jelent.

A burgonyafánk nálunk a bevett szokásokkal ellentétesen nem élesztővel készül, szerintem nem kell bele. Ezt a véleményt anyukám is osztja, kívül ropogós, belül krémesen lágy fánkocskákat lehet előállítani ezzel a módszerrel. Mindig rusztikus formákat készítek, leplezve ezzel a türelmetlenségem, ugyanis soha nincs elég időm – kedvem se – hogy két kanállal csinosan megformázzam őket.

A mártás gyakorlatilag egy besűrített, aszalt gyümölcsös forralt bor, pikáns édes-savanykás íze nagyon jól passzol a kacsához, libához, de vadhúsokhoz is.

Az ebéd nagyon jól sikerült, talán karácsonykor is megállja a helyét. Én ebben az esetben adnék mellé még vajban kissé átpirított almaszeleteket, vagy kissé átsütött almában tálalnám a mártást.

Recept

2-2 libacomb és mell
rozmaring
só

A mártáshoz
5 dl száraz vörösbor
10 dkg aszalt szilva
6-8 dkg aszalt meggy és vörösáfonya
egy szelet gyömbér
4-5 szegfűszeg
fahéj
1 csillagánizs
cukor, só
körömnyi narancshéj
fél narancs leve
keményítő

A körethez
6-8 szem héjában főtt burgonya
2 tojás
3-4 evőkanál liszt
6 dkg vaj
só, szerecsendió

A libahús bőrös részét bekockázom úgy, hogy csak a zsírréteget vágjam át, húsos oldalán sózom, megszórom rozmaringgal. Előmelegített sütőben bőrös oldalával lefelé sütöm kb. 10 percig, ezalatt kiolvad a zsírja. Utána megfordítom, alufóliával letakarva puhára sütöm, majd leveszem a fóliát és ropogós-pirosra sütöm.

A mártáshoz a bort a fűszerekkel és a cukorral felforralom – a csillagánizst és narancshéjat 10 perc után kiveszem - , hozzáadom a gyümölcsöket és kb. 20 percig főzöm, ezalatt a bor kissé elfő, kezd sűrűsödni. Egy kis sóval is ízesítem. Célszerű a fűszereket teatojásban főzni a borral, mert így nem kell szűrni a mártást. Húsz perc után kevés vízzel elkevert keményítővel besűrítem, hogy olyan állaga legyen, mint egy hígabb lekvár.

A burgonyafánkhoz a héjában főtt krumplit még melegen áttöröm, belekeverem a vajat, sóval szerecsendióval ízesítem, hagyom kihűlni. Ha már hideg, a liszttel és tojásokkal összedolgozom, kb. olyan állagúra, mint a hagymás tört krumpli, állni hagyom legalább egy órát, majd bő forró olajban kisütöm. Érdemes az elején próbasütést végezni, hogy eléggé kemény-e a massza. A kisült fánkokat papírtörlőn lecsepegtetem.

A sültet a mártással és a burgonyafánkkal tálalom, száraz vörösbor kíséretében.

Úgy döntöttem, benevezem a receptet az Estiskola szárnyasfőző-versenyére, szavazzatok rám!

Szűzérmék aszalt szilvás-narancsos mártással

Ahogy közelednek az ünnepek, egyre inkább kezdek karácsonyi hangulatba kerülni. Töröm a fejem a menün, az aprósüteményeken és persze az ajándékokon. Az ünnepi hangulat szép lassan besettenkedik a konyhába is: azon kapom magam, hogy olyan ételeket készítek, amiben a karácsony hangulatát idéző fűszerek, illatok kapnak hangsúlyt. Ez a mai is ilyen lett, kiváltképp a mártásban érzékelhető az ünnep íze-illata. Attila meg is jegyezte, amikor a mártást kevergettem, hogy karácsonyi illatok terjengenek. Kacsával vagy vaddal (szarvas, őz) karácsonyi vacsoraként is el tudom képzelni ezt az ételt.

A mártás íze a fűszerektől és narancstól édes-fanyar lett, kicsit a Campari ízére emlékeztetett, biztos nem voltam túl alapos és nem szedtem le teljesen a narancs fehér burkát, de szerintem ez most előnyére vált. Langyosan (majdnem szobahőmérsékleten) tálaltam, és nem bántam meg, sokkal kerekebb, lágyabb így, mint forrón. Nekünk mindenesetre nagyon ízlett. Krumplipürével tálaltam, ami illik is hozzá, meg persze néha Attila kedvére is lehet tenni. Menne hozzá a burgonyafánk is, de azt majd legközelebb.

Recept

2 sertés szűzpecsenye
tarkabors, só
vaj és olaj a sütéshez

A mártáshoz
1.5 dl száraz vörösbor (nálunk most J.P. Chenet Cabernet-Syrah)
5 dl húsleves
20 dkg aszalt szilva
1 közepes narancs filézve, kis kockákra vágva
fél hagyma
rozmaring
1 db csillagánizs
mokkáskanálnyi fahéj
1 cm-s gyömbér apróra vágva
só, tarkabors frissen őrölve
2-3 dkg vaj
1 evőkanál cukor

A krumplipüréhez
1 kg krumpli
8 dkg vaj
2-3 evőkanál tejföl
tej
só, szerecsendió

A mártással kezdem a főzést. A vajat lábosban felolvasztom, karamellizálom rajta a cukrot. Óvatosan felöntöm a levessel, vélhetően pöfögni-fröcskölni fog és a cukor bemerevedik, de nem kell megijedni, majd felolvad a hőtől. A folyadékba beledobom a csillagánizst, gyömbért, fahéjat, rozmaringot, a hagymát egészben. Hozzáadom a szilvát, sózom, borsozom, beleöntöm a bort is és addig főzöm, amíg a szilva felpuhul és a leve kissé besűrűsödik. (A csillagánizst 5 perc után kivettem, mert nem akartam, hogy medvecukor ízű legyen az egész, a hagymát pedig akkor távolítottam el, amikor már megüvegesedett.) Ekkor hozzáteszem a narancskockákat és még pár percig forralom. Ha kész, hűlni hagyom.

Utána elkészítem a pürét a szokásos módon, illetve a bekeverést Attilára bízom.

A húst keresztben 4-5 centi vastag szeletekre-érmékre vágom, lapjára fordítom és tenyérrel meglapogatom, tarkaborsot tekerek rá.
Mielőtt a püré teljesen elkészülne, előkapom a grillserpenyőt, diónyi vajat és egy-két evőkanál olajat forrósítok, beleteszem a húst és 5-6 perc alatt megsütöm, a sütés közben sózom. Akkor jó, ha kívül szép barna kérget kap, de belül még majdnem rózsaszín, lédús.

A húst tányérra szedem, meglocsolom 3-4 evőkanál mártással és krumplipürével körítem.

Őzpörkölt gombával

A pénteki „Mit ennél a hétvégén?” kérdésemre a válasz az volt, hogy valami vadat, így ma özpörköltet készítettem gombával.

Körülbelül másfél éve határoztuk el, hogy rendszeresen fogunk vadhúst (v)enni, hogy változatosabban táplálkozzunk. Na persze ez csak fagyasztott állapotban érhető el, illetve ha valamilyen isteni csoda eredményeként egy kedves ismerős megajándékoz vele. Nem olcsó mulatság, de azért egyáltalán nem megfizethetetlen, és összehasonlíthatatlanul finomabb, mint bármilyen tőkehús. Aki még nem evett, azt tudnám mondani, hogy az íze egy jó marhahúséra emlékeztet, egy kis májas beütésű felhanggal.

Volt már a tányéron vaddisznó, szarvas, őz, inkább ez utóbbi kettőt szeretjük. Tavaly karácsonykor is vadételt készítettem, szerintem ez egy keletkező hagyomány kezdete volt, mert idén is ezt tervezem, őzgerinc felhasználásával. Az előző mondat javítva úgy hangzik, hogy már második éve készítek vadat karácsonyra, idén ez lesz a harmadik alkalom. A javításra azért került sor, mert Attila elolvasván a bejegyzést, kikérte magának a tévedésemet és közölte, hogy most azonnal javítsam ki.

A most leírásra kerülő ételt általában nyáron, bográcsban szoktuk készíteni, de sajnos most maradt a tűzhely, mert az időjárás nem volt elég kegyes hozzánk.

Recept

1 kg pörköltnek való őzhús (lábszár, lapocka, comb)
2 fej hagyma
1 zöldpaprika
1 paradicsom
olaj/szalonnazsír
egész köménymag
pirospaprika
egy kis babérlevél
egy gerezd fokhagyma
4-5 szem megtört borókabogyó
30 dkg gomba (jobb ha erdei, de most csak „mezei” volt)
2 dl száraz vörösbor

Pörköltalapot készítek – elvégre pörköltről van szó - : olajon vagy zsíron megfonnyasztom a felaprított hagymát és zöldpaprikát a köménymaggal és a borókával. Ha már üveges, megszórom pirospaprikával, sózom, felöntöm kb. két deci vízzel, amit erős tűzön elforralok róla, hogy a hagyma kicsit pépes állagúvá váljon. Ekkor beledobom a kisebb darabokra vágott őzhúst, fehéredésig pirítom, majd felöntöm annyi vízzel, amennyi szűken ellepi, hozzáadom a felkockázott paradicsomot, utánasózom és lassú tűzön elkezdem párolni, fedő alatt. A szaft mennyiségét folyamatosan figyelem, ha kell, vízzel pótolom. Amikor a hús félig már megpuhult, beleteszem a feldarabolt gombát és készre főzöm. Nálam általában a szaft majdnem eltűnik, mire megpuhul, ilyenkor jön a vörösbor bele. Összeforralom, a szaftot tetszés szerinti sűrűségűre beállítva, majd köményes-sós vízben főtt krumplival, vagy egyszerűen friss kenyérrel és savanyúsággal tálalom. Jól esik mellé egy-két pohár száraz vörösbor.

Vörösboros marhaszelet tejszínes krumplival

Családunkban gyakran készül marhasült, a következőkben a saját verziómat írom majd le.

Gyerekkoromban anyu is gyakran készítette, általában párolt zöldborsóval/kukoricával és sült krumplival ettük, vagy kelbimbóval - mint ahogy Fűszer és Léleknél olvastam- esetleg csőben sült brokkolival.

Anyukám receptjében nincs répaféle, paradicsom és bort sem mindig használ, ő inkább mustárosan készíti, úgy is nagyon finom. Legjobb benne a sűrű,szinte már kocsonyás szaft, amit a hús nedvei és a sok krémessé párolódott hagymaféle alkot.

A zöldköretet gyakran váltjuk fel tejszínes krumplival, ami egyébként önálló ételként is nagyon rendben van, de ezzel a szaftos marhaszelettel egyenesen verhetetlen. Amikor Lyonban voltam, a jó véresen tálalt steak mellé minden esetben ez a köret társult, de szerintem minden szárazabb hús mellé is passzol.

Az általam ismert eredeti receptet friss rozmaringgal egészítettem ki, a tetejét néha parmezánnal is meg szoktam szórni.

Az elkészítés során volt egy kis gondom a marhahússal: tapasztalatom az, hogy nálunk normális húsmarhát, pl.: zsírerekkel finoman átszőtt, hízlalt hátszínt nem igazán lehet beszerezni. Aki tud valamilyen lelőhelyet, kérem jelentkezzen!

Recept

A sülthöz

8 kisebb szelet fehérpecsenye
2 nagy fej hagyma

1 sárgarépa

1 fehérrépa

fél cső kápia paprika

2-3 gerezd fokhagyma

friss rozmaring

kakukkfű

só, bors, olaj

egy teáskanál mustár

egy teáskanál paradicsompüré

2-3 dl száraz vörösbor

A húst forró olajban elősütöm. Ha már kérget kapott, aládobom a nagyobb darabokra vágott hagymát, fokhagymát, a kisebb kockákra felvágott répaféléket, a rozmaringleveleket, kakukkfüvet. Sóval, borssal ízesítem, aláöntöm a bor felét és fedő alatt kisebb lángon párolom-sütöm. Amikor már majdnem puha, beledobom a kis kockákra vágott paprikát, belekeverem a mustárt és paradicsompürét. Ha elfőné a levét, mindig kevés vörösborral pótolom. Akkor van kész, ha a hús megpuhult, a zöldségekből pedig sűrű szaft keletkezett.

A körethez

1 kg krumpli

8 gerezd fokhagyma

rozmaringlevelek

5-6 dl tejszín

tetejére vajdarabkák.

só, bors, esetleg reszelt parmezán

A krumplit nyersen vékony lapokra vágom. Kiolajozott, nagy tepsibe elkezdem lerakni úgy, hogy egy-egy réteget megsózok, megszórok vékony szeletekre vágott fokhagymával, pár levél rozmaringgal és sóval. Ha a rétegezéssel megvagyok, a halom tetejét megszórom frissen őrölt borssal és ráöntök annyi tejszínt, hogy majdnem ellepje. Rávágok pár vékony szelet vajat, majd a tepsit alufóliával letakarva közepesen forró sütőbe tolom, és kb. negyven percig- amíg a krumpli megpuhul -sütöm. Ekkor leveszem a fóliát, ha akarom, megszórom parmezánnal és erősebb lángon aranysárgásra sütöm. Akkor jó, ha a krumpli egészen felszívja a tejszínt, ami krémes fehér mártássá alakul.

Jóféle száraz vörösbor dukál hozzá.

Klasszikus vasárnapi ebéd - szombaton vacsorára

Építkezünk,

így mostanában a dolgok nem a

megszokott kerékvágásban mennek.

Jelenleg a tetőnél tartunk, és a mostoha

időjárási körülmények miatt amikor süt a nap, megy a melódia ezerrel.Mivel a kertből zsebkendőnyi fűvel ellátott terület maradt, esőzés idején gyakorlatilag dagonyázunk.

Erdő mellett lakunk, így a vadmalac-szomszédot is szívesen vendégül látjuk (a bográcsban is, ebben a témában majd később...).

Párom kívánságára készült a menü, kacsacombot sütöttem, almás lilakáposztával, hagymás tört krumplival. Ha kacsát sütök, a két kiegészítő nem maradhat el, a káposztához én ragaszkodom, a krumplihoz inkább a ház ura.

A kacsát inkább darabokban szeretem sütni, mert apukám azt tanította, hogy a kacsa a legbutább állat: egy embernek sok, kettőnek pedig kevés.

Recept

A sülthöz:

négy kacsacomb

só, majoranna

rozmaring

fokhagymagerezdek (jelenleg 4 db)

A húst az elkészítés reggelén előkészítem: bőrét megpróbálom bekockázni, sózom, megszórom majorannával, rozmaringgal és a sütőtepsiben berakom a hűtőbe. A sütést forró sütőben kezdem, a bőrös oldallal lefelé is kap pár percet, majd a másik felén is. Amikor kiengedte a zsírját, mellédobom a fokhagymagerezdeket, lefóliázom a tepsit és kis lángon puhára sütöm. Ezután lekapom a fóliát és nagy lángon ropogósra sütöm a bőrét.

Az almás lilakáposztához:

kis fej lilakáposzta (max. 70 deka)

egy fej hagyma

egy nagyobb, savanykás alma

pohárnyi száraz vörösbor

balzsamecet

köménymag, cukor, só, olaj

Az olajon a hagymát megpirítom, egy kanál cukorral megszórom, beledobom a köményt, ha szirupos kezd lenni, hozzáadom a vékony csíkokra vágott lilakáposztát. Nem szeretem reszelve, mert a végén még roppanósnak kell maradnia, úgyhogy késsel aprítom fel. Amikor a káposzta kezd már keménységéből veszteni, aláöntöm a vörösbort és fedő alatt párolom kb. 20 percig. Ha majdnem puha, beledobom a hámozott, nagyobb kockákra vágott almát, ízesítem a balzsamecettel. Akkor jó, ha se nem túl édes, se nem savanyú.

A hagymás krumplihoz:

krumpli

2 nagyobb fej hagyma

olaj

só

A felkockázott krumplit sós vízben megfőzöm, lecsepegtetem. Az olajban a hagymát megpirítom, rádobom a krumplit és megtöröm. Ne legyen püré, jobban szeretjük darabosan. Eután még pár percig sütöm, az se gond, ha kicsit lesül, ez a legjobb benne.

Száraz vörösbort ittunk hozzá.