A következő címkéjű bejegyzések mutatása: petrezselyem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: petrezselyem. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. április 8., kedd

Húsgombóc tavaszi zöldekkel


Ez a recept először a Bezzeganya blogon jelent meg, egy tavaszi receptes válogatásban. Az alapötletet egy, a Good Food magazinban olvasott étel adta, de természetesen átvariáltam a saját szájízem szerint. Nagyon finom egytálétel, köret sem kell hozzá és a zöldborsót kedvelő gyerekeknek is tetszeni fog. Gazdagítható medvehagymával, primőr karalábé levelével, sóskával, illetve bármilyen idényzöldséggel. 
Recept

50 dkg darált hús (csirke, pulyka, sertés, bárány)
egy tojás
egy vastag szelet kenyér vízben puhára áztatva
oregano
kakukkfű
fél csokor petrezselyem,
só, bors
50 dkg zöldborsó,
50 dkg leveles spenót (vagy 25 dkg fagyasztott leveles spenót)
egy csokor újhagyma
3-4 dl tejszín
csipet cukor

8 dkg vaj
2 evőkanál olaj 
A húsból elkészítem a masszát a húsgombócokhoz. Ehhez a húst tálba teszem, hozzáadom a kenyeret, a tojást, ízlés szerint oregánót és kakukkfüvet, a fél csokor felaprított petrezselymet, sózom, borsozom. Kis húsgombócokat (nagyobb diónyi méretűeket) formálok a masszából és  két evőkanál olaj és a vaj keverékén minden oldalukat aranybarnára sütöm. Ha ez megvan, papírtörlőre teszem, hogy lecsöpögjenek.
A maradék vajat egy lábosban felolvasztom, megfuttatom rajta a felkarikázott újhagymát. Rádobom a zöldborsót, a fagyasztott spenótot és majdnem teljesen puhára párolom. Ha leveles spenóttal főzöm, azt csak a borsó puhulása után adom hozzá. Ekkor felöntöm a tejszínnel, sóval, borssal ízesítem, hozzáadom a húsgombócokat és még kb. 10 percig összeforralom. Ha a levét elfőné, kevés tejszínt vagy vizet lehet hozzáadni.

2013. szeptember 28., szombat

Kedvenc paradicsomsalátám



Nagyon régen írtam már ide, ennek több oka is van. Egyrészt sokat dolgozom, másrészt a gyerekeimre fordítom a kevés szabadidőmet. Főzök is persze, de sok újdonságra nincs sem lehetőség, sem idő: a kölykök ragaszkodnak a megszokott kedvencekhez, és az időfaktor is korlátoz. 
Most egy nevetségesen egyszerű salátával jövök, aminek a nagyszerűsége pont ebben rejlik. Mivel még kapható jó érett paradicsom, sőt a kiskertben is akad néhány, érdemes elkészíteni. 
Lehet belőle előétel, főételhez kísérő, de jó kenyérrel, pirítóssal könnyű vacsorának is elmegy, ebben az esetben mozzarellával, fetával fel lehet dobni. 

Recept

6 közepes paradicsom
egy közepes lilahagyma
só, bors
csipet cukor
fél citrom
2 evőkanál olívaolaj
szárított oreganó
bazsalikom, menta, petrezselyem tetszés szerint

A paradicsomokat félbe, majd a feleket négy-hat darabra vágom, és tálba teszem. A megtisztított lilahagymát félkarikákra szelem, a paradicsomra szórom. Az alapanyagokat tetszés szerint meghintem sóval, cukorral, kevés borssal, szárított oreganóval, ráöntöm az olajat és facsarok rá citromlét (nem kell a fél citrom összes leve). Jól behűtöm, tálaláskor bazsalikom, menta vagy petrezselyemlevéllel szórom meg.

A recept eredetileg a Bezzeganyán jelent meg. 

2010. május 3., hétfő

Sztroganov-hátszín


Ennek az ételnek számtalan variációja létezik, mindenféle húsból készítik (ha szárnyasból, attól én pipás leszek), a mártás alapanyagai is receptenként változók. Olyat is olvastam, hogy valaki a sütőben, egy darab húsból 4-5 órán át készíti, szerintem ez nem ez az étel, de abban mindenki egyetért, hogy a „sztroganov”, vagy „stroganoff” orosz eredetű, mely gombát, húst és tejfölt biztosan tartalmaz. Ezen felül mehet bele uborka, tejföl helyett részben/egészben tejszín, fehérbor, mustár, paradicsom, és így tovább.
Ami az eredetét illeti, már ez is megosztja az embereket: az egyik társulat szerint a Sztroganov-család valamely tagjáról kapta a nevét, mások viszont az orosz „sztrogaty”, azaz szeletelni/felcsíkozni szóból származtatják.
Egy biztos: ez a húsétel nagyon finom, pikáns ízvilágú, ráadásul elég gyorsan készíthető és nagy valószínűséggel vendégvárásnál is sikert leet vele aratni – már ha mindenki szereti a gombát.

Recept

60 dkg hátszín
25 dkg csiperke
10-15 dkg szárított erdei gomba keverék
10 dkg bacon
egy fej hagyma
2-3 sós uborka (ennek hiányában csemege)
2-3 evőkanál passzírozott paradicsom
1 evőkanál mustár
rozmaring
2-3 dl tejföl
só, bors
fél csokor durvára aprított petrezselyem
5 dkg vaj

A húst kisujjnyi vastag csíkokra vágom. Serpenyőben felolvasztom a vajat, ha már forró, beleteszem a húscsíkokat és kb. 3-4 perc alatt aranybarnára sütöm őket. Ekor kiveszem az edényből és melegen tartom. A serpenyőbe beleszórom a felaprított bacont és kisütőm a zsírját. Ha megvan, mehet rá a felaprított hagyma, amit üvegesre sütök. Ekkor hozzáteszem a nagyobb darabokra vágott csiperkét és a legalább egy óra áztatással megpuhított erdei gombát is, sózom, borsozom, rozmaringgal fűszerezem és megpárolom, majd a gomba által engedett levet kicsit elforralom. Beleteszem a vékony csíkokra vágott uborkát, elkeverem, hozzáadom a mustárt, a paradicsomot és a tejfölt, majd pár perc alatt készre főzöm az ételt, ezalatt a mártás kicsit besűrűsödik. Rizzsel vagy házitésztával tálalom.

2010. április 11., vasárnap

VKF! XXXIII.- Bulgursaláta


Majdnem nem indultam Limara VKF-jén sem, mert nem volt túl sok ötletem, de aztán eszembe jutott valami. Nagy gondban voltam, hogy mit készítsek, mert kenyeret, péksüteményt nem igazán akartam, más ötletem viszont nem nagyon volt.

Aztán eszembe jutott a bulgur, melyből fél kiló a júniusi lejárati időhöz közelegve várta a kamrapolcon a sorsát. Még úgysem készítettem bulgurral ételt, így épp ideje volt már, hogy kipróbáljam.

A bulgur nem más mint tört búza, melyet éretlen, vagy már beérett búzaszemekből készítenek, megpárolják, kiszárítják, majd összetörik. Két féle méretben létezik, az egyik fajta nagyon aprószemű, búzadarára hasonlító, a másik pedig inkább a rizshez hasonló.
Előnye, hogy mivel már párolták a késztése során, nem kell főzni, elég, ha dupla mennyiségű vízzel leforrázzuk és állni hagyjuk , amíg a vizet felszívja.
A közel-keleti és török konyha előszeretettel használja salátákba
(tabbouleh, kisir) és egyéb köretekbe).
Most az én verzióm következik, mely a közel-keleti alapokat görögös hatásokkal egészíti ki.

Recept (6-8 főre)

40 dkg bulgur
egy csokor újhagyma
kis fej hagyma
4-5 paradicsom
20 dkg fetasajt
2 nagy csokor petrezselyem
só, olívaolaj
két citrom leve
őrölt római kömény

A bulgurt mély tálba öntöm 8 dl forró sós vízzel leöntöm és állni hagyom kb. fél órát. Ezalatt a vizet felszívja, de mégsem lesz ragacsos, pergős marad. Amíg a tört búza ázik, az újhagymát zöldjével együtt felkarikázom, a hagymát felaprítom, a paradicsomot és a fetát kisebb kockákra vágom, a petrezselymet pedig durvára aprítom. Mivel itt a petrezselymet salátaként alkalmazom, harapható darabokban kell maradnia.
Ha a bulgur felszívta a vizet, meglocsolom bőven olívaolajjal, ráfacsarom a citrom levét (ha kell, még fél citrom leve mehet rá ízlés szerint), sózom, megszórom a köménnyel és hozzáteszem a sajtot meg a feldarabolt zöldségféléket. Jól összeforgatom és legalább egy órát pihentetem a hűtőben. Tálalás előtt szobahőmérsékleten tartom legalább fél óráig, mert így az ízek érvényesülek a legjobban.
Grillételek mellé ideális köret, de nyáron önmagában fogyasztva főétkezésként könnyű, hűsítő étel.

2010. január 6., szerda

Retro-szelet



Ez a húsétel számomra a gyerekkort idézi, anyukám gyakran készítette hétvégén ebédre, mindig volt mellé valamilyen saláta, köretként pedig rizs vagy sült krumpli. Ezért kereszteltem el retró-szeletnek. Általában csirkemellből, sertéskarajból szoktuk csinálni, de most szűzpecsenyéből készítettem.
A gombás raguhoz a saját termesztésű paradicsomunkból még nyáron főzött fűszeres házi ketchupot használtam, ez a boltival össze sem hasonlítható, kevésbé édes, de sokkal fűszeresebb, és jól kiegészítette a füstölt sajt ízét.
A tálat, amiben a szeleteket összesütöm, mindig a hús elősütéséhez használt zsiradékkal szoktam kikenni, mert ez nagyon finom szaftot produkál, amikor összeolvad a gombás raguból kisülő ízekkel.

Recept

60 dkg szűzpecsenye
35 dkg gomba
egy kis fej hagyma
két gerezd fokhagyma
egy csokor petrezsely
8-10 szelet füstölt sajt
8 dkg vaj
2 evőkanál olaj
2 evőkanál házi ketchup
só, bors

A szűzpecsenyéből 8-10 érmét vágok, ezeket kicsit megveregetem, így kb. tenyérnyi hússzeleteket kapok. Serpenyőben 5 dkg vajat forrósítok a két evőkanál olajjal, és elősütöm benne a sóval, borssal meghintett hússzeleteket. Ha ez megtörtént, a sütéshez használt zsiradékkal kikenek egy tepsit vagy tűzálló tálat, és belefektetem a húsokat.
A gombás raguhoz a maradék vajon megpárolom a finomra vágott hagymát, rádobom a gombát, a felszeletelt fokhagymát, sózom, borsozom, és puhára sütöm. A végén hozzákeverem a felaprított petrezselymet is, majd –ha már levettem a tűzről – a ketchupot.
A hússzeleteken egyenlően elosztom a gombás ragut, mindegyikre egy szelet sajtot fektetek, és előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készre sütöm az ételt.
Cukkinis krumplipürével ettük.

2009. október 26., hétfő

Csuka vajjal és petrezselyemmel


Attilára megint rájött a horgászhatnék. Ebben az őszies hűvös időben van igazán szezonja a pergetéses horgászatnak, ezzel a módszerrel leginkább ragadozó halak foghatók. Ez nagyon örvendetes, mert a rablóhalak (csuka, süllő) szerintünk sokkal ízletesebbek, mint növényevő társaik. Sovány, ízletes a húsuk, igaz a többi halnál szálkásabb is, de nagy halkedvelők lévén minket ez nem nagyon érdekel.
Szóval, életem párja villantókkal, wobblerekkel és gumihalakkal felszerelkezve szombat délután lement a Dunára horgászni. Jött is egy órán belül a telefon, megvan a zsákmány egy kb. fél méteres csuka személyében.
Ennek örömére böngésztem a netet receptek után kutatva, aztán hagytam az egészet és a saját fejem után mentem. Nem bántam meg, fantasztikusan finom és könnyű vacsoránk lett a halból, csak azt sajnálom, hogy csak egy példány került horogra. Főfogásként ekkora méretű csukából szerintem fejenként egyet érdemes számítani.


Recept

Személyenként egy csuka
8 dkg vaj
3-4 gerezd fokhagyma
egy nagy csokor petrezselyem
liszt
1 dl száraz fehérbor


A halakat főzéshez előkészítjük, ehhez jó, ha van egy társ a konyhában, mert a csukát legegyszerűbb megnyúzni pikkelyezés helyett. A nyúzáshoz a hal bőrét a nyaka és az összes úszója körül körbevágjuk (mi az úszókat le is vágtuk), majd a bőrt ujjal felfeszegetjük, és lehúzzuk, mint egy harisnyát. Ezután nagyobb méretű halaknál jöhet a filézés, de ez a példány nem volt ehhez elég nagy, így a szálkákat bennehagytuk, viszont a csukát nagyon alaposan, 3-4 milliméterenként beirdaltam. Ennek köszönhetően a fogyasztásnál nem érzékeltük, hogy annyira szálkás lenne, a gerincen kívül alig találkoztunk szálkával.
Tehát, a készítés előtt a beirdalt halat kevés sóval bedörzsölöm. Akkora serpenyőben, amibe a csuka egészben befér, a vajat felforrósítom, beledobom a felszeletelt fokhagymát és egy-két percig közepes lángon kevergetem. Nem szabad megpirulnia, csak puhuljon át. Ha ez megvan, a halat lisztbe mártom és a forró vajba helyezem. Egyik oldalát kb. három percig sütöm, közben evőkanállal folyamatosan locsolgatom a vajjal, és aláöntöm a bor felét. A locsolgatás nagyon fontos, mert nem szárad ki a hal és sülés közben beszívja a boros-vajas szaftot. Ezután a másik oldalát is hasonló módon megsütöm. Amikor a csuka már majdnem teljesen átsült, mellédobom a felaprított petrezselymet, aláöntöm a maradék bort, és a locsolgatást tovább folytatva készre párolom-sütöm.
Mi csak úgy magában ettük, de szerintem vajas főtt krumpli, vagy krumplipüré jól mehet mellé.

2009. augusztus 28., péntek

Tojással töltött dagadó


Nem szoktam töltött dagadót készíteni, az az anyósom reszortja a családban, egyik receptje már korábban szerepelt is a blogon. Mostanában viszont nem nagyon főz, Attila meg nagyon szereti, így nekiveselkedtem. A próbálkozás olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy azóta már többször is készítettem.
Nagyon jó hideg ebéd salátával ebben a nagy melegben, de a már unalmas felvágottak kiváltására is használható.
Mivel eddig mindig csak simán sütöttem meg ezt a húsrészt, és most sem terveztem másként, természetesen szóltam is a hentesnek, hogy nem kell felszúrni, sőt, nem muszáj, hogy vastagabb húst adjon. Na, emiatt akadt is egy kis nehézségünk, mert három részre kellett vágnunk a húst és ezeket a kisebb darabokat szúrtuk fel, így viszont sokkal csinosabbak lettek a töltött húsok.
A töltéshez javasoltam habzsák használatát, ami nagyon bevált, semmi nem lett maszatos és teljesen egyenletesen sikerült megtölteni a húst, ráadásul ki sem folyt sütés közben a töltelék, arról nem beszélve, hogy egy szempillantás alatt sikerült a töltést megoldani.
Ez a töltelék egy teljesen hagyományos változat, ami gazdagítható májjal gombával, a főtt tojás pedig helyettesíthető bármilyen párolt zöldséggel, de akár aszalt gyümölcsökkel is.

Recept

Egy töltésre alkalmas, felszúrt dagadó
5-6 főtt tojás
1 nyers tojás
egy közepes fej hagyma
egy zsemle, vagy egy szelet kenyér
egy nagy csokor petrezselyem
só, bors
olaj
kömény
kakukkfű

A zsemlét vagy kenyeret felkockázom (én házikenyeret használtam), és vízbe áztatom, majd kinyomkodom. A hagymát apróra vágom, a petrezselymet felaprítom. Kevés olajon megfonnyasztom a hagymát, hozzáadom a kinyomkodott kenyeret, és egy kicsit megpirítom. Rászórom a petrezselymet, keverek rajta egyet, hogy a hő hatására egy kicsit összeessen, majd hagyom langyosra hűlni. A főtt tojásokat apróbb kockákra vágom, hozzáadom a hagymás kenyeres masszát, elkeverem egy nyers tojással. Sóval, borssal ízesítem, habzsákba töltöm, és megtöltöm vele a húst. (A habzsákra nem teszek véget, így könnyebben kinyomható a massza.) A nyílást hústűvel összetűzöm, de össze is lehet varrni. A dagadót kívül sóval, kakukkfűvel és egész köménnyel bedörzsölöm, és kevés, jól felforrósított olajon elősütöm. Utána fóliával lefedem, kevés vizet öntök alá és kb. egy órát sütöm 170 fokos sütőben. Ezután 200 fokra emelem a hőmérsékletet, és a fóliát levéve pirosra sütöm a töltött húst. Ha melegen akarom tálalni, a felszeletelés előtt legalább 15 percig hagyom pihenni a húst, hogy a töltelék ne essen szét. Ha hidegen esszük, a zsírjából kivéve jól behűtöm és salátákkal tálalom.

2009. augusztus 17., hétfő

Paradicsomos padlizsánsaláta


Korábban már beígértem egy újabb padlizsánsaláta receptet, most ez következik.
Tulajdonképpen ez a saláta több recept házasításának eredménye, kicsit olyan, mint az olasz caponata, de a fűszerezés miatt enyhén közel-keleties beütéssel.
A nagy nyári melegben hidegen akár előételként, akár könnyű főételként is megállja a helyét, de langyosan is igen finom. Mivel az ízek jéghidegen nem érvényesülnek, célszerű a salátát legalább fél óráig szobahőmérsékleten tartani, mielőtt megennénk.


Recept

3 közepes méretű padlizsán
3 szem paradicsom
egy nagy fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
egy marék olajbogyó
egy evőkanál paradicsompüré
egy csokor petrezselyem
8-10 levél bazsalikom
egy mokkáskanál római kömény
egy mokkáskanál fahéj
egy evőkanál citromlé és reszelt citromhéj
olívaolaj

A padlizsánokat hosszában négybe vágom, majd felkockázom. (Nem szabad túl apróra vágni, mert akkor a főzés közben szétmegy.). A kockákat tálba teszem, besózom és 20 percig pihentetem, majd, ha a levét kiengedte, leöblítem és lecsepegtetem.
A hagymát félfőre vágom, és 2 evőkanál olívaolajon pirítani kezdem, közben rászórom a római köményt. Amikor a hagyma már üveges, hozzáadom a padlizsánt, belereszelem a fokhagymát, ízesítem a fahéjjal, és addig sütöm-párolom, amíg meg nem puhul. Ha a padlizsán puha, hozzáadom a felnegyedelt paradicsomot és a paradicsompürét, és addig főzöm, amíg a paradicsom elveszti a formáját és mártásszerűvé válik. Ekkor hozzáadom a felaprított zöldfűszereket és a felkarikázott olajbogyót, sózom, ízesítem a citromlével és –héjjal. Ezt követően vagy langyosra hűtve tálalom, vagy tálalásig hűtőszekrényben
tartom.

2009. augusztus 5., szerda

Padlizsánfasírt


Továbbra is tart a padlizsán-mániám, igyekszem minél több formában elkészíteni, és persze folyamatosan vadászom a recepteket. (Aki szintén szereti ezt a zöldséget, annak jó hír, hogy még egy padlizsánsaláta recept van a tarsolyomban, hamarosan felteszem.)
Így találtam a padlizsánfasírt receptjére a Blikk Nők Konyha júliusi számában. Először kicsit kételkedtem, hogy össze fog állni a massza, nekem több morzsát kellett használni, mint amennyit a recept írt, de végül sikerült és a végeredmény is finom lett. A fűszerezésen azért szokás szerint változtattam, a petrezselyem mellé tettem hozzá bazsalikomot, egy kevés római köményt és fokhagymát is.
Jó könnyű nyári étel – annak ellenére, hogy olajban sült - , azoknak ajánlom, akik szeretik a rántott zöldségeket, de azt is elviselik, ha van az ételben egy kis plusz csavar.


Recept

60 dkg padlizsán (három kisebb méretű darab)
két tojás
10-15 ek. zsemlemorzsa (nálam házikenyér-morzsa)
pár szál petrezselyemzöld
4-5 levél bazsalikom
egy csipet őrölt szerecsendió
egy mokkáskanál őrölt római kömény
két-három gerezd fokhagyma
só, bors
olaj a sütéshez

A padlizsánt meghámozom és nagyobb kockákra vágom. Forró sós vízben puhára főzöm, jól lecsöpögtetem, majd hagyom kihűlni. Botmixerrel pépesre töröm, hozzáadom a felaprított zöldfűszereket, a tojásokat, a reszelt fokhagymát, szerecsendiót, sózom, borsozom, és annyi zsemlemorzsával keverem össze, hogy vizes kézzel formálható masszát kapjak (ez legalább 10 evőkanál). Kisebb fasírtokat formázok a padlizsános krémből, a maradék morsába forgatom és forró olajban aranybarnára sütöm. Hideg tejföllel/joghurttal és hagymás paradicsomsalátával tálalom.

2009. július 15., szerda

Erdei gombás rizottó




Többen is írták, hogy a Sparban igen jó áron kapható kilós kiszerelésben többféle olasz rizs, köztük rizottónak való is. Na, ezt nekem is sikerült azonnal kiszúrnom, vettem is egy csomaggal, gondoltam, egy próbát megér.
Az elmúlt időszak bőséges esői és az utána kialakult elviselhetetlen párás meleg igen kedvező az erdei gombák számára, s mivel erdő mellett lakunk, buzgón látogattuk is a természetet, hátha találunk is valamit. Minden utunk sikerrel zárult, gyönyörű tinórukkal tértünk minden alkalommal haza. Volt olyan is, hogy a megszokott helyekre vezető utat szegélyezték a gombák, még oda sem értünk, már vagy fél kilónyi gomba volt a kosarunkban.
A gombazsákmány és a beszerzett rizs pedig adta magát, hogy erdei gombás rizottó készüljön ebédre.
Kiindulásként Giorgio Locatelli vargányás rizottó receptje szolgált, némi változtatással így készítettem el én is a rizottómat. A változtatás annyi volt, hogy a befejezésnél vaj helyett mascarponét adtam hozzá.
A végeredmény pompás lett, azt hiszem a kedvenc ételeim sorában mostantól ez is helyet kap majd, és titkon reménykedem abban, hogy az időjárás még a malmunkra hajtja a vizet, ami a gombászást illeti.

Recept

Az alapléhez

Két sárgarépa
Egy cukkini
Egy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
pár rózsa brokkoli
egy ág rozmaring
pár levél zsálya
egy marék petrezselyem-és bazsalikomlevél

A rizottóhoz



50 dkg tinórú
két gerezd fokhagyma
egy fej hagyma
10 dkg vaj
egy csokor petrezselyem
40 dkg arborio rizs
1,5 dl száraz fehérbor
2 evőkanál mascarpone
5 dkg parmezán
só, bors

Az alaplét készítem el először: a zöldségeket a fűszernövényekkel fazékba teszem, leöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, és kb. fél óra alatt megfőzöm. A lé kb. 1-1,5 liter kell, hogy legyen a végén. (A zöldségeket Zsófi élvezettel fogyasztotta el ebédre.)
A gombát megtisztítom, nagyobb darabokra vágom. Serpenyőben 3 dkg vajat forrósítok és kis lángon megpuhítom benne a felszeletelt fokhagymát. Ekkor rádobom a gombát, adok hozzá két evőkanál fehérbort, és addig kevergetem, amíg megpuhul. Ekkor megszórom a felaprított petrezselyemmel, sóval, borssal, és további felhasználásig félreteszem.
Ezután készítem a rizst. Első fontos teendő az alaplevet kis lángon forrásba hozni és pöszörögni hagyni.
A rizottóhoz a hagymát nagyon finomra aprítom, 5 dkg vajon kis lángon kevergetve megpuhítom, nem hagyom megsülni, mert nem mutatna túl jól az ételben. Ha a hagyma átpárolódott, rádobom a rizst és a szemeket folyamatos kevergetés közben jól felmelegítem, hogy a vaj mindenhol bevonja. Ekkor ráöntöm a bort, majd hagyom, hogy teljesen elpárologjon. Ha ez megtörtént, merőkanalanként elkezdem adagolni az éppen csak forrásban levő alaplevet, folyamatosan kevergetve a rizst. Az újabb merőkanálnyit mindig csak akkor adom hozzá, amikor az előzőt a rizs már teljesen felszívta. Kb. 17 perc alatt a rizsszemek elérik a megfelelő állagot (al dente). Ekkor hozzáadom a félretett pirított erdei gombát, sózom, borsozom, jól elkeverem, majd leveszem a tűzről, hozzákeverem a parmezánt és a mascarponét, és azonnal tálalom, ha szükséges, további parmezán kíséretében.


2009. július 9., csütörtök

Ludaskása


Még májusban szerzett a szomszédunk háztáji libát, annak az aprólékából készítettem ludaskását. A combokat és a mellet hagyományos módon sütve készítettem el, a fél kilós máját saját zsírjában megsütöttem és azóta libamájas zsíros kenyérként funkcionál. Maradt hát a szív, a zúza, a nyak, a két szárny, és – bevallom – a májból lecsíptem egy darabkát, mondván, nem tesz az majd rosszat az ételnek. Az aprólékot lefagyasztottam, türelmesen várta a sorát egészen június végéig, amikor megcsináltam.
Hát, azt kell mondanom, ez nem az én ételem. Amikor főtt a liba, megkóstoltam a zúzát, mert olyan guszta volt, de rá kellett jönnöm, hogy én egyszerűen nem szeretem az ízét. Az étellel pedig az a problémám, hogy dacára a felhasznált zsenge zöldségeknek, a liba miatt elég nehéz. Azért nem adom fel, már gondolataimban összeállt a kép, hogy mit kellene másként csinálni, hogy nekem is bejöjjön. A liba beszerzése folyamatban van, ha rendelkezésre áll, jövök a módosított recepttel.


Recept

Libaaprólék (szárnyak, szív, zúza, nyak)
15 dkg libamáj
3 db sárgarépa
2 db fehérrépa
egy darabka zeller
egy fej hagyma
20 dkg zöldborsó (tisztán mérve)
egy csokor petrezselyem
40 dkg rizs
egy kanál libazsír
egy evőkanál olaj
só, bors

A libaaprólékot lábosba teszem, mellérakok egy sárga-és fehérrépát, egy darabka zellert, felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, és puhára főzöm. Ha kész, a léből kiszedem a húst, a szárnyakat és a nyakat kicsontozom, a színhúst kisebb darabokra vágom, a szívet, zúzát is feldarabolom. (A főtt zöldséget a kutyáknak adom)
A libazsírt felforrósítom, rádobom a felkockázott hagymát és üvegesre sütöm. A maradék két sárgarépát és egy fehérrépát kisebb kockákra vágom és a hagymára dobom. Felöntöm egy kevés főzőlével és a zöldségeket puhára főzöm. Ha már majdnem kész, hozzáadom a lefejtett libahúst, zúzát, szívet, a felkockázott libamájat és zöldborsót és ezeket is puhulásig főzöm, sóval borssal ízesítem.
Másik edényben olajat hevítek, rádobom a megmosott, megtisztított rizst, felöntöm dupla mennyiségű vízzel (ennek egy része lehet a liba főzőleve is, csak vigyázni kell, ne legyen túl zsíros) és puhára főzöm. A végén hozzákeverem a libahúsos zöldséges ragut és a felaprított petrezselymet és pár perc alatt összemelegítem.

2009. május 8., péntek

Medvehagymás töltött karalábé


Gyerekkoromban ki nem állhattam a karalábét főtt ételben, csak nyersen szerettem. Vélhetően egy bölcsis élmény okozta ezt, amikor viszontláttam a belém tuszkolt karalábéfőzeléket.
Nem baj, változik az ízlés, gondoltam, felnőtt fejjel is érdemes megkóstolni, hátha azóta megkedveltem.
Így is lett. A töltött karalábé olyan nagy sikert aratott Attilánál is, hogy rendszeres szereplője lesz a menünek.
A töltelék valójában dupla adag, aki nem akar külön gombócokat készíteni, felezze meg a mennyiséget. Én a kimaradó húsos masszát medvehagyma-levelekbe tekertem, mert a karalábénak nem voltak töltésre alkalmas levelei.
Az adag igen nagy, két napig ezt ettük, de egyikünk se bánta. Igazi zsenge, tavaszi fogás.

Recept

4 karalábé
10 dkg rizs
50 dkg sertés vagy borjúhús darálva
egy fej hagyma
egy csokor petrezselyem
egy tojás
8-10 nagyobb levél medvehagyma
só, bors
5 dkg vaj
2 dl tejföl
1 dl tejszín
2 evőkanál liszt

Először a tölteléket készítem el, ehhez a rizst sós vízben megfőzöm, kihűtöm. A hagymát apróra vágom, egy evőkanál olajon megfonnyasztom, belekeverek fél csokor aprított petrezselymet. A darált húst a rizzsel, párolt hagymával, a tojással, sóval, borssal összedolgozom. A karalábékat jó esetben karalábévájóval, ha ez nincs kiskanállal – kivájom, a húsos masszával púposra töltöm. A maradék tölteléket medvehagyma levélbe tekerem.
Mély lábosban a vajat megolvasztom, rádobom a kivájt karalábéforgácsot, ráültetem a töltött karalábékat, a medvehagymás töltelékeket is beleteszem és 3-4 dl vízzel felöntve fedő alatt puhára párolom. Ekkor mindent kiveszek a fazékból, hogy csak a párolólé maradjon, ezt pedig a tejföllel, tejszínnel elkevert liszttel behabarom. Rászórom a maradék petrezselymet, és mártás sűrűségűre forralom, visszahelyezve a karalábékat és a töltelékeket. Sós vízben főtt krumplival tálalom.

2009. január 23., péntek

Zöldségleves vajasgaluskával


Életem párja egyik nap legnagyobb megdöbbenésemre közölte, hogy úgy enne egy kis zöldséglevest. Ennek köszönhető, hogy tegnapelőtt zöldségleves volt vajgaluskával, utána pedig túrógombóc, az én kívánságomra.
Nálunk a leves általában úgy néz ki, hogy alig van leve, sűrűje viszont annál több, úgyhogy ki nem ehhez szokott, kevesebb zöldséggel készítse. Felönteni csontlével vagy húslevessel szoktam, jó ízt ad neki.
A vajas galuskát pedig mindig F. Nagy Angéla receptje alapján csinálom.
Jól is esett a jó forró leves ebben a nyálkás gusztustalan időben, a sokféle színes zöldség pedig üdítően hat a szemnek a nagy szürkeségben.

Recept

3 szál sárgarépa
3 szál fehérrépa
egy fej hagyma
10 dkg zeller
10 dkg karalábé
10 dkg kelkáposzta
20 dkg zöldborsó
egy csokor petrezselyem
1 liter csontlé vagy húsleves
egy babérlevél
2 cm-es gyömbérdarab
kevés köménymag
egy tojás
3 dkg vaj
liszt

olaj

A zöldségeket megtisztítom és megpróbálom egységes méret kisebb kockákra vágni. Lábosban olajat hevítek, megfuttatom rajta a hagymát, majd kevergetve pár percig pirítom rajta a felkockázott répaféléket, karalábét és zellert. Ezután felöntöm, beledobom a babért, gyömbért, köménymagot, a kisebb darabokra vágott kelkáposztát, és a zöldségek puhulásáig főzöm. Közben kikeverem a vajasgaluskát, ehhez a puha vajat a tojással és annyi liszttel dolgozom össze, amennyit felvesz, majd sóval ízesítem. Galuskatészta állagúnak kell lennie.
Ha a zöldségek megpuhultak, kiskanállal a forró levesbe szaggatom a galuskát, beleszórom a felaprított petrezselymet és addig főzöm, amíg a levesbetét is át nem fő. Ez még egy-két percet vesz igénybe.

2008. december 13., szombat

Halfilé baconnel és narancsmártással


Nemisbéka karácsonyi receptversenyt hirdetett, olyan recepteket vár, amelyek kimondottan háziasszonybarátok, azaz nem kell egész este a tűzhely körül sündörögni, mégis nagy sikert lehet aratni a családtagok közt.
Én erre egy halétel receptjét ajánlom, mert az emberek nagyrésze csak karácsonykor találja szembe magát a tányérján egy hallal, de ha ez végképp nincs ínyére, a recept pulykamellel is működik (csak ezt meg én nem szeretem).
Előnye, hogy a hal előre előkészíthető, a mártás megfőzhető, csak olyan köretet kell választani, amely szintén előre elkészíthető, és így az ünnepi készülődést is stresszmentessé lehet tenni.

Recept

Személyenként egy szelet vastaghúsú halfilé (jelen esetben ördöghal)
20 dkg bacon
7 dkg vaj
4 dl tejszín
2 narancs
4 cm-es gyömbérdarab
csipet cukor
fél csokor petrezselyem

A halat gyengén besózom, baconnel körbetekerem és a végét meg is tűzöm, nehogy levetkőzze a szalonnát a sütés alatt. 2 dkg vajjal vékonyan kikent tepsire fektetem. Ebben az állapotában hűtőbe tehető, ha nem készítjük el rögtön. Ha éhesek vagyunk, előmelegített 170 fokos sütőben 12-15 percig sütjük, attól függően, milyen vastag a hal.
Közben elkészítem a mártást, amely gyakorlatilag csak a hozzávalók összefőzéséből áll.
A maradék vajon megfuttatom a feldarabolt gyömbért, hozzáadom a narancsok kis kockákra vágott húsát és lereszelt héját, majd felöntöm a tejszínnel. Kis lángon 5-10 percig forralom, amíg a gyömbér és a narancs kellően megízesíti a tejszínt, ízlés szerint ízesítem sóval és egy csipet cukorral, a végén pedig beleszórom a felaprított petrezselymet . Párolt rizzsel vagy krumplipürével és a mártással tálalom a halat.

2008. november 2., vasárnap

VKF XX./2. - Fehér gombaleves


A leveses VKF-re még készítettem fehér gombalevest is, ez eredetileg anyukám receptje, de szerintem én kicsit másképp csinálom.
Nem egy nagy különlegesség, a
magyaros gombaleveshez képest csak fűszerezésében tér el, de így elkészítve talán jobban érvényesül a gomba íze. Éppen ezért érdemes többféle gombából készíteni, és nem árt, ha van benne erdei gomba is.
Vajas pirítós nagyon jó kísérője, ha pedig ezzel esszük, második fogásként elég a gyümölcs, vagy valamilyen könnyű desszert.

Recept

50-60 dkg vegyes gomba
kis fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
2 fehérrépa
rozmaring
egy csokor petrezselyem
húsleves
egy pohár tejföl
5 dkg vaj
só, bors

A vajat felolvasztom, a felaprított hagymát és fokhagymát megfuttatom benne. Hozzáadom a felkarikázott répákat, pár percig együtt pirítom. Rádobom a gombát, amelyet nagyobb darabokra vágtam. Megszórom pár levélke friss rozmaringgal, tekerek rá feketeborsot, kissé sózom, és addig párolom, amíg levet enged. Ekkor felengedem annyi húslevessel, amennyi levest szeretnék készíteni és a zöldségek puhulásáig főzöm. Ekkor belekeverem a tejfölt, megszórom a felaprított petrezselyemmel és pár perc alatt összeforralom.

2008. október 27., hétfő

Erdei gombás csirkecsíkok


Mai ebédünk egyik hozzávalójára tegnap én bukkantam rá, miközben Zsófival sétálgattunk: egy bokor alján óriáscsiperke gombát vettem észre, mint utóbb kiderült, volt vagy hetven deka. Ehhez kellett valamilyen receptet kreálni, mert a gombát érdemes mielőbb felhasználni szedés után.
Gondoltuk, jó lesz gombás tojásnak reggelire, de megmondom őszintén, én azért annyira nem rajongok, meg ahhoz túl sok volt a gomba is.
Végül csirkemellel társítottam, a levébe tejfölt kevertem, így egy szaftos, tokány jellegű, gyorsan elkészíthető étel lett belőle. A dologhoz hozzátartozik, hogy én csak irányítottam a konyhai műveleteket és kitaláltam az ételt, a főzést Attila végezte, amíg én leánykámat etettem.

Recept

60 dkg csirkemell
fél kiló óriáscsiperke vagy más erdei gomba tisztán mérve
két kis fej hagyma
négy gerezd fokhagyma
egy ág rozmaring
só, bors
5 dkg vaj
egy evőkanál olaj
3 dl húsleves (lehet kockából is)
3 evőkanál tejföl
egy csokor petrezselyem
pár csepp citromlé

A csirkemellet felcsíkozom, és az olaj meg a vaj keverékén aranybarnára sütöm, közben frissen őrölt feketeborssal, rozmaringgal és kevés sóval ízesítem. Ezalatt felaprítom a hagymát és a fokhagymát, és nagyobb darabokra vágom a gombát. Ha a hús már színt kapott, rászórom a hagymát, fokhagymát és a gombát, és addig sütöm, amíg a gomba kissé összeesik. Ekkor felöntöm a levessel, beleszórom a felaprított petrezselymet és kb. 5 percig főzöm. A levébe keverem a tejfölt, ízesítem a citromlével és ha szükséges, sóval, és egy-két perc alatt összeforralom. Párolt rizzsel tálalom.

2008. október 24., péntek

Halfilé petrezselymes tejszínnel


Kezdünk beállni egy napirendre a babával, úgyhogy lassan kikristályosodik az is, hogy melyik az az időszak, amikor az ebédet el tudom készíteni.
Igyekszem a lehető legváltozatosabban táplálkozni, így a menüben a halféléknek is megfelelő helyet kell szorítani, hadd okosodjon az a gyerek.
Ma is halból készült az ebéd, az egyszerű natúr tengeri halszelethez pár hozzávalóból mártást főztem, ettől különlegesebb, táplálóbb lett. A hal megint cápaharcsa (pangasius) volt, amit csak ajánlani tudok mindenkinek: filéje teljesen szálkátlan, húsa fehér, tömör, és még fagyasztott változatban sem szublimál kiolvasztás után, mint a legtöbb mirelite halféle.

Recept

Személyenként egy szelet cápaharcsa filé
Liszt
Só, bors
Fél citrom
Egy csokor petrezselyem
Szerecsendió
2 gerezd fokhagyma
3 dl tejszín
olaj
5 dkg vaj

A halat besózom, vékonyan lisztbe forgatom és kevés felhevített olajon aranybarnára sütöm. Sütés közben tekerek rá feketeborsot, az olajban pár szelet citromot is melléfektetek, mert imádom sütve, de ez elhagyható. A megsült halat tányérra szedem és félreteszem. A serpenyőből kiöntöm az olajat és felhevítem benne a vajat. Beledobom a felaprított fokhagymát, petrezselymet, felöntöm tejszínnel és pár percig forralom. Ízesítem kevés citromlével, a fél citrom reszelt héjával és frissen reszelt szerecsendióval, belefektetem a halszeleteket és további egy-két perc alatt összemelegítem. Rizibizivel ettük.


2008. október 4., szombat

Marhaszelet mustáros mártásban


Tegnap előtt nem volt kedvünk még vásárolni sem, így abból a kevés alapanyagból főztem, ami otthon volt, a végeredmény pedig annyira ízlett mindkettőnknek, hogy biztos el fogom készíteni ezt az ételt a jövőben is.
Nagyon kevés dolog kellett hozzá, ezek főként olyanok, amik egy átlagos háztartásban megtalálhatók, egyáltalán nem különlegesek.
Az étel lényege, hogy a marhaszeleteket fűszeres lében puhára párolom, majd a megmaradó ízes szaftot egy-két további ízesítővel mártássá főzöm össze.
Akár tésztával, akár rizzsel ehető, de el tudom képzelni krumplipürével, vagy puliszkával is.

Recept

Négy szelet marhacomb
Két közepes fej hagyma
Négy gerezd fokhagyma
Egy fehérrépa
Egy negyed zellergumó
Két szelet húsos füstölt szalonna
Egy ág rozmaring
fél citrom
egy evőkanál mustár
Egy csokor petrezselyem
Só, bors
5 dl húsleves
3 dl tejföl
egy csapott evőkanál liszt

A hússzeletek széleit bevagdosom és kevés felforrósított olajban egy-két perc alatt elősütöm. Közben tekerek rá frissen őrölt borsot. A szeleteket tányérra szedem, a fennmaradó zsiradékba beledobom a felaprított hagymát, fokhagymát, szalonnát, a kis kockákra vágott zöldségeket, a rozmaringleveleket és pár percig együtt pirítom. Erre a fűszeres ágyra helyezem a húsokat, sózom, majd felöntöm annyi levessel, hogy ellepje, és fedő alatt puhára párolom. Közben néhányszor elfőzöm a levét, amelyet ismét kevés levessel pótolok, ettől a szaftja sűrűsödik. Ha a hús megpuhult, kiszedem, a megmaradó szaftot a maradék levessel (kb 3 dl kell) felöntöm, ízesítem a mustárral, pár csepp citromlével és reszelt citromhéjjal. Összeforralom kb. tíz perc alatt és a liszttel elkevert tejföllel elkeverem, majd 3-4 percig tovább rotyogtatom. Közben visszahelyezem a hússzeleteket, hogy átvehessék a pikáns mártás ízét, és belekeverem a felaprított petrezselymet is.
Rövidcső tésztával ettük.

2008. szeptember 4., csütörtök

Tagliatelle kagylóval


Tegnap itthon voltam, ebédre pedig valamilyen gyorsan elkészíthető ételt kellett készítenem, egyrészt mert egész nap mászkáltunk, másrészt meg az éhség nagy úr.
Korábban vettem egy kilós fagyasztott kagylót, ami eddig várt a sorára, de tegnap elérkezett annak az ideje, hogy legalább a felét felhasználjam.
A kagylót paradicsomos- boros mártásban főztem meg és tagliatellével tálaltam. Nagyon finom lett, bár ezt még lehetett volna fokozni, ha friss kagylóból készül (ez nálunk gyakorlatilag lehetetlen).
Gyakorlatilag húsz perc alatt elkészíthető, ha a mártást és a tésztát egyszerre tesszük fel.
Herkentyűs tésztákhoz állítólag vétek reszelt parmezánt adni, de ez minket vajmi kevéssé érdekelt…


Recept

60 dkg tisztított kagyló
egy 400 grammos hámozott darabolt paradicsom-konzerv
4 gerezd fokhagyma
egy paradicsom
8-10 levél bazsalikom
egy kis csokor petrezselyem
2-3 dl száraz fehérbor
só, olívaolaj
50 dkg tagliatelle tészta

A fokhagymát vékony szeletekre vágom, olívaolajon átfuttatom, majd rádobom a kagylót még fagyasztott állapotában. Meglocsolom a fehérborral, rászórom a felaprított petrezselymet, rádobom a felszeletelt paradicsomot, kissé megsózom és a kagyló puhulásáig főzöm. Ekkor beleöntöm a paradicsomkonzervet, beleszórom a felcsíkozott bazsalikomlevelet és 8-10 perc alatt készre főzöm. A közben kifőzött tagliatellével tálalom, amelyet a szósszal kicsit össze is melegítek, hogy a tészta beszívhassa a mártást.

2008. augusztus 17., vasárnap

Fetás cukkinilepények


A hétvégén nem nagyon törtem magam a konyhában, de nem is igazán kellett, mert Attila anyukája és nagymamája készített nekünk egy akkora adag szabolcsi töltött káposztát, amellyel egy hadsereget is jól lehet lakatni, így nem főztem.
Illetve ma főztem, de csak azért, hogy a szomszéd nénitől, Jucikától kapott cukkinik nehogy fogyaszthatatlanná váljanak.
A cukkiniből Nigella nyomán fetás lepényeket készítettem, de mind a fűszerezés, mind az arányok terén a saját fejem után mentem. A végeredmény finom lett, de Attila közölte, hogy olyan, mint a tökfőzelék és a tócsni jobb. Ennek ellenére azért el-elcsent a már kisütött adagból…
Ebből a mennyiségből igen sok lesz, két főre célszerű megfelezni az adagot. A lisztmennyiséget szándékosan nem tüntettem fel, ezt érzésre célszerű hozzáadni.

Recept

1.5 kg cukkini
40 dkg fetasajt
egy tojás
liszt
egy közepes fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
egy csokor petrezselyem
egy csokor kapor
só, bors
olaj

A cukkinit héjastól durvára reszelem és fél órára konyharuhára terítve szikkasztom, hogy a leve kicsepegjen. Utána még a két tenyerem közt ki is nyomkodom.
A kinyomkodott reszelt cukkinit mély tálba teszem, hozzáadom a felaprított hagymát, fokhagymát, zöldfűszereket, az elmorzsolt fetát, és a tojással, valamint liszttel olyan sűrűségű
masszává dolgozom össze, mint a tócsni tésztáját.
Sóval, frissen őrölt borssal ízesítem, majd serpenyőben, forró olajon aranybarnára sütöm az evőkanállal megformázott lepénykék mindkét oldalát.
Tálalásnál lehet még tejfölt adni mellé.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails