Fehérboros flekken padlizsánsalátával

A hétvégi grillezés alkalmával flekkent sütöttem, de ezúttal a húst a megszokottól eltérően, fehérbor felhasználásával, kevesebb olajjal pácoltam.
A tarja mellé készítettem padlizsánsalátát, amelynek receptje már korábban is felkerült a blogra, azonban ezúttal kicsit nyáriasítottam rajta. A padlizsánt grillen sütöttem meg, tettem bele aszalt paradicsomot elhagytam a szardellafilét, balzsamecetet,a fűszereket, öntetet sem készítettem, mert az aszalt paradicsom pácolásához használt fűszeres olajjal öntöttem le. Nagyon finom lett, a friss paradicsom pedig kellően savanykássá is tette.
Volt még tzatziki is, mert Attila ezt jobban kedveli, mint a padlizsánsalátát, de erről fénykép nem készült.

A flekken receptje

Fejenként két szelet nem túl zsíros tarja
Egy deci fehérbor
Két deci olaj
Két ág rozmaring
Tíz szem borókabogyó a kés lapjával kissé megnyomkodva
Egy mokkáskanál római köménymag
Egy evőkanál magos dijoni mustár
Egy kiskanál erőspaprika-krém
Két gerezd fokhagyma felaprítva
só

A szeleteket a sütögetést megelőző este szoktam bepácolni, de az sem gond, ha egy-két nappal korábban készül el.
A húsokat az inaknál bevagdalom, nehogy összeugorjanak sütés közben, majd húsklopfolóval megveregetem. Én a szeleteket átszövő zsírosabb részeket nagyon éles késsel kicsit be is szoktam metszeni, ügyelve arra, hogy át ne vágjam, mert tapasztalatom az, hogy így ezek a részek pörcösebbre-ropogósabbra sülnek, a zsír könnyebben tud eltávozni belőlük.
A húsokat enyhén sózom, majd a többi hozzávalóból készített pácban egy éjszakán át érlelem hűtőben. A sütés előtt legalább egy órával korábban kiveszem a hűtőből és hagyom, hogy szobahőmérsékletre melegedjen. Ezalatt van idő előállítani a faszénparazsat. Ha már kellően izzik a faszén, grillrácson piros-ropogósra sütöm a hússzeleteket.

A napfény íze: félig szárított paradicsom

Egy hetes szabadságom ideje alatt végre volt időm megvalósítani egyik régi vágyamat, amely nem más, mint az „aszalt” paradicsom készítése. Az idézőjel azért jár, mert valójában mesterséges aszalásról van szó, a sütő igénybevételével. A természetes módozattól elriadtam, mert többek írták a neten, hogy megpenészedett vagy nem sikerült valamiért a napon szárítás.

Előrebocsátom, hogy csak kísérletező kedvű, türelmes konyhatündéreknek javaslom az elkészítését, mert időigényes, babra munka, én három napon át napi két tepsinyi paradicsomot szárítottam, és alig tudtam vele megtölteni egy literes üveget.
Viszont az íze mindenért kárpótol és ha kedvező áron tudunk paradicsomhoz jutni, sokkal jobban járunk, mintha megvennénk. Arról nem is beszélve, hogy saját szánk íze szerint ízesíthetjük.

A kiindulási alap Chili&Vanilia és a Bűvös Szakács írása volt, ezeket variáltam meg egy kicsit. A cél nem a kopogósra szárított verzió elkészítése volt, hanem a félig aszalt változat, amely kb. két hétig áll csak el (ha hagyják).

Mennyiségeket most kivételesen nem adok meg, csak az elkésztési módot írom le. Hogy mindenki képben legyen, annyit azért elmondhatok, hogy nálam a sütőhöz kapott két tepsire kényelmesen 10-10 paradicsom fért megfelezve, tehát egy kis matekozással arra juthatunk, hogy kb. 60 db. paradicsom végezte aszalványként.

Elkészítés

A tepsikre alufóliát terítettem, megpötyögtettem olívaolajjal, majd megkezdtem a paradicsomok előkészítését. Érdemes természetesen jó érett, lehetőleg egyforma méretű darabokat választani, hogy egyszerre készüljenek el. A szemeket jól megmostam, megtörölgettem, majd félbevágtam. Kihasítottam belőlük a zöldes kocsányos részt, a belüket először kiskanállal, majd kézzel eltávolítottam, lehetőleg minden csepp nedvességet eltávolítottam belőlük és szépen a tepsire rakosgattam. Minden félre szórtam egy csipet sót és egy csipet cukrot, ez jól kiemeli az ízét. Az egyik tepsi rozmaringlevélkéket kapott ízesítésül, a másik kakukkfüvet, majd indulhattak befele a sütőbe szoláriumozni.
A sütőt 120 fokra bemelegítettem, és 4-5 óra elteltével kivettem a félig szárított paradicsomot. (Közben én egyszer meg is fordítottam a feleket, de ez nem biztos, hogy szükséges. ) A hőmérséklet és az elkészítési idő mindenkinél egyedi aszerint, hogy a sütője hogy működik, ezt ki kell tapasztalni.

A végeredményt hagytam szikkadni szobahőmérsékleten, majd egy üvegbe helyeztem, dobtam mellé felszeletelt fokhagymát, aprított bazsalikomleveleket, felöntöttem olívaolajjal és betettem a hűtőbe.

Ez az alap, felhasználására recept később következik.

Fetás padlizsántekercsek

Ma estére készítettem ezt a vendégvárónak is beillő falatkát, nálam a vacsora funkciót töltötte be. Előnye, hogy ha vendégeket várunk, előre meg lehet csinálni, sőt meg is kell, mert a padlizsánsütés után bizonyára hajmosásra is szükség lesz, ha nem akarjuk, hogy érezhető konyhaszag helyettesítse vagy nyomja el parfümünket.

Hasonló receptet láttam már Stahlnál és Nigellánál is, azonban a töltelék kicsit eltérő volt, azt hiszem, mentát használtak. Nálam adottak voltak a hozzávalók, amiket egyébként is szeretünk, de el tudom képzelni a sajtkrémet mentával, vagy dióval, felaprított olajbogyóval, feta helyett kecskesajttal, de mehet bele minden, amit szeretünk.

Meglepődve tapasztaltam, hogy én is tudok olyan rácsmintázatot sütni a padlizsánra, mint amiket a főzőműsorokban láttam, pedig ösztönösen tologattam a szeleteket a grillserpenyőben. Ha akartam volna, biztos nem ment volna :-)
Ha nyár lenne, faszénen stöttem volna hozzá a padlizsánt.

Recept

Két közepes méretű padlizsán
20 dkg feta
2 evőkanál Philadelphia sajtkrém
3-4 darab aszalt paradicsom
4-5 levél bazsalikom
pár csepp citromlé

A padlizsánt hosszanti irányban maximum fél centi vastag szeletekre vágom, jénai tálba teszem, megsózom és hagyom kb. fél óráig pihenni, hogy egy kis levet eresszen, ha keserű, ezzel megelőzöm a bajt. Ezalatt megcsinálom a tölteléket: a fetát összetöröm villával, kikeverem a krémsajttal, hozzáadom a felaprított aszalt paradicsomot és bazsalikomot, pár csepp citromlével ízesítem. Sózni nem kell, a feta sóssága elegendő.

A padlizsánt leöblítem, leszárogatom és grillserpenyőben nagyon kevés olajon szép aranybarnára sütöm. Papírtörlőn lecsepegtetem, mert nagyon be tudja szívni az olajat.

Még langyosan kiskanálnyi tölteléket teszek minden szelet keskenyebb végére és feltekerem.

Ruccolával és paradicsommal tálaltam, lehet enni hozzá valami jóféle kenyeret, bagettet.

Női szakasz III.- Vegyes saláta (Antipasto salad)

A most következő saláta szintén a szombati ebéd során került az asztalra a pácolt csirke, a kenyérlepény pizza és a hallumi kísérőjeként. A neten nézegettem az olasz receptgyűjteményes oldalakat és ott bukkantam hasonló receptre. Nagy előnye, hogy gyorsan összedobható, a hozzávalók tetszés szerint cserélgethetők. Kerülhetne bele gorgonzola helyett mozzarella vagy feta, vegetáriánusok számára sonka helyett grillezett gomba, padlizsán, cukkini, de lehet bele tenni tonhalat, olívabogyót, tengeri herkentyűket vagy amit csak szemünk-szánk kíván. Nyáron könnyű ebédként vagy vacsoraként is elegendő bagettel, esetleg pirítóssal.

Recept

Salátakeverék (volt benne ruccola, jégsaláta, radicchio, római saláta)
3 szem aszalt paradicsom
6-8 deka gorgonzola
egy kiskanál kapribogyó
egy nagyobb érett paradicsom
4-5 leheletvékony szelet szárított/füstölt nyers sonka

olívaolaj
citromlé

A salátaleveleket tálba teszem. Az aszalt paradicsomot, a paradicsomot feldarabolom, a kaprit egy-két vágással összeaprítom, rászórom a salátára. Hozzáadom a kis kockákra vágott gorgonzolát, a cafatokra tépkedett sonkát. Tálaláskor olívaolajjal és citromlével ízesítem.
Sózni felesleges, mert a hozzávalók nagy része önmagában is tartalmaz elegendő sót.
Nagyobb összejövetel alkalmával én biztos csak a salátaalapot készíteném el és kis tálkákban raknák mellé a többi hozzávalót, mindenki tegyen rá, amit szeret.