Töltött cukkini paradicsommártással

Az egyik német üzletláncban épp ma találkoztam szembe a receptben is szereplő helyes kis gömbcukkinikkel, és rögtön eszembe is jutott, hogy nyáron mit készítettem belőlük. Természetesen el lehet készíteni sima cukkinivel is, az íze ugyanolyan, de a gömb alakú töltött zöldség mindenkinek elnyerte a tetszését, aki evett belőle. 

Recept

50 dkg darált hús
5 gömbcukkini
20 dkg rizs
4 gerezd fokhagyma
1 fej hagyma
római kömény
fahéj
oregano
só, bors
 olaj
10 dkg reszelt sajt
3-4 deci passzírozott paradicsom

a tálaláshoz joghurt 

A cukkinik kalapját levágom, a belsejüket pedig kanállal kivájom. A kiszedett cukkinidarabokat félreteszem a mártáshoz. A töltelékhez a rizst megfőzöm, félreteszem. Kevés olajon megpirítom a felaprított hagymát és fokhagymát, rászórom a köményt, rádobom a darált húst, és kevergetve fehéredésig pirítom. Közben a fahéjjal, sóval, borssal és oreganóval ízesítem. A piruló hús alá öntök kb. 1 deci passzírozott paradicsomot, és kis lángon kb. 15-20 percig főzöm. A kész húsos ragut összekeverem a rizzsel, hozzáadom a reszelt sajtot, és kanállal a kivájt cukkinikbe töltöm. A sütőt 180 fokra előmelegítem.

A sütőtepsibe egy-két evőkanál olajat teszek, rászórom a  kivájt cukkinidarabokat, ízesítem sóval, borssal, oreganóval, és ráöntöm a maradék paradicsomot. Kézzel kissé össze is forgatom. A paradicsomos cukkini tetejére ültetem a töltött zöldséget és kb. 40 perc alatt megsütöm. Ezalatt a töltött cukkinik megpuhulnak, kissé meg is pirulnak, a tepsiben levő paradicsomos zöldség pedig mártássá párolódik össze. A töltött cukkinit a paradicsomos szósszal kínálom, nagyétkűek részére sütök mellé pár szem újkrumplit is, és hideg joghurtot is adok mellé, amivel meg lehet locsolni a zöldséget.

Spenótos ricottás cannelloni

Amióta szert tettem a tésztagépre, nagyon gyakran eszünk házilag készített tésztát. Hogy ez ne legyen unalmas, és ne csak a „sima”, metéltre vágott tésztát együk, cannellonit készítettem, mikor jött Attila anyukája babanézőbe. Pontosabban készítettünk, mert ebből a konyhai tevékenységből Attila is szívesen kiveszi a részét: a tésztát mindig ő gyúrja, a nyújtást is előszeretettel végzi, úgyhogy a cannelloninál nekem jóformán csak a töltés maradt. Meg persze én csinálom a tölteléket és a mártást is.
A választásom a spenótos-ricottás töltelékre esett, és nem bántam meg. Mindenkinek ízlett, bár Attila morgott egy kicsit, hogy nem húsos, meg ugye paradicsomos, de azért megette. Szerintem ez igazi női kaja, a csajok tudnak igazán rajongani érte.

Recept

A tésztához
20 dkg liszt
2 nagy tojás

A töltelékhez
50 dkg leveles spenót (most fagyasztott)
25 dkg ricotta
2 gerezd fokhagyma
3 dkg vaj
szerecsendió
feketebors

A mártáshoz
2 db 400 grammos hámozott paradicsom konzerv
egy evőkanál olívaolaj
egy ág rozmaring
két gerezd fokhagyma

A tetejére reszelt parmezán

A tésztához valókat homogén tésztává gyúrom, majd legalább fél órát pihentetem folpackba csomagolva a hűtőben.
A töltelékhez megolvasztom a vajat, megfuttatom rajta a felszeletelt fokhagymát, rádobom a spenótot, megpárolom. Ízesítem sóval, borssal, frissen reszelt szerecsendióval, majd lehúzom a tűzről, és ha már langyos, belekeverem a ricottát.
Elkészítem a paradicsomszószt is. Ehhez a felforrósított olívaolajon megfuttatom a fokhagymát, ráöntöm a paradicsomot, beledobom a rozmaringot, sózom, és kb. fél óra alatt készre főzöm.
Most következik a nagy attrakció. A tésztát a géppel kinyújtom (6-os fokozat) és betöltöm. Úgy csináltam, hogy a tésztaszalag szélére hosszában tettem egy csík tölteléket, ráhajtottam a tésztát, majd elvágtam, így kaptam egy olyan töltött tésztát – szám szerint 15 darabot - , mint egy kis szivar. Kivajazott, két merőkanálnyi paradicsommártással „megágyazott” tűzálló tálba fektettem a töltött tésztákat úgy, hogy a szélek találkozása került alulra, majd rákanalaztam a paradicsomszószt, a tetejét megszórtam parmezánnal. Előmelegített 180 fokos sütőben fél órát sütöttem. A tányéron további parmezánt szórtunk még rá.

Babos-kolbászos egytál

Ezt az ételt Giorgio Locatelli Tiszta Itália című műsorának egyik adása inspirálta. Kicsit változtattam az általa használt hozzávalókon, de az étel jellege azért megmaradt.
A száraz fehérbor ezúttal is kimaradt, mert nem volt itthon, és olasz kolbászkák helyett a saját, házi gyártású kolbászunk utolsó példányát használtam, kisebb darabokra vágva. Ezzel is igen finom, igazi lélekmelengető téli egytálétel kerekedett belőle. Szárazbabból is elkészíthető, de a fejtett bab lágyabb, vékonyabb héjú, az talán jobban illik az ételbe.


Recept

6 db 15 centis olasz sütőkolbász vagy fél kiló sütnivaló kolbász feldarabolva
80 dkg fejtett bab (most fagyasztott)
két ág rozmaring
öt gerezd fokhagyma
2 babérlevél
6-8 szem egész feketebors
egy doboz hámozott paradicsom konzerv
egy pohár száraz fehérbor
olívaolaj
só


A babot egy ág rozmaringgal, a babérlevéllel, borssal és két gerezd fokhagymával puhára főzöm, a levét nem öntöm ki, mert jól jöhet az étel higításához.
A kolbászt serpenyőben kevés olajon elősütöm, akkor jó, ha mindkét oldala kicsit megpirul. Ha ez megvan, kiszedem, félreteszem. A serpenyőbe öntök egy evőkanálnyi olívaolajat, beledobom a rozmaringot és a nagyobb darabokra szelt fokhagymát, és kis lángon sütöm kb. három percig, úgy, hogy a fokhagyma ne barnuljon meg. Ekkor felöntöm a fehérborral, nagy lángon forralom egy-két percet, majd visszateszem a kolbászt és hozzáadom a lecsepegtetett babot is. Ráöntöm a paradicsomot, ha szükséges, adok hozzá egy keveset a bab főzővizéből és kb. húsz perc alatt összefőzöm az ételt. Friss kenyérrel tálalom.

Tagliatelle kagylóval

Tegnap itthon voltam, ebédre pedig valamilyen gyorsan elkészíthető ételt kellett készítenem, egyrészt mert egész nap mászkáltunk, másrészt meg az éhség nagy úr.
Korábban vettem egy kilós fagyasztott kagylót, ami eddig várt a sorára, de tegnap elérkezett annak az ideje, hogy legalább a felét felhasználjam.
A kagylót paradicsomos- boros mártásban főztem meg és tagliatellével tálaltam. Nagyon finom lett, bár ezt még lehetett volna fokozni, ha friss kagylóból készül (ez nálunk gyakorlatilag lehetetlen).
Gyakorlatilag húsz perc alatt elkészíthető, ha a mártást és a tésztát egyszerre tesszük fel.
Herkentyűs tésztákhoz állítólag vétek reszelt parmezánt adni, de ez minket vajmi kevéssé érdekelt…


Recept

60 dkg tisztított kagyló
egy 400 grammos hámozott darabolt paradicsom-konzerv
4 gerezd fokhagyma
egy paradicsom
8-10 levél bazsalikom
egy kis csokor petrezselyem
2-3 dl száraz fehérbor
só, olívaolaj
50 dkg tagliatelle tészta

A fokhagymát vékony szeletekre vágom, olívaolajon átfuttatom, majd rádobom a kagylót még fagyasztott állapotában. Meglocsolom a fehérborral, rászórom a felaprított petrezselymet, rádobom a felszeletelt paradicsomot, kissé megsózom és a kagyló puhulásáig főzöm. Ekkor beleöntöm a paradicsomkonzervet, beleszórom a felcsíkozott bazsalikomlevelet és 8-10 perc alatt készre főzöm. A közben kifőzött tagliatellével tálalom, amelyet a szósszal kicsit össze is melegítek, hogy a tészta beszívhassa a mártást.

Chili

A házunkkal kapcsolatos munkálatok kezdenek finisbe érni. Szombaton burkoltuk le a konyhát, ma meg elmentünk, és kinéztük végre a konyhabútort, persze délután a tervezőprogrammal meg is terveztük. Természetesen számomra ez a legjobb rész, alig várom, hogy birtokba vehessem leendő birodalmamat.

Szombatra természetesen férfiaknak főztem, így nehezebb étel került az asztalra, ez pedig Attila kívánságára chilis bab készült. Noha mindketten szeretjük, mégis ritkán készítem.

Egyvalamire ezzel az étellel kapcsolatban (is) háklis vagyok: nem szeretek konzerv-babot használni, inkább szenvedek a szárítottal, de most jó minőséget kaptam, hamar meg is puhult.
Nem szoktam bele kukoricát tenni, szerintem nem ez a lényeg.

Recept

80 dkg-1 kg darált marhahús (most sovány sertéshús)
50 dkg száraz vörösbab
2 közepes fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
2 db 400 grammos hámozottparadicsom-konzerv
2 kisebb babérlevél
kakukkfű
késhegynyi fahéj
egy mokkáskanál római kömény
2-3 méregerős piros chili
olaj
a tálaláshoz tejföl és reszelt sajt


A babot a készítést megelőző este beáztatom, a főzés napján leöntöm a levét, megmosom, hideg vízben puhulásig főzöm. A levében hagyom. A hagymát felaprítom, kevés olajon megfonnyasztom. Rádobom a darált húst, fehéredésig pirítom, ekkor hozzáadom a felaprított fokhagymát, chilit és a fűszereket, jól összekeverem, majd a húshoz adom a hámozott paradicsomot. Beleteszem a babot és annyi babfőzőlevet, hogy se túl sűrű, se túl híg ne legyen, majd a legkisebb lángon kb. 1-1,5 óra alatt sűrű raguvá főzöm.
Tálaláskor tejfölt, reszelt sajtot és jó friss kenyeret adok mellé.

Csőtészta kolbásszal és gombával

A korábbiakhoz képest sokkal jobban vagyok, ezért már a konyhába is bemerészkedtem.
(Ez egy kicsit túlzás, mert azért legalább a hétvégén főztem, de olyanokat, amik már szerepeltek a blogon.)

Ma is olyan étel került az asztalra, ami az otthon felhalmozott készletek felhasználására épül, gyakorlatilag maradékokból is előállítható, gyorsan kész van és nagyon ízletes.

Az egész nem más, mint egy olaszos fűszerezésű paradicsommártás, amiben gomba, kolbász és bacon adja az ízeket.

Az ilyen jellegű, ütősebb mártásokhoz én jobban szeretem a rövidebb csőtésztákat (rigatoni, maccheroni), nekem ezekkel jobban ízlik a mártás.


Recept

3-4 szelet bacon
10 dkg szárazkolbász
egy közepes fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
25 dkg gomba
2 doboz hámozott paradicsom konzerv
friss rozmaring és bazsalikom
só, bors
egy csomag csőtészta (most Barilla Maccheroni)
a tálaláshoz reszelt sajt



A szalonnát és a kolbászt kisebb darabokra vágom és lábosban, zsiradék nélkül pirítani kezdem. (Ha nem olvad ki belőlük elég zsiradék, kevés olajat öntök alá.)
A felaprított hagymát és fokhagymát hozzáadom, megszórom rozmaringgal és üvegesre párolom. Ekkor hozzáadom a nem túl kis darabokra szeletelt gombát, sózom, borsozom, addig ütöm, amíg levet enged. Beleteszem a hámozott paradicsomot és kb. fél óra alatt összefőzöm. A főzés végén felaprított bazsalikomlevéllel fűszerezem.
A tésztát kifőzöm, összeforgatom a mártás felével, a többit mindenki ízlés szerint teszi a saját adagjára. Reszelt sajtot adok még mellé.

Tagliatelle kacsasültes mártással

A mai ebéd Attila egyik régi kívánságának megvalósítása.

Egyszer a TVPaprikán láttunk egy részt egy ausztrál sorozatból, talán Gondolával a Murray folyón volt a címe. A szakács, aki olasz származású, de Ausztráliában él, egy kacsasültes tésztaételt készített. Attila teljesen le volt nyűgözve a recepttől, de sajnos nem jegyeztük meg.

Most, hogy volt itthon két felhasználásra váró fél kacsamell, rá is vágta rögtön, hogy márpedig csináljak olyan kacsasültes tésztát, amit a tévében láttunk.

Elkezdtem hát kutakodni az interneten a recept után, végül ez tetszett a legjobban. Igaz, egész kacsából kellene csinálni, de az íze azért csak kacsamellel is finom lett. Annyit változtattam rajta, hogy a kacsamelleket külön sütöttem meg, nem pedig a mártásban pároltam, csak a végén kevertem a feldarabolt húst a fehérboros-paradicsomos szószba.

Szerintem máskor is meg fogjuk ismételni.

Recept

2 fél kacsamell
egy sárgarépa
egy fehérrépa
kis darab zellergumó (vagy zellerszár)
egy nagyobb fej hagyma
3 gerezd felszeletelt fokhagyma
3 gerezd fokhagyma egészben
fél csokor felaprított petrezselyem
2 babérlevél
pár levél bazsalikom
egy ág rozmaring
pár levél friss zsálya (ezt most kihagytam)
só, bors
3 dl száraz fehérbor
egy doboz hámozott, darabolt paradicsom
egy bögre húsleves
egy csomag tagliatelle
parmezán

A kacsamellek bőrét bevagdalom, húsos felüket sózom, serpenyőben mindkét oldalukat erős tűzön megkapatom, majd sütőben puhára sütöm őket. A mártáshoz a zöldségeket (hagyma, répák, zeller) kisebb kockákra aprítom, kevés kacsazsíron párolni kezdem a felszeletelt fokhagymával, babérevéllel, rozmaringgal, bazsalikommal, zsályával. Ha már kezdenek puhulni, sózom, borsozom, hozzáadom a paradicsomot, a bort és a húslevest és lassú forralással sűrű mártássá főzöm, a végén a zöldségeket kissé össze is töröm (túl pépesen nem szeretem, legyen kissé darabos.) Ez kb. egy-másfél óra. Ha a kacsa megsült, kiveszem, hűlni hagyom. Ha már nem túl meleg, lefejtem a bőrét és a húsát vékony csíkokra metéltem. A kacsahúst a paradicsomos mártásba keverem és kb. 10 perc alatt összeforralom. Tagliatellével és parmezánnal tálalom.

Expressz-pizza

Egyik nap a hétvégén mászkáltunk meg sok dolgunk volt, így nem jutott sok idő a főzőcskézésre. Normál esetben Dolce Vita-féle recept alapján magam készítem el a pizzatésztát, de most még erre sem volt időm, viszont volt itthon Tante Fanny-féle friss pizatészta, ami megmentett minket az azonnali éhhaláltól. Ez persze nem baj, mert én pizzán bármeddig elélnék, soha nem unom meg.

Jobban szeretem a házilag előállított dolgokat a kész- illetve félkész termékeknél, de néha adódhat olyan helyzet, amikor ilyen kegyes csaláshoz kell folyamodni. Arra azonban figyelek, hogy lehetőleg ne E-vitaminnal – tartósítókkal és adalékkal – felturbózott dolgokat használjak.

A pizzára a paradicsomszószt viszont én készítem, mert a boltiak nem ízlenek. Amikor kinyitottam a konzervet, azzal szembesültem, hogy nem darabolt, hanem egész paradicsomok vannak benne. Ez nem vette el a kedvem, apróra felkockáztam, és végül jobb lett mint a daraboltból készített, mert a mártás még háziasabb lett a nagyobb méretű kockáktól. Ez a mennyiség egy nagy tepsinyi pizzára elegendő.

Recept

Tésztarecept DV-nél, vagy Tante Fanny friss pizzatészta
1 doboz Mutti konzerv hámozott paradicsom
pár levél rozmaring
pár levél bazsalikom
2 gerezd fokhagyma
olívaolaj
feltét tetszés szerint (most gomba, sonka, lilahagyma)
tetejére mozzarella

A szószhoz kevés olíván megfuttattam a felaprított fokhagymát, rádobtam a rozmaringtűket, felöntöttem a paradicsomkonzerv levével, hozzáadtam az összevágott paradicsomot is és 5-10 perc alatt sűrűbbre forraltam. A lángról levéve beletépkedem a bazsalikomleveleket is.
A tepsibe fektetett pizzatésztára rákentem a mártást, kiraktam vékonyra szeletelt gombával és kisebb darabokra tépkedett mozzarellával, rászórtam a félfőre nagyon vékonyan felszeletelt lilahagymát. A mozzarellaszeleteket szépen elrendezgetem rajta és nagyon forró előmelegített sütőben kb. 12-15 perc alatt megsütöm.

A "Nagy Visszatérés" - Lasagne

Ezennel megkövetem a Fujitsu-Siemenset és egyidejűleg visszatérek, de azért azt fenntartom, hogy nem a legnagyszerűbb konstruckió, bár most minden tökéletesnek tűnik….

Már meg is írtam a következő bejegyzésemet, mikor a gép elszállt, így a magam részéről ott folytatom, ahol abbahagytam.

Korábban írtam, hogy ránk fér egy kis diéta a karácsonyi trakta után, de amit most írok, az nem ezt tükrözi, ugyanis lasagnet készítettem a hétvégén. Annyi volt benne a kímélős, hogy több zöldségfélét tettem bele, mint korábban. Ez azonban kifejezetten előnyére vált, az pedig csillapítja a lelkiismeret-furdalást, hogy kistepsiben készítettem. Ennél több diétás megoldással azonban nem szolgálatok, ami ezt az ételt illeti.

Hála istennek azok a fotók, amiket még megírandó postokhoz szántam, nem voltak a gépen, úgyhogy megmaradtak, elég veszteség, hogy a korábbi gasztrofotók, és legújabb kutyám bébikorában készült képeim kámforrá váltak, de remélem, most már minden jól fog menni.

Ajánlom a receptet vendégváráshoz is, mert jó előre előkészítető, csak a sütést kell a vendégek jelenlétében végezni, így a társasági élet része lehet a háziasszony is, nem kell a konyhában ücsörögnie. Másrészt még a kistepsiből is jóllakik négy nagyétkű vagy hat normális ember, úgyhogy kiadós is.

Recept

A raguhoz

50 dkg darált hús (marhát szoktam, de most sertés volt)
1 közepes fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
egy fehérrépa
2 doboz hámozott paradicsom konzerv (Mutti)
kisebb zellergumó negyede
rozmaring
bazsalikom
kakukkfű
fahéj
só, bors
olívaolaj

A besamelhez

6-8 dkg vaj
két púpos evőkanál liszt
7 dl tej
só, bors
szerecsendió
pár csepp frissen facsart citromlé

8 dkg parmezán
15 dkg reszelt mozzarella
1 csomag friss lasagne tészta

Először a ragut készítem el. Olívaolajon megpárolom a felaprított hagymát, hozzáadom az apróra felkockázott répákat és zellert, a fokhagymát és rozmaringot. Pár percig kevergetve sütöm, beleteszem a húst, amit fehéredésig pirítok. Fűszerezem sóval, borssal, kakukkfűvel, hozzáadom a paradicsomkonzerveket és 25 perc alat kis lángon összeforralom, amíg kissé besűrűsödik. A végén adok hozzá késhegynyi fahéjat és pár levél friss bazsalikomot.
A besamelt a ragu forralása közben főzöm meg: a vajat felolvasztom, fehéredésig „sütöm” rajta a lisztet, felengedem tejjel és nem túl sűrűre forralom kis lángon. Ízesítem sóval, borssal, szerecsendióval, és pár csepp friss citromlevet is adok hozzá, mert ez jól kihozza az ízét. Amíg meleg, belekeverem a 8 dkg reszelt parmezánt.

Ha a mártások megvannak, összeállítom az ételt. Egy kisebb tepsit épp hogy kikenek olajjal, egy kanál paradicsomos ragut teszek az aljára, ráfektetek annyi tésztalapot, amivel befedem a tepsi alját. A tésztarétegre ragu, erre besamel kerül, majd megint tésztalapok, ragu és besamel. Ezt addig játszom, amíg tart a hozzávalókból, de a besamellel úgy gazdálkodom, hogy a legfelső tésztaréteget ezzel vonom be. Ha végeztem, a tetejét reszelt mozzarellával meghintem – nem sajnálom, és nem baj, ha ide is kerül egy kis parmezán – és előmelegített sütőben 45 perc alatt készre sütöm. Senki ne próbálja ki, amit én műveltem: úgy teleraktam a tepsit, hogy a mártások kifröccsentek és másfél órai sütőtisztítási feladatot generáltak, ami nem embernek való, úgyhogy legyünk mértékletesek, vagy körültekintően válasszuk meg a sütőedény méretét…

Spagetti paradicsomos polippal

Ma a Locatelli-könyv alapján készült a vacsora, bár nem teljesen azonos módon. Korábban vettem két polipot, az egyiket már megettük, a másik a fagyasztóban várta a sorsát. Ez annyira nem is baj, mert a fagyasztás fellazítva a sejteket, puhítja a húsát, így nem kellett az ősrégi püföléses módszerhez folyamodni. Ugyanis régi délszaki módszer szerint a polipot úgy puhítják, hogy a tengerparti sziklákhoz csapkodják és ez a kínzás még jót is tesz neki. Otthon persze lehet a sziklák helyett valamilyen húskalapáccsal kellene beérni.

Locatelli a polipot egészben főzi meg, saját levében a fűszerekkel, majd lehűti, és ezután használja fel, felvagdosva. Sajnos nekem most erre nem volt időm, de ki fogom próbálni, mert szerinte a visszahűtés arra jó, hogy kissé megkocsonyásodik és még puhább lesz. Tehát feldarabolva főztem meg.

További változtatás, hogy a polip főzésekor még piros kaliforniai paprikát is használtam, ami el biztos nem rontja, valamint tettem hozzá egy kis reszelt citromhéjat.

Mindenképpen saját levében, só nélkül javasolt elkészíteni, nem pedig vízben főzni, mert így puhább lesz, másrészt nem kell sózni, mert a tengervíz sóssága visszaköszön ahogy kiengedi a levét, amely elegendő az egész procedúrához.

Ha a polip megvan, csak darabolt paradicsomot kell hozzátenni, utánaízesíteni sóval, borssal, plusz chilivel, ha szeretjük, és már kész is. Tálalásnál petrezselymet és olívaolajat hintünk rá.
Sajt kizárt!!

Recept

Egy konyhakész polip
1 piros chili (vagy ketttő, ha szükséges)
3 gerezd fokhagyma
fél kaliforniai paprika felaprítva (elhagyható)
fél citrom reszelt héja (elhagyható)
nagy maréknyi petrezselyem (szár és levél)
400 gramm hámozott darabolt paradicsom (konzerv vagy friss)
olívaolaj
bors, só
400 gramm spagetti

A polipot egyben (nálam darabolva) egy nagyobb lábosban, az olívaolajjal, fokhagymával, a paprikákkal, citromhéjjal fedő alatt, kis lángon kb. egy órát főzöm, nem sózom, mással nem is fűszerezem. Az eredeti recept szerint ha lejárt az idő, a lében hagyom kihűlni és utána feldarabolom. (Én kicsit elbambultam, így az egy órai főzéssel teljesen elfőtte a levét, viszont fantasztikusan puha lett). Lábosban olívaolajat hevítek, beleteszem a paradicsomot (nálunk frissel nem kell most kísérletezni), sózom, borsozom, hozzáadom a feldarabolt polipot, és átmelegítem. Közben a spagettit kifőzöm, leszűröm (egy kis főzőlevet megtartok). Hozzáadom a tésztát a szószhoz és összemelegítem vele, ha kell a tésztafőző vízből adok hozzá, hogy beállítsam a megfelelő sűrűséget. Megszórom petrezselyemmel, tányérra szedem és meglocsolom egy kis olívaolajjal.

A kép sántít: elfelejtettem a petrezselymet.... (meg nem is lett túl jó)....

Rigatoni padlizsánnal

Ma estére egy gyors olaszos tésztát készítettem, mert nagyon szeretjük a tésztát, főként mediterrán ízekkel.

Volt itthon egy padlizsán, amit már el akartam használni, így lett belőle padlizsános paradicsomos tészta, ami egyébként az egyik kedvencem. Nyáron a padlizsán majdnem minden nap asztalra kerül, mert az egész család imádja, legyen akárhogy elkészítve.

Gondolkodtam azon, hogy milyen tésztával együk, a végén én döntöttem el, mert ezt a mártást inkább nagyobb méretű tésztafélével szeretem, így lett rigatoni.

Ez egyébként a Pasta alla Norma egyik változata, amely tipikus szicíliai étel, amikor kint jártam, ettem is, talán emiatt vonzódom hozzá, főként hogy nagyon egyszerűen elkészíthető.
Az ételt állítólag a nagy olasz zeneszerző, Bellini tiszteletére nevezték el, Norma című operájáról. Az eredeti recept spaghettivel ,vagy más hosszúkás tésztával készül, tetejére sózott ricottát tesznek, nálam azonban általában az alábbiak szerint készül.

Recept

2 padlizsán
1 doboz hámozott paradicsom konzerv (darabos)
1 kisebb hagyma,
2-3 szardellafilé
négy gerezd fokhagyma
5-6 bazsalikomlevél
egy-két levélke rozmaring
olívaolaj
tálaláshoz parmezán
400 gramm rigatoni vagy spaghetti

A padlizsánt héjastól felkockázom, vagy félkör alakú szeletekre vágom, 15 percre besózom, az idő elteltével leöblítem, lecsepegtetem, és forró olajban aranybarnára (vagy kicsit sötétebbre) sütöm. Kiszedem, papírtörlőn lecsepegtetem, melegen tartom. A paradicsomszószhoz olívaolajon megfuttatom a hagymát, az összevágott szardellát és a felaprított fokhagymát, beleteszem a hámozott paradicsomot. Ízesítem a fűszernövényekkel és sóval, és készre főzöm kb. 25 perc alatt, amíg kicsit besűrűsödik. A tésztát sós vízben kifőzöm, ha már kész (al dente), a megforrósított paradicsomszószba keverem, összemelegítem és a tányéron hozzáadok tetszés szerinti mennyiségben sült padlizsánt, majd megszórom parmezánnal.

Bolognai Spagetti

Ma nem történt semmi különös, azon kívül, hogy megérkezett a tetőcserép a házhoz, így folytatódott a munka. Azért jutott idő főzőcskézésre is, mindamellett, hogy én vigyáztam délelőtt a kiskutyára. Mit mondjak, nem teher a feladat!

A főzésből nem csináltam nagy ügyet ma: a menü bolognai spagetti volt. Gyakran készítem, mert nem bonyolult, egyébként meg imádom a tésztaételeket.

Reggel a neten megnéztem, hogy csinálják a ragut a kedves blogtársak, és arra a következtetésre jutottam, hogy Mamma (Dalla cucina per te) receptje áll a legközelebb az enyémhez, csak a fűszerezésben térünk el némileg, mert én előszeretettel használok fahéjat a paradicsomos-húsos mártásokhoz.

Recept

50 dkg darált marhahús

kb 5 dkg húsos szalonna

1 nagyobb sárgarépa

kisebb darab zeller vagy egy zellerszár

egy fej hagyma

négy gerezd fokhagyma

2 doboz 40 dekás darabos hámozott paradicsom konzerv ("polpa")

egy dl vörösbor

friss rozmaring és bazsalikom

kakukkfű

fahéj, só bors

olivaolaj

A szalonnát kiolvasztom, ha kevés a zsírja, egy-két evőkanál olivaolajat is adok hozzá. Ezen a zsiradékon megpirítom a hagymát, rádobom a lereszelt sárgarépát és zellert. Pár percig pirítom ezt is, majd ráteszem a darált húst és kavargatva morzsalékosra sütöm. Hozzáadom a felaprított fokhagymát, a paradicsomkonzerveket,a bort, sózom borsozom, beleteszem a késhegynyi fahéjat is. Kis lángon 1-1.5 óráig főzöm, a vége felé adom hozzá a felaprított friss zöldfűszereket. A végére sűrű ragut kapok.

A szószt spagettivel, tagliatellével (ezt jobban szeretem) tálalom. Lehet úgy adni, hogy a tálba tett főtt tésztára kanalazzuk a mártást, de szerintem finomabb, ha egy kis serpenyőben egy adagra való ragut felmelegítek, beledobom a tésztát és pár percig erős tűzön kevergetve összemelegítem.

Parmezánt adok hozzá.

A párom legelfogadhatatlanabb szokása, hogy tejföllel eszi! Aki ismer még ilyet, szóljon.