Rizottó sült zöldségekkel

Ezt a rizottót magamnak és a lányomnak készítettem ebédre. Mindkettőnknek nagyon ízlett.A felöntéshez szokás szerint zöldségalaplét főztem a hűtőben talált pár répából, hagymából és zöldfűszerből. Ennek készítését már korábban leírtam itt.

A rizottó ízesítéséhez sült zöldséget használtam, ebbe került kaliforniai paprika, gomba, cukkini, de bármit bele lehetne tenni, ami rendelkezésre áll és mennyisége folytán másként már nem hasznosítható.

Recept

30 dkg arborio vagy más rizottórizs

egy kis fej hagyma

8 dkg vaj

1 dl száraz fehérbor

1-1,2 liter zöldségalaplé

parmezán

A sült zöldséghez

6-8 szem gomba

egy kisebb piros kaliforniai paprika

egy közepes cukkini

kakukkfű, rozmaring

két evőkanál olívaolaj

Először a sült zöldséget kezdem készíteni. A sütőt 180 fokra előmelegítem. A zöldségeket tetszőlegese feldarabolom, lényeg, hogy a darabok ne legyenek túl kisméretűek. Egy tepsit sütőpapírral kibélelek, beleszórom a zöldséget, rálocsolom az olajat, megszórom az aprított fűszerekkel (szárított is lehet), kevés sóval, és kb. fél óra alatt puhára-pirosra sütöm.

Ezalatt elkészítem a rizottót. Az alaplét kis lángon melegen tartom a tűzhelyen. 4 dkg vajat forrósítok, megpárolom benne a finomra vágott hagymát. Rádobom a rizst (nem mossuk meg!) és kevergetve üvegesre sütöm. Ha ez bekövetkezett, beleöntöm a bort és addig főzöm, amíg a rizs mindet be nem szívta. Ekkor a meleg alaplével merőkanalanként elkezdem felöntögetni, mindig megvárva, hogy az adott mennyiségű folyadékot a rizs beigya, közben folyamatosan kevergetem. Kb. 17 perc múlva a rizs meg is puhul, alatta nem maradhat lé, sűrű mártásszerű állaga lesz a szemekből kifővő keményítő miatt. Ekkor belekeverem a maradék vajat, meg a sült zöldséget és reszelt parmezánnal tálalom.

Cottage pie

Ez az étel azóta izgatja a fantáziámat, amióta az egyik Gordon Ramsay-főzőműsorban láttam. Pár hete el is jutottam odáig, hogy elkészítsem, a kiindulási alap a Szakácsok Könyvében található recept volt.

Ezen annyit változtattam, hogy kihagytam az ételből a zöldborsót – ami az én ízlésem szerint nem igazán illett bele - , helyette viszont megdupláztam a répa mennyiségét és tettem bele egy darab zellert meg petrezselyemgyökeret is.

A végeredmény egy nagyon ízletes egytálétel lett, melynek legnagyobb előnye, hogy a köretet is magában foglalja, ráadásul előre is elkészíthető.

Valószínű, hogy többször fogom készíteni a jövőben, mert a férjem és a lányom nagyon odavolt érte.

Recept

50 dkg darált marhahús

egy nagy fej hagyma

két darab sárgarépa

egy petrezselyemgyökér

10 dkg zellergumó

egy-két ág friss kakukkfű

egy babérlevél

egy evőkanál paradicsompüré

egy teáskanál Worcester-szósz

egy liter húsalaplé vagy szűrt húsleves

olaj

50 dkg burgonya

1,2 dl tej

10 dkg vaj

2 tojássárga

reszelt parmezán (elhagyható)

A hagymát, sárga-és fehérrépát, valamint a zellert felaprítom. Az olajat felforrósítom, rádobom a felaprított zöldségféléket, a babérlevelet, meg a kakukkfüvet és öt percig sütöm, néha megkeverem. Ezután hozzáadom a húst, és addig sütöm, amíg megbarnul. Sóval, borssal ízesítem, hozzáadom a Worcester-mártást és az alaplét, majd kb. fél óra alatt mártás sűrűségűre főzöm. Ezalatt a krumplit megfőzőm, majd a felmelegített tejjel, a vajjal, a tojások sárgájával , kevés sóval krumplipürét készítek belőle. Ha az étel két alkotóeleme elkészült, jöhet az összeállítás: a húsos ragut egy tűzálló edényben/tepsiben szétterítem, majd a krumplipürét széles pengéjű késsel egyenletesen elterítem a tetején, majd megszórom a parmezánnal. Lehet habzsákkal cifrázni, nekem erre se időm, se energiám nem volt. A tepsit 190 fokra előmelegített sütőbe tolom és az ételt kb. fél óráig sütöm.

Fokhagymás csiga

Múlt hétvégén csak anyu jött unokázni. Mivel szereti a krémleveseket, úgy gondoltam, ezt készítek, mellé pedig sütök egy sós kenyérféleséget. Választásom a Stahl-féle fokhagymás csigára esett, az alapreceptet azonban egy kicsit feldobtam pár kanál pesto-val, ami egyébként mennyisége miatt bármi más célra alkalmatlan volt.
Szóval, megcsináltam az ebédet, mire megjött anyu. Kérdezte is, mit főztem, mondtam neki, hogy fokhagymás csiga lesz, meg leves. Azt az arcot életemben nem felejtem el, amit vágott, teljesen megdöbbent. Mire leesett nekem és neki is, hogy miről van szó, igen jót nevettünk, még most írás közben is elmosolyodom, ha visszagondolok a szituációra. Egyébként evett már csigát, de valahogy nem rajong érte, mint ahogy az az arcán is látható volt.

Recept

50 dkg liszt
egy zacskó (7 gramm) porélesztő
3 dl langyos víz
egy evőkanál olívaolaj
két kávéskanál só
két kávéskanál cukor
8 dkg vaj

2-3 gerezd fokhagyma
3 evőkanál pesto
5 dkg reszelt sajt (parmezán)


Az első hat hozzávalót mély tálba teszem és robotgéppel ruganyos kenyértésztává dagasztom. A tésztát lehet friss aprított zölfdfűszerrel is gazdagítani, én ezt most nem tettem.
A tésztát letakarva langyos helyen duplájára kelesztem.
Ezalatt elkészítem a tölteléket. A puha vajat a reszelt fokhagymával és a pestoval habosra keverem, ízlés szerint sózom.
Ha a tészta megkelt, átgyúrom, kinyomkodom belőle a levegőt. A negyedét levágom, kinyújtom, és egy kisebb, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. A maradék tésztát kinyújtom, megkenem a pestos vajjal, és ráreszelem a sajtot. A két rövidebb oldalánál kb. 2 centire felhajtom a tésztát, majd a hosszabbik oldalánál feltekerem, mint a bejglit. A kapott tésztarudat kb. két centi vastagon felszeletelem, így csigákat kapok, amelyeket a tepsiben fekvő tésztára rakosgatok. A csigákat kb. negyed óráig pihentetem, ez épp elég arra, hogy előmelegítsem a sütőt 200 fokra. A pihenőidő eltelte után a tepsit az előmelegített sütőbe tolom és 25-30 perc alatt megsütöm a csigákat.
Jó vendégváró, borkorcsolya, de akármilyen leves kiegészítőjeként is megállja a helyét.

(Forrás: Stahl Judit- Enni jó!)

Paradicsomos rakott padlizsán

A paradicsompalántáinkat a létező legutolsó percben, Eszter napján, május végén ültettük el, emiatt most érik nálunk a paradicsom. Három fajtát ültettünk, az egyik Roma nevű, a lucullushoz hasonló, inkább befőzésre való, a másik a híres Marmande, a harmadik pedig igazi anonymus, mert akitől a palántákat kaptuk, nem árulta el, milyen fajtájú. Ez utóbbi sima alma alakú, de nagyon jó ízű fajta, csak kár, hogy ezt a kukacok is felfedezték (a másik kettő nem ízlik nekik).
Szóval, itt a paradicsomszezon, így sorozatban készülnek a mártások tésztához, pizzához, tettem el házi ketchupot is, és persze szendvicshez is fogy belőle jócskán. Zsófinak eleve a kedvence, minden nap minimum egyet be is kap.
Mivel jó sok paradicsomom van és padlizsán is akad, a kettő kombinációjából készült ez a könnyű ebéd kettőnknek – Zsófinak és nekem. Eredeti neve melanzane alla parmiggiana.


Recept

2 közepes méretű padlizsán
50 dkg paradicsom (húsos, kevéssé leves fajta)
egy közepes fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
egy marék bazsalikomlevél
két golyó mozzarella
8 dkg reszelt parmezán
olívaolaj
napraforgóolaj a padlizsán sütéséhez
só

A padlizsánokat hosszában fél cm-es szeletekre vágom és negyed órára besózom. Amint a levét kiengedte, jól leöblítem, le is csepegtetem, majd bő forró olajban kisütöm. Papírtörölközőn lecsepegtetem a felesleges olajat.
Közben elkészítem a paradicsommártást: olívaolajat melegítek, lassan megfonnyasztom rajta a felaprított hagymát és fokhagymát. A paradicsomot lehámozom (igény szerint- én ezzel nem tücsköltem), felkockázom, és a hagymára dobom. Emelem a hőfokot és negyed óra alatt mártássá főzöm a paradicsomot, a legvégén beleszórom a bazsalikomot, amivel még egy percig forralom.
Összeállítom az ételt. Egy tűzálló tálba lerakok egy sor padlizsánt, meglocsolom a paradicsomszósszal, majd rátépkedek mozzarellát. A rétegezést addig folytatom, amíg a hozzávalókból tart, bár szerintem maximum két réteget érdemes csinálni, így jobban összesül az étel, a padlizsán jobban felszívja a mártást. A tetejére mozzarellát és parmezánt szórok, majd előmelegített 180 fokos sütőben 25-30 perc alatt készre sütöm. Langymelegen, friss kenyérrel tunkolva szeretem a legjobban.

Erdei gombás rizottó

Többen is írták, hogy a Sparban igen jó áron kapható kilós kiszerelésben többféle olasz rizs, köztük rizottónak való is. Na, ezt nekem is sikerült azonnal kiszúrnom, vettem is egy csomaggal, gondoltam, egy próbát megér.
Az elmúlt időszak bőséges esői és az utána kialakult elviselhetetlen párás meleg igen kedvező az erdei gombák számára, s mivel erdő mellett lakunk, buzgón látogattuk is a természetet, hátha találunk is valamit. Minden utunk sikerrel zárult, gyönyörű tinórukkal tértünk minden alkalommal haza. Volt olyan is, hogy a megszokott helyekre vezető utat szegélyezték a gombák, még oda sem értünk, már vagy fél kilónyi gomba volt a kosarunkban.
A gombazsákmány és a beszerzett rizs pedig adta magát, hogy erdei gombás rizottó készüljön ebédre.
Kiindulásként Giorgio Locatelli vargányás rizottó receptje szolgált, némi változtatással így készítettem el én is a rizottómat. A változtatás annyi volt, hogy a befejezésnél vaj helyett mascarponét adtam hozzá.
A végeredmény pompás lett, azt hiszem a kedvenc ételeim sorában mostantól ez is helyet kap majd, és titkon reménykedem abban, hogy az időjárás még a malmunkra hajtja a vizet, ami a gombászást illeti.

Recept

Az alapléhez

Két sárgarépa
Egy cukkini
Egy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
pár rózsa brokkoli
egy ág rozmaring
pár levél zsálya
egy marék petrezselyem-és bazsalikomlevél

A rizottóhoz

50 dkg tinórú
két gerezd fokhagyma
egy fej hagyma
10 dkg vaj
egy csokor petrezselyem
40 dkg arborio rizs
1,5 dl száraz fehérbor
2 evőkanál mascarpone
5 dkg parmezán
só, bors

Az alaplét készítem el először: a zöldségeket a fűszernövényekkel fazékba teszem, leöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, és kb. fél óra alatt megfőzöm. A lé kb. 1-1,5 liter kell, hogy legyen a végén. (A zöldségeket Zsófi élvezettel fogyasztotta el ebédre.)
A gombát megtisztítom, nagyobb darabokra vágom. Serpenyőben 3 dkg vajat forrósítok és kis lángon megpuhítom benne a felszeletelt fokhagymát. Ekkor rádobom a gombát, adok hozzá két evőkanál fehérbort, és addig kevergetem, amíg megpuhul. Ekkor megszórom a felaprított petrezselyemmel, sóval, borssal, és további felhasználásig félreteszem.
Ezután készítem a rizst. Első fontos teendő az alaplevet kis lángon forrásba hozni és pöszörögni hagyni.
A rizottóhoz a hagymát nagyon finomra aprítom, 5 dkg vajon kis lángon kevergetve megpuhítom, nem hagyom megsülni, mert nem mutatna túl jól az ételben. Ha a hagyma átpárolódott, rádobom a rizst és a szemeket folyamatos kevergetés közben jól felmelegítem, hogy a vaj mindenhol bevonja. Ekkor ráöntöm a bort, majd hagyom, hogy teljesen elpárologjon. Ha ez megtörtént, merőkanalanként elkezdem adagolni az éppen csak forrásban levő alaplevet, folyamatosan kevergetve a rizst. Az újabb merőkanálnyit mindig csak akkor adom hozzá, amikor az előzőt a rizs már teljesen felszívta. Kb. 17 perc alatt a rizsszemek elérik a megfelelő állagot (al dente). Ekkor hozzáadom a félretett pirított erdei gombát, sózom, borsozom, jól elkeverem, majd leveszem a tűzről, hozzákeverem a parmezánt és a mascarponét, és azonnal tálalom, ha szükséges, további parmezán kíséretében.

Spenótos-túrós töltött gomba

Gombából leggyakrabban levest csinálok, vagy paprikást, de ez utóbbit már annyira unjuk, hogy mostanában nem is készítem. Így a gomba leginkább mártásokba, ragukba kerülve gazdagítja ételeinket.
Ennek a jelenségnek kívántam véget vetni, és valami újjal előállni, így született meg ez a töltött gomba recept. Nem kell hozzá sok alapanyag, gyorsan készíthető, és nagyon finom. Kicsit tartottam tőle, hogy Attilának túl „lájtos” lesz, de szerencsére ez szóba sem került, jó étvággyal ette meg az adagját, igaz, hogy a kedvére tegyek, krumplipürét csináltam hozzá köretnek.
Most a töltelék teljesen húsmentesen készült, de ki fogom próbálni hússal, kolbásszal is.

Recept

50 dkg közepes méretű barna csiperke
egy kis fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
30 dkg leveles spenót
2 szelet házi kenyér
25 dkg tehéntúró
10 dkg reszelt trappista
3 dkg reszelt parmezán
egy golyó mozzarella
5 dkg vaj
olaj

A gombákat megtisztítom, a tönkjüket óvatosan kiveszem, az így kapott üreget enyhén sózom, és a kalapokat olajjal kikent tűzálló tálba sorakoztatom. Ezután elkészítem a tölteléket.
A vajat megolvasztom, rádobom a felaprított hagymát, és egy-két percig párolom. Ekkor hozzáadom a gombák felaprított tönkjeit, sózom, borsozom, belereszelem a fokhagymát és majdnem puhára párolom. Ha a gomba már majdnem kész, beleszórom a megtisztított spenótot és addig kevergetem, amíg a levelek a hő hatására összeesnek. A lábost leveszem a tűzről, várok, amíg a keverék kicsit lehűl, ekkor adom hozzá a robotgéppel morzsává aprított házi kenyeret és a kétféle reszelt sajtot meg a túrót. A keveréket a gombakalapokba púpozom, és mindegyik töltött gomba tetejére teszek egy kocka mozzarellát. A sütőt 200 fokra előmelegítem, a gombák alá féldeci vizet öntök, majd kb. 15 percig sütöm. Ennyi idő alatt a gomba megpuhul, a töltelék pedig aranybarnára sül. Krumplipürével és salátával tálalom.

Spenótos túrógombóc

Tegnap készítettem ezeket a gombócokat a hűtőben leledző maradékok mielőbbi eltüntetése céljából. Sokan azt gondolhatják, hogy ezek a kényszer szülte ételek nem igazán jók, mert az ember kezét megkötik a felhasználandó maradékok, vagy túl kevés/túl sok hozzávalóból lehet gazdálkodni, de nekem pont ennek az ellenkezője a tapasztalatom: gyakran a maradékokból születnek a legfinomabb ételek. Gondolok itt például a wokos ételekre, vagy a rakott zöldségekre, melyek általában szintén maradék hús/rizs vagy egyéb élelmiszerek felhasználásával készülnek.
Ennek a gombócnak a No Saltyn talált malfatti recept az alapja, de tehéntúró és főtt krumpli felhasználásával készítettem, kicsit eltérő mennyiségekkel, úgyhogy mégsem ugyanaz.
Én fokhagymás vajjal és parmezánnal ettem, de valamilyen könnyű paradicsomos szósszal is biztos nagyon jó.
Attila megkóstolta, és annyit fűzött hozzá, hogy milyen jó kis köret. Erre mondtam neki, hogy szerintem ez főétel, mire ő: „Nekem ez túl könnyű.” No comment.

Recept

25 dkg zsírszegény tehéntúró
15 dkg főtt áttört krumpli
30 dkg tisztított leveles spenót
egy kis fej hagyma
3 tojás
6 dkg reszelt sajt
18-20 dkg liszt
só, bors
szerecsendió
10 dkg vaj
2-3 gerezd fokhagyma

parmezán a tálaláshoz

A hagymát apróra vágom és 2 dkg vajban megpárolom. Rádobom a spenótot és addig főzöm, amíg megpuhul és a leve teljesen elpárolog. Ízesítem sóval, borssal, frissen reszelt szerecsendióval és hozzákeverem az áttört krumplit. Kicsit hagyom hűlni.
Mély tálban összekeverem a villával kicsit megtört túrót a három tojással és a reszelt sajttal, fűszerezem sóval, kicsit megborsozom. Ha a spenót már kihűlt, a túrós masszához adom és jól összekeverem. Ekkor kanalamként adom hozzá a lisztet, amelynek mennyisége attól függ, mennyire nedves a túró. Jól összekeverem a masszát, akkor jó, ha vizes kézzel formálható. Vizet forralok, megsózom, a masszából vizes kézzel gombócokat formálok és kifőzöm őket. Akkor jók, ha feljönnek a víz tetejére. Amíg a gombóc fő, a maradék vajon lassú tűzön megsütöm a felszeletelt fokhagymát, ebbe szedem ki a lecsepegtetett gombócokat, amelyeket kicsit meg is kapatok a vajban. Reszelt parmezánnal tálalom.

Ravioli a la Locatelli

Folytatva a sort, a tésztakészítés következő állomása a ravioli projekt volt. Hétvégére készítettem, amikor a nagymamák jöttek Zsófihoz és nagy sikert arattam vele.
A tészta tölteléke Giorgio Locatelli receptje alapján készült, kissé továbbfejlesztve. Amikor eldöntöttem, mi lesz a töltelék és a mártás, kicsit aggódtam, hogyan fognak az ízek összepasszolni, de a végeredmény egy nagyon harmonikus étel lett.
A raviolik formája hagy némi kívánnivalót maga után, mert félreértettem a könyvben írtakat (nem a tészta teljes hosszában feleztem meg, hanem a szalagot gondolatban kettévágtam és ráhajtottam az egyikre a másikat, majd a töltelékeket körbevágtam, ha ez így érthető…), így túlméretes tésztákat kaptam, de sebaj, majd legközelebb, mert biztos készítek még. Ebből az adagból 6 személy biztos jól lakik.


Recept

A tésztához
50 dkg liszt
5 tojás

A töltelékhez
30 dkg krumpli
20 dkg brokkoli
egy ág rozmaring
10 dkg vaj
só, bors
4 dkg parmezán

A mártáshoz
4 dkg vaj
5 dkg szárított trombitagomba beáztatva
40 dkg barna csiperke
4 gerezd fokhagyma
egy kis fej hagyma
5 dl húsleves
4 dl tejszín
kakukkfű
só, bors

A tésztát elkészítem, majd egy-két órát pihentetem a hűtőben. A töltelékhez a krumplit héjában megfőzöm, másik edényben a brokkolit is megpárolom. A vajat felolvasztom
a rozmaringgal. Ha a zöldségek puhák, botmixerrel egynemű péppé töröm, közben folyamatosan adagolom hozzá a vajat. Ha sikerült elkeverni, hozzáadom a parmezánt, majd a tölteléket kihűtöm, mert csak úgy lehet velük dolgozni.
A mártáshoz a hagymát, fokhagymát a vajon megfuttatom, rádobom a gombákat és addig párolom-pirítom, amíg a csiperke levet nem ereszt. Közben sózom, borsozom, ízesítem kakukkfűvel. Ezután felöntöm a levessel, hozzáadom a tejszínt, majd a levet mártás sűrűségűre beforralom.
A tésztát a géppel kinyújtom, a töltelékből kiskanálnyi halmokat teszek rá, ráhajtom, kivágom a raviolikat, majd forró sós vízben kifőzöm adagonként, és a gombás mártásban megforgatva tálalom. Parmezánnal megszórom a tányéron.

Spenótos ricottás cannelloni

Amióta szert tettem a tésztagépre, nagyon gyakran eszünk házilag készített tésztát. Hogy ez ne legyen unalmas, és ne csak a „sima”, metéltre vágott tésztát együk, cannellonit készítettem, mikor jött Attila anyukája babanézőbe. Pontosabban készítettünk, mert ebből a konyhai tevékenységből Attila is szívesen kiveszi a részét: a tésztát mindig ő gyúrja, a nyújtást is előszeretettel végzi, úgyhogy a cannelloninál nekem jóformán csak a töltés maradt. Meg persze én csinálom a tölteléket és a mártást is.
A választásom a spenótos-ricottás töltelékre esett, és nem bántam meg. Mindenkinek ízlett, bár Attila morgott egy kicsit, hogy nem húsos, meg ugye paradicsomos, de azért megette. Szerintem ez igazi női kaja, a csajok tudnak igazán rajongani érte.

Recept

A tésztához
20 dkg liszt
2 nagy tojás

A töltelékhez
50 dkg leveles spenót (most fagyasztott)
25 dkg ricotta
2 gerezd fokhagyma
3 dkg vaj
szerecsendió
feketebors

A mártáshoz
2 db 400 grammos hámozott paradicsom konzerv
egy evőkanál olívaolaj
egy ág rozmaring
két gerezd fokhagyma

A tetejére reszelt parmezán

A tésztához valókat homogén tésztává gyúrom, majd legalább fél órát pihentetem folpackba csomagolva a hűtőben.
A töltelékhez megolvasztom a vajat, megfuttatom rajta a felszeletelt fokhagymát, rádobom a spenótot, megpárolom. Ízesítem sóval, borssal, frissen reszelt szerecsendióval, majd lehúzom a tűzről, és ha már langyos, belekeverem a ricottát.
Elkészítem a paradicsomszószt is. Ehhez a felforrósított olívaolajon megfuttatom a fokhagymát, ráöntöm a paradicsomot, beledobom a rozmaringot, sózom, és kb. fél óra alatt készre főzöm.
Most következik a nagy attrakció. A tésztát a géppel kinyújtom (6-os fokozat) és betöltöm. Úgy csináltam, hogy a tésztaszalag szélére hosszában tettem egy csík tölteléket, ráhajtottam a tésztát, majd elvágtam, így kaptam egy olyan töltött tésztát – szám szerint 15 darabot - , mint egy kis szivar. Kivajazott, két merőkanálnyi paradicsommártással „megágyazott” tűzálló tálba fektettem a töltött tésztákat úgy, hogy a szélek találkozása került alulra, majd rákanalaztam a paradicsomszószt, a tetejét megszórtam parmezánnal. Előmelegített 180 fokos sütőben fél órát sütöttem. A tányéron további parmezánt szórtunk még rá.

Elfuserált Márton-napi menü két finom körettel

November tizenegyedikén van Márton napja, ekkor ugyebár a néphagyomány szerint libát szokás venni és enni. Mivel ezen állat nem volt fellelhető a környéken, vasárnap ebédre kacsacombot vettem, ezt jobban is szeretjük, no meg rövidebb idő alatt készül is el, úgyhogy ez számomra jobb választás – gondoltam én. Nem így lett. A kacsa pont olyan fajta volt, amit én nem szeretek: a csontja brutál vastag, a bőre puha, zsírja alig van, a húsa inkább szíjjas, mint puha, így akármilyen jól lett fűszerezve és sütve, mégsem ízlett. Pedig a vásárláskor olyan jól nézett ki messziről…
Viszont ami tényleg jó lett ebben az elfuserált ebédben, az a kétféle köret: a birsalmás lilakáposzta és a rozmaringos sütőtök püré. Be kell vallanom, hogy a sütőtökért egyáltalán nem rajongtam eddig, de így sósan elkészítve biztos többször fogom csinálni, mert nagyon ízlett. A párolt káposztát meg egyébként is imádom minden módon, de a birs fűszeres zamata nagyon megbolondítja.
Mindkét köretet bátran ajánlanám liba, kacsa vagy akár vadhús mellé.

Birsalmás lilakáposzta

Egy kisebb fej lilakáposzta
Két birsalma
Két fej hagyma
Egy kiskanál köménymag
Két evőkanál cukor
Két evőkanál borecet
Olaj

Az olajon karamellizálom a cukrot, közben hozzáadom a köményt is, hogy kipattogjon. Ha a cukor megbarnult, beledobom a félőre vágott hagymát és megfonnyasztom. Ha ez megvan, rádobom a vékony csíkokra szelt káposztát és a felkockázott birset, ráöntöm az ecetet, és addig főzöm közepes lángon, amíg a hozzávalók megpárolódnak.

Rozmaringos sütőtök-püré

Egy kisebb kanadai sütőtök
2-3 gerezd fokhagyma
egy ág rozmaring
5 dkg vaj
só
reszelt parmezán

A tököt meghámozom, felkockázom és a rozmaringgal, valamint egy gerezd fokhagymával ízesített, enyhén sós vízben puhára főzöm. Levét leszűröm. A vajat megolvasztom, megfuttatom benne a maradék fokhagymát, amit vékony szeletekre vágtam. Rádobom a tököt és kevergetve összetöröm. Pár percig erősebb lángon elpárologtatom belőle a vizet. Sóval és reszelt parmezánnal adom meg az ízét.

Tortellini őzlábgombával

Úgy látszik, leendő gyermekünk nem sieti el a dolgot, még mindig nagyon jól érzi magát odabenn, és én is jól érzem magam. Ennek örömére ma sétáltunk egy kicsit az erdőben.
Nem jöttünk haza üres kézzel: az időjárás kedvezett a gombák növekedésének, úgyhogy szedtünk is egy pár őzlábgombát.
Szerencsére nem kellett nagyon keresgetni, már a házunk előtti útról látszottak a telepek.
Most kezdhettek igazán növésnek indulni, mert annyira friss volt a gomba, hogy az erdő lakóinak még idejük sem volt megrágni őket.
A gombát nagyon egyszerűen készítettem el, vajjal és friss zöldfűszerekkel megpirítottam, beleforgattam egy adag tortellinit és kevés parmezánnal összepirítottam.

Recept

35 dkg őzlábgomba
10 dkg vaj
két nagy gerezd fokhagyma
egy ág friss rozmaring
8-10 levél friss bazsalikom
reszelt parmezán
só, bors
50 dkg tortellini (sajtos)

A gombákat jól megtisztítom, a szárukat – mivel nem igazán ehető – eldobom. A kalapokat nagyobb darabokra vágom.
Serpenyőben kevés vajat olvasztok, rádobom a fokhagymát és a rozmaringot, majd egy két perc sütés után mehet bele a feldarabolt gomba is. Sózom, kevés borsot tekerek rá, és puhulásig sütöm. Ekkor rádobom a felaprított bazsalikomleveleket és hozzáadom a maradék vajat is, megvárom, amíg felolvad és félreteszem. Közben a tésztát kifőzöm, leszűröm, a gombás vajas keverékhez adom, majd pár perc alatt erős lángon összepirítom, közben adok hozzá reszelt parmezánt. Tálalásnál lehet még rá sajtot tenni.
Jól csúszott volna mellé valamilyen finom fehérbor is…

Zöldborsópüré parmezánnal

A zöldborsópürét a hátszín mellé készítettem még tegnap ebédre. Előítéletekkel vártam a kóstolást, mert mint már írtam, nem rajongok különösebben a zöldborsóért, megeszem ugyan, de magamtól nem igazán készítem.
Ehhez képest felfaltuk Attilával az egészet, mert nagyon finom volt.
Lehet többféleképpen fűszerezni, akár mentával, bazsalikommal, de még chilivel is, én azonban hagytam natúrban, hogy érezzük a borsó ízét.
Szerintem igazán zsenge borsóból jó, abból viszont nagyon, megfogadtam, hogy majd bébiétel gyanánt is készítem, ha eljön az ideje.

Recept

Egy kiló zöldborsó (héjával mérve)
Egy nagyobb szem krumpli
Kakukkfű
Só, egy csipet cukor
2-3 dkg vaj
5 dkg reszelt parmezán

A borsót és a krumplit megtisztítom, ez utóbbit kockákra vágom. A zöldségeket lábosba teszem, annyi vizet öntök rá, amennyi ellepi, és sóval, cukorral, kakukkfűvel ízesítve teljesen puhára főzöm. Ekkor leöntöm a főzővíz nagy részét, de rajtahagyok 1,5-2 decit.
A levével együtt botmixerrel pépesítem. Én egy kicsit darabosabbra hagytam, de ez ízlés
dolga.
A borsópürét visszateszem a tűzre, a legkisebb lángra, belereszelem a sajtot, hozzáadom a vajat és egy-két percig hagyom még főni.
Akár szárazabb, akár szaftos húsok mellé megállja a helyét, bár önmagában is finom.

Érdemes még szólni a fenti képről is, amely Joan Vicent Cantó-tól származik, nekem tetszenek a fotói. Az étel egyébként a tegnapi bejegyzésben került megörökítésre.

Medvehagymás-gombás tészta

Ma munkából hazamenet szembesültem a „Mit eszünk vacsorára?” kérdéssel.
Estére már nem főzök olyan gyakran, mint korábban, általában hideget eszünk.

Szerencsére volt otthon gomba, egy kis medvehagyma, így ezekből dobtam össze egy mártást a spagettire.

Nagyon jól sikerült, medvehagyma-szezonban ajánlom mindenkinek, hogy készítse el, ráadásul gyorsan meg lehet csinálni, ha valami könnyű tésztaételre vágyik az ember.

Recept

50 dkg barna csiperke
15 dkg medvehagyma
2 gerezd fokhagyma
egy kis ág rozmaring
7 dkg vaj
5 dl tejszín
40 dkg spagetti
tálaláshoz reszelt parmezán

A gombát nagyobb darabokra vágom, vajon elkezdem pirítani. Sóval, rozmaringgal, frissen őrölt borssal ízesítem, hozzáadom a felcsíkozott medvehagyma-leveleket. Addig párolom-pirítom, amíg a gomba megpuhul és a hagyma összeesik. Hozzádobom a felaprított fokhagymát, felöntöm a tejszínnel és kb. 3 perc alatt összeforralom. Kifőzöm a spagettit, leszűröm, ráöntöm a mártást és egy-két perc alatt összemelegítem. Reszelt parmezánnal tálalom.

Tagliatelle kacsasültes mártással

A mai ebéd Attila egyik régi kívánságának megvalósítása.

Egyszer a TVPaprikán láttunk egy részt egy ausztrál sorozatból, talán Gondolával a Murray folyón volt a címe. A szakács, aki olasz származású, de Ausztráliában él, egy kacsasültes tésztaételt készített. Attila teljesen le volt nyűgözve a recepttől, de sajnos nem jegyeztük meg.

Most, hogy volt itthon két felhasználásra váró fél kacsamell, rá is vágta rögtön, hogy márpedig csináljak olyan kacsasültes tésztát, amit a tévében láttunk.

Elkezdtem hát kutakodni az interneten a recept után, végül ez tetszett a legjobban. Igaz, egész kacsából kellene csinálni, de az íze azért csak kacsamellel is finom lett. Annyit változtattam rajta, hogy a kacsamelleket külön sütöttem meg, nem pedig a mártásban pároltam, csak a végén kevertem a feldarabolt húst a fehérboros-paradicsomos szószba.

Szerintem máskor is meg fogjuk ismételni.

Recept

2 fél kacsamell
egy sárgarépa
egy fehérrépa
kis darab zellergumó (vagy zellerszár)
egy nagyobb fej hagyma
3 gerezd felszeletelt fokhagyma
3 gerezd fokhagyma egészben
fél csokor felaprított petrezselyem
2 babérlevél
pár levél bazsalikom
egy ág rozmaring
pár levél friss zsálya (ezt most kihagytam)
só, bors
3 dl száraz fehérbor
egy doboz hámozott, darabolt paradicsom
egy bögre húsleves
egy csomag tagliatelle
parmezán

A kacsamellek bőrét bevagdalom, húsos felüket sózom, serpenyőben mindkét oldalukat erős tűzön megkapatom, majd sütőben puhára sütöm őket. A mártáshoz a zöldségeket (hagyma, répák, zeller) kisebb kockákra aprítom, kevés kacsazsíron párolni kezdem a felszeletelt fokhagymával, babérevéllel, rozmaringgal, bazsalikommal, zsályával. Ha már kezdenek puhulni, sózom, borsozom, hozzáadom a paradicsomot, a bort és a húslevest és lassú forralással sűrű mártássá főzöm, a végén a zöldségeket kissé össze is töröm (túl pépesen nem szeretem, legyen kissé darabos.) Ez kb. egy-másfél óra. Ha a kacsa megsült, kiveszem, hűlni hagyom. Ha már nem túl meleg, lefejtem a bőrét és a húsát vékony csíkokra metéltem. A kacsahúst a paradicsomos mártásba keverem és kb. 10 perc alatt összeforralom. Tagliatellével és parmezánnal tálalom.

Tortelloni brokkolis-juhtúrós mártással

Nagyon éhesek voltunk egyik este és ez lett belőle. Gyakorlatilag a hűtőben talált hozzávalókból dobtam össze a vacsorát. A juhtúrót eredetileg más célra szántam, de mivel nem jött meg a kedvem a sütéshez, erre használtam.

A tortelloni késztermék volt, sajtos töltelékkel (ebben jobban bízom, mint a húsosban).

A végeredmény egy pikáns ízű tésztaétel lett, amire parmezánt reszeltünk, mert az legalább volt itthon. A brokkoli tetszés szerinti zöldfélével helyettesíthető, én spenótot tettem volna bele, ha ez nincs, de esetleg karfiollal is meg lehetne csinálni.

Amilyen rövid lett ez a recept, olyan gyorsan el is készül.

Recept

Egy csomag tortelloni

egy kis fej brokkoli (kb. 40 dkg tisztán mérve)

2 gerezd fokhagyma

5 dkg füstölt sonka (az íze miatt)

12 dkg juhtúró

3-4 dl tejföl

5 dkg vaj

só, bors

pár levél bazsalikom

a tetejére parmezán

A mártáshoz a vajat felolvasztom, rádobom a felaprított fokhagymát, a kisebb darabokra vágott

brokkolit és a felcsíkozott sonkát és roppanósan puhára párolom. Ekkor lehúzom a tűzről, belekeverem a juhtúrót, felöntöm a tejföllel és kicsit összeforralom. A végén a felaprított bazsalikommal, sóval, borssal fűszerezem. A mártás készítése közben kifőzöm a tésztát, beleforgatom a mártásba és pár perc alatt összemelegítem. Parmezánt reszelek rá.

Natúrszelet sütőtökös tésztával

Tegnap vásárlás közben összeakadtam egy szép darab nagydobosi sütőtökkel, és egyszerűen nem bírtam otthagyni. Nem volt vele konkrét célom, de ha már úgyis színesíteni akarom étrendünket, akkor ezt az idénygyümölcsöt vagy -zöldséget (?) nem hagyhattam ki.

Gyerekkoromban nagyon sokszor ettünk héjában sült sütőtököt fahéjas cukorral, talán túl sokat is, mert egy időre száműztem a tányéromról. Ugyanakkor nagyon egészséges és mivel állítólag hétévente változik az ízlés, eldöntöttem, teszek vele egy próbát.

Elkezdtem recept után kutatni, de valahogy teljes egészében egyik sem tetszett, így a mai recept az én elképzeléseimet tükrözi. Talán azért sem találtam megfelelőt, mert tésztával szerettem volna köretként elkészíteni, ilyen meg nem igazán volt.

Egyébként más témában jó receptek vannak a tök névadójának honlapján.

Recept

4 kisebb szelet sertéskaraj
vaj, tarkabors, só

A körethez

Kb. 40-50 dkg sütőtök
Egy kis cukkini
Egy fej lilahagyma
Egy szelet húsos szalonna
3 gerezd fokhagyma
körömnyi chilipaprika
rozmaringlevelek
vaj, só
1 dl tejszín
25 dkg tagliatelle vagy spagetti (nálam ez utóbbi)
parmezán

A tészta mártását készítem először. A felkockázott szalonnát kiolvasztom, ha nincs elég zsírja, vajat adok még hozzá. Rádobom a felaprított lilahagymát, fokhagymát, chilit és rozmaringot, egy percig pirítom. Hozzáadom a kisebb kockákra vágott meghámozott sütőtököt és a felkockázott cukkinit, addig pirítom párolom, amíg kezd puhulni, de még nem fő szét, aláöntöm a tejszínt, és pár perces forralással besűrítem. Ízlés szerint sózom. A tésztát kifőzöm, leszűröm és a mártással összemelegítem.
A karajszeleteket egy kicsit kiklopfolom, sütés előtt sózom és tekerek rá borsot, majd vajon hirtelen kisütöm.

A tökös tésztával tálalom, aminek a tetejét parmezánnal meghintem.

A tejszínt Attila kedvéért tettem bele, elhagyható, de ebben az esetben még egy darabka vajjal tenném selymesebbé a mártást. Jobb a tagliatelle hozzá, mert jobban felveszi a mártást, de sajna az most nem volt. A mártás nagyon jól sikerült, máskor is elkészítem majd. Főételként is megállja a helyét.

Rigatoni padlizsánnal

Ma estére egy gyors olaszos tésztát készítettem, mert nagyon szeretjük a tésztát, főként mediterrán ízekkel.

Volt itthon egy padlizsán, amit már el akartam használni, így lett belőle padlizsános paradicsomos tészta, ami egyébként az egyik kedvencem. Nyáron a padlizsán majdnem minden nap asztalra kerül, mert az egész család imádja, legyen akárhogy elkészítve.

Gondolkodtam azon, hogy milyen tésztával együk, a végén én döntöttem el, mert ezt a mártást inkább nagyobb méretű tésztafélével szeretem, így lett rigatoni.

Ez egyébként a Pasta alla Norma egyik változata, amely tipikus szicíliai étel, amikor kint jártam, ettem is, talán emiatt vonzódom hozzá, főként hogy nagyon egyszerűen elkészíthető.
Az ételt állítólag a nagy olasz zeneszerző, Bellini tiszteletére nevezték el, Norma című operájáról. Az eredeti recept spaghettivel ,vagy más hosszúkás tésztával készül, tetejére sózott ricottát tesznek, nálam azonban általában az alábbiak szerint készül.

Recept

2 padlizsán
1 doboz hámozott paradicsom konzerv (darabos)
1 kisebb hagyma,
2-3 szardellafilé
négy gerezd fokhagyma
5-6 bazsalikomlevél
egy-két levélke rozmaring
olívaolaj
tálaláshoz parmezán
400 gramm rigatoni vagy spaghetti

A padlizsánt héjastól felkockázom, vagy félkör alakú szeletekre vágom, 15 percre besózom, az idő elteltével leöblítem, lecsepegtetem, és forró olajban aranybarnára (vagy kicsit sötétebbre) sütöm. Kiszedem, papírtörlőn lecsepegtetem, melegen tartom. A paradicsomszószhoz olívaolajon megfuttatom a hagymát, az összevágott szardellát és a felaprított fokhagymát, beleteszem a hámozott paradicsomot. Ízesítem a fűszernövényekkel és sóval, és készre főzöm kb. 25 perc alatt, amíg kicsit besűrűsödik. A tésztát sós vízben kifőzöm, ha már kész (al dente), a megforrósított paradicsomszószba keverem, összemelegítem és a tányéron hozzáadok tetszés szerinti mennyiségben sült padlizsánt, majd megszórom parmezánnal.

Sajtos brokkoli-krémleves

A ronda időben mindenkinek jól esik egy kis meleg leves, még annak is, aki egyébként nem rajong érte, mint mi. Legjobban a krémleveseket szeretjük, így most egy ilyen recept következik.

Volt egy fej (?) brokkolim, ebből kellett kihozni valamit, egy-két további, itthon megtalálható hozzávaló felhasználásával.

Ha krémleves, akkor sajtnak nálunk kell bele kerülnie, ízesítőnek jól jön a fokhagyma és a szerecsendió.

Én ezeket a leveseket mindig húslevessel készítem víz helyett, mert annak az íze jól harmonizál a zöldségfélékkel, ez most is így történt. Lehet használni leveskockát is (már hallom a gasztrománok hangos felhördülését, de van olyan, amikor a házi húsleves sajnos nem áll rendelkezésre)…

Úgy gondolom, hogy az ilyen egynemű krémlevesekbe nagyon jól illik egy kevés alkohol a sajt mellé, fondue-re emlékeztető ízhatást érhetünk el vele. Most kikaptam a kedvesem kezéből a sört, amit ivott, és abból löttyintettem bele, de nem bántam meg, nagyon kellemes íze lett. Ehelyett száraz fehérbor is használható.

Recept

70 deka friss brokkoli
1.2 liter húsleves
3 gerezd fokhagyma
5 deka reszelt edami sajt
8 deka reszelt parmezán
fél deci sör
só, szerecsendió, tarkabors frissen őrölve
a tálaláshoz pár csepp tejszín és parmezán


A levest felforralom, beledobom a megtisztított, egészben hagyott fokhagymát és a rózsáira szedett brokkolit puhára főzöm benne. Leveszem a tűzről és botmixerrel egyneművé mixelem. Beleteszem a sajtokat, sózom, borsozom, ízesítem szerecsendióval, majd visszateszem a lángra, beleöntöm a sört és még egyszer felforralom, hogy a sajt elolvadhasson. Tálalásnál tejszínnel csepegtetem meg a tetejét és reszelt parmezánnal megszórom. Általában vajas pirítóssal szoktuk enni, most még ezt is elhagytam.

Gorgonzolás leveles csigák

Nagyon szeretem a sós süteményeket, ezekből is főleg a kis trükkel készült, nem hagyományos változatokat, nem elvitatva persze ezek jelentőségét sem.

Egész héten motoszkált bennem egy sajtos/sajtkrémes csigának a gondolata, amit leveles tésztából kívántam elkészíteni.

Persze a leveles tésztát nem én, hanem Tante Fanny követte el, receptötleteket is lehet nála találni.
Nagyon szeretem a kész leveles tésztát, mert bármikor gyorsan elő lehet kapni, és ha vendégek jönnek, készíthető belőle bármilyen lepény, táska, töltött finomság, akár sós akár édes töltelékkel. A fagyasztott változatból szoktam is tartani a mélyhűtőben, már ha van elég tárkapacitásom (mostanában sajnos ez nem mondható el).

Ez a mostani változat olaszosra sikeredett, mert gorgonzolát és parmezánt használtam a töltelékhez.

Recept

1 rúd friss levelestészta (A Tante Fanny duplacsomagolásúnak a fele)
10 dkg gorgonzola
5-6 dkg reszelt parmezán
2 koktélparadicsom
só
frissen őrölt tarkabors
2-3 levél rozmaring
kb. 2 evőkanál olívaolaj

A gorgonzolát villával összetöröm, beleszórom a reszelt parmezánt, a nagyon kis kockákra vágott koktélparadicsomot, pici sót, borsot és a rozmaringot és az olívaolajjal kenhető, pasztás állagúra keverem. Kitekerem a tésztát, megkenem a sajtos krémmel, hosszanti irányban feltekerem, majd visszateszem egy-két órára a hűtőbe. Ezután előmelegítem a sütőt, a tekercset felvágom kb. 2-3 centi vastag szeletekre, kicsit lelapogatom és tepsire/sütőlapra rakosgatom lapjával lefelé, majd 8-10 perc alatt megsütöm . Jó vendégváró falatka, borkorcsolya. (Raktam alá sütőpapírt, amit alig győztem levakarni.) Sok változatban el tudom még képzelni, de nem akarom lelőni az összes „poént” .

Vendégeket vártunk szombatra, de nem jöttek, úgyhogy kénytelenek voltunk azon melegében betermelni mind a kb. 12 darabot, ezért a kép sem lett túl jó, mert lóhalálában csináltam.

Bolognai Spagetti

Ma nem történt semmi különös, azon kívül, hogy megérkezett a tetőcserép a házhoz, így folytatódott a munka. Azért jutott idő főzőcskézésre is, mindamellett, hogy én vigyáztam délelőtt a kiskutyára. Mit mondjak, nem teher a feladat!

A főzésből nem csináltam nagy ügyet ma: a menü bolognai spagetti volt. Gyakran készítem, mert nem bonyolult, egyébként meg imádom a tésztaételeket.

Reggel a neten megnéztem, hogy csinálják a ragut a kedves blogtársak, és arra a következtetésre jutottam, hogy Mamma (Dalla cucina per te) receptje áll a legközelebb az enyémhez, csak a fűszerezésben térünk el némileg, mert én előszeretettel használok fahéjat a paradicsomos-húsos mártásokhoz.

Recept

50 dkg darált marhahús

kb 5 dkg húsos szalonna

1 nagyobb sárgarépa

kisebb darab zeller vagy egy zellerszár

egy fej hagyma

négy gerezd fokhagyma

2 doboz 40 dekás darabos hámozott paradicsom konzerv ("polpa")

egy dl vörösbor

friss rozmaring és bazsalikom

kakukkfű

fahéj, só bors

olivaolaj

A szalonnát kiolvasztom, ha kevés a zsírja, egy-két evőkanál olivaolajat is adok hozzá. Ezen a zsiradékon megpirítom a hagymát, rádobom a lereszelt sárgarépát és zellert. Pár percig pirítom ezt is, majd ráteszem a darált húst és kavargatva morzsalékosra sütöm. Hozzáadom a felaprított fokhagymát, a paradicsomkonzerveket,a bort, sózom borsozom, beleteszem a késhegynyi fahéjat is. Kis lángon 1-1.5 óráig főzöm, a vége felé adom hozzá a felaprított friss zöldfűszereket. A végére sűrű ragut kapok.

A szószt spagettivel, tagliatellével (ezt jobban szeretem) tálalom. Lehet úgy adni, hogy a tálba tett főtt tésztára kanalazzuk a mártást, de szerintem finomabb, ha egy kis serpenyőben egy adagra való ragut felmelegítek, beledobom a tésztát és pár percig erős tűzön kevergetve összemelegítem.

Parmezánt adok hozzá.

A párom legelfogadhatatlanabb szokása, hogy tejföllel eszi! Aki ismer még ilyet, szóljon.